Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-25 / 73. szám

1856 MÁRCIUS 25.

TOLNAI NAPLÓ

5

Ä tavaszi munkák küszöbén

A Biritó pusztai Állami Gazdaság több, mint 5000 holdon terül el. A késői kitavaszodás bizony komoly próba elé állítja a gazdaság dolgozóit, szakembereit> hogy a legalkalmasabb napot, órát válasszák ki a vetőágyak előkészítésére és a vetésre.

A tavaszi munkára való felkészülést a gazdaságban már a tél folyamán megkezdték. Erről és az eddigi eredményekről nyilatkozik Tóth Pál elvtárs, a gazdaság főatfro 7lómusa.

— A tavaszi munkák időbeni és jó elvégzésére a felkészülést már a tél folyamán a gépjavítással megkezdtük, és a kél héttel ezelőtt megtartott szemle azt bizonyította, hogy a gépek felkészülésénél jelesre vizsgáztunk. Különösén törekedtünk arra, hogy a munkagépeknél ne legyen se- milyen kifogás. Ezt a jó eredményt elősegítette az is, hogy gazdaságunkban kétszer tartott az igazgatóság gépesítési tanfolyamot, ahol a megye állami gazdaságainak szakemberei vettek részt. Ezenkívül a gazdaság üzemegységvezetői, brigádvezetői és munkacsapatvezetői részére ezüst- kalászos gazdatanfolyamot tartottunk, ahol elsősorban a soronkövetkező legfontosabb

tavaszi munkák elvégzé.séről beszélgettünk.

® Mondhatjuk tehát azt, hogy a téli időszak alatt sem vártuk tétlenül a tavaszt. Sajnos, a kedvezőtlen és korán beköszöntő fagyos tél különösen őszi búzáinknál kisebb kárt okozott. Most az az első feladatunk, hogy egyelőre fejtrágyázással és később hengere- zéssel, fogasolással elősegíti- sük a búza fejlődését. A fejtrágyázást már megkezdtük és mintegy 200 holdon fejeztük be. Még a fejtrágyázás előtt hozzáláttunk a határban lévő belvizek levezetésére. — Ezt a munkát már befejeztük. Az eddig elmondott munkák mellett hozzákezdtünk egy másik fontos teendő, a rétek és legelők ápolásához. Ezekre a területekre apró morzsás trágyát teregettünk szét és megkezdtük a fogasolást.

i

A talaj napról-napra, órá- ról-órára szikkad és reméljük, hogy rövid időn belül valamennyi területünkön hozzáláthatunk az őszi szántások simítózásához, a vetőágy készítéséhez és a vetéshez. — Tervünkben szerepel, hogy kapásnövényeinket, cukor- és takarmányrépát, siló- kukoricát., burgonyát és a ku- ricát szélesebb sortávolságra vetjük, ami lehtővé teszi a gépi növényápolást.

fi kitartó munka meghozza gyümölcsét

Elmondja: BADICS LÁSZLÓ tsz. párttitkár

Ismertük a kisparaszti életet, amely az örökös robot mellett vajmi kevés örömet adott. De isrherjük a szövetkezeti életet is, amely összehasonlíthatatlanul más, jobb az: előzőnél. Igazán csak mi tudjuk értékelni, akik benne élünk, dolgozunk, hogy az új mit ad nekünk, és mi azon vagyunk, hogy ezt az életet megismertessük azokkal a gazdákkal, akik még egyénileg gazdálkodnak.

n Alig egy évvel ezelőtt tsz-ünk, a bölcskei Vörös Október Termelőszövetkezet kevés taggal, de annál nagyobb földterülettel rendelkezett. 36 új tag 529 hold földön gazdálkodott. Kevesen voltunk ez igaz, de mégis időben végeztünk a munkákkal, amelyet úgy tudtunk elérni, hogy valamennyi tagunk két ember helyett is dolgozott. Ha arról vélt szó, hogy szénát megyünk forgatni, vagy gyűjteni, akkor a hajnali 3 óra az elnöktől kezdve minden tagot a határban talált.

Tavaly is szépek voltak eredményeink, amelyek úgy gondoltuk még szebbek lehetnek, ha többen leszünk. Szorgalmasan látogattuk az egyéni gazdákat és nem egyszer, ha kellett, tízszer is elmentünk hozzájuk, hogy meggyőzzük őket igazunkról. Zárszámadáskor már 56 tagunk volt. Ez év elején párttaggyűlésen hoztunk egy olyan határozatot, hogy még rendszeresebben foglalkozunk az egyéni gazdákkal. A kitartó munka meghozta gyümölcsét, termelőszövetkezetünknek ma már 101 tagja és közel 800 hold földje van.

Valamennyien felkészülve várjuk a tavaszt. A mező- gazdasági felszereléseket már a tél folyamán kijavítottuk, a vetőmagokat kitisztítottuk és kialakítottuk a munkaszervezeteket. A növénytermesztésbe négy, nyolc, tíz főből álló munkacsapatot szerveztünk. Valamennyi munkacsapatba beosztottunk egy-egy párttagot, akik munkacsapatukon belül irányítják a munkát.

Szépek az őszi vetéseink, igaz az ősszel mindent megtettünk a jó vetőágy elkészítése érdekében. Terv szerint 12 mázsa átlagtermést kell búzából elérni, amely biztosan meg is lesz. Amint a talaj szikkadtsága engedi, azonnal henge- rezzük, fogasoljuk a vetést, majd kétrészben fejtrágyázunk.

Munkánkat figyelemmel kísérik községünk egyéni gazdái és látva az eredményeket, mind többen és többen kérik felvételüket. A múlt héten megtartott közgyűlésen is 10 családot vettünk fel, akik 39 hold földdel gyarapították területünket. Az új belépők között van Varga János 6, Kertai József 7, Kiszli Ferenc 8, Keresztes Ferenc 8 és Hamrik Mihály 7 holdas dolgozó paraszt.

Együtt érzünk a károsultakkal

Nap, mint nap érkezik szerkesztőségünkhöz levél, amelyekben a termelőszövetkezetek tagjai, állami gazdaságok dolgozói arról írnak, hogy .együtt éreznek a bajbajutottakkal és igyekeznek tőlük telhetőcn takarmánnyal, pénzzel és egyébbel segíteni rajtuk.

TOLNANÉMEDI

A Felszabadulás Termelőszövetkezet agronómusa, Vass Ernő elvtárs levelezőnk a következőket írta:

Termelőszövetkezetünk tagjai közgyűlésen fogadták el az elnök javaslatát, amely szerint 5 mázsa kukoricát és 5 mázsa takarmányszalmát ajánlottak fel. Ezenkívül a tsz-ta- gok egyhangúlag határozták el, azt, hogy mindenki ad erejéhez képest. Első volt a tsz elnöke, Miklós Lajos, aki 50 kg búzát, a vezetőségi tagok közül Béres András 50 kg kukoricát, Győré András párttitkár 50 kg búzát, Borica István 20 kg kukoricát, 20 kg szénát, Süveggyártó István 50 kg kukoricát ajánlott fel. Csak egy-két tagot említettem a sok közül, lehetne tovább sorolni szinte valamennyi tagunkat, akik kukoricát, búzát, burgonyát, és pénzt ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegítésére.

PINCEHELY

A község dolgozó parasztjai egy emberként ajánlották fel terményeiket a bajbajutottak megsegítésére. A gyűjtés folyamatban van, eddig 18 mázsa morzsolt kukoricát, 27 mázsa burgonyát, 12 mázsa takarmányrépát, 360 kg babot, 110 kg korpát, 420 kg szénát és 3.500 forint készpénzt ajánlottak fel. A helyi kórház dolgozói 1.600 forinttal járultak az árvízkárosultak megsegítéséhez. Az egyéni gazdák közül

Mikina György 50 kg répát, Somogyi János 30 kg kukoricát, Berta János 30 kg kukoricát adott.

Külön dicséret illeti a Pincehelyhez tartozó Gyánt pusztai kis úttörőket, akik külön gyűjtöttek 10 kg lisztet, 12 kg babot, 60 kg burgonyát és 86 forintot.

DUNAKÖMLŐD

„A mi termelőszövetkezetünk is csatlakozik az árvíz sújtotta lakosság megsegítéséhez“ — írta levelében Uhrin Vendel elvtárs, a Szabadság Tsz elnöke. — A ma megtartott taggyűlésen határoztuk el, hogy 10 mázsa kukoricát, 15 darab süldőt, 10 darab juhot, 5 darab növendékmarhát es 3000 forint készpénzt adunk, ezenkívül a tagság között is megkezdődött az egyéni gyűjtés és rövidesen több mázsa takarmány és készpénz gyűlik ószsze. Bár mi is árvízkárosultak vagyunk, mert 160 hold területünket elöntött á víz, de azért •úgy érezzük, hogy segíteni kell azokon, akiknek nagyobb káruk van. >

GYÖNK

A két termelőszövetkezet, a yórös Csillag és a Petőfi Tsz összesen 20 mázsa szálastakarmányt és 10 mázsa takarmányszalmát ajánlottak fel. A községi legeltetési bizottság 10 mázsa szálastakarmánnyal járul hozzá az árvízkárosultak megsegítéséhez. Győré Vince, a Vörös Csillag Termelőszövet keZet egyik tagja például egy mázsa búzát ajánlott fel saját készletéből.A termelőszövet kezeteken kívül szépen segítenek az egyéni gazdák is. Eddig több mázsa kukoricát és többezer forintot adtak. Az anyagi segítségen kívül a község lakói 60 gyermeket is vendégül látnak.

Csőszilázs-etetési kísérlet sertésekkel

A Szovjetunió déli részén el terjedten alkalmazzák a kétszeri kukoricatermesztést olyan formában, hogy teljes érés idején a csöveket fosztáslevelek- kel együtt besilózzák sertések részére, amikor egy magas tápértékű szilázs takarmányt kapnak, míg.a zöld szár besiló- zásával a szarvasmarhák részére egy közepes minőségű silótakarmányt kapnak. A betakarítás után erről a.területről még egy termést nyernek.

Ennek a módszernek a tanulmányozása és a hazai viszonyokra való alkalmazása céljából Szigeti János, a2 Állattenyésztési Kutatóintézet seűtés- tehyésztési osztálya egyik mun katársa vezetésével múlt év novemberében egy csőszil ázs kísérletet állítottak be. Az Állattenyésztési Kutatóintézet Középhidvégi Kísérleti Gazdasága felsőhidvégi üzemegységében, ahol 16 darab süldő beállításával kezdték a kísérletet A négy csoportba osztott süldők takarmányé kukorica, árpa, borsó-darából és csőszilázs- ból állt. Az első, vagyis a kontroll csoport nem kapott szilázst, a többi csoport ‘takarmányából a kukoricadara egy részét szilázzsal helyettesítettük. A legtöbb szilázst tehát mindig a IV. csoport kapta. A helyettesítési arány 1:5, azaz 1 deka kukorica helyett 5 deka szilázst adtunk. így emelve az adagokat január végén a IV. csoport egyedeivel darabonkénti négy kiló csőszilázs etetéséig értünk el. Ez volt az a maximális mennyiség, amit a szilázsból maradék nélkül elfogyasztottak. Februárban, vagyis az utolsó hónapban mindegyik csoport egyformán a kontroll csoport abrakadagját kapta, amelyben nem szerepelt a szilázs azzal az elgondolással, hogy az általános hizlalásban a levágás előtt a tömegtakarmányok etetése már nem ajánlatos.

Az állatokat két és félhónapos korban 23,50 kilogrammos átlagsúllyal állítottuk kísérletbe. A havonként történő méréseknél nem jelentős, de észre vehető különbség jelentkezett a kontroli-csoport előnyére, A kísérlet befejezése után a süldők 80 kilós átlagsúlyban kerültek levágásra. A gazdaság központjában összehasonlító kóstolópróbán került elbírálásra a két etetési módszerrel etetett állatok húsának ízletessége. A bírálók 13:5 arányban az abrakos (I.) csoport javára döntöttek, a legtöbb szilázst fogyasztott (IV) csoporttal szemben.

Szigeti János elvtárs, a kóstoló próbán röviden beszámolt arról, hogy a csőszilázs és zöldszár siló készítéssel egy hold terület 10.4 mázsa keményítő értéket képviselő terményt adott le, a beérett kukorica pedig 20 mázsa keményítő értéket adott. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy a csőszilázs készítésnek) tarlóba vetett, másodnövényként termelt kukorica besilózásá- nál van nálunk jelentősége, vagy pedig olyan vidéken, ahol a kukorica nem érik be. A kísérlet arra adott világos képet, hogy hússertéseink takarmányában eddig nem is^ondolt mennyiségben helyettesíthető a drága szemes abrakféleség, jó minőségű silótakarmánnyal, elsősorban jó minőségű silóval, (sűrűre vetett silókukoricára kell gondolnunk) amit a hizlalás első háromnegyed részében minden hátrány nélkül alkalmazni lehet és ez olcsóbbá teszi a hizlalást.

Zábó István

agronómus

Használt a bírálat

Miszla község többször kapott már bírálatot a beadási kötelezettségek teljesítésének elhanyagolásáért. A községbeliek elhatározták, hogy helyrehozzák, amit eddig elmulasztottak.

A községi tanács az elmúlt héten gazdagyűlést hívott össze, amelyen megtárgyalták a begyűjtés helyzetét és azt, mit kell tenni annak megjavítása érdekében. Több olyan vélemény hangzott el, hogy az április 4-re való készülődést használják fel a begyűjtési eredmények fokozására. Ezen felbuzdulva, 34 dolgozó paraszt és a községben levő termelőszövetkezet Ígéretet tett arra, hogy április 4 tiszteletére túlteljesíti negyedévre eső kötelezettségét. A gazdagyűlés után Nagy Rudolf hatholdas dolgozó paraszt, akinek még múltévi hátraléka is volt, teljesítette negyedévi tojásbeadását és hátralékának egy részét is rendezte.

Ahogyan én láttam jónak

— Adjon isten! Hát elhoztam a passzusokat — köszön be Varga Károlyhoz, a dal- mandi Szabadság Tsz elnökéhez egy vatta ruhás> ötven év körüli parasztember, Dobos János.

— Jól van, János bácsi — fogadja az a köszönést. — Akkor hát most már köztünk dolgozik. Pénteken már jöhet is, de pénzt is kap, hogy jobb kedve legyen.

— Pénzt? Hogyan? — csodálkozik a mi emberünk.

— Igen. A behozott állatok, felszerelés értékét. A két lovat, a disznókat 8577 forintra értékeltük. Ebből 1715 forint a szövetkezeti alapba megy, 6862 forint lesz magának kifizetve. Az első részletet, 1715 forintot, megkapja már holnapután.

— Aztán a pénzt nehog^ az asszony kezébe adja — ugratja az agronómus az öreget —, mert akkor aztán könyöröghet ám egy kisfröccsrevalóért.

— De nem úgy van ám az, — szabódik János bácsi — nem kell nekem az asszonynál pénzért könyörögni.

— Pedig úgy hallottam, addig nem merte aláírni a

belépési nyilatkozatot, amíg az asszony nem adott rá engedélyt^

— Ilyet aztán ne mondjom, — erősködik az öreg —, mert az asszonyt nem is kérdeztem meg. Úgy csináltam, ahogyan én láttam jónak.

— Akkor miért jártunk olyan sokáig magukhoz — mondja komoly képpel az elnök, de közben cinkos pillantással kacsint az öregre.

— Mert és nem akartam belépni. Megmondtam, hogy nekem még van elintéznivaló dolgom, várjatok márciusig, akkor belépek. Most itt Vagyok behoztam a lovakat, hoztam be disznót. De ezért marad még nekem is a háztájiban.

— De milyen lovakat hozott be — kezdi újra az ugratást az agronómus. — Az egyik karórágó, a másiknak meg úgy jár a vékonya, mint a harmonika.

— Úgy jár úgy jár — háborodik fel az öreg. — Persze, hogy jár, amikor húz. Ha téged szekérhez fognának, a tied is járna. Ilyen pár lovat nem találsz, mint az enyém, Dobos Jánosé. Én ■ még hét évig is elhajtanám őket. Nem azért van a ló, hogy nyakra- főre zavarja az ember.

— lytinek akar maga lovat hajtani, kiöregedett már abból — kötődik tovább az agronómus. — Eldugdossa maga a hagymát, mint valamikor a „nagyságos asszonynál’’.

— Hát aztán? Nem félek én ott sem — folytatta tovább komoly képpel az öreg Dobos — voltam én már kertész is, sok mindent megpróbáltam nem félek elmenni sehová se, — akár sertésgondozónak is elmegyek, de ha faragni kell valamit, azt is megcsinálom. Én nem válogatok, mint egyik-másik, nem félek attól, hogy nem élek meg. Megvoltam én eddig is.

—- Persze, bírta a sok jószág ugye-? — így az elnök.

—Ír Hát bizony, volt úgy, hogy 50 darab disznó volt az ólban, az istállóban meg két

ló, két tehén> meg a növendékek. A 13 hold földből el tudtam őket tartani. Van még most is. Négy anyagöbe, három hízónakvaló. Le akarom vágni mindhármat, legyen mit ennem. Aztán még a szövetkezetbe is tudtam beadni. Hányán hoztak be rajtam kívül öt disznót, meg két lovat. A négy mázsa zabot csak azért adtam be, hogy legyen a csoportnak vetőmagja, a három mázsa kukoricát meg azért, hogy legyen mit adni a jószágnak. Behoztam negyven mázsa szalmát, mert .igyis gyengén álltok az alommal. — Azért, mert volt miből, — magyaráz önérzetesen öreg Dobos, majd külön kihangsúlyozva folytatja. — Nem azért léptem be mert kifogytam mindenből vagy hogy az adótól, beadástól szabaduljak. — Már 18 kiló baromfit adtam a beadásba. Azt mondom, bolond ember az, aki azt mondja — mert ilyen is van — csak akkor lépek be, ha nem

lesz több, mint egy ingem- gatyám. Bolond beszéd ez ilyen. Nekem megvolt mindenem, mégis beléptem.

— Persze, a sok unszolásra. Meg amikor az asszony engedélyt adott rá — kezd hecce- lődni újból az agronómus.

— Szamárságokat beszélsz — forty an fel újra az öreg. — Me'gmondtam annakidején. — „Nem tudom mikor, de be fogok lépni.’’ Később azt mondtam: „Márciusban belépek.’’ Hát most itt vagyok. És ha még tovább jár a szád, képen törüllek. Nekem itt ne emlegesd a „papucskormányt’’.'

— Ne hallgasson rá János bácsi, csak a szája jár — csi- títja az elnök. — Az a fő, hogy itt van a szövetkezetben, nagy szükség van magára, meg a magához hasonló középparasztokra. Magat 17 egyik legjobb gazdának ismerik Dalmandon, tudjuk, milyen igyekvő ember. Hányszor találkoztunk esténként Alsóleperd felé.

— Bizony, mikor arra lent volt a földem, — este hét óra> félnyolc előtt sohasem indultam hazafelé — bólogat János bácsi,, majd hirtelen odafordul az elnökhöz. — Hanem a beadással, adóval, jégbiztosítással mi lesz, amit eddig rendeztem? Hova számít most az?

— Az ne okozzon gondot magának, — legyint Varga elvtárs. — Az beleszámít majd a szövetkezet kötelezettségébe, mi meg kifizetjük majd érte magának a megfelelő árat. Nem csalódhat semmiben, aki a szövetkezetbe belép, mindennek megkapja az értékét.

—Hát azt én is tudom, azért is jöttem be. Nem félek én a ‘jövőtől, pedig lassan eljár felettem az idő. Jobban megélek én majd, mint azelőtt bármikor, több lesz majd, — mint akkor.

— Azon igyekszünk mindannyian — jegyzi meg az elnök.

— Hát akkor majd megisz- szuk rá az áldomást, — nyújtja búcsúzóra Dobos János bácsi a kezét.

B. I.