Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-03 / 29. szám

ISS«. FEBRUÄK 3. TOLNAI NAPLÓ Vezetőségválasztó taggyűlés a bikácsi Viharsarok Tsz-ben A beszámolót Vanya elvtárs, a tsz pártszervezetének titkára tartotta, úgy igyekezett a párt- vezetőséggel karöltve összeállí­tani, hogy a taggyűlésen szé­leskörű alapot adjon a vitára. A beszámoló foglalkozott a pártépítés kérdésével. A part­szervezet 2 év alatt 4 tagjelöl­tet vett fel, és ezen csekély számmal nem látja kielégítő­nek a vezetőség munkáját. A titkár elvtárs foglalkozott ezek után még a taggyűlések fogya­tékosságaival, őszin tép elmond­ta azt is, hogy már két hónapja nem tartottak vezetőségi ülést, melynél a legfőbb hibát ő kö­vette el és'utána pedig a párt­vezetőség, hogy nem hívta lei figyelmét ezen hiányosságra. Felvetette az oktatás kérdé­sét is, mely a termelőszövetke­zetnél sem kielégítő. Hibáztatta a kommunistákat, hogy LEBECSÜLIK AZ OKTATÁS JELENTŐSÉGÉT énnél fogva adódik az, hogy taggyűlésen nem elég aktívak; Sőt vannak párttagok, akik a személy szerinti bírálat után sem szólalnak fel, amikor eh­hez ugyanis jogot ad a Szerve­zeti Szabályzat. Minden kom­munista hozzászólása segítse gül szolgál a vezetőségnek, munkájának kijavításához. — A termelőszövetkezetünk­ben — mondta a titkár elvtárs — a DISZ' vezetőség megala­kult, de nem tettünk meg min­dent annak érdekében, hogy működjön is. Ezért én vagyok a felelős elsősorban. Ugyanak-1 kor hibát követtünk el ott is, amikor nem beszélgettünk el I termelőszövetkezeti tagjaink­kal olyan értelemben, hogy a családtagjait, mint DISZ-tagot hozza be a termelőszövetkezet­be és ezáltal a termelőszövet­kezeten belüli DISZ szervezet is erősebb lett volna. Ezen hiá­nyosságon tehát sürgősen val toztatni kell a pártvezet őség­nek és a termelőszövetkezeten belül élő valamennyi kommunis tának is. A BEFELÉ FORDULÁS megmutatkozott a mi termelő­szövetkezetünkön belül s, de mondhatnánk még előbb azt, hogy a Nagy Imre-íéle politika megingatta 1953 évben termelő szövetkezetünket, mely okozója volt a befelé fordulásnak. Ke veset foglalkoztunk a kívülálló dolgozó parasztokkal, rossz volt a kapcsolat és nem beszéltünk a tsz eredményeiről, az egy tagra eső munkaegység-jövede­lemről, ami jelenleg is 35.70 fo­rint. így aztán nem várhatunk belépést és ha az elvtársak úgy vélekednek, mint Hajnal elv­társ is, hogy az agrárproletáro­kat, földnélkülieket nem akarja hogy felvegyük a termelőszövet kezetbe, mikor tudjuk azt, hogy munkaerőhiánnyal küz­dünk. Ez nem pártszerű maga­tartás annál is inkább, mivel Lenin megjelölte, hogy nekünk elsősorban ezekre kell támasz­kodni. A titkár elvtárs rámutatott arra is, hogy I NEM ELÉGGÉ SZERVEZETT a tsz belső élete, és itt is a leg- I főbb hiba az, hogy a pártveze­tőség ezt a munkát elhanyagol­ta. Nincsenek meg mindenhol a csapatvezetők, brigádvezetők, és ennek hiánya aztán az is, hogy már 3 hónap óta nincs kiszámítva a tagok mun­kaegysége. Ezen feltétlenül vál­toztatni kell. Javasolta, hogy a vezetőség jelölje ki a munka csapatvezetőket sürgősen, még a tavaszi munkák megkezdése előtt, mert csak jó munkaszer­vezéssel és a tagokra kiosztott területek megmunkálásával tud­juk biztosítani a 3 százalékos terméshozam-emelést. Tekintettel arra, hogy a ta­náccsal a kapcsolat jó, mégsem tesz meg mindent annak érde­kében, hogy a tsz-ben elért eredményeket a falitábláján népszerűsítsék, ahol a dolgozó parasztok legnagyobb része for dúl meg. A titkár elvtárs még elmon dt tta, hogy a hiányosságok mellett sokat JAVULTAK A TERM ELŐSZŐ VETKEZET EREDMÉNYEI, de lehetett volna még jobb és nagyobb eredmény, ha a veze­tőség nem megalkuvó. Például eredményesen folytak termelő- szövetkezetünkben a betakarí­tási munkálatok, de bírálatot gyakorol a járási pártbizottság leié az ígért segítség elmulasz­tásáért. Az őszi betakarítási munkálatokat elvégezte a tsz. Eredményeket értek el az ál­lattenyésztési vonalon is, s a íejési állagnál. A HOZZÁSZÓLÁSOK során Hajnal József elvtárs el­mondta: ö ellenezte az egy földnélküli család felvételét, mert itt volt egy hónapig és már búzaelőléget kért. De sa­ját magamat bírálom, mert' el­követtem a hibát. Igaz, nem szabad lett volna így vélekedni, de én azt láttam, hogy nem he­lyes, hogy egy hónap után már adjunk is az új tagnak. To­vábbá megemlítette, úgy érzi, hogy részére az oktatás, tanu­lás hiányzik, mert talán azért nem is tud úgy hozzászólni, vagy nem tud úgy állást fog­lalni egyes dolgoknál, mint ahogy kellene. Kérte, hogy vonják be az oktatásba. Kovács elvtárs bírálta a veze tőséget, mert nem tudott a tsz vezetőségével karöltve odahal- ni, hogy ne húzódjon három hó napig a tsz-tagek munkaegysé­gének kiszámítása. Helyes elvi tanácsot adott az új vezetőség munkájához s mint tsz tag el­mondta, hogy a vezetőség mire ügyeljen a tsz-en belül és mi­lyen hibákat javítson ki. összefoglalva, a taggyűlés jó volt, mert az eredmények mel­lett a hiányosságokkal is foglal­kozott és a tagok személyes bí­rálatán keresztül a vezetőség is -megkapta a kellő bírálatot, mely egyben segítség volt az új vezetőség részére a további munkához. Viszti György levelező. A hatodik ötéves terv irányelveiről Az SZKP KB tervezete irányt mutat nekünk is., Nyilatkozik KRISZTIÁN LÁSZLÓ megyei törzstenyésztő főállattenyésztő Véleményem szerint az SZKP KB XX. Kongresszusá­nak az állattenyésztés fejlesz- lésére vonatkozó irányelvei a szovjet dolgozók életszínvona­lának rendkívül gyors eme­lését célozzák. Például a dol­gozók jelenlegi tejellátását — I960-ra 195 százalékra, a hús­ellátását 200 százalékra írja elő. Lényegében tehát a hato­dik 5 éves terv megkétszerezi a jelenlegi mennyiséget. Ezért célul tűzi ki a nagy- szovjet ország minden vidékének a legmegfelelőbb állatfajok te­nyésztését. Igen nagyjelentőségűnek ■ tartom az állattenyésztő tele­peken a nehéz munkafolya­matok komplex gépesítését. A fejes, a trágyahordás, a takar- mánybehordás, a takarmányo­zás és a többi munkák gépe­sítése sok nehéz fizikai mun­kától kíméli az állattenyésztés dolgozóit és ez lehetővé teszi, hogy egy-egy dolgozó nagylét­számú állatállományt gon­dozzon. Több idő jut az álla­tok szakszerű gondozására. — Csökken a termékek előállí­tási költsége és ezen keresztül azok olcsóbba kerülnek. — Kevés munka ráfordítással és aránylag kevés munkaeszköz felhasználással emelkedik a termékhozam. A nagyváro­sok és ipartelepek bőséges tej­termékkel való ellátását cé­lozza az az intézkedés is. hogy ezek környékén meglévő tej és zöldség övezeteket lényege­sen bővítik. A nagyvárosok és ipartelepek környékén levő szovhozokat és kolhozokat cél­szerűen tej, burgonya és zöld­ségfélék termelésére szakosít­ják. A tervezet nemcsak a váro­sok és nagy ipartelepek kör­nyékén irányozza elő az állati termékek termelésének nö­velését, hanem a hatalmas Szovjetunió szovhozaiban és kolhozaiban a közös állatte­nyésztés további fejleszté­sét is előirányozza. — Ennek a megvalósításáért nagy gondot fordítanak a ta­karmánytermesztés növelésé­re. Itt az az irányelv, hogy nemcsak a közös állatállo­mány részére kell a bőséges takarmányellátásról gondos­kodni, hanem a kolhozgazda­ságoknak a háztáji állatok ré­szére is meg kell termelni a takarmányt. Az eddigieknél jóval nagyobb tartaléktakar­mány alapot kell biztosítani. A tervezet fontos része az elmélet és a gyakorlat szoros összekapcsolása. A mezőgaz­dasági tudományoknak fontos «feladata kell, hogy legyen a mezőgazdasági növények ter­méshozamának és az állatte­nyésztés hozamának emelésé­vel összefüggő kérdések kidol­gozása. Ezek közé tartozik a növénytermelési üzemi fel­adatok észszerű összehangolá­sa és az állattenyésztés mun­kájának megjavítása. — A te- nyészmunka megjavításának fő célkitűzése, véleményem szerint, olyan állatfajták, táj­fajták kitenyésztése, amelyek az adott körülmények között nagymennyiségű tejet, húst, zsírt és egyéb állati terméke­ket szolgáltatnak. Az SZKP KB tervezete irányt mutat nekünk is a to­vábbi munkánkhoz, azokhoz a feladatokhoz, melyeket pár­tunk és kormányunk segítsé­gével valósítunk meg. Hatalmas méretek, lenyűgöző számok... Nagy Zoltán DÉDÁSZ üzemviteli osztályvezető, a Szovjetunió hatodik ötéves terve irányelv eiről. Nagy Zoltán elvtárs, a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vál­lalat üzletigazgatóságának üzemviteli osztályvezetője régi szakember, harmincnégy éve dolgozik az elektromosíparban. Amikor meglátogatjuk, a Sza­bad Népnek azt a számát veszi elő, amelyben a Szovjetunió hatodik ötéves tervének irány­elveit hozták nyilvánosságra. A sok aláhúzás, számítás a mar­gón arról tanúskodik, hogy Nagy elvtárs az elmúlt napok­ban gyakran tanulmányozta a tervezetet. Legtöbb az aláhú­zás a villamosenergia-terme- lésről szóló pontoknál, Nagy elvtársat a szakmájába vágó részek érdeklik legjobban. Kiderül, hogy Nagy elvtárs nemcsak a könyvekből, újsá­gokból ismeri a Szovjetuniót, hanem, tíz évvel ezelőtt mint hadifogoly is járt ott, így sze­mélyes élményei alapján is tud véleményt mondani. — A hatalmas méretek, le­nyűgöző számek ragadták meg legjobban figyelmemet — mond­ja. — Olyan erőművek építését tervezik a Szovjetunióban, ame lyeknek — teljesítőképesség, technikai tökéletesség szem­pontjából párja nincs a világon, amilyeneket elképzelni sem tud tunk ezelőtt. Csak azoknak a vízierőmű veknek és atomenergiával mű ködő erőműveknek melyek az irányelvekben fel vannak so­rolva — összteljesítménye, száz­negyvenszer akkora lesz, mint hazánkban' jelenleg működő legnagyobb teljesítményű kelen földi hőerőmű. A bratszki, vagy a Jenyiszej folyón épülő krasz- nojarszki vízierőmű pedig harmincszor annyi áramot ter­mel majd, mint a kelenföldi. De talán még jobban mutatja az irányelvekben szereplő mé­reteket az, ha azokat megyénk adataival hasonlítjuk össze. A hatodik ötéves terv során fel­építendő atomerőművek négy- százszor annyi villamosenergi­át fognak termelni, mint amennyi jelenleg Tolna megye áramfogyasztása. 1960-ra, az ötéves terv utolsó évére 320 milliárd kilowattórára emelik a Szovjetunióban a villamos­energia termelést. Ebből az energiamennyiségből több, mint másfélmillió olyan várost lehet ellátni árammal, mint Szekszárd. Nemcsak egyszerűen növeke dést irányoz elő a terv, hanem megszabja azt is, hogy e növe­kedést hogyan kell a technika fejlesztésével elérni. Én azelőtt itthon legfeljebb 60 kilovoltos távvezetéket láttam és azon cső dálkoztam, amikor 10 évvel ez­előtt életemben először láttam 220 kilovoltos távvezetéket a Szovjetunióban. Most pedig már arról szól a tervezet, hogy 400 kilovoltos távvezetékrend­szert építenek ki, sőt — a világon először a Szovjetunió­ban — megoldják a nagyfeszült ségű egyenáramú- elektromos energiatovábbítást is, mellyel nemcsak a távvezeték építési költségeit csökkentik, hanem csökken az energiaveszteség is. Előirányozza a tervezet töb­bek között 300 megawattos, te­hát nálunk működő legnagyobb gépegységeknél nyolcszor na­gyobb teljesítményű gépek el­készítését, üzembehelyezését. A hatodik ötéves terv fel­adatainak megvalósítása során rohamléptekben fog fejlődni a technika a Szovjetunióban, ami bői mi is sokat tanulhatunk és alkalmazhatunk hazánkban. .1 a paksi Vörös Sugár Tsz tervei Egész télen át szorgos munka folyik a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben. A:-, idén még nagyobb hasznot vár­nak az állattenyésztéstől, mint eddig és ennek az alapját most vetik meg. Folyik az építkezés. Január 13-ra készültek el a 32 férőhelyes sertésfiaztatóval. Beadásuk teljesítése mellett már a júliusi szerződéses serté­sek 75 százalékát is leadták és március elején már 30 sertést állítanak be hízóba. Ebben az évben legalább 200 000 forint jövedelemre számítanak a ser téshizlalásból . Ezzel azonban nem állt ineg a munka. A majdnem 600 juh is gyorsan szaporodik, azoknak is nagyobb szállás kell. Az ácsok, nádvá­gók most is dolgoznak, hogy készen álljon az anyag a 800 férőhelyes juhhodályhoz. Nem kis dologról van itt szó, hiszen a juhállomány gyapjújából te­nyészkosok neveléséből, eladá­sából körülbelül 140 000 fo- .rint haszna lesz a tsz-nek. A tervek azonban nemcsak az állattenyésztésről beszélnek. A Vörös Sugár 17 holdas gyü­mölcsöse, amelyből 12 hold ter­mő, a múlt évben is 100 000 fo rintot jövedelmezett és az idén is legalább 100—120 000 forin­tot várnak a termésértékesítés bői. 1955-ben 2 hold 700 öl dohá­nya volt a termelőszövetkezet­nek, ami 137 000 forint hasznot hozott. Éppen ezért a dohány területe az idén 5 hold lesz, ez legalább 250 000 forintot fog jövedelmezni a tsz tagságának, A várható jövedelem előterem­tésében igen nagy szerepe van a kertészetnek. Az elmúlt év­ben csak 4 hold volt a kertészet területe, az idén azonban már 17 hold lesz, amiből a tervek alapján 328 000 forint jövedel­met várnak. Ennek azonban van még egy akadálya. A 17 holdas kerté­szetnek sok vízre van szüksége. A Vízügyi Igazgatóság el is vál­lalta a csatornák megépítését, méghozzá tavaly őszre, A csa­torna azonban máig sincs se­hol, mindössze a mérésekkel készültek el, az összes földmun­kák . még vissza vannak. A paksi Vörös Sugár Ter­melőszövetkezet vezetősége és tagsága azonban igyekszik, hogy minden tagjának a lehető legjobb megélhetést biztosítsa. Most sincsenek anyagi gond­jaik, de jövedelrtiüket még ma­gasabbra akarják emelni, amit az is mutat, hogy tavaly 55 fo rint volt egy munkaegység ér­téke, az idén pedig 70 forintra tervezik. Ezek a határidők... Egy állami gazdaság panaszai 1954 június 15-én kezdődött. Akkor kötött szerződést a For nádi Állami Gazdaság a 23/5-ös Építőipari Vállalattal egy építkezés lebonyolítására. A szerződés azonban hiába — volt, építkezni csak kellett volna, de egészen augusztus végéig nem történt semmi. Mivel az építkezésekre ka­pott pénzt az állami gazdaság nem használta fel, elvet,ék tőlük a keretet. A gazdaság vezetői erre levelet ír.ak a minisztériumba, aminek meg is lett az eredménye: Válasz érkezett, melyből megtudták a fornádiak, hogy ”... Intézkedé­sek történtek ... rövid időn belül elkészül..stb. — Ez azonban már igaz volt. Intéz­kedések történtek. 1955-ben újra megkapták a pénzt és a 23/5. átadta az építkezést a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalatnak. A szerződés szerint a vállalatnak meg kel­lett volna építeni négy 2 szo­bás lakást, egy gépműhelyt, egy magtárral kombinált komlószárítót és egy 300 sze­mélyes kultúrházat. Itt azon­ban újra megrekedtek az in­tézkedések. Annak ellenére, hogy a gazdaság minden anya got odakészített, április elején olyan kényelmes tempóban in­dult meg az építkezés, hogy a fornádiak kénytelenek votak egy újabb levelét indítani. —• Íme, a minisztérium illetékes igazgatóságának 1955 július 8-i válaszából egy részlet. „A vállalatnak mindent el kell követni, hogy az előírt mun­kálatokat, köztük a gépmű­helyt is december 31-ig befe­jezze. Továbbiakban is disz­pécserem útján ellenőriztetni fogom a munka kellő ütem­ben való haladását.” Ez már igen komoly ígéret volt, december 31-re minden­nek el kell készülnie az igaz­gatóság ellenőrizni is fogja, nagy a Tolna megyei Építő­ipari Vállalat betartsa ezt a határt. Az állami gazdaságban reménykedni kezdtek. Hiszen nagyon jól jönne, ha a gépja­vításnál már az új javítószín­ben is dolgozhatnának, mert igen szűkös a hely. Az idő haladt, elérkezett de. cember 31-e, majd január ele­je, és az építkezést még min­dig nem fejezték be. Minden­esetre valami fokozatosság látszik a munkában. A laká­sok nagynehezen felépültek, de a gépműhely még nem volt befejezve a komlószárítóval egybeépített 3 emeletes mag­tár az első emeletnél tartott, a kullúrháznak pedig éppen az alapjai nőttek ki a földből. Az építkezés 1954-ben kezdődött és ez volt a helyzet 1956 ja­nuárjában. Azt hiszem, ez a kis törté­ne. az állami gazdaságnak nem éppen kifizetődő, mások­nak meg elég tanulságos. Ha elvárjuk az állami gazdaságok tói ,hogy teljesítsék termelési tervüket, hogy határidőre be­fejezzék a gépjavítás., akkor elvárhatjuk a 23/5-ös és a Tol­na megyei Állami Építőipari Vállalattól is, hogy a jövőben eleget tegyenek vállalásaik­nak. B. L. Sürgős intézkedést kérünk az AKÖY-től A szekszárdi járókelő, akinek este 5 és 6 óra között a Garay téren akad dolga, furcsa látványban van része. A munkából hazatérő dolgozók kénytelenek komoly harcot folytatni azért, hogy a Szekszárd—Pécs viszonylatban járó 17.40-es autóbuszban helyet kapjanak. Még szép időben is tűrhetetlen az, hogy a dolgozók, akik napi munkájuk után hazaérni kívánnak, csak azért maradjanak le a buszról, mert az AKÖV nem hajlandó vagy egy nagyobb kocsit, vagy egy utánjárót beállítani. A dolgozók ebbeli írásbeli kérelmükre még csak választ sem kaptak. Nem csoda, ha a hideg beáll­tával egyébként komoly, felelősségteljes funkciókat betöltő férfiak is elvesztik türelmüket és nem egészen épületes kife­jezésre ragadtatják el magukat. Igen sok esetben kórházból hazatérők, gyermekes anyák kénytelenek fagyoskodni, míg végül is lemaradnak a buszról. Nem hisszük, hogy több meg­értéssel nem lehetne ezen visszásságon segíteni. Nem hisz- szük azt, hogy nem áll az AKÖV-nek módjában legalább egy 60 személyes járatot indítani, hiszen olykor-olykor valami csoda folytán meg-meg jelenik a 60 személyes kocsi. Nem tudjuk, hogy ebben az ügyben a 25-ös, vagy 26-os AKÖV, vagy éppenséggel az Autóközlekedési Igazgatóság illetékes, de bárki is tud ebben a kérelemben az utazóközönség segít­ségére lenni, haladéktalanul tegyen intézkedést. Arató Frigyes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents