Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-26 / 49. szám
JrodaLöm * Iflüvéó&ei SIÖ SÁNDOR: Csak annyit ér ... E versek a lelkem, E versekben én vagyok magam, E versekben éreztem meg Népünk szíve dobbanását, E versek annyit érnek Amennyit érek én magam. E versek mégsem az enyémek, A tulajdonos nem vagyok magam, A birtokos te vagy Hazám Téged dicsőítenek e gondolatok, S értéke annyi e verssoroknak, Amennyit a Nép magáénak elfogad. S ha toliam ért annyit, Mint egy esztergakés, Hazám szolgálatodba állítom Százszor is toliamat, S minden új verssorom Legyen egy új harcosom, Versemből pattogjon a szó, Mint üvegszilánk, S csorbítatlan verssorom Szívetekben lángoljon tovább. KOVÁCS FERENC: Leánykérő Részlet Ingyen sohase kérlek jussomul, s olcsón sohase fogadj, ha megyek, hadd legyek hőse — s ezt akarnod kell! egy, végre igaz, szép küzdelemnek! Bizony, lennék már kikötni vágyó, előrenéző, veled-gondosabb, lennék e nagygondú világban egy a sok közül, kit szíved elfogad. Egy műteremben... A francia filmművészet nagy alkotása Hónapok teltek már el az ..özönvíz előtt” bemutatása óta, s ez alatt az idő alatt számos kritika, ismertetés jelent meg a filmről. Ha a kritikusok filmről alkotott véleményét összegeznénk, csak egy szóba sűrítve akarnánk kifejezni, továbbítani a véleményeket talán ezt a egy szót kapnánk: megrázó. De nemcsak a hivatásos kritikusok hanem a nézők 10 és százezrei is véleményt formáltak már a szereplőkről, a rendezésről, s azokról a szép megrázó • jelenetekről, melyek mozaikszerű különbözőségéből a film egésze összetevődik. Érdemes hosszan, részlete sen és alaposan beszélni a filmről, mert ez az alkotás a filmművészet eddig elért eredményeinek nagyjai közé tartó-' zik, nevezhetnénk kivételesen jól megoldott és megírt filmnek, aminek a hatását magukban hordják sokáig azok az em berek, akik megnézték ezt a filmet, a francia filmművészet kiváló, új korszak kezdetét jelentő alkotását. Mi késztette a film íróit Charles Spaak-ot és André Cayatte-t a film megírására? Feltételezhető ,hogy egy — a nagy események sokaságában elenyésző-apró történet —- ami újságokban is csak rövid hír formájában kaphat helyet, hisz a koreai háború eseményei töltik meg a hasábokat és az emberek élete is a háború kitörésétől való félelemmel telített. Egy ilyen — egyébként talán szenzációt jelentő gyilkosság mellett most észrevétlenül elsietnek az emberek, átsiklik rajtuk a szemük és tekintetük, mert a szirénát próbálja, lökhajtásos repülőgépek visítása, más, ennél fontosabb gondolatok felé tereli figyelmüket. S a két író mégis ezt az eseményt ragadja meg, menti át a jelenből a jövő számára, ez köré sűríti a háborús pánik eseményeit. A történet 5 párizsi kamasz tragédiáját írja le, akikre 'átragad a háborús pánik, s menekülni szeretnének valahova olyan helyre, ahol nincs sziréna, nincs lökhajtásos repülő és nincs háború. Arra a szigetre, melyet Dániel Epstein lakásán ismernek meg filmről, hogy terveiket végrehajt-ák pénzre van szükségük, s ennek érdekében rabolnak, gyilkolnak. . . A bírósági tárgyaláson találkozunk először velük, ahol megtudjuk, hogy miért állnak ott, miért öltek először véletlenül embert majd félelmükben miért ölték meg társukat, akihez a rendőri nyomozás szálai vezetnek. Ott állnak előttünk, s elhangzik a vád, mely őket ítéli el, rajtuk torolja meg a társadalom bűnét, mely tulajdonképpen bün. betaszította őket. Amikor becsukódik a börtön ajtó, amikor a fiatalok kezén kattan a bilincs, a film kockák ismét a szülőkhöz vezetik a nézőt, akiket — ha jogi szabályok nem is mondanak ki bűnösnek — a néző szemében azok, mert ők is bűnös életet élnek, pénzt és vagyont hajrásznak, s bűnös a társadalom is, mert ez is abból áll, pénz és vagyon hajhászásból, ő szülte meg a szülőknek ezt a szenvedélyét, ezt a társadalmi formát, melyben élni kénytelenek, s gyermekeiket sem nevelhették máskép. Cayatte, bár bírálja ezt a társadalmat, melyben él, mégis polgári rendező. Nem mérhetjük alkotását olyan mércével, mint egy kommunista rendező müvét, de érződik alkotásán, hogyha művészetét az igazság szolgálatába állíthatná még kö zelebb kerülhetett volna a filmnek minden jelenete hozzánk. Az egész filmen érezzük gyöngéd elnézését a fiatalok iránt, s ha számon is kér, nem a szülőkre hárítja teljes mértékben a felelősséget, hanem a társadalomra, mely őket is olyanokká nevelte, amilyenek. Az élesen kidolgozott ellentétek mind a rendszer hamissá gát, álnokságát bizonyítják.- Ve gyük a teljesen kihalt iskola- " udvar jelenetét, amikor a két, nyomozó szemben áll a tapasz talatlan, törékeny Dániel Ep- steinnel, vagy azt az eseményt, amikor az öngyilkosságot meg kísérlő Jeanból kiszedik brutális módszerekkel azokat a láncszemeket, melyek a nyomozás egészéből még hiányoznak. A drámai feszültség ott éri el tetőpontját, amikor a kétség beesett fiatalok a jégpálya mei jetti söntésben találkoznak és elindulnak társuk meggyilkolására, akiről feltételezek, hogy a vallatás során elárulja őket. S mikor visszatérnek már tudatában a bűnüknek, valameny niyen együtt vannak a , .záróra kérem! fizetni!” után Lilián tői nem vesszük nagyon zokon, nem ítéljük el őt és szándékát aljasságnak minősítve, amikor, hogy szerelmesét mentse, úgy próbálja feltüntetni a gyilkosságot .hogy Dániel öngyilkos lett. Nem sikerül mindez, nem lenne teljes a film, ha sikerülne, mert úgy engednék útjára a szereplőket, hogy bűnüket egy életen át magukban cipeljék. Eddig a történet... A bíróság elítélte 'azokat, akik elkövették a bűnt, de kívül semmi nem változott. A távozó szülőket követve már a törvényszék előtt találkozunk a tovább tomboló háborús pánikkal, az események továbbra is a béke felborúlásával fenyegetnek. A szülők is azt fogják biztosan csinálni, amit eddig csináltak: menedékhelyet készítenek, hogy legyen hova meghúzód- niok, ha kitör a háború. Lilian apja számára se marad más, mint szembeszállás, a harc a viharral. . . Buni Géza ... Wosinszky Mór-utca 28, harmadik ablakon kopogni..-— így mondta valaki akkor,. — amikor meghívott Szabó Dezső festőművészhez. S már - egy őszes fej, kedvesen ráncos arccal meg is jelenik az ablak mögött és hallani: — Azonnal nyitom a kaput. Még pár pillanat ,amíg figyelem a lassan, ünnepélyes méltósággal szállingózó hópihéket és csikordul a kulcs a kapuban. — Tessék — hallatszik mögöttem a lágy. szinte lányosán puha és meleg hang. Pedig idős asszony mondta, aki az előbb kinézett az ablakon: Szabó Dezső festőművész felesége... Műterem, vagy szoba? ... — Mindkettő ... A fal mellett, közel a kályhához karosszék, kettő egymás mellett ,amibe talán néha, ha a naplement félhomálya lopódzik a szobába, megpihen a két ember, a művész és élettársa. Mit csinálnak ilyenkor? ... Nézik a szoba műterem részét, az állványt a félben- maradt képpel, a falakat a félhomályból kirajzolódó képekkel és vázlatokkal és terveznek, beszélnek arról, hogy milyen legyen az új kép, milyen szín, milyen árnyék tegye széppé, meleggé, hogy egy szobának a falán barátságot, meleget sugározzon ... Ilyen a műterem. És milyenek a képek? Szépek? ... Talán ezt is mondhatnánk, de ha ezt csak úgy elmondjuk, akkor annyit mondunk, mintha nem mondtunk volna semmit. Több a szép nél. Nem szebbek a szépnél, hanem többek. Valami olyan van ezekben a képekben, ami többetérő, maradandóbb a szépnél. Melegség, szív, lélek van bennük, s ezt a melegséget sugározza minden ecsetvonás, — mindenhol, irodában, vagy lakásban az ágyfölötti falon, ha a napi munkában elfáfadt ember hazatér. Ezt a melegséget, barátságot szórja a csendélet kép, ez néz le ránk a művész kedvelt virágjairól a bazsarózsákról. Szív, melegség és emberiesség van minden képébe. Kinek fest Szabó Dezső?... Kicsit talán nehéz a válasz, mert gondolkozni kell azon, hogy nem felelőtlenül jelenti-e ki, hogy mindenkinek. Pedig így van, mindenkinek fest, aki szereti a szépet. De Szabó Dezső gondolatai között is megmegvillan az, ami minden festőt foglalkoztat városunkban és megyénkben, hogyha mindenkinek fest, akkor legalább több lehetőséget kapjon ahhoz, hogy művészetét mindenki, aki kíváncsi arra, megismerhesse. — Lehetőséget kellene nyújtani nemcsak Szabó Dezsőnek, hanem valamennyi képzőművésznek és festőnek ahhoz, hogy kiállíthasson akár egy közös kiállításon, akár egyedül saját képeiből és alkotásaiból. S talán egy kirakatot is megérdemelnének a festők, hogy képeiket napról-napra láthassák azok az emberek, akik végigmennek az utcán, s a kirakat mögött egy boltot, hogy akinek megtetszik a kép, azt meg is vehesse... B. G.. Heinrich Heine s BIÍIMIiir@RSfá© TELI REGE ^ .Németország' a forradalom előtti Németország költői enciklopédiája“. (Heine válogatott művei 1950-es szov. jet kiadásának előszavából.) Valójában. Költő ennél soha teljesebb körképet nem alkotott hazájáról. Költő ennél soha szatirikusabb erővel nem ostorozta saját népe fonákságait. A váratlan csattanók, a rím fegyvere, soha ily erővel nem hatott Heine kezében, iróniája a tetőfokot érte el e művében. Amikor zokogni kellene a sorokon, lázadóvá válik az ember, amikor kacagni kellene, kesernyés önmarcangolás hasít az olvasó szívébe. Soha ilyen magas művészi igénnyel nem készült alkotás • politikai célok, feladatok megoldására német költő által, mint e hatalmas elbeszélő és még inkább lírai költemény. Csak ily művészi igénnyel és erővel megírt köl teményben formálódhatott sorokba a német nép jövője is, s csak olyan lángelme által, mint Heine, csak ő láthatta és jövendölhette meg a jövendő iszonyú képéj a: Náci-Németor- szágot. Most, 1956 ban, a német és a világköltészet egyik legna ’gyobb . alakjának, Heinrich Heine-nek emléke felé fordul a világ. Heine nemcsak a szerelemnek, az emberi vágyaknak a költője volt, de költője és harcosa volt — mégpedig a legmagasabb művészi eszközök. VcesmSös DISZ fiataljaink Igf készülnek esz ifjúsági seregszemlére Igazgatóságunk területén 50 DISZ alapszervezet van, valamennyi szervezet nem tud benevezni a seregszemlére, de azért ígéretet tettek, hogy jó munkájukkal hozzájárulnak a seregszemle sikeréhez. A nevelési tanács feladata, hogy a már benevezett szervezetnek adjanak további segítséget a jó felkészüléshez és a méghátralevő időben növeljék a benevező szervezetek számát. A kulturális seregszemlére eddig 14 szolgálati helyről 6 tánccsoport, 14 színjátszó csoport, 3 zenekar, 4 énekkar, 3 bábcsoport és 1 szólótánccal nevezett be. A benevezettek száma eddig körülbelül 417 fő. — Hiba, hogy a szavaló versenyen nem akarnak résztvenni és nehezen megy a felkészülés is, sok helyen még nem tudják, hogy mivel is induljanak. Ezeknek a szervezeteknek kell hathatós támogatást és segítséget adni a nevelési tanácsnak, valamint a politikai osztály ifjúsági alosztályának is. E hiányosságok oka, hogy igen sok helyen még nem alakultak meg a szervező bizovágok, ahol papíron létrejöttek, azok pedig még nem működtek. A hiányoságok ellenére is szép eredményeket értünk el DISZ tagfelvételben. Fél évvel ezelőtt, még 1300 fő volt a vasutas DlSZ-fiata- lok száma, mely azóta már 2000 fölé emelkedett. Jól dolgozik igazgatóságunk területén a Dombóvári Fűtőház DISZ-szervezete, ahol a DISZ-fiatalok nemcsak az 1955. év folyamán értek el kiemelkedő • termelési eredményeket, — az országos versenyben II. helyen végeztek, — hanem már az új évet is szép eredményekkel kezdték. A DISZ-fiatalok közül a legjobb eredményt Stivics János ifi mozdonyvezető és brigádja érték el, akik széntakarékossági tervüket 108 százalékra, a 100 km-es tervet 128 százalékra teljesítették. Nagyon szép eredmények vannak a dombóvári szertárnál is, ahol valamennyi ifi részt- vesz a versenyben, a brigád teljesítménye 180 százalékos. Két okleveles és két jelvényes sztahanovistájuk van. Az ifik közül kiválik Czellner József és Kornyék Mihály szénkirakó, akik 12 ízben érték el a sztahanovista szintet és ezért megkapták a „Szakma Kiváló Dolgo- zójá’’-nak járó kitüntetést. A DISZ-tagok számának komoly mérvű javulása a seregszemlére való felkészülés azt mutatja, hogy a politikai osztály ifjúsági alosztálya és a nevelési tanács tagjai jó munkát végeztek, de még sok a tennivaló, főleg a pályafenntartási szolgálatnál, ahol a párt és DISZ-szervezetnek, is több segítséget, irányítást kell adni az ifjúságnak. VÁRNAI LÁSZLÓ. kel és igényekkel — az emberek nagy eszmeinek és békés építő munkájuknak, alkotni- akarásuknak is. A béke legszebb vallomása, a német mii: tarizmus legnagyobb ostora, a német egység és hazafiság leg- szerelmesebb himnusza Heine életműve, sőt a világirodalom összes nagy műremekei között: a Németország, téli rege. 'JP udvánvaló,- hogy Heine száműzetésben sokáig Pá rizsban élt. Végre 13 évi távoliét után, 1843. októberében hazalátogat Hamburgba, ahol december 6-ig marad. Párizsba való visszatérte után, 1848 januárjában, tele élményanyaggal, megírja élete legnagyobb művét, a Németorszái-- című szatirikus eposzát. 1844. nyarán még egyszer visszatért Hamburgba, de ekkor már magával viszi a nagy mű kéziratát is és még ezév szeptemberé, ben kiadatja nagy verses útinaplóját. Heine e legnagyobb alkotása eposz, még hozzá szatirikus eposz, de keretes elbeszéléssé válik azáltal, hogy élő. hangjában megvan a lényeges tartalmi elem, epikus előrebocsátással, mint a klasszikus eposzok előhangjaiban. Itt megtudjuk azt, . hogy a költő Párizsban élő németként látogat haza. Heine „az olvasót a mű olvasása közben elvezeti Kölnbe, Hagenba, Teutoburgba, Paderbornba, Bückenburgba, Hannoverba, Aachenba, Hamburgba és közben a német nép tipikus életét adja, de oly szatirikus erővel, mint előtte és utána senki más a német költők közül. M indjárt az eposz első fejezetében bejelenti, hogy ..Egy új dalt, különb éneket“ énekel és „a mennyországot idelenn csináljuk meg holnapra“. Nagyszerű fejezete az eposznak az á része is, amikor a költő a vén folyóval, az öreg Rajnával beszélget. Egyedül, magérahagyatottnak érzi magát Heine, úgy érzi, hogy farkasok közé kerül, a XII. fejezetben, de azért büszkén vágja oda magáról: „ ... farkas vagyok, farkas [szívem, s fogam farkasfog, ordas!“ S amikor már minderről íté- ■ letet alkotott, a jövőbe, a népet nép jövőjébe pillant a költő. Meglepő a kép, amit lát: .......De német jövőnk illata m indent tetézve szaglott: ez orrontúli bűz — s fejem áléivá elhanyatlott.“ Heine maga is látta, hogy. mit alkotott, látta, hogy a világ irodalom legnagyobb szatírája került ki keze alól. A hitleri Németország máglyára szórta, a vilmoscsászári megcsonkí tóttá e nagysikerű művet. Méh. • ring ezt írja Heinéről: „Heine tán sehol nem vallott szocialistaként úgy szint, mint a Németországban, ahol tudvalevőleg, egy új dalt, különb énekel ,dalol, s a mennyországot ide lenn1 akarja megteremteni... A Téli rege a legszabadabb ének, melyet valaha is eldalolt. Élce megsemmisítő, pátosza a valóság: daloló lángok, melyek megemésztenek egy korhadt világot, hogy hamvaiból kikelhessen egy új világ főnixmadara. A proletariátus fel- szabadulásának harcában újra meg újra visszhangzanak ők, a diadal biztonságával zengő vers sorok, vidám komolyságukkal, s hányiveti hetykeségükkel egyaránt... Marx ... történelmileg megértette, miért nem lehetett Heine más, mint volt... s életművében az elnyomott osztályok felszabadítása szempontjából nagy ügyet látott. ti eine tudta, hogy géni11 usza csak később, csak távol utókornak tárja majd fel valamennyi titkát. Heine nem tévedett. * A nagy költő halálának centenáriuma alkalmából jelent meg a „Németország“ című hal hatatlan „Téli regé“-nek első teljes magyarnyelvű kiadása. A művet az Országos Béketanács adta ki. Egészen olcsó áron, mindössze 2.50 forintért kapható a könyvesboltokban, a hírlapárusoknál, a városi, üzemi és községi békebizottságoknál. Kovács József
