Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-17 / 66. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956. MÁRCIUS 17. Boleslaw Bierut temetése Varsó (PAP). A lengyel nép pénteken kísérte utolsó útjára nagy fiát, Boleslaw Bierutot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárát:. Lengyelország fővárosa, Varsó és az egész ország gyász­ban van. A párt székházában ravatalozták fel a nagy hazafi­nak holttestét. Másfélnapja a dolgozók száz­ezrei érkeztek Lengyelország minden részéből és vonultak el a koporsó előtt, hogy megad­ják a végtisztességet annak az embernek, aki egész életét az ő boldogságuknak szentelte. 9.45 órakor a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagjai J. Berman, J. Gyran- kiéwicz, W. Dworakowski, F. Józwiak, F. Mázur, H. Mine, N. Nowak, E. Ophab, K. Ro- kossowski, R. Zambrowski, A. Zawadzki — az elhúnyt legkö­zelebbi munkatársai és harcos­társai állnak díszőrséget Bierut koporsója mellett. 10 óra — felhangzanak a gyászinduló hangjai. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, Vajdasági Bizottságainak titkárai kilépnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának épületé bői, vállukon Boleslaw Bie­rut koporsójával. Mindenki leemeli kalapját. A koporsót ágyú talpra helyezik és fehér- vörös zászlóval fedik be. A lengyel hadsereg tábornokai kíséretében az ágyútalp meg­indul Varsó központja, a Sztálin tér felé. A koporsó mögött Bolesláw Bierut családja halad. Utána következnék a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagjai. Köztük halad N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Mögöttük a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának pót­tagjai és a Központi Bizottság titkárai következnek. A gyászmenetben ezután a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, a Francia Kommu­nista Párt, az Albán Népköz- társaság, az Osztrák Kommu­nista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, a Belga Kommunista Fárt, a Bolgár Népköztársaság, a Spanyol Kommunista Párt, a Dán Kom munista Párt, a Finn Kommu­nista Párt, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság, a Kanadai Haladó Mun­káspárt, Sziriä és Libanon Kommunista Pártja, a Luxem­burgi Kommunista Párt, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Német Kommunista Párt, a Román Népköztársa­ság, a Svájci Munkapárt, a Svéd Kommunista Párt, a Csehszlovák Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, áz Olasz Kommu­nista Párt és a Magyar Nép- köztársaság küldöttsége kö­vetkezik. A gyászmenetben haladnak a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának és kormá­nyának tagjai, a Lengyel Nép- köztársaság ' parlamentjének képviselői, és a Varsóban akk­reditált diplomáciai testületek tagjai. Utánuk következnek a lengyel hadsereg tábornok ú és tengernagyai, a munkás- mozgalom veteránjai, a tudo­mányos és a kulturális élet, az élmunkások, az élenjáró pa­rasztok képviselői. A Sztálin téren a koporsót díszes ravatalra helyezik. 11 óra: Búgnak a szirénák. Felhangzik az Internacionálé. Ebben a percben az egész nép csendben magábaszállva adó­zik hű fia emlékének. A. Zawadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának elnöke, a Lengyel Egye sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja lép a szó­noki emelvényre, hogy a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizöttsága és a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa és kormánya ne­vében megnyissa a gyász- gyűlést. — Boleslaw Bierut, nemzeté­nek odaadó nagy fia, végső otthonába indul. Elkíséri őt az egész nép s az általa olyannyira szeretett varsói ifjúság mérhe­tetlen fájdalma, elkíséri a nem­zeti frontba tömörült lengyel nép forró szeretete. A lengye­lek millióinak szívébe Boleslaw Bierut saját szívének meleg lüktetésével véste be nevét, belevéste azt egész életében folytatott hazafias tevékenysé­gével, — mondotta többek kö­zött, majd így folytatta: — Boleslaw Bierut nincs többé, de pártunk, az egy töm­böt alkotó Lengyel Egyesült Munkáspárt, amelynek legkivá­lóbb harcosa és vezetője volt, fennmarad és él. Él nagy szo­cialista eszménk, melynek Bo­leslaw Bierut oly lelkes har­cosa volt. A^ fájdalom és bánat szavai­val együtt fogadalmat teszünk: vigyázunk a lengyel nép elért eredményeire, mint szemünk világára. Boleslaw Bierut halott, de emléke örökké élni fog szí­vünkben! Örök dicsőség szere­tett elvtársunk, barátunk, Bole­slaw Bierut emlékének. Nasszer nyilatkozata Londonba érkezett G. M. Malenkov és a szovjet energetikai szakemberek küldöttsége London (TASZSZ). Március 15-én megérkezett Londonba a szovjet energetikusok küldött­sége, élén G. M. Malenkovval a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettesével, a szov­jet villamoserőművek miniszte­rével. A londdni repülőtéren Aubrey .Jones' üzemanyag és energiagazdálkodási miniszter, lord Citrine a Központi Ener­getikai Hivatal elnöke, az an­gol külügyminisztérium képvi­selői, J. A. Malik londoni szov­jet nagykövet, V. A. Kamgn- szkij londoni szovjet kereske­delmi megbízott, a szovjet nagy követség és a szovjet kereske­delmi képviselet felelős munka­társai, íf sajtó és a rádió kép­viselői fogadták a küldöttséget. Aubrey Jones az angol kor­mány nevében üdvözölte G. M. Malenkovot és a küldöttség tag­jait. Kifejezte azt a reményét, hogy a szovjet vendégek tech­nikai vonatkozásban sok érde­kes dolgot látnak majd Angliá­ban. G. M. Malenkov válaszában többek között a következőket mondotta: — Az angol Központi Ener­getikai Hivatalnak és lord Cit- rinenek, a hivatal igen tisztelt vezetőjének szívélyes meghívá­sára érkeztünk ide, hogy meg­ismerkedjünk az ország energia gazdálkodásával, a villamos erő művek és az energetikai gép­gyárak munkájával. A Szovjetunióban nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a keres­kedelmi és kultúrális kapcsola­tok bővítésének minden ország­gal. A küldöttségek cseréje, a személyes kapcsolatok megte­remtése, afnire az utóbbi idő­ben a Szovjetunió és Nagy- Britannia képviselői között sor került, elősegítette országaink kölcsönös kapcsolatainak to­vábbi javulását. Felhasználom az alkalmat, hogy tiszta szívből sikereket kí­vánjak az angol népnek Nagy- Britannia gazdasági és kulturá­lis fejlesztésében. Newyork (TASZSZ). A Uni­ted Press hírügynökség jelen­tése szerint Nasszer egyiptomi miniszterelnök nyilatkozott a Columbia Broadcasting Sys­tem amerikai rádiótársaság munkatársának. Ebben vissza­utasította azt az állítást, hogy a Szovjetunió, vagy a „kom­munizmus“ közvetlenül veszé­lyezteti a Közép-Keletet. „ön olyan veszélyről beszél, amelyet mi nem ismerünk — jelentette ki Nasszer. — Min­denekelőtt attól a veszélytől kívánunk megszabadulni, ame lyet számunkra a nyugati ura­lom, a nyugati gyarmati rend­szer jelent.“ Nasszer az Egyiptom cseh­szlovákiai fegyvervásárlását érintő kérdésre válaszolva em­lékeztetett arra: a nyugati ha­talmak visszautasították Egyiptomnak többízben meg­ismételt fegyverszállítási kéré­sét, amikor pedig Izrael hábo­rús veszéllyel fenyegetett. Nasszer felháborodással nyilatkozott az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország 1950, május 5-i háromhatalmi deklarációjáról és ezt „beavat­kozásnak, és uralomvágynak“ nevezte. A pénzügyi dolgozók országos tanácskozása Pénteken délelőtt az Or- szágház kongresszusi termé­ben megkezdődött a pénzügyi dolgozók országos tanácskozá­sa. A kétnapos tanácskozáson a pénzügyminisztérium, a bankok, a tanácsi pénzügyi osztályok kiváló dolgozói, va­lamint a szakminisztériumok és a vállalatok vezető pénz­ügyi munkatársai tárgyalják meg a legfontosabb pénzügyi feladatokat. A pénteki ülésen megjelent Gerő Ernő, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Szalai Béla, az MDP Központi Veze­tőségének titkára, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjai, Olt Károly pénzügyminiszter, Nagy Jó- zséfné könnyűipari miniszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Alto- máre Iván élelmiszeripari mi­niszter, Antos István, az MDP Központi Vezetősége terv-, pénzügyi és kereskedelmi osz­tályának vezetője. ■ Szita János, a pénzügymi­niszter első' helyettese nyitotta még az ülést, majd Olt Károly pénzügyminiszter tartotta meg beszámolóját. Olt Károly bevezetőben megállapította, hogy az-elmúlt évtized alatt az ország társa­dalmi és gazdasági rendszeré­ben kialakult a szocialista pénzügyi rendszer is. Hangoztatta, hogy a pénz­ügyi dolgozókra nagy szerep vár a szocialista akkumuláció újabb forrásainak feltárásá­ban. Fokozottabb szerepet kell adni a vállalatok önállóságá­nak és sókkal következeteseb­ben fel kell használni a pénz­ügyi rendszer adta lehetősége­ket. í Ezután azokat a feladatokat ismértél te, amelyeket a pénz­ügyi dolgozóknak 1956-ban meg kell valósítani. Elemezte a vállalati pénzgazdálkodás né hány kérdését, majd a Nem­zeti Bank munkájának né­hány tapasztalatáról szólt. Han goztatta, hogy a pénzügyi rend szernek alá kell támasztania a népgazdaság műszaki fejlesztő sét, a termelési technika ál­landó tökéletesítését, amely az önköltségcsökkentés leg­fontosabb forrása. Ezután a külkereskedelem­mel és a deviza gazdálkodás­sal kapcsolatos pénzügyi fel­adatokról szólt a pénzügymi­niszter, majd a beruházások tervszerű végrehajtásának biztosításával foglalkozott. A takarékosság fokozásáról szól­va rámutatott: elsősorban az improduktív kiadások terén van lehetőség a fokozott taka­rékosságra, amiből a lakosság fogyasztási alapját lehet nö­velni. Beszélt a tanácsok gaz­dálkodásáról, majd a lakosság­tól származó bevételek kérdé­sével foglalkozott. A pénzügyi munka színvo­nalának emeléséről szólva meg állapította: a legfontosabb kér dés e téren a pénzügyi dol­gozók közgazdasági elméleti tudásának, szakmai felkészült­ségének növelése. Beszéde vé­gén felhívta a figyelmet a Szovjetunió Kommunista Párt ja XX. kongresszusának gaz­dag tapasztalataira. E hatal­mas anyag tanulmányozása nagymértékben lendíti előre egész fejlődésünket. Két hete tart a finnországi sztrájk Helsinki (TASZSZ). Finnor­szágban két hete tart az álta­lános sztrájk. Nem működnek az ipari vállalatok, szünetel a vasúti közlekedés. A gépkocsi- és autóbuszforgalom a mini­mumra csökkent. A Palkkatyö lainen, a szakszervezeti lap ki­vételével nem jelennek meg az újságok. Megszűnt a postafor­galom. A finn szakszervezetek köz­ponti szövetségének és a vállal kozók központi szövetségének tárgyalásai egyelőre nem ve­zettek semmiféle eredményre az ipari vállalatok tulajdono­sai jelenleg ahhoz ragaszkod­nak, hogy vonják be a tárgya­lásokba a mezőgazdasági vál­lalkozókat, akik az év elején emelték egyes élelmiszerek árát és ezzel növelték a megél­hetési költségeket. Ez még bo­nyolultabbá teheti és még in­kább elhúzhatja a térgyalá- kat. A sztrájkolok százezrei nem mondtak le követeléseikről, kitartóan folytatták harcukat a béremelésekért. Kudarcba fulladt egyes vállalkozóknak gz a kísérlete, hogy sztrájktö­rőket használjanak fel. A Palkkatyölainen „A harc két hété“ című vezércikkében a következőket írja: Az ország minden részéből érkezett hírek arról beszélnek, hogy a sztrájkolok frontja mindenütt olyan megingatha­tatlan és egységes, mint a sztrájk elején volt. Elhatároz­ták, hogy a sztrájkot a győzel­mes befejezésig folytatják. A finn nép széles tömegei támogatva a munkások harcát, pénzzel és élelemmel segítik a sztrájkolókat. I Jugoszláv Kommunisták Szövetségé Központi Bizottságának ülése A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága VI. teljes ülésének keddi megnyitó ülésén Joszip Broz- Titoi a Központi Bizottság fő­titkára mondott beszédet s abban megvilágította a kom­munisták munkájának ered­ményeit és ■ azt a néhány ne­gatív jelenséget, amelyet ki kell küszöbölni. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia kimagasló sikereket ért el minden terü­leten. Tito megjegyezte, hogy a Központi Bizottság jelen teljes ülését általában a kommunis­ták munkáját, különösen az ifjúság között végzett munká­ját érintő számos fontos kér­dés megvitatása céljából hív­ták össze. Hangsúlyozta, hogy a Kommunisták Szövetségé­nek VI. kongresszusa óta, ami­kor fontos iránymutatást haj­tottak végre és a jugoszláviai társadalmi átalakulásoknak és a szocializmus továbbfejleszté­sének megfelelő határozatokat hoztak, bizonyos pangás volt megfigyelhető a kommunisták munkásságában. Tito a kom­munisták munkájában tapasz­talható egyik legfőbb fogya­tékosságként azt jelölte meg, hogy sok kommunista nem érti meg az új feltételeket. Részletesen foglalkozott az emberek szocialista szellemű nevelésével és azt mondotta, hogy sok kommunista közön­séges gyakorlati emberré vált, minden másról elfeledkezett és csak saját érdekeinek szűk körére gondol. A kommunis­tának soha és sehol sem sza­bad figyelmen kívül hagynia az alapvető feladatot: kom­munistaként, interniacionalis- taként, internacionalista mó­don kell cselekednie, megért­ve mindazt, ami történik. Tito ezzel összefüggésben megvilágította az ifjúsági munka kérdését. Rámutatott az ifjúság körében végzett munka hiányosságaira és a többi között kijelentette: A mi feladatunk az, hogy ki­szakítsuk az ifjúságot a szo­cializmustól idegen különböző befolyások karmaiból, kisza­kítsuk a különböző reakciós elemek karmaiból, megvédel­mezzük különböző nyugati ne­gatív eszméktől és befolyások­tól, amelyek behatolnak tár­sadalmi életünkbe. Az utóbbi években mind az ifjúság, mind a kommunisták sorai­nak bizonyos részében észre­vehető volt, hogy szégyenle­tes módon védelembe vonul­tak a reakció támadásaival és a különböző idegen eszmék­kel szemben. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a kommunisták egyetlen szót sem tudnak mondani a reak­ciósok vagy a kisburzsoák el­len, akik helytelenül és igáz- ságtalanul bírálják rendsze­rünket, intézkedéseinket. Úgy vélerri^ hogy a kommunisták­nak forradalmi vívmányaink és további fejlődésünk védel­mében betöltött szerepe most ugyanolyan időszerű, amilyen hat, vagy akár tíz évvel ez­előtt volt. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­gának plénumán A. Rankovics „A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének időszerű problé­mái’” címmel mondott beszá­molót. A. Rankovics rámuta­tott, az utóbbi évek gyakorlata bebizonyította, hogy a Jugp- szláv Kommunisták Szövetsége 1952 őszén megtartott zágrábi kongresszusának határozatai helyesek voltak. A kommunisták és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge szervezeteinek a politika gazdasági, kulturális és társ; dalmi életben kifejtett polit kai tevékenysége — formáit < minőségét tekintve — siker; sebb volt, mint az előző id< szakban. A kommunisták éli segítették, hogy a dolgozó ti megek politikailag aktívabb váljanak és csatlakozzanak szocialista demokráciáért vívó harchoz. A Jugoszláv Komim nisták Szövetsége munkájána szervezeti formáit és módsz; reit — hangsúlyozta A. Raj kovics — tovább kell fejles: teni annak érdekében, hoj biztosítani lehessen a komm nistáknak a munkára és a tá: sadalmi irányítás szerveine fejlesztésére gyakorolt befoly: sát. Érintve az ifjúsággal va' foglalkozás problémáig Rai kovics állást foglalt amellel hogy az ifjúságnak tevékenyei ben részt kell vennie a műi kás-irányítás és más szerre® tek munkájában. Rankovics a továbbiakba kijelentette, jelenleg rbegva a lehetőség arra, hogy nag erővel és tervszerűbben fogla kozzanak a társadalomtudi mánnyal a marxista tudomár álláspontjáról, azaz új lendiji tét kell adni és meg kell remteni a tudományos munl távlatait. Rankovics kijelentette, ; eszmei harc csupán abban ; esetben lehet sikeres, ha marxista gondolat tükrözi i ország tényleges fejlődését < feleletet talál e fejlődés ti masztotta kérdésekre. Enélki az eszmei harc dogmatiku antimarxista lesz. Befejezésül Rankovics közö te, hogy 1955 végén a Jugt szláv *■ Kommunisták Szövetsí gének 624.806 tagja volt. 195Í ben 24.889 új tagot vettek f< és 34.181-et. zártak ki. Mm kast 9057-et vettek fel, vagy: a Kommunisták Szövetségét felvett tagok 36.29 százaléké Ugyanakkor a Kommunistá Szövetségébe felvett munkáso száma nem felel meg a tényle ges lehetőségeknek, minthog minden feltétel megvan arri hogy ez a szám emelkedjél különösen ha tekintetbe vés? szűk a munkások növekvő ak tivitását az önigazgatási szei vekben. A Jugoszláv Kommunistá Szövetsége Központi Bizottsá gának plénuma március 14-é folytatta munkáját. Az ülése P. Sztambolics, az ifjúság tői rében végzett munkáról mór dott beszámolót. Ha a kommunisták — mond ta többek között — minden ere jüket az ifjúság nevelésére öss pontosítják, akkor a fiatalo kétségkívül nagyobb eredmény nyel járulnak hozzá a szociallz mus jugoszláviai építéséne ügyéhez. A Jugoszláv Kommunistá Központi Bizottságának már cius 14-i ülésén nagy beszéde mondott Edvard Kard élj. Az ifjúsági vitában kiderül — mondotta Kardelj, — hog nálunk a leggyengébb éppej az fjúsági nevelőmunka meg szervezése. ^ E. Kardelj beszédének szá mottevő részében az ifjúság in ternacionalista szellemű neve Jésének feladataival foglalko zott. Kardelj részletesen foglalko zott az ifjúság marxista széllé mű ideológiai nevelésével, ; közép- és főiskolák oktató- é nevelő munkájának megszerve zésével. Kardelj beszéde után a telje: ülés a harmadik napirendi pont ként szereplő egyéb kérdéseke vitatta meg, s ezzel befejezi; munkáját. • —^

Next

/
Thumbnails
Contents