Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-21 / 18. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Tolnai w & Egyetemi Könyvtár PÉCS PLO r A MAI SZÁMBAN: Országos Atomenergia Bizottság alakult (2. o.) — N. A. Bul- ganyin nyilatkozatának újabb visszhangja (2. o.) — Egy kv.Itúrcsoporí bölcsőjénél (3. o.) — Tapasztalatok a vár- dombi gépállomáson (3. o.) — TJttörőhíradó (4 o.) V ___________________________J A Z MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOT A'NAK LAPJA XIKI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ÁH A: ä« FIELE«. SZOMBAT, 1956. JANUÁR 21. Kérésünk az NDP Tolna megyei Végrehajtó Bizottságától Kedves Elvtársak! Szövetkezetünk, a tamási Vörös Szikra Tsz 1949-ben alakult. Azóta a párt útmutatásával jelentős eredményeket értünk el. Az 1953 júniusi határozat után szövetkezetünket megvédtük a kulák támadásokkal szemben, sőt azt tovább­fejlesztettük. A Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata óta különösen nagy eredményekről lehet beszámolni, úgy a gazdaságosság terén, mint az egy munkaegységre jutó fo­rint összeg alakulásában. Szövetkezetünk 1955-ben 136 családdal növekedett, jelenleg 250 család, 400 taggal, 2745 hold földterületen dolgozik. Gazdasági eredményeinket úgy tudtuk elérni, hogy a párttagok, a pártszervezet a Központi Vezetőség útmuta­tása nyomán mozgósította a dolgozókat a feladatok elvég­zésére. Azonban a rohamos növekedéssel jelenleg nem tart lépést pártszervezetünk erősödése és a tagokra gyakorolt politikai befolyása. A politikai munka megjavítása az elő­feltétele, hogy az 1956-os évben is jó eredményeket érhes­sünk el. Ezért kérjük az MDP Tolnamegyei Végrehajtó Bizott­ságát, hogy teljesítse a tamási Vörös Szikra Tsz kommunis­táinak és pártonkívüli dolgozóinak azon kérelmét, hogy szövetkezetünk párt alapszervezetének élére Polányi Máté elvtárs, a Tamási Járási Pártbizottság másodtitkára kerül­jön. Meg vagyunk róla győződve, hogy a pártpolitikai munka megjavításával az előttünk álló feladatokat mara­déktalanul végre tudjuk hajtani. Ehhez Polányi elvtárs nagy segítséget tud nyújtani, mert szakmailag is, politikai­lag is megfelelően képzett elvtárs. Ismételten kérjük az MDP Megyei Végrehajó Bizottságát,, hogy kérésünket tel­jesítse. A tamási Vörös Szikra Tsz kommunistái és pártonkí- vüü tagjainak nevében: Péti János Filótás István tsz elnök, a Socialists Munka Hőse. párttitkár. Végleg megérkezett Jóska báesi • . • TERMELŐSZÖVETKEZETEINK ELETEBOL Dombóvári Rákócxi Tsx: Kétszeresére emelkedett a tagság létszáma Igen jól sikerült a dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezet zár­számadása, 61 forint volt egy munkaegység értéke. A zárszá­madásra meghívtak jónéhány egyéni dolgozó parasztot, közü­lük mintegy húszán léptek be a termelőszövetkezetbe, látva a jó eredményeket. A szövetkezetbe azóta újabb belépők jelentkeztek. Most, ja­nuár folyamán szinte naponta ko­pogtattak új belépők, ügy hogy a legutóbbi közgyűlésen 12 új tag felvételéről kellett dönteni. A belépők között van özv. Kato­na Antalné 6 holdas, Cseke Já­nos 4 holdas, Somogyvári József! 12 holdas dolgozó paraszt. Az új belépőkkel csaknem kétszeresére emelkedett az ősz óta a dombó­vári Rákóczi Tsz taglétszáma. A nagy sárban szinte ten­gelyig sűlyedt a kocsi, amikor befordultak a lovak az apar- hanti Március 9. Termelőszö­vetkezet udvarába. A kocsin ijedten szemlélődött egy 3 he­tes bikaborjú, anyját a kocsi előtt vezették, bőgve nézett hátra borjához. — Ne féltsd, nem esszük meg, — vigasztalta szíves szóval Jóska bácsi. Végre cél­hoz értek. A kocsiról erős ke­zek emelték le a kisborjút, aki rögtön anyjához szaladt. — Na, Jóska, most igazán megérkeztél — szólt a tsz könyvelője, Fábián József, volt 12 holdas gazdához, aki a múlt év november 1-e óta a Március 9. Tsz tagja. — A tehenet még csak most hozza — mondotta a könyvelő ma­gyarázóiig, — mert eddig nem volt helyünk, ahova be­köthette volna. Most már van. — S miközben beszélt, gyö­nyörködve nézett végig a jó­állású bonyhádi fajta tehé­nen. — Na, nem baj, fő az, hogy itt van már. — Aztán miért nem jött előbb Jóska bácsi. Talán nem hívták? — kapcsolódtunk mi is a beszélgetésbe. — Jöttem volna én szíves, örömest, csak az asszony nem akart hallani róla. Pedig a testvére alapító tagja ennek a tsz-nek. Többször beszélt arról, hogy milyen élete van itt, de hiába volt minden. — Hogy a feleségem miért ma- kacskodott? ... Én azt goncLo- lom, hogy a betegsége vál­totta ki belőle. Én 12 hold föl­dön gazdálkodtam és megpró­báltam előteremteni mindent, ami családnak, meg nekünk kellett. Aztán ő azt gondol­hatta, ha belépek, nem lesz a 12 hold föld, miből élünk. — Hogyan sikerült mégis meggyőznie az asszonyt? — Nem egy-két nap, egy év kellett ahhoz, míg belátta, hogy nekünk is ott a helyünk, ahol a testvérének. Ez a te­hén, melyet most behoztam friss ellős, adna több tejet is, de nem tudtam úgy takarmá- nyozni, mint kellett volna. — Hiába, kukoricaszártól nincs tej. A föld nem adta vissza a gyümölcsét annak a munká­nak, amit én beléje fektettem. Néztem, hogyan dolgoznak a tsz tagjai, milyen eredménye­ket érnek el, és így erősödött napról-napra az az elhatáro­zás, hogy én is közéjük állok. Az őszi búza vetésénél már segítettem. Az én munkám is meglátszik már a gyönyö­rűen zöldelö búzatáblákon. — Látja már az asszony is, hogy így a helyesebb, sőt, amikor el akartam adni ezt a tehenet, amit most borjastól behoztam, a feleségem mon­dotta, hogy „Ne add el, vidd csak a közösbe, jó tehén ez. A tsz-ben kap majd bőven takarmányt és akkor bőven ad majd tejet is.’’ — Igazuk van — mondotta csendes mosolygással Jóska bácsi, — végleg megérkeztem és becsülettel fogok dolgozni, hogy az én munkámon ke­resztül még gazdagabb legyen termelőszövetkezetünk. — y — a — Sampinyongombát termelnek a gyuiaji Uj Barázda Tsz-ben A gyuiaji Uj Barázda Tsz tu lajdonában van egy régi boros pince, amely évek óta kihaszná- latlanul áll. A községi agrono- mus tanácsára a tsz most elhatá­rozta, hogy az öreg pincében gombatenyészetet rendez be. Az agronómus útmutatásai nyomán átalakították a pincét, elkészi tették a talajt s rövidesen meg­kezdik a sámpinyongomba ter­mesztését is. A Tolna megyei ter­melőszövetkezetek közül a gyu­iaji Uj Barázda lesz az első, amely gombatermesztéssel is bő­vítette üzemágát. Versenyben az „Ország legjobb tejtermelő tehene66 címért A harci Uj Elet Termelőszöve- kezet törzstehenészete megye- szerte, sőt országszerte ismert. Az országos tejtermelési verseny­ben a legjobb öt termelőszövet­kezet között vannak a földműve­lésügyi minisztérium értékelése szerint. Kungel Béla és Kovács György tehenészek állják adott szavu­kat — ugyanis 4500 kilogram­mos évi átlagos tejtermelésre tettek felajánlást. Decemberben átlagosan 720 kiló tejet fejtek tehenenként. Mindenki előtt ismeretes, hogy az őszi Országos Mezőgazdasági Kiállításon „15. Cifra” nevű te­henükkel első díjat nyertek. Cél­tudatos tenyésztői munkájukat bizonyítja az, hogy nemcsak ez az egyedüli magas tejhozamú tehenük. Az „Ország legjobb tejtermelő tehene” c.m elnyeréséért folyó versenybe a „7. Piros” nevű tehénnel neveztek be, amely tavaly 4.1 százalékos zsírtar­talommal 5322 kiló tejet adott A legutóbbi befejéskor 28,6 kiló tejet fejtek tőle, amely után 7 000 kiló évi tejtermelésre lehet számítani. A harci Uj Elet Tsz példája bizonyítja, hogy érdemes a termelőszövetkezeteknek a cél tudatos tenyésztéssel foglalkozni. Simontornyai Alkotmány Tsx: 300 000 forint bevétel csak a kertészetből A simontornyai Alkotmány Termelőszö­vetkezet tagjait is foglalkoztatja az a gondolat, hogyan, milyen úton-módon tudnának ezévben még több jövedelmet biztosítani. Az elmúlt év­ben szép jövedelmet hozott a nád, az idén a nádból eredő bevétel mintegy 140.000 forinttal több lesz, azért mert nagyobb kiterjedésű te­rületen takarítják le az idén a nádat, és készí­tenek belőle nádpallót, mint tavaly. Ezenkívül csak a kertészetből 300.000 fo­rint bevételre számítanak. Az elmúlt évben az öntözéses kertészet hozott nagy jövedelmet, amelyet most kiegészítenek két üvegházzal is. Az egyik üvegházat Dene Sándor kertész, új belépő hozta, ahol már kikelt a paradicsom és a paprika. A másik üvegházat pedig most építik, e héten az üvegezést végzik, itt fogják előhajtatni azokat a palántákat, amelyeket az­után mint korai zöldségféléket piacon fognak értékesíteni. A nyár folyamán mintegy 2.5 vagon ká­posztát tároltak téli értékesítésre, ezenkívül mintegy 2 mázsa spenótot adtak el. Uj belépők . .. Az elmúlt évben számbelileg is rendkívül nagy fejlődést mutattak fel termelőszövetke zeteink — nem egy helyen megkétszereződött a taglétszám az ősz folyamán. Ez a fejlődés most, télen sem hagyott alább, nap, mint nap lépnek be új tagok termelőszövetkezeteinkbe Annakidején nem egy dolgozó paraszt jelen­tette ki: „Megvárom a zárszámadást, majd az megmutatja, melyikünk gazdálkodott jobban.” A zárszámadások feleletet is adtak ezeknek a gazdáknak, meggyőzték őket arról, hogy eredményesebben lehet a szövetkezetben gaz­dálkodni. Az elmúlt hét folyamán a megye te­rületén 64 család, 91 tag 179 hold földdel lépett be a termelőszövetkezetekbe. A paksi Vörös Sugár Tsz-be 11 család kérte felvételét. A felsőnánai Uj Barázda Tsz-ben a múlt hét folyamán tartottak közgyűlést, amelyen új elnököt is választottak. Felvettek három új ta­got is, a 14 holdas Balogh Mártont, a 15 holdas Jakab Lázárt és Pál Domonkost. — Megelé­geltük már az egyéni gazdálkodást — mon­dották — elmaradtunk a közös mögött. Miért tegyünk magunknak rosszat, amikor lehető­ség van arra, hogy jobban menjen a sorunk. A Bonyhádi Cipőgyár tanműhelyében SOK SZÓ ESIK mostanában a Bonyhádi Cipő­gyár műhelyeiben, irodáiban ar­ról, hogy április elsején az egyik szalagon megkezdig a goyser- cipő gyártását. Sokan mondják, hogy szívesen hordanak majd ők is ilyen cipőt. Persze, az új cikk gyártásának előkészítése nem csak ebből áll. hogy a dolgozók beszélnek róla, ismerik a terveket. Igen komoly feladatokat kell megoldani a gyár műszaki és munkáskollekti vájának, hogy aztán zavartalanul indulhassanak az új cikkgyártá­sával. -Az országban elsőként kezdi meg a Bonyhádi Cipőgyár a goyser-cipők teljesen gépesi tett, szalagon való gyártását. Több új gépet kell beállítani, néhány meglévőt átalakítani, e gépek kezelését megtanulni stb. A gyár igazgatója tizenötezer forint célprémiumot tűzött ki azok részére, akik jó munkájátó' elsősorban függ a megfelelő fel készülés, az indulás utáni zavar tálán termelés. DVORACSKŐ JÓZSEFNEK, a tanműhely vezetőjének például 2 500 forint célprémiumot tűztek ki, amit akkor kap meg, ha az új műveletekre úgy tanítja be a dől gozókat, hogy a lépcsőzetes nor mát teljesíteni tudják, a minősé­gi előírásokat is betartják. Nemcsak a magas célprémium fűti Dvorácskó .elvtársat, hanem az a tudat is, hogy most. nagy mértékben függ tőle, milyen eredményeket ér el a gyár a goyser-cipő gyártásánál. A tan műhelyben néhány hét óta „új” emberek dolgoznak, új' gépeken. Eddig átképzősök tanulták itt a szakmát, de most, mivel már nagymértékben megszűnt a mun­kaerővándorlás, nem kell annyi új dolgozót kiképezni, a műhelyt teljesen rá lehet állítani az új gyártmány előkészítésére. Százötven pár féligkész cipő sorakozik az állványokon, van olyan, amelyikre már csak a sar­kot kell felszegezni. Meglátszik rajtuk, hogy az első példányok némelyiken csak két varrás van a rámán, a járótalpat faszegekkel erősítették fel, másokon a három varrás nem fut egymással pár huzamosan. — „Azon dolgozunk most, hogy e hibákat kiküszö böljük — mondja Dvorácskó elvtárs. — Mikorra indul majd a sorozatgyártás, ne forduljanak elő ilyen hibák.” ALIG PÁR HETE DOLGOZNAK itt az új gyártmány előkészíté­sén, máris megszületett már egy­két újítás. A Sportcipőgyárban, ahol Dvorácskó elvtárs tanul­mányúton volt, a sarokrámákat kézierővel szegezték fel. Itt már klammerozógéppel végzik ezt a munkát, mintegy ötször akkora termelékenységgel, mintha kézi erővel csinálják. Az orr-résznéi nem sikerült eddig megfelelően a rámát visszahajtani, ezért nem tudták jól levarni sem. A rámát az orrnál bevagdossák, így job­ban vissza lehet hajtani, a varrá sok is párhuzamosak. Fáik József DISZ fiatal már önállóan dolgozik az egyik ráma varró-gépen, ö tanulta meg első nek az új gép kezelését. — „Na gyón örültem, amikor a főmér­nök elvtárs megkérdezte tőlem, volna-e kedvem az egyik új kulcsgépen dolgozni, örömmel vállaltam, hiszen Pesten dolgoz­tam én már good-year gépen. Igaz, hogy ez nem ugyanaz, más fogásokat kell alkalmazni, mondja. — De mi, fiatalok úgy vagyunk, hogy szeretünk ott lenni, ahol valami újat kezde­nek.” EGY HÉT ÓTA DOLGOZIK a másik új gépen Effinger József ifjúmunkás is. Nála még nem megy olyan jól a munka, mint Fáik József keze alatt, de biza kodik, hogy hamarosan belejön. Persze, sokat segít mindkettőjük nek a mester is, tanítja őket az új, a jobb fogásokra. Van egy idősebb „tanulója” is a műhelynek. Kincses József, aki 1929 óta dolgozik a gyárban, 5 lesz az, aki minden új gépen megtanul dolgozni, bárhol lesz fennakadás, „be tudjon ugorm. — Csináltunk már mi ilyet, — mondja — de akkor csak pár­százról volt szó és kézi munká­val készítettük a goyser cipőket. Most pedig — néhány hónap múlva — biztosan sokan,fognak majd örülni, amikor meglátják a kirakatokban és meg is vehetik gyárunk új cipőit.” Igen, sokan fognak örülni an­nak, hogy a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói, akiknek jó munkája nyomán az ősszel a bundacipök jelentek meg az üzletekben, a tavaszra pedig a szép, kényei mes, tartós goyser-cipőkkel lepik meg a közönséget.

Next

/
Thumbnails
Contents