Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-01 / 103. szám

1956. MÁJUS 1. TOLNAI NAPLÓ 3. PART ÉS PARTÉPÍTÉS « Kizárólagos fokmérője-e a pártépítésnek a párt számbeli gyarapodása ? Vannak funkcionáriusok, akik néha számokban gondol­kodnak. Ha a pártba több ta­got és tagjelöltet vesznek fel, úgy találják, hogy eredményes a pártépítés, s egyebet nem vesznek számításba. Tímár István elvtárs, a nagydorogi pártbizottság titkára is hajla­mos arra, hogy pusztán a párt­számszerű gyarapodását, az újonnan felvett tagok és tagje­löltek számát tekintse a párt­építés fokmérőjének. Helyes-e az ilyenfajta gon­dolkodás? Teljes és hű képei tükröznek a számok? Nem minden esetben. Nagy- dorogon egyáltalán nem. Igaz, hogy a község pártszervezetei számbelileg állandóan gyara­podnak, de ugyanakkor a párt­építés területén komoly hibák mutatkoznak. A pártoktatás nem érte el célját, öt szeminá­riumot szerveztek meg a község ben, de ezek közül csak egy végzett eredményes munkát — a gépállomáson —, a többi lé­tezik is, nem is. A XX. kong­resszus anyagának tanulmányo zását is csak a gépállomáson kezdték meg. MI AZ EREDMÉNYTELENSÉG OKA? Elsősorban az, hogy a párt- bizottság az előkészítéssel már biztosítottnak vélte az oktatás sikerét. A menetközben felme­rülő kérdéseket nem oldotta meg, nem igyekezett idejében megakadályozni a nagyfokú ha nyatlást. Hiányzott az ellenőr­zés. Szűsz Márton elvtárs, a köz­ségi alapszervezet titkára ugyan úgy tudta, hogy van egy ellenőrző hálózat, de ilyen a valóságban nem létezett. Tí­már elvtárs sem tudja, hogy ki mit tett az oktatás sikeréért. Ő maga, mint propagandista, fel­kereste néhány hiányzó hallga­tóját, de hogy mások miként foglalkoztak az el-elmaradozó hallgatókkal, arról nem tud semmit. Nem sok okot ad az elége­dettségre a párttagok és a pár- tonkívüli dolgozók közötti kap­csolat sem. E kapcsolat gyenge­ségét tanúsítja az állampolgári fegyelem lazasága is. A község az első negyedévben nem telje­sítette begyűjtési tervét. Ez ab, ból is következik, hogy a párt- bizottság nem kísérte figyelem­mel a begyűjtés eredményeit, s nem mozgósítja a kommunis­tákat a terv teljesítése érdeké­ben. Az, hogy a párt VB má­jusban beszámoltatja a begyűj­tési megbízottat az első negyed évi terv teljesítéséről, már nem sokat változtat a tényeken. Tímár elvtárs szerint NAGYDOROGON ROPPANT NEHÉZ A PÁRTMUNKA, mert az emberek közömbösek. Maguk a párttagok is. A XX. kongresszus eseményeivel kap­csolatban csupán azt a kérdést tették fel, hogy miért nem esett már előbb szó a Sztálin elv­társ alakja körül kialakult sze­mélyi kultuszról. Vajon ezt a passzivitást ki­zárólag a párttagok számlájára kell-e írni? Nem. Ahol a pártve­zetőség gyakorlatiasan, a helyi viszonyokkal számolva irányít­ja a pártmunkát, ott nyoma sincs a passzivitásnak. De ahol — mint Nagydorogon — álta­lánosan határozzák meg a párttagok feladatait, olyanfor­mán, hogy „minden kommu­nista foglalkozzék a környeze­tében élő emberek nevelésével“ — ott nem csoda, hogy közöm­bösek a párttagok. A gyakorlatiasság kelti fel a pártonkívüli dolgozók érdeklő­dését is a párt iránt. A HELYI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA növeli a párt tekintélyét, köze­lebb hozza a dolgozókat a párt­hoz. A nagydorogi pártbizottság nem foglalkozott megfelelően egy-két, apróságnak tetsző, de az egész község lakosságát mélyen érintő kérdéssel. A koz ség lakói gyakran panaszkod­nak a kenyér minősége miatt. A pártbizottság formálisan megvizsgálta az ügyet, de meg­elégedett azzal a „szakmai ma­gyarázattal,“ hogy a sütődének nincs korszerű berendezése, stb. Mintha ez a magyarázat azt is megindokolná, hogy néha a fogyasztók egészen kü­lönös dolgokat találnak a ke­nyérben. Ha a pártbizottság behatóbban megvizsgálta volna a kenyér-ügyet, s annak nyo­mán javult volna a kenyér mi­nősége, bizonyos, hogy a pórt tekintélye is megnövekedett volna a község lakóinak szemé­ben. EMLÍTHETNÉNK FOGYATÉKOSSÁGOKAT a párt és a tömegszervezetek kap csőlátót illetően is, ha pusztán a hibák felsorolása lenne a cé­lunk. Mi azonban azt igyek­szünk bebizonyítani, hogy kizá­rólag a tag- és tagjelöltfelvé­tel számadatain nem mérhető le a pártépítés eredménye. Nem arról van szó, hogy Nagy­dorogon mondjanak le a párt számbeli erősítéséről. Hiszen a Petőfi Tsz pártszervezete az idén még nem is vett fel tag­jelöltet. A községi alapszerve­zetben pedig elenyésző a dol­gozó parasztok száma. A tag- és tagjelöltfelvételi tevékeny­séget tehát még fokozni kell, ugyanakkor azt is biztosítani kell, hogy az ténylegesen a párt erősödéséhez vezessen. Eddig ez a tevékenység csupán a gép­állomáson volt szervezett, meg­alapozott. A községben jófor­mán csak Tímár elvtárs és Szűsz elvtárs foglalkozott a tag­jelöltfelvételi ügyekkel. Ez is alapvető hiba, melynek egyik oka az, hogy a párttagokat nem. is bízták meg ilyen fel­adattal, csupán általában emle­gették, hogy ez minden kom­munistának kötelessége. Mi lehet Nagydorogon a pártmunka megjavításának módja? AZ IRÁNYÍTÁSBÓL kell KIINDULNUNK. Tímár elvtárs és a községi párt VB néhány tagja nem vé­gezhetnek igazán eredményes munkát, ha nem seíti őket ak­tív pártmunkások hálózata. Ilyen hálózatot kell megterem­teni. Ezzel kapcsolatban érde­mes felfigyelni Rácz Antalné- nak, a pépállomás párttitkárá­nak elgondolására. Szerinte az eredményes munka fő feltétele a pártbizottság tagjainak akti­vizálása. Ez, mint első lépés, komoly eredmények forrósa le­het. Ha a pártbizottság tagjai — csaknem 30 kommunista — tevékenyen kiveszik részüket a pártmunkából, meg lehet szüntetni a közömbösséget, a párttagok között. Akkor a párt- bizottság nemcsak a tennivalók megállapításáig jut el, hanem állandóan és hatékonyan tudja irányítani a munkát és a párt­építés igazán tartalmas, ered­ményes lesz. Bodó István A DISZ életéből Megyénkben a szekszárdi járás termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak fiatal dolgozói tanúsítottak legna­gyobb érdeklődést a négyzetesen vetett kukorica termelése iránt. Tizenhárom termelőszövetkezet és 3 állami gazdaság DlSZ-szervezete vesz részt a 35 mázsás holdankénti termé­sért indított versenyben, összesen 836 hold négyzetesen ve­tett kukorica ápolását végzik el a DISZ-fiatalok. Ma már leg­több helyen javában vetik a kukoricát. A járási DISZ-bizottság, amelynek a verseny megszer­vezésében komoly érdemei vannak, elhatározta, hogy 2000 forintos jutalomban részesíti a verseny járási győztesét. A jutalmat az az ifjúsági brigád kapja, amelyik legjobban vé­gezte el a kukorica ápolását, s ennek következtében a leg­magasabb holdankénti terméseredményt érte el. Április 14-én határozták el a is szavukat. Két csoportot ala­tengelici Petőfi Termelőszövet­kezet fiataljai ,hogy május 1. kítottak, s azóta az egyik rendbéhozta a volt Csapó-kas­tély környékét, elegyengette az tiszteletére bekapcsolódnak a j^kaí, a másik pedig — a lá­tisztasági mozgalomba. Állták nyok, bemeszelte az istállókat. • Arvízsujtotta a két Padd—várszegi termelőszövetkezetet; az Uj Eletet és a Búzakalászt. Amint a nagy árvízveszély csökkent s a földek egy része felszabadult, azonnaj meg­kezdték a munkát a két termelőszövetkezet fiatal tagjai is. Trágyát hordtak, szántottak. Elültettek többezer nyárfacse­metét is. A naki üt a szocializmus felé Termelőszövetkezet fiatal tagjai mindig ott vannak, ahol égett a munka. A Vosztányi-brigád DISZ-fiataljai 150 holdon vé­gezték ej az őszi búza fejtrá­gyázását. Május 1-én a tsz tagjai együtt ünnepelnek az egyénileg dol­gozó parasztokkal. A DISZ- fiatalok és az úttörők gazdag műsorral fogják szórakoztatni a falu lakosságát. Egy pártcsoportbizalmi munkájáról — Mint pártcsoportbizalmi, Strázsi József elvtárs jó mun­kát végez — mondotta róla Bábel Dezső elvtárs a Juhé- ptisztái Állami Gazdaság párt- szervezetének a „Szocialista Munkáért Érdemérem’’-mel ki­tünteti titkára és a pártveze­tőség többi tagjai is. Vele beszélgetve, szerényen sorolja módszerét arról, hogy és mint dolgozik. — Sokszor hal­lottam már arról — mondja —, hogy a pártcsoportbizalmiak — csak a bélyegeladással foglal­koznak, meg a gyűlésekre való meghívásokat továbbítják. — Fontosnak tartom én is ezt, de azt is tudom, hogy munkánk nem merülhet ki csak ebben. A Központi Vezetőség már­cius 12—13-i határozata azt a feladatot állítja a pártszer­vezetek elé, hogy „a pártmun­ka középpontjába a gyakorlati feladatok közvetlen végrehajtá­sát, a kapcsolat elmélyítését kell tenni." — Olvassuk együtt a KV Pártélet című folyóira­tából. — Hogyan segíti a pártszer­vezet vezetőségét e törekvésben Strázsi elvtárs? — Taggyűlések előtt rendsze­resen megtartjuk a pártcsoport értekezleteket s megállapo­dunk milyen egységes véle­ményük legyen a taggyűlésen, hogy a gazdasági munkákat mégjobban segítsük. így volt ez legutóbb is, amikor a tava­szi munkák meggyorsításáról volt szó. Már a pártcsoport ér­tekezleten Sélei Lajos zetoros arról beszélt, kész éjjej is dol­gozni, hogy öt nap alatt, a ku­korica kivételével, minden tavaszi magot a földbe tegye­nek. Csatlakoztak hozzá Morvái Sándor esztergályos, Zsunyi Illés szerelő is. Vállalták, hogy míg a tavasziakat nem vetik el, éjjel-nappal segítik a munká­kat. A taggyűlésen aztán to­vább terebélyesedett e mozga­lom s kitűnt a végrehajtás so­rán ,hogy négy és fél nap alatt fejezték be. Rendszeresen megfordul Strázsi elvtárs a tehenészetben, a gépcsoportnál, szóval, ahol az emberek dolgoznak. Jó alkalom ez a felvilágosítás mellett a hi­bák, az alulról jövő bírálat meghallgatására. Utána aztán intézkedik is. Az ősszel például, a vetőmagpácolás után kint maradt a szabadban kevés ve­tőmag. A dolgozók ezt elmond­ták Strázsi elvtársnak, s mindjárt hozzátették: — Meny­nyi kiflit lehetne ebből készí­teni? Továbbította Strázsi elvtárs ezt, s a mag biztos hely­re került. ■ A gyors intézkedések növelik a dolgozók bizalmát. Ennek egyik jó példája, hogy bár most a központban dolgozik, előbbi munkahelyéről a csurgói üzem­egységből is hozzáfordulnak, — mint Szegedi Józsefné is tagje­löltfelvétele ügyében. Németh Miklós is Strázsi elvtárs segít­ségével lett tagjelölt. Nem feledkezik meg a múlt és a jelen összehasonlításáról sem, beszélgetései során. — Ne­héz is lenne ez az olyannak, mint én — mondja —, aki az­előtt kubikolt. Akkor egy ilyen nagy gazdaságban a munkaidő szinte végtelen volt, ma ennek híre sincs. S hogy élnek ma az emberek az azelőttihez ké­pest ... Rumi József kocsis, Kurz János brigádvezető, vagy Propszt József motorkerékpárt vettek. De lehetne sorolni to­vább a megváltozott, szebbé váló élet mutatóit. Természetesen a fent leírtak csak egy kis részét teszik Strázsi elvtárs munkájának, de ebből is látni, hogy eredmé­nyesen igyekszik a kommunis­ták bizalmának megfelelni. Az biztos, hogy munkájával ő is elősegíti a gazdaságot hatod­szor is elnyerni a büszke él­üzem címet. Régi május elsejék Jhunaföldváron a városháza előtt sok ezer földmíves em­ber jött össze. Beszéltek a néphez Nemecskó Ferenc és Sári Ferenc elvtársak. A rendőrség persze közbelépett és a szónokokat letartóztatta. Csak elvtársaink higgadtságának volt köszönhető, hogy nem ismétlődtek meg az emlékezetes duna- földvári vérengzések. (Népszava, 1898. május 7. és 14.) Tolna. A tolnai öntudatos munkásság igazán méltóképpen ünnepelte meg május elsejét. Nagy menetet rendezett, mely­ben résztvett az összes szervezett munkás, köztük a nőmun­kások is. A menet élén vörös ruhába öltözött nők hosszú1 vörös szalagot vittek, míg mellettük az egyik munkás piros zászlós májusi fát vitt. így járták be a várost, majd meg­állapodtak a dunaparti sörcsarnokban, ahol a dalárda ének­lése és zene mellett késő estig együtt maradtak. (Népszava, 1907. május 3. és 4.) * Bonyhád. A munkások méltóan ünnepelték meg május elsejét. Délelőtt a városi vendéglőben nyilvános gyűlés volt... Délután tüntető felvonulás volt, amelyen mintegy 600 ember vett részt. A tüntető menet bejárta a város főbb utcáit, han­gosan éltetve a választójogot és a munkásság követeléseit. Abcugolták a klerikálisokat. Ezután a városon kívül fekvő Kál­vária-hegyre vonultak, s ott egy vendéglőben nagyszabású ün­nepélyt rendeztek . .. Az ünnepély késő éjjelig tartott, amelyen Hidas, Bátaapáti, Kismányok és Börzsöny község is képvisel­tették magukat. (Népszava, 1908. május 3. és 7.) Nagymányokon az egész környék: Kismányok, Hidas, Nádas, Váralja, Győré és Isztmér bányamunkássága együtt ün­nepelte először május elsejét. A bányászok helyi csoportjában délután ... népgyűlés volt. (Népszava, 1918. május 4., 7. és 9.) 1907 május 1 j? égi, kissé elfakult fénykép került elő a családi képek közül. E féltve őrzött fénykép a hajdani 1907. május elsejei ünnepségeket eleveníti fel, amelyet már akkor is har­cosan ünnepeltek meg a szekszárdi szervezett munkások, nyomdászok, kőművesek, fa- és földmunkások. Hogyan i$ történt? — kutat a 49 évvel ezelőtti emlékek között Bencze Gyuri bácsi, a régi harcos, aki akkor még fiatal­ember volt. A vásártéren gyülekeztünk, s úgy vonultunk végig a vá­roson piros és nemzetiszínű zászlókkal a kis erdőbe. Az asz- szonyok piros virágot tűztek a hajukba, kezükben májusfa ágat lobogtattak. Mi férfiak piros gombot tűztünk a kabá­tunkra. Abban az időben a 8 órás munkaidőért és a választó­jogért folyt a harc, s így szólt a dalunk is, amelyet utca­hosszat énekeltünk. „Tulipános banda piruljon az orcátok „Hazátlan bitanggal’’ van tele az országunk, Általános, titkos választási jogot adjatok. Hazafiak leszünk, nem „hazátlan bitangok”. A tulipánosok az urak voltak, akiknek a szemében mi munkások „hazátlan bitangok” voltunk, — folytatja Bencze bácsi. A kis erdőben, ahol a fénykép is készült, egész nap szóra­koztunk, néhányon szavallak, s énekeltük az akkori forra­dalmi dalainkat. A szekszárdi nyomdászok és könyvkötők zenekísérete mellett Juhász István énekelte ezt a kis májusi dalt, amely még mindig a fülembe cseng. — „Oh, nem lehet, hogy így maradjon, A tudatlanság egyre vész Kell, hogy egy szebb hajnal fakadjon A pénz fölött is győz az ész.” Mennyi emlék! Mennyi forró, lüktető májusi dal, s bár sok nehéz esztendő telt el azóta, Bencze bácsi, az öreg szek­szárdi kőműves ma már nyugodtan éli öreg napjait felesé­gével. örülnek annak, hogy az unokák szabad hazában ünnep­ük a május elsejét, s azt, hogy a régi csendőrszuronyos világ soha nem jön többé vissza. „Itt van újra május elseje11... Visszaemlékezés 1908 május 1-re Qzép, verőfényes reggelre ébredt Szekszárd város népe is 1908. május 1-én. A kis város munkássága, dolgozó parasztsága és a velük rokonszenvezők serege ünneplőbe öl­tözötten már a kora reggeli órákban tüntető csoportokban sétált a város főutcáján. A város urai riadtan nézték ezt a látványt. Mozgósítot­ták. erre a napra a város csendőrségét és rendőrségét, hogy megfélemlítsék a felvonulókat. A kora délutáni órákban a munkásság mégis megindult. Gyakran lehetett hallani az ismert jelszavakat: „Éljen a nem­zetközi proletárforradalom! Szabad május 1-ét követelünk! Kö­veteljük a 8 órai munkaidő törvénybe iktatását! Le a mun­kásságot eláruló burzsoá kormánnyal! Le a népet nyúzó és butító papsággal! Vesszenek a munkásság árulói!” A múzeum táján, amikor a felvonuló tömeg már megkö­zelítette a 2000 főt, szinte egy vezényszóra zengte száz, meg száz torok: „Általános, titkos választójogot adjatok, majd nem leszünk akkor sej hazátlan bitangok!’’ A gimnázium elé érve a tömeg hatalmas tüntetésbe kezdett. Egymás után következtek egységesen harsogva a fent említett jelszavak. A Garay-térre érve hangzott fel az ismert dal: „Itt van újra május 1-e ...” A munkássággal rokonszenvezők, a felvonuló menettel együtt énekeltek. Közben egyre nőtt a tömeg, amely a várni csárdánál lévő kis erdőbe érve, meghallgatta Heller elvtárs ünnepi beszédét. Vígan ünnepelt a város munkássága, tudva azt, hogy nincs egyedül, vele ünnepel az egész világ proletariátusa. Érezte erejét, s hitt abban, hogy győzni fog, mert vele az igazság. W. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents