Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-10 / 85. szám

» TOLNAI NAPLÓ 1956 ÁPRILIS 10. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov április 18-án érkezik Angliába sóit programból kihagytak sok ipari objektumban eredetileg tervbe vett látogatást. Az angol külügyminisztérium által eljut­tatott végleges program előirá­nyozza briminghami vállalatok meglátogatását, de valamilyen okból kifolyólag az utóbbi na­pokban ezt is törölték a prog­ramból. Bulganyin és Hruscsov a TASZSZ tudósítójával folyta tott beszélgetés során kijelen­tette, hogy hálásan köszöni a vendégszerető angol állam­polgárok szívélyes meghívását, de nem tehet eleget e meghívá­soknak. mert az angol részről I összeállított program nem tar­talmaz ilyen látogatásokat. Úgy látszik Angliában vannak még olyan erők, amelyek nem akarják, hogy a szovjet vezető személyiségek szélesebb körű kapcsolatba kerüljenek Nagy- Britannia lakosságával. Befejezte munkáját az Interparlamentáris Unió ülésszaka Moszkva (TASZSZ). A szov­jet lapok szerkesztőségéhez és a TASZSZ-hoz az utóbbi idő­ben gyakran fordulnak szovjet állampolgárok azzal a kéréssel, közöljenek tájékoztatást N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai utazásáról. Mint a TASZSZ megbízható forrásokból értesül, a szovjet vezető személyiségek április 18-án érkeznek Angliába. — Angliai tartózkodása idején Bulganyin és Hruscsov, az an­gol kormány által javasolt pro­gramnak megfelően, találkozik és megbeszéléseket folytat az angol kormány vezetőivel és más angol politikusokkal. Terv­bevették azt is, hogy Bulganyin és Hruscsov Londonon kívül ellátogat Harwallbe. Oxfordba, Edinburghba, Birminghamba és több más városba. A szovjet vezető személyiségek a többi között megtekintik a harwelli atomenergia kutatóközpontot, a birminghami ipari vásárt, ellá­togatnak az angol királyi légi­haderő egyik támaszpontjára. A szovjet vezető személyisé­gek a tervek szerint április 27-én hagyják el Angliát. Bulganyin és Hruscsov kö­zelgő angliai látogatásával kap­csolatban sok levél érkezett a szovjet államférfi címére. — Egyes angol intézményektől, társadalmi szervezetektől és magánszemélyektől. A levelek­ben az az óhaj jut kifejezésre, hogy a szovjet vezetők angliai tartózkodásuk idején keresse­nek fel néhány gyárat, üzemet, közintézményt és találkozzanak egyes angol állampolgárokkal. J. A. Malik londoni szovjet nagykövet közölte, a londoni szovjet nagykövetségre is érke­zett sok hasonló tartalmú levél. A TASZSZ tudósítója fel­kérte Bulganyint és Hruscsovot. mondják el véleményüket erről a kérdésről. A szovjet vezető személyisé­gek közölték, hogy teljesen megértik az angol állampolgá­roknak a kívánságát, akik sze­retnének találkozni velük. A szovjet vezető szemé­lyiségek nagy jelentőséget tulajdonítanak az angol kor­mány vezetőivel és más an­gol közéleti személyiségekkel folytatandó tárgyalásaiknak és egyúttal szeretnének találkozni a vállalatokban és közintézmé­nyekben dolgozó egyszerű em­berekkel is, mert az ilyen talál­kozásokat fontos eszköz­nek tartják az angol és a szov­jet nép közötti baráti kapcsola­tok erősítése szempontból. A szovjet vezető személyisé­gek angliai tartózkodásának programját angol részről állí­tották össze. A program eredeti tervezetében a hivatalos sze­mélyekkel való megbeszélések mellett angol részről előirá­nyozták különböző iparvállala­tok, közintézmények és mező- gazdasági körzetek meglátoga­tását is, köztük skóciai és walesi vállalatoknál teendő lá­togatásokat. Hogy jobban megismerked­hessenek az angliai élet külön­böző oldalaival, Bulganyin és Hruscsov kifejezte azt az óha­ját, hogy két nappal hosszab­bítsák meg angliai tartózkodá­suk idejét, mert így behatób­ba^ segítség nélkül tárgyalhat­nának az angol vezetőkkel, több vállalathoz és intézményhez lá­togathatnak el, így skóciai és walesi vállalatokhoz és intéz­ményekhez is. Angol részről hozzájárultak ugyan a szovjet vezető szemé­lyiségek angliai látogatásának meghosszabbításához, a prog­ramba azonban mégsem vették fel a skóciai és walesi vállala­tok és intézmények meglátoga­tását és a lakossággal való ta­lálkozásokat. Ez sajnálatos, sőt, az angol részről korábban java­Dubrovnik (TASZSZ). Az In­terparlamentáris Unió szervei április 6-án délután és 7-én dél­előtt folytatták munkájukat. Az önkormányzattal nem ren delkező területek bizottsága az ázsiai és afrikai országok és te­rületek fejlesztésének, valamint az e területeket kormányzó ál­lamok ténykedéseinek kérdését vitatta meg. Az e kérdésben le­folyt vita bebizonyította, az anyaállamok számára mindin­kább nehezebbé válik, hogy az elmaradt országokat gyarmati függőségben igyekezzenek tar­tani. Az anyaországok, miköz­ben e népeknek formális jogot adnak az önkormányzatra, to­vábbra is gyarmati függőség­ben tartják e népeket azon ürüggyel, hogy a szóbanforgó országok lakossága kulturális, gazdasági és politikai tekintet­ben nem tudja maga kormá­nyozni országát. A kérdéses vitának eredmé­nyeképpen a bizottság határo­zatot hozott „Az államok sze­repéről az önkormányzattal nem rendelkező területek poli­tikai szabadságának kivívásá­ban“ címmel. A határozatot az Interparlamentáris Unió 45. ér­tekezlete elé terjesztik. Az Iszkussztvo Könyvkiadó­vállalat a napokban jelentette meg 75.000-es példányszámban Sheridan egykötetes „Drámai művei”-t, amely az író vala­mennyi színművét tartalmazza. A könyvet a Szovjetunióban előadott Sheridan-darabokról készült felvételek díszítik. Ugyancsak az Iszkussztvo — megkezdte Shakespeare művei­nek hatkötetes kiadását. — A gyűjtemény magában foglalja Shakespeare színműveit, ösz- szes szonettjeit, valamint két elbeszélő költeményé*, a Lucre. ciát és a Venus és Adonist. — Valamennyi színművet ismer­tető cikk vezeti be. Az új kiadást az előadásokról készült felvételek, valamint szovjet és külföldi művészek illusz rációi egészítik ki. Ez lesz Shakespeare orosz nyelven megjelent eddigi legnagyobb gyűjteményes kiadása. A kivi­telezés A. Goncsarov művész munkája. Az angol írók, költők, dráma- írók irodalomtörténészek és tudósok munkásai nagy népsze­rűségnek örvendenek a Szovjet­unióban. Az angol klasszikus és modern írók orosznyelvű ki­adásai a második helyen állnak a külföldi írók műveinek pél­dányszámát illetően. A szovjet hatalom évei ala t 220 angol szerző 2244 műve jelent t meg, több, mint 48 millió példány­számban. Shaskepeare művei például 1918-tól 1955-ig 225 alkalommal jelentek meg, 25 Szovjetunióban élő nép nyel­vén. Swift műveit 119-szer ad- *ák ki és 40 nyelvre fordították le. — Ugyanezen időszakban Dickensnek 164, Defoe-nak 131, Galsworthy-nek 72, Byronnak 39, Bemard Shawnak pedig 26 A fegyverzet csökkentésével foglalkozó bizottság azon kér­dést vitatta meg, milyen in­tézkedéssel biztosítható a „je­lenlegi körülmények között fennálló nemzetközi bizottság és a leszerelés“ című határozat végrehajtása. A kérdés vitájában felszóla­lók támogatták azt az eszmét, mely szerint a parlamentek fe­lelőséggel tartoznak a leszere­lési kérdés . megoldásáért. A bizottság célszerűnek tar­totta, hogy hívják egybe a- parlamentek képviselőinek nemzetközi értekezletét a lesze­relési kérdés megvitatására. A bizottság megbízta az Interpar­lamentáris Unió irodáját, hogy ez év szeptemberéig dolgozza ki az értekezlet összehívásának tervét. Április 7-én délután az Inter parlamentáris Unió tanácsa tartott ülést. Április 6-án végétért az inter parlamentáris Unió tanácsá­nak ülésszaka. Az ülésszak résztvevői elfogadták azokat a bizottsági jelentéseket, ame­lyeknek megvitatására az Inter parlamentáris Unió nevember- ben Bangkokban tartandó kon­ferenciáján kerül sor. könyve jelent meg. Tavaly hagyták el a sajtót Swift, — Smoletl, Conan-Doyle^ Dickens, Scott, Hardy, Collins, Kipling és Fielding művei. Az angol írók műveit nem­csak a központi kiadóvállala­tok, hanem számos helyi könyv kiadó is gyakran megjelenteti. Most indult meg az előjegy­zés az Állami Irodalmi Kiadó 28 kötetes Dickens, 15 kötetes Thackeray és 10 kötetes Shakespeare gyűjteményére. A Külföldi Irodalmi Kiadó az idén az angol tudósok és írók 35 művét jelenteti meg. IX. Éles fütty síkoltott a térre. A kifutó, aki még mindig a sarkon szerelgette a kerékpárt, hirtelen felpattant a gépre, el­suhant a tömeg mellett s oda­szólt: — Rendőrök! Mire a rendőrjárőr a Batt- hyány-emlékmécseshez ért. — már senkit sem látott. Csak a koszorú vöröslött a kis oszlop tövében, égőn, figyelmeztetőn. S valahol távolabb a Rákóczi- szobomál egy tanár magyará­zott a diákjainak, meg szerel­mespárok sétáltak tova a Ná­dor-utcában, s litániára igyek­vő fiúk léptek be a Bazilika kapuján. Semmi gyanús jel... A koszorú mégis ott feküdt. Hat óra múlt tíz perccel. A járőr vezetője a telefonhoz rohant: — Halló, itt Wéber őr­mester, fogalmazó úrnak alás- san jelentem ... Egy másik, távolabbi telefon- fülkében a kifutó tárcsázta az egyik reggeli lap szerkesztősé­gének számát. — Kopál Gábor beszél, ké­Angol írók művei a Szovjetunióban Cedenba! fogadást adott Mikojan tiszteletére Ulan-Bator (TASZSZ). J; Cedenbal, a Mongol Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke április 8-án fogadást adott A. I. Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsa első el­nökhelyettese tiszteletére. A fogadáson Cedenbal és Mi­kojan beszédet mondott. A fo­gadás rendkívül szívélyes ba­ráti hangulatban folyt le. Április 8-án A. I. Mikojan és kísérete felkereste Szuhe Bator és Csojbalszan sírboltját és ott koszorút helyezett el. üz SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának felhívása a szovjet mezőgazdaság dolgozóihoz n A Román Hagy Nemzetgyűlés küldöttsége Moszkvában Moszkva (TASZSZ). Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke valamint Lácisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke április 7-én fogadta a Román Népköztársa­ság Nagy Nemzetgyűlésének küldöttségét. Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Minisztertanácsa felhí­vással fordult a kolhozpar&sz- tokhoz, a szovhozok. munkásai­hoz, a szovjet mezőgazdaság minden dolgozójához és szak­emberéhez. A felhívás rámutat arra, hogy a múlt évben a mezőgaz­dasági dolgozók jó munkát vé­geztek és így sok területen fel­lépett erős aszály ellenére az ország az előző évihez képest, jelentősen több gabonát, tejet, húst, zöldségfélét, ipari növényt kapott. Sok kolhoz, szovhoz, gépállo­más, egész körzetek területe és köztársaságok az egyes termé­nyek termelési színvonalát te­kintve, megközelítették az SZKP Központi Bizottságának januári teljes ülésén 1960-ra ki­tűzött feladatokat. A mezőgaz­dasági termelés növekedése le­hetővé tette az 1954 évinél na- gyobbmennyiségű mezőgazda- sági termény begyűjtését, a tér vek sikeres teljesítését. A felhívás a továbbiakban rámutat arra, hogy az egész szovjet nép nagy lelkesedéssel törekszik azoknak a grandiózus feladatoknak a megoldására, amelyeket az SZKP XX. kong­resszusa tűzött az ország elé. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa felhívással fordul a mezőgazdaság minden dolgozó­jához, hogy sikeresen végezzék el az idén a mezőgazdasági munkálatokat, mert elérkezett a döntő pillanat annak biztosí­tására, hogy valóban teljesülje­nek a XX. kongresszuson ho­zott határozatok, nemcsak a ha­todik ötéves tervben előírt mennyiség és határidő szem­pontjából, hanem határidő előtt és sokkal nagyobb meny­Nyisgatnémeí lap a szociáldemokraták előtt álló feladatokról Berlin (MTI). A nyugatnémet országi szociáldemokraták bal­oldali ellenzékének lapja, a Hamburgban megjelenő Die andere Zeitung, Németország Szocialista Egységpártja III. értekezletével és a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusával foglalkozó cikké­ben kifejti, hogy a Német Szo­ciáldemokrata Pártnak pozi­tív következtetéseket kell le­vonnia mindkét tanácskozás­ból. A lap követeli, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság nagy vívmányait ültessék majd át a jövendőbeli egyesített Né­metországba. A Die andere Zei­tung ezzel kapcsolatban hán- goztatja: „A munkásosztály előtt iga­zolatlan magatartás lenne, ha a szocialisták azon törnék a fe­jüket, milyen módon lehetne a szocializálást, a földreformot, az egységes társadalombiztosítást és az iskolareformot felszámol­ni, ahelyett, hogy azon tanakod nának mint lehetne e nagy- jelentőségű vívmányokat az újraegyesített Németországban meghonosítani.“ A lap az SZKP XX. kongresz szusának jelentőségét elemezve megállapítja: „A nyugati’ szocialisták a szociáldemokrácia talán utolsó történelmi esélyét hagynák ki­használatlanul, ha nem szív­lelnék meg az SZKP XX. kong­resszusának tanulságait és nem vizsgálnák felül az új fejlődés megvilágításában eddigi állás- foglalásaikat. Ez fokozott mér­tékben áll a németországi szo­ciáldemokratákra, akiknek most a következő két eshető­ség között kell választaniok: vagy eltemetik reményeiket és a német újraegyesítés jelszavát nem szocialistáknak engedik át, vagy a munkásosztály ere­jéből új reményt merítve, ha­tásos kezdeményező lépéseket tesznek Németország újraegyesí tésének megvalósítására.“ nyiségben. A felhívás rámutat, az a fel­adat, hogy a pártszervek, a szovjet és a mezőgazdasági szer vek vezetői, a kolhozok, a gép­állomások és a szovhozok veze­tői megértsék: arra kell töre­kedni, hogy a mezőgazdasági termelési tervek a rendelkezés­re álló lehetőségek maximális kihasználásából induljanak ki és ennek alapján növekedjék minden földművelési és állat- tenyésztési termékfajta terme­lése. I MalálfBMi Kommunista Párt a béketárgyalásek újrakezdését javasolja Ez a fő, ez az alapvető dolog — mondja a felhívás —, mert j nem elégedhetünk meg a mini-4 mummal e termékek termelésé­ben. El kell jutnunk ahhoz, hogy teljesen biztosítsuk or­szágunk szükségleteinek kielégí tését. A Párt központi bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa úgy vélekedik, hogy a mezőgaz­dasági termékek termelésének erőteljes növelésének tervei a hatodik ötéves terv első évében sikeresen megoldhatók, mert megvan minden szükséges fel­tétel ahhoz, hogy minden nö­vényfajtában magas termésho­zamot érjünk el és kellő meny- nyiségben lássuk el az országot szemesterményekkel, hússal, tej jel, burgonyával, zöldségfélék­kel, gyümölcsökkel és más me­zőgazdasági termékekkel. Peking (Uj-Kína). Szingapúri sajtójelentések szerint Abdul Rahman, a malájföldi államszö­vetség főminisztere, április 2-án Szingapúrban megtartott sajtóértekezletén közölte, hogy a Malájföldi Kommunista Párt átiratot intézett hozzá. A Malájföldi Kommunista Pártnak a főminiszterhez inté­zett átirata hangsúlyozza, hogy a Malájföldön folyó háború csak akkor érhet véget és a béke csak akkor állhat helyre, ha a malájföldi hatóságok újra­kezdik a tárgyalásokat és a ma­lájföldi népnek, beleértve a kommunistákat, megadják de­mokratikus jogaikat és politi­kai szabadságjogaikat. A párt és a kormány sokat tett a mezőgazdaság gyors fel­lendüléséért — mondja befeje­zésül a felhívás —, most azon fordul meg a dolog, hogy min­den mezőgazdasági dolgozó még komolyabban fogja fel munkáját és önfeláldozóan mun kálkodjék a XX. pártkongresz- szus határozatainak végrehaj­tásáért. Hámori Ottó : ENDRI rém szerkesztő úr, ne haragud­jon, hogy zavarom, de tanárem­ber vagyok s engem az ilyesmi borzasztóan felháborít... Nem hallották még? ... A Batthyány mécsesnél óriási tömeg ... Tün­tettek kérem ... igen. ugy-e hallatlan? .... Fél óra múlva egy másik fülkéből más szerkesztőséget hívott. —.; 1 állami tisztviselő va­gyok, én ugy-e uraim, nem áll­hatom meg szó nélkül... hogy már hallották? ... Bocsásson meg és ön ilyen nyugodt, ami­kor fényes nappal több ezren... Ne gorombáskodjék, szégyellje magát, maga nem is magyar ember... Lecsapta a kagylót, vidáman felpattant a kerékpárra s fütyö részve elkarikázott. Ságvári gondolatban kísérte útján, amint ahogy az egesz tüntetést csak gondolatban idézte maga elé. Személyesen nem lehetett ott. Az OIB tiltotta meg neki, mint mindenkinek, aki már összeütközött egyszer a rendőrséggel. S ő nagy ívben kerülgette a kis tér környékét, leste az arcokat, figyelte a járó kelőket, hátha meglát, megtud valamit. Egész este azon a kör­nyéken őgyelgett, s arra gon­dolt, hogy átsétál a téren, csak egy röpke percre, csak annyira, hogy lássa a koszorút. Szinte fi­zikai fájdalmat okozott neki ez a tilalom, de nem szegte meg. Hanem azért már senki sem tilt háttá meg neki, hogy elmenjen a nyomda elé, ahol a legkoráb­ban megjelenő másnapi lapot nyomták, s ott várja meg a legelső példányt. Izgatottan lapozott. A harms dik oldalon fölül ott áll: tóbb­ezres tüntetés a Batthyány-em- lékmécsesnél. Ugráltak a betűk a szeme előtt, s ő hangosap, majdhogynem gyerekes öröm­mel felnevetett. A következő hetekben, hóna­pokban az OIB kis szobájában már új, háborúellenes, függet­lenségi tüntetésekre készültek. Ezeknek az új tüntetéseknek estéin is olyan izgatottan la­pozta Endri az újságokat, mint október 6-án, s most is olyan örvendezve kérdezte barátait, mint akkor este, a találkozó­jukra holtfáradtan érkező ki­futót: — Láttad, mit írnak ró­lunk? ... barátom. Megérte azt a két tantuszt, nem? Nagy­szerű fiúk vagytok, igazán pom pásan csináltátok. — Csak, ahogy te mondtad, Endri. — Én? Ugyan, hiszen én egész nap csak újságot olvasok. Ilyen híreket, nézd csak ... Kétezer fiatal tüntetett... És mosolygott hozzá kerek, hamis mosollyal. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents