Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-23 / 71. szám

1836 MÁRCIUS 23. TOLNAI NAPLÓ 3 Munkában az apariianti Március 9 Tsz kommunistái Gépállomásaink felkészültek A napnak már komoly me­lege van, hó csupán az északi fekvésű mélyedésekben, ár­kokban látható. A két apar- hanti termelőszövetkezet — a Felszabadulás és a Március 9 — vállvetve küzd azért, hogy amint a földekre rá lehet men­ni, meg lehessen kezdeni a nagy munkát, a Központi Veze tőség határozatának végrehaj­tásáért, a többtermésért, még­pedig a tavalyi eredményekhez viszonyítva 3 százalékkal töb­bet. Jelen esetben a Március 9 Tsz portájára látogattunk el, s az itt folyó munkáról aka­runk rövid képet adni. A Március 9 Tsz kommunis­tái taggyűlésen beszélték meg a tavaszi munkák előkészítésé­nek feladatait. A MEGBESZÉLÉST TETTEK IS KÖVETTÉK amelynek nyomán a tsz kisgé­peit javították, az összes vető­magvakat előkészítették s ame lyeket nem találtak megfelelő­nek, kicserélték minőségi vető­magra. Azt is elhatározták ti taggyűlésen, hogy hibridkuko- Ticát vetnek, mégpedig négyze­tesen s ennek érdekében fel­világosító munkát végeznek a többi" tsz-tagok között. Ezzel egyidőben folyt a trágyakihor- •dás is, egyrészt azért, mert a 3 százalékos terméstöbbleiet csak a talajerő-utánpótlás biz­tosításával érhetik el, másrészt pedig az ősszel területileg is megnövekedett tsz földjei kö­zött voltak olyan részek is, amelyek bizony régen nem kap tak már trágyát. A PARTSZERVEZET SEGÍTSÉGE A termelőszövetkezet vezető­sége nagy gondot fordított a munkaszervezetek megfelelő kialakítására. Ehhez a pártszer v ezet olyan segítséget adott, bogy a legjobb kommunista tsz-tagokból javasolt munka­csapat-vezetőket. Olyanokat, mint Czanik Béla, vagy Duba Gyula elvtársakat. A pártszer­vezet mindezt azonban nem csupán gazdasági feladatnak tekintette, hanem, igen helye­sen, összekötötte a pártmunka megjavításának feladataival. Duba Gyula elvtárs például, aki már több mint egy éve tag­jelölt volt, e felkészülés idején lett párttag. Tagjelöltnek vet­ték fel Buda Vladimir iskola- igazgató elvtársat is, aki belé­pett a termelőszövetkezetbe úgy, hogy a nyári szünetben résztvesz a termelőszövetkezet munkájában, de addig is taná­csaival segíti őket. Mem kis gond a termelőszö­vetkezetben az is, hogy a ta­vaszi felkészüléssel egyidőben nagyarányú építkezéshez is fogott a termelőszövetkezet tagsága. Nagyon jól tudják, hogy igazán jövedelmező gaz­dálkodás fejlett állattenyésztés nélkül nehezen képzelhető el. A megnövekedett termelőszö­vetkezet területe is több állat­tartásra kötelezi a tsz-tagokat. Éppen ezért hozzákezdtek egy 50 férőhelyes tehénistálló és egy 150 férőhelyes kocafiaztató építéséhez. Jelenleg a téglahor­dással foglalkoznak. Eközben természetesen FELVILÁGOSÍTÓ NEVELŐ MUNKÁVAL a termelőszövetkezeti mozga­lom számszerű fejlesztését is elő akarják segíteni. Ebben a pártszervezet segítségére van­mint idős Búzási Ádám és Tóth János, de a többiek is^ Nem ment ez a munka sem olyan simán, mint ahogy itt leírjuk. Komoly harcot kellett vívnia ezért a pártszervezet­nek. Az volt ugyanis a helyte­len nézet először a termelő- szövetkezet tagsága között, hogy „engem se beszéltek rá a közös gazdálkodásra, én se beszélek rá senkit.“ Végülis si­került e helytelen nézeteket kiküszöbölni. A felvilágosító munkához számtalan érv áll a pártszerve­zet, a tsz-tagság rendelkezé­sére. ARRÓL BESZÉLNEK A TSZ TAGOK egymásközt, s a kívülálló gaz­dákkal, hogy bár az idén épít­keznek, mégis tizenöt—húsz forinttal ■ is többet oszthatnak az idén — pénzt, terményt ösz- szevetve — ha jól dolgoznak. Jó jövedelmet hozhat a terve­zett konyhakertészet is, kell a több jövedelem nemcsak a ta­gok jólétének további emelésé­hez, hanem ahhoz is, hogy a munkák megkönnyítése érdeké ben számítanak egy teherautót venni. Megindult a munka a Már­cius 9 Tsz-ben s ezt igyekszik a pártszervezet megfelelően segíteni. Az eddigi tevékenység azonban még csak a kezdet s ha ezt, méltó folytatás követi, akkor tesznek eleget a Köz­ponti Vezetőség határozatában foglaltaknak, a tsz-tagság és az egész falu érdekének. nak a pártonkívüliek is Az első tavasz a közősben A határban már csak itt-ott fehérük a hó, meg­húzódva a barázdákban, árkokban, ahogyan a téli szélviharok összehordták. Habár Sándor, József, Benedek ezúttal rácáfolt a szólás­mondásra, egyre inkább érezhetővé válik a tavasz közeledése. Nemsokára itt lesz a nehe­zen várt tavasz. A legtürelmetlenebbül talán a szántóvető ember várja, mert a tavasztól függ, hogyan fizet majd a gabona, lesz-e elég takar­mány a jószágnak, milyen leszi a bortermés. Az ő számára is az életet jelenti a tavasz. Különösképpen nehezen várja a tavasz kö­zeledtét a dalmandi Szabadság Termelőszövet­kezet tagsága is, azt a napot, amikor a föld annyira megszikkadj hogy meg lehet rajta kezdeni a munkákat. Kérdezhetné valaki, mi a különös a dalmandiak tavaszvárásában? Hi­szen más is vár arra, az egész ország, hogy megkezdhessék a tavaszi munkákat? És min­den évben van tavasz, amikor hosszú téli pi­henő után újból munkához lát az ember. Igaz. Minden .évben van tavasz, amikor a földeken újra kezdődik az élet. Dalmandon azonban ilyen tavasz még nem volt, mert ez az első, amikor a község dolgozó parasztsága közös erővel lát munkához, amelyen keresztül jobb, szebb életet teremt magának. Tavaly nyáron határozták el magukat arra, hogy bú­csút mondanak a régi, megszokott gazdálko­dási rpódnak, a néhány holdas parceüáknak és termelőszövetkezetben dolgoznak tovább. Úgy alakult meg ez a szövetkezet, mint a lavina, amely a hegyről megindulva, mindent elsodor, ami az útjába akad. Úgy ragadta magával a község dolgozó parasztságát a szövetkezet gon­dolata, hogy túlnyomó részük már a tsz-ben van. Napról-napra nőtt a taglétszám, a föld­terület és még növekszik most is. — Földterületük nemsokára eléri az ezer holdat és még nincs egy éve, hogy a tsz meg­alakult. Ilyen rohamos fejlődést kevés szövet kezet tudott felmutatni a megyében. Ezekután érthető, miért várják olyan nehe­zen a dalmandiak a tavaszt. Ez lesz az első próbatétel, a közös gazdálkodás, a közös mun­ka első vizsgája, s ettől függ a szövetkezet to­vábbi fejlődése. Az előkészületek jól haladnak. A vetőmagok elő vannak készítve_ kezdve a tavaszi búzától a zabig, az előcsiráztatást is elvégezték. Az ősz, a tél folyamán belépett tagok őszi vetése megvan ugyan, mégis szá­mítanak arra, hogy vetnek vagy tizenöt hold tavaszi búzát. — Vetettünk itt már április 15-én is tavaszi búzát, mégis adott 10 mázsás termést — mondják. — Amint fogattal rá le­het menni a földre, azonnal elvetjük, nem várunk a gépállomás gépeire, lesz majd tenni­valójuk még azoknak is. Folyik a munka a tsz kovácsműhelyében — mert az is van már —Horváth elvtárs, a szö­vetkezet kovácsa javítgatja a tagok bevitt fel­szerelését, a kocsikat, ekéket, fogasokat, egyéb szerszámokat. Közben már arra gondol, azt számítgatja, mikor lesz a termelőszövetkezet­nek saját zenekara, kultúrgárdája, mert „nem­csak azért van termelőszövetkezet, hogy közö­sen dolgozzanak csak az emberek, hanem azért is, hogy nagyobb lehetőségeket adjon nekik a szórakozáshoz, a művelődéshez’’. A közeli napokban tartanak közgyűlést, amelyen azt vitatják meg többek között, ho­gyan munkálják meg majd a földeket. Az a fő, hogy a munkák rendben meginduljanak. Két munkacsapatot szerveztek, amely a nö­vénytermelő brigádot alkotja. Gondoskodtak brigádvezetőről is, négyhónapos brigádvezetői iskolára Lengyelbe küldték Ruppel Jánost, hogy elsajátítsa a szükséges szakismereteket, hogy brigádját megfelelően irányítani tudja. Meg kell említeni azt is, hogy a két munkacsa­pat tagjai már most azon versengenek, melyik dolgozik majd jobban, melyikük területén lesz nagyobb a termés. Igyekezetüket serkenti az is, hogy nemrégiben látogatóban voltak náluk a duzsiak, az egyéni gazdák és a nemrég ala­kult tsz. tagjai tapasztalatokat szerezni afelől, hogyan is kell a közös gazdálkodáshoz látni. A dalmandiak szerfölött büszkék most arra, hogy sok jó módszert tudtak adni a látoga­tóknak. Még néhány nap és teljes erővel megindul a tavaszi munka, nevezetes fordulópont a dal­mandiak életében, az első közös tavasz, amely után egyre szebb napok virradnak az embe­rekre és maguk teremtik meg a szebb napo­kat, a boldogabb jövőt. VI. Kokó Örökké mosolygó, vidám fia­talember. Tolnán mindenki is­meri. Nemcsak azért, mert a Textilművek tisztviselője... — hanem elsősorban zenekaráról. Az árvíz első napjaiban, ta­lálkoztam vele. Vastag motoros szemüveg volt homlokán és pi­ros Pannónia motorkerékpár­ján éjjel-nappal fáradhatatla­nul vitte az üzeneteket, moz­gósított, lelkesített. Ő volt a „küldönc” ... A kedves, vidám „Kokó”, amikor először ülte­tett motorjára és végigvitt az elöntött területek mellett — szomorúan jegyezte meg —, mennyi bánat, ezen még a mu­zsika sem segít. Úgy értette ő, hogy az embe­reknek sokáig nem lesz kedve máshoz, csak a búsuláshoz ... Kokó mindenkit ismer, Kokót mindenki ismeri a környéken... és vörösre gyulladt álmatlan szemeiben bármerre járt, ott égett a szeretet, a segíteniaka- rás nagy emberi érzése ... Ki hitte volna — a bohó, muzsikás Kokó, ilyen mélyen érző, nagyszerű ember. Nem várt dicséretet semmiért, kö­szönetre, előléptetésre sem szá­mított ... — Kötelesség, minden em­bernek kötelessége, de elsősor­ban nekünk kommunisták­nak ... Régóta ismerem_ és csak ’most tudtam meg a veszély napjaiban, hogy kommunista, hogy tiszta gondolatú egyszerű ember... És amikor lehúzódott az ár és nyomában csak iszap és pusztulás maradt az Al-Duna- soron, jellegzetes, hajlott váltó­val, kicsit előre dülledő sze­meivel, vékony, hosszú nyaká­val a romok között újra meg­jelent ... A textilgyári kom­munisták javaslatára úgy hatá­rozott a gyár, hogy húsz házat felépít. . . — Itt építkezünk... Ne bú­suljon Pista bácsi, a házavatá­son a Kokó-zenekar muzsikál és már újból nevetett és ez a nevetés, ez a bizalom ragadós... A nyúltarcú, fásult Pista bácsik szívébe is belopódzik ... — Felnő a ház, mire a kérész lepi be a holt-Dunát. ... És este hatkor a tolnai cukrászdában négy vidám fia­talember muzsikálja már a Laurát... A Duna visszahúzódott, az élet megy tovább a maga ter­mészetes medrében. VII. Most kaptam hírt — a Szek- szárdon tartózkodó szovjet ka­tonák 11.000 forintot küldtek az árvízkárosultaknak. Először kint a gáton találkoz­tam velük. Fiatalok voltak mind, lehettek vagy százötve­nen ... Tíz napon át nem is- npertek fáradságot. Maguk a szekszárdiak mondták: ■— Úgy dolgoztak értünk, hogy sokszor mi csak pirulhattunk ... Amikor megállt az áradat, az egyik hideg éjszakán a sebtiben gyújtott tábortűz mellett mele­gedtek a fiúk. A füzükhöz tévedt néhány idősebb parasztember a szom­széd községekből, azt hitték, magyarok a katonák. — Derék emberek vagytok — így az egyik... — Csak ne lenne olyan hideg — mondja a másik ... — ... Ki a parancsnokotok? — kérdi a harmadik ... Azok meg csak álltak, fülel­tek a szóra ... teát ittak. Végre az egyik, egy alacsony őrmes­ter a zsákból előkotort három csajkát — úgy gondolta meleg italt kémek az öregek. Meg­töltötte és sorban a kezükbe nyomta... — Tessek ... tessek ... — hajtogatta idegenes kiejtéssel. — Russzkij... — kiáltott egyszerre mind a három. — Aha ... És az öregek zavarukban nem tudtak mást motyogni... mutattak a fáklyafényben csil­logó vízre, az országút szélén homokzsákokból emelt gátra — és egyre azt hajtogatták — szpasziva ... szpasziva, drága barátaink... a tavaszi munkám A mezőgazdasági termésered­mények fokozása nagy mérték­ben függ a tavaszi munkától. A gépállomásoknak igen nagy szerepük van a tavaszi mun­kák jó minőségű, határidőre történő elvégzésében. A tavaszi munkákhoz hasznosítottuk a gépállomásokon az elmúlt évek tapasztalatait, jobban, ala posabban készültünk fel. A megye gépállomásai 453 darab traktort, 469 darab ekét, ?56 darab tárcsát, 140 darab kultivátort, 269 darab vető- gépet javítottak ki a tavaszi munkákhoz. Ezek a gépek a javításra nem szoruló gépek­kel együtt készen várják a ta­vaszi munkák megkezdését. A javítás során különösen nagy gondot fordítottunk a munka­gépek jó kijavítására. Az ag- ronómusok vették át a munka­gépeket a javítás után, és fel­hívták a műszakiak figyelmét a javítási hibák megszünteté­sére, A műszakiak munkája a tavaszi gépek kijavításával nem állt le, a nyári gépek javítása mellett símítókat, rét- gyalukat, ventillátoros mű­trágyaszórókat készítenek a termelőszövetkezetek tavaszi munkáinak elvégzéséhez. Ahhoz, hogy a tavasz folya­mán a gépállomások tervszerű­en tudják munkájukat elvé­gezni, a munkák jó megszerve­zését kell biztosítani. A' brigá­dokat úgy kell megszervezni, hogy lehetőleg egész éven át ne legyen benne változás, és az egyes szövetkezeti gazdaságo­kat ugyanaz a brigád szolgálja ki. A munka termelékenységé­nek fokozása, a gépek jobb ki­használása érdekében lehetőleg minden traktorra a kétműsza- kos üzemeltetést kell gyakor- tóttá tenni. Ez a munkaszerve­zés elősegíti a munkák időben való, gyors elvégzését, amit a késő kitavaszodás különö­sen indokolttá tesz. De jó a traktoros szempontjából is, mert kisebb tervfeladattal, ha­marabb teljesíti tavaszi, illet­ve éves tervét, hamarabb kap 25, illetve 50 százalékos pré­miumot. A nyújtott műszak­ban felelős és segédvezetővel dolgozó traktorosoknál leg­alább 70 százalékkal több telje­sítményt kell előírni, mint azo­nos típusú, de csak egy fő trak torossal dolgozó gépeknél. Igen fontos a traktor tel­jesítmény előírásának egyéni­ekre való lebontásánál az egyéni tervek helyes megálla­pítása. Az egyéni tervek képe­zik alapját a traktorvezetők teljesítménytől függő premizá­lásának. Csak a reálisan megállapí­tott egyéni tervek útján érhető el, hogy a premizálás valóban a termelési tervek túlteljesíté­sére ösztönözze a traktoroso­kat. A munka termelékenysége növelésének másik igen fontos feltétele, a folyamatos ütem­terv szerinti munka biztosítá­sa. A gépállomások dekád ütemterv alapján fogják mun­kájukat végezni. A traktorosok napi műszaknorma teljesítése az alapja a brigád és gépállo­más ütemtervének. Sok gépál­lomás, így Dunaszentgyörgy, Szedres, Pincehely nem vette figyelembe az ütemterv készí­tésnél a dolgozók felajánlását. Ez nagy hiba. A dolgozók kez­deményezését, munkafelaján- lását, versenyvállalását állan­dóan szemelőtt kell tartani. A gépállomások traktorosai kö­zül 253 tett felajánlást, 50 bri­gád versenyben van. A csatla­kozások a felajánláshoz páros­verseny formájában most foly­nak. Ez a lelkesedés nagy erő, alapja a tavaszi feladatok túl­teljesítésének. A tervszerű munka alapja szerződések megkötése termelő szövetkezetekkel és egyéni gaz­dákkal. A gépállomások márci­us 10-ig 75 százalékban bizto­sították a tavaszi talajmunká­jukat szerződésileg. Dalmand gépállomás teljes tervfeladatát leszerződte már. Legjobban le­maradt Bölcske gépállomás 31 százalékos munkabiztosítással. Szerződéssel, illetve munka­megállapodással lekötött mun­kák mennyisége, annak ismere te igen fontos, mert ennek alapján tudja a gépállomás főmezőgazdásza a. tavaszi mun kák legmegfelelőbb időben való elvégzését biztosítani. A gépállomások a termelő- szövetkezetekben tavaszi Mun­kák elvégzéséhez tavalyinál fo­kozottabb segítséget kívánnak nyújtani. A kihelyezett mező­gazdászok segítségével termelő szövetkezetekben kialakították a munkacsapatokat, elkészítet­ték a tavaszi munkák végrehaj­tási tervét. A feladat még. az ezen a téren, hogy az újonnan belépő tagokat is .osszák be a munkacsapatokba és egyének­re bontsák le a tavaszi mun­kákat. A kukorica, napraforgó tér- . méshozama nagymértékben a gondos növényápolástól függ. Ennek pedig alapja négyzetes vetés nagymérvű kiter­jesztése. A megye gépállomá­saira 67 négyzetbevető gép ér­kezik új beruházásként. Igen fontos feladata mind a gépál­lomásnak, mind a termelőszö­vetkezetnek, hogy a négyzetbe vetéshez megfelelő munkacsa­patot állítsanak össze. A mun­kacsapat ismerje meg a gép működését a gyakorlatban is a vetési munkák megkezdése előtt. A négyzetbe vetési mun kák jó elvégzése érdekében a gépállomások megyei igazga­tósága Szedres gépállomáson március 24-én négyzetbe vetési bemutatót tart. Nem szabad megfeledkezni a rétek és legelők ápolásáról sem. A gépállomások rétiboro­nákkal, rétgyalukkal adjanak segítséget a rétek és legelők megjavításához. Nagy feladat hárul a gépállomásokra az ár­vízzel vagy, belvízzel borított területeken lévő vizek levezető sénél. Árkok húzásával, s ahol szükséges, szivattyúk beállítá­sával segítséget kell nyújtani. A gépállomásoknak kell első­sorban segíteni az árvízsújtot­ta termelőszövetkezetek állatál lományának átteleltetését és a víz lehúzódásával a tavaszi munkák megkezdését. Az árvíz borított őszi kalászos területek felülvizsgálását alapos gond­dal kell elvégezni termelőszö­vetkezetek mezőgazdászainak és műtrágyázással, gondos, szakszerű ápolással meg kell menteni vetéseket a kiszántás­tól. A feladatok nagyok, de elvé­gezhetők, végrehajtása a gépál lomások dolgozóin múlik. A gépállomások pártszervezeté­nek és üzemi bizottságának segítségével valamennyi dolgo­zót mozgósítani kell a tavaszi munkák időben történő gyors, jó minőségű elvégzésére, hogy gépállomásaink becsülettel hajtsák végre a tavaszi idény­ben elvégzendő feladatokat. Papp Lajos Gépállomások Megyei igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents