Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-25 / 73. szám
195« MÁRCIUS 25. TOLNAI NAPLÓ % Április 15-én újra indul a termelőmunka a Dunaföldvári Kendergyárban itt egy többszázmázsás kenderkazal zárja el félig az utat, arait a víz sodort ide. Amott egy ladik maradt a gát tetején. Sok a sár, a laposabb részeken még ott a víz. Azonban a gyár kéménye már füstöl. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a gépeknek adja a gőzt a gyár kazánja, csak a kazánt szárítják, amit szintén elöntött az árvíz. Súlyos pusztítást okozott a Duna áradása a Dunaföldvári Kendergyárban. A gyár dolgozói az utolsó percig KITARTOTTAK A GÁTON a dunaföldvári helyőrség katonával együtt emberfeletti erő feszítéssel küzdöttek az egyre növekvő ár ellen. A gyár tűzoltói másfél napig egyfolytában szivattyúzták vissza a Dunába az átszivárgó vizet. Azonban nem sikerült megfékezni a megvadult Dunát, a jeges víz áttörte a gátakat, elárasztotta az üzemet, a telepet. A falakon jól látszik még most ' is, hol volt a víz. A gépházban közel két méter, a telep egyes mélyebb helyein négyméteres víz volt. Ilyen magas vízállása emberemlékezet óta nem volt itt a Dunának. A régi munká-» sok emlékeznek az 1941-es árvízre, ami a mostaninál másfél méterrel alacsonyabb volt és csak fél napig tartott. Ez pedig közel egy hétig tartotta magát. BÍRÓSÁGI HÍR Bölcske község dolgozói derekasan kivették részüket az ár- vfavédelmi munkából. Minden munkaképes, becsületes ember erejét megfeszítve dolgozott a gáton, hogy a község lakosságának vagyonát megmentse, — mások a kiköltöztetésnél segédkeztek, hogy a pusztító ár elől megmentsék az állatokat, bútorokat és egyéb értékeket. Kara Ferencné is, hogy kive- hesse részét ebből a munkából, magára; hagyta lakását. Ezt az alkalmat használták ki Sztojka Hona és Kolompár Julianna bölcskei lakosok, akik látva, hogy Kara Ferencné házában nem tartózkodik senki, oda behatoltak és két darab tyúkot loptak el. Az ügyészség lakelhagyási tilalmat rendelt el mindkét vádlottal szemben, s vádiratot nyújtott be ellenük a bíróságon. Reméljük, hogy szigorú büntetésüket meg fogják kapni. Ahogy vonult vissza medrébe a megáradt Duna, indult az élet a gyárban. HÍVÁS NÉLKÜL JÖTTEK a tilósok, torosok, áztatósok, a gyár többi dolgozói, hogy megkezdjék a helyreállítást, mielőbb indulhasson a termelő- munka a gyárban. „Két-három hónap kell ahhoz, hogy újra dolgozhasson a gyár“ — mondták többen ezekben a napokban. Ez érthető, hiszen az összes gépet elárasztotta, a villanyvezetékeket, kábeleket, műszereket meg rongálta a víz. Szinte generáljavításra szorul minden gép, mindent darabokra kell szétszedni, megtisztítani, sok alkatrészt, kapcsolót, vezetéket kicserélni. Más körülmények között egy általános javítás hónapokat venne igénybe. Azonban ma már arról beszélnek a dolgozók, hogy április’ 15-én indul a termelőmunka a gyárban. A gyár vezetősége felmérte a károkat, meghatározta a tennivalókat, felelősöket jelölt ki az egyes feladatok végrehajtására. Balogh Béla főgépész irányításával megkezdték a gépek javítását, Bálint Károly főművezető az üzem kitakarítását, anyagok összegyűjtését irányítja. Ha- dobás József, Molnár Lajos külső művezetők a kenderkazlak rendbehozását irányítják. Itt átrakják azokat a kévéket, amelyek szárazak inaradtak, a nedveseket pedig szárítják, hogy minél kevesebb kenderDerekasan kivették részüket az árvízvédelemből a Tolna megyei Tatarozó és Építővállalat dolgozói. — A vállalatnak több, mint kétszáz dolgozója volt állandóan a gátakon. Az építők azonban tudják, hogy az igazán nagy feladat ezután vár rájuk, a Minisztertanács határozata értelmében az árvízokozta károkat még ebben az évben helyre kell állítani. A vállalat műszaki és adminisztratív dolgozói eddig már ötezer forintot ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegítésére. A fizikai dolgozók a tegnapi szabad szombaton árvíz-műszakot tartottak és az erre a napra eső keresetüket adták az árvíz- károsultaknak. A vállalat több brigádja már egy hét óta vesz részt a tolnai és faddi romba- dőlt házak romeltakarítási munkáin. kóró menjen tönkre. Móró György és Puha László tilósok a hajléktalanná vált dolgozók családjainak elhelyezéséről gon doskodik. A pártszervezet népnevelői, aktívái Sarvajcz István elvtárs párttitkár irányításával mozgósítják a dolgozókat a helyreállítási munkára. MÉG VÍZ VOLT AZ ÜZEMBEN a múlt héten, amikor Tóth Pál a dunaföldvári gyár és Horváth Zsigmond, a Tolnanémedi Kendergyár villanyszerelője megkezdték a vezetékek rendbehozását. Munkájuk eredményeképpen szombaton már égett a villany az üzemben, működtek a javítóműhely munkagépei. Hétfőn aztán megérkezett a segítség, öt szerelőt küldött a Dunántúli Rostkészítő Vállalat szombathelyi központi javítóműhelye. A Délmagyarországi Rostkészítő Vállalattól kilencen jöttek. A Csillaghegyi Lenárugyár, a Budakalászi Textilművek, a Kender- és Juta ipar két-két villanyszerelőt küldött segítségül a dunaföld- váriaknak. Szinte az ország minden részéről jöttek szerelők, kőművesek, összesen har- mincketten dolgoznak itt, hogy mielőbb üzemképes legyen a gyár. A helyi lakáskarbantartó ktsz a munkáslakások helyre- állításán segít. A dunaföldvári honvéd helyőrség katonái a kenderkazlak átrakásánál seAz elvtársi összefogásnak szép példáját mutatják a pár nap alatt összegyűlt és egy vaskos dossziét megtöltő vállalások. „A Vörös Csillag kőműves brigád Gál József és Schwébl brigádtag árvízkárosultak házának újjáépítésénél fog segíteni társadalmi munkában.” A bádogos és vízvezetékszerelő — részleg dolgozói a vállalat árvízkárosult dolgozóinak megrongálódott lakóházán a bádogos munkát végzik el. A villanyszerelők a vállalat árvízkárosultjainak lakóházán az ösz- szes villanyszerelési munkát elvégzik. Sok ilyen vállalást tettek a dolgozók. Ma, vasárnap reggel ötven dolgozó megy ki Tolnára, ahol a műszakiak irányításával segítenek a romok eltakarításában, az újjáépítésben. gítenek a gyár dolgozóinak. LÁZAS MUNKA FOLYIK a gyárban. A törő helyiségben már darabokra vannak szétszedve a gépek, a gépházban szétszerelték már a kapcsolófalat. Mindenki pontosan tudja mi a munkája, mivel mikorra kell elkészülnie, mit kell tennie, hogy április 15-re indulhasson a gyár. A DÉLROST szerelői vállalták, hogy jövő hét szombatjáig elkészülnek a két törőgép javításával. Két hét alatt csinálják meg ezt a munkát, ami különben több mint egy hónapig tartana. Hasonlóan rövidítették meg a határidőket a többi szerelők, brigádok is. NEM TUDNI KITŐL indult el a kezdeményezés, de mindenki magától értetődőnek tartja, hogy ma, vasárnap is teljes műszakot tartanak a gyár ban, mindenki dolgozik, hogy mielőbb termelhessen a gyár, hogy nekifoghassanak nemcsak az esedékes tervek teljesítésének, hanem minél töb- ,bet pótolni abból, ami kiesést az árvíz okozott. A gyár ma még olyan, mint egy csatatér. Még ott vannak a szörnyű pusztítás nyomai. Azonban alig telik bele három héf, a helybeliek és az ország különböző részeiből segítségül jött dolgozók összefogásának eredményeképpen indul a termelőmunka a gyárban. Befejezte negyedéves tervét a Tamási Ruházati és Szolgáltaié KTSZ Kettős ünnep volt 19-én este a Tamási Ruházati és Szolgáltató KTSZ-nél. Ekkor tartották a szövetkezetben a mérlegzáró közgyűlést és egyben ünnepelték azt is, hogy a szövetkezet első negyedévi tervét e napon fejezte be. Éves versenyvállalásában december 15-re vállalta a szövetkezet tagsága az évi terv befejezését és már most az első negyedévben 12 napos előnyre tettek szert. Egyhangú lelkesedéssel határozták el a közgyűlésen, hogy április 4-e tiszteletére a negyedév végéig újabb 20.000 forint értéket termelnek terven felül. Ugyanakkor egynapi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak javára. A Tatarozó Vállalat dolgozói az árvízkárosultakért A szerződés... A szerződés egy géppel teleírt papírlap. Formájára nézve semmiben sem különbözik az ügyiratok lapjaitól, vagy a különféle ügyekben fogalmazott utasításoktól, hiszen ezek is pontok, alpontok sorakoznak egymásután, s a végén aláírások. Ez a kis papírlap mégis más. Nem egy száraz aktacsomó tartozéka, hanem a munkás-paraszt szövetség ragyogó dokumentuma. E szerződést, a keltezés szerint, ez év március 2-án kötötte a gyapai Uj Élet Termelőszövetkezettel a Paksi Konzervgyár. Pontokba foglalták, miben segíti a termelőszövetkezetet a patronáló üzem. Ennek még egy hónapja sincs, de már szép eredmények bizonyítják, hogy a megállapodás nem maradt papíron, mert egyes pontjai már valósággá váltak. K evéssel a szerződés megkötése után az üzem karbantartó csoportja a lakatosok kezdeményezésére egy patronáló brigádot alakított. A brigád vezetője: Titkos Antal lakatos, tagiai: Schörenweitz Sándor, Mihályfi Laios, Wolf Tibor lakatosok, Szabó Károly festő, Lengyel Lajos asztalos és Nagy József villanyszerelő — elhatározta, hogy vízvezetéket szerel a termelőszövetkezet 50 férőhelyes istállójába. Az elhatározást tett követte. Terepszemlét tartottak a termelőszövetkezetben s megkezdték a munkát. Amikor a karbantartó csoport műhelyében befejeződött a napi munka, a patronáló brigád megkezdte a vízvezeték szereléséhez szükséges idomok készítését. Március 18-án, reggel 6 órakor pedig, amikor már a csövek elkészültek, a brigád megkezdte a vízvezeték felszerelését a termelőszövetkezetben. Késő este lett, már 9 óra is elmúlt, amikor a munkát befejezték. Kedden pedig egy kis bensőséges ünnepség keretében átadták a vízvezetéket. A Konzervgyári munkások a vízve- zeték szerelésén kívül is sokat segítettek az Uj Élet Termelőszövetkezetnek. Beüvegeztek mintegy 300 ablakot, ajtókat javítottak, villanyt szereltek. íme, így adtak tartalmat a kis gépelt papírlapnak, a szerződésnek. A közeljövőben befejezik, ajtóval, ablakkal, villannyal látják el a termelőszövetkezet egyik félig felépített épületét, hogy egy család rövidesen beköltözhessen. A szerződés szerint a Konzervgyári munkások az aratásban és a különböző idénymunkákban is segítségére lesznek a termelőszövetkezetnek. — A munkaszüneti napokon brigádokat alakítanak s a termelőszövetkezet földjein dolgoznak. A becslés szerint eddig körülbelül 50.000 forint értékű munkát végeztek el a termelőszövetkezetnek teljesen díjtalanul. A vízvezetékhez a csöveket ingyen adta a Konzervgyár, a szakemberek ingyen dolgoztak. Munkájuk szép példája annak az önzetlen segítségnek, melyet munkásosztályunk nyújt az új élet útjára lépő parasztságnak. Erősíti azokat az eltéphetetlen szálakat, melyek a munkásosztályt a parasztsággal egybefűzik. A Konzervgyári munkások, a patronáló brigád tagjai nem vártak pénzt, vagy más anyagi ellenértéket. — Annál többet kaptak: a gyapai Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai szívükbe zárták őket, s mindig szeretettel gondolnak rájuk. Újra megindul az élet az árvíz után Tolnának erről a részéről már leapadt az árvíz, ilyen képet hagyva maga után. A lakosság megkezdte az épen maradt épületanyag gyűjtését, hogy azt az új lakóházak építésénél felhasználják Gerjen községet sikerült megmenteni az árvíztől és a katonák, akik megmentették a községet, díszkapuval várták vissza a Dunaszentgyörgy községbe menekült lakosságot. A A díszkapura ezt a szöveget írták: „Üdvözöljük a megvédett otthonukba visszatérő gerjenieket.“ A hazatért gerjeniek lepakolják a teherautóról a disznókat cs bútorokat. A Tolnán felállított konyha naponta többezer árvízkárosult étkezését biztosítja. Képünk egy ebédosztást ábrázol. Az ebéd: párolt burgonya, bécsiszelet és savanyúság. A Szekszárdi Vasipari Vállalat felajánlása: Kél összedőlt házat felépítünk A Szekszárdi Vasipari Vállalat dolgozói az elmúlt napokban gyűlést tartottak, ahol Véghelyi Miklósné, az üzemi pártszervezet titkára ismertette az MDP Központi Vezetőség és a Minisztertanács felhívását az árvízkárosultak megsegítésére. A vállalat dolgozói egyhangúlag felajánlották, hogy egynapi keresetüket adják az árvízkárosultak megsegítésére. A vállalatnak vidéki dolgozói is vannak, akik közül két dolgozónak a háza összedőlt. — Az üzemi bizottság elnökének javaslatára a vállalat dolgozói felajánlották, hogy a két dolgozó társuk házát felépítik.
