Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
IAKJO' 3rodaiom * Tflüvéé&et T^uclomámj Ismerd meg megyénket Kakasd ii. 'T’olna megye első őskori 1 lakói Kis-Ázsiának á Földközi tenger melletti partvidékéről jöttek Görögországon át, maj'd a Duna mentén felfelé. így a Mecseken át Tolna megyébe is eljutottak. A kőkorszak első felében (a paleolit korban) az ember nyomára nem akadtak Tolna megyében. A kőkorszak második felében már megjelenik Tolna megyében az ember. Életmódjáról, kultúrájáról a leletek útján szerzünk tudomást. A kakasdi őskori várhegy, lejtőjén találtak csont vázakat és csiszolt kőbaltákat, kőbuzogányokat. Ugyancsak a kakasdi jegyző szőlőjében is akadtak. csontvázra. Ennyit tudunk a kőkorszakról Ka- kasdról. A bronz-korszakban törzsekké tömörültek az egyes családok s többnyire víz mellett, vagy meredek völgykatlanokban telepedtek le. Kakasd ilyen kedvező helynek bizonyult. De ugyancsak bronzkori telepesek voltak a Kakasd községgel határos Paradicsom-puszta és Szentgál közötti folyóvölgy déli lejtőin is. 1891-ben Wosinszky maga is talált bronzkori leleteket: emberi koponyát, állati csontokat, halgerincet, agyagpiramist, — több fényesre csiszolt edénytöre déket, táldarabokat, melyeken csavaros díszítések voltak. — 1899-ben a filoxéra pusztítása miatt a Schlossberg egy részét rigolozták, de nem értesítették a régészeket és így sok értékes dolog kárbaveszett. \ vaskorszakban is laktak Kakasdon, mert ebből a korból is maradtak leletek, egy 22 centiméteres keltakori edény, mely a szekszárdi múzeum egyik legszebb és legrégibb gyűjteménye. A Paprikamalom udvarán szintén találtak leleteket egy feltárt sírban. A német település előtti vissonyok. A betelepülés és a kakasdi németség életsorsa Kakasd német település előtti koráról keveset tudunk. A község 1436-ban szerepelt először, tehát feltehető, hogy a XIV. században már megvolt. A község előbb a Várongi, majd a Derecskei-család birtoka. A XVII. században a község magyar lakossága kipusztult és helyébe bevándorló rác nép települt. 1713-ban az összeírásnál szintén szerepelt Kakasd, a következő lakosokkal. Jakab István. Nagy György, Cikó János, Rácz György és Bencze Mihály. Tehát lakói ebben az időben magyarok voltak. Ezt azért érdekes megemlíteni, mert ma a törzslakosság között egyetlen magyar sem található már. Kakasd és Belac német telepeseit Festetich gróf révén kapta az 1718. évektől kezdődően 1725-ig. 1718-ból egy levél áll rendelkezésünkre, mely érdekes felvilágosításokat ad az első német telepesek viszonyairól. Az első telepesek csalogatták rokonaikat, jóbarátaikat ide. Az első telepesek földet kaptak és földműveléssel foglalkoztak, a később érkezők már iparosok voltak, hogy az újonnan telepítésre kerülő helysége vándoroltak, ahol szin tén kaptak földet. Kakasd telepítése előbb történt, mint Be- lacé. 1718-ban csak öt német család volt Kakasdon. A telepítés kezdetétől, 1718-tól 1726-ig 81 család jött Kakasdra. Ebből 78 német és három magyar volt. Nyelvükben felsőnémet és középnémet szó elemeit találjuk meg. A z 1718-as szerződés igen kedvező feltételeket biztosított, mert három évig nem kellett az újonnan települőknek robotmunkát adni. A három év letelte után kevesebb robotra voltak kötelezve, mint a magyar jobbágyok. A szőlőket, ha feltörték és művelés alá vették, vagy ha azokat újratelepítették, hat évig szabadon élvezhették a termést. Épület- és tüzelőfát annyit vághatott magának az erdőn, amennyire szüksége volt. Ezzel szemben évente csak négy napi robotot kellett végeznie, egy pár lóért, vagy ökörért 1 forint és 15 krajcárt és minden terményéből kilencedet kellett fizetnie az uraságnak. A szerződés meg is tette hatását, mert minden évben tömegesen jöttek újra és újra a telepesek. Az uraság pedig várt, amíg megmelegedtek a telepesek és a vadvidékből kulturális tájat csináltak. Mikor már elegen voltak, akkor az uraság is változtatott az eddigieken. 1725-ben, november 6-án a megye egész területén rendezték a telepesek kötelezettségeit. 1733-ban, július 17-én írott levelükben így panaszkodtak a kakasdiak a vármegyének. „Még a pásztortól Is robotot kér” (a földesúr). — A vármegye Apponyit udvarias formák közt felelősségre vonta, mire az ráírta a vármegyére, és nemhogy könnyítették volna, hanem még súlyosabb követelések szakadtak a kakasdiak és belaciak nyakára. A XIX. században kissé javult a helyzet. Bezerédj Istvánnak köszönheti a község, hogy az országban első volt, amely magát örökösen megváltotta földesúri tartozásaitól. SZABÓ. KÖNYVEKRŐL Romain Rolland: Az elvarázsolt lélek A nagy francia író halálának huszadik évfordulója alkalmából adják ki, Benedek Marcell mesteri fordításában Romain Rolland legjelentősebb művét. Az elvarázsolt lélek című négy könyvből álló hatalmas kortörténeti regényt, amely a XX. század elejétől a harmincas évek antifasiszta harcáig a Riviere- család életén keresztül mutatja be Franciaországot és az egész Nyugat-Európa forrongó éveit. Míg a nagy mű első két könyve az Anette- és Szilvia és A nyár még bizonyos mértékig a Jean- Chirtopha című másik nagy Rolland-regény folytatása, a lélekrajzoló francia regény klasz- szikus hagyományainak felújítása — a két másik könyv az Anya és fiú. A hírnök már harcos ,a szocialista realizmus útján járó alkotás. A mű két hőse, Anette Riviere és fia Maró, sok-sok habozás, kiábrándulás és kétségbeesés után, elérkezik a munkásosztállyal együtt küzdő becsületes értelmiségiek táborába. A műsor helyes megválasztásáról Az országban és megyénkben is, már javában folynak a seregszemlére való benevezések. A községek, vállalatok, üzemek kultúrcsoportjai már válogatják a színműveket, amelyekkel részt akarnak venni a seregszemlén. Sok esetben, már a próbák is foly nak. Az 1956. évi seregszemle színvonala magasabbnak Ígérkezik az elmúlt évek seregszemléinek színvonalánál. De fennáll az a veszély a kul- túrcsoportoknál, hogy a darab választásnál csúszhat hiba az együttesnek műsorába. Az elmúlt években például egyes kultúrcsoportok olyan színművek vagy színműrészletek betanulására vállalkoztak és jelentek meg vele a seregszemlén, amelyek erejüket — meghaladták. Természetes, — hogy a bírálóbizottság ilyen esetekben rossz pontként rója fel ezt a hibát a szereplő kul- túrcsoportnak. Megyénkben e'ddig 200— 250 csoport nevezett be a seregszemlére. Mi is a célja tulajdonképpen a Ságvári Endre kulturális és sport seregszemlének? — vetődhet fel a kérdés akár egy kultúrcsoport vezetőjében, akár az együttes vala- ’ melyik szereplőjében ... A seregszemle célja, állapítja meg a felhívás szövege: „Módot adni minden dalolni, táncolni, szerepelni, szavalni, olvasni és sportolni szerető fiatalnak arra, hogy a kultúra minden eszközét az ifjak és lányok ezreinek szocialista nevelése szolgálatába állítsuk. Olyan ifjakat nevelni, akik1 vidáman éneklik népünk legszebb dalait, szavalják, szín padra viszik szabadságharcos és az új életünkről, a szocialista jövőnkről szóló • költeményeinket és színdarabjainkat.” E seregszemle műsorán keresztül, melyben a szereplők maguk is tanulnak és szerepeiken keresztül tanítanak olyan- ifjakat akarunk nevelni, mint a kommunista ifjú hősök voltak, mint Ságvári Endre volt, aki életét hazájáért és szabadságunkért áldozta, a fasizmus elleni harcban. A seregszemle keretében kerül megrendezésre a Bartók dalosünnepély, á színjátszó és bábcsoportok fesztiválja, a tánccsoportok bemutatói,mépi együttesek új műsorának bemutatója és szavaló esték. A legtöbb kultúrcsoport — munkáját megnehezíti az a tény, hogy a kultúrcsoportveKovács Ferenc: Eskü az Emberért Szívemre tettem a kezemet, mintha esküdni akarnék; érzem, hogy mély érzés ölel át, mintha nagy parancsot hallanék... — — Igen: a szivem oszt parancsot most: esküdnöm kell az Emberért azoknak forró szavaival, Lkiknek az útja már a hajnal fényébe ért, s — azokéval is, akik velünk a Holnap biztosabb lépteit kívánják, akik — ma titokban — a béke ütemes dallamát dúdolják! — Ezernyi fajból megtermett, . millió gyökerű hatalom, izmos karoknak dús ereje óh Ember! Én megvallom nevedet, mit bemocskolt a gőg, mit gúnyolva ejt mind: aki meggyalázta múltadat, aki adott és vett, aki bért tűzött sanyarú erődre, aki megfosztott kicsidtől, aki fegyvert és pénzt dugott zsebedbe, hogy megöld, aki az eszmét súgja meg! — — Hát ölelj át szoros öleléssel, hogy messzibbre kiálthassam szavam, hogy szavam feloldja milliók nyelvét! Emelj fel szívedhez, \ mint gyermekét anyja emeli, hiszen a te karod erősebb, mint a folyamok roppant árja, érzem, hogy erődnek nem nő többé párja s le nem győz farkasok agyara, hiába acsarog reád, én tudom, hogy a Te poharad megéri a legszebb áldomást! (Háborúk tüzében kid se volt, rongyos köntöst vetettek rád, asszonyod, gyermeked a vész siralmas napjait élte át...) — S hát a világ sorsa bármerre dőljön, a Te kezedben a világ, s azok gyertyája is, akik megint a húsunkra éheznek, akik az újesztendő felé újra fegyverrel integetnek! — Hát gálád terveik elébe hadd írjam esküdő szavam, hadd mondjam, Ember, az ajkaddal, hogy: nem vagyok magam !!! zetők és. a csoport tagjai nem tudnak a csoport erejéhez megfelelő színdarabot, éneket, táncot kiválasztani. Előfordult az is, hogy valamelyik csoport, talán minden rossz szándék nélkül, romboló színművet akart előadni. (Például Fadd.) A későbbiek folyamán állandó műsortanácsadót — adunk a kültúrcsoprtok részére. Műsoptanácsadónkban feltüntetjük azokat a színműveket és jeleneteket, énekeket és táncokat, amelyeket ajánlunk a seregszemle műsorába. Műsortanácsadónk — nemcsak magyar írók műveit öleli fel, hanem a világirodalom haladó íróinak színműveivel is foglalkozik majd. Czencz János művészete öreg, érett és kiforrott művész. Olyan, aki mestere a szak májának, mestere a színeknek. Ha megáll az ember egy-egy festménye előtt',nem tud betelni a gyönyörűséggel. Témája sokoldalú: a néző egy kis elmélyedéssel megállapítja, hogy éppen olyan művészettel festi meg, finom vonalakkal ,köny- nyedséggel ábrázolja az aktképek leányalakjait, mint amilyen színtobzódással tudja meg örökíteni a virágcsendéletet, — vagy ahogy megfesti egyszerű színekkel, de mégis tökéletesen a tájképeit. Népi zsánerképei is sokatmondóak. Ezek mellett a régibb alkotásai mellett megtaláljuk a művészetében a mát, azokat a festményeket, amelyeken a ma épülő városait, a ma építőit ábrázolja, örökíti meg. És mégis ... mindezek ellenére nem részesül olyan megbecsülésben, mint amilyenben részesülnie kellene ... Még középiskolás volt, amikor már mestere volt nemcsak a ceruzának, de az ecsetnek is. Történt egyszer, hegy tanfelügyelő látogatott el iskolájukba. A fiatal Czencz János csupán unalomból megörökítette a tanfelügyelő arcmását, mire az észrevette az ő mesterkedését és elkérte tőle a rajzot. — Amikor megszemlélte a karikatúrát, egy zsebtükröt kért, — megnézte magát és a következőket mondta: — Csakugyan, rosszul fésültem el a hajamat, mert egy tincs nem jól áll. S ezután megjegyezte még: — Fiam, belőled még nagy mester lesz. A jóslat bevált. Czencz János festményeit nemcsak a magyar nép, de az olaszok és a franciák is szeretik és kedvelik. Aki csak egyszer tekintette meg a festményeit, az elvitte magában azok kedvességét és művésziességét. Rengeteget • dolgozott e hetven év alatt, festette a szebbnél szebb kepeket, mégsem tud választani a sok közül, mégsem tudja megmondani, — melyik a legszebb. Úgy válaszol, mint azok az emberek, akiknek a szívükhöz nőtt az alkotásuk, a munkájuk: — Hát bizony, nem tudnám megmondani, mert mindegyik a szívemhez nőtt, akár a saját gyermekem. Czencz János most itt él Bálán. Megöregedett a sok munkában, de alkotásai nem vesztették el értéküket, túlélik alkotójukat, mert alkotásai között olyan festmények is találhatók, amelyek az utókornak is szólnak, az utókornak is mondanak valamit. Távol él a művészeti központtól, igaz, nem él mindén művész Pesten, de legalább megbecsülik a munkájukat, neki azt kell tapasztalnia, hogy az ő esetében nem áll ez fenn. Pedig a hetven éves munkássága, a nagyszerű alkotásai érdemeltté tenné erre. A Képzőművészeti Alap igen sok művészt szerződtetett, akiknek munkájáért rendes bért fizet és így biztosítja a részükre a megélhetést. Vajon nem lenne-e érdemes, ha mérlegelnék Czencz János érdemeit is? .. .. Igaz, hogy idős, de münkás- ságával kiérdemelte, hogy nagyobb megbecsülésben legyen része. S korossága azt sem befolyásolhatná komolyan, hogy már keveset alkot. Idős kora ellenére tele van ambícióval, tettvággyal, úgy érzi, hogy talán most tudná a legtöbbet nyújtani, mert most már kifor- rottan, tisztán látja az eseményeket, de nincs rá módja, mert ahhoz, hogy valaki „alanyt” üljön, pénz kell. Komoly munkásságot kifejteni, falusi emberekről, falusi dolgozókról szép képeket festeni — ezt szeretné. Befejezésképpen hadd idézzük szavait: „Úgy érzem, hogy ez még az én munkásságomból hiányzik (bár nincs teljes egészében igaza). Csak úgy lehet teljes az életem és a munkám, ha megfestem a mát is. Mai témákat akarok festeni, a kornak megfelelőeket. A szocialista realista művészet alapján megfesteni és megörökíteni a ma- eseményeit, de ehhez segítség kell.” — Mondjuk meg őszintén: Igaza van! KOVÁCS JÓZSEF. Új iskola Szekszárdon Szekszárdon — az 1955-ös évben 20 tantermes, kétemeletes, korszerű iskola építkezését kezdték meg, amelyet a következő tanév elejére készítenek el.
