Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-10 / 35. szám

Tolni Égi 4 omi Könyvtár , * PÉCS Világ proletárjai egyesüljetek. r A MAI SZÁMBAN: A UlSZ-tagösszeírás tapasztalatai megyénkben (2. o.) — Űj Tsz alakult Tolnán (3. o.) — Munkához lát a Szek­szárdi Béke Tsz újonnan választott pártvezetösége (3. o.) — Tavaszi élet a hó alatt (3. o.) — Az elmúlt he­tekben (3. o.) — Ozorai pillanatképek (4. o.) J AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTT5ÄGANAK LAPJA Xin. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM. ARA: 5« FILLÉR. PÉNTEK, 1956. FEBRUÁR 10. n költségvetés visszatükrözi azt a programot, amelynek végrehajtása elősegíti a szocializmus építését, a második ötéves terv megvalósítását Az 1956. évi költségvetés az Országgyűlés előtt Az Országgyűlés ülésszaká­nak első napján Hegedűs And­rás elvtárs bszámolójához első­nek Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségének tagja, a Szabad Nép szerkesztő bizottságának veze­tője szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy nemzetközi politikánk leg­főbb célját, a tartós békét a béketábor erejének tartós gya­rapodása támasztja alá. A szocialista tábor országai- közötti kapcsolatról szólva, ki­jelentette, hogy a mi táborunk­ban az országok, államok kap­csolata minden egyes nép, sőt, minden egyes dolgozó legele­mibb érdekeit fejezi ki. Ez az első olyan szövetségi rendszer a történelem során, amelyet nem bonthatnak meg belső ellenté­tek, amely nem lazulhat a nem­zetközi helyzet változó körűimé nyei között. Emlékeztetett arra, hogy a ve­zető imperialista hatalmak — egyes politikusai és részben kor mányköreik részéről a hideg­háború felelevenítésére irányu­ló törekvés tapasztalható. — Teljesen egyetértek a Mi­nisztertanács elnökével, Hege­dűs elvtárssal, — mondotta Horváth Márton elvtárs, — aki elítélte és megbélyegezte azokat az állam szuverénitását és né­pünk önérzetét sértő akciókat és nyilatkozatokat, amelyek az Egyesült Államok egyes vezető politikusai és hivatalos szemé­lyiségei részéről tapasztalhatók. A továbbiakban hangoztatta: Bármennyire súlyos provoká­ciók céltáblája lett hazánk, egy pillanatra sem engedjük eltérí­teni magunkat a békés együtt­élés politikájától. Ezután Barcs Sándor az Or­szággyűlés Külügyi Bizottságá­nak tagja, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, majd Pé­ter János országgyűlési képvi­selő református püspök szólalt fel. Beszélt hazánknak ENSZ- be való felvételének jelentősé­géről s rámutatott arra, hogy Népköztársaságunk bel- és kül­politikája egyaránt megfelel a szabadság és emberiesség alap^ elveinek. Szabó Gusztáv Pest megyei képviselő, a gödöllői Ganz Árammérőgyár dolgozójának felszólalása után Rónai Sándor javaslatára az Országgyűlés egyhangúlag a következő hatá­rozatot hozta: — Az Országgyűlés 1956. feb­ruár 8-i ülésén meghallgatta, megvitatta és jóváhagyta Hege­dűs András elvtársnak, a Minisz tertanács elnökének a Magyar Népköztársaság külpolitikai helyzetéről, a kormány külpoli­tikai tevékenységéről és a var­sói szerződésben résztvevő ál­lamok Politikai Tanácskozó Bi­zottságának prágai üléséről szóló beszámolóját. — Az Országgyűlés helyesli és támogatja a kormánynak a nemzetközi feszültség enyhíté­sét szolgáló intézkedéseit, így a Magyar Népköztársaságnak a szocialista tábor országaihoz fűződő testvéri kapcsolatai meg. szilárdítását, valamint a töb­bi államokkal való viszonya ki- szélesítésére irányuló erőfeszí­téseit; egyetért a Magyar Népköz- társaság kormánya képviselői­nek a varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Ta­nácskozó Bizottságának prágai ülésén kifejett tevékenységével és jóváhagyja az ülésen részt vevő államok közös nyilatkoza­tát; elfogadja a kormány javasla­tát további parlamenti küldött­ségek meghívására; egyetért a kormány szilárd állásfoglalásával egyes imperia lista köröknek országunk bel- ügyeibe való beavatkozási kísér leteivel szemben. Az Országgyűlés örömmel üdvözli hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe és köszönetét fejezi ki mindenekelőtt a Szovjetunió kormányának és mindazon ál­lamok kormányainak, amelyek támogatták hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. Az Országgyűlés jóváhagyta a kormány külpolitikáját, amelynek célja, a népek közötti békés együttműködés, a béke ügyének megszilárdítása, né­pünk békés építőmunkája biz­tonságának növelése. I csütörtöki ülés Az Országgyűlés ülésszaka csütörtökön délelőtt folytatta munkáját. Az ülés napirendjén az Egye­sült Nemzetek alapokmányának törvénybeiktatásáról szóló tör­vényjavaslat, továbbá az 1956. évi költségvetés és a költség- vetési törvény tárgyalása szere­pelt. Az ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla elvtársak/ Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplo­máciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor az Or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Majd Mihályfi Ernő a Külügyi Bizottság helyettes elnöke is­mertette az Egyesült Nemzetek alapokmányának törvénybeik­tatásáról szóló törvényjavasla­tot. — Ismeretes történelmi tény, hogy az alapokmány legfonto­sabb elvi megállapításai, ame­lyek a bevezetésben és az első fejezet, első cik­kében foglaltatnak, a Szov­jetunió kezdeményezésére és követelésére kerültek az alap­okmány szövegébe — mondot­ta. — E rész hitet tesz a nem­zetközi béke és biztonság fenn­tartására, a jószomszédként, békességben való együttélés, az alapvető emberi jogok, az em­beri személyiség méltósága és értéke, a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága, a vitás kérdések tárgyalások útján való megol­dása mellett. Ezek voltak azok az elvek, amelyek a Szovjet­unió vezette béketábort vezér­lik, amelyeket a világ népei­nek nagy többsége vall, s ame­lyeknek érvényesüléséért a Szovjetunió egy évtized óta szi­lárdan harcol az ENSZ-ben. A Magyar Népköztársaság­nak sokáig kellett várni, amíg teljesült jogos kérése és tagja lett az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének. De a felszabadult magyar nép ez alatt az idő alatt is híven követte és meg­tartotta azokat a nemes elve­ket, amelyeket az alapokmány is tartalmaz. Ezt hivatalosan elismerte a2 Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlése is, — folytatta Mihályfi Ernő .amikor 1955 de­cember 14-én felvette tagjai közé a Magyar Népköztársasá­got. — Azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai lettünk, — mondotta, — idősze­rűvé vált, hogy az alapokmányt a többi tagállamhoz hasonlóan, törvénykönyvünkbe beiktassuk. Ez a törvényjavaslat tehát azt jelenti, hogy azokat az eszmé­ket, amelyek eddig is életünk vezérlő törvényei voltak, most törvényes kötelességként az alapokmány megfogalmazásá­ban is vállaljuk. Befejezésül a Külügyi Bizott­ság nevében javasolta, hogy az Országgyűlés a törvényjavasla­tot fogadja el. Az Országgyűlés a törvény- javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Olt Károly elvtárs beszéde Ezután Olt Károly pénzügy- miniszter emelkedett szólásra. A népgazdaság 1956. évi terve — amelyet az Országgyűlés múlt év novemberében jóváha gyott — a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népko^táj- saság kormánya politikájának megfelelően a szocializmus alapjainak az iparban és a me­zőgazdaságban való továbbépí tését, a lakosság kulturális és szociális igényeinek fokozot­tabb kielégítését tűzte ki leg­fontosabb feladatként. A Ma­gyar Népköztársaság 1956. évi költségvetése a népgazdasági terv fő célkitűzéseit szolgálja s végrehajtása biztosítja a meg felelő pénzfedezetet e célok megvalósításához — kezdte be­szédét, majd így folytatta: Mint ismeretés, az 1955. évi népgázdasági tervet sikerrel'fe­jeztük be. Az előző évvel szemben újra emelkedett az ipari és a mezőgazdasági termelés, nőtt a munka termelékenysége, csökkent az önköltség. Jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. Erősödött a munkafegyelem, megszilárdult i’.ok tekintetben az állampolgári fegyelem. Mindezek alapján emelhettük népünk életének anyagi, szociális és kulturális színvonalát. Az elért eredményekben döntő szerepe volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve zetősége 1955. évi márciusi ha­tározatának, amely leleplezte a jobboldali elhajlás káros politi­kai és gazdasági következmé­nyeit és világos utat mutatott a dolgozó nép számára. Népünk, élén munkásosztá­lyunkkal, fellelkesülve a Köz­ponti Vezetőség határozatán, je lentős eredményeket ért el: vé- getvetett az egyhelyben topo- gásnak és biztosította népgaz­daságunk egészének felfelé íve lő vonalát. Az elért eredményekért köszönet illeti meg dolgozó népünket, mindenekelőtt di­cső munkásosztályunkat, mely ismét harcban és mun­kában bizonyította be, hogy hivatott vezetője országunk­nak. (Taps.) Az 1955-ös esztendő állami költségvetésének előzetes mér­lege azt mutatja, hogy a költ­ségvetési év 44 milliárd 873,962.000 forint bevétellel, 43 milliárd 94,366.000 forint kiadás sál tehát egymilliárd 779 596 000 forint, a tervezettet 276,000.000 fo­rinttal meghaladó bevételi többlettel zárult, ami az ál­lamháztartás szilárd egyen­súlyát bizonyítja. Az államháztartás bevételi több lete lehetővé tette a beruházási keretek évközi emelését és a népgazdaság készleteinek nö­velését. A továbbiakban rámutatott arra, hogy az 1955. évi állami költségvetés bevételeinek döntő része a szocialista szektorból származik. A költségvetésbe összpontosított pénzeszközök döntő részét az ipari és mező- gazdasági termelés növelésére, a közlekedés és kereskedelem fejlesztésére, valamint a lakos­ság szociális és kulturális hely­zetének, lakásviszonyainak to­vábbi javítására fordította a kormány. Az 1955. évi beruházási ter­vet túlteljesítettük és 9,8 milli­árd forintot fordítottunk a nép­gazdaság állóalapjainak növelé­sére. Az üzembehelyezett nehéz­ipari beruházásokkal népgazda­ságunk termelői kapacitása számottevően megnövekedett, főleg az ércdúsítás, timföld- gyártás, villamosenergia, hen­gereltacél és a nitrogénműtrá­gya termelés területén. A költ­ségvetés egészségügyi és szoci ális kiadásokra közel 11 milli­árd forintot fordított, tehát 640,000.000 forinttal többet, mint az előző évben. Részletesen elemezte gazda­ságunk számos fogyatékossá­gait is. Majd elemezte az 1956. évi állami költségvetést, mely az Országgyűlés által már elfoga- I dott népgazdasági terven ala­pul. n költségvetés mérlege több mint eqvmilliárd forint bevételi többletet mutat 1956. évi állami költségvetés 43 milliard 332,540.000 forint bevételt, 42 milliárd 147,114.000 forint kiadást irányoz elő. A költségvetés mérlege tehát egymilliárd 185,426.000 forint bevételi többletet mutat. Ezen felül az állami vállalatok 3 milliárd 549,760.000 forintot fordítanak saját eszközökből forgóalapjuk kiegészítésére és beruházásokra. A kitűzött feladatok meg­valósítása mindenekelőtt megköveteli a bevételi tervek maradékta­lan teljesítését. A költségvetés bevételeinek leg nagyobb részét az állami válla­latoktól származó forgalmi adó és nyereségbefizetés alkotja, kisebb részét a szövetkezetek­től és a lakosságtól befolyó adóbevételek, államkölcsön be­fizetések. társadalombiztosítási és egyéb bevételek képezik. Rámutatott arra, hogy az állami vállalatok pénzügyi ter­vében lényegesen nő a nyere­ség összege és aránya. A költségvetési kötelezettsé­gek teljesítéséhez feltétlenül szükséges, hogy vállalataink javítsák a gazdálkodás színvo­nalát, teljesítsék a terv terme­lési és önköltségi mutatóit. Szükséges, hogy a termelés ész­szerűbb megszervezésével, a gépek és berendezések jobb ki­használásával, a fejlettebb mun kamódszerek alkalmazásával, a műszaki színvonal emelésével nagyot lépjenek előre. Jelentékeny hozzájárulás cél kitűzéseink megvalósításához a lakosság adófizetése. Adófizető lakosságunk — első­sorban dolgozó parasztságunk — látva elért eredményeinket és érezve államunk támogató sát az elmúlt évben,.túlnyomó többségben pontosan és lelki- ismeretesen tett eleget állam- polgári kötelezettségének. Ez zel is kifejezte, hogy helyesli, támogatja pártunk és kormá­nyunk politikáját. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a közelmúltban nagyje­lentőségű rendeletet adott ki a mezőgazdasági lakosság jövede­lemadó rendszerének megvál­toztatásáról. Az új adózási rendszer helye­sen egyezteti össze a társa­dalmi érdekeket az állampol­gárok személyes érdekeivel. Érdekeltté teszi a parasztságot magasabb terméseredmények elérésében, állatállománya ál­landó feilesztésében, ugyanak kor korlátozza a még meglévő tőkés elemeket. Az új adó ösz- szege megfelel a mezőgazdasági termelés, a parasztság bevételei emelkedésének és kiküszöböl' az adózásban fennálló belső aránytalanságot. Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi állami költsésve tés kiadásainak 53.3 százalékát 22 milliárd 473,000.000 forintot, a vállalatok saját eszközeik­ből, nyereségből, amortizá cióból pedig további 3550,000.000 forintot, összesen 26 milliárd és 23,000.000 forintot népgazdasá­gunk fejlesztésére, gazdasági kiadásokra fordítunk. A gazdasági kiadásokra elő­irányzott összegből az ipar fej­lesztésére szolgál mintegy 9 milliárd forint, amelyből az 5,3 milliárd forint a beruházás. A termelés tervezett növeke­dése — amely 1956-ban több gé pet, több épületet ad a népgaz­daságnak, több lakást, több fo­gyasztási cikket biztosít a la­kosságnak, — megköveteli a termelés gazdaságosságának fo­kozását, tartalékainak feltárá­sát, a takarékosság érvényesí­tését. El kell érnünk, hogy termékeinket kevesebb mun­ka és anyagráfordítással, jobb minőségben és olcsób­ban állítsuk elő. Ennek érdekében a népgazda­sági terv — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ha­tározatának megfelelően — fő­feladatként jelöli meg a mű­szaki színvonal jelentős emelé­sét, korszerű technológiai eljárá sok széleskörű bevezetését és a fejlett, új technika alkalma­zását. Az új technikáért folyó harcban nagy jelentősége van az új, modern gépeknek, ame­lyekre a költségvetés beruhá­zási előirányzata biztosít fede­zetet. Az 1956. évi költségvetés a műszaki fejlesztés keretében új gyártmányok bevezetésére 358 millió forint forgóalapot irá nyoz elő. A kohó és gépipar te­rületén már bevezettük a gyárt mányok fejlesztésére ösztönző új finanszírozási rendszert és fokozatosan terjesztjük ki az ipar többi területére. A műsza­ki fejlesztés céljait szolgálja az ipari kutatóintézetek és vál- . lalati kutatások céliára elő­irányzott többszáz millió forin­tos előirányzat is. A műszaki színvonal emelése azonban nemcsak az új gépek, új üzemek, kutatások kérdése. Megvan a lehetőség és tegyük hozzá, bő lehetőség arra, hogy új beruházások nélkül a gazdál­kodás színvonalának emelésé­vel, a szigorú szervezettség, rend és fegyelem megteremtésé vei is javítsuk üzemeink mun­kájának színvonalát, terméke­ink minőségét. Szükség van arra is, hogy le- küzdjük azt a nem ritkán mu­tatkozó idegenkedést, amely egy-egy új technológiai eljárás­sal, módszerrel szemben meg­nyilvánul. Nem kétséges, hogy tehetséges munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk több­sége — követve a párt és a kormány útmutatásait — él az adott lehetőségekkel — és min­dent megtesz az új technika fejlesztéséért, elsajátításáért, hogy ezáltal is fokozhassuk a szocializmus építésének ütemét. Az önköltségcsökkentés egyik feltételének, az anyagtakarékos ságnak elemzése után Olt Ká­roly a mezőgazdaság fejlesztésé vei kanrsolatos nagyjelentősé­gű feladatokat ismertette. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents