Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-20 / 17. szám

1956. JANUAR 20. X O L N A I NAPLÓ S PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Használt a bírálat — Már alig vártam, hogy a mi tsz-ünkben is megkezdődjék az oktatás — mondta az első foglalkozáson Horváth Pál elv társ, a tamás; Vörös Szikra Tsz tagja. — Sajnos a tsz-ben Cvröl- •évre komoly gondot okozott a pártoktatás beindítása, úgy igaz, ahogy néhány héttel ezelőtt az újság is megírta. Pártszerveze tünk nem sokat törődött az ok­tatás megszervezésével. Pedig nagyon jó dolog a tanulás, hét év óta minden télen részt vettem a politikai oktatáson, mindig hal­lok új, érdekes dolgokat, ame­lyek számomra igen vonzóvá te­szik a politikai foglalkozásokat. A tamási Vörös Szikra Tsz pártszervezetét — ahogy Hor­váth elvtárs felszólalása is iga­zolja — méltán bírá'tuk lapunk­ban: hiba vélt az oktatással. És, hogy a bírálatot megszívlelek, mutatják á'z eredmények Bár ké séssel, de megkezdődött a marx- izmus-leninizmus alapjai tanfo­lyam, találtak időt is a szerve zésre, csak hozzá kellett lógni. Igaz, hogy a. cikk gyomán segít­séget adott a községi és a járási Az álapszervezetek jelentős ré­szében már megtartották a ve­zetőségválasztó taggyűléseit. Nagyon helyesen a vezetőségvá­lasztó taggyűlések után legtöbb helyen elosztották a vezetőségi tagok között a funkciókat is. An­nál nagyobb hiba azonban, hogy az új vezetőségek egy része még nem fogott munkához, nem kezd te meg a harcot a pártszervezet előtt álló feladatok végrehajtása, ért. Sőt, van még olyan hely is, mint az iregszemcsei gépállomás, ahol csütörtökig még a funkció­kat sem osztották el, noha már majdnem két héttel előtte meg választották a vezetőséget. En­nek az a következménye, hogy a pártvezetőség nem tevékenyke­dik és az egész párttagság bi­zonytalanságban van. pártbizottság is, személy szerint Polányi Máté elvtárs. Tóth elvtársat, az oktatási fe­lelőst csak az bántotta legjobban bármerre ment mindenütt így fogadták. — Tudoíl-e, hogy írtak róla tok az újságban ... — Nem gondoltuk .hogy ná latok ilyen komoly hlba van az oktatással... — Megmondom őszintén i osz- szul esett a cikk is, de talán még rosszabbul esett az ilyen fogad­tatás. Másrészt azért is bántott, mert nemcsak az én hibám volt. De most már nem ezen fogunk siránkozni, hanem Jobban dolgo­zunk. A 16 hallgató nagy érdeklő­déssel figyelte Polányi Máté elv­társ, a JB. másodtitkárának elő adását, és a feltett kérdések, valamint Horváth Pál elvtárs felszólalása mutatta meg a leg- ékesszólóbban ,hogy ma már ke. vés az olyan parasztember, aki elfordul a tanulástól. Nem tudjuk alaposan megrna­ÉRTÉNYI DÓZSA TSZ A szövetkezet vezetőségválasz­tó taggyűlésén Bebesi elvtárs azért bírálta az előző vezetőséget mert túl sok határozatot hoztak, de annak végrehajtása, ellenőr­zése, többnyire elmaradt. Hor váth elvtárs javaslatot tett a pártszervezet új tagjelöltekkel való megerősítésére. A tsz kom. munistái javasolták azt is, hogy válasszák újjá a pártcsoportbi zalmi hálózatot ég az új pártve zetőség mozgósítsa őket a külön féle feladatok végrehajtására, hogy munkájuk ne csak a bélyeg árusításból álljon. TENGELICI PETŐFI TSZ A Petőfi Tsz megyénk egyik legnagyobb termelőszövetkezete. A vezetőségválasztó taggyűlésen azonban mégis sokat foglalkoz­gyarázni a kívülállóknak a tsz előnyét és a tsz fejlesztés fon­tosságát, ha nem gyarapítjuk po litikai tudásunkat — mondotta. Ezért jó lenne, ha hetente jön­nénk össze, hogy lemaradásun­kat behozhassuk. Tullner Lajos és Szalai János elvtársak vállalták, hogy tudat ják a hiányzókkal — jöhetnek még — mert a következő héten a visszakérdezések során sok fo­galommal ismerkedhetnek meg. — Van nekünk könyvtárunk is — veszi át a szót Mohai elv­társ — láttam olyan könyvet is, amely az élet keletkezésével, a materializmus tudományával fog lalkozik. Ezeket is lehetne olvas gatni a szabad időben. A tamási Vörös Szikra Tsz-ben. nemcsak szorgalmas, de tanulni- vágyó tagok is vannak. Most mi­után az oktatás megkezdődött, a kommunistáknak arra kell tö rekedniük, hogy ne csökkenjen, hanem emelkedjék a politikai oktatáson résztvevők száma, s a jövőben ha maguk nem boldo gulnak, jobban igényeljék a fe lettes pártszervek segítségét. tak a tsz számszerű és gazdasági megerősítésével. Nagyon helye sen már maga a vezetőségi beszámoló felhívta a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkeze­tet tovább kell erősíteni új ta­gokkal: el kell érni ,hogy a köz­ség területén még egyénileg dolgozó parasztok minél előbb 'átérjenek a szövetkezés útjára. Ezt a feladatot belevették a ha­tározatba is, és konkrétan meg szabták, hogy hány népnevelőt állítanak munkába a tsz agitáció fokozása érdekében. KISSZÉKELYI FELSZABADULAS TSZ A pártszervezet vezetősége he­lyesen bírált több párttagot, mert az elmúlt évben nagyobb volt a háztáji gazdaságuk a meg engedetnél és ezzel gátolták a közös gazdaság fejlődését. A Gépállomási Igazgatóság jelenti: A gépjavításban a bitekéi gépállomás az első Jelentősen változott a gép állomások sorrendje az elmúlt dekádban végzett gépjavítási munka alapján. Az előző értékeléskor Nagydo rog tartotta az első helyet, második volt Bölcske, harmadik Tevel és negyedik a dalmandi gépállomás. Az elmúlt dekád gép javítási tervteljesítése alapján a nagydorogi gépállomás a nyol­cadik, a bölcskei gépállomás az első, a teveli gépállomás a hatodik, a dalmandi gépállomás pedig a tizedik helyre csúszott vissza Biztató az a tény, hogy a sor­rendben kilencedik helyen lévő. Varsád ma a negyedik, az ötöd'k helyen lévő Szedres pedig a má sodik helyre küzdötte fel magát jobb munkája révén. Az utolsó két helyen változatlanul a ditna szentgyörgy; és a várdombi gép állomások állanak. Á tolnanémedi gazdák már 15 holdon elvetették a borsót A korai szerződéses „Ex­pressz” fajtaborsó jelentős jö­vedelemhez juttatja dolgozó parasztságunkat és ,a termelő- szövetkezetek tagjait. A gaz­dák törekednek is arra, ha az idő megengedi, mielőbb földbe tegyék a magot. Hetekkel ezelőtt megkezdődött a borsó vetése a tolnanémedi határban. A gazdák összesen 15 holdon vetették el eddig az étkezési borsót. A napokban fejezte be a vetést Végh József, Balázs Péter, B. Szabó József, Fülöp István dolgozó parasztok akik 400, illetve 800—800 négy­szögöl területen vetettek bor­sót eddig. Több mint 230 tsz-be szállított már műtrágyát a Borsodi Vegyikombinát A Borsodi Vegyikombinát az augusztus 20-i indulás óta több, mint 230 termelőszövetkezetnek, állami gazdaságnak szállított már műtrágyát. A szerelés alatt álló szintéziskor teljes kapacitá­sának elérésével a műtrágya- gyártást megkétszerezik, s a dol­gozó parasztok az őszi vetések tavasz; ápolásához már napi 40 vagon műtrágyát kapnak Kazinc­barcikáról. ■ ■». % A pártvezetőségválasztások hírei NEM OLYAN NAGY a tá­volság „Apar” és „Hant’’ kö­zött, mégis, mintha két világ választaná el a két települést. Bár idők múltával a névben összevonták a két helyet, s ma már Aparhant néven emlege­tik az emberek. — Ugylátszik azonban hiába e közös név, — Hant lakói mégis külön világ­ban éltek. Dolgoztak szorgalma­san, ebben nem is volt hiba. A kora reggeli nap már a mezőn találta őket és utolsók voltak, akik bezárták a határt. — A nagy igyekezetben lehet, hogy akacva, vagy akaratlanul, de nem akartak káput nyitni a szövetkezésnek. Pedig Aparon döngették, amelynek eredmé­nyeként sok gazda kérte .fel­vételét a kitűnően dolgozó Fel- szabadulás és Március 9. Ter­melőszövetkezetekbe. Ez érthető is, hisz mindkét tsz zárszám­adásával megerősítette, hogy érdemes volt becsületesen dol­gozni, hogy érdemes termelő­szövetkezeti tagnak lenni. Érdemes, vagy nem érdemes, a hantiak vajmi keveset törőd­tek ezzel. A tanács, no, meg a tsz-tagok nem nyugodtak olyan könnyen bele ebbe és gondol­ták el-ellátogatnak hozzájuk egy kis beszélgetésre, a barát­ságos közeledést talán nem uta­sítják vissza. Elsőnek Sebestyén Vince 11 holdas gazda ajtaján kopogtattak be. Ami azt illeti a szívélyes fogadtatásban nem is volt hiány, de Vince bá csak azt mondogatta: — Én menjek ... Hát miért éppen én ... Szívesen látlak benneteket... De amíg a ka­rom emelni tudom ... A LÁTOGATÁST látogatá­sok követték, elmúlt a nyár, a padláson volt már a gabona, nem maradt vissza más, csak a kapások betakarítása. Vince bá mondta a maga nótáját, — csak nem akart megérlelődni a szövetkezés gondolata. No, de ha megérik, majd lehull az magától is, — gondolták és azoknak valóban igazuk is lett. i ISMÉT ELMÚLT egy-két hó­nap, a naptár már az év utolsó hónapját mutatta, amikor egy napon Vince bá apósával együtt a tanácsházhoz igyekezett. — Mi újság, Vince? — kér­dezte a tanács-titkár, amikor belépni látta őket. — Csak intézd a munkádat, ráérünk várni egy kicsit — vá­laszolt és zavarában feljebb lökte fején a bárány kucsmát. Majd amikor csak hárman ma­radtak, eképpen szólt: — Zárd be az ajtót. Vince bá •.. — Nofene, Vince, de titokza- tos-vagy, tán csak nem házasod ni akarsz? — De bíz, még hozzá még- egyszer. — No, no, Vince, a jóból is megárt a sok — tréfált a titkár, de' azért szívesen eleget tett a kérésnek. — Nos? — Adjál nekem is egyet... Hadd töltsem ki... Ott mégis könnyebb lesz. De adj a papá­nak is. ÍGY TÖRTÉNT. Nem beszé­lünk már arról, hogy Vince bá­csinak nem egy napjába, sőt, több éjszakájába került, míg eddig eljutott. Belépett és a Március 9 Tsz-t választotta örö­kül.. Nem olyan sok, alig pár hét telt el az emlékezetes nap óta és, hogy érzi is Vince bá kötelességét és azt, hogy szá­mára nem közömbös többé e nagy család azt hűen igazolja egy téli este kedves kis törté­nete. — Jó estét mindenkinek — köszönt Vince illendően, ami­kor hatodmagával benyitott a tsz irodaajtaján, hogy segítse­nek a dohánysimításban. Sze­retettel, barátsággal, no, meg jó borral fogadták az érkezőket. — No, Vince, hadd mérjek már neked is — szólt moso­lyogva az elnök és egymásután háromszor teletöltötte borospo­harát. Talán vigabban megy a munka. Persze ebből nem is volt hiány, de a jókedv nem­csak a bút és a bánatot feled­tető tüzes bornak köszönhető, anélkül is jókedvük volt, ugyan miért is búsultak volna. Für­gén, gyorsan simították a do­hányt, egészen este 11 óráig. — Na, mára elég volt — szólt a brigádvezető — sokat dolgoz­tunk ma este — holnap tudunk majd szállítani, mert kevés do_ hánysimítanivaló maradt visz- sza. Közben mindenki felvette a kabátját és az ajtó felé in­dultak, amikor Vince bá’ szava megállította őket. — Hát, hogy biztosan tud­junk szállítani, maradjunk még egy órát, aztán ami kevés ma­rad holnapra, elvégzik egye­dül az asszonyok. A lelkes kis had csak egy pillanatig gondol­kodott, majd újra lekerültek a kabátok, kendők, mindenki el­foglalta helyét és serényen folyt a munka tovább. HA KÉSŐBB IS, de megta­lálta Sebestyén Vince azt a he­lyes utat, amelyen halg^ni íog és haladni kell valamennyi — aparhanti gazdának. — y — a — A várszegi sártengerben... Ha az ember ilyen téli kö dös időben olyan helyre megy, ahol még nem járt, jobb, ha kétszer is megérdeklődi az utat minthogy egyszer eltévedje«. A minap a faddi Várszeg-pusz tára igyekeztem a Bűzakalász Tsz-be. Csak azt tudtam róla, hogy ott van valahol a szigetei- és nincs kövesútja. Semmi többet. Az első ember azt tana csolta: ,,Az az út a legközeleb bi, azon menjen az elvtárs”, még az irányt is megmutatta. A révnél lebeszéltek: ,,Rosszul jár, ha arra megy még csizmá­ban sem tanácsos arra járni a nagy sár miatt. Erre menjen jobbra, itt a vízparton. Igaz kicsit kerülő, de estére még odaérhet.” (Ezt délelőtt mond- tákl) Odébb egy másik ember balra mutatta az irányt és erö- sítgette, hogy a legjobb út. Végül1 magam- sem tudtam, hogy merre menjek, s csak a -nagy ködborította síkságot láttam. Amint beérek az utbaeső Uj Élet Tsz be az egyik- istálló előtt három embert pillantok meg. Itt már eltökéltem, hogy azon az úton indulok el, ame­lyiknek több javasolója akad, és így hozzájuk léptem. Köszö­nök, foghegyről elfogadják, de aztán beszélnek, vitatkoznak tovább. Gondolom valami fon­tos dologról beszélgetnek, így illendőségből nem zavarom őket. Kicsit odébb nekitámasz- kodok egy kocsj oldalának és várok. Az egyik ember kis könyvecskét mutogat, fellapoz­za, a középső, lcucsmasapkás figyeli, olvas belőle, közben még a cigarettáról is megfeled kézik, már harmadszor kell meggyujtania. Megunom a várakozást: — Ne haragudjanak, hogy zavarok . . . merre kell menni a Búzakálászba? Egy negyedik utat javasol­nak ... Amíg az egyik „tájé­koztat”, a másik kettő tovább vitatkozik. Mikor észreveszik, hogy tamáskodva fogadom a tanácsot, a középső hozzámszói: — Ha nem siet megvárhat... Arra megyek én is — mutat a kocsijára — elviszem egy da rabig onnan már könnyen oda talál. De még van egy kis be szélgetni valóm. Ha nem siet, hát addig jöjjön közelebb. Bemutatkozom, ők is: Lubas_ tyik József párttitkár, Gutái János egyéni dolgozó paraszt és Tesényi György tsz-tag. — De nektek nincs szükség- tek kocsira . .. — Jólehet nem használjuk, de azért minden belépőtől meg vásároljuk a felszerelését. Ezt így írja elő a szabály. — Hát a lovakkal mj lenne” Nem rossz lovak, de ti azért ilyennel nem mentek végig az utcán, a ti lovaitok jobbak . .. — Ezt is megvesszük, két részletben kifizetjük az árát. és utána eladjuk őket. Gutái János nem szól, ismét belelapoz a kis könyvecskébe. Összead, számol... közben na­gyokat szippant a cigarettából. — Ennyi volt a te jövedel­med . . . Okos dolog, hogy munkaegységgel méritek az embereket... — gondolkodik, töpreng, látszik, hogy ezernyi dolog forog agyában, mondana valamit, de nem talál megfelelő szavakat, végül felém fordul: — Menjünk, mert telik az idő. Útközben szó esik erről is, ar*ól is, cigarettára gyújtunk és végül megkockáztatok egy merész kérdést: — Szóval úgy áll a dolog, hogy maga is a szövetkezetét választja? Kétszer-háromszor is meg szívja a cigarettát, közben biz tatja a két lovat, hogy az üres kocsi bent ne maradjon valami kátyúban. — „Úgy vagyok, hogy nem tudok kerek feleletet adni. Az ősszel már majdnem beleptem, de volt egy kis adósságom es nem akartam, hogy azt mond­ják: Gutái János az adósság miatt lépett be. Még mindig nem tiszta minden, de egy hé ten belül rendbe lesz, mert be adom a hízót. . . Elvetettem, a mélyszántást elvégeztem . . . Megvan a jövő évi kenyerem és a mellévaló. így lenne érde­mes kezdeni az évet a szövet kezetben is, mert nem szorul az ember előlegre. Az úttól jobbra egy nagy táblára mutat: — Látja ez is a szövetkezeté. Odébb isrnét keskeny parcel­lák következnek. Néhol még a megmunkált földre is ráhajt, hogy a lovaknak ne kelljen térdig a vízben, pocsolyában gázolni. Végeláthatatlan búza tábla mellé érünk. Ez szintén az Uj Életé ... még a lovakat is megállítja, úgy mutatja és fürkésző pillan­tással kémleli az egyenes soro­kat, az egyenletes kelést. A nap„ áttöri a ködtakarót, látni a tábla végét, ami majdnem el­éri az akácost. — Gép vetette . . . Nem rossz ... — kis idő múlva is­mét megszólal: — Meg az is nagy probléma, hogy az ember nem tudja melyikbe álljon. Mert az egyik közelebb van, a másiknak jobb a földterülete, a harmadikban a tagok szimpati- kusabbak — igy mondta — jobban szeretnek dolgozni. A lovak közé csap, majd egy kilométert megyünk a nagy búzatábla mellett, az út is kes- kenyedik, a kátyúk megnőnek. De vigyáz, nehogy félrelépje­nek a lovak az útról és letipor janak egy szál búzát a szövet kezetéből, inkább a vízbe hajt­ja őket. Nem szól hozzám, csak a lovakat figyeli, hogy le ne lépjenek a keskeny útról. Ami­kor oda érünk a földjére meg­mutatja az utat és megkérdezi: — Nem üzen valamit a párt­titkárnak? — kérdezi — mert visszafelé is bemegyek hozzá­juk, még van egy kis elintéz­ni valóm ... Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents