Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-06 / 56. szám

1956 MÁRCIUS 6. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Több tervszerűséget a tavaszi munkák előkészítésénél — Alsónyéki tapasztalatok — Az idén az előző éveknél is .gondosabban kell felkészül­nünk az első tavaszi napokra. Nemcsak azért, mert mezőgaz­daságunk termelését három szá zalékkal kell felemelni, hanem azért is, mert a zord időjárás több munkát követel meg a felkészülésben. A nagymennyi­ségű hó nemcsak most akadá­lyozza a munkákat, hanem kell számolni az elolvadása utáni sok víz kártevéseinek megakadályozására is. E’ köz­ben azonban gondolni kell a talajerő utánpótlására is, hisz enélkül a három százalékos ter­méseredményről jóformán csak beszélni lehet. Mindezeket figyelembe vette az alsónyéki községi pártvezető ség, s ennek szellemében be­szélték meg a feladatukat. Arról is gondoskodtak, hogy a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozatának értel­mében ez a munka együtt menjen a termelőszövetkeze­tek megszilárdításával, szám­szerű növelésével. Különösen az utóbbi terüle­ten értek is el eredményeket a a községben. A Világszabadság Tsz 8 család 14 tagját, a Petőfi Tsz 4 családot a Kossuth Ter­melőcsoport 10 családot 94 hold földdel vett fel tagjai sorába! A tavaszi felkészülés is meg­indult a pártvezetőség mozgósí­tására. A Petőfi Tsz például 80 holdat akar trágyázni műtrá­gyával s ezt a nagy hó idején megkezdték kihordani a tanyá­ra, hogy a nagy sár idején a rossz utak miatt ne legyen fenn akadás. A Kossuth Termelőcso­portban is több mint 50 holdat megtrágyáztak s a nagy havazás idején is hordták ki a trágyát. Sok helyen bizony úgy kellett utat törni, de a csoport tagjai vállalták a nehézséget, a kom­munistákkal az élen. Az egyénileg dolgozó parasz­tok körében is igyekeznek megfelelő munkát kifejteni, hogy felkészülve várják a jó időt. A legeltetési bizottság például a legelők megjavítására készül fel s ebben a gazdák segítségé­re támaszkodik. Mintegy 10 hold legelőt akarnak megtárgyáz ni úgy, hogy minden gazda egy-egy kocsi trágyát visz ki. Műtrágyát mintegy 15 holdon szórnak el. Általában a községi pártve­zetőség a termelőszövetke­zetek pártszervezetei felé aránylag megfelelő segít­séget ad a felkészüléshez. Ezt kellene az alapszérvezet felé is tenni; itt azonban a megállapí­tásnál tovább nem jutottak. El­nézik például, hogy az alapszer­vezet vezetősége még újjává- lasztása óta nem igen tartott vezetőségi ülést. Nem megy így csodaszámba, hogy leg­utóbb a taggyűlést sem tudták megtartani. Lacza elvtársnak, az alapszervezet titkárának is az a véleménye, hogy a vezető­ségi üléseiket tartsák együtt a községi vezetőségi ülésekkel. Néha ez nem árt tanulságkép­pen, de mindig, ez már az alap­szervezeti vezetőség felelőssé­gének lerázása. Nyilvánvaló, hogy a problé­mák megoldásáért az egyéni dolgozó parasztok körében el­sősorban az alapszervezeten van a felelősség súlya s ezt csak úgy tudják segíteni, ha megfelelő szervezeti életet teremtenek. Ebben azonban először a vezető­ségnek kell jo példával előljárni. Csak úgy segíthet a községi ve­zetőség is, amelynek nem az a feladata elsősorban, hogy az alapszervezet helyett elvégezze a munkákat. Különösen most fontos a köz­ségi pártszervezet számára, hogy az alapszervezet vezetősé­ge önállóan dolgozva megfele­lően mozgósítsa az alapszerve, zet kommunistáit s rajtuk ke­resztül az egész falu dolgozó parasztjait a tavaszi munkák jó előkészítésére. Népnevelők egész sorát kell most nap, mint nap mozgósíta­ni, segíteni a felkészülésben a dolgozók közötti munkában s ellenőrizni. Ez csak úgy lehet­séges, ha az alapszervezet ve­zetősége munkához fog s nem mindent a községi pártvezető­ségtől vár. A jó munkához megvan Alsó­nyéken is minden lehetőség. Lelkes népnevelőgárda van itt is, amely a kampánymun­kák idején mint a békeköl­csönjegyzésnél ős máskor is jó eredménnyel dolgozott. Arra van szükség, hogy e meg­lévő hatalmas erőt, az alapszer­vezet állítsa munkába. Ehhez azonban az is kell, hogy a köz­ségi pártvezetőség is tervsze­rűbben és komolyabban foglal­kozzon az alapszervezet és ve­zetőségének munkájával. Csak röviden... A várdombi gépállomás ta- í valy mintegy 300 hold olyan területre vett fel a gazdáktól munkadíjat, amelyet a való­ságban nem munkáltak meg. Ez természetesen látszatra je­lentősen növelte a terv telje­sítését, sőt, még az önköltsé­get is csökkentette, mert a gazdák félrevezetéséhez nem kellett gázolajat és egyéb! üzemanyagot felhasználni... A közelmúltban ezzel kapcso­latban egy egészen fordulatos eset történt: a gépállo­mások megyei központja ér­tesítette a gépállomás új ve­zetőségét, hogy a régi vezetők nek számfejteni kell a terv túlteljesítéséért járó prémiu­mot. Az a véleményünk, hogy az ilyen „tervtúlteljesítésért“ nem prémium jár ... (Egy félszólalás nyomán.) Pályafenntartási munkák gépesítése A vasúton a legnehezebb munkák egyike a pályafenntar­tási munka, az ágyazat „kirá- molása“, talpfacsere, az aláve- rés (krampácsolás), szegelés, sínvágás, fúrás stb. öreg pálya­munkásaink sohasem hitték, hogy valaha ezeket a munká­kat géppel fogják végezni, csak irányítják, kezelik azokat. A felszabadulás előtt bizony ritka volt a gép a pályafenntartás­nál, legfeljebb csak a sínautót ismerték! Hatalmas változáson ment át ez a szolgálat is a felszabadu­lás után. Budapesten megala­kult a géptelep főnökség, amely évről évre gyarapodott gépek­kel, gépesített szerszámokkal. Végül is decentralizálásra ke­rült a sor. így kapott igazgató­ságunk is annyi gépet, hogy Dombóváron megalakult a MÁV pályafenntartási gépállo­más, mely már az elmúlt évben is 78 darab erőgéppel és szá­mos kézi szerszámgéppel ren­delkezett. Már ez is lehetővé tette, hogy olyan mennyiségű munkát végezhetünk el gépe­sítve, amelyet azelőtt nehéz, fá­radságos testi munkával a terv-' időszak alatt nem oldhattunk volna meg, viszont kiadásunk lényegesen nagyobb lett volna. Ma már rendelkezünk a külön­böző gépek meghajtásához szükséges áramfejlesztőkkel, benzinmotorokkal, melyek talp­fafúró, sínvágó, csavarozó stb. gépeket hajtanak. Vontató, be­tonkeverő gépek, szállítószala­gok, gépdaruk, gépi csörlőbe- rendezések, 29 drb. jármű köny nyíti 'pályamunkásaink testi munkáját. Már ezek az eredmények is jóleső érzést, de jelentékeny munkaerő megtakarítást is eredményeztek. Pártunk és kormányunk gondoskodását lát­juk rólunk is a második ötéves tervben, mert már az első évé­ben tovább növekszik a munka gépek száma. Még ez évben 121 darab gépet kap a pályafenn­tartás 786 ezer forint értékben, így többek között 1 tehervá­gány gépkocsit, mely az anyag- szállítást végzi a korábbi em­beri erővel tolt pályakocsi he­lyett, 34 darab elektrovibráto- ros aláverőt, 7 darab motoros pályamesteri hajtókát, áram- fejlesztőt, hozzá villamos fúró, vágó és csavarógépeket stb. A gépállomás bővítésére ez év­re 1 milliót •és a következő év­ben pedig még fél millió forintot kapunk. így válik valósággá pártunk határozata, hogy „egy­re több munkafolyamatot gé­pesítünk“. Persze erről még mi, vasuta­sok is keveset beszélünk. Az igazgatóság II. osztályában a 11/10. csoport is kicsi, csende­sen, de eredményesen dolgozik. A' gépállomás műhelyvezetője: Dombai László elvtárs is, aki már „jól áll“ a téli gépjavítás­ban. Reméljük a korán bekö­szöntő tavasz sem hoz meglepe­tést számára, mert a hátralékos gépjavításhoz szükséges anya­gok dirigálásáról és a munkák irányításáról gondoskodik ide­bent Kőszegi elvtárs,’ műszaki intéző is. Várnai László Az ixj utat választottak Nagy a sürgés-forgás a decsi Alkotmány Tsz-ben. Már kora délután egymásután fordulnak be a tsz kapuján a bograi Áp­rilis 4 Tsz szekerei, rajtuk a tsz tagjai. Később gyalogosan is szállingóznak, kettesével, hár­masával a helybeliek, a „régi“ és „új“»tsz-tagok. Nagy napja van ma az Alkot­mány Termelőszövetkezetnek. Ma egyesül a nemrég alakult Április 4 Tsz az Alkotmány Tsz-el. De ez a mai gyűlés több mint egyesítő közgyűlés, mert •egyúttal 15 új tag felvételére is sor kerül. Az idő lassan alkofcyra for­dul és a két egymásbanyíló te­rem megtelik élénken beszél­gető dolgozó parasztokkal. Itt is, ott is beszélgető csoportok alakulnak. Az egyik sarokban élénk eszmecsere folyik né­hány traktoros és tsz-tag kö­zött arról, hogyan fognak hozzá a tavaszi munkákhoz. A má­sik sarokban asszonyok és lá­nyok egy csoportja beszélget. A téma itt is a közös munka, de itt már jellegzetes asszony! probléma is felmerül. Filipsz Imréné és ifjú Tanyó Józsefné új belépők arról beszélnek, hogy nagy szükség lenne egy napközi otthonra, ahol a mun­kák megindulásával a gyereke­ket elhelyezhetnék. — Sokkal nyugodtabban dolgozik az em­ber, ha tudja, hogy gyermeke jó helyen, biztos kezekben van — mondja Filipsz Imréné. Hat óra tájban, mikor már csaknem mindenki jelen van, az elnök elvtárs bejelenti, hogy a közgyűlés megkezdése előtt meghallgatják Erdei Ferenc elvtárs rádióbeszédét. Hat óra húszkor, mintha el­vágták volna, megszűnik min­den zaj, beszélgetés, minden te­kintet a rádió felé fordul s fe­szülten figyelik Erdei elvtárs beszédét. Egy egy fontos fel­adat említésekor a helyeslés moraja fut végig a termen. Látszik, hogy a tsz tagjai ma­gukénak éi;zik ezeket a felada­tokat. A beszéd végeztével megkez­dődik az egyesítő és tagfelvevő közgyűlés. Áz Április 4 Tsz 21 tagját egyszerre veszik fel az Alkotmány Tsz soraiba. A tagság lelkes tapssal üdvözli őket. Ezután kerül sor egyenként az új belépők felvételére. El­sőnek Szép István neve hang­zik el, aki leányával és fiával együtt lép a tsz-be, 12 hoki földjével. „Becsületes, jól dol­gozó, köztünk a helye“ — hang zik innen is, onnan is. S a ka­rok egymásután lendülnek a magasba szavazásra. „A bograiak is szavazzanak, most már ők is közénk tartoz­nak“ — hangzik hátulról és a felemelt karok száma huszon­eggyel nő. A tagság egyhangú­lag elfogadta Szép Istvánt és családját. Utána sorban hangzanak a nevek s mire a névsor végére érnek, újabb tizenöt taggal nő az Alkotmány Tsz létszáma. „Elnök elvtárs! András bácsi kimaradt!“ — hangzik egy je léntkező ajkáról. Az elnök elv­társ bejelenti, hogy igaz, je lentkezett, de még nem írta alá a belépési nyilatkozatot. Most azonban csendesen feláll And­rás bácsi, előremegy az asztal­hoz s a tagság nagy tapsa köze­pette aláírja a belépési nyilat­kozatot. Vele együtt ezen a gyű lésen összesen 37 új tagot vet­tek fel az Alkotmány Tsz nagy családjába.. Ezután Izsák Kálmán, a tsz mezőgazdásza ismertette a leg­közelebbi teendőket, elsősor­ban a tavaszi munkákat, ame­lyek elvégzésében fog igazán összekovács.ülódni a tsz régi és új tagsága. A közgyűlés hivatalos része ezzel lezárult. A terembe aszta­lokat hoznak, az asztalokra bort és poharakat és kezdetét veszi a vidám ismerkedés. A régi-ta­gok a tsz munkájáról, az ered­ményekről beszélnek, az újak arról, mit. várnak az új úttól, hogyan képzelik el az új életet. Eközben kérdezzük meg mi is Szép István bácsit, mi­lyen elhatározás alapján lépett a közösbe? — Bizony egy ki­csit nehéz volt — mondja — nagyon sokat 'dolgoztam, fára­doztam s nem volt meg mindig az igazi hasznom eddig. — Ez­után elmondja, hogy a szövet­kezettől sorsa jobbulását re­méli. — Sokszor kevesebb ju­tott ruhára azelőtt, ha az ember a gazdaságával igazán törődni akart, mert csak egyedül kellett viselni a terheket, itt meg meg­oszlanak. Csak az a fontos, hogy összefogjunk, hogy ne le­gyen . széthúzás köztünk és mindenki becsületesen dolgoz­zon. Jóleső érzés hallgatni az ilyen beszélgetéseket, tervezgetése- ket. Még sokáig elbeszélget­nénk, de az idő eljár, búcsúzni kell. Csak azt tudjuk mondani, hogy sok sikert kívánunk az Alkotmány Tsz tagjainak, akik megszaporodva járják az új, a jobb életet jelentő utat. Petőfi szellemében !-g 948 március 15-én a kalaznói ifjúság fehér selyem­ül zászlót avatott. A zászló egyik oldalán arany- M betűkkel ez állt: • „Petőfi szellemében”. Féltő gonddal tettük helyére a fiatalok helyiségében, s minden évben kibontottuk március 15-én, vagy más ünne­peken. Teltek, múltak az évek. Kis falunk ifjúsága hol lelke­sebben, hol gyengébben dolgozott. Volt idő, amikor szinte aludni látszott. Uj vezetőségválasztás, műsorok ,táncok. Fiataljainknak a tanács 20 hold földet adott megmunkálásra azzal, hogy termésével szabadon rendelkezhetnek. Megmozdult az ifjú­ság. Kora reggel, s késő este vállukon kapával mosolygó arcú fiatalok vonultak a falu utcáin. Eljött a bőséget osztogató ősz. Aranyló kukoricától terhes szekerek álltak meg a mázsaháznál. Fiatalok forgolódtak a kocsik mellett, s oda-odaszaiadtak a mázsához. Látszott, hogy nem közömbös az eredmény, nem közömbösek az arcok. Beesteledvén már 5000 forintjuk volt ,közös munkájuk első gyümölcse, így indult meg ismét fiataljaink közösségi élete. Már volt alap, volt mire tervezni, csak kultúrtermünk nem volt erre a célra, még istállónak sem nevezhető nedves, sötét, félig földes helyiség szolgált. Nyáron szabadtéri előadásokat rendeztünk, de télen! Hordtuk a téglát, színpadnak pedig egy-egy csűr ajtaja adta a nem valami biztos alapzatot. Végül is abban az alig 2 és fél méter magas\ helyiségben tákoltunk össze egy kis állandó emelvényt. Kulissza? Mi is legyen az? A meglévő kis pénzből megvásároltuk az első szükséges dolgot, bordó körfüggönyt. A fiatalok munkássága akkor még csak kultúrvonalon volt érezhető. Nemsokára, tanács­tag, népnevelő is került ki soraikból. 1955. április. Vakít a tavaszi nap. Mintha bőségesebben, boldogabban szórná sugarait. Úgy érezzük, ez a tavasz nem csupán a természet újulása számunkra. A falu főutcáján sürgés-forgás. Kultúrterem ... Gyertek!... Megyünk .. Gyorsan... Ilyen szavak ütik meg fülünket. Bent a szövet­kezeti ház udvarán sürgés-forgás. A tanácselnök Lovász József ablakrámákat cipel, nyomában asszonyok, fiúk desz­kával és egyéb anyagokkal. DISZ-fiatalok, valamint a falu idősebbjei Lovász Menyhért, Faluközi Péter és még sorol­hatnék sokat, anyaggal megrakott kocsikkal forgolódnak. Én másodmagammal éppen meszet oltok. Nem hallom a mész sistergését, nem látom a mészkő lassú mállását, csak a nyüzs­gés köti le figyelmemet. Szeretnék a fiatalokkal versenyt dolgozni, de ők most utolérhetetlenek. Mindenkit egy vágy hajt, egy gondolat serkent. Két hét az, időnt,! Két hét van május 1-ig! El kell készülni! Igen ám, de alig egy méteresek a falak, s hol van még egyéb? A következő napok még láza­sabbak. Megerősített munkacsapat. Munka, munka és munka. Kótai Mátyás, — kinek igen, igen sokat köszönünk. A szövetkezet új vezetője vette kezébe az irányítást. Szinte óránként cseng • a telefon. Unger Jánosné csúcstitkárunk már áldomást Ígér, de még ő sem igen remél. Röpködnek felém a kérdések. Meg lesz ez. Elkészülünk? Én kifelé határozot­tan, — de magamba kissé félve — mondom: Meg kell lenni, ha, éjjel dolgozunk, is. 1955. május 1. Olyan a falunk, mint a lakodalmas ház, virágt zöldág, díszkapu. Felvonulásunkon ott halad az egész falu. Lovascsapat, zenekar, vlrágfűzéres úttörők, kék ruhá­jukban ringó táncos lányaink, büszke öntudattal lépkedd arató-párok, csíkos mezes sportolók és sorolhatnám a boldog emberek színes áradatát. Felvonulás után a vörös nemzeti­szín és fehér zászlóink alatt vonulunk a kultúrterembe. Szinte filmszerűen peregnek az események. Átadás, fogadal­mak, műsor, reflektorok és boldog, igen boldog tánc reggelig. Elértük célunkat és elmondKötjuk, teljesen a magunk erejé­ből, egy fillér támogatás nélkül! Azóta lassan egy év telt el. De nemcsak az idők vén órája halad. A sok viszonttagsággal épített kultúrteremben nem áll a múnka, tánc, ének, színjátszó szakkör működik 70 taggal. Egy esős őszi délelőtt Balázs József DISZ-titkár lép be hozzám. Nehéz csomagot tesz asztalomra. Óvatosan fejtjük le a nedves burkolatot. „Petőfi iskola) kézikönyve.” Csend­ben állunk, lapozgatjuk a könyvet. Szakköri összejövetel volt. Beszélgettünk régi és új dol­gokról, hiszen a szakkörökön van földrajz, történelem, zene- történet, illem és egyebek. Kérdéseim láncán eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy mi a kötelessége a szakköröknek ... Szórakozás, művelődés, szórakoztatás — hangzottak a rövid válaszok. Még egy mélyebbreható kérdés: „Mi lett volna akkor, ha elengedjük kezeinket, amikor kapáltuk a közös kukori­cánkat, amikor varrtuk a ragyogó táncruhákat, amikor épí­tettük a kultúrtermet”. Bizony ma nem lennének itt, nem csendülne ajkunkon ilyen büszkén Bárdos: „Tiszai dallamok” című műve, nem ropná a székely verbunkost 20 fiatal táncos, nem készülhetnénk Gárdonyi örökszép népszínművével a „Bor”-ral sem. Haladtunk, ez tagadhatatlan. Segített a párt, a tanács, DISZ vezetősége és most akarjátok egymás kezét elengedni? Hétfői nap volt. Elváláskor még csak annyit mondtam: Holnap este második előadás a Petőfi-iskolán. Egész nap esett. Este pontosan 7 órakor léptem a te­rembe. Tizenkilencen vártak rám, volt a hallgatók között le­szerelt katona és rendőr is. Mind többen és többen jöttek. Két fiatal agronómus lépett be végezetül, Kuczi Károly és Márton Lázár. Nyomukba hangulat, derű, lelkesedés. Ami­kor a faluba érkeztek, azonnal beléptek a DISZ-be. Azóta is igen aktívan résztvesznek minden megmozdulásban. Epén az estén már 21-en voltunk'. Azóta mind látogdiottabbak a tan­folyam estéi. Bevezettük a kérdezz — felelek negyedórát. Hétről-hétre több cédula. lapul a könyvemben és kíváncsi szemek lesik válaszomat. Szinte versengés indult, hogy ki tud érdekesebbet kérdezni. Fiatalságunk megértette az idők szavát. Eggyéforrt a munkában, a tanulásban. Bizakodva nézünk a második évfolyam munkája elé. Hiszen akkor már járt úton haladunk előre. Közeledik március 15-e. 1948-tól 8 év telt el. Kemény, küzdelmes, de elmondhatjuk ,eredményes 7 esztendő. Bajok, hiányok voltak, vannak is. De már ifjúságunk rpagasra tartja a fehér zászlót, s tart Imát adott e két rövid, de sokat jelentő szónak „Petőfi szellemében”. KISSNÉ M. JOLÁN tanítónő, a Petőfi-iskola vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents