Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-01 / 79. szám

2 TOLNAI NAPLÓ 1956 ÁPRILIS 1. Rádióüzenetváltás London és Moszkva között Moszkva (TASZSZ). A moszk vai rádió március 3-án jelen­tette, hogy Lowell Ackroyd. London főpolgármestere és N. I. Bobrovnyikov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, rádiótelefon­beszélgetést folytatott egymás­sal. A beszélgetés során rámu­tattak N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov' közelgő angliai utazásának jelentőségére. — Itt Londonban nagyon elé gedettek vagyunk azzal — mondotta Ackroyd-— hogy a következő hónapban N. A. Bul ganyin és N. Sz. Hruscsov el­jön hozzánk, tárgyal minisz­terelnökünkkel és minisztere­inkkel. Mindannyian reméljük, hogy az angol és szovjet veze­tek tárgyalásai jobb megértést eredményeznek sok olyan kér­désben, amely most nyugtala­nítja az országot. N. I. Bobrovnyikov kijelen­tette: minden alap megvan an­nak feltételezésére, hogy erő­södni fognak a Szovjetunió és Anglia kereskedelmi, tudomá­nyos, kulturális és sportkapcso­latai. Ackroyd főpolgármester mgg jegyezte, hogy a londoniak tü­relmetlenül várják az idén a Nagy Színház balettegyüttesé­nek Londonba érkezését. A fő­polgármester kijelentette, hogy kívánatos lenne a két ország közötti idegenforgalom kiszé­lesítése. Kinevezték a Szovjetunió új bécsi követét Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Andrej Andrejevics Szmirnovot a Szovjetunió bécsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének nevezte ki és egyúttal Ivan Ivanovics Iljicso- vot felmentette a Szovjetunió bécsi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetének tisztsége alól, mert más munkára osz­tották be. Sz Izvesztyija a francia politika új irányzatairól Moszkva (TASZSZ). I. Og- nyev az Izvesztyija hasábjain a francia politika új irányzatai­val foglalkozik. A cikkíró szerint sok aka­dály tornyosul azon az úton, amelyen a francia diplomácia vissza akar térni az aktív nem­zetközi kezdeményezéshez. Pá­rizsi politikai szemleírók nem titkolják, hogy a francia kül­politikának ezeket az új kísér­leteit nemcsak Washington, hanem azok a francia politi­kusok is kemény ellenállással fogadják ,akik a maguk számá­ra szabállyá tették, hogy a nemzeti politikát az „atlanti szolidaritás” iránti passzív en­gedelmességgel váltsák fel. A francia külpolitika új irányzatai — mutat rá Ognyev — az ország közvéleményében jóindulatú visszhangra talál­nak. Franciaországban egyre több azoknak az embereknek a száma, akik meggyőződtek róla, hogy a „nyugati szolidaritás” árt Franciaország nemzetközi pozíciójának és ezért a francia külpolitikában határozott for­dulatra van szükség. Az országuk nemzetközi hely­zete miatt aggódó franciákban — írja a cikkíró, mind erősebb lesz az a meggyőződés, hogy szoros együttműködésre van szükség Franciaország és a „békeövezethez’’ tartozó orszá­gok között. A francia közvéle­mény szükségesnek tartja a Franciaországot a Szovjetunió­hoz és a népi demokratikus or­szágokhoz fűző kapcsolatok fej­lesztését. Franciaországban nagy ér­deklődéssel tekintenek Guy Mól let kormányfő és Pineau külügy miniszter májusi moszkvai uta­zása elé. ügy vélik, hogyha mindkét fél részéről megvan a jóakarat, ez az utazás Francia- ország és a Szovjetunió gazda­sági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése szem pontjából pozitív eredményeket hozhat, továbbá előmozdíthatja a legfontosabb nemzetközi kér­désekben a két ország álláspont jának közelítését. A mai idők leglényegesebb kérdéseiben önálló szerep betör tése a nemzetközi feszültség enyhítésének előmozdítása, az országok közötti kapcsolatok fejlesztése, személyes kapcso­latok kiépítése a legégetőbb problémák megvitatása céljából — így értelmezi a francia köz­vélemény többsége Francia- ország külpolitikai feladatait. Prágában rendezik a IV. diákvilágkongresszust A Nemzetközi Diákszövetség Végrehajtó Bizottságának ha­tározata értelmében augusztus 26. és szeptember 4 között Prá­gában megrendezik a IV. diák. világkongresszust. A kongresz­szusra világszerte máris meg­kezdték az előkészületeket. A magyar tanulóifjúság is gazdag programmal készül fel az újabb nemzetközi találkozóra. Fogadás a Szovjetunió londoni nagykövetségén London (TASZSZ). J. A. Malik, a Szovjetunió londoni nagykövete március 29-én foga­dást adott a G. M. Malenkov- nak vezetésével Londonban tar­tózkodó szovjet energetikus küldöttség tiszteletére. \ A fogadáson jelen volt Kil- muir lordkancellár, Sandys la­kásépítésügyi miniszter, — Heathcoate Amory földműve­lésügyi miniszter, lord Citrine, az angol villamossági hivatal elnöke, Gaitskell, a munkáspárt vezetője, Morgan Phillips, a munkáspárt főtitkára, a parla­ment több tagja és több ország diplomáciai képviselője. A fogadáson jelen voltak még az angol villamossági hiva­tal vezető funkcionáriusai, Hewlett Johnson canterbury érseki helynök, Pritt, az angol békebizottság elnöke, több olyan város polgármestere, amelyet a szovjet energetikus küldöttség meglátogatott, több társadalmi és politikai szemé­lyiség és újságírók. Lemondott a kambodzsai kormány London (TASZSZ). A Reuter phnom-penhi jelentése szerint a kambodzsai király március 30-án elfogadta Norodom Szi- hanuk herceg kormányának le­mondását. Az új kormány meg­alakulásáig Kim Tit látja el a miniszterelnöki tisztséget. Kim Tit nemrég a kambodzsai kor­mányküldöttség tagjaként a Kínai Népköztársaságban járt. Mint a tudósító rámutat, No­rodom Szihanuk március 29-én élesen elítélte az amerikai saj­tó és az amerikai rádió Kam­bodzsával foglalkozó megnyil­vánulásait. Kijelentette, hogy az amerikai sajtó sértő kiroha­násokat intéz ellene, mert Pe- kingbe látogatott. Norodom Szihanuk azt mondotta, azért mond le, hogy tiltakozzék az amerikai sajtó ilyen eljárása ellen. A magyar közlekedési delegáció Port Saidban Az Egyiptomban tartózkodó magyar közlekedési delegáció Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter vezetésével március 29-én látogatást tett Port Saidban, ahol megtekin­tette Egyiptom egyik legszebb pályaudvarát. Este a magyar küldöttség tiszteletére rendezett vacsorán megjelent Radvan Fathi tájékoztatásügyi minisz­ter, valamint az egyiptomi po­litikai élet számos kiválósága. Részvett az ünnepségen a dip­lomáciai testület több vezetője és tagja. IV. Kisebb-nagyobb ütközetek folytak már hetek, hónapok óta. Mondhatni, állandósult a hadiállapot az ifjúmunkás cso­portok és a nyilasok között. — Májusban a hűvösvölgyi nagy­réten a nyilasok súlyosan meg­sebesítettek egy nyolcas ifit, az­óta is szinte minden vasárnap lesnek egy-egy kisebb csoportra. Ma is mesélték Ságvárinak, hbgy az este, kirándulásról ha­zafelé tartó fiatalokat rohantak meg a nyilasok az Oroszlán­szikla alatt. — Sokan voltak? — kérdi Endri. — Vagy harmincán ... Olyan híres verekedők, mint az Ama­zon utcaiak. Mi meg nyolcán. Ságvári csak hallgatja Zobák Karcsit, aki egészen belemele­gedve meséli a harc egyes epi­zódjait, hogyan rohantak le a szikla mellett a nyilasok, hogy vágtak bele boxerrel a mellébe. Endri, mintha neheztelne. — Akaratlanul is mindig mo­solygó arca most komoly. A vastag feketekeretes szem­üvegen nem csillan át pajtás- kodóan meleg tekintete, amely oly gyorsan barátjává hódít mindenkit. Nagyon csendesen válaszol most is, mint mindig, ha valami nem tetszik neki. — Ütésre ütéssel kell vála­szolni ... S néhány hét múlva, 1937. szeptember 16-án este szokat­lanul megnövekedett a Mester­utca és a Tompa-utca forgalma. A Tompa-utca 14-ben, egy kapu alól nyíló nagyteremben gyű­lést • tartottak a nyilasok. Ké- meri-Nagy Imre szónokolt. — Hangia kihallatszott a sötét utcára. A közeledő háborúról beszélt nyiltan és cinikusan. Arról, hogy a magyar fajtának érdeke a háború. Itt tarthatott, amikor kint az utcán váratlanul felharsant a kiáltás: Le a nyi­lasokkal! Vagy kétszáz fiatal harsogott odakint. Kémerinek torkán akadt a szó. Elvörösö­dött, hebegett, rendőrért kiál­tott s rohant az ajtóhoz, hogy a külső irodából telefonáljon. A terem aj táj a kivágódott, s be­robbant rajta egy csoport fiatal munkás. Olyan temetői csend lett perc alatt a teremben, hogy szinte visszhangzott a vacogó ijedtséggel kimondott halk szó: Kommunisták. Ké- meri-Nagy visszafordult, sza­ladt a dobogóhoz, az asztal mögé, onnan jajongta, hogy elő a fokosokkal. Tán öt percig tartott odabenn a dulakodás, addigra már a fo­kosok, fütykösök a munkásfiűk kezében voltak. A nyilasok a terem egyik sarkába húzódtak, ott próbáltak védekezni. Egy­szerre észreveszi az egyik, hogy a terem ajtaja őrizetlen maradt. Megböki a szomszédját: — Nézd, a süketek szabadon hagyták az utat. — S a fal mellett osonva elindul az ajtó felé. Kisurran. Utána a többi. Az ajtó előtt fellélegzenek, s rohannak ki az utcára. Hanem ahogy az első kilép a kapun, valami dobban a mellén, s ösz- szeesik. A másik is, a harma­dik is. Az utca túloldalán má­sik ificsoport áll, nagyobb, mint a benti, s zúdítja a köveket a menekülő nyilasokra. A két­ségbeesett Kémeri vérző hom­lokkal rohan, vissza a telefon­hoz, benyit a kis szobába. A készülék mellett néhány fiatal áll, köztük Zobák. Amint meg­látja a nyilas vezért, kilép a csoportból, lassan, kimérten, s ahogy kartávolságra ér, hirte­len felkapja a kezét — s Ké­meri felhasadt arcbőrét tapo­gatva támolyog ki az ajtón. Mint egy hadműveletet, olyan pontosan elterveztek itt mindent. Annak, aki ezt az ak­ciót megtervezte, igazán min­denre volt gondja. Még a tele­fonra is... Vagy harminc nyilas fekszik sebesülten a teremben, s a kapu előtt az utcán. Távolról már felbőg a mentőautók szi­rénája, s perc múlva a ház előtt nincs egyetlen ifjúmunkás sem. Úgy tűntek el, ahogy jöttek, szinte pillanatok alatt, kettesé­vel, hármasával a környező utcákban. Nem maradt közülük senki. Azaz ... Valaki sietve végig­járja a terepet. A kapu mellett megáll egy pillanatra, az egyik sebesült ismerős arcát kémleli. Hirtelen lehajol, ölébe veszi a lábát tapogató fiút és fut a ne­héz teherrel a mellékutca felé. A sebesült Barta Sanyi, egyi­ke azoknak, akik engedély nél­kül vettek részt a tüntetésen. Mert úgy volt, hogy minden szervezetből csak tizenöten jö­hetnek, de hát aki megtudta a dolgot, nem lehetett otthon tar­tani semmiképpen. Sanyi is így került ide, s most aggódva figyeli a másikat. Biztosan ösz- szeszidja, hogy fegyelmezetlen, s még ügyetlen is, hiszen egye­dül ő sebesült meg a munkás- ifik közül. De az nem szólt semmit, csak siet vele egy kö­zeli tér felé, s hogy odaér, óva­tosan leülteti egy padra. Maga is melléül s kérdi: — Úgy emlékszem, téged Barta Sándornak hívnak. Fáj? Talán eltört? A sebesült alig hallja a kér­dést. Értetlenül, csodálkozva néz a másikra. Honnan ismeri, hiszen vele csak egyszer talál­kozott egy „Gulliver-estén”, s még ott sem beszélgettek, mert ő csak hallgatott. Lám, mégis tudja a nevét. S a maga bizton­ságának kockáztatásával meg­mentette őt a rendőrség elől. Nemcsak megszervezte ezt az egész dolgot, de még utána is, ő gondolt arra, hogy körülnéz­zen ... Mert hátha ottmaradt Barta Sanyi, vagy valaki. Úgy buggyant ki belőle a szó, olyan melegséggel, olyan rajongó hálával, ahogy még senkihez sem szólt: — Köszönöm Endri ... (Folytatjuk.) Pineau francia külügyminiszter válasza az Express Wieczorny című lengyel lap kérdéseire Varsó (PAP). Az Express Wieczorny című népszerű var­sói délutáni lap szerkesztősége március 26-án táviratot inté­zett Christian Pineauhoz, a Francia Köztársaság külügymi­niszteréhez, amelyben hivat­kozva Pineau legutóbbi nyilat­kozatára, amely szerint ő Fran­ciaország és az összes országok közötti kapcsolatok kiszélesíté­sének pártján áll, kérdéseket intézett a francia külügymi­niszterhez. Augusto Pancardit, az Ex­press Wieczorny párizsi tudósí­tóját március 29-én a Quai d’ Orsay-ra (a francia külügymi­nisztérium — A ford.) kérették és átadták neki Pineau mi­niszter nyilatkozatát, amely vá­lasz az Express Wieczorny ál­tal feltett kérdésekre: „A francia kormány külpoli­tikáját a Franciaország által vállalt és a nemzetgyűlés által Ratifikált -kötelezettségeknek megfelelően alakítják ki. Ezek a kötelezettségvállalások mindé nekelőtt a biztonság és a béke biztosítására irányulnak — hangzik többek között a nyilat­kozatban. — Itt arról van szó, hogy ne gördítsenek akadályo­kat az államok közötti békés kapcsolatok útjába és mégin- kább — ne engedjék meg, hogy olyan konfliktusba von­ják őket, amely végzetes lenne az emberiségre. Meggyőződésem — és úgy gondolom, hogy véleményemet világosan fejtettem ki ebben a vonatkozásban —, hogy az egymás mellett élés, sőt a nyu­gat és a kelet közötti közeledést ebben az első szakaszban két­féle módon kellene kifejezésre juttatni: egyrészt a nyugat és a kelet közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejleszté sére, másrészt annak révén, hogy közösen keresnének uta­kat és módokat az igazi és el­lenőrzött általános leszerelés biztosítására. A lengyel közvélemény na­gyon jól ismeri történelmünket ahhoz, hogy méltányolni tudja azt a jelentőséget, amit mi fran ciák az eszmék és az emberek szabad közlekedésnek tulajdo­nítunk. Legyen szabad kifejeznem, azt a kívánságunkat, hogy semilyen erőfeszítéstől se tartózkodjunk annak érde­kében, hogy leküzdjük a válto­zatlanul fennálló gyanakvást és ílymódon valóraváltsuk azokat a reményeket, amelye­ket a közvélemény a világ problémáinak békés megoldá­sát illetően táplál.“ Szociális és kulturális beruházások a Szovjetunióban / / / íZOCIflLlíEJKpLTURflLIÍ BERUHÁZÁSOK I milliard ruhelben) 1940 iiSI 1955 i960 Az SZKP XX. kongresszusa jóváhagyta a Szovjetunió 1956 —1960. évi hatodik népgazda­ságfejlesztési tervének irány­elveit. A hatodik ötéves terv a Szovjetunió népgazdaságának, elsősorban a szocialista gazda­ság alapjának, a nehéziparnak újabb hatalmas fejlődését irá­nyozza elő. A- terv teljesítése biztosítja a Szovjetunió gazda­ságának további felvirágzását, a népjólét jelentős emelését és a kultúra fejlődését. A képen: A szovjet állam szo­ciális és kultúrális beruházásai (milliárd rubelekben). II felszabadulási ünnepségek megyei előadói Hazánk felszabadulásának 11. évfordulóját szerte a megyében április 3-án, este 7 órakor ün­nepük meg. A megtartandó ün- Bátaszék Decs Őcsény Tengelic Bonyhád Zomba Ozora Iregszpmcse Dombóvár Döbrököz Gyulaj Hogy ész Simontornya Paks Dunaföldvár Dunaszentgyörgy Nagy dörög népségekre a Megyei Pártbi­zottság az alábbi helyekre küld megyei előadókat: Vígh Dezső Polgár Ferenc Rácz Lajos Perecsi Ferenc Schrottner Károly Molnár Sándor Sajgó Ferenc Szigeti János Czeber Árpád Markovics János Takács Mihályné Módi János Kovács György Perecsi Ferencné Varga István Máté Géza Papp Lajos Hámori Ottó : t ENDES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents