Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-04 / 30. szám

lftií. FEBRUÁR 4.

TOLNAI NAPLÓ

3

A

W

Értekezleten beszélte meg az elkövetkezendő feladatokat a gyönki járási Hazafias Népfrontbizottság

A gyönki járási Hazafias Népfrontbizottság értekezletet tartott a községi népfrontbizott sági elnökök részvételével. Szabó János elvtárs, járási Hazafias Népfrontbizottság elnöke mondott beszámolót. Értékelte a járás népfront-mozgalmának eredményeit. Különösen olyan szempontból, hogy mit tettek az őszi vetések és az állammal szembeni kötelezettség teljesítése érdekében. Dicséretben részesítette azokat a népfrontbizottsági tagokat, akik nemcsak egyéni példamutatásukkal, hanem a község valamennyi dolgozójának mozgósításával se- . gítették pártunk célkitűzéseinek megvalósítását.

A beszámoló igen sokat foglalkozott a községpolitikai tér vek megvalósításával, amelyben nagy részük volt a községi népfrontbizottságoknak, mert 5k szervezték a társadalmi munka jelentős részét. Foglalkozott azzal is a beszámoló, hogy a népfrontbizottságok hogyan kapcsolódtak bele a békemozgalomba. Az ezzel kapcsolatos tevékenységük főleg az ismeretterjesztő előadá sok szervezése volt.

A DISZ munkájával kapcsolatban elmondta, hogy igyekeztek a Szülők körében olyan han gulatot teremteni, hogy fiaikat és leányaikat küldjék a Díszbe és maguk is részt vegyenek a rendezvényeken.

A, beszámoló az eredmények mellett megmutatta a hiányosságokat is. Megemlítette, hogy a népfrontbizottságok még közéi sem tevékenykedtek az erejükhöz és a lehetőségekhez mér ten megfelelően, a soron lévő feladatok sikere érdekében. A népfrontbizottsági elnökök nem tudták mozgásba hozni a bízott ságok egészét és azt sem, hogy rendszeres összejöveteleken megtárgyalják a feladatokat.

Megszabta a tennivalókat Js a beszámoló:

st társadalmi munka szervezése és a nemzetközi békeharc eredményeit ismertető előadá S*k mellett különböző szaktanfolyamok szervezésében kell tevékenykedniök

és segíteni az őszi vetések gondozását és a tavaszi munkákra való jó felkészülést. Ezen kívül még szélesebb körűen kell foglalkozni a DISZ-szervezetek segítségével és a különböző szervek akcióinak támogatásával.

Az értekezleten mintegy 11 népfrontbizottsági tag szólalt fel. Valamennyien egyetértettek a beszámolóval és azt kiegészítették saját községük tapasztalataival. Több népfrontbizottsági tag arról beszélt, hogy községük adósságmentesen kezdte az idei évet, és ebben nagy szerepe volt a Hazafias Népfrontbizottságnak. Szá- razdról Bus Pál Hazafis Népfrontbizottsági elnök elmondotta, hogy mennyire fontos egy- egy feladat megoldásánál a teendőket megbeszélni a népit ontbizottság tagjaival. Szá- razdon ilyen módszerrel dolgoz tak a békekölcsön jegyzés során és az őszi munkák elvégző sénél. Elhatározták, hogy követik Miszla község példáját a község szépítésében, a házak i endbehozása terén.

Igen jó hozzászólása volt Oláh Mihály pálfai népfrontbizottsági elnöknek, aki elmondotta, hogy

a békekölcsönjegyzés mindig nehéz munka volt Pál- fán, de az elmúlt ősszel hétszeresére sokszorozódott a jegyzők száma az elmúlt évihez viszonyítva és ebben jelentős szerepe volt a népfront bizottsági tagok tevékenységének. A község villanyt kapott és ehhez mintegy 150 000 forint értékű társadalmi mun kával járultak hozzá. ,

Jelentősen megszilárdult az állampolgári fegyelem és noha tavaly csak 98 százalékra teljesítettek a község lakói az állampolgári kötelezettséget, de az idén úgy tevékenykedünk, hogy hiánytalanul meglegyen a 100 százalék. Foglalkozott azzal is, hogy mint tanító, milyen segítséget ad a DISZ munka megjavításához.

Préger István elvtárs, a Si- montornyai Bőrgyár dolgozója a községi Hazafias Népfrontbizottság elnöke elmondotta, hogy tavaly a község fejlesztésére 12 pontban tettek javaslatot és ebből 11-et meg is való sítottak. Arról is beszélt Préger elvtárs, hogy

az ipari munkásság milyen lelkesedéssel dolgozik tervei teljesítéséért, de azt várják, hogy a parasztság is még nagyobb mértékben ki vegye ré szét az országépítés nagy munkájából.

Amint mondotta, a falusi népfrontbizottságoknak az az egyik legfontosabb feladatuk, hogy erre mozgósítsák a község lakosságát.

Kiss János kalaznói népfront bizottsági elnök sokat foglalkozott a fiatalság nevelésével. Elmondotta, hogy a népfrontbizottság tagjai sokat beszélgetnek a szülőkkel, gyermekeik helyes neveléséről.

Szabados Ferenc a Borjád Hangos-pusztai tsz elnöke fel szólalásában beszámolt termelőszövetkezetük fejlődéséről és megmutatta, hogyan küzdötték le a nehézségeket, hogyan tudtak nagyobb eredményeket elérni, mint az egyéni dolgozó parasztok. 1954-ben munkaegységenként 27,5 forintot tudtak osztani, de az elmúlt gazdasági évben már 47,50 forint volt az egy munkaegység értéke. Jövedelmük nagy részét az állat- tenyésztés adta. A sertéstenyészet például mintegy 250 000 forint hasznot hozott. Beszélt arról is, hogy a szép jövedelem nyomán milyen nagy jólétben élnek a tsz tagjai.

Felszólalt az értekezleten Gyuricza István elvtárs, a Gyönki Járási Pártbizottság másodtitkára. Megköszönté a népfrontbizottságok tagjainak azt a lelkes munkáját, amit tét tek a községeik előtt álló feladatok végrehajtásáért. Amint mondotta:

Hőgyészen, Gyönkön, Pálfán, Simontornyán és más helyeken a Hazafias Népfrontbizottság megtalálta azt a módszert, amellyel eredményesen tudja segíteni az előrehaladást.

Beszélt arról is, hogy ma már nem tapasztalhatók azok a jobb oldali nézetek, mint március előtt, amelyek szerint a DISZ-t egyes helyeken igyekeztek be olvasztani a népfrontba és a Hazafias Népfront nem egy helyen igyekezett a párt és a tanács fölé kerekedni. Helyes gyakorlat alakult ki, helyes úton jár a Hazafias Népfront, mert az irányító szerveket kéz a kézben segíti a közös feladatok elvégzésében.

Gyuricza elvtárs részletesen foglalkozott a feladatokkal. Elmondotta, mit kell tenni a mezőgazdasági termelés 3 százalék kai való növelése érdekében a Hazafias Népfrontbizottságok nak.

A legfontosabb feladat a példamutatás és a felvilágosító szó.

— A riépfrontbizottsági tagok fontos feladata, hogy támogassák a termelőszövetkezeti mozgalmat. 'Az önkéntesség elvének betartása mellett minden egyes népfrontbizottsági tagnak be kell kapcsolódnia e feladat végrehajtásába. A Hazafias Népfront azért jött létre, hogy megerősítse a népi nemzeti egységet. Ez pedig elválaszthatatlan a tsz-mozgalom- tól, mert a kollektív gazdálkodásban van a legnagyobb erő.

Eszenyi Antal

Helyreigazítás

Lapunk 3-i számában a 3-as oldalon közölt, Vezetőségválasztó taggyűlésről. .. írott cikkünk címében szedési hiba történt. Ugyanis nem bikácsi, hanem csibráki Viharsarok Tsz- ről van szó.

Újság és olvasó.. •

— A levelezők —

llinden ember szereti előszámolni barátait, jóismerőseit, akikre örömben és gondban egyformán számíthat. így van ezzel az újságíró is... Az olvasókkal találkozni, hallgatni bírálatukat, javaslataikat, nagy élmény... Jól eső érzés, amikor egy pillanatra vagy néhány órára belép a szerkesztőségbe személyesen maga az olvasó és ilyenkor szavakkal is ki kell mondani — százak és ezrek gondja a lap munkája.

A szerkesztőségbe érkező levelek — a munkás és paraszt levelezők száma, az újság iránti bizalom és szeretet igazi mércéje. A Tolnai Napló naponta eljut a megye minden részébe és a lap szerkesztőségébe naponta húszasával, harmincasával érkeznek a levelek. Az elmúlt esztendőben több mint öt és félezer levelet írtak olvasóink, ezek közül négyzáz olvasónk rendszeresen tudósítja a szerkesztőséget.

Már a számok is elgondolkoztatok. Micsoda erő, milyen „nagy“ szerkesztőség ez a vidéki lap, amelynek négyszáz külső munkatársa van... És minél többen írják a lapot, az annál jobb. Hiszen a levelező nemcsak olvasója a lapnak, hanem munkatársa, sok esetben irányítója is.

A Magyar Sajtó Napján találkoztak a lap munkatársai a levelezőkkel. Ezen a baráti találkozón a levelezők sok szeretettel szóltak a lap munkájáról és még a hibákról is annyi aggódással, féltő gonddal szóltak — mint jó gazdához illik.

Különböző társadalmi állású, foglalkozású emberek a lap levelezői. A lap munkájáról mégis egyformán alkotott véleményt a tanácselnök, a tanító, a bőrgyári tisztviselő, a nép- bolt alkalmazott, a tsz-elnök és a hatvanhét esztendős egyszerű dunaföldvári parasztasszony, Tamás néni.

Érdemes mégegyszer idézni Tamás néni szavait: — Én sohasem gondoltam, hogy egyszerű parasztasszony létemre egyszer még egy újság is megkérdezi, kíváncsi lehet a véleményemre, és hogy én újságba írok... Pedig annak idején csak három hónapot jártam iskolába. írni a 14-es háború alatt tanultam meg, a magam erejéből, hogy levelezhessek a férjemmel, aki katona volt. A felszabadulás után, amikor minden olyan nagyot változott, egyszer megkérdeztek engem is, hogy milyennek szeretném látni az életet — az újat? — szépnek — válaszoltam. Az is lett, mert amikor megalakult nálunk Alkotmány néven a termelőszövetkezet, közéjük álltam. Öt esztendővel ezelőtt, magam sem tudom miért, de szükségét éreztem, hogy elolvassam az újságot. Pótolni szerettem volna mindazt, amitől az én mostoha életem fiatalságomban elzárt... Azt láttam én az újságban, hogy írnak, sokat írnak a dolgozó emberekről, a termelőszövetkezetekről, csak rólunk nem jelenik meg soha semmi hír. A tagok maguk is szerették volna, kérdezgették is — a mi Tsz-ünkról sohasem írnak? — Hogyan írnának, tagtársak, ha mi sem írunk. — Mi nem tudunk írni... tudja mit? Iijon maga Mári néni. — Én írjak egy szerkesztőségnek? Mit írhatok, talán azok a szerkesztők még az írásom sem tudnák elolvasni. De addig, addig, míg egyszer rászántam magam. Elolvasták, írtak rólunk, segítettek és azóta rendszeresen levelezem a lappal. Csak egy nagy hiba van még, sokan nem értik, hogy ha a párt lapjában mi a magunk munkáját bíráljuk, azt azért tesszük, hogy segítsünk, hogy tovább fejlődjön az a szép élet, ami megnyílott előttünk. Mert igaz ugyan, lassan már hetven esztendős leszek, de a szövetkezetben tar valy is volt 247 munkaegységem és nemrég adtam az egyik unokámnak 12 000 forintot, házépítésre.

így szóltak, beszéltek, a megjelent levelezők. Különösen sok szó esett a termelőszövetkezetek fejlesztéséről és az ifjúság hazafias neveléséről.

Élmény, sokat segítő találkozás volt ez az összejövetel, s jól eső érzés gyakran előszámlálni olvasó „barátaink“, „külső munkatársaink“ egyre szaporodó, népes táborát.

Szamos Rudolf

Pártunk tagja

Két év múlt már, hogy Gétai Lajos, a Paksi Téglagyárban dolgozik, s ezalatt a két év alatt egy napot, sőt, egy percet sem hiányzott a munkából. Reggel 10 perccel a munkaidő előtt mindig ott van, hogy 7 órakor pontosan wtegkezdhesse a munkái.

Alacsony, keménykötésű, — barna férfi, 36 éves. Behordó volt sokáig, most a bányászok között dolgozik. A behordók- nál brigádvezető volt. Brigádjában bizony nem mindenki dolgozott szívvel-lélekkel.

— Miért ne lehetnék én párt- — kérdezte Egner Jánost és Ramadi Gyulát, akik nem nagy szorgalommal dolgoztak,

— Ha többre jutunk, többet keresünk — mondta nekik.

0 lelkiismeretesen dolgozott, igyekezett s nem állta meg szó nélkül, ha mások ké- nyelmeskedtek. Ezért néha meg is nehezteltek rá, de később belátták, hogy igaza van.

Szereteti volna párttag lenni. Nem volt szerénytelen, de így érezte, hogy munkája, törekvése után megérdemli ezt « kitüntetést. Meg is kérdezte Ledneczki János elvtárstól, a pár tszervezet titkárától:

’ — Miért ne lehetnék én párttag Ledneczki elvtárs? Dolgozom én úgy, mint akárki. — talán kicsit sértette is' hogy őt. még nem hívták a pártba.

— Mióta is dolgozol már itt? — gondolkodott el Led- neczki elvtárs.

— Másfél éve.

— Akkor add be a felvételi kérelmet, a többi majd kiderül a taggyűlésen.

Ez a tavaszon történt.

A taggyűlésen, amelyen a kérelmet tárgyalták, helyeselték a párttagok, hogy Gutái Lajos közéjük jön. Miért ne? Jól dolgozik, kötelességtudó, lehet rá számítani. Itt a helye, így gondolkodtak, s egyhangúlag elfogadták párttagjelölt nek.

Eltelt egy félév, miközben Gutái elvtárs fáradhatatlanul dolgozott, s teljesítette kötelességét. És a decemberi taggyűlés már a párttagsági kérelmét tárgyalta.

És most, délután 4 órakor, amikor a bányászok a napi munkától kicsit fáradtan lejönnek a dombról, ahonnan egész nap lapátolják a földet padkáról-padkára — most Gutái Lajos az irodába tart. Nem ül azonnal kerékpárjára, hogy villámgyorsan hazahajtson Dunakömlődre. Még dolga van. Az irodában leül az asztal mellé, előtte pénz és egy nyitott lajstrom, amelybe — hosszúszárú, egyenletes betűkkel beírja a párttagok nevét, s azt, hogy milyen tagbélyeget vásároltak. Kicsit szokatlan még a munka, néha még Farkasdi Sándor elvtárstól — a telep kommunista vezetőjétől — kell megkérdeznie, melyik rovatba mit írjon. Most végzi először ezt a munkát, új még neki, de menni fog.

Igen. Gutái Lajos elvtársat a vezetőségválasztó taggyűlésen vezetőségi taggá választották a Paksi Téglagyár kom munistái.

ÍGY KELL GAZDÁLKODNUNK NEKÜNK IS...

— Bátai látogatók Fácánkerten —

Vidám utasokkal robog a „fakarusz’’, mintegy órai út van már mögöttük. A téli reggel eléggé csípős volt, előkerül néha a „melegítő”, a forralt bor a hőpalackból, s a borosüveg.

Az utasok bátaiak, nagyobb részben a Vörös Zászló és az újonnan alakult Rákóczi Termelőszövetkezet új tagjai, de ott látni köztük id. Vincze Jánost, Katona Józsefet és még több egyéni dolgozó parasztot is. Útjuk végcélja Fácánkert, a Vörös Hajnal Tsz. Hallották hírét a jól működő termelőszövetkezetnek, gondolták, elmennek hozzájuk tapasztalatokat szerezni. Elhívták magukkal azokat az egyéni gazdákat is, akik már a belépés gondolatát forgatják fejükben. :— Gyertek el, nézzétek meg, hogyan gazdálkodik egy jó tsz. Ha elszánjátok magatokat a belépésre, nagyobb lesz a közös gazdálkodásban a tapasztalatotok, hogyan lehet nagyobb jövedelemhez jutni.

Már itt is van Fácánkert — néhány perc még és a látogatók a tsz irodájában topognak a jól fűtött kályha körül. Barátságos a fogadtatás. — Először is, úgy gondolom az lesz a legjobb, ha röviden ismertetem termelőszövetkezetünk fejlődését — kezdi Loboda István, a Vörös Hajnal munkaérdemren- des elnöke. — 1950-ben hat rossz lóval látott a tsz a gazdálkodáshoz, 167 hold bevitt és 100 hold tartalékföldön, az is szét volt szórva néhányholdas darabokban.

amikor a Vörös Hajnal megalakult, s őszintén szólva nem számított ilyen fejlődésre. — Rácz József az iránt érdeklődik, hogyan járnak el azokkal szemben, akik nem dolgoznak rendszeresen. Van kérdeznivalója, megállapítása bőven Szabó Ferencnek és a többieknek is.

A legtöbben azt állapítják meg, összehasonlítást téve, hogy a bátai tsz-eknek különösen a jószágállományban van javítanivalójuk, azt kell fejleszteniök, hegy eredményesebben gazdál- keonassanak. — Hasonlítsuk össze — mondja Lukács József — nálunk a Vörös Zászlóban 130 tag van és 160 darab sertés, itt 70 tag van és 200 darab sertés. Nem véletlen tehát, hogy jóval több pénzt tudtak kiosztani a tagság között, mint mi. Hasonlítsuk össze a földet. — A bátai föld jobb, mint a fácánkerti, mégsem értünk el olyan terméseredményeket, mint ők. Csupán azért, mert a trágya itt nem trágyatelepen halmozódik fel éveken keresztül, hanem rendszeresen kihordják a földekre. A látottakat a mi tagjainknak is meg kell szívlelni, akkor ezeket az eredményeket el tudjuk érni mi is, sőt azt is, hogy egy-két év múlva a fácánkertiek jöjjenek hozzánk látogatóba.

Hazafelé az autóbuszon is a látottakról folyt a szóbeszéd. A bátaiak azzal a megállapítással, azzal az elhatározással mentek hazafelé, hogy „mi is így akarunk gazdálkodni a következő idők során.’’

A látogatók nagy figyelemmel hallgatják a tsz történetét, azokat a nehézségeket, amelyek árán idáig eljutott a tagság.

— Jött a Nagy Imre-politika 1953-ben — beszél Loboda elvtárs. — Egyik közgyűlésen 15 tag jelentette ki, hogy kilép. A tagság zöme azonban nem hátrált meg a nehézségek elől, vé- gülis csak kelten léptek ki, viszont felvettünk négy új tagot. Elmondom még a múltévi eredményeket, — és sorolja fel, hogyan fizetett a dohány, a gabona, milyen bevételük volt az állattenyésztésből.

— Nézzük most a tagság jövedelmét — folytatja Károlyi József április 1-én kezdett dolgozni. Hét hónap alatt 285 munkaegységet ért el. összes részesedésének értéke 17:351 forint, ami 2478 forintos havi átlagnak felel meg. — Erre bizony felszisszennek a látogatók.

— Az elszámolás után megkértük a tolnai földművesszövet- kezetet, rakodjon'ly itt a tsz-ben egy napra. Az egy nap alatt 105 ezer forint értékű árut vásároltak a szövetkezet tagjai. — Ez már igen — jegyzik meg többen is a látogatók közül.

— Most már elértük azt, hogy a szövetkezeti vagyonban látja a tagság a jövedelem fő forrását. Ebben az évben, ha csak 100 százalékig teljesítjük tervünket, 51.35 forint lesz egy munkaegység értéke, ebből 31 forint lesz a készpénzrészesedés, fejezi be Loboda elvtárs.

— Ezek után átmehetünk az istállókba és megnézhetjük a

jószágállományt, a magtárat.

Az istállóban kisebb csoportokra szakadoztak, megállnak egy-egy tehénnél, kérdezgetik a jószággondozókat. Szabó Ferenc, aki nemrég lépett be a Vörös Zászló Tsz-be, megjegyzi

— ahol ilyen istállók, ilyen lehetőségek vannak, könnyen lehet boldogulni. — Nem olyan könnyű, amilyennek látszik — válaszol a Vörös Hajnal elnöke.

— Nekünk az összes takarmányt a szántóföldön kell megtermelnünk, mert egyetlen hold legelőnk, kaszálónk nincs, s azért tudunk mégis ilyen nagy jószágállományt tartani, mert a takarmánygabona helyett hízott sertéssel teljesítjük a beadási kötelezettséget. A sertés- fiaztatónál is csak elismerést lehet hallani a bátaiaktól.

— Habár most csak az üvegházban van látnivaló, nézzük meg a kertészetet is — hangzik a javaslat. — Látják, ez az üvegház és ez a kis darab kertészet valami 60.000 forintot hozott a tsz-nek — magyarázza Bóvári Sándor, a szövetkezet juhásza, Sükösdi Sándornak, meg a többieknek. — Azért jutott annyi pénz a tagságnak, mert kihasználtuk, amit csak lehet.

— A határban úgy sincs most látnivaló — folytassuk tovább a beszélgetést ebédelés közben — indítványozza Loboda elvtárs. ízletes báránygulyás az ebéd, egy kis bor is akad mellé, miközben folyik a beszélgetés. — Holczman József arról beszél, hogy járt már itt annakidején,