Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-29 / 51. szám

195« FEBRUÁR 29. v TOLNAI NAPLÓ 3. A falura küldött pártmunkások megyei tanácskozása Tiltakozunk a Szakszervezeti Világszövetséget ért támadás ellen V Az MDP Tolna megyei Vég- •rehajtóbizottsága az elmúlt na­pokban tanácskozásra hívta össze a falusi pártmunkára küldött pártmunkások egy cso­portját. Szükségesnek tartottuk ezt a megbeszélést — hangsú­lyozta Győré József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára a tanácskozás elején, — hogy megkérdezzük az elv­társakat; megismerték-e már területüket, az új környezet­be hogyan tudnak beilleszked­ni, le tudták:e győzni a kezdeti nehézségeket és milyen problé­mák akadályozzák az elvtársa­kat a mindennapi munkájuk­ban. A megjelentek ezután egy­másután mondták el eddigi ta­pasztalataikat. Az elmondott rengeteg élmény, eredmény, tapasztalat és a meglévő hiá­nyosságok feltárása azt bizo­nyítja, hogy nagy akarással; lelkesedéssel kezdtek munká­hoz a Tolna megyébe lekül­dött pártmunkások is. Keserű István elvtárs, az ozorai Petőfi Tsz párttitkára például el­mondotta, hogy 1955 őszén ke­rült a Petőfi Termelőszövetke­zetbe. Kritikus átmeneti helyzet volt akkor a tsz-ben, de azóta egészséges fejlődés in­dult meg. Hangsúlyozta azon­ban azt is, hogy a megfelelő szervektől nagyobb támoga­tást várnak. Elmondotta, hogy a tsz épülete alatt lévő nagy pincében gombatenyésztést akartak meg valósítani, amely körülbelül 60 0G0 forint jövedelmet jelen­tene a tsz-nek, de a Mecsekvi- déki Borforgalmi Vállalat anél­kül, hogy vezetőséggel megtár­gyalta volna, beköltözött a pincéhe. Baricz István elvtárs, a nagy székelyi Dózsa Tsz párttitkára elmondotta: — Mi magunk is úgy álltunk neki ennek a mun­kának, hogy meg tudjunk felel­ni annak a feladatnak, amit pártunk elvár tőlünk. A 3 százalékos többletter­mést úgy akarjuk elérni a tsz számszerű fejlesztése mel­lett, hogy jól felkészülünk a tavaszi munkára. Már elkezd tűk a trágyahordást, amely eddig körülbelül 4 évig el volt hanyagolva. Most már 237 holdat trágyáztunk le. Poruczki Ernő elvtárs, a Ger- jeni Állami Gazdaságból arról beszélt, hogy legelső feladatuk, nak azt tekintik, s azon dolgoz­nak a pártszervezettel, hogy kollektív legyen a vezetés, amely eddig nem volt meg. Többet foglalkoznak ezután a dolgozók problémáival is, amely szintén el volt hany a­golva eddig. Valentin elvtárs, a decsi Al­kotmány Termelőszövetkezet bői elmondotta, hogy mióta a termelőszövetkezetben van, 24 tag lépett be. Az értekezlet résztvevői ta­pasztalataikat, eredményeiket elmondva szinte egységesen megállapították, hogy a kezdeti eredményeket, csak úgy tudják tovább fokozni, ha a felsőbb szervektől is megkapják a meg­felelő támogatást. Többek Kö­zött Kiss elvtárs, a szekszárdi Béke Tsz-ből elmondotta, hogy a megyei pártbizottság részéről, különösen Szügyi elv­társtól, a pártbizottság titkárá­tól ' sok segítséget kapnak, va­lamint a megyei tanács elnöké­től, Tuska elvtárstól is. Azon­ban az igazgatási osztálytol nem. Sck jó és helyes javaslat is hangzott el az értekezleten, amelyet Győré József elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára úgy jellemzett, hogy „... Szereztünk annyi ta­pasztalatot a pártbizottság részére, a tanács és egyéb szervek részére is, amelyet nagyon hasznosan fogunk a következő időben gyümöl- csöztetni, és az érződni is fog majd az adott területen. Legfontosabb tanulságként arról beszélt Győré elvtárs, hogy „kommunista módra áll­junk hozzá a meglévő hibák, hiányosságok kijavításához. Itt a nagyszékelyi Dózsa Tsz-ből az elvtárs elmondotta, hogy mivel találkozott, mivel találta magát szemben, amikor lejött, de megmondta azt is, hogyan fogott hozzá a munkához. Első­sorban nekünk meg kell talál­ni azokat a becsületes kommu­nistákat, akikre lehet támasz­kodni az adott területen. Nem „fényképezzünk,“ hanem két kézzel fogjuk meg a mun­kát, mutassunk példát a be­csületes, lelkes kommunisták nak és mutassuk meg, hogy lehet a legrosszabb, legnehe­zebb területen is jó eredmé­nyeket elérni." Végezetül a felsőbb szervek leg messzebbmenő támogatásáról biztosította a falura küldött elvtársakat további munkájuk­ban. A Simontorr.yai Bőrgyár va­lamennyi szervezett dolgozója mélységes felháborodással ér­tesült arról a támadásról, amely napjainkban érte a Szakszervezeti Világszövetsé­get. Helmer, osztrák belügy­miniszter rendeletet hozott a Szakszervezeti Világszövetség ausztriai székhelyének betiltá­sára. Ez az intézkedés ellent­mond Ausztria semlegességé­nek, amelynek ünnepélyes, ki- nyilvánítását az osztrák dolgo­zókkal együtt a Szakszervezeti Világszövetség és a tagszerve­zeteihez tartozó dolgozók milli­ói üdvözölték és nagy helyes­léssel fogadták. A Szakszervezeti Világszövet­ség ellen mesterkedőket emlé­keztetnünk kell arra, hogy az elmúlt 10 év alatt valamennyi nagy nemzetközi szervezetün­ket ért támadás elbukott. Biz­tosak vagyunk abban, hogy a világ békeszerető dolgozóinak szolidaritása most is újabb erőt fog adni harcos szervezetének, melyet semilyen támadás nem akadályozhat meg céljainak megvalósításában. Meggyőződé­sünk, hogy az osztrák dolgozók akikben mélyen él a nemzet­közi proletárszolidaritós szelle­me, nem értenek egyet Helmer rendeletével. De nem értünk egyet mi, a Simontornyai Bőr­gyár dolgozói sem. A napokban röpgyűléseken fejezték ki til­takozásukat üzemünk dolgozói. Gábris Endre elvtárs, az oszt­rák belügyminiszter rendeletére így válaszolt: „Minden intézke­dés, amely ellenünk irányul, csak újabb erőt ad harcunkhoz, melyet az ilyen ostoba támadá­sok ellen folytatunk.“ „Az ilyen támadások mindig jobban ösztönöznek arra, hogy több és jobb minőségű munká­val erősítsük nagy szervezetün­ket“ — mondta Sörös Lajos elv társ. Valamennyi magyar dolgozó elítéli Helmer támadását, s a Szakszervezeti Világszövetség soraiba tömörülve harcol nagy­szerű célkitűzéseinek meg­valósításáért. A Szakszervezeti Világszövetség számíthat szoli­daritásunkra. Micskó Gyula Simontornyai Bőrgyár Felkészülten várja az olvadást Megyei ünnepség a földművesszövetkezetek fennállásának 10. évfordulója alkalmából Földművesszövetkezeti tagok, dolgozók, vezetők, a párt és tanácsgaervek képviselői jöttek össze szombaton a Pártoktatás Házában a földművesszövetkeze- tek 10. éves fennállása alkalmá­ból. Lemérték a 10 év alatt meg tett utat, mit tettek a falusi la kosság áruellátásáért és megha­tározták, milyen feladatokat keli megvalósítani a következőkben a második ötéves terv sorál:. A földművesszövetkezet tevé­kenységét, eddigi eredményeit Kovács György elvtárs, a MÉSZÖV elnöke ismertette. Beszámolt a földművesszövetke­zetek megalakulásának körűimé nyeiről. szükségességéről, arról, hogyan tevékenykedtek a lakos­ság áruellátásában, terményeinek értékesítésében. Amíg 1948-ban 80 földművesszövetkezeti bolt működött, addig 1955-ben 478 üzlet látta él a lakosságot áru­val, többek között a tamási áru­ház és a Tolnai kisáruház. Be­szélt arról, hogy a földműves­szövetkezetek milyen szerepet játszottak a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében, s most hogyan vezetik a dolgozó pa­rasztokat szakcsoportok, terme­lési társulások szervezésén ke­resztül a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ezután a földművesszövetke­zetek kulturális tevékenységé­vel, a káderhelyzettel, a keres­kedelmi és értékesítő munkával foglalkozott, majd utalt azokra az intézkedésekre, amelyek kü­lönböző területeken több önálló­ságot biztosítanak, s amelyekkel jobban kifejthetik kereskedelmi, felvásárlási és egyéb tevékeny­ségüket. A beszámolót követő hozzá­szólások során a földművesszö­vetkezetek munkájáról, felada­tairól beszéltek a hozzászólók. Felszólalt Győré József elvtárs, a megyei Párt Végrehajtó Bízott ság első titkára, Hucker Ferenc a szakszervezetek megyei taná­csának elnöke, Szendi Pál a Vá­rosi Párt Végrehajtó Bizottság első titkára. A dunaföldvári sző­lőtermelő szakcsoport munkájá­ról, eredményeiről Vida Béla számolt be. Elmondotta, hogy 107 taggal működik az 1954-ben megalakult szakcsoport, s jelen­leg 20 000 forint értékű felsze­relés van tulajdohában. A követ­kezőkben közösen" szerzik be a szőlőműveléshez szükséges gé­peket, permetezőgépeket, nö­vényvédőszereket. Nyers Rezső, az MDP Köz­ponti Vezetőség tagja, a SZŰVOSZ Igazgatóságának el­nökhelyettese több javaslatot tett a szövetkezetek további munkájára vonatkozóan. — A földművésszövetkezetek fordul­janak nagyobb figyelemmel a mezőgazdasági termelés. felé. Kisgépek kölcsönzésével, az ér­tékesítési lehetőségek biztosítá­sával segítsék elő a megye ter­melési lehetőségeinek kihaszná­lását, de gondoskodjanak arról is, hogy legyen elegendő ruhá­zati cikk, vasáru, fűszerféle a falusi lakosság szükségleteinek megfelelően. A lehetőségek sze­rint minden községben teremt­sék meg az önálló földműves- szövetkezeteket és szenteljenek nagyobb figyelmet a szövetke­zeti demokrácia betartására — mondotta többek között. Horváth János az újdombővá- ri földművesszövetkezet tévé kenységét ismertette, egyúttal bejelentette azt is, hogy az I. típusú Béke , Termelőcsoportot termelőszövetkezetté alakítot­ták át. A hozzászólásök után Nyers Rezső elvtárs kitüntetéseket adott át. „Kiváló földművesszö­vetkezeti dolgozó” jelvénnyel jutalmazta a SZÖVOSZ Orszá­gos Elnöksége Kovács György elvtársat, Czeber Árpád elvtár­sat, Biczó Emőnét, Joó Lászlót, Papp Lajost, Fejős Jánost, Ká­kái Jánost, Eigemann Józsefet, Kersák Györgyöt, Molnár Pé­tert, Lencse Ferencnét, Boda Gyulánét, Lencse Istvánt, Bors Józsefet, Nika Károlyt, Vörös Ferencet, Mácsik Lászlót, • Budai Esztert. Ketten as új élet felé.. Egy havas téli délután Tolnán jártam, a falu végén, s bekopogtam Majsai Istvár.ék új házának ajtaján. Ott ál! az új ház a mözsi út mentén, ha vas tetejével, mint nágy fehér kalappal. Majsai István őszülő, gondoktól barázdált arcú férfi, tagja a most megalakult Alkotmány Termelőszövetkezet nek. Párttag, ö volt az I. tí­pusú Alkotmány tszcs pártszer vezetőnek titkára-. Meggyőző déssel lépett az új termelőszö vetkezetbe, bár felesége sokat aggodalmaskodott. A konyhában ültünk hárman csendesen beszélgettünk, s ki­ki néztünk a havas útra, me­lyen alig járt teremtett lélek, csak néha suhant egy-egy szán ezüstös csillingeléssel. — Öregek vagyunk már mi —- mondotta Majsai néni és jól ismert asszonyi mozdulattal megigazította fejkendősét. A férfi hallgatagon mosoly­gott, nem szólt közbe, felesége szavait figyelte. . — Ebben a korban — foly­tatta Majsai néni — már ne­héz új életet kezdeni. Más len ne, ha fiatalok volnánk ... — Miért? Nincs segítség. . . család? — kérdeztem körül­nézve, mintha azt vártam volna hogy valahonnan előlép egy családtag. — Segítség? Felneveltünk egy nagy családot, nyolc gyer­meket, de mind elmentek, ahogy felnőttek, egymás után. Két fiunk van még itthon, az egyik most katona, a másik pedig iskolás. Nyolcadik osz­tályos. — Az is elmegy — vetette közbe Majsai bácsi — autósze­relő szeretne lenni. Felnőnek a gyerekek, s egy­másután elszállíngóznak a szü­lői háztól. S a szülők? örül- ’ nek, hogy gyermekük megta­lálja számítását, hiszen azért nevelték fel, hogy boldoguljon az életben. — Itt van ez a ház — foly­tatta Majsai néni — még nincs befejezve. Kell még hozzá vagy 10 000 forint. Honnan lesz az meg? Egy évet kel'ett volna még vámpnk. Ültettünk volna egy hold paprikát és meglenne a pénz. —- így nem lesz meg? — Biztosan keresünk any- nyit, — szólt közbe ismét a férj — hogy befejezzük, a há­zat. — ö bízik — intett férjére az asszony — én megmondtam hogy nem segítek neki, majd meglátjuk, hogy boldogul egyedül. így árasztotta el aggályai­val Majsai néni. Mikor egy pillanatra magunkra hagyott benünket, szorongva kérdez­tem meg Majsai bácsit: — Nem fog segíteni? • —. Dehogy nem. Azt csak úgy mondja ... Eleinte nagy nézeteltérésünk volt, nem akar ta, hogy belépjünk, de most már bele nyugodott. Fél, hogy nem sikerül az esztendő ... Én azt hiszem, könnyebben boldo­gulunk így. Nagy erő van az összefogásban. Legtöbbet szá­mit a tagok két dolgos keze... Ha az megvan, nincs hiba. Nem vagyunk az időjárásnak sem kitéve annyira, mint egyénileg. Még nem vagyunk sokan, de ha már 35—40 csa­lád lesz a termelőszövetkeze­tünkben, sok mindent tudunk csinálni. Az utolsó szavakat már a felesége is hallotta, s nyomban ott ragadta meg a beszéd fo­nalát, ahol a férje abbahagyta: — Dohányt is kell termelni, az megéri, mert pénzt hoz. Abból pénzelnek a fácánker­tiek is. a Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnöksége Egyhónapi komoly téli időjá­rás után a jelek arra mutatnak, hogy enyhül a hideg, jön a ta­vasz. A közlekedés dolgozói si­keresen birkóztak meg a hófú­vásokkal, faggyal, most az ár- vízvédelem dolgozóin a sor, hogy biztosítsák az olvadásból keletkező hatalmas víztöme­gek levezetését. Felkerestük Varga Béla- » fő* mérnök elvtársat, a Székesfe-. hérvári Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségé­nek vezetőjét, megkértük, nyi­latkozzék, milyen intézkedése­ket tettek e téren. Évek óta nem esett egyszerre ennyi hó, mint most az elmúlt négy hét alatt — mondja Varga elvtárs. Vastag jégpáncél fedi a Dunát, amely általában 30 centiméteresre is meghízott. Ha az olvadás fokozatos lesz — ahogy most meg is indult — és délről indul el a Dunán a jég zajlása, akkor komolyabb baj nem lesz, a Duna könnyen levezeti egész vízgyűjtő terüle­téről az olvadó csapadékot. Elő­fordulhat azonban az is, hogy északon indul meg nagyobb mértékű olvadás, ekkor az Al­— Igen — hagyta rá a fér­je — dohánnyal érdemes fog­lalkozni. Arra is sor kerül. A földdel nincs hiba, jó földek vannak Tolnán. így beszélgettünk, vizsgál- gattuk, latolgattuk a lehetősé­geket, melyek az új termelő- szövetkezet előtt állnak. S a beszéd közben lassan leeresz­kedett az este, az égbolt elsö­tétült, csak a hótakaró vilá­gított, mint nagy fehér lepedő. Késő volt már,, • amikor elbú­csúztam a két öregtől. . . . Harmincnyolc éve járják együtt az élet útját. Valamikor régen, amikor megfogták egy­más kezét, ’ a szegénységnek vágtak neki, felneveltek egy nagy családot, kitartottak egy más mellett jóban-rosszban, gondokban és örömökben, s most újra együtt indulnak az új, a soha nem próbált felé, mindketten deresedé fejjel, az egyik kicsit aggodalmaskodva, a másik bizakodva. B. I. pókból lezúduló nagy víztöme­gek felemelik a Duna szintjét, jégdugó képződhet. Az elmúlt évben tovább erő­sítettük a gátakat, igy a jelen­legi védgátrendszer mindenütt magasabb, mint az eddig előfor­dult legnagyobb jeges áradás vízszintje. De felkészültünk ar­ra is, ha ennél magasabbra emelkedik a vízállás, hogy nyúl gátakkal védekezhessünk el­lene. A szükséges anyagok, palló, rozsé stb. mindenütt meg vannak, a Megyei Tanáccsal együtt biztosítottuk a szerveze­ti intézkedéseket is, hogy ve­szély esetén megfelelő munka­erő álljon rendelkezésünkre. Állandó jégfigyelő szolgálatot tartunk, eddig még nem kap­tunk jelentést arról, hogy vala­hol dugulás keletkezett volna. Komoly problémát okoz sok helyen a belvizek levezetése. A mi feladatkörünkbe csak a ter­mészetes vízfolyások karban­tartása tartozik, a különböző egyéb vizek levezetéséről a helyi szerveknek, tanácsoknak kell gondoskodni. Az elmúlt években száraz időjárás volt, így sok helyen elhanyagolták a vízlevezető árkok karbantar­tását. Több helyen szántóföldi művelés alá vettek olyan terü­leteket, amelyek korábban legelők voltak. Most, amikor megindul az olvadás, ezek víz alá kerülnek. Bár a víz leveze­tése nem a mi feladatunk, de ilyen esetben — ha kérik — műszaki segítséget adunk, fel­mérjük a vízlevezetés lehető­ségeit, kiszámítjuk, milyen föld mennyiség megmozgatása, munkaerő stb. szükséges a !e- csapoláshoz, kijelöljük a csa­tornák helyét. A helyi tanácsok kérjék ilyenkor segítségünket, szakembereink azt minden esetben megadják. Jelenleg pél dául a Sárközi Állami Gazda­ságban hozzák rendbe a vízle­vezető árkokat szakembereink irányításával. A most meginduló olvadással nagy víztömegek zavartalan le­vezetését kell biztosítani. Le­het, hogy könnyen megy majd. De ha gyors lesz az olvadás, akkor sem ér bennünket készü­letlenül, még akkor sem, ha a vízállás eléri az eddig tapasz­talt legmagasabb értéket — fe­jezte be nyilatkozatát Varga elvtárs. r

Next

/
Thumbnails
Contents