Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-07 / 57. szám

3.

195«. MÁRCIUS 7.

TOLNAI NAPLÓ

PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS «

Á tanulmányi színvonal megjavítása a fő feladat

A legjobb eredményt az ekejaviiék érték el

Sxemle a Varsádi Gépállomáson

a bölcskei gépállomás pártoktatásában

A pártvezetőség újjáválasí- tása óta jelentős javulás állott be a párt oktatás terén a bölcs - kei gépállomáson. Titkárnak Ziska Jenő elvtársat választották meg, aki a párt felhívására jelentkezett falusi pártmunkára. Ez a javulás elsősorban abban mutatkozik meg, hogy egyáltalában megtartják rendszeresen a foglalkozásokat és igyekeznek pótolni az elmaradást. Eredmény az is, hogy a beosztottak, szinte kivétel nélkül, részt vesznek a foglalkozásokon.

Ha tehát nem is oldódott meg minden probléma a gépállomás pártoktatásában, de előrehaladás történt ezen a téren. Ez azonban korántsem kielégítő, mert a tanulmányi színvonallal még baj van.

módszerei között is van olyan, ami az ilyen tanulásnak csak támogatója. Ziska Jenő párttit, kár elvtárs, aki a propagandista teendőit ellátja, jó képes ségű, lelkiismeretes elvtárs, de nem minden tekintetben irányítja kielégítően az oktatást. Amikor látta, hogy az elvtársak nem, vagy csak gyengén készül nek, a foglalkozáson kiadta előre a kérdéseket és megmond ta azt is, hogy melyik kérdésre melyik elvtárs készüljön. Az igaz, hogy a szeminárium tagjai nagy részének nincs különösebb előképzettsége és egész sor elemi dolgot kell tisztázni, de az olyan módszer, hogy előre kiadják a kérdést egyik-másik elvtársnak, nem szokott kellő eredményre vezetni. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy

ha készül is az elvtárs a foglalkozásra, akkor is csak nira az egy részletkérdésre igyekszik választ keresni, mert tudja, hogy tőle úgyis csak azt kérik számon és nem próbálkozik összefüggésében elemezni az egyes témákat s így nincs is meg az alap ahhoz, hogy véleményt tudjon alkotni a rima főbb részeiről. Az helyes, ha a vitavezető felszólít egy-egy elv. társat, amikor nincs jelentkező, vagy egy olyan elvtársat, aki rendszeresen hallgat.

Több foglalkozáson próba! - koztak már ezzel a módszerrel, de nem vezetett kellő eredményre, továbbra is arra volt szükség, hogy a vitavezető álta. Iában sokkal többet beszéljen a foglalkozáson, mint a 14—15 hallgató együttvéve.

SOKKAL HELYESEBB LENNE,

ha a két szeminárium között többet foglalkoznának a hallgatókkal, tanácsokat adnának, hogy milyen módszerekkel lehet eredményesebben tanulni, segítenék az egyes részletkérdések tisztázását. Ez a feladat természetesen nem kizárólag a propagandista feladata, hanem a politikailag legképzettebb kommunistáknak kellene ilyen megbízatásokat adni és akkor jobban fel tudnának készülni az egyes foglalkozásokra. Ha nagyobb lenne az egyéni készü. lés, nem lenne arra sem szükség, hogy a foglalkozáson az elemi részkérdések tisztázásával foglalkozzanak, hanem egy fő kérdésen belül széleskörű vita bontakozna ki.

Községpolitikai ankét

a kővetkező lépésnek

tehát a tanulmányi színvonlai megjavításának kell lennie.

Itt a legnagyobb probléma az, hogy a hallgatók többsége nem készül fel elég lelkiismeretesen a foglalkozásokra, abból akarnak megélni, amit ott hallanak. Ez pedig nyilván nem vezethet a marxizmus—leniniz- mus alapjainak kellő megértéséhez. A foglalkozások csak akkor; lesznek eredményesek, csak akkor tud széleskörű vita kiala kulni, ha a hallgatók egyénileg is felkészülnek a foglalkozásokra.

A gyenge készülést többen azzal magyarázzák, hogy sürgetett a gépjavítás és így nem jutott idő a tanulásra. Ezzel nem lehet egyetérteni két ókból: aki ilyen nézetet vall, az akarva-akaratlanul azt próbálja bebizonyítani, hogy nincs lehetőség a gépállomási dolgozók marxista nevelésére az időhiány miatt, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a szántóföldi munkálatok idején még kevésbé van lehetőség a traktorosok tanulására. Másodszor pedig azért nem lehet ezzel egyetérteni, mert néhány elvtars még a gépjavítás „hajrájában“ is jól fel tudott készülni.

A NEMKÉSZÜLÉSNEK „RÉGEBBI“ GYÖKEREI VANNAK;

a tavalyi pártoktatásnál is főként a szemináriumokra korlátozódott a tanulás, nem követelték meg elsősorban a kom munistáktól, hogy készüljenek is a foglalkozásokra, így aztán az idén is ezzel a módszerrel kezdtek „tanulni.“

Jelenleg még a propagandista

Készülődés a Nemzetközi Nőnapra

A Nemzetközi Nőnapot szerte az országban méltóan akarják ünnepelni az asszonyok. Az élet minden területén, üzemekben, a mezőgazdaságban békeműszakot tartanak, hogy cselekede te;kkel is megmutassák, nem akarnak soha többé háborút.

Ehhez a hatalmas harchoz mi, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozónői is lelkesen csatlakozunk. Március 1-től. 10-ig minőségi békeműszakot tartunk. Február 29 én háromszáz nő tett erre egységesen fogadalmat s vállalták, hogy az új modellre való áttérésnél megszüntetik az eddig szokásos 4—5 óra gépállást. Az átállásnál minőségi csökkenés is szokott bekövetkezni, vállalták, hogy ezt is megszüntetik és tartják a 99,1 százalékos minőséget.

Háromszáz dolgozó nő nevében:

Horváth József né

MNDSZ elnök

A tengelici MNDSZ-szervezet vezetőségét február első hetében választották újjá. Most nagyban készülnek a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. E napon nagyszabású tea-estet rendeznek, kultúrműsorral egybekötve, amelyben a DISZ- szervezet is segítségükre lesz. Az esthez az anyagot az asszonyok sajátjukból adják össze, s a bevételt helyiségük rendbehozására használják fel.

A Megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei irodája községpolitikai ankétot rende. zett a Megyei Tanács nagytermében, melyre meghívták a községi tanácsok és népfrontbizottságok azon elnökeit és tagjait, akik élenjártak a községfejlesztési tervek megvalósításáért végzett munkában. Az an- kéton megjelentek: Győré József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Varga And. rás elvtárs miniszterhelyettes, a Minisztertanács Titkársága ta-' nácsi szervek osztályvezetője, valamint a Baranya, Somogy és Fejér megyei tanácsok képviselői is.

Tuska Pál elvtársnak, a Megyei Tanács elnökének megnyitó szávai után Varga And rás elvtárs tartott bevezető elő adást Hangsúlyozta, hogy a helyi tanácsok tömegkapcsolatának megerősítésére, a dolgozók aktivizálására egyik legbiztosabb eszköz a községfejlesztés, melynek érdekében jó tömegmunkával, falvaink és városaink lakóinak ezreit lehet mozgósítani. Rámutatott arra, hogy ahol a községfejlesztési munkába bevonták a dolgozókat, ott a tanács könnyebben teljesíti az állami feladatokat is.

Varga elvtárs megemlítette, hogy az országban ez a második községpolitikai ankét. Az elsőt Debrecenben, a községfejleszté. si tervek teljesítésében élenjáró Hajdú—Bihar megye székhelyén rendezték meg. Az

hogy a dunántúli megyék közül legelőször Tolna megyében rendeztek ilyen ankétot azt is jelenti, hogy a megye a községfejlesztést illetően a legjobbak között van. Pakson , például 220 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek.

Az előadás után a jelenlevők beszámoltak arról, hogy közsé- gükben milyen eredményeket értek el a dolgozók aktivizálása, a társadalmi munka megszervezése révén, s mik. a további céljaik, elgondolásaik.

Áz ankéton felszólalt Győré József elvtárs is. — Nagyon fon tos — hangsúlyozta Győré elv. társ —, hogy a községi tanácsok államhatalmi feladataik megoldása mellett egyre jobban betöltsék a tömegszervezeti szerepüket is. Éppen ezért különös gondot keil fordítani árra, hogy a községfejlesztési munkába bevonják a dolgozókat, ínért ez közelebb hozza őket a tanácshoz. Bujdosó elvtárs, a Fejér megyei tanács elnöke ismertette azokat az eredményeket, melyeket megyéjük elért, s azokat a célokat, melyeket maguk elé tűztek.

A felszólalások után Tuska Pál elvtárs és Hunyadi Károly elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára kiosztották a megyei tanács és a Hazafias Népfront jutalmait azoknak, akik legjobban kitűntek a községfejlesztési tervek megvalósításáért végzett munkában.

tudnak emlékezni múltjára. A „jószívű embernek” az „egész hely” mellett cséplőgépe is volt annakidején. A cséplőgéphez etetők, zsákhordók, — szalmahordók, félrészesek is kellettek. Hercegh a félrészes- nek jelentkező lányokat azzal fogadta: „Ha a szememet, számat kiszolgálod, akkor kaphatsz munkát a gépemnél”. — Részesaratást az kaphatott nála, akinek szemrevaló felesége volt, s ha az hajlandó volt mindenben kiszolgálni a gazdát. A nők és a bor előbb- revaló volt mindennél. Az élete jóformán csak abban telt hogy szeretőit, kebelbarátait vendégül látta a szőlőhegyen. — Munkásainak verejtékéből már az autógarázst is megépíttette, hogy majd autót vásárol és azon jár ki mulatozni jószomszédaival, vagy kedveseivel. Az autóvásárlásból nem lett semmi, a felszabadulás áthúzta a számítását.

Munkásaitól cselédeitől — megkövetelte, hogy látástól vakulásig dolgozzanak, ugyanakkor valósággal kisemmizte őket. így beszél erről Kaszo- nics József: „— A bolettás világban a Hercegh-gépnél dolgoztam Károly testvéremmel együtt eladtunk neki vagy 10 mázsa búzát. Kilenc pengő volt akkor mázsája, abból hat pengő volt a boletta. Hercegh három pengőt kifizetett mázsánként, a többivel még most is tartozik.”

„Cigány egy ember. Nincs a faluban még egy ilyen erőszakos, szemtelen kulák” — így jellemzik a szakályiak Hercegh Jánost, aki kebelbarátaival, Kemény Jánossal, Berta Antallal, Szekeres Jánossal egy kanál vízben fojtaná meg azokat, akik termelőszövetkezetet alakítanak Szakályban. Nem riadnak vissza attól sem hogy felbéreljenek, leitassanak olyan embereket, mint

Varga István, hogy megverjék a szövetkezetbe belépettek családtagjait, vagy megrágalmazzák őket.

A becsületes gazdák most már átlátnak a kulák manőverein, látják azt, hogy ők állnak minden szövetkezetellenes megnyilvánulás hátterében.

— De meddig? — kérdezik. — Meddig tűrik mindezt az illetékesek? — Ök azért választották a szövetkezeti gazdálkodást, hogy ne szipolyoz- zák ki többé őket a Hercegh Jánosok, Kemény Jánosok. — ökölbeszorított kézzel emlékeznek még a S3 holdas Rácz Péter szavaira, ahogyan annakidején a cséplőmunkásokat serkentette: „Az anyátok szakramentomát, úgy igyekezzetek, hogy holnapra elvégezzétek a cséplést, mert Tamásiba akarok menni búcsúra. Nem bánom, ha egész éjjel

dolgoztok is.’’ — Nem kérünk többet ebből — tolmácsolja valamennyiök gondolatát Szili József.

„A kutya ugat, a karaván halad.” — mondja a közmondás. Úgy is van. Akárhogyan acsarkodnak a szakályi kulá- kok, nem tudják megingatni az elhatározást azokban a dolgozó parasztokban, akik felismerték, hogyan teremthetnek maguknak biztosabb életet. Nem hallgatnak a szóbeszédre, a fenyegetésekre, sőt, erélyesen követelik, hogy útjukból távolítsák el az akadályokat, juttassák a megfelelő helyre ‘ázokát, akik erőszakkal fenyegetéssel, rágalmazással akarják őket visszatántoríta- ■ni. Ezt velük együtt' követeljük mi is. Az események menete igazolja, hogy a szakályi kulákok csillaga leáldozóban van és itt az ideje, hogy az illetékesek megzabolázzák — őket, pontot tegyenek üzel- meik végére.

BOGNÁR ISTVÁN.

— Ez is megvan — mondotta Máté Ambrus megkönnyebbül, ten, amikor a szemlebizottság Kifogástalannak értékelte a hő- gyészi brigádszálláson kijavított traktoros ekéket. — Igaz, sokat is dolgoztunk —■ mondotta Hajdú Sándor brigádvezető, Kurucz József traktoros — volt olyan nap, amikor az esti 10 óra még munkában talált ben- nühket, de megérte, mert valamennyiünk érdeke, hogy jól kijavított gépekkel dolgozzunk.

A hőgyésziek jó eredményét azonban erősen lerontotta a vetőgép-javítók hanyag munkája. A szemlebizottság 4 darab vetőgépet itt néha is vett at, mert nem volt kijavítva, bár javítottnak jelentették. A vető- gépek alapos, lelkiismeretes kijavítása éppen olyan fontos, mint a többi munkagépekké, mert nem mindegy, hogy a szükségesnél kevesebbet, ''agy jóval többet vetnelj a talajba. A varsádiaknak is el kell ismerni, hogy a szemlebizottság jogosan határozott úgy, „ilyen felkészüléssel nem lehet csatát nyerni,“ ezért egyetlenegy vető. gépet sem vettek át. ""

A varsádi gépállomás felkészüléséről Papp Lajos elvtárs, Gépállomási Igazgatóság megyei igazgatója a következőket mondotta:

— A javítás általában elfogadható, különösen szépek áz eredmények az ekék, tárcsák javításánál. A vetőgébjavító brigád azonban nem végzett jó munkát. A vetőgépek javításán dolgozó elvtársak felvették a munkabért, de felületes munkát végeznek. Az ő feladatuk, hogy a talált hibákat március 10-ig kijavítsák, hogy-azok javítása ellen többé ne legyen kifogás. A műszaki felkészülést közepesnek értékelem. Kielégítő a gépállomás szervezési felkészülése is. De nagyobb gondot kell for dítaniok körzetük tsz-eiben a trágyahordás és a magtisztítás megszervezésére. A gépállomás adjon nagyobb segítséget a termelőszövetkezetek gépeinek kijavításához. Ne azt várják,

míg a tsz-elnök felkeresi a gépállomást, hanem menjenek el hozzájuk, érdeklődjenek, hogy miben tudnának segíteni.

Vannak tehát eredmények, amelyek lehettek volna jobbak is. ha a brigádszállásokon történő javításokat lelkiismeretesebben ellenőrizték volna. A gépállomás vezető mechani. kusa, Szabó Tibor elvtárs maga is beismerte, hogy inkább bíztak Molnár elvtársban, a hő- gyészi brigádszállás műhelyvezetőjében, mint, hogy ellenőriz ték volna. Egy percig sem vitás, hogy a terület szétszóró- dottsága miatt nejiézzé vált az ellenőrzés, de megoldása nem volt lehetetlen. Az ellenőrzés hiányát igazolja az is, hogy a szakadáti brigádszálláson lévő vetőgépet és tárcsákat ki sem javították, de azért a központ felé lelkiismeretfurdalás nélkül javítottnak jelentették.

Voltak a varsádialínak nehézségei. amit el kell ismerni, de arról szólni kell, hogy, a nehézségek leküzdése érdekében vajmi keveset tettek. Többször írtunk és bíráltuk a gépállomást azért, mert nehezen indul a verseny megszervezése. Akkor a gépállomás veze.

I őségé azt mondotta, hogy párttaggyűlésen, vezetőségi értekezleten, röpgyűlésen majd megbeszélik és megszervezik a ver. seiiyt, $ajnos a megszerVézés- rtek csak a gondolatáig jutottak el A gépjavítás befejeződött, verseny azonban mégsem lett. Könnyen, félvállról kezelte ezt a kérdést áz üzemi bizottság, de ä pártszervezet is. Hamvai László elvtársnak, az üzemi bizottság elnökének többet kellett volna á verseny megszervezésével-foglalkozni. Nemtörődömsé. gét mi sem bizonyítja világosabban, mint äz, hogy még a szemlén sem jelent meg!

A jól szervezett munkavér- seny eleven lüktető motorja a munkának. Fontos, hogy a var- sádiak is megértsék ezt, de a megértésnél menjenek tovább és tegyenek valamit annak ér-, dekében.

B. R.

Az állami gazdaságok DISZ-titkárainak tapasztalatcseréje Kajmádon

A közelmúltban tartották meg első tapasztalatcseréjüket megyénk állami gazdaságainak DISZ-titkárai a Kajmádi Állami Gazdaságban azzal a céllal, hogy megbeszéljék, melyek a DISZ feladatai az állami gazdaságokban, a termelés terén.

Az élüzem Kajmádi ÁG fiataljainak munkáját Právics elvtárs, a DISZ-szervezet titkára ismertette. A múlt évben ez az állami gazdaság gazdálkodott megyénkben a legsikeresebben, s ebben részük van a DISZ- fiataloknak is, akik jó munkájukkal hozzájárultak az eredmények eléréséhez. A Kajmádi Állami Gazdaságban sokat várnak a fiataloktól s mindenkor bizton támaszkodnak rájuk. — Erről beszélt Osztermayer elvtárs, az állami gazdaság igazgatója, amikor a termelési eredményeket, s a gazdaság terveit ismertette. Ezidén nagy feladatok hárulnak a fiatalokra, főleg a négyzetesen és ikersorosan vetett kukorica megművelésében s hogy ezek a feladatok megoldódnak, arra biztosíték a fiatalok eddigi munkája, s az a lelkesedés, mellyel 100 hold négyzetesen vetett kukorica — megművelését vállalták. Ennek alapján versenyre hívták a megye valamennyi állami gazdasági DISZ-szervezetét. Rájuk vár húsz hold ikersorosan Vetett kukorica megművelése is.

A felhíváshoz azonnal bejelentették DISZ-szervezetük — csatlakozását Kovács elvtárs, az Iregszemcséi Kísérleti Gazda-1

ság DISZ-titkára és Molnár elv társ, a Sárközi ÁG DlSZ-titká- ra. Az iregszemcseiek 80 hold, a sárköziek 100 hold négyzetesen vetett kukorica gondozását ajánlották fel. A sárközi fiatalok öt ifjúsági brigádot is alakítanak a termelőmunka eredményesebbé tétele érdekében.

A tapasztalatcserén foglalkoztak a szervezeti kérdésekkel is. Különösen sok szó esett arról, hogyan lehet a DISZ életét nyáron, a sürgős mező- gazdasági munkák idejen is tartalmassá tenni, úgyhogy az egyben a termelésre is lendítő hatást gyakoroljon.

Eredményes volt a kajmádi tapasztalatcsere, mert hozzájárult annak a kérdésnek tisztázásához, hogyan lehet jobbá, eredményesebbé tenni az állami gazdaságok gazdálkodását.

*

Bár a tapasztalatcsere eredményes és tanulságos volt, nem szabad elhallgatni, hogy mindössze 10 DISZ-titkár jelent meg. A paksi, bonyhádi, dombóvári járásból senki sem vett részt a megbeszélésen, pedig bizonyos, hogy e járások állami gazdaságainak DISZ-titkárai is sok tanulságot és értékes tapasztalatot vihettek volna magukkal a legjobb állami gazdaságból, melyeknek felhasználásával — DISZ-szervezetük hatékonyabban elő tudná segíteni gazdaságuk olcsóbb, jobb gazdálkodását.

a szakalyi kulakokat