Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-31 / 127. szám
1956 MÁJUS 31. TOLNÁI NAPLÓ t Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez Mezőgazdasági huiladékanyagokból értékes ipari alapanyagot.. Helyes lenne megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak a gépállomásokon az önálló elszámolási rendszer bevezetésére A kétyi tanácstagok „Az ipar összes ágai között a második ötéves tervben a vegy ipart kell a leggyorsabb ütemben fejleszteni.“ „Meg kell indítani a korszerű szintetikus szálanyagok gyártását, nagyüzemi előállítását.“ „Fokozatosan ki kell küszöbölni a takarmányhiányt.“ Egyes mezőgazdasági hulladékanyagokból értékes ipari anyagot, illetve készterméket lehet előállítani. Ezek az anyagok nagyrészben jelenleg veszendőbe mennek. Hasznosításuk és feldolgozásuk jelentős értéket képvisel, növeli az alap * anyagbázist, valutamegtakarítást eredményez, egyszóval fontos gazdasági érdek tökéletes feldolgozásuk. Szekszárdon adva van a lehetőség egy mezőgazdasági, kémiai hulladékfeldolgozó üzem létesítésére. Ugyanis a mező- gazdasági hulladékok (kender- pozdorja, kukoricacsutka, napraforgóhéj, szőlőtörköly, borseprő stb.) korszerű kémiai fizikai módszerekkel igen hasznosan feldolgozható és a bennük levő összes értékes anyag károsodás nélkül kinyerhető. Az üzem nyersanyag- ellátása Szekszárdon biztosított, és az üzem jelentősen bővítheti a műanyag, a gyógyszer, a textil, a műszál és az élelmiszeripar anyagbázisát. Emellett —a fejlesztésre váró állattenyésztésnek igen értékes hiányta- ”karmányt állítana elő. Ezekből a mezőgazdasági hulladékokból nyerhetnénk nyers, vagy finomított önantétert (az illő olajiparban rendkívül fontos és keresett alapanyag, a világpiacon hiánycikk, az ára feltűnően magas), továbbá borkősavat (korlátlan export lehetőségekkel), szőlőmagolajat, finomszeszt, kálisót, furfurolt, (műanyagipari, műszálipari alapanyag a fejlett ipari államok műszáliparának legfontosabb anyaga). Fehérjetakarmány (teljes értékű és kiemelkedő tulajdonságát az adja, hogy kismértékű etetésével az állattenyésztésben a szokványos ráhizlalás két-háromszoro sára javul és ezzel nagymeny- I nyiségű takarmányt takaríthatunk meg). Az üzem rövid idő alatt visz- szatérítené a befektetett tőkét és helyes lenne megépítése tekintve, hogy ipari épület van, csak a gépi berendezést kellene abban elhelyezni. Az is megfontolandó, hogy egy nagy mezőgazdasági terület központjában könnyű és olcsó szállítási lehetőségekkel megközelítő ipartelepen lehetne megépíteni ezt az üzemet. Az eddig ismert adatok szerint csak a szekszárdi járásban évente mintegy 600 súlyvagon mennyiségű kukoricacsutka, 50 vagon napraforgóhéj, 500 vagon ken- derpozdorja, 200 vagon szőlőtörköly, 23 vagon borseprő mennyiséget lehetne vegyileg hasznosítani. Természetesen, megyei vonatkozásban ezek a számok jelentősen emelkednek. Mindezeket figyelembevéve javasolnánk egy ilyen mező- gazdasági, vegyipari üzem létrehozását. Dudás Antal a Megyei Tanács élelmiszer osztályvezetője Szabiár Béla mérnök A bonyhádi községi tanácsülés határozatot készített, amelyben kéri a járási kultúr- ház vezetőségét, hogy az Ízléstelen tánc kiküszöbölésére, illetve megszüntetésére tegyen intézkedést. Megjegyezni kívánom, hogy a művelődési ház vezetősége eddig is harcolt az Ízléstelen táncok meghonosodása ellen. XJgy lett volna teljes ez a javaslat szerintem, ha a tanács kiterjesztette volna az üzemek, sőt, a Vendéglátó Vállalat táncestjeire is, mert szerintem a nevelés nemcsak a kultúrmunkások feladata. — Ezért kérem a tanácshatározat megszerkesztőit, hogy a javaslatot egészítsék ki: a ixisámapi táncokon az 56 tanácstag közül egy mindig legyen jelen. (Évente csak egyA második ötéves terv irányelv-tervezete a többi között azt is kimondja, hogy a mezőgazdasági termelést 1955- höz viszonyítva 1960-ig 27 százalékkal kell emelni. Ennek érdekében természetesen a gépállomások vezetőinek és dolgozóinak is az eddiginél jóval többet és jobban kell dolgozni. Ezért írja elő a második ötéves terv irányelvtervezete, hogy 1960-ig a gépállomásokon 10—12 százalékkal kell emelni az egy műszakra eső traktor teljesítményt. Ezenkívül azt is kimondja az irányelvtervezet, hogy a gépállomásoknak 1960- ban, 1955-höz viszonyítva 70 százalékkal kell emelni az egyéni parasztok számára végzett egy holdra eső gépi munka mennyiségét. Ezzel kapcsolatban az én elgondolásom a következő: A gépállomások számára megszab nák az állami szervek, hogy mennyi nyereséget kell az államnak beszolgáltatni. Ezzel a gépállomás elszámolna. Ezen kívül a gépállomás maga fedezné a munkabéreket, a munkaruhákat, az üzemanyagot, a kéziszerszámok vásárlását és a munka közben elhasználódott, szer kerül egyre a sor.) Másodsorban, a határozat kötelezze az üzemek és a vendéglátó vezetőit is arra, hogy felügyeljenek táncközben és az Ízléstelenül táncolókat figyelmeztessék. Helytelen az olyan felfogás a tanácstagok részéről, hogy ott veszekedni kell. Egyáltalán nem, mert az ilyesmit veszekedés nélkül is el lehet és ej kell intézni. Ezért nem sértődhet meg senki. Ha a múltban a község vezető emberei el tudtak menni az ifjúság táncmulatságaira, akkor ma miért okoz ez nehézséget? — Közös erővel bizonyára hamarabb érnénk el eredményt, mintha a kultúrmunkást teljesen magára hagyják a község vezetői. MAJOR MÁTYÁS. illetve felújításra váró alkatrészeket. Tehát állami beruházásból csak az építkezéseket hajtanák végre és a gépeket kapná a gépállomás. Ezzel egyrészt ösztönöznék a vezetőket és a traktorosokat arra, hogy ésszerűbben használják ki a gépeket, növeljék egy-egy traktor, univerzális gép teljesítményét. Másrészt arra serkentenék a gépállomásainkat, hogy vigyázzanak a gépekre, mint a szemük világára, mert az alkatrészekért is pénzt kell adniuk. Ezen túlmenően az üzemanyaggal is jobban takarékoskodnának a gépállomáson. És végül, de nem utolsó sorban, nem tűnne el nyomtalanul annyi kéziszerszám, annyi munkaruha, pokróc és lepedő a gépállomásokon. Ez az én elgondolásom. Lehet, hogy másnak jobb javaslata is lenne ezzel kapcsolatban. Mindenesetre helyes lenne, ha az illetékesek megvizsgálnák a gépállomások önálló elszámolási rendszere bevezetésének lehetőségeit és ha erre mód van, a második ötéves tervben bevezetnék. A teveli gépállomás és a murgai Petőfi Termelőszövetkezet között nem valami kedvező viszonyok voltak két esztendővel ezelőtt. Azóta örvende tesen javult a helyzet. Ma már ritkábban fordul elő, hogy a gépállomás, vagy a termelőszövetkezet ne tartsa be a megállapodást. Persze azért még vannak hibák. Előfordul néha, hogy hol a gépállomás „tréfálja“ meg a tsz-t, hol a tsz „incselkedik“ a gépállomással, íme ennek egy bizonyítéka: A szerződés értelmében 20 hold kukorica kapálását kellett volna már elvégezni a teveli gépállomásnak. A vezetőkben meg is volt a jóakarat, hétfőn kiküldtek egy zetorost munkagéppel együtt. A traktoros neki is fogott a munkának, de „pechje“ volt, mert rossz volt a munkagép. És hogy segítsenek a bajon, menesztették a traktorost a gépállomásra, Minden parasztember tudja, milyen kellemetlen, ha nyáron, mondjuk behordás idején, a teli szekér alatt megrop pan, s recsegve beszakad egy ócska híd. Vagy dűlőúton kottyanóba jut a szekér és felborul. Épp az efajta kellemetlenségeket akarja megelőzni a kétyi tanács. Két héttel ezelőtt a falu lakossága nagy megelégedéssel és helyesléssel vette tudomásul, hogy a tanács gondoskodik az utak és a hidak megjavításáról. Helyeslésüket nemcsak szavakkal fejezték ki, hanem azzal is, hogy szíves-örömest segítettek. Akiket engedett a mezei munka, ásót, lapátot fogtak, kiástak másfél kilométernyi árkot, úttöltést építettek. Segédkeztek a szakmunkásoknak a hidak építésé ben is. A tanácstagok jártak elől jó példával. Ök toborozták az embereket, dolgoztak, s resztvettek a munka irányításában is. Az árokjavítást Kulcsár Ernő tanácstag, az Alkotmány Tsz brigádvezetője irányította. Lelkesen segédkezett Miklós Lőrinc tanácstag is, a népfrontbizottság elnöke. Antal Imre VBhogy vagy másik gépet húzas- son ki, vagy csináltassa meg azt, amivel eredetileg akart dől gozni. A traktoros ellenvetés nélkül teljesítette a parancsot. Aztán hogyan, hogyan nem, elfelejtett a termelőszövetkezetbe visszamenni. (Úgy hírlik a murgai szövetkezetben, hogy az említett zetoros a lengyeli tsz-ben kapál). A murgai Petőfi Termelőszövetkezetbeliek e hírre gondoltak egy nagyot és merészet, alaposan „megtréfálták a gépállomást.“ Három pár lófogatot nekiállítottak a kukorica eké- zésének, már azóta be is fejezték. A gépállomás tehát — amelynek ez a 20 hold is hiányozni fog a terve teljesítéből — hoppon maradt. Eddig a történet. És ime a mi meg j egy zésünk: Ilyen „tréfát“ ne csináljon többet sem a gépállomás, sem a tsz! tag, a tsz kovácsa végezte el a hidak javításakor az összes vasmunkát. Elől járt a munkában Tompái Béla dolgozó paraszt tanácstag is. Ez így is természetes. A közérdekű munkában a tanácstagoknak kel] jó példával előljámiok, hiszen ők a falu választottjai. Nekik kell elsősorban szót emelni, s elsőként tenni valamit a falu érdekében. A tanácstagok megbecsült emberek körzetükben. Nemcsak beszélnek a rendeletekről, a begyűjtés fontosságáról, hanem példát is adnak az állam iránti tartozás lerovására. A tanácsüléseken a körzet érdekeit képviselik, nem bólogatójánoskodnak, nem vesznek mindent szentírásnak, amit Illés Gáspár tanácselnök, vagy más mond. Önálló véleményt alkotnak, s azt kimondani sem szégyelik. Nem ritka példa, hogy a község valamely dolgával kapcsolatban parázs vita kerekedik a tanácsülésen. Ha pedig a község érdekében tenni kell valamit, ők az elsők, akik tesznek. A közhasznú munka bizonyítja, hogy példájuk erre ösztönöz másokat is. A lakosság önkéntes hozzájárulását komoly megtakarítás követte. A községi tanács költségvetése eredetileg 14 000 forintot szánt az utak és a hidak megjavítására. Eddig rendbehoztak minden hidat (kettőt kijavítottak, hármat pedig újjáépítettek) árkot kitisztítottak, úttöltést építettek, kikopott, hepe-hu- pás utcabejáratokat, töltöttek fel — s mindez csupán 3000 forintba került. Most már a dűlőutak megjavítása s a belső terület csinosítása van hátra. A falu lakói egész biztosan segíteni fognak ebben is, hiszen az útjavítás az ő érdeküket szolgálja. A tanács számítása szerint hamarosan sor kerül a dűlőutakra. A kukorica első kapálása — ami rövidesen befejeződik — és a fűkaszálás között erre is lehet időt szakítani, hogy a nyári nagy munka: az aratás, a behordás és a cséplés idején a rossz utak ne okozzanak fennakadást. Márton Lázár agronómus, Kalaznó. Egy tanácshatározat margójára R gépállomás hoppon maradt. A szövetkezeti demokráciáról... Tapasztalatok a hogy eszi Uj Barázda Tsz-ben Az alacsonynövésű Kozma Antal furcsa képet festett a szövetkezeti demokráciáról. Amit mondott, annak az a lényege, hogy a hőgyészi Uj Barázda Tsz-ben a vezetők, valamiféle fölösleges rossznak tartják, hogy a termelőszövetkezetek mintaalapszabálya szerint mindenről, ami a közös gazdaságban történik a vezetőknek tájékoztatni kell a tagságot. A hőgyészi tsz- ben egyes vezetők nem érzik milyen felelősséggel tartoznak a közösségnek, amiért megválasztották őket vezetőnek. Aki ismerte a hőgyészi Uj Barázda Tsz-t az elmúlt években, meg most jól lehet ázt mondja: Kár felverni a port ezzel a demokráciával. Hiszen rendben mennek a dolgok. A tagok elégedettek, mert már eddig 4.50 forint előleget kaptak egy-egy munkaegységre. Gyönyörű a határ is, ha valami közben nem jön, egyik, másik veteményből rekord- termést takarítanak be. A munkákkal kapcsolatosan sincs elmaradás. A takarmány egyrészét a gépállomás segítségével már betakarították, Építik a halastavat, egyelik és kapálják a répát. Ez igaz és rendjén is van. Dicséret illeti ezért a hőgyészi Uj Barázda Termelőszövetkezet vezetőségét és valamennyi tagját. Ez a kép azonban a szövetkezet életét vizsgálva, egy kicsit felszínes. Ha a dolgok mélyére nézünk, kiderül, hogy a gazdaságilag megerősödött hőgyészi Uj Barázda Tsz-ben a tagok egy része (sajnos, a nagyobbik része) úgy dolgozik a közös-* ben, mintha napszámos lenne. A kocsisok egész nap lelkiismeretesen hajtják a lovakat és elvégzik a munkákat, mert azért kapják a munkaegységet. A kertészetben dolgozó asszonyok szorgalmasan gyomlálják a veteményeket, kapálnak, palántáznak, mert ők meg ezért kapják a munkaegységet. Azt azonban nagyon kevés tag látja maga előtt tisztán, hogy mindennapi munkája elvégzésével hozzájárul a közös gazdaság szebbé tételéhez. Arról pedig még kevesebb tagnak van fogalma, hogy a közös beadást miből teljesíti a tsz, hogy a gépállomás mennyit kapál meg és mennyi lesz a munka- díjg. És a kilenc meghallgatott termelőszövetkezeti tag közül még azt sem tudta megmondani senki sem, hogy ebben az évben, — ha teljesíti a tsz — mennyi lesz az egy munkaegységre eső részesedés. Maga a pénztáros, Tinódi György sem tud választ adni arra, hogy mennyi lesz a szövetkezet pénzbevétele ebben a gazdasági évben. Ez így nem jól van. Ennek okai vannak, s az okokat haladék nélkül meg kell szün tetni, a vezetőknek tenni kell arról, hogy minden tag tájékozott legyen a termelőszövetkezettel kapcsolatos dolgokról. Hogy mit mulasztottak el eddig a vezetők és mit kell tenniök? Itt van erre néhány példa: A vezetőség a havi közgyűléseket megtartja ugyan, de ezek a közgyűlések csak, — mint a jegyzőkönyvekből kitűnik,s amint azt az egyszerű tagok vallják — csak formálisak, úgy néz ki, mintha azért tartanák meg, hogy szó ne érje a ház elejét. A legutóbbi két közgyűlés jegyzőkönyvéből például a következők derülnek ki: A március 17-i közgyűlésen megbeszélték, hogy milyen sorrendben végzik el a tavaszi mezőgazdasági munkákat. Az elnök, Kertész György elmondta beszámolóját, néhány lelkesítő szót Deli János, az agronómus is mondott és a gyűlést be4 zárták. Az ezt követő, s egyben a legutóbbi közgyűlés, május 4-én volt. Itt ismét elmondta az elnök beszámolóját, melynek a lényege az volt, hogy minden tag és csa-. ládtag köteles kivenni a részét a közös munkából. Ezen a közgyűlésen az agronómus nem szólalt fel, a jegyzőkönyv úgy néz ki, mintha az elnök szavai után senki nem mondott volna semmit és a gyűlést bezárták. A valóság azonban az, — ezt maga a jegyzőkönyv vezetője, Tóth Elekné is vallja, — hogy amit az egyszerű tagok mondanak, azt nem ig szokták bevenni a jegyzőkönyvbe, mert anélkül igazán megvannak. Az igaz, hogy attól lehet a répát egyelni, hogy nincs nyoma például Kozma Antal javaslatának, mely szerint az I. negyedéves tervek teljesítéséről tartson beszámolót a vezetőség és a tartozásokról, hitelezésekről tájékoztassa a tagságot. Az ilyen javaslatot, ami egyébként a kötelesség teljesítésére hívja fel a vezetők figyelmét, érdemes lenne megszívlelni, mert ennek sok köze van a szövetkezeti demokráciához. Nem szabad szó nélkül hagyni, — ha már itt tartunk — azt sem, hogy a választott vezetők egyáltalán nem látják el feladatukat. Az ellenőrző bizottság és a fegyelmi bizottság például olyan régen tevékenykedett, hogy annak jelenleg nincs megmondhatója a szövetkezetben. Pedig igen csak elkelne az ellenőrzés nagyon sok helyen. Vannak például olyan dolgok, amit egyszerűen nem ért a tagság, s amire az ellenőrző bizottságnak kellene megadni a választ. A sok közül itt az egyik: A szövetkezet fajtiszta, törzskönyvezett tyúkjai —, amelyek megtalálják, amit szemük, szájuk megkíván —, 25 tojást tojtak átlagban ebben az évben. Ugyanakkor Tóth Elekné, szövetkezeti tag tyúkjai, — amelyek meglehetősen mostoha körülmények között vannak — március 8-a óta 60 tojást tojtak átlagban. Ez mindenkinek feltűnő és mindenki számára érthetetlen. Beszélik is a tagok, hogy itt nincs valami rendben. De eddig senkinek se jutott eszébe, hogy az ellenőrző bizottságot kérje és ha így nem megy,’ követelje, hogy fejtse meg e rejtélyt. Persze akadnak olyan tagok is a szövetkezetben, mint Tinódi György, a pénztáros, aki szerint nincs szükség az ellenőrzésre, meg arra se, hogy a tagok „beleüssék” az orrukat a „belügyekbe”. — Tinódi György szerint a „munkás” tagok csak dolgozzanak, majd az ügyüket elintézik náluk nélkül. Tinódi Györgynek és a hozzá hasonló tagoknak nincs igazuk. A szövetkezet nem azé a néhány szellemi munkásé, aki vezeti a közös gazdaságot, hanem az egész tagságé. És minden szövetkezeti tagnak joga van alkalom- adtán számonkémi a vezetőktől, hogy mit intéztek a közös gazdaságban és hogyan ál) a szövetkezet szénája. Sőt, úgy kell dolgozni a vezetőknek, hogy mindenről, ami a szövetkezetben történik, tudjon a tagság. Ennek érdekében köteles a szövetkezet minden vezető tagja ellátni azt, amivel őt a tagság megbízta. Ha ez így lesz, akkor nem lesz oka Kozma Antalnak a közeljövőben arról panaszkodni, hogy lábbai tapossák a szövetkezeti demokráciát. És egyetlen újságírónak se lesz „szerencséje” megírni, hogy szomorú tapasztalatok vannak a szövetkezeti demokrácia betartásával kapcsolatban a hőgyészi Uj Barázda Termelőszövetkezetben.
