Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-20 / 17. szám

1956. JANUAR 20.

X O L N A I NAPLÓ

S

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS

Használt a bírálat

— Már alig vártam, hogy a mi tsz-ünkben is megkezdődjék az oktatás — mondta az első foglalkozáson Horváth Pál elv társ, a tamás; Vörös Szikra Tsz tagja. — Sajnos a tsz-ben Cvröl- •évre komoly gondot okozott a pártoktatás beindítása, úgy igaz, ahogy néhány héttel ezelőtt az újság is megírta. Pártszerveze tünk nem sokat törődött az oktatás megszervezésével. Pedig nagyon jó dolog a tanulás, hét év óta minden télen részt vettem a politikai oktatáson, mindig hallok új, érdekes dolgokat, amelyek számomra igen vonzóvá teszik a politikai foglalkozásokat.

A tamási Vörös Szikra Tsz pártszervezetét — ahogy Horváth elvtárs felszólalása is igazolja — méltán bírá'tuk lapunkban: hiba vélt az oktatással. És, hogy a bírálatot megszívlelek, mutatják á'z eredmények Bár ké séssel, de megkezdődött a marx- izmus-leninizmus alapjai tanfolyam, találtak időt is a szerve zésre, csak hozzá kellett lógni. Igaz, hogy a. cikk gyomán segítséget adott a községi és a járási

Az álapszervezetek jelentős részében már megtartották a vezetőségválasztó taggyűléseit. Nagyon helyesen a vezetőségválasztó taggyűlések után legtöbb helyen elosztották a vezetőségi tagok között a funkciókat is. Annál nagyobb hiba azonban, hogy az új vezetőségek egy része még nem fogott munkához, nem kezd te meg a harcot a pártszervezet előtt álló feladatok végrehajtása, ért. Sőt, van még olyan hely is, mint az iregszemcsei gépállomás, ahol csütörtökig még a funkciókat sem osztották el, noha már majdnem két héttel előtte meg választották a vezetőséget. Ennek az a következménye, hogy a pártvezetőség nem tevékenykedik és az egész párttagság bizonytalanságban van.

pártbizottság is, személy szerint Polányi Máté elvtárs.

Tóth elvtársat, az oktatási felelőst csak az bántotta legjobban bármerre ment mindenütt így fogadták.

— Tudoíl-e, hogy írtak róla tok az újságban ...

— Nem gondoltuk .hogy ná latok ilyen komoly hlba van az oktatással...

— Megmondom őszintén i osz- szul esett a cikk is, de talán még rosszabbul esett az ilyen fogadtatás. Másrészt azért is bántott, mert nemcsak az én hibám volt. De most már nem ezen fogunk siránkozni, hanem Jobban dolgozunk.

A 16 hallgató nagy érdeklődéssel figyelte Polányi Máté elvtárs, a JB. másodtitkárának elő adását, és a feltett kérdések, valamint Horváth Pál elvtárs felszólalása mutatta meg a leg- ékesszólóbban ,hogy ma már ke. vés az olyan parasztember, aki elfordul a tanulástól.

Nem tudjuk alaposan megrnaÉRTÉNYI DÓZSA TSZ

A szövetkezet vezetőségválasztó taggyűlésén Bebesi elvtárs azért bírálta az előző vezetőséget mert túl sok határozatot hoztak, de annak végrehajtása, ellenőrzése, többnyire elmaradt. Hor váth elvtárs javaslatot tett a pártszervezet új tagjelöltekkel való megerősítésére. A tsz kom. munistái javasolták azt is, hogy válasszák újjá a pártcsoportbi zalmi hálózatot ég az új pártve zetőség mozgósítsa őket a külön féle feladatok végrehajtására, hogy munkájuk ne csak a bélyeg árusításból álljon.

TENGELICI PETŐFI TSZ

A Petőfi Tsz megyénk egyik legnagyobb termelőszövetkezete. A vezetőségválasztó taggyűlésen azonban mégis sokat foglalkozgyarázni a kívülállóknak a tsz előnyét és a tsz fejlesztés fontosságát, ha nem gyarapítjuk po litikai tudásunkat — mondotta. Ezért jó lenne, ha hetente jönnénk össze, hogy lemaradásunkat behozhassuk.

Tullner Lajos és Szalai János elvtársak vállalták, hogy tudat ják a hiányzókkal — jöhetnek még — mert a következő héten a visszakérdezések során sok fogalommal ismerkedhetnek meg.

— Van nekünk könyvtárunk is — veszi át a szót Mohai elvtárs — láttam olyan könyvet is, amely az élet keletkezésével, a materializmus tudományával fog lalkozik. Ezeket is lehetne olvas gatni a szabad időben.

A tamási Vörös Szikra Tsz-ben. nemcsak szorgalmas, de tanulni- vágyó tagok is vannak. Most miután az oktatás megkezdődött, a kommunistáknak arra kell tö rekedniük, hogy ne csökkenjen, hanem emelkedjék a politikai oktatáson résztvevők száma, s a jövőben ha maguk nem boldo gulnak, jobban igényeljék a fe lettes pártszervek segítségét.

tak a tsz számszerű és gazdasági megerősítésével. Nagyon helye sen már maga a vezetőségi beszámoló felhívta a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkezetet tovább kell erősíteni új tagokkal: el kell érni ,hogy a község területén még egyénileg dolgozó parasztok minél előbb 'átérjenek a szövetkezés útjára. Ezt a feladatot belevették a határozatba is, és konkrétan meg szabták, hogy hány népnevelőt állítanak munkába a tsz agitáció fokozása érdekében.

KISSZÉKELYI FELSZABADULAS TSZ

A pártszervezet vezetősége helyesen bírált több párttagot, mert az elmúlt évben nagyobb volt a háztáji gazdaságuk a meg engedetnél és ezzel gátolták a közös gazdaság fejlődését.

A Gépállomási Igazgatóság jelenti:

A gépjavításban a bitekéi gépállomás az első

Jelentősen változott a gép állomások sorrendje az elmúlt dekádban végzett gépjavítási munka alapján.

Az előző értékeléskor Nagydo rog tartotta az első helyet, második volt Bölcske, harmadik Tevel és negyedik a dalmandi gépállomás. Az elmúlt dekád gép javítási tervteljesítése alapján a nagydorogi gépállomás a nyolcadik,

a bölcskei gépállomás az első, a teveli gépállomás a hatodik, a dalmandi gépállomás pedig a tizedik helyre csúszott vissza

Biztató az a tény, hogy a sorrendben kilencedik helyen lévő. Varsád ma a negyedik, az ötöd'k helyen lévő Szedres pedig a má sodik helyre küzdötte fel magát jobb munkája révén. Az utolsó két helyen változatlanul a ditna szentgyörgy; és a várdombi gép állomások állanak.

Á tolnanémedi gazdák már 15 holdon elvetették a borsót

A korai szerződéses „Expressz” fajtaborsó jelentős jövedelemhez juttatja dolgozó parasztságunkat és ,a termelő- szövetkezetek tagjait. A gazdák törekednek is arra, ha az idő megengedi, mielőbb földbe tegyék a magot.

Hetekkel ezelőtt megkezdődött a borsó vetése a tolnanémedi határban. A gazdák összesen 15 holdon vetették el eddig az étkezési borsót. A napokban fejezte be a vetést Végh József, Balázs Péter, B. Szabó József, Fülöp István dolgozó parasztok akik 400, illetve 800—800 négyszögöl területen vetettek borsót eddig.

Több mint 230 tsz-be szállított már műtrágyát a Borsodi Vegyikombinát

A Borsodi Vegyikombinát az augusztus 20-i indulás óta több, mint 230 termelőszövetkezetnek, állami gazdaságnak szállított már műtrágyát. A szerelés alatt álló szintéziskor teljes kapacitásának elérésével a műtrágya- gyártást megkétszerezik, s a dolgozó parasztok az őszi vetések tavasz; ápolásához már napi 40 vagon műtrágyát kapnak Kazincbarcikáról.

■ ■». %

A pártvezetőségválasztások

hírei

NEM OLYAN NAGY a távolság „Apar” és „Hant’’ között, mégis, mintha két világ választaná el a két települést. Bár idők múltával a névben összevonták a két helyet, s ma már Aparhant néven emlegetik az emberek. — Ugylátszik azonban hiába e közös név, — Hant lakói mégis külön világban éltek. Dolgoztak szorgalmasan, ebben nem is volt hiba. A kora reggeli nap már a mezőn találta őket és utolsók voltak, akik bezárták a határt. — A nagy igyekezetben lehet, hogy akacva, vagy akaratlanul, de nem akartak káput nyitni a szövetkezésnek. Pedig Aparon döngették, amelynek eredményeként sok gazda kérte .felvételét a kitűnően dolgozó Fel- szabadulás és Március 9. Termelőszövetkezetekbe. Ez érthető is, hisz mindkét tsz zárszámadásával megerősítette, hogy érdemes volt becsületesen dolgozni, hogy érdemes termelőszövetkezeti tagnak lenni.

Érdemes, vagy nem érdemes, a hantiak vajmi keveset törődtek ezzel. A tanács, no, meg a tsz-tagok nem nyugodtak olyan könnyen bele ebbe és gondolták el-ellátogatnak hozzájuk egy kis beszélgetésre, a barátságos közeledést talán nem utasítják vissza. Elsőnek Sebestyén Vince 11 holdas gazda ajtaján kopogtattak be. Ami azt illeti a

szívélyes fogadtatásban nem is volt hiány, de Vince bá csak azt mondogatta:

— Én menjek ... Hát miért éppen én ... Szívesen látlak benneteket... De amíg a karom emelni tudom ...

A LÁTOGATÁST látogatások követték, elmúlt a nyár, a padláson volt már a gabona, nem maradt vissza más, csak a kapások betakarítása. Vince bá mondta a maga nótáját, — csak nem akart megérlelődni a szövetkezés gondolata. No, de ha megérik, majd lehull az magától is, — gondolták és azoknak valóban igazuk is lett. i

ISMÉT ELMÚLT egy-két hónap, a naptár már az év utolsó hónapját mutatta, amikor egy napon Vince bá apósával együtt a tanácsházhoz igyekezett.

— Mi újság, Vince? — kérdezte a tanács-titkár, amikor belépni látta őket.

— Csak intézd a munkádat, ráérünk várni egy kicsit — válaszolt és zavarában feljebb lökte fején a bárány kucsmát. Majd amikor csak hárman maradtak, eképpen szólt:

— Zárd be az ajtót.

Vince bá •..

— Nofene, Vince, de titokza- tos-vagy, tán csak nem házasod ni akarsz?

— De bíz, még hozzá még- egyszer.

— No, no, Vince, a jóból is megárt a sok — tréfált a titkár, de' azért szívesen eleget tett a kérésnek.

— Nos?

— Adjál nekem is egyet... Hadd töltsem ki... Ott mégis könnyebb lesz. De adj a papának is.

ÍGY TÖRTÉNT. Nem beszélünk már arról, hogy Vince bácsinak nem egy napjába, sőt, több éjszakájába került, míg eddig eljutott. Belépett és a Március 9 Tsz-t választotta örökül.. Nem olyan sok, alig pár hét telt el az emlékezetes nap óta és, hogy érzi is Vince bá kötelességét és azt, hogy számára nem közömbös többé e nagy család azt hűen igazolja egy téli este kedves kis története.

— Jó estét mindenkinek — köszönt Vince illendően, amikor hatodmagával benyitott a tsz irodaajtaján, hogy segítsenek a dohánysimításban. Szeretettel, barátsággal, no, meg jó borral fogadták az érkezőket.

— No, Vince, hadd mérjek már neked is — szólt mosolyogva az elnök és egymásután háromszor teletöltötte borospoharát. Talán vigabban megy a munka. Persze ebből nem is volt hiány, de a jókedv nemcsak a bút és a bánatot feledtető tüzes bornak köszönhető, anélkül is jókedvük volt, ugyan miért is búsultak volna. Fürgén, gyorsan simították a dohányt, egészen este 11 óráig.

— Na, mára elég volt — szólt a brigádvezető — sokat dolgoztunk ma este — holnap tudunk majd szállítani, mert kevés do_ hánysimítanivaló maradt visz- sza. Közben mindenki felvette a kabátját és az ajtó felé indultak, amikor Vince bá’ szava megállította őket.

— Hát, hogy biztosan tudjunk szállítani, maradjunk még egy órát, aztán ami kevés marad holnapra, elvégzik egyedül az asszonyok. A lelkes kis had csak egy pillanatig gondolkodott, majd újra lekerültek a kabátok, kendők, mindenki elfoglalta helyét és serényen folyt a munka tovább.

HA KÉSŐBB IS, de megtalálta Sebestyén Vince azt a helyes utat, amelyen halg^ni íog és haladni kell valamennyi — aparhanti gazdának.

— y — a —

A várszegi sártengerben...

Ha az ember ilyen téli kö dös időben olyan helyre megy, ahol még nem járt, jobb, ha kétszer is megérdeklődi az utat minthogy egyszer eltévedje«. A minap a faddi Várszeg-pusz tára igyekeztem a Bűzakalász Tsz-be. Csak azt tudtam róla, hogy ott van valahol a szigetei- és nincs kövesútja. Semmi többet. Az első ember azt tana csolta: ,,Az az út a legközeleb bi, azon menjen az elvtárs”, még az irányt is megmutatta. A révnél lebeszéltek: ,,Rosszul jár, ha arra megy még csizmában sem tanácsos arra járni a nagy sár miatt. Erre menjen jobbra, itt a vízparton. Igaz kicsit kerülő, de estére még odaérhet.” (Ezt délelőtt mond- tákl) Odébb egy másik ember balra mutatta az irányt és erö- sítgette, hogy a legjobb út. Végül1 magam- sem tudtam, hogy merre menjek, s csak a -nagy ködborította síkságot láttam.

Amint beérek az utbaeső Uj Élet Tsz be az egyik- istálló előtt három embert pillantok meg. Itt már eltökéltem, hogy azon az úton indulok el, amelyiknek több javasolója akad, és így hozzájuk léptem. Köszönök, foghegyről elfogadják, de aztán beszélnek, vitatkoznak tovább. Gondolom valami fontos dologról beszélgetnek, így illendőségből nem zavarom őket. Kicsit odébb nekitámasz- kodok egy kocsj oldalának és várok. Az egyik ember kis könyvecskét mutogat, fellapozza, a középső, lcucsmasapkás figyeli, olvas belőle, közben még a cigarettáról is megfeled kézik, már harmadszor kell meggyujtania.

Megunom a várakozást:

— Ne haragudjanak, hogy zavarok . . . merre kell menni a Búzakálászba?

Egy negyedik utat javasolnak ... Amíg az egyik „tájékoztat”, a másik kettő tovább vitatkozik. Mikor észreveszik, hogy tamáskodva fogadom a tanácsot, a középső hozzámszói:

— Ha nem siet megvárhat... Arra megyek én is — mutat a kocsijára — elviszem egy da rabig onnan már könnyen oda talál. De még van egy kis be szélgetni valóm. Ha nem siet, hát addig jöjjön közelebb.

Bemutatkozom, ők is: Lubas_ tyik József párttitkár, Gutái János egyéni dolgozó paraszt és Tesényi György tsz-tag.

— De nektek nincs szükség- tek kocsira . ..

— Jólehet nem használjuk, de azért minden belépőtől meg vásároljuk a felszerelését. Ezt így írja elő a szabály.

— Hát a lovakkal mj lenne” Nem rossz lovak, de ti azért ilyennel nem mentek végig az utcán, a ti lovaitok jobbak . ..

— Ezt is megvesszük, két részletben kifizetjük az árát. és utána eladjuk őket.

Gutái János nem szól, ismét belelapoz a kis könyvecskébe. Összead, számol... közben nagyokat szippant a cigarettából.

— Ennyi volt a te jövedelmed . . . Okos dolog, hogy munkaegységgel méritek az embereket... — gondolkodik, töpreng, látszik, hogy ezernyi dolog forog agyában, mondana valamit, de nem talál megfelelő szavakat, végül felém fordul:

— Menjünk, mert telik az

idő.

Útközben szó esik erről is, ar*ól is, cigarettára gyújtunk és végül megkockáztatok egy merész kérdést:

— Szóval úgy áll a dolog, hogy maga is a szövetkezetét választja?

Kétszer-háromszor is meg szívja a cigarettát, közben biz tatja a két lovat, hogy az üres kocsi bent ne maradjon valami kátyúban.

— „Úgy vagyok, hogy nem tudok kerek feleletet adni. Az ősszel már majdnem beleptem, de volt egy kis adósságom es nem akartam, hogy azt mondják: Gutái János az adósság miatt lépett be. Még mindig nem tiszta minden, de egy hé ten belül rendbe lesz, mert be adom a hízót. . . Elvetettem, a mélyszántást elvégeztem . . . Megvan a jövő évi kenyerem és a mellévaló. így lenne érdemes kezdeni az évet a szövet kezetben is, mert nem szorul az ember előlegre.

Az úttól jobbra egy nagy táblára mutat: — Látja ez is a szövetkezeté.

Odébb isrnét keskeny parcellák következnek. Néhol még a megmunkált földre is ráhajt, hogy a lovaknak ne kelljen térdig a vízben, pocsolyában gázolni. Végeláthatatlan búza tábla mellé érünk.

Ez szintén az Uj Életé ... még a lovakat is megállítja, úgy mutatja és fürkésző pillantással kémleli az egyenes sorokat, az egyenletes kelést. A nap„ áttöri a ködtakarót, látni a tábla végét, ami majdnem eléri az akácost.

— Gép vetette . . . Nem rossz ... — kis idő múlva ismét megszólal: — Meg az is nagy probléma, hogy az ember nem tudja melyikbe álljon. Mert az egyik közelebb van, a másiknak jobb a földterülete, a harmadikban a tagok szimpati- kusabbak — igy mondta — jobban szeretnek dolgozni.

A lovak közé csap, majd egy kilométert megyünk a nagy búzatábla mellett, az út is kes- kenyedik, a kátyúk megnőnek. De vigyáz, nehogy félrelépjenek a lovak az útról és letipor janak egy szál búzát a szövet kezetéből, inkább a vízbe hajtja őket. Nem szól hozzám, csak a lovakat figyeli, hogy le ne lépjenek a keskeny útról. Amikor oda érünk a földjére megmutatja az utat és megkérdezi:

— Nem üzen valamit a párttitkárnak? — kérdezi — mert visszafelé is bemegyek hozzájuk, még van egy kis elintézni valóm ...

Boda Ferenc