Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-31 / 127. szám

% TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 31. Összeült a Biztonsági Tanács Hírügynökségi és rádió jelen­tések szerint Newyorkban ösz. szeült a Biztonsági Tanács, hogy megtárgyalja Hammarsk­jöld főtitkár jelölését legutóbbi középkeleti küldetéséről. Az ülésen elsőnek felszólaló Hammarskjöld köszönetét nyil­vánította mindazon országok­nak, amelyek megkönnyítették középkeleti feladatának valóra- váltását. Hervé Alphand, Franciaor­szág képviselője beszédében hangoztatta: a francia küldött­ség azt tartja, nélkülözhetetle­nül szükséges, hogy az ENSZ főtitkára jószolgálataival to­vábbra is a felek rendelkezé­sére álljon. Pierson Dixon, a tanács an­gol tagja határozati javaslatot terjesztett be, amelyben felkéri a főtitkárt, hogy továbbra is járjon közbe és közvetítsen Iz­rael és arab szomszédai között. A határozati javaslat felszólít­ja az érdekelt országokat, en­gedélyezzenek teljes mozgási szabadságot az ENSZ fegyver­szüneti megfigyelőinek. Jelen­leg azon kell dolgoznunk — mondotta a javaslat beterjesz­tésekor Dixon —, hogy már a meghozott gyakorlati intézkedé sek végrehajtásra kerüljenek és igyekeznünk kell megálla­podásra jutni további gyakor­lati intézkedésekről, majd azok alkalmazásáról. Egyide­jűleg igyekeznünk kell elérni azt, hogy a fegyverszüneti egyezményeket teljes mérték­ben megtartsák. Az Egyesült Államok és Bel­gium küldötte támogatta az angol javaslatot. A Biztonsági Tanács csütör­tökig elnapolta ülését. A Szov­jetunió képviselőjének felszó­lalására előreláthatólag ekkor kerül sor. Tanácskiildöttség utazik Drezdába Drezda városa júniusban ün­nepli fennállásának 750. évfor­dulóját. A város polgármeste­rének meghívására az évfor­duló alkalmából magyar taná­csi küldöttség utazik Drezdába. A delegáció vezetője Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Ta­nácsa Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke, tagjai: Dénes Leó, Szeged Város Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának elnöke és Horváth István, Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke. A küldöttek pén­teken reggel indulnak a feri­hegyi repülőtérről. Tito fogadta K.3. Szergejcsukot Mijalka Tederovies és Olt Károly nyilatkozata a Tanjug munkatársának Belgrád (Tanjug). A jugo­szláv—magyar pénzügyi és gaz dasági, valamint a műszaki és tudományos együttműködés­ről szóló egyezmény Belgrád- ban történt aláírása alkalmá­ból Mijalko Todorovics, a tár­gyalásokon fésztvett jugoszláv küldöttség vezetője kijelentet­te a Tanjug munkatársának: — Ezek az egyezmények ren­dezik a régi kölcsönös követe­léseket, ami nagy eredményt jelent az országunk és Magyar- ország közötti kapcsolatok ren­dezése tekintetében. Ezek az egyezmények — foly tatta Mijalko Todorovics — Jelentősen hozzájárulnak és alapját alkotják a Jugoszlá­via és Magyarország közötti Belgrád (Tanjug). Mijalko Todorovics, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács tagja a magyar—jugoszláv pénzügyi és gazdasági, valamint a műszaki Párizs (MTI). A párizsi Gau- mont-színházban zsúfolásig telt ház előtt zajlott le a francia (25. folytatás.) Huszonegy „volt” magyar állampolgárral ismerkedtem meg itt... Köztük legtöbb a katonatiszt. Egyik-másik már évek óta családostól a barakk­ban lakott. Fokozatosan züllöt­tek egyre mélyebbre. Dolgoz­ni nem akartak, rangon aluli­nak tartották a kétkézi mun­kát, eladogatták az óráikat, az asszonyok a gyűrűket, fülbe­valókat, majd a ruhákat... — Gabi hamarosan ismeretséget kötött egy alezredes lányával, aki akkor öttagú családot tar­tott el titkos prostitúcióból, mert az osztrák rendőrség emigráns nőnek nem adott mű­ködési engedélyt, csak ha kivé­teles protekcióhoz jutott az amerikaiaknál... Ez a lány annyi idős lehetett mint én ... Ahogy mesélte még 1944-ben a visszavonuló magyar hadsereg roncsaival menekültek Ausz­triába ... Negyvenöt, negyven­hatban a legénység zöme visz- szament hazájába ... Az alez­redes jobbnak látta ittmarad­ni... Negyvenhétben költöztek ebbe a táborba és azóta itt él­nek ... Ami értékük volt, azt mind felélték, a mama már öreg, így ő és nővére esténként bemennek a mulatókba és azért néhány sillinget mindig keres­nek ... éppen csak annyit, amennyi kenyérre elegendő ... És ezek az emberek valami földöntúli csodát várnak, ami megváltja őket. Uj Messiást... Uj Adolf Hitlert, aki lángba, vérbe borítja Európát, azt vár­ják, hogy legyilkolt emberek ezreiből épül majd az a híd, kapcsolatok további fejlődé­sének, mind gazdasági síkon, mind pe­dig a két ország érdekében álló együttműködés egyéb for­máiban. Olt Károly, a magyar kül­döttség vezetője megelégedésé­nek adott kifejezést, hogy az említett egyezmények alá­írásával lehetővé vált a Ju­goszlávia és Magyarország közötti baráti együttműködés további fejlődése. — Meggyőződésünk — mon­dotta —, hogy ezek az egyez­mények megerősítik országaink gazdasági kapcsolatait és sok­rétű együttműködését. és tudományos együttműködés­ről szóló egyezmény aláírása után kedden este díszvacsorát adott a magyar kormánykül­döttség tiszteletére. rádió magyar költőknek szen­telt estjéről készült felvétele. amelyik Magyarországra vezet. Minket is felszólítottak — lépjünk be a Tigris bajtársi szövetségbe. Ha másért nem, már azért is érdemes lett volna ebbe a hangzatos nevű szerve­zetbe lépni, mert havonta né­hány silling segélyt adott tag­jainak ... Hogy honnét szedték a pénzt, azt nem tudom, bizto­san valamelyik nép adófizető polgárainak zsebéből juttatták a Tigrisnek ... Ennél jobb tőke befektetést is el tudok kép­zelni. Közelebbről nem ismertem meg az ittélő magyarok életét, mert két hét után egy május­végi délelőtt a táborkapuban ácsorogtam és azon törtem a fejemet, mihez lehetne kezdeni, honnét lehetne néhány osztrák ,,csikót’’ szerezni, amikor egy feketemellényeg hordóhasú urat vettem észre, aki nyilván perce figyelhetett. Szokásból köszöntem a tekintélyes külse­jű stájernak. Erre hozzámjött A beszédéből egy szót értettem — árbeiten —. Dolgozni — lám csak mégis hullik a mennyből egy kis manna, vagy legalább egy darab Jákob lajtorjájából, amelynek töredezett fokán ka­paszkodni lehet a manna után. — Zählen, wie vil? Úgy gondoltam, elég tisztes­Belgrád (Tanjug). Joszip Broz Tito, jugoszláv köztársa­sági elnök kedden délután tisz­telgő látogatáson fogadta K. J. Szergejcsukot, a Szovjetunió postaügyi miniszterének első helyettesét, aki a jugoszláv postavezérigazgatóság meghí­Moszkva (TASZSZ). Szemjo- nov szovjet külügyminiszterhe­lyettes kedden fogadta Haast, a Német Szövetségi Köztársa­ság moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kül­ügyminisztérium jegyzékét. A jegyzék a szovjet kormány áp­rilis 27-i jegyzékének megfele­lően, adatokat közöl a Német Szövetségi Köztársaság nagykő vétségé által átadott lista ellen­őrzésével kapcsolatos első ered­ményekről. A listán az állító­lag német állampolgársággal rendelkező és a Szovjetunió te­rületén tartózkodó személyek szerepeltek. A szovjet külügyminisztéri­um jegyzéke rámutat, hogy a nagykövetség listájában érthe­tetlen célból jelentős számú olyan személy is szerepel, akik a Szovjetunió állampolgárai. A szovjet külügyminisztéri­um — hangsúlyozza többek kö­zött a jegyzék — szükségesnek tartja felhívni a Német Szövet­séges összeget ígért. Háromszáz sillinget egy hónapra. Bevezettem a táborparancs­nokhoz, aki minden ellenvetés nélküli kiírta nevemet a tábor­lakók közül és adott egy távo­zási igazolványt. Szerettem volna Gabitől el­búcsúzni, de nem várhattam estig, amíg visszatér, mert a stájer sürgetett. így néhány- soros levelet írtam barátom­nak, amelyben elbúcsúztam tőle és sok szerencsét kívántam neki... és azzaj vidáman fü- työrészve a hordóhasú társasá­gában elhagytam a klágenfurti tábort. A hegyi vicinálison utaztunk három négy állomásig és egy gyönyörű völgyben épült kis bakterház megállónál leszáll­tunk. A hordóhasú végigmutatott a völgyön és mutatóujja meg­pihent a harmadik tanya kép­zelt homlokán. Ebből azt értet­tem — ott lesz új hazám. Valóban. A bakterház előtt kocsi várakozott. Tíz év körüli legényke tartotta a gyeplőt. A gazda a gyerek mellé ült. Egész úton beszélgettek, mint apa és fia. Nem csalódtam, az ügyes­formájú gyerek a hordóhasú legnagyobb fia volt. A tanyában még három gyerek fogadta a szekeret. A legkisebb három vására Zágrábban jelen volt a nemzetközi bélyegkiállítás megnyitásán. Szergejcsuk miniszterhelyet­tes szovjet bélyeggyűjte­ményt ajándékozott Tito elnök­nek. ségi Köztársaság nagykövetsé-' gét, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a Német Szövet­ségi Köztársaság nagykövetsé­ge az utóbbi időben számos esetben folytatott tárgyalásokat szovjet állampolgárokkal a Szovjetunióból való kiutazá­sukra vonatkozólag. A szovjet külügyminisztéri­um szükségesnek tartja a nagykövetségnek megmagyaráz ni, hogy a Szovjetunióban ér­vényben lévő törvények szerint a szovjet állampolgárok kül­földre utazásával kapcsolatos kérdéseket kizárólag a megfe­lelő szovjet szervek intézik, ahova is az érdekelt állampol­gároknak személyesen kell for- dulniok. A szovjet külügyminisztéri­um azon meggyőződését fejezi ki, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetsége jövőbeni tevékenységében fi­gyelembe veszi az elmondotta­kat. éves lehetett és mindegyik fiú. — No — gondoltam — né­hány év múlva ennek sem lesz gondja. Felnőnek a gyerekek, lesz itt munkáskéz több is, mint kellene. A tanyán egy asszony élt, a gazda felesége. Jóalakú, cson­tos nő — fél fejjel magasabb a gazdánál. Az asszony tetőtől- talpig végigmért. Valósággal levetkőztetett a tekintetével és úgy mustrálta végig izmaimat — elég erős leszek-e, hasznot vagy kárt hozok a tanyának. Úgy látszik megnyertem a tet­szését, mert barátságosan hí­vott mindannyiunkat a kony­hába ... Annyi évi hányódás után ba­rátságos fogadtatásnak számí­tott ez nálam. Az asztalon túró, tejföl és vaj. Rég nem ettem és nagyon régen láttam ilyen fi­nom ételeket. A gyomrom meg. korrant, a mohóságtól össze­koccant a fogam ... Alig tud­tam magam türtőztetni, hogy ne rohanjak rá, mint az éhes malac. Az éhség ott ül minden éhes ember szemében, szavak­kal bármennyire titkolja — a szem nem hazudik. Ez a magas jóalakú osztrák asszony is ész­revette, mert az asszonyok előbb észrevesznek mindent, mint a férfiak. Bíztatott, hogy egyek ... maga vágott kenye­ret a friss házi ropogósból. — Ennyi étel — valóságos Kána­ánnak tűnt a lágerek koplalása után. Ha ez itt így megy, akkor szüret — gondoltam magam­ban. (Folytatjuk.) Mijalko Todorovics díszvacsorái adóit q magyar gazdasági küldöttség tiszteletére Párizsi rádió magyar költői estről készített felvételt fl szovjet külügyminisztérium jegyzéke a Német Szövetségi Köztársasághoz Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet Dobi István üdvözlő távirata II. Erzsébet angol királynőhöz Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke az alábbi táviratot intézte II. Erzsébet angol ki­rálynőhöz 30. születésnapja al­kalmából: Őfelsége II. Erzsébet, Nagy- britannia és Észak-Irország Egyesült Királysága királynő­je London. Kérem engedje meg, hogy Felséged születésnapja alkal- i mából a Magyar Népköztársa- | ság Elnöki Tanácsa és a ma­gam nevében kifejezzem Felsé­gednek, valamint az Egyesült Királyság és a nemzetközösség népeinek szívből jövő jókíván­ságaimat. DOBI ISTVÁN az Elnöki Tanács elnöke A szovjet—jugoszláv kormánynyilatkozat aláírásának évfordulójára Belgrád (TASZSZ). A Jugo- press hírügynökség bullentin- jében cikk jelent meg abból az alkalomból, hogy egy évvel ezelőtt írták alá a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormányainak nyi­latkozatát. A jugoszláv és a szovjet kor­mány 1955 június 2-án aláírt belgrádi nyilatkozata — olvas­suk a cikkben — az elmúlt idő szakban'megerősítette azoknak az elveknek reális és konstruk­tív voltát, amelyek e nyilatko­zatot áthatották és teljesen igazolta a hozzáfűzött várakozá sokat. A Tito—Bulganyin nyilatko­zat a nemzetközi helyzet ren­dezésének, a béke fenntartásá­nak és megszilárdításának fon­tos eszközévé vált. A belgrádi nyilatkozat — mutat rá a továbbiakban a cikk — a szocialista országok minőségileg új kapcsolatainak alapja. Ezután a cikk ismerteti a Szovjetunió és Jugoszlávia kö­zött azóta kötött egyezménye­ket és hangsúlyozza, hogy a köl csönös megértést és a két or­szág belső fejlődésével, népeik életével való megismerkedést elősegítette az élénk küldöttség csere, elsősorban a parlamenti küldöttségek cseréje. A komoly eredmények vi­szonylag rövid időszak alatt jöttek létre és általános meg­győződés szerint azért alakul­tak ki, mert megszilárdult a bizalom és a kölcsönös megér­tés és mind a jugoszláv, mind a szovjet kormány arra töreke­dett, hogy valóra váltsa a belg­rádi nyilatkozat rendelkezéseit. Tekintettel a két ország kap­csolatainak pozitív eredményei­re, valamint a belgrádi nyilat­kozat nemzetközi arányokban betöltött építő szerepére — hangzik a cikkben — teljes joggal várhatjuk, hogy Tito elnök szovjetunióbeli látogatá­sát, amelynek kezdete egybe­esik a belgrádi nyilatkozat alá­írásának évfordulójával, vala-» mint az ott sorrakerülő megbe-U széléseket a dokumentum el­vei és a baráti együttműködés szelleme hatják majd át. Petar Sztambolics vacsorát adott Togliatti tiszteletére Belgrád (Tanjug). Petar Sztambolics, a szerb nemzetgyű lés elnöke kedden a belgrádi Golf-klubban vacsorát adott Palmiró Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának tiszteletére. A vacsorán a többi között je­len volt Luigi Amadesi, az Olasz Kommunista Párt titká­ra, jugoszláv részről pedig Jovan Veszelinov, a szerb vég­rehajtó tanács elnöke, Ivan Bozsicsevics, a szövetségi nem­zetgyűlés termelők tanácsának elnöke és mások. A francia szenátus __J' __■ ___■ ■■ r ■ a lgenas vitaja Párizs (MTI). Negyvennyolc órával a francia nemzetgyűlés algériai vitája előtt kedden a szenátus tartott vitát Algériá­ról. A vita elején Michel Debré jobboldali szenátor örömét fe­jezte ki, hogy a kormány nem tárgyalásokkal, hanem a „rend helyreállításával“ foglalkozik. Debré határozottan elutasítot­ta a tárgyalásokat. Az erőpoli­tikát — mondotta — belpoliti­kai síkon is folytatni kell és le kell sújtani a kommunista pártra, amely nem úgy visel­kedik, mint a nemzeti párt és ezért ártalmatlanná kell tenni. Debré kijelentését a baloldali padokban „fasiszta, fasiszta“ kiáltásokkal fogadták. Ezután Lacoste algériai mi­niszterrezidens ismertette algé­riai programját. Azt állította, hogy az algériai helyzetben nagy javulás észlelhető, s e ja­vulás még jobban érezhetővé válik majd, mivel június vé­gére az Algériában állomásozó francia haderők száma eléri a négyszázezret. Ez az erő lehe­tővé teszi majd az algériai kér­dés megoldását — mondotta. Lacoste a továbbiakban hang súlyozta, hogy a katonai akció­val párhuzamosan gazdasági és szociális akciót is kell folytatni, amivel meg kell nyerni a mu­zulmán tömegeket. A gazdasági és szociális akcióval kapcsolat­ban részleteket azonban nem közölt. A miniszter-rezidens ezután tiltakozott az Algériában tör­ténő „idegen beavatkozások“ el len, ide sorolta azt is, hogy f egyes államok az algériai kér­dést az ENSZ elé akarják vin­ni. Lacoste hangsúlyozta, hogy „az algériai kérdés francia bel­politika, nem pedig nemzetközi ügy.“ E kijelentésével közvet­ve válaszolt Nehrunak. A miniszter-rezidens kijelen­téseit a szenátus jobboldalán élénken megtapsolták. Lacoste felszólalása után Waldeck, T Huiilier kommu­nista szenátor emelkedett szó­lásra. — Ami bennünket illet — je­lentette ki — semmikép sem fogadhatjuk el a két hónap óta foganatosított katonai rendsza­bályokat. Határozottan ellen- zünk minden háborús politikát, amely csak gyászt és nyomort ^ hozhat országunkra. Készek ‘ vagyunk viszont arra, hogy támogassuk azt a politikát, amelyet a január 2-i választá­sok során a franciák többsége jóváhagyott, s amely az algériai népet Franciaország barátjává és szövetségesévé teszi majd. A szenátus ezután százhet­venhét szavazattal százharminc egy ellenében elvetette Michel Debré javaslatát, amely alig álcázott formában a kommu­nista párt törvényen kívül he­lyezését ajánlja, viszont kézfel­emeléssel elfogadta azt a hatá­rozati javaslatot, amely szerint a szenátus számít arra, hogy a kormány továbbra is eltökélten folytatja az Algériával kapcso­latban kifejtett és jelenleg is alkalmazott politikát.

Next

/
Thumbnails
Contents