Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-28 / 101. szám
1956 Április 28. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Áz értelmiségi dolgozók problémáiról f Tolna megye nem kimondottan „értelmiségi megye“, mert ■ nem az iskolák, egyetemek, kutatóintézetek jellemzik, hanem a mezőgazdaság, az ipar és az itt foglalkoztatott értelmiségi dolgozók száma semmivel sem nagyobb, mint átlagosan az ország többi megyéiben. Az értelmiségiek helyzetéről, munkájáról azonban mégis feltétlenül beszélni kell, mert tevékenységüknek nagy szerepe van azoknak a feladatoknak az elérésében, amelyet célul tűztünk ki. A műszakiak, ag- ronómusok munkája szervesen hozzátartozik az üzem, a falu életéhez és egyik előfeltétele — a dolgozók áldozatkész munkája mellett — a termelési feladatok végrehajtásának. A pedagógusok, orvosok tevékenysége a falu kulturális felemelésének szerves tartozéka. "v' Mindebből az következik, hogy a pártszervezeteknek, szerveknek, a falun élő kommunistáknak nem lehet közömbös az értelmiségiek élete, munkája, nem lehet figyelmen kívül hagyniok, hogy hogyan kapcsolódnak be a falu közéletébe, a különféle problémák megoldásába. Ez annál is inkább így van, mert falun- is régi gyakorlat, hogy az egyszerű dolgozók szívesen hallgatnak a tanító, az orvos véleményére, mert tudják róluk, hogy nagy élettapasztalattal, tudással rendelkeznek és az üzemekben is hagyományos a nagy tudással, tapasztalattal rendelkező, a munkákat jól irányító értelmiségiek tekintélye. Különösen az utóbbi években van ez így, mert az értelmiségiek . nagy része szívvel-lélekkel »mellénk állt, fáradhatatlanul ■ segíti építőmunkánk előrehala- ^dását, és készséget mutat arra. hogy szinte minden területen a párt, a dolgozó nép ügye mellé álljon. Éppen ezért a pártnak nagy segítője a munkásság és a dolgozó parasztság mellett a néphez hű értelmiség. örvendetes az a tény, hogy a pedagógusokhoz sokkal jobb a pártszervezetek viszonya, mint három-négy évvel ezelőtt volt: a pártvezetőségek ma már legtöbb helyen arra törekszenek, hogy a pedagógusok a nagy élettapasztalatukat, tudásukat ne csak az iskola viszonylag szűk keretei között hasznosítsák- habár fő feladatuk a fiatal generáció helyes nevelése — hanem az egész falu, vagy város életében. Nem egy helyen ismeretterjesztő előadások tartására kérik fel őket, a fiatal pedagógusokat bevonták a DISZ-munkába, ők vezetik sok 'helyen a Petőfi iskolákat. Fad- don például több párttag is van a pedagógusok között, akik aktív pártmunkát végeznek, még pártpropagandista is ke-, rült ki közülük. Lengyel községben az iskola igazgatóját választották meg jó munkájáért párttitkárnak is. Tevékenysége nyomán nagy előrehaladás van a község pártéletében. A gyakorlat tehát azt igazolja, hogy bátran lehet építeni a pedagógusokra. Ugyanez a tapasztalat a műszaki értelmiségnél is: a mérnökök, technikusok többsége lelkiismeretes munkát végez a termelés növelés^ érdekében, ezt általában el is ismerik a pártszervezetek, de tovább nem jutnak, kevésbé vonják be őket az olyan munkába, ami nem közvetlenül kapcsolódik a termeléshez. Hasonló a helyzet falun az orvosoknál. Ritkán tapasztalható olyan jelenség, hogy bekapcsolódnak a falu kulturális és társadalmi életébe, viszonylag zárkózott életet élnek, pedig általában náluk nincs hiány a jóindulatban, az olyan törekvésben, hogy községüket szebbé, kulturáltabbá tegyék. A gerjeni orvos, dr. Szelényi Béla például olyan elgondolással foglalkozik, hogy a község építsen saját erejéből a második ötéves terv során egy egészségházat. Nagyon helyes az elgondolása és dicséretre méltó az a fáradtsága, amelyet a terv valóraváltásáért tesz. Ez azt mutatja, hogy akaraterő, dolgozniakarás van az orvosok legtöbbjében, még akkor is, ha nem olyan nagy tervek végrehajtásán dolgoznak, mint Szelényi Béla. Miért tapasztalható mégis „tartózkodás“, „visszahúzódás“ igen sok értelmiségi dolgozónál? Talán mert kételkednek népi demokráciánk eredményeiben, létképességében? Erről szó sincs. Az elmúlt 11 év őket is meggyőzte arról, hogy rendszerünk életképes és csakis ez az életképes társadalmi forma. Anyagilag is megkapják a kellő támogatást ahhoz, hogy gondtalanul élhessenek, dolgozhassanak és ez egyben mutatja azt is, hogy államunk számít rájuk, megbecsüli munkájukat. Mi tehát az ok? Az, hogy az alapszervi vezetőségek és még sok esetben a pártbizottságok sem foglalkoznak velük megfelelően. Előfordul, hogy a párttitkár csak akkor találkozik, beszél a község orvosával, ha maga, vagy családja orvosi kezelésre szorul. Hasonló a helyzet sok esetben az értelmiség egyéb rétegeinél is. Általában nincs meg a pártvezetőségi tagok és az értelmiségiek között az a szoros kapcsolat, ami például megvan a párttitkár és a különböző szervek vezetői között. A járási pártértekezletek is arról tettek tanúságot; hogy sok helyen még nem megfelelő a foglalkozás az értelmiségi dolgozókkal. Szekszárdon például . száznál több pedagógus tevékenykedik, köztük igen sok a párttag, a városi pártbizottság beszámolója a pártértekezleten mégsem tartotta fontosnak a munkájukkal való foglalkozást. Felvetődik a kérdés, hogyan foglalkozzunk velük. Erre kétoldalú választ kell adni: tanulnunk kell tőlük és tanítani őket. A Tamási Járási Pártbizottság például szoros kapcsolatot tart az Iregszemcsei Kutatóintézet kutatóival: többnyire hozzájuk fordulnak tanácsért a különféle mezőgazda- sági jellegű szakkérdésekben, segítik problémáik megoldását és emellett bevonják őket a járás problémáinak megoldásába: időközönként szakelőadások tartására kérik fel a kutatókat, segítik a tsz-ek erősödését, a helyes agrotechnika meghonosodását. Jó módszer a járásban az is, hogy a pártbizottság egyes tagjai a fizikai dolgozók mellett az értelmiségiekkel is igyekeznek személyes baráti kapcsolatot kiépíteni. A jó kapcsolat megteremtéséhez természetesen alapvető, hogy az értelmiségiek egyre inkább tisztában legyenek pártunk politikájával, tehát ideológiailag képezzék magukat. A pártvezetőségeken nagy gondot kell fordítaniok erre, és biztosítani számukra a lehetőségeket. Most például elengedhetetlenül fontos, hogy tanulmányozzák ők is a XX. kongresz- szus anyagát és tisztán lássanak az egyes újszerű kérdésekben. Mindez azt eredményezi, hogy az értelmiségi dolgozók képességeik arányában még eredményesebben tudják segíteni az üzem, a falu előrehaladását. Boda Ferenc A szilárd munkafegyelem eredménye... Ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink szép eredményeket tudjanak elérni a növénytermesztésben és állattenyésztésben, hogy gyarapítani tudják a közös vagyonukat, elengedhetetlenül szükséges, hogy a család valamennyi tagja a termelőszövetkezetben dolgozzon. — Vannak olyan tapasztalatok, hogy a családból egy jő tagja a tsz-nek, a többi felnőtt családtagok pedig állami gazdaságba, vagy vállalatnál, üzemnél helyezkednek el. Ennek az az eredménye, hogy egyes növényeknek a kevés munkaerő miatt nem tudják megadni a szükséges munkákat nem tudnak beállítani munkaigényes, de jövedelmező üzemágat. A kistormási Dózsa Termelő- szövetkezetben hallottak bebizonyítják, hogy ahol bevonják a családtagokat is a munkába, ott lehet szép eredményeket elérni. A termelőszövetkezetben 90 tag 915 holdon gazdálkodik, mégis reggelenként a munka elosztásnál 110—120, fő jelenik meg. A késői kitavaszodás miatt a kistormási Dózsa Termelőszövetkezet tagjainak is rövidebb idő alatt kellett a tavaszi munkákat és az ősziek ápolását elvégezni. A családtagok bevonásával ás nem utolsósorban a munkafegyelem megszilárdításával szép eredményeket értek el, amelyet igazol a szépen soroló 50 hold zabvetés. A tagok a koratavasziakon kívül május 1-ig végeznek 128 holdon a kukorica vetésével is. Valamennyi tag bevonásával tudták rövid idő alatt elvégezni az ősziek fejtrágyázását is, — ugyanis 300 hold búza és őszi árpa vetésükre kézzel szórták ki a műtrágyát. A családtagok bevonása már a múlt évben is szép eredményeket hozott. Év végén azután kitűnt, hogy érdemes volt szorgalmasan résztvenni a munkában, melyet bizonyítottak a szépszámú munkaegységek. Karkusz Mária 15 éves fiatal 134 munkaegységet szerzett. Mester Győző ugyancsak családtag 238, ifj. Bódi György 330, Sztakó Jánosné pedig 200 munkaegységet gyűjtött össze. Ebben az évben is átlag 40—50 munkaegységük van eddig a családtagoknak. Szépek azok az eredmények, amelyeket eddig elértek a kistormási Dózsa Tsz tagjai. Fontos, hogy ezután is megköveteljék, hogy a családtagok a termelőszövetkezetben dolgozzanak, hiszen az 5 hold dohány, a 3 hold cukorrépa és a 6 hold kertészet sok munkát ad. Ha továbbra is szigorúan őrködnek a munkafegyelem betartása felett, ha alkalmazzák a munkaegység levonást az igazolatlanul mulasztókkal szemben, ami meg is történt, akkor az év elején elért szép eredményeket a nyári, majd később az őszi munkák során csak fokozni tudják. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (2. folytatás.) Már azért is szívesen mentem, mert arra gondoltam — Faddon legalább távol leszek anyámtól, a mostohámtól és kevesebb verést kapok... Mert ott egyedül csak a gazda verhet, de itt Pakson ütött a gazda, és ha hazamentem, ütöttek, otthon is. Látja, így elrendezték az én sorsomat. Nemrég olvastam Huxley: Szép új világ című könyvét. Ott, amikor a gyerekek megszületnek, nyomban kiválasztják őket ég az egyikből alfa gyerek, a másikból beta gyerek, a harmadikból gamma gyerek lesz. Ezt búgja a fülükbe állandóan egy hang szóró. — Én belőlem szolgagyerek lett... Ezt duruzsolták a fülembe nyolc éves korom óta — arra születtél, t hogy engedelmeskedj, hogy szolgálj másokat.. r mások meg arra születtek, hogy szolgálják őket. Sokat nem értettem én a világ dolgaihoz. — Nekem ellenségem volt minden felnőtt, minden nálamnál nagyobb és erősebb gyerek, de amíg éjszakánként alattam csendesen böfögtek a kérődző tehenek — tehetetlen keserűségemben, az istent szidtam, akiről nekem azt tanították, hogy mindenható, irgalmas ... Hát hogy tudja akkor elnézni egy nyomorult ártatlan kölyök tenger szenvedését? Talán az ilyen szolgáknak adott gyerekek áldozata váltja meg a világot, ez az engesztelés mások bűneiért? Lehet, hogy szószerint nem így gondoltam akkor, de ez volt a lényege. Gondolhattam is, még cifrábbat is ... Nekem sosem volt új ruhám, de még szép ruhám se ... — Csak egy ruhám volt mindig ami rajtam volt. Amikor az levásott rólam és a nadrágból kilógott a fenekem, akkor adott egy másik rongyot a gazdám... Minek részletezzem ,a nyomorúságról beszélhetünk később is eleget. Elég az hozzá, elszaladt itt Faddon hat év. Tizenegy esztendős voltam, amikor ide kerültem és itt nyílott ki először a szemem is tizenhét éves koromban. Mondanom sem kell, hogy bár Magyarországon törvény írja elő a nyolcosztályos általános oktatást és én még. sem járhattam többet ötnél. Tizenhét éves koromban, amikor kezdtem rájönni, hogy éhbérért dolgozom, az egyik hasonszőrű szolga kollégám azt mondta nekem: — Minek hagyod magad? ... Miért nem mész a Défoszba, majd azok aláfűtenek annak a kuláknak. Még sosem jártam én ott — válaszoltam erre... A barátomnak se kellett több, vitt magával a Défoszba. Kérdezik, mi a panaszom és én szépen elsoroltam, hogy mit dolgozok és mindezért mit kapok. Itt tudtam meg azt is, hogy még a biztosítóba se jelentett be a gazdám és bármi adódott volna — az árok szélén eldögölhettem volna, mint a kóbor kutya. Életemben először itt mondták nekem, hogy ember vagyok, meg ehhez, meg ahhoz van jogom... Nem is igen értettem, hogy mi az a jog. Bennem a törvénnyel, meg a börtönnel egy gyűjtőfogalomba tartozott a jogismeret ... és aztán szépen sorjában elmagyarázták, hogy nem olyan világ van már Magyarországon, mint volt negyvenöt előtt... más dudás játszik már itt a csárdában. Ha játszik, hadd játsszon — nem a magunkfajta embertől kérdik azt, hogy milyen nótát húzzon, de azért nekem is muzsikáltak már, mert a Défosz azután a nevemben ötévi béremet követelte a gazdától, de Baté öt évre ötszáz forint végkielégítést ígért, egy ruhát meg egy biciklijavítást. Én az alkú során lementem kétezer forintra, de a Défosz nem hagyta az én igazamat... még búzát, árpát, zabot és négyezer forintot követelt nekem ... Az lett az eredménye, hogy Pakson a végső tárgyaláson mindössze ezer forintot fizetett, mert én engedtem a kétezerből, ő meg tett az ötszázhoz ... (Folytatjuk.) A nagymányoki Dimitrov Iparitanuló Otthon 170 vájártanulója együttesen vesz részt Mohácssziget újjáépítésében Csütörtökön este közölte az illetékesekkel Túri László a nagymányoki 504-es számú Dimitrov Iparitanuló intézet DISZ-titkára, hogy az intézet 170 elsőéves vájártanulója egytől egyik résztvesz majd Mohácssziget újjáépítésében. A DISZ KV-nek felhívására először maga a DlSZ-tnkár, Túri László, majd Engel János, Domonkos József, Komáromi Károly, őket követve pedig az intézet mind a 170 vájártanulója jelentekezett. A Dimitrov vájáriskola tanulói már eddig is több esetben voltak Mohácsszigeten, — résztvettek a mentési munkákban, több vasárnap pedig a romeltakarításban. A széncsaták jövő nemzedéke a fiatal vájáriskolások azzal a kéréssel fordultak a DISZ Központi Vezetőségéhez, hogy a tanulás befejezése után, július első hetében a pécsváradi Szamuely táborban helyezzék el őket. A legjobb tanulók kezdeményezésére ugyanis úgy határoztak, hogy a pécsváradi téglagyárban egy-egy vájártanuló 25—30.000 darab tégla gyártását vállalja s így egy 170—200 házból álló kis falu felépítéséhez egyedül ők adnák a téglát. Mint ahogy az ünnepi röp- gyűlésen mondották — a téglába, az új születő családi fészkekbe, egy születő új falu embereinek szívébe vésnék bele a munkások és parasztok szövetségének valóságát. Behozzuk az árvízokozta hátralékunkat — határozták el a Tolnai Selyemfonó kommunistái A Holt-Dunaág mellett fekvő Tolnai Selyenfonógyárat közvetlenül nem érte az árvíz, azonban az üzem szivattyúi vízben álltak. A csövek homokkal ég iszappal telítődtek, úgyhogy az üzem vízellátásában zavarok mutatkoztak. Ezért április közepén három napra le kellett állítani a gyárat, hogy a soronkívüli tisztogatást el tudják végezni. Az üzemszünet jelentős elmaradást okozott. A fonodának ennek következtében 283 kiló- nyi selyemfonal adóssága van, amit a rendes napi munkával behozni nem tudnak. ’A selyemfonó kommunistái nem akarják, hogy a gyár a második negyedévben elmaradjon az első évnegyed 100 százalékos teljesítésétől. Ezért egybehívták a dolgozókat s azt javasolták, hogy reggelenként negyed órával előbb kezdjék meg a munkát. Kiszámították, hogy így átlag napi 6 kilóval tudnak töb bet termelni, ami biztosítja a negyedév végére a terv teljesítését. Az üzem kommunistáinak javaslatát a dolgozók egyhangú lelkesedéssel fogadták. Szerdán reggel már 500 dolgozó negyedórával korábban jelent meg a fonodában, többen pedig déli ebédjüket rövidítették meg, hogy minél előbb be tudja hozni az üzem az árvízokozta elmaradást. Ezer hold kukoricát vetettek már négyzetesen megyénk termelőszövetkezetei Múlt hét közepétől vetik már a kukoricát megyénkben. A megye gépállomásai mintegy 5500 kataszteri hold kukoricának a négyzetes vetésére kötöttek szerződést a termelőszövetkezetekkel. A négyzetes vetésben a pincehelyi gépállomás traktorosai járnak az élen. — Szerda reggelig 180 kataszteri hold kukoricát vetettek el a drótvezérlésű négyzetes vetőgépeikkel. A varsádi gépállomás traktorosai is 150 holdat vetettek szerda délig; A megye gépállomásai együttesen mintegy 1000 hold kukoricát vetettek már négyzetesen a termelőszövetkezetekben. Kijelilltók a kocsolai Vörös Csillag Tsz uj majorjának a helyét Az elmúlt hónapokban 127 tagra és mintegy 1000 holdra nőtt a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet, s a régi istállókban már nem képes állatállományát fejleszteni. Már múlt évben is szóbakerült a tsz tervéhez az új istállók építése. Most aztán a gyors fejlődés nyomán elhatározták, hogy az állatok számára egy majort létesítenek a község külső határában a tsz baromfitelepe mellett. Az új majornak és az épületnek a fekvését csütörtökön jelölték ki a FM és a járási tanács szakembereinek segítségével. Az 50 férőhelyes tehénistálló építését rövidesen megkezdik a Vörös Csillag Tsz tagjai. Ezt követően sertéshízlalót és lóistállót építenek majd. Megkezdték az ünnepi könyvhét előkészületeit Szekszárdon csütörtökön meg alakult az ünnepi könyvhét előkészítő bizottsága, amely kidolgozta a könyvnapok részletes programját. A június 2-i szekszárdi ünnepséggel egyidö- ben a megye 10 nagyobb községében tartják meg a könyvhét ünnepélyes megnyitóját, — míg a könyvvásárt minden községben megrendezik. A könyvhét során megyénk községeiben több mint 50 irodalmi előadás- hangzik el, s többek között megrendezik a „költők napját’’ is. Az olvasók nemcsak a nagyobb helyeken, hanem távoli községekben is találkoznak majd az írókkal. Az elmúlt év végén alakult meg Szekszárdon a Babits Mihály Irodalmi Társaság. A társaság tagjai ezúttal elsőízben kapcsolódnak be az ünnepi könyvhét eseményeibe s több helyen tartanak előadást, s bemutatják műveiket.
