Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

1956 MÁJUS 6.

TOLNAI NAPLÓ

3.

PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS

Induljon harcba a hibák kijavításáért a Tolnai Textilgyár pártszervezete

Üzemeink életében rendkívüli jelentősége van a Központi Vezetőség elmúlt év novemberi határozatának, amely elsősorban a kommunistákat, de rajtuk keresztül az üzemek valamennyi dolgozóját, a technikai fejlesztés, a technológiai fegyelem betartása érdekében harcba szólítja. E fontos munka közben még nagyobb jelentőségre tesz szert pártszervezeteink munkájában a termelés pártellenőrzése. Ennek figyelembevételével dolgoztak a Tolnai Textilgyár kommunistái is, s azóta van javulás a pártszervezet munkájában.

A TERMELÉS PÁRTELLENÖRZÉSE

munkájában igyekeztek előtérbe helyezni a gazdaságosságot. Ennek megfelelő alakulásáért mozgósították a kommunistákat, a gazdasági vezetőket, az üzem dolgozóit.

A Központi Vezetőség határozata alapján elkészítette a pártszervezet a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos intézkedési tervet. Ez tartalmazza, mit akarnak tenni, hogyan mozgósítják a dolgozókat a technikai fejlesztés, a műszaki színvonal emelése érdekében. Rendszeresen megbízzák ebben a munkában a DISZ-t, hogy milyen segítséget adjanak ők is a műszaki színvonal emelése érdekében. Pártmegbízatásként kapták például a fiatalok, hogy (segítsék az újítómozgalom ki- f bontakozását, a minőség javítását, s foglakozzanak a 100 százalékon alul teljesítőkkel.

A pártvezetőségi üléseken rend szeresen beszámoltatják az üzem gazdasági, szakszervezeti, DISZ és tömegszervezeti vezetőit és megfelelő határozatokat hoznak a munkák megjavítására.

A PÁRTVEZETÖSÉG MOZGÓSÍTJA

a pártcsoportbizalmiakat, hogy rendszeresen tartsák meg a pártcsoport értekezleteket s itt közösen a műszaki vezetőkkel

beszéljék meg egy-egy üzemrész termelési feladatait, vagy éppen egy-egy határozatuk végrehajtásával kapcsolatos teendőket.

így érték el, hogy a technológiai eljárások szigorú ellenőrzésével egy kg fonalra tervezett 117 gramm keményítő helyett 114 grammot használnak fel. Ez 232 kilogramm keményítő megtakarítását jelentette az I. negyedévben. A ve- tülék csévélés is szűk keresztmetszetű volt, nem győzték a szövődét megfelelően ellátni. Ezért az I. negyedévben egyik elavult csévélőgép helyett egy 12 orsós automata csévélőgépet szereztek be. Míg a régi gép 8 óra alatt 12 kiló anyagot csévélt, az új gép ennek 275 százalékát.

Amikor azonban a Központi Vezetőség határozatával kapcsolatos munkák javulását meg állapítjuk, nem szabad elfelejtkezni

A MÉG MEGLÉVŐ HIÁNYOSSÁGOKRÓL

sem, amelyek gátolják a Tolnai Textilgyárban a pártellenőrzés még nagyobb eredményekben mutatkozó hatását. Ennek egyik oka, hogy a pártvezetőség munkája még mindig szűk keretek között mozog. Ez betudható annak is, hogy a vezetőség tagjai közül nem mindenki ismeri a termelés egyes mutatóit. A másik ok az, hogy nem eléggé veszi figyelembe a pártvezetőség a dolgozók aktivitását, kezdeményező készségét. Több esetben nem veszik figyelembe az alsóbb vezetők véleményét. A műszakiakkal is többet kell foglalkoznia a párt- szervezetnek, s nem szabád előfordulnia, hogy a műszakiakat megkerülve hátuk mögött intézkedjenek egy-egy fontosabb probléma megoldása érdekében.

Az első megállapításból adódóan

HIÁNYZIK A PÁRTSZERVEZET ELLENŐRZÉSÉNEK SOKOLDALÚSÁGA.

A mennyiségi tervek teljesítése mellett nem veszik figyelembe az egyes tényezők alakulását, mint az anyagnormák betartása, a minőség alakulása, az önköltség csökkentésének betartása, stb. De megmutatkozik ott is, ahol az egyes cikkek mennyiségi és minőségi alakulása is rendkívül fontos. Ez különösen jelentős, mert exportra gyártanak. Az I. negyedéves exporttervüket éppen ebből adódóan 89.4 százalékra teljesítették s minőségi tervnél is az előirányzott 83.7 százalék helyett csak 80.7 százalékot értek el.

A termelés pártellenőrzésének megjavítása feltételezi a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolását, a velük való jobb foglalkozást. Ez a munka közvetlenül segítené a pártépítési munka egyik legfontosabb területét, a tag és tagjelöltfelvétel javulását. 1955-ben például az üzemben csak 7 tagjelöltet s három párttagot vettek fel, ez év első négy hónapjában pedig csak egy tagjelöltet és egy tagot. Ez is mutatja, hogy bizonyos kampányszerűség van ebben a munkában, amit csak úgy lehet kijavítani, ha a pártvezetőség tagjai s a pártcso- portbizalmiak ezen a területen is rendszeresen kapnak megbízatásokat. Nagyobb gondot kell fordítani a pártszervezetnek

A POLITIKAI OKTATÁS MEGJAVÍTÁSÁRA IS.

A színvonal állandó emelése mellett főként azt a helytelen gyakorlatot kell felszámolni, hogy munkaidő alatt tartják meg a foglalkozásokat. Legutóbb is 10—12 vezetőnek kellett volna é helytelen gyakorlat folytán a munkahelyéről elmennie. Ez is a termelés rovására megy, ahelyett, hogy növelné eredményesebbé tenné azt.

Azt elérte a pártszervezet, hogy a DISZ-nek pártmegbízatásként adta az újítómozgalom segítését, e területen többet is kell tenni. Egyrészt úgy, hogy elemezzék a gyárban az egyes újítások gazdasági eredményeit s e kalkuláció alapján ne eszményi díjazásban részesítsék a J dolgozókat, hanem az újítás- \ nak megfelelő gazdasági eredmények alapján. Másrészt még több gondot lehet és kell fordítani a fiatalokra, akik a termelés területén példásan megállják a helyüket.

KÜLÖNÖSEN A DISZ FIATALOK NEVELÉSÉVEL }

kell törődni többet. Nem elég (| megjelenni a gyűléseiken, ha- (» nem személy szerint is foglal- 11 kozni kell velük, elsősorban a (1 vezetőséggel, hogy megfelelően <' tudják vezetni a fiatalokat. Ak- '

kor taggyűlések nemcsak a beszámolók meghallgatásáig terjednek majd hanem a fiatalok élénk közös vitában döntik majd el, mit akarnak tenni.

Természetesen a további . még jobb eredmények elérésé- * ért, a még meglévő hibák kiküszöböléséért nagyobb segítséget kell nyújtania az üzemi pártszervezetnek, a községi pártbizottság és a járási párt- bizottság részéről is. A községi pártbizottság például még egy-? szer sem számoltatta be az üzemi pártszervezetet munkájáról, s a járási pártbizottságtól sem voltak a vezetőségválasztás óta még kint náluk egyszer sem, hogy a gyakorlati munkában adjanak számukra segítséget. Nem kétséges, hogy a Tolnai Textilgyár kommunistáiban megvan az erő a hibák kijavítására. Ezt mutatja a pártszervezet segítése nyomán a szakszervezet egyre javuló, versenyszervező, a verseny nyilvánosságát elősegítő munkája. Arra van szükség, hogy az eddigi hibák tanulságait levonva, a pártvezetőség, az egész párttagsággal, a pár- tonkívüli dolgozók tömegeivel induljon harcba azok kijavításáért, s akkor a jó eredmény nem marad el.

As ígéret kevés . •.

Sok jót hallottunk már a faddi Győzelem Tsz fiatal tag. javról. Hallottuk, hogy szívvel, lélekkel, lelkesen dolgoznak a termelőszövetkezet vagyonának gyarapodásáért. Ök mutattak példát arra is, hogyan kell az ifjúságnak felkarolnia az újat, a hasznosabbat: a megye termelőszövetkezeti DISZ-, szervezetei között megindították a négyzetes kukoricatermelési versenyt. Részt vesznek a termelőszövetkezeti fiatalok első kukorica termelési versenyében is.

— Jó eredményt akarunk elérni — mondja Böcz Sándor, a DISZ-szervezet titkára. — Szeretnénk elnyerni a járási DISZ-Bizottság által kitűzött 2000 forintos jutalmat. Nem akarunk lemaradni az országos versenyben sem.

A kitartás és a szívósság a jó eredmény feltételei. Ezen a téren pedig sok a kívánnivaló o* fiatalokkal szemben. Lelkesedésük őszinte, de nem mindig időálló. Nem elég állhatatosak a munkában. Néha nagy lendülettel fognak valamihez, de ez a lendület hamar megtörik. Váci János elvtárs, a tsz elnöke nincs egészen megelégedve a fiatalok munkájával. — Néha sok baj van velük, — mondja.

Hasonló a véleménye Horváth István elvtársnak, a tsz párttitkárának és Hanzi József mezőgazdásznak is. — Mint mondják, a fiatalok nem használják ki eléggé a munkaidőt.

Most amikor a késői tavaszodás után a rosszkor jött eső is hátráltatja az amúgy is megkésett munkát, nem érzik, hogy minden perc drága. Előfordult, hogy korábban akarták félbehagyni a munkát.

Így vélekednek az idősebbek a faddi Győzelem Tsz fiataljairól. Ezek a vélemények pedig egyáltalán nem hízel- gőek. Egy kissé elbizakodtak a fiatalok.

Az elbizakodottságnak talán az az egyik oka, hogy a DISZ-szervezetet éppen szép kezdeményezése miatt a felsőbb DISZ-szervek tömjénezték, s ugyanakkor elnézték, vagy nem vették észre a hibáit. Nem vették észre, hogy a munkában nem mindig állnak helyt a fiatalok, úgy, ahogy a termelőszövetkezet vezetői és idősebb tagjai elvárják tőlük. S ilyen módon természetesen nem is tudtak megfelelő segítséget adni a hibák kijavításához. Az az igazság, hogy a fiatalok körében nagyon hiányzik a nevelő munka. Ezt a DISZ-szervezet elhanyagolta, s nem törődött vele a pártszervezet sem. Pedig erre nagy szükség van, ha a Győzelem Tsz fiataljai kezdeményezésükhöz méltó eredményt akarnak elérni a kukorciatermelési versenyben.

A medinai asszonyok nagysikerű teaestet rendeztek, amelynek tiszta bevételét a bogyiszlói árvízkárosultaknak ajánlották fel.

Együtt van az Uj Korszak Tsz tagsága. A gyűlés napirendje: tagfelvétel. Az elnök beszél:

— Hanák Gyula 34 holdas gazda kéri felvételét tagjaink sorába. A vezetőség javasolja felvételét, kérem a tisztelt tagtársakat, hogy szóljanak'hozzá.

Mivel már előtte is tudta mindenki, hogy Hanák be akar lépni a szövetkezetbe, a taggyűlésig sokat gondolkodtak rajta s úgy gondolták, hogy a tsz-ben a helye, így most minden vita nélkül szavazni akartak — természetesen a felvétel mellett. A helyeslő „nemhivatalos“ közbeszólások is ezt mutatták. De szót kér a tsz alapszervi titkára. Horváth Antal elvtárs:

■ — Hát elvtársak, letesszük a

■ fegyvert, abbahagyjuk az osz- ^ tályharcot? Itt egy kulákról

van szó, 34 holdja van, rajta van a kuláklistán. Milyen alapon vehetnénk fel ezt az embert? Hintapolitikát folytatunk, simogatjuk az osztályellenséget?

Halk moraj töltötte be a termet, mindenki csóválta a fejét, néhányan meg is jegyezték, hogy nincs igaza Horváth Antalnak. H. Varga Ferenc, a tsz egyik kommunistája szót

kért:

— Nekem Hanák Gyula személye ellen nincs kifogásom, én jól ismerem őt, de nem tartom kuláknak. Ezért javasolom, vegyük fel.

fífl/vűfi Vinlt a ft°gy Hanák Gyula 34 holdas

U\JVlm\5y gazdát felvették a tsz-be ?

— Regolyi tapasztalatok —

H. Varga véleményével egyet is értettek valamennyien és így más nem is kért szót. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést: döntsön hivatalosan maga a tagság, mert az utolsó szó őket illeti, nekik kell pontot tenni a vita végére. Minden kéz szinte egyszerre emelkedik a magasba, a tagság tehát megszavazta Hanák Gyula felvételét.

A gyűlésen nem volt különösebb vita, de a tagság mégis jól fontolóra vette a dolgot. Nem a statisztikai kimutatásokon, a papírokon rágódtak, hanem magát az embert nézték meg, aki kérte felvételét a tsz-be.

Vegyük csak sorjába azokat a körülményeket, amelyeket figyelembe vettek a szavazás előtt.

Nevén csak 4—5 év óta szerepel ez a birtok, a szülőktől örökölte. Cselédet soha nem tartott: saját maga, felesége és fia dolgozták meg a 34 hold földet. Azt mondják róluk, hogy annyit mint ők, a faluban talán senki sem dolgozott, — de a földet mindig megművelték rendesen. Adóval, beadással soha nem volt hátralékban: mindig ‘időben kifizette és beadta, amit a nép állama kért tőle. Sőt, tavaly ősszel még 2000 forint békekölcsönt is jegyzett, amit szintén befizetett. Mielőtt kérte volna felvételét a tsz-be, rendezte első negyedévi adóját.

Kizsákmányoló volt Hanák Gyula? Hogyan lett v<*lna az, amikor nem volt cselédje, maga munkálta meg földjét.

Az apósnál, a saját édesapjánál már más volt a helyzet: mindkettő kulák volt. Az apósára, Szabó Pálra, aki egy időben a község bírója is volt, így emlékeznek vissza a regö- lyiek: — Arról az emberről

jobb nem beszélni. Senki sem ment hozzá szívesen cselédnek, mert zsarolta az embereket. Hanák Gyula apja sem volt sokkal különb: szintén cselédet tartott. Ezekután joggal lehet kérdezni az egyik régi magyar mondással: „Az alma nem esik messze a fájától?“

Fazekas'felvtárs, a tsz egyik párttagja erre ezt feleli:

— Ez igaz. de az újjunk sem egyforma. Csak úgy lehet ítélkezni, ha külön megnézünk minden embert. Hanák Gyula magatartását nem lehet azonosítani sem az apjáéval, sem az

apósáéval. Mindenki rendes embernek ismeri, így csak nyert vele a szövetkezetünk.

t*

Kustán Béla, aki az állattenyésztésben dolgozik, szintén azt bizonygatja, hogy Hanák Gyula különb ember volt, mint az apja és az apósa, így semmi esetre sem lehet ellenségnek tekinteni.

— Milyen alapon lehet rásütni a kulákbélyeget — mondják róla —, amikor a vagyont a szülőktől örökölte, a szülők pedig már évekkel ezelőtt meghaltak. A földet örökölte, de azokat a tulajdonságokat, amelyek meghatározzák egy ember hovatartozását, már nem lehet örökölni, „átíratni“ apáról fiúra a telekkönyvi hivatalnál.

Végül had idézzük Tischler Ferenc 5 holdas egyénileg dolgozó parasztnak a véleményét, aki évekig cselédkedett Hanák Gyula apósánál, sőt, együtt katonáskodott Hanák Gyulával.

— Én cseléd voltam Szabó Pálnál, Hanák Gyula pedig vő, de nem cseréltem volna vele, mert neki sem volt igen jobb sora, mint nekem, öt is éppen úgy felébresztette hajnali háromkor és neki is éppen úgy parancsolt, mint a cselédjének.

Együtt voltam vele katona, főleg ott mutatkozott meg, hogy Hanák Gyula milyen rendes ember és mennyire nem olyan, mint az apósa: neki gyakran

küldtek csomagot, de sohasem egyedül ette meg, hanem megosztotta a falubelijeivel. Volt, akinek nem igen tudtak csomagot küldeni hazulról, Hanák Gyula azonban vele is megosztotta a hazait.

Dehát, ha így van, mire alapozta Horváth Antal párttitkár elvtárs a véleményét? Pusztán arra a tényre, hogy Hanák Gyulának 34 hold földje van és neve rajta szerepel a kuláklistán. Akkor került oda, amikor megkapta az örökséget. Az elbírálásnál szintén a 34 holdat vették figyelembe és mechanikusan felírták nevét a kulák- listára, ellenségként kezelték. Sajnos, Regölyben is eléggé úrrá lett az a rossz gyakorlat, hogy nem az embert nézték meg, hanem a néhány papíradatot és annak alapján bírálták el, hogy ki a dolgozó paraszt, ki a kulák. A gyakorlat azonban beigazolta, hogy ez az elbírálási mód nem volt helyes, mert több embert ártatlanul illettek meg az osztályidegen jelzővel. Ez a bürokratikus

módszer azonban eléggé meg- gyökeredzett és még most, a XX. kongresszus után is akadnak olyan elvtársak, akik helytelenül ilyen bürokratikus mód szerekkel igyekeznek döntést hozni, nem vesznek figyelembe egyéb körülményeket. Az igaz, hogy az ilyen mechanikus módszer a könnyebbik megoldás, de hozzátehetjük azt is, hogy a rosszabb, mert nem lehet embereket számokkal meghatározni, s ennek alapján egy kalap alá venni.

Arról szó sincs, hogy „letesz- szük a fegyvert,“ továbbra is osztólyellenségnek tartjuk és úgy kezeljük azt, aki az. Hogy kit kell ide sorolni, azt nem statisztikák, hanem a dolgozók véleménye alapján kell megítélni, mert csak ez az egyedüli biztosíték arra, hogy az ítélet reális lesz. Természetesen körültekintő éberségre van szükség egy-egy ilyen döntés után; ügyelni kell arra, hogy senki ne tudja megkárosítani a közös gazdaságot. Erre szintén csak a tsz pártszervezete és tagsága képes.

Mindezt igazolja a regölyi példa: helyesen ítélkezett a tagság, és később helyesen, a párttitkár elvtárs is megváltoztatta a véleményét. Hanák Gyula pedig a taggyűlés óta két lovát, két borjúját, kocsiját és egyéb felszerelését bevitte a tsz-be és szorgalmasan dolgozik fiával együtt.

Boda Ferenc