Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-22 / 70. szám
1956 MÁRCIUS 22. TOLNAI NAPLÓ 1 PART ÉS pártépítés Amilyen a kommunisták munkája •. . Tapasztalatok a dombóvári járásban Már szinte elcsépeltnek tűnik az a megállapítás, hogy egyes területeken olyan a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, ahogyan a pártszervezet, a pártbizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nincs értekezlet, megbeszélés, ahol ne hangzana el ez az igazmondás, és hozzátehetjük, nem is lehet eléggé hangsúlyozni ezt a megállapítást annál is inkább, mert a gyakorlat napról napra igazolja helyességét. A dombóvári járás példája is tanulság erre. Az idén talán egy járásban sem volt akkora előrehaladás a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése terén, mint a dombóváriban: közel háromszáz családot vettek fel a termelőszövetkezetekbe új tsz is alakult, Duzson és Döbröközön. E két termelőszövetkezet megalakulása pedig nagy szó, mert a köztudatban is az van, hogy Döbrököz olyan „nehéz“ hely, az ottani dolgozó parasztok annyira elszigetelődnek a szövetkezéstől, hogy nincs az az ember, aki ott tsz-t tudjon szervezni.. . Duzsról sem különbek a vélemények, és akik ilyen pesszimista módra gondolkoztak, azokat most nagy „csalódás“ érte, mert termelőszövetkezet alakult mind két községben — a kommunisták szívós munkája eredménye képpen. > Nézzük, hogy mi ennek az eredménynek a „titka“? Mindenekelőtt az, hogy a járás kommunista vezetői — Daradics Ferenc a VB első titkára és Berta Kálmán járási tanácselnök — nem adták ki albérletbe ezt a feladatot, hanem személyesen, egymással karöltve irányítják. Mindketten elsőrendű feladatuknak tartják, a sok egyéb munka mellett, >a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének kérdését is. Az irányító munkájuk pedig elsősorban nem az értekezletekre, tanácskozásokra korlátozódik — noha sok esetben ez is fontos —, hanem a gyakorlati munkára: kint a helyszínen ellenőrzik és segítik a párt és állami funkcionáriusok munkáját, s ez ott érezteti hatását, hogy kialakulnak a legjobban bevált, legeredményesebb módszerek, a hibákat időben feltárják és hozzá tudnak fogni azok kijavításához. A másik biztosítéka e jó eredményeknek az, hogy nincs egyetlen terület sem, ahol nem foglalkoznak a tsz-agitációval. A járási pártbizottság és tanács együttműködése alapján minden községben kellő felkészültségű, gyakorlott járási elvtársak segítik tanácsaikkal és gyakorlati tevékenységükkel a helyi vezetők munkáját. így igyekeznek elérni, hogy ne legyen egy dolgozó paraszt sem, akihez nem jut el az agitátorokon keresztül a párt szava, akinek ne magyaráznák' meg az új, a szövetkezés jelentőségét. A járási elvtársak általában nem futóellenőrzéseket végeznek, hanem több időt töltenek egy-egy területen, ott nemcsak megismerkednek a problémákkal, instrukciókat adnak, hanem részt vesznek a szervezésben és az agitációban is. Ugyanakkor felszámolták azt a rossz gyakorlatot, ami még tavaly nyáron akadályozta az eredményeket, akkor ugyanis sok esetben nem támaszkodtak megfelelően a helyi erőkre. Ma, az agitációs gárda zömét egy-egy község legjobb aktívái teszik ki, elsősorban a termelőszövetkezeti tagok járnak háziagitációra és a párttitkárok, tanács elnökök is rendszeresen végeznek fel- világosító munkát a szövetkezeti mozgalom sikere érdekében. Gyulajon például a községi és a tsz pártvezetőségek megbeszélték, hogy elsősorban melyik dolgozó parasztokkal kell beszélni, és így megfelelő terv szerint dolgozik az agitá- ciós- gárda, amely a tsz tagjaiból tevődik össze. Ennek nyomán az Uj Barázda Tsz-be 4, a Kossuth Tsz-be pedig 3 család lépett-be a múlt héten. Hasznosnak bizonyult tehát a dombóvári járásban is az a módszer, hogy a népnevelői; nem azzal agitálnak, hogy „lépjetek be a termelőszövetkezetbe“, hanem azzal, hogy „gyere közénk a tsz-be, mert ott jobb.“ Ezek a „titkai“ annak, hogy az idén szép eredmények születtek a járásban a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztése terén, és bizonyítják az igazságot; amilyen a kommunisták munkája a tsz-ekkel kapcsolatban, olyan az eredmény is. Növeljük állatállományunkat Elmondja Murányi György tsx-elnök Tolnanémedi Meggyőződés Tsz Állattenyésztésből 150 ezer forint jövedelem A szálkai Fejlődés Termelőszövetkezet 1950-ben alakult. Később az 1952-es kedvezőtlen év után több tagunk úgy határozott, hogy máshol próbálja meg az életet, összesen 13-an maradtunk és 115 holdon gazdálkodtunk. Nem volt köny- nyű, de sikerült bebizonyítani, hogy szorgalommal, akarattal talpra lehet állni. Munkánkat eredményeinket figyelemmel kísérték a kívülállók, és mind többen és többen kérték felvételüket, s ma már 64 tag 705 hold földön gazdálkodik, összes területünkből több mint 300 hold rét és legelő. E kedvező adottságunkat, ezután még gyümölcsözőbbé kívánjuk tenni, növeljük állatállományunkat. Jelenleg 28 darabból áll szarvasmarhaállományunk, ezt a darabszámot év végéig o45 darabra, a juhállományt 300 darabra, a jelenlegi 10 darab anyakocát pedig 20 darabra no véljük. Tervbe vettük 100 drb sertés hizlalását is. Ezeken kívül méhészettel is foglalkozunk. Eddig 5 családunk var. de reméljük, hogy még ebben az évben, 15 méhcsalád szorgalmas tagjai gyűjtik majd a mézet. Az állatállomány növelésével párhuzamosan gondoskodunk az abrak- és szálastakarmányszükségletről: 70 holdon vetünk kukoricát, melyből 50 hold vetés négyzetes lesz. 23 holdon termelünk őszi .árpát, ezenkívül vetünk zabosbük'cönyt, silókukoricát, lesz másod- és felülvetésünk. 20 hold régivetésű lucernánk is van, de az idén 17 hold új vetésű lucernánk is lesz. Az elegendő takarmány megtermelésen kívül ebben az évben komoly ütemben építkeztünk is. A megnövekedett állatállomány elhelyezésének biztosítása érdekében építünk égy 50 férőhelyes istállót, 100 férőhelyes süldőszállást, 20 férőhelyes fiaztatót és egy 500-as juhhodályt. Ezeken kívül építünk még egy 10 vago- nos kukoricagórét is. Az idei gazdasági évben mintegy 45 forintot terveztünk egy munkaegység értékének. Az összeg több mint 50 százalékát az állattenyésztés fogja biztosítani. Ezért törekedünk arra, hogy tervünket válóra váltsuk, hogy tagjainknak még nagyobb jövedelmük legyen. A napokban Tolnanémedi községbe látogattunk el, ahol beszéltünk a Meggyőződés Tér melőszövetkezet elnökével, Horváth György elvtárssal, idei tervükről. — Célunk és tervünk az, hogy tagjainknak nagyobb jövedelmet, jobb életet tudjunk biztosítani. Fejlesztjük állatállományunkat. Múlt év decemberében már saját erőből vásá roltunk 20 darab fehér hússertés anyakocát, amelyeket keresztezés mentesen tovább kívánunk tenyészteni. Szerződést kötünk tenyészkocák és tenyészkanok nevelésére, ezzel kettős nasznunk lesz, mert az eladott tenyészállatokért magasabb árat kapunk és beleszámít a sertésbeadásba is. Szerződést kötöttünk 11 darab bika hizlalására, amely mintegy 60 000 forint jövedelmet jelent. Ebben az évben tehén- állományunkból 10 darab nagyobb tejtermelőképességű tehenet törzskönyveztetni akarunk. Ebben az évben befejezzük a megkezdett 17 férőhelyes tehénistálló építését, ezenkívül építünk egy 250 köbméteres téglasilót. Valamennyi gazdasági épületünket tatarozzuk. Jövedelmünket fogja gyarapítani az a 16 kalapácsos új daráló is, amelyet 11 000 forintért vásároltunk. Állattenyésztésből körülbelül 150 000 forint jövedelmünk lesz. A múlt évben 5 holdon termeltünk szerződéses borsót. Ennek jövedelme 45 000 forint volt. Tagságunk úgy határozott, hogy ebben az évben 25 holdon termeljünk borsót, amely azt jelenti, hogy csak a borsó árából rendezni tudjuk egész évi tartozásunkat és esedékes hosszú és rövidlejáratú hiteleinket. Ezenkívül 7 holdon termelünk cukorrépát, 12 holdon kendert, 2.5 holdon dohányt, 1 holdon fűszerpaprikát, 3 holdon bokorbabot és egy holdon fejeskáposztát. Továbbá vetettünk 4 holdon zöldborsónak yalót, amelynek jövedelmét teljes egészében a tagok között osztjuk szét. A legutóbbi közgyűlésen 5 új tagot vettünk fel, köztül £jzabó Nándor 16, ifjú Győri; György 5 és Mezei György és feleségét 3 holdas dolgozó parasztokat. letnek fordul. Ebben a háromszögben szakadt át a gát. Az őrnagy a vasúti töltés oldalában kötött ki. Felkapta a gumicsónakot és kétszáz métert előre vitte áz állomás felé, mert annak magasságából zúgott a víz. Az áradat itt körülbelül negyven kilométer óránkénti sebességgel zuhogott... és a sodrás közepén a három fa és a fákon a három ember. Pillanat műve volt kiszámítani azt a pontot, ameddig evezve el kell jutni a csónaknak és ahonnét indulni lehet, ha a fákat érinteni akarja. A töltésen szorongó emberek csak azt látták, hogy az őrnagy gumicsónakja elindul, rohan, bukdácsol a vizen. A következő percben már elkapta az első fa ágait. — Ugorjon — kiáltott a fán gubbasztó emberre ... — Én még kibírom, az ipámat mentse itt a harmadik fánál. Krapp körülnézett, megcélozta a harmadik szilfát... Azon félig aléltan lógott egy hátvan esztendő körüli bácsi. Nadrág- szíjjával kötözte magát a fához, hogy le ne essen. — Itt is az ágak közé sodorta a víz. — Először megpróbálta, hogy a csónak kötelét odadobja az öreghez, de annyira gyenge volt már, hogy kiesett kezéből a kötél. Ekkor az ágakba kapaszkodva vonszolta magát a fatörzshöz ... kikötötte a csónakot, nehogy elsodorja az ár, és felnyúlt az öregért... aki magatehetetlenül még a szíjjat sem tudta kibogozni... Az őrnagy a csónak szélére lépett és akkor a letört ágdarabbal együtt a vízbe zuhant. Jégtáblákat sodort az ár ... és a fehéren rohanó táblák között felbukkant egy prémes sapka bukdácsolva a vizen ... még látni, de már viszi a víz az elöntött vasútállomás felé. Jönne a mentőcsónak, de messze van. A másodperc is nagy időnek látszott, míg a sapka mögött húsz méterre ott liszik az őrnagy csizmában, bőrbekecsben. Kétszáz méter még a vízből. Kiálló vasúti töltés. Vele párhuzamosan viszi őt a víz ... már az őrház rohan felé. A nehéz bunda mintha ólomból lenne. Jeges dermedés húzza lábát... Nehezen kap levegőt. N Élni... A két apró gyermek, a hű feleség ... várja, — élni... Egy, kettő, három, négy, öt... számolja a karhúzásokat... Már az állomás felé sodorja a víz. Látja az árban pirosló vagonokat — oda kell jutni. A töltésen emberek szaladnak ... még néhány méter. A lába már alig mozog. A feje is tompán zúg, homályosan mosódik előtte minden ... piros lesz a víz szennyes, sárga a vasúti kocsi... ( Meghalni sem olyan rossz. Újból kioltanak valahol egészen közel... Erős karok rántják ki a vízből... A többire már nem emlékszik. A kis őrházban tér magához ... Idős asszony kelte- geti... szesszel dörzsöli minden porcikáját, melegített lepedőbe csavarja. — Anyám — kiált az őrnagy. — Édös nagy gyerököm — sóhajt a néni... szemében könny, de mosolyog. — Hála az égnek, csakhogy megszólaltál. Az őrnagy fölemeli fejét, akadozva kérdezi. — Hol vannak? —... Nyugodj, arany gyerököm, a fiaid már megmentették őket... — Anyám ... És az öreg szüle abban a kis árvíztől körülölelt bakterház- ban úgy simogatta az őrnagy fejét, mintha tulajdon édes gyereke lenne az a katona ... Estére a gátakon mindenki ismerte Krapp őrnagy nevét... Katonáira úgy támaszkodhatott a szekszárdi árvízvédelmi bizottság, mint a legbiztosabb kősziklára... ... Hát ilyen emberek védték meg Szekszárd fölött a kincses drága földű Sárközt. (Folytatjuk.) SZAMOS RUDOLF. Mindannyiunk közös gondja F an egy régi magyar mondás, amely szerint a megosztott öröm kétszeres öröm és a megosztott bánat csak fél bánat. Tolna megye árvízsujtotta Duna menti községeiben komoly károkat okozott a jégár. Házak százai omlottak össze, nem egy esetben hosszú évek, sokszor egy egész élet munkáját temette magába a Duna. A veszély napjaiban mégsem voltak egyedül a Duna melléki faluk: a párt és a kormány az ország minden részéből mérhetetlen anyagig technikai és emberi erőt küldött megyénkbe is. Ennek köszönhetjük, hogy a legnehezebb pillanatokban sikerült megvédenünk a Sárközt, Gerjent és Szekszárd városát a pusztulástól. Az immár átázó töltéseken sok ezer honvéd, vasúti munkás dolgozott a veszélyeztetett területek lakosságával együtt. Kettőezerötszáz tehergépkocsi dolgozott éjjel-nappal. Erinek köszönhető, hogy az árvízveszélyeztette területekről órák alatt sikerült kiköltöztetni a lakosságot, az állatállomány nagy részét... A gátak erősítésén hatalmas földmarkolók, dömperek sok ezer köbméter földet szállítottak az új töltések építéséhez és a régiek megerősítéséhez. Egymagában a Sió és Duna védgátjaira másfélmillió homokkal és földdel töltött zsákból építettünk nyúlgátakat.. Száz és száz motoros ponton és rohamcsónak mentette az elöntött területek lakosságát... Az árvízvédelmi bizottságok konyháin harmincezer gátépítő és árvízkárosult étkezett és étkezik még ma is. Még javában tombolt az áradat, amikor kormányunk már huszonöt millió forint gyorssegélyt szavazott meg a károsultaknak ... és alig húzódott vissza a falukból a víz, már dolgoznak a károk összeírásán és megkezdték a gyorssegély kifizetését. Az ország minden részéből megjöttek már az első gabonát, takarmányt szállító vagonok, amelyeket ugyancsak a károsultak között osztanak szét. összefogott az ország ... A kommunisták a védekezésnél is az első között küzdöttek és most, amikor segíteni kell, ugyancsak az elsők között vannak. Pusztított árvíz régebben is ... és volt uraink „segítettek" is az árvízkárosultakon — hatóságilag engedélyezték, hogy koldulhatnak... Koldulni — ez volt akkor az igazság. Mit törődtek ők azzal, milyen megalázó koldulni, annak a munkásembemek, akit tönkretett a víz... Kinek fájt a más baja? Ma az első dolga államunknak, hogy a lehetőséghez mérten a legnagyobb segítséget adja. íjbben az államban, a mi társadalmunkban bízhat a dolgozó nép, és nemcsak a bánatot osztjuk meg a bajbajutott falvak népével, hanem segítünk is... Segít az állam és segít a szocialista társadalom. 1954-ben ez a társadalom fogott össze a kommunisták vezetésével és felépítette a rombadöntött szigetközi, falvakat... A mi társadalmunkban egyre inkább a segítés lesz a természetes... Maguk a dolgozók kezdeményezik... A Tolnai Selyemgyár munkásai húsz ház felépítését vállalták, az úttörők arra tettek fogadalmat, hogy saját zsebpénzükből egymillió forintot gyűjtenek össze — úgyhogy minden kis pajtás legalább egy forintot ad az árvízkárok eltüntetéséhez. Ezen a pénzen negyven kis családi házat lehet már építeni téglából... Együtt küzdöttünk a gátakon, ott leszünk az újjáépítésben is — mondotta Bogyiszlón egy öreg parasztnak egy katona. A legnagyobb veszély óráiban beszéltek ők erről... Bíztak az élethez, bíztak mindketten szocialista hazánk segítségében. összefogás — az egész ország összefogása mentette meg a Sárköz többezer holdját, gazdag földjét és huszonötezer lakóját az árvíz pusztításától, ez az összefogás teremt majd új életet, új házakat és falvakat a romok helyén. Es az elöntött területeket járva, sok helyen elkezdték már a rom,eltakarító munkát. Uj bizakodás születik, az ár elvonult, az élet megy tovább. Szebb lesz, egyre szebb külsőre, és belsőre egyaránt... Ez ad új tartalmat a régi mondásnak és az újra támadó életnek. SZ. R. Felszabadulási műszak a Bonyhádi Cipőgyárban Lelkeshangulatú röpgyű- lésekkel indult a múlt hét csütörtökjén az üzemben a felszabadulási műszak. Arra tettek fogadalmat a gyár dől gőzéi, hogy felszabadulásunk évfordulójáig pótolják azt a lemaradást, amit a februári kemény téli időjárás okozott. Ezerkétszáz pár cipővel gyártottak kevesebbet a tervezettnél. Az I. osztályú cipők aránya 0,8 százalékkal volt kevesebb, mint amit a terv előír. A felszabadulási műszak nagyszerű eredményeket hozott eddig. Március 15-én 388 párral több cipő került le a szalagokról, mint amennyit a napi terv előírt. Azóta is napról napra túlteljesíti tervét a gyár, nemcsak a februári adósságot törlesztették a dolgozók, hanem már 1800 pár cipővel gyártottak többet. Napról napra javul a minőség is, naponta 0,1—0,2 százalékkal. Még négy tized százalék az elmaradás, de a hónap végéig ezt is pótolják. Szombaton indul a nyersgyártás a Bonyhádi Téglagyárban Utolsó simításokat végzik, az utolsó csavarokat húzzák meg a gyár újonnan felszerelt présgépén, hogy szombaton megindulhasson a nyersgyártás. A gyár 350-es prését 400- asra cserélték ki, köradagolót építettek hozzá, ahonnét Iranszportőr viszi majd fel a földet a préshez, amit eddig csillével szállítottak. Beépítettek egy nedveskeverőt is. Ezzel az átalakítással lehetővé válik, hogy a gyár — amely az elmúlt évben még két műszakban dolgozott, most egy műszakos üzemre térhessen át és így is — hatszázezerrel több téglát gyárthasson évente, mint eddig. Az új gépek megkönnyítik, termelékenyebbé teszik a munkát. Bár több mint félmillióval lesz nagyobb az idei termelés, mégis nyolc munkással kevesebb kell a gépek kiszolgálásához.
