Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-30 / 77. szám

1956 MÁRCIUS 30. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS fi zombai kommunisták harca a tavaszi munkák sikeréért Végre a hosszú, hideg lél ■után jobbra fordult az idő, s a jó előkészületek után eredmé­nyesen lehet megkezdeni a ta­vaszi munkákat. Most különö­sen fontos, hogy egy-egy terü­leten hogyan készültek fel. Nemcsak azért, mert az idő­járás sok nehézséget okozott, hanem azért is, mert ennek el­lenére is a Központi Vezetőség határozatának, egész népünk ér -dekének megfelelően mezőgaz­dasági termelésünk 3 százalé­kos emelését kell elérnünk. A, zombai községi pá/tveze- tőség is ennek szellemében igyekezett, a kommunisták moz gósításával, e munkát elősegí­teni. Még a nagy havazások idején vezetőségi ülésen beszél ték meg a legfontosabb felada­tokat. Személy szerint az alap- szervezetek titkárait tették fele lőssé, hogy a trágyázás, a gé­pek kijavítása, a vetőmagvak beszerzése, tisztítása, előcsíráz- tatása megfelelő időre kész le­gyen. ENNEK HATÁSÁRA meg is indult a munka. A Vö­drös Csillag Termelőszövetkezet ben már a jövőre is gondoltak. Az idén is letrágyáztak sok te­rületet, s úgy számolnak, hogy az ősszel egyetlen darab föld­jük sem lesz, amely 3 évnél több időn keresztül ne lett vol­na megtrágyázva. Feltétlenül szükséges ez, hiszen van még olyan földjük is, amely 1942- ben volt utoljára trágyázva. Hasonló szorgalommal vé­gezték ezt a munkát a többi tér melőszövetkezetekben es az egyénileg dolgozó parasztok is. Fáradhatatlanul magyarázták a kommunisták, hogy többfor- més elérésének alapjait csak így lehet megvetni. Közben szervezték a versenyt s e.anek eredményeként született meg a versenykihívás, mely égé; z évre szól Zomba és Bo iyhád községek közt. így érkeztek el napjainkhoz, amikor megfelelően felkészül­ve foghatnak hozzá a ta/aszi munkákhoz, nem felejtkezve el az őszi kalászosok sürgős -po'a sáról sem. A pártvezetőség szé­leskörű információ és szemé­lyes tapasztalat alapján meg­állapította, hogy habár az őszi­ek megsínylették a teilet, komo­lyabb károk a jelenlegi helyzet szerint nincsenek, Éppen ezért, főként a hengerezést tartják szükségesnek általában, s erre is mozgósítanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ezt jelölték meg feladatként, hisz végeredményben kint a helyszí nen dől el, milyen ápolást kí­vánnak a növények, s erre is felhívták az alapszervézetek figyelmét. i AZ ELŐKÉSZÜLETEKRŐL azonban most már, mivel az idő is megváltozott, át kell tér­ni a közvetlen teendők végre­hajtására. Ennek érdekében az elmúlt napokban a pártvezető­ség, a tömegszervezetek veze­tőit, a legjobb dolgozó parasz­tokat, elsősorban a tanácsta­gokból összehívta megbeszé­lésre. Ezen a tavaszi munkák beindításának feladatai mellett az állattenyésztés problémáit is megvitatták. A pártvezető­ség különösen arra törekedett, hogy a szálastakarmány-terme- lés növelésének fontosságát lás sák, s mindent tegyenek is meg azért. A lucerna termeléssel van ugyanis probléma, a kevés Jobban gazdálkodunk -— jobban élünk Már 1949-ben megalakult Belecskán a Szabadság Ter­melőszövetkezet, de valaho­gyan nem mentek rendben a dolgok. A termést időről-idő­re betakarították ugyan, de a földnek nem adtak cserébe semmit. Volt állatállományuk, de nem használták ki kellő­en, fele jövedelmet sem ho­zott, mint amennyit kellett volna. Hogy mégis boldogul­tak az azért volt, mert dol­goztak — csak éppen nem szakszerűen. Építkeztek is. Az istállót kibővítették a tehe­neknek, de a fejési átlag to­vábbra is alacsony volt. A tsz- nek nem volt külön agronó- musa, egyik szomszéd község bői járt át a mezőgazdász ki­segíteni. Esztár István, az el­nök, nem tudott változtatni ezen a helyzeten. Egy év óta azonban megváltozott itj. min­den. Esztár István helyett Bá­rány elvtárs lett az elnök és Martinka Jánost állandó me­zőgazdásznak áthelyezték Bölcskére, a Szabadság Tsz- be. Mikor arról kérdezősköd­tünk nála, hogyan állnak a tavaszi munkával, mosolyog­va így válaszolt: — Még nem tudtunk vetni, de földjeink felét elsőrendű trágyával most szórjuk be és mindjárt alá is szántjuk. — Ez igen, de honnan vet­tek ennyi trágyát? — Menjünk ki, majd meg­mutatom. Itt ezen a részen — mutat az udvar egy jó darab­jára — évek óta felhalmozó­dott a jól beérett trágya. Most mind kihordtuk, meg lehet majd nézni termésein­ket. Rendbeszedjük és kitisz­títjuk a juhok helyét, az is ad hozzá, hiszen 355 darab van. Nézzen körül, nem olyan gazdálkodás van -itt most, mint azelőtt. Martinka elvtárs igazat mondott. Az udvaron a régi kátyúk behordva téglatörme­lékkel, földdel szép simára el­terítve, mindenfelé meglát­szik, hogy törődnek a gaz­dasággal. Az istállóba 29 szarvasmarha van bekötve, ebből 12 tehén. Most Nagy Imre bácsi tesz-vesz körülöt­tük, régi gondozójuk már.-* Megvan-e elégedve a tehenészettel, Imre bácsi? — Meg én — válaszolt gyor san — régóta dolgozom itt, volt már olyan esztendő, mint tavaly is, mikor több volt az etetnivaló, de eddig mindent a lovakba tömtek. Ezeknek csak a silány jutott. Azt mondták, nem is kell több. A lovak dolgoznak, de ezek nem. Most kevés az etetnivaló különösen a széna, de ami van, abból kapnak, és jól gondozzuk őket. így a nyár­vége, ősz eleje óta 4—5 litert emelkedett a fejési átlag. — Szép eredmény, ki a te­henészetben a • munkacsapat­vezető? — Esztár István. Mint elnök nem tudott jó munkát végezni, mikor a nö­vénytermesztésben dolgozott, sokat panaszkodtak rá, s most — mindenki dicséri Esz­tár István . megtalálta a he­lyét, csak mindenki úgy dol­gozzon, mint ő — mondogat­ták az emberek. Olyasmi is található itt, ami még ugyan­csak ritka termelőszövetke- teinkben: a fejést nők vég­zik, s így az állatgondozók munkája kevésbé lekötött és megerőltető, mint máshol, a fcjésnél pedig nem kell si­etni, jobban el lehet végezni mindent. Ez azonban még csak a kez­det. Az elmúlt évben indult meg a rendes gazdálkodás, s már az év végén 32 forintot ért egy munkaegység a v- számadáskor. Még az ősszel rendbehoztak, kétszer meg- öntöztettek a gépállomással és pétisóztak egy 28 holdnyi legelőt. Ez majd nyáron so­kat segít, később pedig épí­tenek még egy silót és na­gyobb takarmánybázissal be­vezetik az egyedi takarmá­nyozást. Nemrégen sok fiatul lett tagja a csoportnak, alak keze alatt „ég“ a munka. Most már arról beszélgetnek a szövetkezetben, hogy jó len­ne egy méhészetet alakítani, hiszen saját akácerdőik van­nak és egy-két öregebb tsz- tag ott dolgozna. Szó van ar­ról is, hogy üvegházat építe­nek a kertészetnek. Sok még a terv, nyoma sincs már a pár év előtti közönynek. A járási mezőgazdasági osztályon úgy emlegetik a Szabadság Tsz-t, mint ahol szép sertésállo­mány van. A belecskai tsz tagjai egyre gazdagabb jövő elé néznek, amely dolgos, de nyugodt éle­tet biztosít mindnyájuknak. Ennek a fellendülésnek, ezek­nek az eredményeknek pedig az az alapja, hogy minden posztra az odavaló, megfelelő ember kerül, s nem máról- holnapra ötletszerűen, hanem egyre inkább szakszerűen gazdálkodnak a belecskai Szabadság Termelőszövetke­zetben. Közgyűlés a Dombóvári Vasipari KTSü-ben Az elmúlt napokban tartot­ta a Dombóvári Vasipari KTSZ 1955. évi mérlegismertető köz­gyűlését. Bumbulusz György elvtárs, elnök ismertette azt az utat, melyet alakulása óta megtett a szövetkezet. Szövetkezetünk dolgozói jó munkájának eredménye, hogy napról napra, hónapról hónap­ra nőtt azok száma, akik szö­vetkezetünkkel dolgoztattak — mondta Bumbulusz elvtárs. — A kezdeti nehézségeket leküz­dötte a szövetkezet, ma már erős, versenyképes üzemnek számít. Ez nagyban köszönhető annak, hogy a szövetkezet min­den egyes kommunistája és pártonkívüli dolgozója követ­te azt az utat, melyet a Magyar Dolgozók Pártja jelölt ki a kis ipari szövetkezetek számára. A munka megjavításában, a ter­vek teljesítésében nagy szerepe volt nálunk is a szocialista mun kaversenynek és az újítómozga lomnak. Az eredmények mellett van­nak hibák is, amiket ki kell ja­vítanunk, főképp a technoló­giai és a munkafegyelem terén, a politikai és kultúrmunkában. A beszámoló után Kispataki József elvtárs, a ktsz vezető könyvelője ismertette a gazda­sági eredményeket. — Hogy jól dolgozott a szövetkezet, ezt az mutatja, hogy az évi tiszta nyereség 254,504 forint. Pedig a múlt évben nem kisebb beru házasokat hajtott végre a szö­vetkezet, mint 51 ezer forintos költséggel egy drótfonó mű­hely építését, 21 ezer forintért egy drótfonógép beszerzését. Most közel 52 ezer forint nye­reségrészesedést osztottunk ki a tagok között, szociális alapra pedig több mint harmincnégy­ezer forintot, majdnem annyit, mint az évi adó összege. Mivel a szövetkezetben sok fiatal dolgozik, berendeztünk egy szép DISZ helyiséget is. Ez év első negyedében a ko­vács részleg kapott egy 25 ezer forintos rugós kalapácsot, bo szerzünk egy 34 ezer forintos univerzális fúrógépet is. S hogy a ktsz valóban segít tag­jain, azt talán az bizonyítja a lgjobban, hogy nyolc kislakást építünk a szövetkezet dolgozói­nak. Több hozzászólás hangzott cl ezután, a hozzászólók a szövet­kezés előnyeiről beszéltek és to vábbi jó munkára tettek ígére­tet. 1 ■ Ifj. Egri Péter Városban, falun s az országutakon egyre több a motor. A motorkerékpárosok bizonyára örömmel értesülnek arról, hogy az Állami Biztosító igen kedvezményes biztosítást vezetett be. Évi 50 forint díj ellenében a motorkerékpár ve­zetője 10.000 forintig van bizto­sítva. ha a motor használata so­rán baleset éri. A biztosító ezen kívül megtéríti a kárt, ha a mo­toros mások balesetét idézi elő, vagy mások vagyontárgyait ron gálja meg és ezért felelősséggel tartozik. Ez a biztosítás bár­milyen hengerűr-tartalmú, ol­dalkocsi nélküli motorkerék­párra érvényes. Kedvezőbb lett az oldalkocsis motorok biztosí­tása is. A biztosítási díj a motorke­rékpár üzembetartásának költ­ségeihez viszonyítva; igen kis összeget jelent, a motoros szá­mára pedig époly nélkülözhe­tetlen, mint a jó fék. Hámori Ottó : ENDRI 1 mag miatt. Arra kell tehát? mozgósítani — határozták el* —, hogy már az első kaszálás-^ ból szerezzenek magot a falusi dolgozói. Az eddigi szokás sze-j rint mindenki a második ka-í szólásból akart magot termelni,4 de ez tavaly sem sikerült a sok*; esőzés miatt, meg ilyenkor márt több is a kártevője a lucerná-j nak. I ELHATÁROZTÁK AZT IS, 1 hogy a napokban 25 kisgyűlést< szerveznek a tanács segítségé-, vei, bevonásával. Egyrészt a! tavaszi munkák beiindításával* foglalkoznak ezeken, másrészt ennek fényében értékelik az! április 4-i verseny eddigi ered-j ményeit s a további feladató-) kát, végül ismertetik a község­politikai tervet, s megbeszéli ki az árvízkárosultak megsegítő-! sének feladatait. < A LEGJOBB ERŐKET I igyekeznek mozgósítani e kis- gyűlések levezetésére. Az egyi-, két például idős Csősz Gyula ^ elvtárs, az alapszervezet párttit-; kára tartja. Egy másikát a Nép front Bizottság elnöke, Ferenci! József, egy harmadikat pedig* Fülöp István járási tanácstag1 vezet. Arra törekszik a pártvezető-( ség, hogy a kommunisták min­denütt ott legyenek, ahol se­gíteni, mozgósítani, példát mu­tatni kell, hisz ezekre a felada­tokra nem elég csak határoza­tot hozni. Főként arról beszél­nek, hogy most igen körülte­kintően, de egyúttal gyorsan is kell dolgozni, mert, ha valaki már most elmarad, egész évi jobb termését veszélyezteti. Túlteljesítjük tavaszi tervünket } Látogatás a varsádé gépállomáson f A tavaszi munkagépek és a traktorok közül nem látni# egyet sein mind kint van már a brigádoknál, hogy a tavasz? első komolyan vehető jelére meginduljanak. A gépállomás? üzemgazdászánál, Kis Pál Dezsőnél afelől érdeklődünk: ? — Milyen tervfeladatai vannak a gépállomásnak? $ — Az összes traktor- és motormunka 7300 normálhold,# ezen belül a talajmunka 5102, a tavaszi vetések alászántását # pedig az idény végére 1617 katasztrális holdon kell elvégezni, f A szerződéseket, mindezeket egybevéve eddig 94.2 százalékban? megkötöttük, — zömét a termelőszövetkezetekkel, — de azi egyéni gazdaságoknál még folynak a szerződéskötések. ! — Eddig mennyit teljesítettek ezekből a tervekből? # i — Az időjárás miatt, sajnos, nem tudtunk úgy nekiindulni# mint ahogy szerettük volna. Ennek ellenére a tavaszi idény-# 1 tervet eddig 37.5 százalékra teljesítettük, ebből a talajmunkák# 15 százalékát, a tavaszi vetések alászántásának 33.2 százalékát# , végeztük el. Ez nem, egészen egy hét alatt ördöngösség lett ? , volna, de a 37.5 százaléknak körülbelül a felét januárban és \ februárban teljesítettük. Ilyen körülményekhez képest nemj tartom ezt a számot rossz eredménynek, különösen azért, mert# ia traktorok igen sokat segítettek (600 normálhold értékben) az# 1 árvíznél. # — Igaz, de a terv majdnem kétharmada még vissza van,? | teljesíthető ez? f i — ötvennégy elég jól kijavított gépünk van, egyelőre! i alkatrészben sincs , hiány és két hónap áll még rendelkező-5 sünkre, Április 4-e tiszteletére 54 traktoros és mind a 8 brigád# : vállalta a tavaszi idényterv túlteljesítését. Máris van három,# 1 aki megelőzve az időt, a tavasz végén jár. György Ferenc 158, # J váltótársa, Bárány Géza 110, Bodor János 106 százalékra túl-? I teljesítette a tavaszi tervet. Sokat segít a már hagyományos? > verseny mozgalom, melynek keretében eddig 46 traktoros vál-i !- lalta az éves terv túlteljesítését. Azt is meg kell mondanom,# • hogy ezék a vállalások reálisabbak, mint tavaly. Akkor hibá-# | san csináltuk, mert egyszerűen mindenkivel elfogadtattuk a# . vállalást. Most azonban a termelési értekezleten és együtt f , hallottak alapján mindenki jól meggondolhatta, hogy mit és? . mennyit tud elvégezni. ? ) Igen fontos még az, hogy jó traktorosgárdánk van.i : Legtöbbjük már 1952. óta itt van, s ezeknek nem átjáró, ha-# ! nem állandó munkahely a gépállomás és ráadásul a traktoro- # l soknak csaknem fele párttag. Mindezek alapján azt hiszem# ' nem túlzás, ha azt mondom: a tavaszi idénytervet nekünk túl? [ kell teljesítenünk, és én bízom ebben. ' <j->....-«in.W II. Sokára szólalt meg. halkar s mintha mindenkihez külön- külön beszélne: — Ismeritek Gullivert? Az1 a hajótöröttet ,aki idegen föl­dekre vetődve csodálatos dol­gokat tapasztalt... ismeritek ugy-e? A teremben alig mozduH valaki. Az egyik lány bizony­talanul rábólintott. — Olvastam. — Hát ez a Gulliver újra él Itt van közöttünk ... Mond­juk, én vagyok. A legközelebb ülő fiú fel­kapta a fejét. — Játék? Játszani szerettek, ezt jól tudta Ságvári. Azokban a fél- órákbari, amikor játszottak, elevenek voltak és jókedvűek úgy bele tudtak feledkezni a játékba... — Az is .., Szóval, mond­juk én vagyok Gulliver. Tá­voli országból jöttem, Mun­kásországból, a tengeren vi­har érte hajónkat, idesodród­tunk a parthoz s most én, az új Gulliver ismerkedem en­nek az országnak az életével, mint régen az igazi Gulliver az óriások vagy a törpék földjén. Ságvári lelépett a dobogó­ról s a sorok között járkálni kezdett, valóban olyan této­ván és óvatosan, mint az az ember, aki idegen földre ve­tődik. A fiatalok meg-meg- mozdultak, közelebb húzód-i tak, láthatóan kezdte őket ér­dekelni a dolog. Mi lesz eb­ből? Ma azzal hívták őket ide, hogy nagyon fontos előadás lesz. Őszintén szólva, csak tisztességből jöttek el s nem azért, mintha különösen — vágytak volna valami hosz- szú előadást meghallgatni. ' S lám, sehol az előre el­képzelt nagyképű előadó, csak egy Gulliver járkál a sorok között. Az első széken nagyfejű, szőke legényke ült. Lehetett vagy tizenhatéves. Furcsa,, ferde, a szőke hajhoz sehogy­sem illő fekete szeme volt. Figyelmesen nézett Ságvárira, aki most előtte állott meg s rákérdezett: — Te ki vagy? A fiú ravaszkodó mosollyal felelt: — Nem értem ... messziről jöttél, nem értem a nyelve­det ... Elgondolta ő ezt már előbb, készült a tréfára és most jó hangosan, teliszájjal nevetett azon, hogy az új Gulliver mu­latságos kétségbeeséssel is­merte el: — Ez igaz. Már akkor nyert ügye volt Endrinek. Perc alatt szövet­ségese lett az egész csoport, köré gyűltek s veié együtt töprengtek azon, hogyan le­hetne áthidalni a „nyelvi ne­hézségeket’’? Végre aztán azt mondta a lány, aki olvasta Gulliver történetét hogy hiszen a me­sékben az ember még az álla­tok szavát is megérti, miért ne értené a távolról jött má­sik emberét? Ebben meg­egyeztek, s most már a nagy­fejű szőke fiú is megnyugod­va mesélte el Ságvárinak, — hogy őt Fáber Gyurinak hív­ják s hogy tanonc egy öreg suszternál, Pollinger bácsinál, jövőre, ha segéd lesz, ott is marad nála. — Hát akkor te már tulaj­donképpen • felnőtt ember vagy. A fiú arcán megint kiült az a hamis mosoly. — Olyanformán, Gulliver úr kérem ... S így beszélgettek, tréfál­koztak, mígnem egyszer Ság- vári-Gulliver valahogy azt találta mondani Fáber Gyur­kának, hogy bizony nem jól bánik vele mesziről jött ván­dorral, hiszen még vacsorára sem hívja meg, szállást sem kínál neki. Erre aztán Gyur­ka zavartan elvörösödött, s csak nagysokára tudta kimon­dani halkan, hogy hívná szí­vesen, de neki is csak egy rossz vaságya van a műhely sarkában, azt is a mester űr adta, aki igen jószívű ember, s őt meg különösen szereti, mert senkije sincs és így egy kicsit, mintha a fia volna. — Vacsoráról meg éppenséggel nem hívhatná, mert ő maga sem szokott vacsorázni. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents