Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-06 / 82. szám
1956 ÁPRILIS 6. TOLNAI NAPLÓ 3 Több segítséget várnak a németkéri Béke Tsz tagjai A már évekkel ezelőtt meg- ' alakult termelőszövetkezetek tagjai napról napra erősödnek, taglétszámban és földterületben egyaránt. Mellettük szép számmal vannak új termelőszövetkezetek is, amelyek tagjainak az idei lesz az első gazdasági évük. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek a tagjai kevesebb ta pasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel végzik a munkájukat, hogy bebizonyítsák a még kívülálló egyéni gazdáknak, hogy mire képes a nagyüzemi gazdálkodás. A lelkesedéssel, a mindenáron való akarással azonban csak akkor lehet jó eredményre jutni, ha a nagyüzemi gazdálkodás terén még gyermekcipőben járó tsz- eket segítik is. A németkéri Béke Termelő- szövetkezet múlt év március 8-án alakult. A tagok 130 hold földön kezdték meg a közös gazdálkodást. Az eltelt egy év alatt a terület 500 holdra gyarapodott. A megnövekedett terület nagyobb gondot jelent és több támogatást, segítséget igényel, amelyet a paksi járási pártbizottság és a járási taKagy érdeklődés mellett nyitották meg szerdán délelőtt a szekszárdi Balogh Ádáum Múzeumban a megye üzemeinek műszaki kiállítását. A megnyitó beszédet Szabiár Béla elvtárs gépészmérnök, a TTIT műszaki szakosztályának elnöke tartotta. „Elsőízben jöttek össze megyénk ipari üzemei, — mondotta, — hogy ismeretterjesztő kiállításon mutassák be gyártmányaikat, részben tech nológiájukat, fejlettségüket. Mindnyájunk előtt ismeretes pártunk Központi Vezetőségének múlt év novemberi határozata a műszaki színvonal emeléséről. Ennek szellemében kezdeményezte pártunk megyei Végrehajtóbizott sága e kiállítás életrehívását s támogatta minden erejével a szervezés munkáját.” A továbbiakban Szabiár elvtárs hazánk és ezen belül megyénk iparának múltbeli és felszabadulás utáni fejlődé. séről beszélt. — „Megyénk a felszabadulás előtt iparilag nács munkatársai nem igen akarnak megadni. Az a nemtörődömség, amellyel a paksi járás felettes szervei a Béke Tsz-t kezeli, egyáltalán nem hat serkentőleg a tagokra. Erről a „segítőmunkáról“ beszélgettünk a napokban a Béke Tsz tagjaival. Szabó György elvtárs, a - termelőszövetkezet párttitkára a következőket mondotta: — Szorgalmasan, becsületesen dolgozunk valamennyien, amelyet bizonyít az is, hogy befejeztük 15 holdon a borsó, 2 holdon a mák vetését. Ezután pedig folytatjuk a zab, árpa, burgonya vetését. Nem múlik el olyan nap, hogy ne kérnék felvételüket a még kívülállók közül. Az a számításunk, hogy év végére meg fog kétszereződni területünk. Ahhoz azonban, hogy már az első évben jó eredményt tudjunk elérni, nagyon nagy szükségünk lenne, hogy több segítséget kapjunk. Sajnos az eddigiek alapján az a tapasztalat, hogy a járási párt- bizottságon é<! a járási tanácson is meghallgatják panaszunkat, amely nem új keletű már, de igen elmaradott volt. Az egy Bonyhádi Cipőgyárat kivéve, egészségtelen épületekben, — fejletlen módszerekkel, elavult gépekkel dolgoztak. Helyesebben: A tőkés piac hullámzó jellegének megfelelően, hol dolgoztak, hol nem.” Ezután főbb vonalakban ismertette az üzemek felszabadulás utáni fejlődését, milyen új szociális és kulturális létesítményekkel, berendezésekkel, épületekkel gyarapodtak az üzemek, hogyan emelkedett a termelésük, nőtt a termelt áruk választéka. „... elsősorban a közvélemény formálását, technikai ismereteinek bő vitásét kívánja e kiállítás, a maga első próbálkozásában szolgálni. A rendezőbizottság megbízásából ezennel megnyi tóm” — mondotta Szabiár elvtárs. A vendégek nagy érdeklődéssel nézték végig az egyes üzemek kiállítását. Az első nap, április 4-én, mintegy ötszázan tekintették meg a kiállítást. annak elintézése érdekében vajmi keveset tesznek. — Tudjuk jól, hogy elsősorban állatállományunkat kell fejleszteni. De ismételt kérésünkre nem intézik el, hogy hol kapjuk meg a tanyahelyiséget. Termelőszövetkezetünknek nin csenek gazdasági épületei, az idei termést nem tudjuk hova betakarítani. A jelenlegi állat- állományunk is a tagoknál van. Ez a lehetetlen helyzet természetesen nem vezethet jóra. — Meghallgatta már kérésünket a járási pártbizottság, nem is panaszkodhatunk, hetenként kétszer is ellátogatnak hozzánk, csak éppen azt nem intézik el, ami nekünk oly fontos lenne. Építenünk kellene, de nem tudjuk hová, mert a járási tanács szakemberei nem vettek annyi fáradságot maguknak hogy kijelölték volna a területet. • Ha most áprilisban nem építünk, akkor később nem érünk rá. Jól tudják, hogy a Sertéstenyésztő egyik üzemegysége a mi határunkon van. Ha ezeket a gazdasági épületeket mi meg Eiseizben tüntettek bi dolgozókat „Szakma kiváló dolgizója“ jelvénnyel a MEGYEVILL-nél Felszabadulásunk évfordulójának előestéjén, kedden rövid ünnepséget tartottak a Tolna megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat dolgozói. A vállalatnál most tüntettek ki első ízben „Szakma kiváló dolgozója“ jelvénnyel és oklevéllel dolgozókat. Orbán György villanyszerelő és a brigádjába tartozó #r- bán Imre, Nagy Károly és Horony János — tizenkét hónapig egyfolytában teljesítették a feltételeket és most ennek jutalmául a „Szakma kiváló dolgozója“ kitüntetést és a velejáró félhavi fizetést kapták meg. A brigád tagjai nemcsak normájukat teljesítették túl állandóan, hanem minőségi kifogás sem merült fel munkáink ellen évek óta. Az ünnepségen újabb felajánlást tettek. Vállalták, hogy a Dunaföldvári Malom villanyszerelési munkáit — melyet az ünnep után kezdenek el, a tervezett június 30-i határidő helyett két hónappal előbb, április 30-ára fejezik be. tudnánk kapni, akkor ideiglenesen megoldódnának a problémák. Az üzemegység vezetőinek nincs is kifogásuk az ellen, hogy átadják az épületeket, csak végre hosszú huza-vona után a járási tanácsnak el kellene ezt hivatalosan intézni. A napokban is Barna elvtárs, a járási pártbizottság egyik munkatársa, kereste fel termelőszövetkezetünket, hogy az elnök elvtárssal beszéljen. Elnökünket nem találta meg, aki kint járt a határban, és így visszament Paksra anélkül, hogy a tagokkal beszélt volna arról, hogyan lehetne végre elintézni kérésünket. Szabó György elv társ a tsz valamennyi tagjának nevében beszélt, amikor bírálta a járási pártbizottság, a járási tanács munkatársait, akik akkor törőd tek legjobban a termelőszövetkezettel, amikor megalakult. Azután pedig magukra hagyták, hadd kínlódjanak. Megszívlelendő ez mindenki számára, mert nemcsak az a fontos, hogy elindítsanak egy kis közös séget, hanem segíteni is keil azokat eredményeik elérésében. Rendelethen szabályozták a naposcsibe árát Az Országos Tervhivatal elnöke utasítást adott ki a napos csibe gépi keltetéséhez szükséges tenyésztőj ás, valamint a gépi keltetésű naposcsibe és egyéb napos baromfi árának megállapításáról. A beadási kötelezettség teljesítésébe beszámítható keltetőtojás termelői ára a következő: április hónapban 70, május hónapban 60, június hónapban 70, július és augusztus hónapokban pedig 90 fillér darabonként. A keltetés telephelyén történő értékesítés esetén a géppel keltetett naposcsibe ára darabonként: május 20-ig 3 forint, május 20-tól június 15-ig 2.50 forint, június 15-től az év végéig 2 forint. A törzskönyvezett állományból származó és legkésőbb május 31-ig értékesített naposcsibe ára a fenti áraknál I. osztályú szülők esetén 70 százalékkal, II. osztályú szülők esetén 50 százalékkal magasabb. Géppel keltetett egyéb naposbaromfit (kacsa, liba, pulyka) a helyileg kialakult, szabadpiaci árnál 5— 10 százalékkal alacsonyabb áron kell értékesíteni. Megnyílt a megyei műszaki kiállítás Uj út kezdetén tavasz beköszöntésével, döcögve, sok nehézséggel küszködve bár de megindult a munka a pálfai Uj Élet Termelő- szövetkezetben. Ez • az első tavasz, amikor közös erővel, eddig csak távolról ismert módszerekkel, egyetértésben kell dolgozni a tsz-tagoknak. A termelőszövetkezet jelenlegi központjában állandó a jövés-menés. A jószágot etetik, fogatok mennek ki munkára, s az istálló végében most készítik a melegágyakat dohánynak. — özv. Porteleki Istvánná, egy szőke fiatalasszony itt a munka csapat vezetője, akinek mindig, így most is, van mondanivalója: — Elnök kartárs! Sietni kell a berendezkedéssel, mert én így rosszul járok. Hol ez, hol az küld ide embereket, de előfordul olyan is, hogy senkisem. — Meglesz, csak türelem, nyug tatja Mányoki elvtárs az elnök — most azért van így, mert a brigádvezetőket ugyan kijelöltük, de a tagság még nincs jól elosztva munkacsapatokra. Két nap múlva közgyűlés, ott min- -den elintéződik. Az istálló előtt egy alacsony, vöröses ember fordul az elnökhöz. —■ Te, Lajos, nem kellene ezen a darabon keresztbe is, hosszában is végigmenni a fogassal, — mutat a Sió mellett fekvő területre. — Dehogynem, csinálja csak úgy Rompos bácsi a kertészethez jó simára munkált föld kell. J^engeteg munkát ad az első közösben töltött tavasz. Kertészet, fogasolás, sok jószág, s már a vetés is megy. Egy több darabból egybeszántott földön most vetnek 5 holdon árpát, s míg Kunyik János a vetőgéppel megy, Böröcz János a fogassal takarja utána a magot. Innen alig egy kilométerre meg traktor szántja a tsz földjét, a tiszta levegőben idáig hallatszik a puffogása. Mikor odaérünk, meglepődöm, hiszen a pincehelyi gépállomás traktorosában, Csajági Józsefben, ismerőst fedezek fel az is pálfai. — Mióta dolgozol idehaza? — Március 25-e óta itt szántok már. Uj a csoport, sok a munka, de végzünk vele. Ezen a héten már három traktor fog szántani, vetni. — Csaj ági — szól oda hozzánk az elnök — ereszd egy kicsit mélyebben az ekét, mert a lapban nem viszi jól, így hamar megárt majd a nap a kukoricának ... A traktor tovább dübörög, mi pedig elindulunk a hajdani kendergyár, a szövetkezet jövendő központja felé. JJa új is a csoport, megy itt a munka, csak nagyobb támogatást kapnának — állapítom meg magamban. A járástól gyakrabban kijöhetnének, s akkor kevesebb lenne a botlás, nem fordulna elő olyan eset, mint a múltkor: A közgyűlés egyrésze amellett volt, hogy mindenki egyhelyen vegye ki a háztájit, de a végén mégsem úgy döntöttek. Minden ki ott tartja meg a háztáji területet, ahol akarja — szögezte le a többségben lévő csoport. Ennek az lett az eredménye, hogy az amúgy is szétszórt földterület még jobban elaprózódott s így saját munkájukat nehezítették meg a tsz tagjai. — Itt a kendergyár — zökkent ki gondolataimból Mányoki elvtárs, — ez lesz a központunk. Itt mellette 6 holdon dohány lesz, ez az épület lakás... Még rendezetlen, elhanyagolt minden, de a tervek alapján máris el tudom képzelni. A nagy üres, törtablakú épület szép istálló lesz a közepén kisvasút vezet, egyik vége a silógödrökhöz, másik a trágyatelep hez. Az istálló mellett tej ház, ügyeletes szoba, lakás az állat- gondozóknak. ^ddig azonban van tennivaló. Meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, eggyé, szervezett egésszé tenni az Uj Élet Tsz-t — és mindenekelőtt jól elvégezni a tavaszi munkákat. Csak így érhető el, hogy a tervek jövedelmező valósággá váljanak. Ez pedig nem máson, mint a tagságon, annak becsületes, szorgalmas munkáján múlik. B.L. fiz üzemi bizottság munkájának eredményei a Bonyhádi Cipőgyárban Általánosan ismert tény, hogy a Bonyhádi Cipőgyár hosz szú idő óta jól állja meg a helyét a termelés frontján. Az elmúlt negyedévben elért élüzem cím kitüntetés, valamint két esetben elnyert Megyei Pártbizottság vándorzászlaja ékes bizonyítékai annak, hogy a dolgozók lelkesen vesznek részt a versenymozgalomban. eredményesen harcolnak a tervek teljesítéséért. Az elért eredmények mögött nézzük meg az egyik legilletékesebb szerv, a szakszervezet munkáját. Ifj. Antal Gergely elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, még egészen fiatal, alig 30 éves, a következőket mondja el kérésünkre. Csak az elmúlt év nyarán vet tem át az üzemi bizottság vezetését. Tudtam azt, hogy korábban itt igen jó szervezéssel dolgozott a szakszervezet, azonban néhány hónapos kiesés után bizony voltak elmaradások is különböző reszortokban. Való igaz az, hogy igen sok támogatást kaptam Szabó Imre elvtárstól, aki igen nagy gyakor lattal rendelkezett, hosszú évek ig volt az ÜB. elnöke és szép eredményekkel dicsekedhet, azonban nagyrészben saját szór galmamra kellett támaszkodnom, hogy alapos ismerője legyek ennek a fontos munkaterületnek. Első feladatomnak tekintettem a szakszervezeti háló zat aktivizálását és részbeni újjászervezését. Ma már elmondhatom azt, hogy lelkes elvtársakkal, jó aktívákkal rendelkezem ahhoz, hogy feladatainkat elláthassuk. Meg kell még elsősorban azt is említenem, hogy beosztásom átvételének időpontjában a tag- díjfizetés csupán 49 százalékos volt üzemi viszonylatban, ma már jó felvilágosító és nevelő munkán keresztül elértük azt, hogy szakszervezeti tagjaink 85 százaléka havonta rendszeresen megfizeti a tagsági díját. Év végéig vállalást tettünk, hogy 98 százalékos eredményt fogunk elérni. Vállalatunknál ezidő szerint a dolgozók 95 százaléka szak- szervezeti tag. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy az újonnan belépő dolgozók beszervezése miatt vagyunk bizonyos lemaradásban. Az üb. aktívák valamennyien rendszeresen elkészített feladat terv alapján dolgoznak, mely összhangban van az üb. egész munkájával. A Bőripari Dolgozók Szak- szervezete javaslatára vállalatunknál is beindítjuk április 1- től „az üzem kiváló szakszervezeti bizalmija“ című mozgalmat. Itt meg kell említenünk azt is, hogy felsőbb kezdeményezés nélkül mi már indítottunk egy versenyt és azt negyedéves szinten értékeltük és jutalmaztuk is, ami odavezetett, hogy bizalmiaink általában jól dolgoznak. Rendszeresen közreműködnek a verseny szervezésében, a havi versenyvállalások megkötésénél a művezető elvtársakkal közösen tevékenykednek, valamint gondoskodnak arról is, hogy a havonta megtartásra kerülő termelési értekezleteken a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt. Bizalmiaink részt vesznek még a kitüntetésre javasoltak elbírálásában is. Antal Imre elvtárs, a termelési bizottság elnöke, már hosz- szabb idő óta látja el funkcióját. Ügyes és jó szervező. Helyesen irányítja és szervezi a bizalmiakat, gondoskodik arról, hogy a verseny nyilvánossága valamennyi területen naprakész állapotban legyen, gondoskodik a legjobb dolgozók népszerűsítéséről is. Bizalmiak közül az elmúlt ne gyedévben a legjob eredményt Potápi Katalin érte el az aljaüzemben. Rendszeresen vezeti a bizalmi naplóját, szervezi a dolgozókat a gyűlésen való részvételre és mindezek mellett igyekszik odahatni, hogy területén valamennyi dolgozó szervezett munkás legyen. Az elmúlt időben is 15 tagot szervezett be a szakszervezetbe. Antal Gergely elvtárs a továbbiakban még megemlíti, hogy a TT. tanács munkája is igen jó fejlődést mutat. Elmond ja, hogy a TT is rendszeres munkaterv alapján dolgozik, havonta megtartják közös értekezletüket. A betegellenőrzés minden esetben 48 órán belül megtörténik. Segélyezés igénylése esetén minden esetben kör r.yezettanulmányt tartanak, hogy valóban olyanok kapjanak segélyt, akik arra a legjob ban rászorulnak. Ebben a negyedévben 5905 forintot fizettek ki segély címén. Itt meg kell említeni Landherr Mária TT-elnök munkáját, aki nemcsak a termelésben jár élen, mint a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kétszeres kitüntetésével, hanem a TT. munkájában is. Megemlíti még Antal elvtárs az ÜB. munkájával kapcsolatban, hogy úgy a munkavédelmi, kulturális és az újítási reszort is jól működik, aminek eredményei már egyébként is jól ismertek szakvonalon. Büszkén mondja még cl, hogy a kultúrotthon látogatottságának növelése céljából néhány nappal ezelőtt vásároltak egy szekrényes magnetofon készülékkel ellátott 8 lámpás rádiót, mely 16 000 forintba került. Az új „csoda“ készülék a dolgozók legnagyobb megelégedését váltotta ki és nagyon megszerették azt. — Távolabbi tervek? — kérdezem a továbbiakban. Sok feladat áll előttünk a második ötéves terv első évében. Fejleszteni akarjuk és fogjuk szakszervezeti mozgalmunkat. Olyanná akarjuk tenni, hogy valóban a legerősebb segédcsapatává váljék pártunknak, célkitűzéseinek megvalósításában. A II. negyedévben nem kis feladat előtt állunk. A megye dolgozói, és iparunkon belül más gyárak dolgozói is jól tudják, hogy új cipőtípus gyártását kezdtük meg április 1-én. Megindul a legszebb és legerősebb cipőtípus gyártása a gcyser cipő. Ennek a beindulásánál mindent el kell követnünk, hogy a minőségi verseny még szélesebb körben terjedjen, mert csak ez biztosítja a gyors fejlődést az új gyártmány sikeres és jó minőségű előállítását. Antal Gergely ÜB. elnök elvtárs, fiatal korának illő ambícióval dolgozik az üzemi szak- szervezet megerősítéséért, valamennyi reábízott feladat maradéktalan megvalósításáért. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár
