Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

rnrniai Világ proletárjai egyesüljetek! r A MAI SZAMBÁN: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Mi­nisztertanács felhívása az árvízkárosultak megsegítésére (2. o.) — Tervszerű, céltudatos pártmunkát (3. o.) — A szovjet filmgyártás 1956-os tervei (4. o.) — Bírálatunk után a keszőhidegkúti Uj Élet Tsz-ben (5. o.) — Szeretni kell a földet (5. o.) — Ünnepeltek a Dombóvári Fűtőház DISZ fiataljai (7. o.) J AZ M D P TOLNAMEGYEI P ARTBIZOTT5ÄG AN AK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM. ÄRA: 50 FILLÉR VASÁRNAP, 195S MÁRCIUS 18. AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKÉRT A termelőszövetkezetek segítsége... Valósággal emberfeletti küz delem folyt az emberemléke­zet óta nem tapasztalt erejű árvíz ellen, amely hatalmas károkat okozott, lakóházakat döntött romba, családokat tett hajléktalanná. Az árvízve­szély nehéz óráiban az egész ország az árvízveszélytől fe­nyegetett lakosság megmenté­sére, megsegítésére sietett. Még el sem múlt a veszély, máris összefogott az ország népe, hegy anyagi hozzájáru­lással is segítsen az árvízsúj­totta községek lakosságán. Az üzemek dolgozói fizetésük egy részét ajánlották fel. A falusi lakosság is, ki-ki a maga ere­jéhez mérten segíti az árvíz- károsultakat. Ebből a nemes cselekedetből termelőszövet­kezeteink is részt vállalnak. Mivel az árvízkárosult lakos­ság megmentett állatállomá­nyának ellátása komoly gon­dot okoz, főleg takarmányt ajánlottak fel. A dombóvári Vörös Sugár és a Rákóczi Tsz 5—5 mázsa kukoricát, a legeltetési bizott­ság ugyancsak 5 mázsa kuko­ricát, az ozorai, Petőfi 7 mázsa, a diósberényl Vörös Csillag, a miszlai Béke, a kö- lesdi Haladás, a nagyszékelyi Dózsa 5—5 mázsa kukoricát, a nagykónyi Uj Élet 5 má­zsa burgonyát, a gyönki Vörös Csillag 10 mázsa szénát, a gyönki Petőfi, a kisszékelyi Felszabadulás, a nagyszékelyi Dózsa Népe 5—5 mázsa ku­koricát és 5—5 mázsa szé­nát ajánlott fel. A kurdi Dó­zsa Népe és a naki üt a szo­cializmus felé 5—5 mázsa za­bot, az udvari Uj Élet 6 má­zsa kukoricát ajánlott fel, ezenkívül kisebb nagyobb mennyiségű takarmányszal­mával és egyébbel segítik az árvízkárosultakat termelőszö­vetkezeteink. A Húsipari Vállalat dolgozói A megyénkre törő árvíz je­lentős területen nagy károkat okozott. Az árvízkárosultak megsegítésére dolgozó paraszt jaink és a termelőszövetkezeti tagok terményt, a vállalatok dolgozói pedig pénzt ajánlot­tak fel. A Tolna megyei Húsipari Vállalat (Szekszárdi dolgozói pénteken délután a vállalat udvarában röpgyűlést tartot­tak. Ezen a röpgyűlésen a dol­gozók lelkesen ajánlották fel az árvízkárosultak megsegíté­sére egy napi teljes keresetü­ket. A vállalat 75 dolgozója mintegy 3000 forinttal járult az árvízkárosultak segítésé­hez. • >.~irn Éjjel-nappali bölcsőde a bogyiszlói gyermekek részére a Selyemfonógyárban Súlyos károkat okozott az árvíz Tolnán is, több selyem­gyári dolgozónak házát, laká­sát döntötte romba. Azonban a selyemgyáriak még így is segítenek azokon, akiket még nagyobb csapás ért. A gyár három irodahelyiségéből böl­csődét rendeztek be az árvíz elöl elmenekült bogyiszlói gyermekek részére. A bölcsőde éjjel-nappal mű­ködik. a gyár nődolgozói vál­lalták, hogy rendes munka­idejükön túl gondozzák a gyér mekekeí. Résztvesznek ebben nemcsak a gyári bölcsőde és az iroda dolgozói, hanem a fo­nodái és cérnázói dolgozók is. Prim Borbála selyemtisztító. Merk Károlyné cérnázó, Link Istvánná gombolyító, minden es»e hat órától tíz óráig — amikor a legtöbb munkát igé­nyel a bogyiszlói gyermekek gondozása — önként vállalták ezt a munkát. II DÉDtSZ dolgozói és a szekszárdi tömegszervezetek A Szekszárd Városi Pártbi­zottság tegnap délután össze­hívta a város tömegszervezeti vezetőit és megbeszélte ve­lük az árvízkárosultak megse­gítésének feladatait. A veze­tők elhatározták, hogy tömeg­szervezetük tagjait mozgósít­ják az árvízkárosultak meg­segítésére indított gyűjtési ak­ció sikeréért. * A DÉDASZ Vállalat dolgo­zói röpgyűlést tartottak, ame­lyen a pártvezetőség kezdemé­nyezésére elhatározaák, hogy havi fizetésük 5 százalékát az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Hunkában a tolnai asszonyok A tolnai MNDSZ asszonyok kezdettől ott voltak a zuhogó víz mellett, az éles szélben egész éjszaka azért, hogy a mentési munkában hősiesen résztvevő honvédeknek forró teát, meleg ételt adjanak. Vagy a konyhánál a készülő ételhez előkészítsék a nyers­anyagot. Mosták az első perc­től kezdve a hatalmas üstö­ket, ültek fel a nyitott autóra ha a gátra kellett kivinni az ételt, a szükségkórházban, egyszóval mindenütt ott lehe­tett találni az MNDSZ asz- szonyokat, ahol segíteni kel­lett akár szép szóval, akár munkával. Olyan asszonyok vannak itt, mint Steinbach Ferencné, Heitzman Fercncné, Kovács Istvánná, Link Márton né, Bakóné, Csordás Lászlónő és még sokan mások, akik 4 napig le sem húnyták a sze­müket azért, hogy a sok víz okozta baj ellenére menjen a munka. Vannak néhány an olyanok is, akik eddig nem tartoztak az MNDSZ-hez, de most lát­ják a valóságban is erejét és tagok kívánnak lenni. Nem egy bogyiszlói paraszt­asszony mondja most „meghá­láljuk asszonyok a szeretetüket amellyel körülvesznek ben­nünket és ha visszamegyünk községünkbe, beállunk mi is az MNDSZ-be“. Takácsné ÚJRA INDUL AZ ÉLET * Megyénk északi területén, a dunai árvíz- sujtotta községekben az árhullám elvonulása után fokozatosan költözik vissza a lakosság. Dunaföldvár, Bölcske és Madocsa között a Duna visszahúzódott medrébe és az elöntött területek mélyebben fekvő részeiből, ahonnét a víz természetes útqn vissza nem folyhat, — elkezdődött, árkok, é;s csatornák nyitásával a víz visszavezetése. Ugyanakkor tegnap befe­jeződött a három falu lakosságának visszaköl- töztetése. Az ár elleni védekezés után, most újabb feladatokat kell sürgősen megoldani a veszé­lyeztetett községek pártszervezeteinek, taná­csainak. Az árvízokozta károk megállapítása, az összeomlott házak lakóinak és állatállomá­nyuk ideiglenes elhelyezése és a romeltakaríló munkák megszervezése az első feladat. Az összefogás, az egymás segítésének szép példái születnek napról-napra. A lakosság összefogá­sának is köszönhető, hogy a három község ár­vízkárosultjai visszatérhettek falujukba... és ideiglenes, míg a rombadőlt házak helyett újak nem épülnek, a falvak épségben maradt házaiban kapnak helyett az árvízkárosultak. Néhány napon belül a bölcskei gépállomás traktorai is elkezdik a tavaszi munkákat, ugyan akkor a vontatások vállalták, hogy tőlük tel­hetőén a lehető legtöbb építőanyagot szállít­ják az újjáépülő házakhoz. * i Gerjen Gerjenben tegnap kezdődött és ma folytatódott a lakosság visszaköltöztetése. — A falu lakosságát diadalkapuval vár­ták azok a katonák, akik se­gítségével a gerjeniek meg- védték falujukat az árvíz pusz­tításától. Az állatállomány ta­karmányszükséglete is megma­radt és a gerjeniek alig várjáki hogy a község határából eltűn­jön az ár. Addig is készülnek a tavaszi munkákra. Azokon a részeken .ahonnét a víz már elvonult — a tanáccsal együtt nyomban megvizsgálták, hogy .az őszi vetések, különösen a búzavetések, mennyire vészel­ték át az árvizet... és már most pontosan összeírják, meny nyi tavaszi búza vetőmagra lesz szükség az elárasztott terü­letek újra vetésénél. Olyan ja­vaslat is elhangzott itt a dolgo­zó parasztok részéről, hogy kö­zösen szervezzék meg a tavaszi vetést, szántást és egyéb mező- gazdasági munkákat, mert — mint mondották — ha falunkat közös összefogással megvéd- tük a pusztító ár ellen, úgy kö­zös összefogással kell kezde­nünk most is .a munkát, mert több kéz többre megy ... Bogyiszló Felejthetetlen és, megrázó volt az a pillanat, amikor ked­den az árvíz legvadabb tom- bolása idején az elöntött Bo- gyiszlón a tanácsházában (amely a község legmagasabb pontján épült) az áradó „ten­ger’ közepén Végh Sándor te­henének a tanácselnök szobá­jában — ahova a községben szorult állatok egy.részét men­tették — ott is bokáig érő víz­ben kis borja született. A köz­ség pusztulásában az életet jel­képezte a kis újszülött, azt az életet, amely rövidesen újra indul ebben a községben is... Az árvíz visszahúzódik, a falu középpontjáról már eltűnt a víz, csak a mélyebben fekvő részek házai állnak még víz­ben. A Tolnán menedéket ta­lált bogyiszlóiak, már készü­lődnek, hogy ma vagy holnap mihelyt a vízből kiszabadul az országút, az első szekerek azonnal visszainduljanak a faluba ... Beszéltem a het­ven eszténdős Marokity Istvánnal, aki kijelentette, nagy időt megért, de ilyen pusztító vizet nem látott, de még a nagyapjától sem hal­lott ... Nagy a mi kárunk, de akárki meglássa, szebb lesz a mi falunk, mint volt... Újra kell kezdenünk mindent. Egye­dül gyengék vagyunk, de ha összefogunk én bízom a mi országunkban, hogy velünk volt a bajban, segít nekünk az élet kezdésében is ...” Tolna Sokan ismerték eddig is Tol­nán Eigner Györgyöt ,a 'tolnai pártszervezet titkárát és Orosz elvtársat, a községi tanács el­nökét. Az árvíz nehéz napjai­ban a bajbajutott szomszéd község és a tolnaszigeti tanyák lakói is megismerték, a szí­vükbe zárták őket. Közel egy héten keresztül, mindig ott voltak, ahol a legnagyobb volt a veszély, ahol a leggyorsab­ban kellett segíteni. Álmatla­nul de fáradságot nem ismer­ve, szervezték .irányították a mentést. Bár az árvíz Eigner elvtárs lakását is elöntötte — ebben az emberileg is megért­hető nehéz helyzetben — a kö­zös gond. a közösség egyetemes érdeke volt számára az első. Vezetésével a tolnai kom­munisták egyemberként küz­döttek fáradhatatlanul az ár ellen... Az első időkben a gá­takon és amikor a gátakat át­szakította a víz, az emberek és ingóságok megmentésén. Bo- gyiszló segítése ugyanolyan gond volt Eigner elvtársnak, mint a tolnai árvízkárosultak segítése, elhelyezése, bíztatá­sa... Nagy türelemmel és sze­retettel bátorította, segítette a veszélybe jutottakat... És most, amikor az árhullám zömében elvonult, azon dolgoz­nak a tolnai kommunisták is, mi lyen segítséget adhatnak az új­jáépítésben. Az üzemek mun­kásai is segítséget akarnak adni... A kommunista kőmű­vesek önkéntes segítséget ígér­nek az új házak felépítéséhez. Az egymás segítségének eddig is szép példáját adták a tolnai kommunisták és a bajban erő­södött barátság az újjáépítés időszakábán tovább erősödik és legyőz minden akadályt. Lelkes vöröskeresztes aktívák az árvízvédelemben Sióagárd szivébe zárta a debreceni vasutasokat Az áradó Duna partján végig, — Szi­getköztől Mohácsig, — az árvízvédelem élvonalában küzdő honvédségi alakula­tok, MÁV pályamunkások, TEFU gép­kocsivezetők és más polgári dolgozók között mindenütt ott látjuk a Vöröske­reszt lelkes aktíváit. A Tolna megyei Vöröskereszt titkár­sága — a KÖJÁL-lal együttműködve, több, mint 300 aktívát mozgósított. Karjukon vöröskeresztes szalag, olda­lukon mentőtáska, — járták a Duna, a Sió partjait, segédkeztek tömegszálláso­kon, a szükségkórházakban: sérülést kötözlek. Hogy a többszáz lelkes vöröskeresztes aktíva közül ki tett nagyobbat, nehéz lenne megállapítani. Ott látjuk a fárad­hatatlanok közt Donát Dénesi Mórágy község Vöröskereszt titkárát, dr. Bónitz Mátyás körzeti orvossal együtt, aki a község vendéglőjében szükségkórházat létesített. A saját lakásán elsősegély­helyet rendezett be, s kevés pihenő ide­jében is szükségszerűit elsősegélyt nyúj­tott. Plasek János 48 éves szekszárdi ak­tíva 3 napig teljesített a Sió gátépítésé­nél szolgálatot, majd a decsi szőlőhegyi iskolába szállásolt gyermekek, anyák és aggok között segített Szegő doktor fel­adata ellá ásában. Dicséret és elismerés illeti a Garay Já­nos gimnázium, a Közgazdasági Techni­kum diákjait, a diszista lányokat és fiú­kat: Balog Annát, aki önként jelentke­zett a szükségkórházba ápolónak, Lein- berger Máriát, Éberhardt Annát, Beleki Iriiré Kiss Jánost, 'Barnoki Györgyöt és a többieket. Elismerés illeti Takács Mihályné, a város véradófelelősét, Ágoston István- nét, Szabó József elvtársat a Vöröske­reszt fiatal szervezőjét, Véges Kreszten- ciái és mindazokat, akik most ismerked­tek meg a Vöröskereszt feladataival. Dr. Román József egészségügyi minisz­ter az árvízsujtotta vidéken tett ellen­őrző körútja alkalmával, elismeréssel nyilatkozott a Vöröskeresztes aktívák munkájáról. Dicséri őket az eredmény is, amit a tömegszállások higiénikus feltételeinek létrehozásában, valamint a gyors, szakszerű elsősegélynyújtásban elértek. SZ. G. Amikor a Sió vize az emberi erő és akarat ellenére betört Sióagárd alsó területére hiába volt hős vasutas pálya­munkásaink hosszú erőfeszítése. Fel kellett adni a harcot a gátakon. A gát­építő csapatok átalakultak mentőbrigá­dokká és a veszélyeztetett részekről meg­kezdték a kiürítést. A községi tanács tagjai mindent elkövettek, hogy a Deb­recenből érkezett vasutas dolgozók 'ányt ne szenvedjenek semmiben. Most amikor már csökkent a veszély, a ta­nács műszaki bizottsággal karöltve, fe­lülvizsgálja a lakóépületeket, hogy a lakók nyugodtan térhessenek vissza ott­honukba. Taksony György sióagárdi lakos könnyes szemekkel köszönte meg a debreceni vasutasok önzetlen önfel­áldozó segítségét. Tösmagi Gábor tanács­elnök szavai szerint, „Sióagárd örökre szívükbe zárta őket”. Meleg baráti kéz­fogással búcsúzunk Tóth Lajos MÁV főintéző elvtárstól. A tanácselnök még hozzá is teszi: örülnénk, ha az újjáépí­tésnél is ilyen segítségünk lenne, mint a debreceniek, s annak örülnénk a leg­jobban, ha ismét az elvtársakkal talál­kozhatnánk. SÁRKÖZI.

Next

/
Thumbnails
Contents