Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-18 / 67. szám
Jrodalom * Iflüvéázet * XLudomány Ismerd meg megyénket Ismény i. A község régi neve Ismin volt. Egy régi fémpecséten ez olvasható: Sigel Der Gemein Zu Ismin 1771. A bonyhádi járás déli részén fekszik. Hullámos határa észak felé emelkedő és József-major- nál éri el legmagasabb pontját. Talaja humuszos agyagtalaj. Nyugati része, a „Babhegy“ sok meszet tartalmaz. Határának legnagyobb része 'szántó, kevés rét és egy kis akácos erdő. Lakóházak száma jelenleg 183, többnyira hosszú parasztházak két és három szobával, konyhával és nyári kony hával. A ház felső végén az ólak és keresztben az istálló, mely sok háznál új, téglából épült és igen tágas. Az istálló mögött a pince a présházzal. Minden házhoz tartozik egy kis gyümölcsös, többnyire szilva-- fákból álló, mely a pince fölött van. A község egész területe Mercy Antal, Ágoston birtoka volt, aki Hőgyészen lakott. A birtok felosztása után az 1719- ben idetelepült hesszeni németek 13 és 26 kataszteri holdakat kaptak. A német telepesek földműveléssel, szőlőtermeléssel, dohánytermeléssel és repceterme- . léssel foglalkoztak. A bort a kereskedői?: vették meg nagyobb tételekben és Ausztriába, főleg Grázba szállították. A repcemagot a helybeli olajmalomban dolgozták fel. A filoxera a szőlő nagy részét kipusztította, különösen az első világháború alatt, és azt követő időben. Direkktermő (noha és otelló) szőlővel kísérleteztek, de már csak annyit termeltek, hogy házi szükségletüket fedezzék. Fokozatosan áttértek a mezőgazdasági növények termelésére és mivel a gazdák nagy súlyt helyeztek állatállományukra, sok takarmánynövényt (lucerna, lóhere, stb.) termeltek. Szép bonyhádi tájfajta szarvasmarháik voltak. Nehéztestű muralovakat tenyésztettek. Az 1000 lakosú községben a legfontosabb iparágakból egykét iparos volt (kovács, asztalos, bognár, cipész, szabó, kőműves). Házi iparral is foglalkoztak. A téli hónapokban az asszonyok, lányok fontak és kötöttek. Több házban szövőszék volt. Háziipari termékeiket többnyire maguk használták fel, így a minőségre és művészi kivitelezésre nem fordítottak nagy gondot. A szokás az volt, hogy a lányok már 14 éves korukban férjhezmentek és a fiúk 18 éves korukban nősültek. így megtörtént, hogy 30 éves nagymamák is voltak. Az asszonyok viseleté csonkakúpszerű fejdísz, hátul lelógó színes szalagokkal. A borotváltarcú férfiak, hátul válligérő körbenyírt hajat viseltek. Ünnepélyes alkalmakkor-kékszínű, bő köpenyt vettek fel. 1739. június 3—október 16-ig pestisjárvány pusztította a község lakóit. A járvány igen sok áldozatot követelt. Csak egykét család volt, melyből nem halt meg senki. A megrémült lakosság befalaztatta ablakait így próbált a halál elől menekülni. A Nagymányok felé vezető út mellett van egy forrás, csak ennek a vizéből ittak. Emellett hosszú éveken keresztül egy hatalmas fűzfa állt, mely a pestis emlékét őrizte. 1799. április 11-én tűzvész pusztított a községben. A szal- mafedeles házak a falu északi részén elpusztultak. A hagyomány szerint a kévés víz miatt nem tudták a tüzet eloltani. Ebben az időben az utcán voltaic a közös kutak. Érdemes megemlíteni, hogy az iskola előtt volt egy kis há zikó, melynek egyik cellája volt a börtön. Abba zárták be a bíró ítélete szerint a rendet- lenkedőket. Az utolsó ilyen bebörtönzés a hagyomány szerint az 1880-as évek elején volt, amikor három egyént azért bör- tönöztek be, mert az elöljáróságot egy esti tanácskozás után kifeszített kötéllel fel akarták buktatni. A község 1924-ig körjegyzőség volt Mucsfával. Két tantermes felekezeti iskolája a falu közepén épült. A mostani iskolaépületet az 1870-es években építették. Körülbelül 1934-ben találtak egy kőkorszakbeli kalapácsot teljesen ép állapotban. Sötétszürke, csiszolt, körülbelül 12 centiméter hosszú, igen formás kalapács volt. A nép állítólag több ilyen kalapácsot látott már és az ,a hite támadt, hogy villámlásból és mennydörgésből eredt. 1936-ban az Izmény—Máza kö zötti út építésénél a 4. kilométerkő közelében- őskori sírokra akadtak. Értesítették a szekszárdi múzeum vezetőségét. A kiküldött ásatásokat végzett, feltárta a sírokat. Megállapítása szerint gepida sírok voltak. A sírok többnyire ki voltak fosztva. Üres kőedényeket és néhány fésűt találtak a csontvázak mellett, amelyek a •szekszárdi múzeumba kerültek. A sírok mellett egy állati csont váz is volt. Erről a kiküldött megállapította, hogy őstehén csontja. Feltevés szerint a község déli végénél fekvő „’öregtemplom szántó“ elnevezés török időbeli, mert ott valószínűleg templom állt. Újabb kutatások szerint nem török, hanem szerb templom volt ott és a templommal szemben volt a temető, az árok másik oldalán. Ennek kiderítése érdekében 1921. tavaszán ásatásokat folytattak, de kövön és téglákon kívül más leletre nem bukkantak. Az 1848—49-es szabadságharc idején Halász nevű jegyző harcosokat toborzott a császáriak ellen. A kaszákkal és villákkal felszerelt harcosok az ozorai csatában vettek részt. Az első világháború 39 áldozatot követelt halottakban és eltűntekben. A tanácsköztársaság idején megalakult a községben a direktórium. A nép lelkesedéssel fogadta. Ivet köröztek, melyben nyilatkozatot kértek a néptől, hogy lei akarja a papot és ki nem. A Horthy-korszakban sok munkanélküli iparosfiatal volt a községben. Például bőripari múnkás, bognár, 'bádogos, stb. Az Aparhant—Bonyhád közötti összekötő út építésénél 89 filléres napszámért voltak kénytelenek dolgozni. A parasztság is erősen megérezte az 1929-es gazdasági válságot. Terményeiket. és állataikat nem tudták értékesíteni. Az 1719-ben idetelepített hesszeni németek Hitler ura- lomrajutása után a helytelen propagandára hallgatva, számosán beléptek a „volksbil- dungsverein“-ba, később pedig a Volksbund tagjai lettek. Községünk 1944. december 1-én szabadult fel. A felszabadulás után 1945. április 13-án nagyrészt Andrásfalvai (Bukovinai) székelyeket telepítettek a községbe. Szokodi Jenő A szovjet filmgyártás 1956-os tervei “9 956-ban mennyiségileg -*- is, minőségileg is tovább fejlődik — az utóbbi időkben ismét új mezsgyékre lépő szovjet filmművészet. A témakör is egyre szélesedik, a legváltozatosabb témák és műfajok szerepelnek az 1956- os gyártási tervben. Az élő szovjet irodalom legjobbjainak művei is sorra filmre kerülnek. Konsztan- tyin Fegyin Első örömök című regényéből Bászov'— a Bátorság iskolája és az Emirátus bukása Magyarországon is járt rendezője — készített filmet. Kaverin A két kapitány című regényét Vengerov vitte filmre. Galina Nyikolajevának, Az aratás Magyarországon is jólismert szerzőjének Elbeszélés az agronómusról című új. művét Figurovszkij rendezi. Kon- sztantyin Szimonov írta a Nagy Honvédő Háború — breszti hőseinek emléket állító A halhatatlan Garnizon c. film forgatókönyvét. Rendező: Agronyenko. Oladkov Az önkényeskedő című regényéből Trauberg forgató- könyve nyomán Rosalj rendez filmet. Borisz Lavrenyov Negyvenedik című, a polgár- háborúban játszódó elbeszélése Csuhvaj rendezésében kerül vászonra. Valentyin Ka- tajev nagy háborús regényét. A szovjetek hatalmáért — Bunyevaj viszi filmre. Az Anna a férje nyakán (Csehov), Mary hercegnő (Lermontov), Vízkereszt — (Shakespeare) és hasonló filmek nagy sikere után tovább folytatják a világirodalom klasszikusainak megfilmesítését. O hakespeare egyik leg- nagyobb drámáját, az Othello-t, Szergej Jutkevics vitte filmre. A címszerepben — Szergej Bondarcsuk tesz újabb bizonyságot sokoldalú művészi képességéről. Jack London A mexikói című híres elbeszéléséből színes film készül Kuplunovszkij rendezésében. Ponszkoj, a nagy Gor- kij-filmek alkotója rendezte Az anya című világhírű Gor- kij-regény újt színes filmváltozatát. A címszerepet Vera Mareckaja alakítja. A napi élet eseményeinek, például a szűzföldek meg- hódításánmak két filmet is szenteltek a szovjet filmstúdiók: a Szűzföldek-et és a Komszomolföldeket. A Történelem tanulságai című színes filmben Arnstam rendező érdekesen dolgozza fel a lipcsei per adatait, Dimitrov antifasiszta harcát. Giordano Bruno, a középkorban máglya halállal elpusztult nagy olasz tudós életét ábrázolja a Halhatatlanság fáklyája című film. Avicenna, az ezer esztendeje született híres tadzsik tudós életéről is film készül. Számos filmet szentelnek az orosz és ukrán nép testvérisége történetének, a többi között a nagy testvériség címűt, amelyet Kornejcsuk írt. Ugyancsak film készül Ku- csubejről, a polgárháború legendás hőséről. A könnyű műfaj kedvelői több vígjátékot kapnak az új esztendőben. Az Amikor kigyulnak a fények című filmben például a legkiválóbb szovjet esztrád- művészek vonulnak fel. rósz népi éposz nyomán ^ készül — Borisz Andrej evvel a főszerepben — az Ilja Muromec, amelyet már széles vászonra is lehet vetíteni, Marsak Tizenkét hónap című műve nyomán pedig színes meserajzfilm készül. A felsoroltakon kívül még számosj ifjúsági, vígjáték, sporttárgyú és kalandos film készül, összesen 75 film szerepel a szovjet filmgyártás 1956-os tervében, amelyből 48 foglalkozik mai témával. Március 15-ét ünnepelték a döbröközi iskolások ß nap a magyar nép egyik legnagyobb ünnepe. A döbröközi tanárok és mi is kolások méltóan ünnepeltük meg e nagy nemzeti ünnepünket. 1945-től fogva, mióta a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat. szabadon ünnepelhetjük meg március 15-ét. A döbröközi tanárok és mi iskolások ünnepélyes csapatgárda gyűlést tartottunk e napon, egyben kul turműsort is adtunk. A fiú és lány csapat ^sorakozott a tá- _ gas kultúrotthonban. Ezután a zászlófelvonás következett. Feszes vigyázállásban énekeltük a Himnuszt. A műsorban három szavalat volt, az énekkar Kbs* suth-dalokat énekelt, s majd kö vetkezett a VI. leányosztály úttörő tánca és a VIII.-os lányok magyar tánca. Szalay Gabriella ünnepi beszé dében ismertette a magyar szabadságharc eseményeit, és példaképül állította elénk a márciusi ifjakat. Minden pajtásnak szinte a szívéig hatottak a beszédben elhangzott szavak. Délután levontuk a zászlót, pergő dobszóval indultunk visz- sza az iskolába és egy felejthetetlen, kedves élménnyel gazdagodtunk. M. L. KÖNYVISMERTETÉS Lev Tolsztoj : Színművek (Orosz remekírók.) A kötet Tolsztoj valamenynyi színművét tartalmazza. Sze repel közöttük a „Műveltség gyümölcse” amelyet nálunk i sikerrel játszottak , „Sze relmesek” címmel. Jelentffe darabok még „A sötétség hatalma”, az „Elő holttest” és a .Sötétben is világít a fény”. Tolsztoj erkölcsi nevelő szándékkal' írta meg á színműveit: kora társadalmának ellent mondásait tárta fel bennük mű vészi formában. KOVÁCS FERENC: Az andocsi zárdához • — Ferencesek tanyája, öreg andocsi zárda, mit őrzői még a múltból emlékedbe zárva? Eltört kelyheid borát, kidőlt uraid porát s bús cselédeidnek pattogó ostorát? — Cseléded volt a világ, köréd hajolt a virág s elbírtad a vak hívek utolsó forintját. És a vén falak között mély zsebekbe költözött minden fillér, amit a papzsák lefölözött. Itt nem volt böjt, koplalás, hiszen nem fájt a csalás biz’ csak takarónak volt jó a barát-koldulás. Hal úszott, galamb röppent folyt a tej, nem úgy csöppent s nem volt ritkaság, ha pap szép menyecskét ölelt... — ... S hogy megjött reád a gond !!! A here-had elfutott s falaidról a fátyol örökre lehullott! — BORBÉLY TIBOR: Zenét hallgatok Barátom zongorázik. Elmerengve hallgatom, — S míg ő a pontos metronóm szavát figyelve, — vigyáz a jó ütemre, — Én a rímszövő, — zümmögve mint a csöpp legyecske, — egy szálló dallamot dúdolgatok, — és írom versemet. S bár késő este lett, — Ö egyre játszik, — amíg homályba buknak mind a bútorok. És sűrűn, — mint a méz csorog, úgy jő közénk a csend. , S a vers, — a dal, a csendbe hal, csupán a metronóm ketyeg, és szól tovább, egy percre sem szakítja meg szavát. De kár, — hiszen, — Nem hallgat rája senki sem. Hozzászólás két cikkhez A március 13-i számban „Szép esték Kakasdon”, a 14-i számban „Teremtsenek rendet a kakasdi kultúrház- ban"’ címmel cikk jelent meg a Tolnai Naplóban. Örömmel olvastuk a kakasdi pedagógusok elhatározását, melyről a Tolnai Napló hírt adott. Ellenben annál szomorúbb képet mutat a 14-i számban megjelent, Szabad Földtől átveti cikk. Valóban az a helyzet, amit a lap ír? Nézzük meg ennek okát, illetve az érem mindkét oldalát. .1. Népművelési ügyvezető — úgy dolgozik, ahogy ereje engedi. De ez kevés. Kellene, hogy több támogatást kapjon. Farsangra a pedagógusok segítségével megtanulták a „Ci- gány”-t. Az előadás előtti napokban közölte a tanács elnöke, hogy farsangkor a kuU túrterem bál céljára a tűzoltóké, mert kell a felszereléshez a pénzt a műsor bevétele is teljes egészében ezt a célt szolgálta. A kultúrház még csak a nekijáró százalékot sem kapta meg. Ha ilyen jó összhangban dolgoznak, akkor nem csodá, hogy úgy néz ki a kultúrterem, mint ahogy azt a lap írja. Nemrég egy cirkusz is járt a faluban. A népművelési ügyvezető távol volt hazulról, álkulccsal kinyitották a helyiséget, megtartották az előadást, de teremdíjat senkinek nem fizettek. Pedig ha a tanácselnöke utánanézett volna a dolognak’, bizonyára lefizették volna a jogos teremdíjat, Vagy még egy példa. A megyei tanács népművelési osztálya komoly összeget biztosított a kultúrház düledező falának megjavítására, csak azt kérte, hogy a tanács is járuljon hozzá anyaggal. Erre sem volt képes a kakasdi tanács. így hát nem csoda, ha kidől a fal teljesen. Pedig van Kakasdon is sok hagyomány és kulturális érték. Csak nagyobb megértéssel kellene dOlgozniok és főként összhangban. Mert a kultúrház fenntartása éppoly fontos, mint a tűzoltóságnak a felszerelése. Végül pedig az 1954. évi leltárból hova lett 20 szék? Elvitte a tanács, mert a kultúrház önállóan gazdálkodik! — Vajon a kultúrház nem a tanácsé? Tanácsainknak végre tudomásul kellene venniök, hogy a kultúrház, még ha önállóan gazdálkodik is, a tanácsé, illetve az egész falué. Próbálják meg a munka megjavítását, úgyhogy a munkaterv ősz- szeállítását közössen végezzék és a végrehajtásában egymást támogassák, akkor biztos, — Hogy Kakasd sem lesz az utol sók közt, hanem, mint néhány évvel ezelőtt, az elsők között. Gondoskodjanak gond nőkről, aki a bevételből megkapja fizetését és akkor minden rendezvény után lesz mód a takarításra és ne Streicher Mária ügyvezető legyen egyben a takarító is. MAJOR MÁTYÁS. «