Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-08 / 58. szám

1956. MÁRCIUS 8.

TOLNAI NAPLÓ

3.

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS

Egy falura küldött pártmunkás jó képzettsége és nem megfelelő módszere

„Nem tűrhetjük tovább, hogy a pártapparátus sok dolgozója nincs állandóan a tömegek közt, hanem bezárkózik az irodákba, határozatokat gyárt... “ (Hruscsov elvtársnak a XX. kongresszuson elhangzott beszédéből.)

A legjobb, legképzettebb pártmunkások sem tudják meg felelően ellátni feladatukat, ha tevékenységük zömét az irodák négy fala között végzik. Az ilyen elvtárs munkája végül is formálissá válik és területén a pártmunka nem segíti megfelelően a gazdasági feladatok vég. rehajtását.

Sipos István elvtárs, a Sárközi Állami Gazdaság függetlenített párttitkára néhány hónappal ezelőtt került a gazdaságba. Előtte üzemben tevékenykedett. A KV felhívására ő is jelentkezett falusi pártmun kára.. Nagy lelkesedéssel, tele ambícióval, tervekkel kezdett munkához a gazdaságban és hozzátehetjük, megvan a kellő jártassága, gyakorlata és elméleti felkészültsége is a pártmun kához. Már az első hetekben kezdett érződni több területen jó munkájának eredménye, de végül is egyre inkább úrrá lett munkáján bizonyos hivatalnok, szerűség.

A napokbah beszélgettünk vele. Aznap beszámolót készített, előtte való nap szintén és kiderült, hogy már több, mint egy hete bent ül az irodában. Munkájának zömét tehát az irodában végzi: beszámoló,

jelentéskészítés, értekezlet és hasonló.

Ezt a véleményt alkotta róla a gazdaság több kommunistája és pártonkívüli dolgozója is.

EZ AZ IRODÁBAN VÉGZETT „PÁRTMUNKA“ A GYAKORLATBAN IS ÉREZTETI ROSSZ HATÁSÁT.

Itt van például a tavaszi munkákra való felkészülés. A pártvezetőség ezzel kapcsolatos fő munkája az volt, hogy beszámoltatta az igazgatót a tavaszi munkákra való felkészülés állásáról. Ez szükséges, de önma. gában véve nem sokat ér, mint az itteni példa is igazolja. Az igazgatóval írattak egy 5 oldalas sűrűn gépelt jelentést, statisztikát és ennek alapján vezetőségi ülésen napirendre tűzték a tavaszi munkálatokat. Ugyanakkor hiányzott a gyakor lati munka ismerete és így Sipos elvtárs sem tudott mást ten ni, mint „egyet értett“ a beszámolóval. Pedig

a beszámoló nagyon „rózsaszínűén“ tünteti fel az ezzel kapcsolatos munkák állását.

Nagy statisztikát közöl arról, hogy milyen talajmunkát stb. kell elvegezni milyen vetőmagra van szükség és megállapítja, hogy „megtették“ a szükséges intézkedéseket. A munkáslétszámnak még felét sem biztosították, a beszámoló mégis úgy tünteti fel, mintha semmi hiba sem lenne ezen a téren, mert „minden lehetőt megtettek“ — a vezetőség pedig rámondta, hogy „jól van.“

Ha azonban egy kicsit alaposabban körülnézünk, kiderül, hogy semmi alapja sincs a párt vezetőségnek egyetérteni az ilyen megállapítással, egyrészt azért, mert lassú a szerződtetés üteme, másrészt pedig azért, mert a valóságban nem is tudják a vezetőségi tagok — Sipos elvtárs sem —, hogy a valóságban „mindent“ megtesz- nek-e a szükséges munkáslétszám biztosítása érdekében. Sípos elvtársnak fogalma sincs arról, hogy milyen módszerekkel igyekeznek munkásokat toborozni, mert

NEM ELLENŐRIZTE A PÁRT. SZERVEZET A TOBORZQK TEVÉKENYSÉGÉT,

nem tudja azt sem, hogy felhasználják-e a megfelelő érveket és ezt nem is tudhatja, mert nem a pártirodában történik a toborzás. A pörbölyi üzemegység már szerződtette magának a szükséges munkásokat, tehát eredményesen dolgoztak, de hogy mi ennek a titka, arról szintén nincs tudomása a pártvezetőségnek, pedig nyilván jó módszerrel dolgoztak és azt el kellett volna terjeszteni az egész gazdaságban. De hogyan tudja ezt megcsinálni az olyan pártmunkás, aki főleg csak jelentésekből „ismeri“ az életet?

Hogy mennyire szükséges lenne olyan munkát végezni Sípos elvtársnak, amelyik szorosabb kapcsolatban van az élettel, azt saját példájukkal is lehet igazolni. A munkásszerződtetésnek meg kell teremteni az előfeltételeit is. Az ózsáki üzemegység egyik kommunistája felvetette, hogy nincs munkásszállás és így nehéz lesz munkásokat szerződtetni. A pártvezetőség ez esetben következetesen dolgozott, mert kiharcolta, hogy biztosítsanak az üzemegységnek munkásszállást. De ez a következetesség nem általános. A hasonló probléma megoldásánál a központi üzemegységben már csak addig jutottak, hogy „javasolták“ az igazgatónak és ezzel megnyugodtak, úgy gondolják, hogy a pártszervezet ezzel „mindent“ megtett.

Az igazi pártmunka — amelyik szoros kapcsolatban áll

az éiet mindennapi feladataival — nem hagyja ennyiben, nem éri be egy javaslattal, hanem kiharcolja, hogy a jó javaslatot meg is valósítsák. A gyakorlati élet kellő ismeretének hiányát mutatja a gépek elosztása is. Az elosztás ugyan megtörtént papíron, de még nem tisztázták, hogy melyik traktoros hol fog dolgozni.

HA A PÁRTVEZETÖSÉG ALAPOSABBAN KÖRÜLNÉZ

az irodán kívül is, mindjárt megállapíthatta volna, hogy ez nem jó és az üzemegységvezetők is azt tartanák helyesnek, ha már most tudnák, kik lesznek a traktorosaik, megismerkedhetnének velük, megbeszélhetnék a tennivalókat és így elejét vehetnék néhány olyan bökkenőnek, amelyek a tavaszi munkák megkezdése során felmerülhetnek. Ehhez szintén az élet alaposabb ismir^'e kellene és akkor tudnának intéz kedni is.

Nem arról van szó, hogy a párttitkárnak az irodában nincs tennivalója időközönként, de az semmi esetre sem indokolt, hogy napokon keresztül az irodában ül és még a gazdasági felelős helyett is ő végzi az adminisztrációt.

Sipos elvtárs képzettsége, tudása tehát csak akkor fog kellően gyümölcsözni a gazdaságban, ha szakít az irodai „pártmunkával“ és nem a jelentésekből él, hanem aktív résztvevője lesz a gazdaság mindennapi életének, munkájának, és ennek érdekében hathatós lépéseket tesz. (B. F.)

Csak röviden...

A sok funkció

A párt és állami funkcionáriusok egy részét túlterhelik funkciókkal és így sokszor értekezletről értekezletre járnak. A párt hívó szavára megyénkbe érkezett pártmunkások is a legnagyobb „elégedettséggel“ tapasztalják, hogy nekik sem kell „szűkölködni“ a funkciókban, mert már az első napokban „ellátták“ őket a funkciók sokaságával. Az ozorai Petőfi Tsz új elnöke például hirtelen meg sem tudja számolni, hogy a néhány hét alatt, mióta Ozorán van, hányszor keresték fel különféle funkció-ajánlattal. Hogy csak egyet ragadjunk ki a sok közül, még a múzeum-bizottságba is beválasztották! Ezenkívül tagja majdnem minden olyan szervnek, ami egy községben létezik. Hiába tiltakozik egyik-másik funkció ellen arra hivatkozva, hogy neki van egy „mellékfunkciója“ is, a tsz-elnökség és elsősorban ott szeretne tevékenykedni, nem ér semmit, mert sajnos itt is az a gyakorlat, mint sok helyen másutt, hogy egy vezető el sem képzelhető a funkciók sokasága nélkül. A következmény pedig: értekezlet, értekezlet, és ismét értekezlet... A munka rovására...

Egy vezetőnek általában többoldalú tevékenységet kell kifejtenie és a falura jött párt munkásoktól különösen sokat várunk, de ami sok, az sok és a jóból is megárt a sok, hát még a funkciók és az értekez. letek halmazából.

Ünnepség Gyönkön a magyar—szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából

Dombai szomszéd..

N'

[ em olyan régen múlt év nyarán kezdtek Dalman •do» mind többen és többen beszélgetni arról, hogy megalakítják a termelőszövetkezetet, — amelyben valamennyien gondtalanul, nyugodtan élhetnek, dolgozhatnak. Az elgondolások megérlelődtek és Szabadság név alatt megalakult egy termelőszövetkezet, hogy a nad- rágszíjparcellákat összevonva, megpróbálják a nagyüzemi gazdálkodást. Azóta már az első „úttörőket’’ nagyon sokan követ ték .aminek eredményeként ma már több, mint 110 tag, közel 850 holdon teremti meg a jobblét alapját. Alig 15--20 gazda van még Dalmandon, akik gondolkodnak, de minden nap közelebb jutnak a- helyes elhatározáshoz. Takács János, Dobos János, Balogh István, Dombai Lajos és a többiek nem tsz-ta- gok még, de nyiltan beszélnek arról, hogy nem várnak sokáig és lehet, hogy holnap már ők is a nagy családban lesznek. — Saját földje azelőtt nagyon kevésnek volt, csak a földosztás után mondhatták arra a 8—10, vagy 12 holdra, hogy az enyém. Nagy varázsa, ereje van e szónak. Nem tudják márólholnapra elhagyni. De a türelmes, felvilágosító munka, az egyre szebb eredményeket elérő termelőszövetkezeteink — meggyőzik a Dobos Jánosokat, a Dombai Lajosokat, akik majd legodaadóbb tagjai lesznek a termelőszövetkezeti közösségnek.

Ámán Antal elvtárssal, a dal- mandi gépállomás igazgatójával beszélgettünk a helybeli tsz-ről az új belépőkről és azokról, — akik még kívül vannak, gondolkodnak. — Dombai Lajos gazdát régóta ismerem — mondotta Ámán elvtárs.

J7 gy évvel ezelőtt kerültem a gépállomás élére. Közvetlen szomszédomtól, Dombai Lajostól hordtam a vizet, így aztán többször beszélgettünk a tsz-ről, terveikről.

— Szomszéd — szólítottam meg. — Mit szólna ahhoz, ha megalakítanánk Dalmandon is a termelőszövetkezetet, amely a parasztság felemelkedésének egyedüli útja.

— Kár a fáradságért szomszéd, nem lesz itt soha tsz, mi régi cselédek megkaptuk a földet annakidején és azóta igyekszünk becsületesen dolgozni. kötelességünket teljesíteni — mondotta ő. — Én azonban nem hagytam annyiban. — Szervezkedtünk, beszélgettünk a gazdákkal és a várt eredmény nem maradt el.

— Megalakítottuk a termelőszövetkezetet — mondottam — boldogan szomszédomnak.

— Hát majd meglátjuk, azután hányán lépnek be — válaszolta olyan hangon, mint aki tudomásulvette e fontos eseményt, de meg van győződve arról, hogy többen úgysem lépnek oda be. Beszélgetésünket követő héten újabb hírrel leptem meg.

— A tegnapi közgyűlésen újabb 16 családot vettünk fel. Na...

— Majd nem megy ez ilyen gyorsan, meggondolják a gazdák, hogy bevigyék-e a földet — felelte, de a hangja már bizonytalanabb volt, mint máskor.

beszélgetésünk óta napok, hetek teltek el. A tsz taglétszámban és földterületben szépen gyarapodott. — Dombai szomszéd nem lépett be, beszélgetésünkön azt hangsúlyozta,'

— Megvárom én az őszt, hogy legyen kitartásom még a következő osztás eljön. Jónak ígérkezik a vetés és valahogy úgy vagyok, szeretném learatni, amit az őszön elvetettem. Meg aztán meglátjuk, hogyan boldogulnak. De lehet, hogy meggondolom még, nem várok az őszig. Dolgozni nagyon szeretek, nem félek, hogy a tsz-ben nagyon sok munka lesz, el merem hívni az igazgató elvtársat is ,hogy szedje utánam a markot, én vágom a gabonát.

—1 Hát szomszéd, én erre csak azt mondom, hogy megengedjük. Vágja le azt a gabonát, amit maga vetett. — Azt hiszem, szíves meghívását csak azért nem fogadom el, mert kombájn után nem kell marokszedő. Ugyanis nálunk ezután kombájn aratja a gabonát.

Az én Dombai szomszédofn azóta már nem mondja többé, hogy belépésről szó sem lehet, mert mindig közelebb kerül a helyes elhatározáshoz. Én bízom abban, hogy még meg sem kezdjük a tavaszi munkát és ő is velünk lesz.

— y — a.

A magyar—szovjet barátság hónapja megnyitása alkalmából Gyönk községben mintegy hat- százan jöttek össze a kultúrotthonban. A magyar és a szovjet himnusz eljátszása után Fata László a járási tanács vb. elnök helyettes megnyitója után Pel- lion Ervin, a gyönki gimnázium igazgatója, a járási pártbizottság tagja mondott ünnepi beszédet. A gyönki úttörők szovjet nyelven köszöntötték az ünnepségen megjelent Ragoskin főhadnagy elvtársat, a Szovjet Hadsereg képviselőjét.

A kedves kis ünnepség után

Ragoskin főhadnagy elvtárs tartott beszédet, melynek végén a Szovjetunió nevében további sikereket kívánt a magyar népnek. — Éljen az egységes, hatalmas, legyőzhetetlen szocialista tábor. Éljen a szovjet és a magyar nép megdönthetetlen barátsága — mondotta.

Az ünnepség után a gyönki általános iskola, az általános gimnázium és a kultúrház tánccsoportja verssel, dallal, tánccal szórakoztatta a megjelenteket. Az ünnepséget hajnalig tartó tánccal fejezték be.

R Bonyhádi Vendéglátó Vállalatnál

minden dolgodé MSZT-ftag

Az elmúlt hetekben lelkesen készültünk a magyar—szovjet barátsági hónap megnyitására. A szakmai tanfolyamokon és pártcsoport értekezleteken emlékeztünk meg dicső felszabadítónkról, a Szovjetunióról. Elhatároztuk, hogy a barátsági hónap tiszteletére tagokat szervezünk az MSZT-be.

E tagszervező munka igen szép eredménnyel járt. A barát, sági hónap megnyitásáig vállalatunk, a Bonyhádi Vendéglátó Vállalat dolgozói valamennyien beléptek a Magyar— Szovjet Társaságba.

VOLF PÁLNÉ a Bonyhádi Vendéglátó V. dolgozója.

Elkészítették a községfejleszlési tervjavaslatét

Kurd Községi Tanács Végrehajtóbizottsága, a Hazafias Népfrontbizottság, a DISZ és az MNDSZ vezetőségének bevonásával elkészítette 1956 évi köz. ségfejlesztési tervét, illetve terv javaslatát. A tervjavaslatot még mielőtt a márciusi tanácsülésen a tanácstagok elfogadnák, a körzetekbe beválasztott tanácstagoknak adták ki, hogy ismertessék választottjáikkal és az esetleges javaslatokat, módo sításokat jegyezzék fel.

MIT TARTALMAZ

A TERVJAVASLAT:

Az 1956. évben a község fejlesztési tervéből megvalósításra kerülő beruházás összege 69 900 forint, melyből társadalmi munka 17 500 forint. A terv szerint átalakítják a községi kultúrotthont, megjavítanak egy hidat, beszereznek 15 darab közvilágítású lámpát, a sportpályát 3 méter szélességben kibővítik. A tűzoltóegvesület részére 8 öltöny ruhát vásárolnak. Egy útrészleget leköveznek, járdát építenek 600 méter hosszúságban, kibővítik az orvosi váróhelyiséget, megjavítják a malom melletti kutat, felújítják a temetőben ±év5 hullaházat. Ezeken kívül a járási tanács költségvetésé cen még jelentős létesítmények kerülnek a község érdekében megvalósításra. Ilyen például a törpe vízmű építése, amely 147 000 forint beruházással készül, ebl?ől társadalmi munka 70 000 forint, továbbá iskola bővítése, napköziotthon felújítása, utak, hidak javítása több mint 60 000 forint beruházási összeggel.

A tanácstagok a tervjavaslatot már ismertették a körzetükben lakó dolgozókkal, amelyek során újabb javaslatok születtek. A javaslatokat a következő tanácsülésen fogják ismertetni a tanácstagok.

Viszti György

Javul a DISZ-munka Tengelicen

A tengelici DISZ-szervezetek munkája az elmúlt esztendőben indult komoly fejlődésnek. — Annyit elértek, hogy megfelelő szervezeti életet éltek a fiatalok, azonban nevelésükkel kapcsolatos számtalan probléma maradt még megoldatlanul.

Éppen e fontos feladatra hívta fel a figyelmet az elmúlt hetekben megtartott községi pártértekezlet. Azt tűzte ki célul, hogy ezen a területen tovább kell javítani a fiatalok munkáját. Egyúttal azonban a pártétekezlet e munka megjavításának módját is meghatározta. Elsősorban a kommunista pedagógusokat mozgósította e munkára, hogy az eddigieknél tevékenyebben segítsenek az ifjúság nevelésében. Emellett a kommunista szülők felelősségét is hangsúlyozták.

E gondoskodás eredményeképpen hívták össze a pártértekezlet után a pedagógusokat és a szülőket a pártbizottság vezetői s itt részletesen beszélték meg a feladatokat. Eredményes volt a pártértekezlet mozgósítása. Ezt bizony ítja, hogy a megbeszélés után több, mint 70 fiatal gyűlt össze.

Ezután az ifjak munkához kezdtek. A Petőfi Termelőszövetkezetben például tánccsoportjuk és színjátszógárdájuk van a fiataloknak. Mindebben nagy része van Harmath József elvtársnak, a tsz párttitkárának, aki nagy gondot fordít a fiatalokra s Temesi Mátyásné, valamint Lovas Imre elvtárs pedagógusoknak.

Megjelent a Társadalmi Szemle új száma

A Társadalmi Szemle most megjelent, februári száma vezércikkben méltatja a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi jelentőségét. A lap második szerkesztőségi cikke a Magyar— Szovjet barátság hónapja alkalmából a szovjet és a magyar nép barátsága és a proletár internacionalizmus kérdéseivel foglalkozik.

Pécsi Ferenc az üzemi kollektív szerződések jelentőségéről, s az 1956. évi kollektív szerződésekkel kapcsolatos feladatokról ír. Markója Imre cikkének címe: Szocialista törvényes, ség és osztályharc. Soós Gábor a mezőgazdaság gépesítésénél

főbb kérdéseit tárgyalja. Székely Endréné írása a magyar neveléstudomány helyzetével és feladataival foglalkozik. — Hans Kaufmann Heinrich Heinéről ír a költő halálának 100. évfordulója alkalmából.

A Szemle-rovatban Kovács Tiborné cikke a nemzetközi nőmozgalom kialakulását és eredményeit tárgyalja. A Folyóiratszemle-rovatban Gedeon Pál Ausztria Kommunista Pártja elméleti folyóirata 1955. évi 10—12. számait ismerteti.

A Könyvismertetés-rovatban Beér János Szabó Imre: A burzsoá jog- és állambölcselet Magyarországon című könyvével foglalkozik.