Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-22 / 96. szám
Jrodalom * Iflüvéázet * Z^udomäny EMI SZÍ AO: I i N D N A Csendes Óceán széles, végtelen, Egeket ostromló hullámsereg dörög A beláthatatlan óriás téreken Kergetik egymást a távoli ködök. A viharos vízen egy csónak — íalevél! — Majd fel az égre száll, majd le, a mélybe, De bizton vezérli a távoli cél: Egyenes útjáról egyszer sem tér le. Az ember-óceán széles, végtelen, Csatákban osztályok csapnak össze, De Lenin áttörte a ködöt fényesen, Kezével intett s a messze téreken egy óriás" óceán gyulladt ki vörösre. Lenin a jelszó, Lenin a válasz! Lenin a zászló, Lenin a fárosz! Radó György fordítása. Az első ajándék 150 éves a bonyhádi gimnázium Irta: Dr. Kolta László A Dunaföldvári Kendergyár dolgozóinak árvízkárosult gyermekei örömmel veszik át a fővárosi általános leányiskola (Budapest, I., Batthyányi u. 8.) által küldött ruhaféléket és tanszereket. (Fotó: dr. Ványi) II. Az algimnázium gyors megerősödése, továbbá városunk és környékének évről-évre nagyobbodó érdeklődése, valamint az a körülmény _ hogy Tolna megyének a múlt század végén nem volt egyetlen teljes 8 osztályos középiskolája sem, arra indították Gyalog István igazgatót, hogy az algimnáziumot 4-ről 8 osztályra fejlessze. Szék. szárd, megyénk székhelye néhány évvel előbb szintén mozgalmat indított főgimnázium fel állítása érdekében. Szekszárd példája hasonló lépésre buzdította Gyönköt és Dunaföldvárt. A megyei törvényhatósági gyűlésen Szekszárd lett a győztes, Bonyhád szónokát meg sem hallgatták. A bonyhádi gimnázium azonban nem adta fej a harcot! A Bonyhádra költözés 25 éves évfordulójának ünnepsége, a volt diákok adományai, a megindított rendszeres államsegély anyagi megerősödéshez vezettek. A fennállás 100 éves jubileumának előkészítése alkalmával újra megindult a törekvés főgimnáziummá való fejlesztésre, korszerű, díszes épület emelésére. Bonyhád lapkői fáradtságot és anyagi erőt nem kímélve, támogatták a mozgalmat. Az 1906-ban tartott 100 éves jubileum után megindult a felső tagozat fokozatos kiépítése. Két év múlva a mai épületbe költözött a gimnázium. 1910-ben megtartották az első érettségi vizsgát. — Azóta 1550 tanuló szerzett érettségi bizonyítványt a bonyhádi gimnáziumban. Az öröm és a munka e felien, dűlő időszakában mély gyász érte az iskolát. Meghalt For- berger László tanár aki Bonyhád felvirágoztatásáért igen sokat tett. A tejcsarnok, a tűzoltó egylet, az első uszoda, mű- jéggyár létesítése és Bonyhád villamosítása az ő nevéhez fűződik. Rövidesen elköltözött a börzsönyi parasztfiúból lett kiváló tanár: Marhauser Imre. Nagyon sokat dolgozott az intézet fejlesztéséért, különösen a tápintézet anyagi biztonsága fűződik nevéhez. Az első világháború éveinek nehézségei fáradttá tették a nagyszerű igazgatót: Gyalog Istvánt, aki 29 évig állt a gimnázium élén. — Nyugdíjba menése után is mindenki szerette és kedvelte őt. A háborús évek sok nehézséget jelentettek. Hét tanár évekig a fronton volt. A tanulók közül összesen 108 vonult be, közülük 21 elesett a harctéren. Az első világháború éveiben volt két évig az intézet tanulója Illyés Gyula, Kossuth-díjas írónk. A Horthy-idők neveléspolitikájának célja, hogy a feudál- kapitalista Magyarországot megerősítse, az imperialista esz mék szolgálatában sovinizmust tápláljon és így alátámasztója legyen a fasziszta szellemű^ keresztény köntösbe öltöztetett „szegedi gondolatinak. — A bonyhádi gimnázium nevelési célkitűzéseiben ezek az irányzatok hol nyíltan, hol burkoltabban megtalálhatók voltak. E törekvéseket enyhíti az intézetben meglevő protestáns demokratizmus, a szegénysorsú tanulók támogatása, majd később a Volksbund-ellenes magatartás. A fasiszta mozgalommal az ellentét a negyvenes években éleződött ki. A német gyülekezetek részéről olyan törekvés indult meg, amely né. met gimnáziummá akarta tenni a bonyhádi középiskolát. A tanulók létszáma ebben az időben állandóan 300—350 között volt. Főleg kisiparos, kiskereskedő, köztisztviselő, értelmiségi és parasztszülők gyermekei jártak ide. A vidéki tanulók elhelyezése az 1935-ben megépült új diákotthonban kényelmes volt. A második világháború utolsó hónapjaiban szünetelt a tanítás. Az iskola főépületét ég a diákotthont német katonaság tartotta megszállva mindaddig míg a szovjet haderők fel nem szabadították Bonyhádot. Uj korszak következett! — A szovjet parancsnokság megértést tanúsított a gimnáziummal kapcsolatban. Az 1945. évi jelentésből ezt olvashatjuk: „Nem zárhatom le jelentésemet anélkül, hogy hálás szívem teljes melegével ne mondjak köszönetét a bonyhádi szovjet katonai parancsnokságnak azért a sok-sok támogató készségért, figyelemért, mely- lyel iskolánk minden életmegnyilvánulását kísérte.” A felszabadulás után nagy fejlődési lehetőség nyílt. A gimnáziumból nőtt ki az általános iskola, a kereskedelmi középiskola és az új leánydiák. otthon. Az ifjúságnál egyre öntudatosadban jelentkező politikai megnyilatkozások, meginduló szocialista fejlődésünk iránti érdeklődés kétség kívül az 1948-ban bekövetkező államosítás függvénye. De részes benne a nevelő testület is, melynek sok szempontból ösztönösen meglévő, helyes demokratikus gondolkodása megerősödött. megtisztult a múltból magával hozott sok helytelen előítélettől és részt kért az országépítés munkájából. — Az 1950. évi párthatározat után megnövekedett a munkás-paraszt tanulók száma; az utóbbi években az összlétszám 65—70 százalékát alkotják. A szociális összetétel megváltozásával bekövetkezett átcserélődés a tanulmányi színvonalban egyáltalában nem éreztette kedvezőtlen hatását. A jobb tanulás érdekében, a fegyelem megszilárdításában nagyon sokat tett iskolai DISZ-szervezetünk, amely sokszínűén neveli leányainkat és fiainkat. Hősi korszak ez az iskola történetében, melynek egyre szebb és értékesebb gyümölcseit látjuk kibontakozni. (Vége.) A Kérők Bétaszéken A bátaszéki II. számú óvoda Szülői Munkaközösségének színjátszócsoportja több községben bemutatta Kisfaludy Károly: Kérők című vígjátékát. A bevételt egy új tanterem építésére fordítják. Első képen a kérés pillanata látható. Jelen vannak: báró Szélházy (Szencsi Béla), Perföldy ügyész (Mészáros Antal), mögöttük Vilhelm (Heckmann Mátyás), báró Szélházi inasa, Tamás (Székely Vilmos), Perföldy inasa, Baltafy kapitány (Bakó János), mellette lánya Máli (Lehőcz Jánosné), mögöttük Lidi, Baltafy fogadott lánya (Bakó Jánosné). A máso. dik képen Károly huszár vissza térése (Barsi János), mellette Hősváry ezredes (Pásti József), Baltafy, Máli leánya , Lidi, Perföldy, Margit és báró Szélházy láthatók. Hallottam hessélni Lenint A szekszárdi zeneiskolások sikere a pécsi Bartók-rersenyen Megnyugtató ez a pusztai csend, amely most mindenhova behatol: dél van, pihen minden. András puszta csendessége ez, amely nem messze terül el Bölcskétől... Ketten ülünk a zöld gyepen, a gabonaraktár homlokzatfelőli részénél és idézzük 36 év távlatából Lenint és Lenin szavait. Saracz Antal, ez a 65 éves ember most előttem ül. Látom az arcán, hogy kavarognak ben ne az emlékek. Amíg cigarettát sodor, összeszedi a gondolatait és lassan, megfontoltan beszélni kezd: — 1921 november 20-án ültem vonatra a szibériai Novo- szibirszkben, az Ob folyó partján és 1922 január 22-én léptem át a magyar határt Hegyeshalomnál ... Hosszú az a törté net, amíg megértem azt, hogy 1920 május 1-én a Kreml előtti téren hallhassam Lenin szavát, de azért a legfontosabb részleteket elmondom. — 1914 december 19-én este 7 órakor a negyedik roham után Sztara Hogyica lengyel községben kerültem fogságba... És ezután következik annak a sok megpróbáltatásnak az elmesélése, amelyen keresztül ment. Bevagonirozták őket és elindult a szerelvény Moszkva felé. Moszkvában már várt rájuk a Magyar Vöröskereszt részéről gróf Andrássyné, aki megkérdezte tört magyarsággal: „—Maguk magyarok?“ „— Igen, mi magyarok vagyunk“ — feleltünk. Nem sokat hederített ránk, szegény magyar hadi foglyokra. Néhány órai pihenés után továbbmentünk, mindjobban, be Szibéria belsejébe. — 1915-ben Csita városába szállítottak bennünket, ahol egy nagy láger volt, s benne legalább 12 000 ember. Volt vagy 300 magyar és német tiszt közöttünk, akik részére külön pavillont építettek, úgy éltek azok, hogy még idehaza sem jobban. Mindennel elátták őket, mi meg kását és káposztát kaptunk. Ezt ettük mi, közkatonák ... 1915 őszén jött a parancs, hogy 700 embernek el kell mennie utat építeni. Fizetésképpen napi 20 kopejkát kapunk. Megkezdődött köztünk a lázongás, mert a megígért fizetés helyett csak durva Ságban volt részünk. Ránkfogták ekkor, hogy bolsevik ér- zelműek vagyunk. Példánkra több láger legénysége is lázon- gani kezdett. Minket bezártak. ... 1917-ben 32 társammal be léptem a Vörös őrségbe, majd a több napig tartó harc után minket, akik életben maradtunk, elfogtak és Omszkba szállítottak, ahol már 7000 vöröskatona raboskodott. Itt történt meg, hogy tizenhármán, egy mérnök vezetésével, összeesküvést szőttek, alagútat vájtak a tábor alatt és meg akartuk rohamozni a várost. A szer vezkedést leleplezték és a 13 elvtársat kivégezték... A lágerből néhányan megszöktünk, majd én Omszkba egy fűrészte lepre kerültem. Az elvtársaim segítségével sikerült elhagynom a várost. Hosszú hónapok múltán ismét eljutottam Szi- birszkbe, ahol beléptem a Vörös Hadseregbe. 1920. május 1- re Moszkvába utaztam a magyarok küldötteként. Az emlékek eleven erővel törnek fel belőle. Látom, amint csillogni kezd újból a szeme, arcán öröm sugárzik szét. Talán ott érzi magát ismét Moszkvában, a Kreml előtt, az elvtársak között. — Olyan viharos május elseje volt az, hogy csak na: Legyőztük Denikint, Kolcsa- got, és a többieket, örömmámorban úszott minden, még a falak is vörösben pompáztak. Tíz méterre álltam az emelvénytől. Ott láttam Lenint, Sztálint, Kalinint. Fiatalemberek voltak, akkor még mindnyájan. ... A nagy zajongás annyira elhalkult, hogy még a légy züm mögését is meg lehetett hallani, amikor Lenin az emelvényre lépett és beszélni kezdett. Csak álltunk és az a sok nép lélekzetvisszafojtva hallgatta Lenint. Tagoltan és érthetően beszélt. Szavai mindenkinek az agyába és szívébe vésődtek. Nem tudom pontosan ennyi idő távlatából lefordítani Lenin szavait. De amint visszaemlékszem rá, többek kö zött azt mondotta, hogy ez nagy ünnep a munkásosztály számára, és eljön majd az az idő, amikor mindenhol, az egész világon ilyen szabadon ünnepelnek az emberek, mint mi most itt. Elérkezik egyszer, mert ez az eszme hódítani fog. Beszélt még arról is, hogy nem kell még elbizakodni, mert a világon akkor lesz teljes rend és igazság, amikor a proletariátus egységbe olvad össze, és uralkodni fog. — így fordítottam én le Lenin szavait magamban. Hallgattam, figyeltem s azt mondtam: Ennek az embernek minden szava aranyat ér, és ha ezen az úton haladunk, akkor baj nem érhet bennünket. Kovács József Az elmúlt hónap utolsó napjaiban rendezték meg Pécsett az immár hagyományossá váló Bartók-versenyt. A versenyen a zenét tanuló ifjúság színe- java vonult fel az idén is. A pécsieken kívül résztvettek a kaposvári, bajai, szekszárdi és nagykanizsai állami zeneiskii- lák növendékei, számszerint 62-en. A pécsi állami zeneiskola helyiségeiben lefolyt versenyt hat pontozóbíró értékelte Weinin- ger Margit zongoratanár elnök létével. A verseny fényes szekszárdi sikert hozott. Az összetett pontversenyben a szekszárdi növendékek a bajaink mögött második helyen végeztek. Részletes eredmények: I. díjat nyert Wagner Ilona, II. díjat nyert Majoros Ilona, III díjat nyert Pataki Attila és Végh László, IV. díjat nyert Levente Judit és Tóth Miklós, V. díjat nyert Péter Judit és Budai József, akik valameny- nyien a szekszárdi állami zeneiskola zongoraszakos növendékei. A sikert még teljesebbé teszi, hogy az eredményeket nagyon erős mezőnyben harcolták ki zeneiskolásaink, olyan sokévtize de fennálló intézetek növendékei között, mint például a kaposvári, vagy a pécsi állami zeneiskola. A 16 növendékből álló szekszárdi csoportot Husek Rezső állami zeneiskolai igazgató irá nyitotta a versenyen, tanáccsal és bátorítással látva el az arra rászorulókat. A növendékek szép eredményért elsősorban Sántha Jenő- né és Polgár Margit zongoratanárokat illeti a dicséret, akik áldozatos és odaadó munkásságukkal pompásan előkészítették a versenyen résztvevők zenei és technikai felkészültségét. Reméljük, hogy a szekszárdi állami zeneiskola már a közeljövőben beköltözhet eddig nélkülözött végleges otthonába és ennek birtokában a jövő feladataira még jobban felkészülve, további sikereket fog elérni a zenekultúra terjesztésében. Lantos
