Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-16 / 40. szám
To inai M Világ proletárjai egyesüljetek! 1 Egyetemi Xöny^Ar PÉ XUl. ÉVFOLYAM 40. SZÄM. ARA: 50 FILLÉR. r A MAI SZAMBÁN: Magyar—német árucsereforgalmi megállapodást írtak alá (2. o.) — Az SZKP XX. kongresszusa anyagának megismerése előbbre viszi a mi munkánkat is (3. o.) — Tapasztalatok a Simontornyai Bőrgyárban (3. o.) — A falu becsületéről van szó (3. o.) — Takarékosan... (4. o.) V ____________________________J A Z MDP TOLNAMEGYEI PÄPTBIZ OTT5ÁGÁNAK LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1956. FEBRUÁR 16. A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa kedden délelőtt kezdte meg munkáját a nagy Kreml-palotá ban. A kongresszus vezetői szerveinek, — elnökség, titkárság, szerkesztőbizottság, mandátumvizsgáló bizottság megválasztása után elfogadták a kongresszus napirendjét. Ezután került sor a Központi Bizottság beszámolójára, amelyet in. űz. nruscsov, a xvozpomx Bizottság első titkára mondott el. Az alábbiakban — a TASZSZ jelentése alapján — kivonatosan ismertetjük a beszámolót. N. Sz. Hruscsov a XIX. és a XX. pártkongresszus között eltelt időt a párt által végzett munka terjedelmét, valamint azoknak az eseményeknek a jelentőségét illetően, amelyek a beszámolási időszak alatt országunkban és határainkon túl történtek, úgy jellemezte, mint „az egyik legfontosabb időszakot az SZKP történetében, annak a harcnak a történetében, amelyet a párt hazánk hatalmának gyarapításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, a világ békéjéért vív.“ A nemzetközi helyzetről N. Sz. Hruscsov beszámolójának első részében a Szovjetunió nemzetközi helyzetével foglalkozott. „Korunknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világ- rendszerré vált. A kapitalizmus erőtlen nek bizonyult arra, hogy megakadályozza e világtörténelmi folyamatot. Megcáfolhatatlan ténnyé vált, hogy egyidejűleg két egymással ellentétes világgazdasági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer, s ezek különböző törvények szerint és ellentétes irányban fejlődnek“ — mondotta. A XIX. pártkongresszustól a XX. pártkongresszusig terjedő időszakot a Szovjetunió, valamint az összes szocialista országok négazdaságának hatalmas fel lendülése jellemzi. N. Sz. Hruscsov 1929-től kez- dődőleg összehasonlította a Szovjetunió ipari termelésének fejlődési ütemét a tőkés országok ipari fejlődésének ütemével, s rámutatott: ezekből az adatokból látható, hogy a Szovjetunió 26 év alatt a hatalmas veszteség ellenére, amelyet a háború a népgazdaságnak okozott, több mint hússzorosára növelte ipari termelését, mialatt a rendkívül kedvező feltételek között lé vő Egyesült Államok csupán valamivel több, mint kétszeresére tudta növelni termelését. A kapitalista világ ipari össztermelése nem egészen kétszeresére növekedett. A népi demokratikus országok is jelentősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari termelés növekedésének ütemét tekintve. A Szovjetunió az ipari termelés volumene szempontjából már most a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb lesz a szocialista rendszer ipari bázisa. Az előadó megállapította, hogy „a szocializmus országainak fejlődését teljes önállóságuk és mind politikai, mind gazdasági füg getlenségük jellemzi... A szocializmus országai a testvéri együttműködés szálait erősítve, önzetlenül- segítik egymást a gazdasági fejlődésben.“ N. Sz. Hruscsov a tőkés országok helyzetét jellemezve megáll am'totta,, hogy a kapitalista világgazdaság igen egyenlőtlenül fejlődik és ingatagabb, mint volt. Az Egyesült Államokban a háború utáni időszak alatt háromszor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmusnak ebben a legfőbb országában gazdasági válság kezdett kibontakozni, s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hajsza állította meg. A tőkés országok többségének bizonytalan pénzügyi helyzete, sok ország agrárválsága, a kapitalista orszá gok világkereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet. Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. Megállapította, hogy „az Egyesült Államok kezdi elvesz teni azt a monopolhelyzetét, amelyet a kapitalista világpiacon az első háborút követő években elfoglalt.“ A kapitális ta világpiacon újból megjelent Nyugat-Németország és Japán. Ezek az országok, akárcsak Anglia és Franciaország, majd nem visszaszerezték háborúelőtti pozícióikat a világpiacon. „A tőkés országok között mind nagyobb erővel lángol fel a gazdasági harc.“ N. Sz. Hruscsov megállapí tóttá: a piackérdés még jobban kiéleződött azzal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, egyre fejlődő szocialista piac megjelenése folytán mindinkább összeszűkülnek. Ezenkívül a gyarmati elnyomás alól felszabadult, gazdaságilag elmaradott országok is hozzálátnak iparuk megteremtéséhez. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a tőkés országokban szüntelenül éleződnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben. A továbbiakban N. Sz. Hruscsov elemezte a nemzetközi kapcsolatban végbement folyamatot. Döntő jelentőségű — mutatott rá —, hogy szüntelenül növekednek a szó cializmus, a demokrácia és a béke erői, a nemzeti felszabadító mozgalom erői. Ez idő alatt a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország külpolitikai al lásai még jobban megszilárdultak, tekintélyük megnövekedett és nemzetközi kapcsolataik nagymértékben kiszélesedtek. A szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyással van a világesemények alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei továbbra is „erő-politikát” folytattak. N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a béke erői az utóbbi években jelentősen gyarapodtak. „A nemzetközi élet ján mondotta — porondalahatalmas „béke-övezet' kult ki, amely felöleli Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem másfélmil- liárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságának többsége”. A békeharcban — mutatott rá N. Sz. Hruscsov — rendkívüli jelentőségű a munkásosztálynak, szakszervezeteinek és" v politikai pártjainak egysége. „A békeharc érdekei azt követelik, hogy félretéve a kölcsönös vádaskodásokat, megtaláljuk az érintkezési pontokat és ezen az alapon kidolgozzuk az együttműködés alapjait. Emellett lehetséges és szükséges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoportjaival is, amelyek a szocializmusba való átmenet formáiról más nézeteket vallanak, mint mi.” Az előadó rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az imperializmus vereséget szenvedett Keleten is, ahol „összeomlanak a kapitalizmus évszázados tartó pillérei és a népek mind bátrabban veszik kezükbe sorsuk eldöntését”. A legutóbbi évtizedekben a gyarmati és félgyarmati függésből több, mint 1200 millió ember, azaz a földkerekség lakosságának majdnem a fele szabadult ki. N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A nagyhatalmak sorába került a népi Kína' és a független Indiai Köztársaság. Szemünk láttára lendült fel a délkeletázsiai országok, az Arab-Kelet politikai és gazdasági élete. Megkezdődött az afrikai népek ébredésének folyamata. Fokozódott a nemzeti felszabadító mozgalom Brazíliában, Chilében és más latinamerikai országokban... Most már napirendre került az egyik legélesebb és legidőszerűbb kérdés: a . szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása.“ Ezután rámutatott arra, hogy a volt gyarmatok és félgyarmatok népei, miután kivívták a politikai szabadságot, független nemzetgazdaságuk megteremtéséhez modern berendezést kaphatnak „a szocializmus országaitól, és ezért nem kell semmilyen politikai vagy katonai jellegű kötelezettséggel fizetniük.” De „továbbra is gyarmati vagy félgyarmati függőségben él az afrikai kontinens nagy része, egyes ázsiai, valamint közép- és délamerikai országok”. Növekednek az ellentétek és fokozódik a harc a gyarmatosító hatalmak között a befolyási övezetekért, a nyers- anyaforrásokért és az értékesítési piacokért. „A SEATO, a bagdadi szerződés — emelte ki N. Sz. Hruscsov — nemcsak agresszív katonai és politikai csoportosulás, hanem a leigázás eszköze, az elmaradott országok gyarmati jellegű kizsákmányolásának új formája is ... Az a harc amelyet a keleti országok népei a tömbökben való részvétel ellen folytatnak — harc a nemzeti függetlenségért.” A szónok ezután jellemezte a Szovjetunió szerepét a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcban. „A Szovjetunió békés kezdeményezése a nemzetközi események menetére óriási hatást gyakorló egyik legdöntőbb tényező lett — mondotta. A Szovjetunió békés kezdeményezésének sikerét az ösz- szes békeszerető országok támogatása és közös akciói jelentősen elősegítették. Nem voltak hiábavalóak a béke szerető országok és népek erőfe szításéi. A háborút követő években először enyhült bizonyos mértékben a nemzetközi feszültség’”. N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyhatalmak álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Most az Egyesült Államokon, Anglián és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem azt1 jelenti, hogy a Szovjetunió lemond a nemzetközi feszültség enyhülése és a béke megszilárdítása érdekében teendő további erőfeszítésekről”. Hangsúlyozta, hogy „az egyenlő erőfeszítések és a kölcsönös engedmé- e1:- elengedhetetlenül szükségesek a nagyhatalmak kapcsolataiban. A tárgyalásoknak kell a nemzetközi kérdések egyetlen megoldási módszerévé válniok”. Rámutatott azokra a legfontosabb problémákra, amelyeknek megoldása megteremtheti a tartós béke alapját; ezek: „az európai kollektív biztonság biztosítása, az ázsiai kollektív biztonság biztosítása, a leszerelés.“ A világbéke megszilárdítása érdekében — mondotta ezután N. Sz. Hruscsov — .óriási jelentőségű lenne a világ két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése. Feltételezzük, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert öt elve alkotná, ez valóban kiemelkedő jelentőségű lenne az égésr. emberiség szempontjából és természetesen. nem kevésbé lenne hasznos az Egyesült Államok népének, mint a Szovjetunió népének és minden más népnek is’’. A Szovjetuniónak' Nagy- Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolatairól N. Sz. Hruscsov kijelentette: „A jövőben is törekszünk Nagy- Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolataink további megjavítására. Nekünk, európai országoknak sok közös érdekünk van. És elsősorban közös gondunk, hogy megakadályozzuk az új háborút.“ A Szovjetunió — mondotta — változatlanul azon lesz, hogy ezután is növelje és erősítse barátságát és együttműködését a keleti országokkal. „Úgy véljük — mondotta —. hogy Iránban, Törökországban és Pakisztánban megértik: ezeknek az országoknak létérdekük a normális viszony a Szovjetunióval”. Az előadó külön utalt arra, hogy az államok kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak kibővítése nagyjelentőségű kölcsönös viszonyuk további megjavulása szempontjából. Hruscsov ezután a jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad országunk külpolitikájának általános vonala”. Megcáfolta a béke ellenségeinek azokat a koholmányait, hogy a Szovjetunió a forradalom ..exportjával’’ más országokban meg akarja dönteni a tőkés rendet. „A kommunizmus diadalába vetett meggyőződésünknek az az alapja — mondotta N. Sz. Hruscsov, — hogy a szocialista termelési mód döntő fölénybe^ van a kapitalistával szemben ... M.mdíf? azt hirdettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megteremtése egyik vagy másik országban ezen országok népeinek bel- ügye”. A szónok megállapította hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebbkörű nemzetközi elismerésre lel, mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov felvetette azt a kérdést, vajon, elkerülhetetlen-e az új háború, s erről ezt mondotta: „Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresszióra törekednék, megkísérelhetik a háború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma már vannak olyan hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború kirobbantá- ában, ha pedig az agresszorok mégis háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mérnek rájuk, meghiúsítják kalandor terveiket.” Az előadó rámutatott arra, hogy a nemzetközi küzdőtéren végbemenő gyökeres változások új távlatokat nyitnak meg az országok és nemzetek előtt a szocializmusra való áttéréshez. „Teljesen valószínű — mondotta Hruscsov —, hogy a szocializmusra való áttérés formái mind változatosabb alakot, öltenek. Emellett nem szükséges, hogy ezeknek a formáknak a megvalósítása minden körülmények között polgár- háborúval járjon ... Felmerül annak a lehetőségnek a kérdése, a hogy a parlamentáris út is felhasználható-e a szocializmushoz való átmenetre.” Számos kapitalista országban a munkásosztály maga köré egyesítve a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, valameny- nyi hazafias erőt, kivívhatja a parlamentben a szilárd többsé- ge^ és a népakarat eszközévé változtathatja a parlamentet s megteremtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyreható társadalmi változások' végrehajtását. N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió nemzetközi helyzetének elemzését a párt külpolitikai feladatainak vázolásával fejezte be. „Tevékenyen harcolnunk kell a békéért és a népek biztonságáért, az országok közti bizalom helyreállításáért, arra törekedve, hogy a nemzetközi , feszültség eddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozásává változtassák”. A Szovjetunió belső helyzete A beszámoló ezután áttért a Szovjetunió belső helyzetére Hruscsov hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetet „a társadalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet társadalmi és államrend további megerősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szov jet kultúra minden irányú fejlődése jellemzi.“ „A Szovjetunió Kommunista Pártja — mondotta az előadó — a nagy Lenin végakaratától vezérelve szakadatlanul gondoskodott és gondoskodik a nehézipar elsődleges fejlesztéséről. A párt továbbra is a legszilárdabban és a legkövetkezetesebben követi ezt a fő vonalát”. Az ötödik ötéves terv esztendeiben a párt biztosította valamennyi iparág újabb hatalmas fellendülését. Az ötéves tervet határidő előtt — négy év és négy hónap alatt — teljesítettük. Az ipar össztermelése 1955-ben az 1950. évihez viszonyítva 185 százalékra, a termelőeszközök termelése 191 százalékra, a fogyasztási cikkek termelése 176 százalékra növekedett, fém- és fűtőanyagipar, a vil- lamosenergia-ipar és más, fontos nehézipari ágak termelése. A leggyorsabb ütemben a gépgyártás fejlődött Évről- évre növekszik a közszükségleti cikkek gyártása. „Országunk — mondotta N. Sz. Hruscsov — a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben növeli termelését, mint a legfejlettebb tőkés országok. A Szovjetunió ipari térmelésének átlagos évi növekedése az elmúlt öt esztendőben több mint háromszorosa volt az Egyesült Államokénak és 3,8-szer akkora, mint Angliáé.“ A munka termelékenysége az iparban 1955-ben csaknem (Folytatás'a 2. oldalon.)
