Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

1956. JANUÁR 15. TOLNAI NAPLÖ 5 Á javítás jobb megszervezésével akarják pótolni a lemaradást a tamási gépállomáson Bevezették a traktorok szalagon folyó javítását — A hatalmas szerelőcsarnok­ban serény munka folyik. Az egyik oldalon teljesen, vagy részben szétszedett G. 35-ös traktorok sorakoznak, körülöt­tük szerelők szorgoskodnak. A másik oldalon ekéket, vető­gépeket javítanak. A szerelő- csarnok előterében két trakto­ros éppen' egy kijavított trak­tort indít be, de bent is vára- kp.1,ik egy, traktor indulásra készen. Egy vontató szelektort vontat a műhely elé. Kint az udvaron hosszú sorban sora­koznak egymás mellett a ki­javított ekék, vetőgépek. Ja­vában folyik a gépjavítás a tamási gépállomáson s min­den ember megtalálja a mun­káját. A GÉPJAVÍTÁS KEZDETÉN elfogadtuk a bölcskeiek ver­senyfeltételeit és versenyre léptünk a pincehelyiekkel is. A javítás azonban nem a leg­biztatóbban indult, mert a gépek jórésze még az őszi mélyszántást végezte a határ­ban. így aztán több traktor folyó, illetve főjavításával el­maradtunk a terv teljesítésé­ben. A munkagépek javítását a terv szerint tudtuk végezni, ez megfelelő ütemben haladt, azonban a traktor javításban való lemaradás miatt a gép­állomás hátrányba került a versenytársakkal szemben — tájékoztat bennünket Mészáros elvtárs, a gépállomás párttit­kára. — És mit tettek, hogy meg­gyorsítsák a traktorjavítást — kérdezzük. — A vezetőség, a pártszerve­zet kivezető utat keresett, hogyan lehetne a lemaradást felszámolni, milyen módszer­rel lehetne meggyorsítani az erőgépek javítását. Úgy gon­doltuk, áttérünk a szalagrend­szerben folyó javításra, ezt a módszert a megyei igazgató­ság is helyeselte. A javítás módszere eddig ugyanis az volt, hogy egy-egy brigád vé­gezte egy-egy gép javítását. Ezzel a módszerei viszont las­san lehetett dolgozni, a minő­ség ellen is sok kifogás merült fel. — Az elmúlt évben a szemlebizottság pótszemlét rendelt el, a nem megfelelően végzett javítások miatt. A brigádban végzett javítás hát­rányos volt azért is, mert nem volt megfelelő az anyagalkat­részellátás.. rendszertelen volt a kiszolgáló üzemek munkája, az esztergályos, a kovácsmű­hely nem tudta folyamatosan javítani a hibás, kopott al­katrészeket — kapjuk meg a választ. A SZALAGSZERÜ JAVÍTÁS evezetése azt hiszem előnyükre válik — állapítja meg Süveg- jártó elvtárs, a főgépész. — A dolgozókat ugyanis szakkép­zettségükhöz mérten tudjuk foglalkoztatni a javításban, a munka folyamatosabban ha­lad. Január 2-án vezettük be ezt a javítási módszert, s most a dekád végén már azt állapít­hatjuk meg, hogy 25 százalék kai gyorsabban, jobban megy a munka. Azt hiszem, két hé­ten belül ki tudjuk küszöbölni a lemaradást. A szerelők, Savanyú János, Groisz Ádám arról beszélnek, mennyivel könnyebb így a munka, mennyivel gyorsabban tudják összeszerelni a gépe­ket. -— Ezeket a csavarokat ki ■kell cserélni itt a hűtön és hatszögletűeket kell felrakni, azokkal szerelés közben köny- nyebben lehet dolgozni — szól oda az egyik szerelőnek, majd így folytatja; — Sokkal gyor­Levél a zombai Béke Tsz-ből Tuza Sándorné elvársno 1 levelében termelőszövetkezetük munkájáról, eredményéről, a tagok életéről ír. — Először is arról beszélek, hogy az 1953—54-es évvel szemben a tavalyi év sokkal eredményesebb volt. Tagjaink becsületesen dolgoztak, így az egy munkaegység értéke közel 32 forintra gyarapodott az előző évi 23 forinttal szemben. A közös vagyonunk értéke majdnem három millió forint. Az el­múlt évi zárszámadáshoz képest kétszeresére növekedett a szövetkezeti alap. Tsz-ünk minden tagjára közel 58.000 forint értékű vagyon jut. Az egész évi becsületes szorgalmas munka meghozta a várt eredményt. Oláh József harmadmagával dolgozik a tsz- ben. összes jövedelmük átszámítva, mintegy 70.000 forintot tesz ki. Varga Mihály egyedül dolgozott, összes évi jövedelme 31.000 forint, ami azt jelenti, hogy havonként közel 2600 forin­tot keresett. Az őszi munkákat régen elfeledtük már,. Tagságunk na­gyobb része jelenleg a trágyahordásnál dolgozik, még körül­belül 30 holdat szeretnénk letráayázni, ezzel őssz-szántóterü- letünk 25 százalékán pótoltuk a talajerőt. sabban tudjuk a szerelést vé­gezni, az esztergályos mindig azokat az alkatrészeket mun­kálhatja meg már előre, ami­lyen sorrendben a szerelés fo­lyik. Süvegjártó elvtárs azt is el­magyarázza, hogyan végzik a javítást. — A javításra kerülő G. 35-ösök öt brigád kezén mennek keresztül. Az első brigád a szétszerelést végzi, a második a nagy fogaskerék­szekrény szerelését, a harma­dik a járműszerelést — innen kezdve már a kerekein megy tovább a gép — a negyedik a motorszerelést, az ötödik a szerelvényszerelést. Külön bri­gád végzi az ekék s a vető­gépek javítását Barth Ferenc­cel, illetve Nieder István vezetésével. — ÉRDEMES FIGYELEM­MEL KÍSÉRNI az ekejavítók munkáját — szól közbe Mészá­ros elvtárs — valamennyien DISZ-fiatalok, s munkájuk eredményességét igazolja a ja­nuár 10-ig kijavított 15 eke, tervük 14 darab volt. Jól dol­goznak a vetőgépesek, Nieder Istvánék is. A terv szerinti hét helyett nyolc vetőgépet javí­tottak meg. Meg kell , még mondani azt, hogy mindkét brigád száz százalékos tervsze­rűséggel dolgozik. A zetorok javítását a gépál­lomás két legjobb traktorosa, Ág Mihály és Till György végzi. Ag Mihály 170 száza­iéi ra teljesítette éves tervét. — Nos. Ág elvtárs — kér­dezzük — a gépjavításban is túlteljesítik a tervet? — Hát azon vagyunk, hogy mielőbb végezzünk ezzel is, mint a kinti munkával. Gyorsabban is dol­gozhatnánk, ami azt illeti, esak nem a legjobb az alkat­részellátás, nagyon nehezen jut hozzá a gépállomás. BIZONY VAN SOK TEN­NIVALÓ, s van még hiányos­ság is, amelyeket a gépállo­más vezetősége a pártszerve­zet segítségével akar megszűn­tetni. A vezetőségválasztás előkészítése mellett a párt- szervezet igyekszik minden se­gítséget megadni, mindent megtenni a gépjavítás érdeké­ben. A párttitkár, Mészáros elvtárs igen sok időt tölt el a műhelyekben. Minden bri­gádban dolgozik kommunista, Till elvtárs — az egyik zetor- javító — pártvezetőségi tag. Ha kell, a pártvezetőség, a bizalmiak naponta tárgyalják meg a tennivalókat, serkentik a dolgozók munkalendületét. A dekádnak vége van, most kerül mérlegelésre a tíz na­dás s a határ meg olyan tarka volt, mint egy kendő. A ka- tánytól a földi mogyoróig minden volt benne a kenyér- gabona mellett. A földosztó Szekeres csak a fejét csóválta egy vasárnapi határjárás után és magyaráz­ni kezdett. Nem jól van ez így, atyámfiai, akárhogy is nézem. Ha nem teszünk úgy, mint a termesz... — Mi az a termesz — szólt közbe Sunyi Dani. — Termesz, az egy állat. — Nincs állat, az a baj. — Termesz állat. Persze, persze nem termelsz — foly­tatta a vitát, mert nem értet­te jól a szavakat, nem is cso­da, mert süket volt szegény Sunyi, még az első háború­ból. Szekeres csak legyintett, aztán, mivel éppen az i. kola mellett vitt el útunk, bemen­tünk a tanterembe. Szekeres krétát fogott, rajzolt egy fel­felé hegyesedé oszlopot, az­tán magyarázni kezdett. — Itt az alja, látjátok-e? Itt járnak be a termesnek, aztán így építenek felfelé, mindig csak felfelé bölcsődét, éléskamrát, ivadék gondozót, laktanyát, istállót és mindent, arpi az élethez tartozik. — így látta Szudánban, így ta­nulta meg tőlük: egy minden­kiért, mindenki egyért. — Ki­csinyek, de erősek, a jól meg­rágott anyagot a nyálukkal tapasztják és olyan erősek a házaik, hogy alig lehet szét­verni, még a robbantásnak is ellenállnak. A végén Sunyi Dani is ad­dig kiabálta „A termesz, mit termelsz?“ szavakat, míg egy délután a fülébe nem kiabál­ták az egészet. A következők­ben már ő lett a szövetkezeti gazdálkodás egyik legfőbb propagátora. — Úgy kell csi­nálnunk, mint a szudáni han­gyáknak, ha meg akarunk élni. Ha bármiről esett is szó, vagy megbeszélés volt, rög­tön ott termett és felszólalt: „Rágjátok meg jól, , mint a szudáni hangyák, hogy erős legyen.“ Amikor a termelőszövetke­zeti törvény elérkezett hoz­zánk, tulajdonképpen már minden úgy elő volt készítve, hogy jobban sem kellett. Az első megbeszélés egyszer­smind alakuló gyűlés is volt, ahol legtöbb vita a névválasz­tás körül folyt. Sunyi a ter­mesz nevet ajánlotta, Sörös bácsi a fiával együtt a „Dicső­ség napja“ mellett kardosko­dott, végül is mindnyájan megegyeztek abban, hogy „szorgalom“ hívének vallják magukat a szavazáson. Azóta erős vár lett valóban és nevet is változtatott. Előbb Március 15, majd Április 4. lett a neve. Jelenleg számos gazdasági épülettel, egy „tej­gyárral“ rendelkezik, akinek az utóda két évenként a budapesti állatkiállításon ke­rül eladásra. A tej gyár egy zsemlyetarka tehén 5000 liter- res évi tejhozammal. A tagság meg az idők fo­lyamán úgy összecementező- dött, hogy szét se lehetne rob­bantani. pon keresztül végzett munka, az év első tíz napjának ered­ménye. A gépállomáson eddig 15 ekét, 12 tárcsát, két kul- tivátort, 8 vetőgépet, 16 cséplő­gépet, 14 traktort javítottak ki. A kijavítás befejezéséig viszont még bőven van tenni­való. A téli gépjavítási terv többek között 15 traktor fő- és 23 traktor folyó javítását ha­tározza meg, s egész sereg munkagép kijavítását. A ja­vítások időbeni elvégzéséhez most már megteremtették a szükséges feltételeket ,a továb­biakban arra kell törekedni, hogy mindenki a teljes tudá­sát adja ehhez a munkához. Most, hogy a dekádnak vége van, a tamásiak VÁRJAK A VERSENYTÁR­SAT a pincehelyiek látogatását, hogy együttesen megtárgyalják lemérjék, hogyan állnak a ver­senyfeltételek teljesítésével. A következő dekád végén az­tán ők akarnak Pincehelyre látogatni. — Lehet, hogy ok előbbre vannak, mint mi — mondják a tamásiak —, de vár juk őket, legalább ki tudjuk cserélni tapasztalatainkat, hogyan, milyen módszerekkel végezhetjük el előbb a téli gép javítást. . Tiszta lappal kezdték az új évet Szépek azok az eredmé­nyek, amelyeket dolgozó pa­rasztjaink mutattak fel a be­adás teljesítése terén. Jelen­tős azoknak a gazdáknak a száma, akik tiszta lappal kezdték az 1956-os évet. És most arról számolhatunk be, hogy nemcsak a múlt évben törekedtek arra, hogy év vé­géig rendezzék kötelezettsé­geiket, hanem most az új év első heteiben is becsülettel teljesítik sertés, baromfi és tojásbeadásukat. FÜRGÉD A község dolgozó paraszt­jai nemcsak azzal dicsekedhet­nek. hogy tavaly is eleget tet­tek beadási kötelezettségük­nek, hanem azzal is. hogy az 1956-os évben is példamutató­an teljesítenek. Göndöcs Lajos és Bálái La­jos 10 holdas egyéni gazdák évi sertés beadásukon kívül eleget tettek baromfi és tojás­beadási kötelezettségűnek is. Idős‘Ostorházi Sándor 12, Ta­tai István 8 holdas gazdák pe­dig évi sertésbeadásukat tel­jesítették már. PÁRI Többször írtunk már lá­punkban arról, hogy a páriák első helyre kerültek a begyűjt tési versenyben. Szép eredmé­nyeket értek el, mert a tanács­tagok, a begyűjtési állandó­bizottság tagjai szívügyüknek tekintették a beadás teljesíté­sét. Több olyan gazdát lehetne felsorolni, mint Véber Mihály 7, Rangits József 7 holdas dol­gozó parasztok, akik ezévi hí­zottsertés beadásukat is telje­sítették. Harminchat forint egy munkaegység A decsi Alkotmány Tsz tag­jai szorgalmasan dolgoztak az elmúlt év folyamán. Munká­juk eredményét a zárszámadás is igazolta. Míg 1954-ben 167 000 forint volt a közös vagyon értéke és az évet mér­leghiánnyal zárták, addig a múlt évben 36 forintra gyara­podott az egy munkaegység ér­téke, a közös vagyon pedig meghaladta az 1,800.000 forin­tot. Zárszámadáskor több mint 46 000 forint készpénzt tudtak osztani. A jövedelmet segítették gya­rapítani a tsz asszonyai, akik az ősz folyamán 60 libát hiz­laltak meg. A hízott libákért a tsz több mint 10.000 forin­tot kapott. Végh Pál megérdemelte a bizalmat.•• j^mikor reggel a községi előtt találkoztam vele és pártszervezet megbeszéltü'- délután 1 órára lakásán a találkozót, azzal bú­csúzott: , — Rendben van, elvtárs, egy órára várlak, de lehetőleg rövidre fogjuk a beszélgetést, mert sok a dolgom. Negyed kettőre értem a lakására, menye ezzel fogadott. ahol a — Egy óráig várta a papa, azután elin­dult a tanyára, az etetéshez, fejéshez, ott meg­találhatja. — Nem hagyott semmi üzenetet? — Nem. Utána indultam és ekkor kezdtem nagyra- becsülni Végh Pált, a hátaszéki Búzakalász Tsz új párttitkárát. Egy perccel sem várt tovább egy óránál. Nem várt meleg szobában, asztal mellé előre odakészített székkel, mosolyogva, előzékenyen, hellyel kínálva engem az elfog­laltságból késlekedő újságírót, hogy a kellemes, otthonias környezetben, minél szebben írhas­sák majd róla, vagy a tsz-röl, hanem a vekker­órára nézett és pontban egy órakor elindult a tanyám, ahol várta a délutáni munka, ahova a kötelessége szólította. Az átlagember hiúságát általában legyezgeti az, ha újságíró inter­júvolja abból a célból, hogy szépet, jót írjon róla és örömmel várja az alkalmat, a nagy pil­lanatot. kommunista Végh Pál nem. Ha ő pontos 1tud lenni, legyen más is az. Ha beszélni akar vele, keresse fel a munkában, jöjjön utána. Mentem. Ott értem utol a község alatt, a legelőn. Metsző szél hófelhőket kavart felet­tünk. Egymás mellett lépkedtünk a fehér me­zőn, talpunk alatt a ropogó hó törte meg a csendet. Az ember mellettem keveset beszélt, a gondolataival volt elfoglalva. A tömérdek gonddal, mely a közel 1000 holdas gazdaságban hajnalban együtt ébred, délben egy tányérból eszik és este vele fekszik az emberrel. Vannak emberek, akik sokat szeretnek beszélni ma­gukról, az életükről, a munkájukról, tetteikről, melyeknek hősei rendszerint ők saját maguk. Ez a mellettem lépdelő ember nem abból a fajtából való. Keveset beszél, előbb meg- hányja-veti belül a dolgot, aztán megfontoltan cselekszik. — Ismét én kezdtem a szót. — Mi a helyzet a termelőszövetkezetben és melyek most a legfontosabb feladatok, hogyan akarod megoldani azokat, milyen terveid vannak? — Én a feltett kérdésekre visszafelé kez­dem a választ — állt meg mélyen a szemembe nézve. jy incsenek egyedüli terveim, a terveink közösek, pártvezetőségi ülésen tárgyal­tuk meg azokat és a jövő héten taggyűlés elé visszük. Pártvezetőségi javaslataink a munka­fegyelem megszilárdítására, a pártoktatás be­indítására és a DISZ fiataljaink szervezeti éle­tének megerősítésére vonatkoznak. Az a meg­győződésem, hogy pártszervezetünk minden kommunistája elfogadja és magáévá teszi ja­vaslatainkat, mert azokban a mi közösségi éle­tünk erősítéséről van szó. Nekünk huszon­nyolcunknak, kommunistáknak kell a termelő- szövetkezetünkben elsősorban megoldani azo­kat a feladatokat, melyek bőven akadnak. A súlyosan beteg elődömmel, Bakáné elvtársnő­vel az élen, pártszervezetünk vezetésével tag­ságunk, DISZ fiatalságunk egészen az őszi betakarításig derekasan, egy emberként dol­gozott. Akkor az elnök személye körüli viták széthúzóvá tették a tagságot és ez a helyzet a munkafegyelem lazulásához vezetett. Elő­ször a munkafegyelmet kell megszilárdítanunk és ehhez kell legelőször mind a huszonnyol­cunknak összefogni. Az a meggyőződésem, hogy pártszervezetünk minden kommunistája mellettem lesz. A tsz-tagok bizalmából állat- tenyésztési brigádvezető lettem. Most a takar­mánykészleteket veszem számba, mert több­száz éhes szájnak még sok ennivalóra lesz ■szüksége a télen. Különösen a növendékbor­júknak kell kedvezni. Kevés a silónk, ezt a két gödröt meg kell töltenünk. J^eszélgetés közben az istállókhoz értünk. — Ezeket az ablakokat itt a keverőben be kell üvegeztetni, mert ebben a hideg, huza­tos helyiségben megfáznak az emberek. Ezt a kézi répadarálót motorhajtásúra szereljük át, mert fáradságos, hosszadalmas vele így a munka. Van itt tennivaló bőven — mosolyo- dik el. — Bizalommal és szeretettel várjuk mun­kásosztályunk küldöttét, az új elnököt — nyújtja kezét búcsúzára. Bent a szövetkezet székházában a termelő­szövetkezeti DISZ-szervezet titkárától, Kolbaeh elvtárstól tudtam meg, hogy a Végh-család a múlt év tavaszán Baranya megye egyik állami gazdaságából jött a termelőszövetkezetbe és azóta itt dolgoznak mind a négyen. — Tapasztalt, jó munkásnak, emberszere­tőnek ismertük meg mindannyian Végh elv­társat és ezért választottuk pártszervezetünk titkárává. Bennünket DISZ-fiatalokat is állan­dóan segít, eljár közénk, szervez, nevel ben­nünket és arra tanít, hogy mindig becsületesen dolgozzunk a közösségért. AT yugodtan írhatom ide, — Végh Pál meg­érdemelte a bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezet kommunistáinak bizalmát. Fodor bácsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents