Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

Megjelent műsortanácsadá­saink után több levél érke­zett szerkesztőségünkhöz a kultúrotthonok igazgatóitól, kultúrcsoportok vezetőitől, melyben kérik, hogy továbbra is közöljük a játszásra alkal­mas színdarabok címét. A le­velek íróinak kérésének te­szünk eleget és továbbra is se­gítséget nyújtunk a műsorvá­lasztási gondokkal küzdő kul- túrcsoportoknak. Szigligeti Ede: A cigány. (Népszínmű) A cigány mon­danivalója röviden: minden ember egyenlő, bőre akár fe-' hér, akár barna. A becsüle­tes szegény, igazsága győz a gonosz gazdagokkal szemben. A cigány központi gondolata, hogy sokan lenézik a cigányo­kat, mert bőrük barna, körül­ményeik szerencsétlenek. Azonban ők is olyan emberek, mint mi. Tehetségesek, von­zók, gazdaglelkűek. A szín­művet, különösen falusi kul- túrcsoportoknak ajánljuk. Fa­lun játszódik, szereplői a múlt falujának emberei és bizonyos tekintetben ma is előremuta­tó. Falun ma is előfordul több esetben, hogy a gazdag szülő például nem engedi meg, hogy gyermeke szegé­nyebb leányt vegyen feleségül vagy fordítva. A színműn ke­resztül az ilyen maradi nézet ellen is hatásosan tud hada­kozni a művelt előadó-együt­tes. Tabi László: Kártyavár. (Szatíra.) A mű leleplezi az amerikai imperialista körök háborús uszító törekvéseit. A főszereplő Fred Miligán - egyet len vágya, hogy a háború ki­terjedjen az egész világra s ő minél nagyobb haszonhoz jusson. Mindenütt, még a sa­ját imaházában is a háborúra uszít, végül megszállottságá­ban az őrületbe rohan. Nem ötletszerűen ajánljuk a kultúr­csoportok figyelmébe ezt a mű­vet. Az amerikai imperialis­ták ma is lázas tevékenységet folytatnak a háború kirobban­tására, hogy fegyvereiket, atombombáikat eladhassák va­lahol, hogy azzal egymást gyil­kolják az emberek, s . ők meg­duplázzák milliós vagyonukat. De a világ népeinek békealra- rata lefogja kezüket, mellyel a tűzcsóvát akarják behajítani a békét kívánó emberek töme­gébe. És vajon mi várhat reá juk a füstbement terv után — mint az őrület. A művet hang­súlyozottan ajánljuk üzemi kul túrcsoportoknak, de erős falusi együttesek is műsorukra tűz­hetik. Tersánszky Józsi Jenő: A sí ró babák. (Színmű). A darab műfaját tekintve, mesejáték. Mondanivalója azonban — mint általában a nép meséinek tanulsága — mélyen a valóság­ban gyökeredzik. A darab igaz sága, hogy minden ami szép, ami gyönyörködtető, ami igazán művészi alkotás, le gyen az 'akár egy mulatságos rongybaba, csak szabadságban születhetik meg. Ezt az igazsá­got szövi meséjébe a szerző. A darabot egyaránt műsorukra tűzhetik falusi és városi kul- túrcsoporto’k. Mondanivalója egyaránt érdekli falusi és vá­rosi embereket, hisz nap mint nap élvezzük a szabadság nyújtotta örömet és tudjuk, hogy szépet, maradandót alkot­ni csak szabad hazában, sza­bad ember tud. Marasztaló tapsorkáa utan... Végre feloldódott egy előadá­son az a fagyos, rideg merevség, ami eddig az Állami Faluszínház előadásain jellemző volt. Az ed­digi előadásokon tűlszigorú mér­cével mért a szekszárdi közönség No, ez nem baj, ha nagyobb és átéltebb szerepre, teljesítményre akarja szoktatni a színészt. De csak elégedetlenséggel nem lehet buzdítani valakit. És a csütörtök esti előadás azért volt szép és élményt jelentő, mert a közönség jutalmazta ,a jó alakításokat és ezzel a jutalmazással buzdította a színészt, hogy még tökéleteseb­ben alakítsa, formálja szerepet. Ezen az előadáson megmutatko zott ,hogy kell a taps, kell a „hogy . volt” a szereplőknek, hogy szívét, lelkét adja a -játék­ba. Milyen szép és felemelő pilla­nat volt az előadás végén, ami­kor a ráadást már szinte színész és néző együtt énekelte, s a kö zönség ütemes tapsa diktálta á zene ritmusát, és ez a taps kérés volt, hogy „ne menjetek még el, szívesen nézünk .hallgatunk benneteket”. (Ezen az estén sok ember agyában ötlött fel a gon­dolat, hogy milyen jó lenne egy állandó színtársulat Tolna megyé nek, és ez a társulat meg is élne a megyében, mert a megye la­kossága számos esetben bebizo­nyította már, hogy szereti a jó és szép előadásokat.) De térjünk vissza csütörtök estére, a Dankó Pista előadásra, melyről minden néző kedves élménnyel távozott és arról beszélgettek sokan hogy érdemes lett volna legalább két­szer bemutatni. ... A darab mondanivalója, cselekménye két fiatal: Dankó Pista és Joó Ilonka kapcsolata. szerei.Tfe körül bonyolódik. A két tehetséges színész játékáról őszin tén mondhatjuk, hogy jó volt, szép volt, s szerepükkel meg­nyerték maguknak a közönséget. Dankó Pistát Madarász László alakította, egész szerepét tekint­ve jól. Bár az első felvonásban játéka hagyott maga után kíván nivalót, mégsem vagyunk igaz ságtalanok, ha azt mondjuk, hogy ez a folt az egésá darab alatt elhomályosult. Az első fel­vonás szürke alakítása talán az­zal magyarázható, hogy a közön­ség részéről a Szekszárdim már megszokott ridegségre számí­tott. A második felvonásban já­téka és mintha hangja, is átél­tebb, lélekkel telitettebb lett volna. Méltó partnere volt Joó Ilonka szerepében Szabó Ilonka, akinek fiatalos hangja, a fiatal lány őszinte szerelmét mutató já­téka, igaznak, valóságnak hatott. Megható és sikerült alakítás volt a második felvonás egyik jelene­tében, amikor szerelme miatt összeütközésbe kerül apja elgon­dolásával és akaratával. A párját kereső, azután vágyó madár állt előttünk, akinek döntenie kell, hogy elhagyja-e a fészket, ,ahol nevelkedett, az apát, aki úgy sze­reti mint az életét, mint a művé­szetét. S mindezt azért az ember­ért, akinek semmije sincs, csak a szíve, a művészete, s aki a mű­vészeténél is jobban szereti. A néző már eldöntötte, hogy*Dankó Pistáé lesz, mert ő érdemli meg. Apja, leányát akarta feláldozni a művészetért, hogy mégegyszer szárnyalhasson a fantáziája, s szíve érzését festhesse vászonra. Dankó Pista pedig művészetét is feláldozta volna Hónkért,- hisz eltört a hegedűje, nincs az, aki­nek szóljon, árva lett, s bujdo- sásra gondol. De a szív, a tiszta, őszinte érzés, ha föléje is kere­kedik a pénz, nem maradhat -dúl, neki győzni kell, mert a szere- tetet, a boldogságot nem lehet örökre békjóba kötni. Amikor az érzésekről beszélünk, már elmo­sódnak az egyes szereplők alakí­tásának kontúrjai, itt már együtt kell nézn, az egészet, Joó Ferenc szerepében Szávai Lajost, Blaha Lujza szerepében Kamilly Judi­tot, Bitó Máté szerepében Iglói Györgyöt és a Julit alakító Ká­rolyi Juditot. De a szeretetet és megértést képviselő és az arra vágyók közé tartozik Tömörkényi István (Bakos Tamás) és Bitó halász (Olasz János) Mucsi Jóska (Fehér Tibor) is. Velük szemben áll a vármegye akit ördögh polgármester (Tassi Béla), felesége (Pintér Rózsi), a fiúk Elemér (Kanalas László) és Cibere (Markovics Endre) kép­visel. A szereplők jól éreztették alakításaikat és jellemábrázolá­sukkal az osztályok közötti ellen tétet. Jó sikerült a harmadik felvo­nás utolsó jelenete, melyen lát­szott ,hogy a rendező is nagy , gondot fordított rá, amikor össze csap a „vármegye” és az őszinte érzést képviselő nép. Itt dóm borodott ki Joó Ferenc apai sze. retete a leánya iránt és a vár­megyei urak aljassága, feltörek­vő szándéka, melynek érdekében még a megvesztegéstől sem riadnak vissza. A többivel fel nem érő alaki tás csak egy volt a darabban: Iglój György — Mátéja. Ezt a szerepet figyelve a nézőnek olyan gondolata támadt, hogy Iglói György még keveset, vagy egyáltalán nem volt halászok között. Alakítása éppen ezért hamis volt. Nagyon hamis volt az a falusi figura, mellyel ő akarta megismertetni a közönsé­get, nevezhetnénk álnépiesnek is. Sokkal meggyőzőbb és rokoh- szenvesebb volt Olasz János Bitó alakítása. Rajta keresztül a nép őszinte érzését, tulajdonához való ragaszkodását ismertük meg ... De így az apró hiányos­ságokkal együtt is, szép és jó volt az előadás. Megérdemel minden szereplő egy elismerést jelentő meleg kézfogást és buzdí­tásul még sokkal több tapsot. Buni Géza — Portré egy fiatal tanítónőről — Vidám gyermekzsiváj tölti be a IV-esek tan­termét. Futkároznak a kispajtások a padok kö­zött: az egyik a kabátját akasztja a fogasra, a má­sik a sapkáját viszi a helyére, mások pedig a könyveiket és a füzetei­ket rendezgetik. — De egyszerre elcsitul a zaj. Kinyílik az iskola ajtaja és a terembe belép a ta­nítónő. Fiatal, 19 éves, szőkehajú lány: Rákics Olga, a sióagárdi általá­nos iskola tanítónője. Kezdődik az óra. — Hetesek! — hangzik a tanítónő parancsoló haragja. A két hetes a tábla elé siet és vigyázzállásban vezényelnek az osztály­nak: — Vigyázz! Néma csend van, a he­tesek jelentenek és ezután helyükre sietnek. — Olvasási órára előkészülni, de csendben' — szólal meg ismét a tanítónő: — Melyik ol­vasmányt tanultuk utoljára? Az egyik kispajtás felel a kérdésre: — A „Palóc földön” című Mikszáth olvas­mányt. Megkezdődik a feleltetés. — Baksics hozd ki az ellenőrző könyvedet és mondd el az olvasmány tartalmát! A kisfiú dadog, szavakat keres, de csak nem lesz e’ ’oől már értelmes felelet. — Nem készültél? — De igen. — Hányszor olvastad el? — Kétszer. — És hányszor kellett volna? — Ötször. Az osztály egyöntetűen megállapítja, hogy Baksics Ernő mára nem készült. — Kellett neked ez a kettes? — kérdezi a tanítónő, de hangjából érezni lehet, hogy ez a hang sajnálkozás mellett figyelmeztető is. Fejős Erzsiké lép a tábla elé. Felelete nagyszerű. Boldogan siet a helyére. Ötöst kapotts A 21 kisiskolás előveszi az olvasókönyvet és a tanítónő vezetésével megkezdik egy új, „Fa­ekétől a traktorig” című anyag tanulását. * Öröm nézni ezt a fiatal tanítónőt. Árad be­lőle a derű, a frisseség és az életkedv. Erős akarata, nagyszerű módszere magára vonja a kispajtások figyelmét. Feszült figyelemmel hallgatják mindnyájan a tanítónéni szavait. Csupán 19 éves. Tavaly végzett Dombóvá- rott a tanítóképzőben. Alig féléve tanít, máris nagy gyakorlatra tett szert. Szereti az embe­rekét, a gyermekeket. Nincsen olyan probléma a gyermekekkel kapcso­latban, ami ne érde­kelné. Ottléte alatt két szülő kivételével már ( minden családot felke­resett. Tanácsokat ad nekik, hogyan neveljék odahaza a gyerekeket, hogyan foglalkozzanak tanításával, hogyan ellen őrizzék a felkészülését. A tapasztalata a láto­gatások alkalmával az, hogy a szülők törődnek gyermekeik nevelésével de akad még néhány olyan család, aki vál­toztathatna felfogásán. Rákics OlgEj a szülői látogatásokon kívül DISZ politikai oktatást is tart a fiataloknak, akik szívesen hallgatják élvezetes előadásait. J Az olvasás, a mozilátogatás alkalmával szer­zett tudását így adja át mindenkinek, így lesz tudásából közkincs. Igazgatója, Pető Gyula elv­társ így vélekedik Rákics Olgáról: „Lelkiisme­retesen készül a tanítási órákra. Volt két-há- rom bemutató tanítása, s ezek nagyon jól sike­rültek. Jól foglalkozik a gyerekek és a szülők problémáival. Olyan egyéniség, hogy bármelyik iskola jól járna vele. Nagyszerű pedagógus már most, de ha teljesen kiforrja magát, még nagysze rűbb pedagógus válik belőle. — Mi nem szeret­nénk elengedni — jegyezte meg utolsó mon­datában, ravaszkásan mosolyogva Pető Gyula igazgató. ‘ Ilyen az ő élete: tanít, nevel, segít, ahol csak tud. És ha minden úgy sikerül, ahogy tervez­getik, ősszel már boldog feleség lesz, s így életét még élettársával is meg kell osztania, de ez nem lesz a tanítás kárára, mert hivatását ' végtelenül szereti. * De befejezéshez közeledik az óra. A gyere­kek megtanulták az új anyagot, vagy ha nem is egészen, de megismerkedtek vele. Még pár perc van vissza az órából. Feladja a házi fel­adatot és utána számolni kezd: — Egy, kettő, három — teljes csend. A he­tesek kiállnak a tábla elé és vezényelnek: — Vigyázz! Sorakozz! Ebben a pillanatban felhangzik a csengő és a kispajtások megindulnak az iskolaudvar felé, hogy a munka után játszással töltsék el tíz­percüket. KOVÁCS JÖZSEF. így indult el Alsónátián a József Attila-oivasómozgalom Január 16-án, hétfőn délután érkeztem két munkatársammal a szekszárdi járás egyik kisebb fa- ujába, Alsónánára. Barátságos téli délután lévén, már félórával a kölcsönzési (dő előtt 20—25 ol­vasó beszélgetett a kultúrotthon ban elhelyezett könyvtár előtt, várva a kölcsönzés megkezdését. Egyik-másik mégegyszer átla­pozta a kiolvasott könyvet, hogy újra felelevenítse a könyv érde­kesebb, szebb részleteit. ‘ A szo­kásos kölcsönzési időre megérke­zett a mosolygós arcú könyvtá­ros, az iskola magyar szakos ta­nárnője, Klein Magdolna. Be­szédbe elegyedtünk vele és az ol vasókkal, akik könyvet hoztak vissza. Megkérdeztük az új könyvre váróktól, árulják el, ki a legjobb olvasó Alsónánán. Szinte kórusban válaszolták, hogy Hé­vízi Ilona. Ez a fiatal, szőke lány is könyvet hozott vissza, azért, hogy helyette újakat vihessen. A vele való beszélgetés során meg­győződtünk róla, hogy már az általános iskolában is, amelyet két évvel ezelőtt végzett el, igen szeretett olvasni és azóta is a legtöbb könyvet 5 olvasta el. Szinte alig találni már új köny­vet számára, mondja a könyvtá­ros. A könyvtárban lévő Mik­száth, Verne, Veres Péter, Mó­ricz Zsigmond, Avgyejenko, Aragon, Sásdi, Illés Béla, Jókai stb. könyveket úgyszólván mind kiolvasta, ügy mondja, igen sze­reti József Attila költészetét is. József Attiláról beszélgetve meg kérdeztük, volna-e kedve bene­vezni a József Attila-olvaspmoz- galomba, ahol a kötelező iroda­lom elolvasása és az előírt filmek megtekintése után elnyerheti a bronz, vagy ezüst fokozatú jel­vényt. Amint mondja moziba is szeret járni és a mozgalom film­jei közül úgyszólván már mind­egyiket látta. Csillogó szemmel beszél Rákóczi hadnagya, Feltá­madott a tenger, Kis krajcár. Talpalatnyi föld, Különös ismer­tetőjel, Vidám vásár, Egy igaz ember, Zavarosan folynak a vi­zek, Szürke fény stb. című fil­mekről. Majd kimondja a döntő szót „Én is benevezek a József Attila olvasómozgalomba, mert igen szeretem a könyyeket, sze­retek tanulni, művelődni”. A könyvtáros örömmel veszi tudo­másul a kimondott „igent” és 5 is követi az első benevezőt. Majd az iskola fiatal igazgatója, Pe­reszlényi Ernő szaporítja belépé­sével a benevezések számát. Meg kérdeztük búcsúzásul Hévizi Ilonát, az első benevezett DISZ fiatalt, nem lesznek-e kevesen ■> mozgalomban. Biztatóan mosoly­gott és azt válaszolta, hogy b'’ zuk csak őrá. Bizonyára számos követője akad a többi f tál között. Megnyugodva távoztunk Alsó- nánáról. ahol hallomásunk sze­rint a közelmúltban volt DISZ vezetőségválasztás és az alapszer vezet új titkára HéviZj Ilonához hasonlóan mindent el fog követ ni, hogy Alsónána fiataljai vala mennyien felsorakozzanak a Jó­zsef Attila-oivasómozgalom zász laja alá azért, hogy a kötelező könyvek elolvasása és a filmek megtekintése után elnyerve a jelvényt még nagyobb tudással álljanak helyt ott, ahol dolgoz­nak, tsz-ben, erdőgazdaságban, gépállomáson, stb. és bekapcso­lódva a DISZ munkájába, kultu­rális tevékenységekbe, még ered­ményesebben segítsék falujuk fejlődését az új, szocialista Alsó nána kialakulását. — Gondoljuk, hogy az illetékes szervek, a párt, a tanács, a pedagógusok ehhez minden segítséget megadnak. Dr. Máté Géza v V M íz sorfa nácsa dús

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents