Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

1956. JANUÁR 8. TOLNAI NAPLÓ S PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS « Amilyen az előkészítés, olyan a taggyűlés Eredményesen, előremutatóim zajlott le a vezetöségválasztó párttaggyűlés Gyünkön a falusi alapszervezetben. Az alapszervezet vezetősége előtt felelősségteljes feladat állt. Két évi munkájáról kellett a párt tagságnak beszámolni, megjelöl­ni a további feladatokat s meg­vitatni a párttagsággal. Ennek tudatában az alapszervezet veze­tősége igen helyesen arra töre­kedett, hogy reális, konkrét be­számolót készítsen. Ügyelt arra, hogy ez kollektív munka termé­ke legyen. Ezért a beszámoló elkészíté­sét nem hagyták a taggyűlést megelőző utolsó órákra, hanem már jóval a taggyűlés előtt, idő ben elkészült a határozati javas­lattal együtt. A beszámolót nem a párttitkár készítette el egyedül, hanem a vezetőség kollektíván. Ez úgy történt, hogy egy-egy elvtárs, vezetőségi tag feladatul kapta meg egy-egy terület meg­vizsgálását párttagok bevonása val. A tanácselnök a község ter­melési, begyűjtési munkáját, egy másik elvtárs az ifjúság, a nők körében végzett munkát, s egy harmadik elvtárs a párt­építés főbb kérdéseit — a tag­felvétel, az agitáció és propa­gandamunka — vizsgálta meg. A beszámoló ilyen irányú el­készítéséből az is következett, hogy egy-egy kérdés kidolgozá­sánál kikérjék a párttagság véle ményét. Ezért jól csinálta az alapszervezet vezetősége, hogy támaszkodott a pártbizalmiak munkájára, tanácskozásokat foly tatott a vezetőségválasztásról. A beszámoló elkészítésének az a módja helyes, ha a vezető­ségi tagok az adott terület megvizsgálásénál a legszéle­sebb körben bevonják az alap szervezet legjobb aktivistáit, népnevelőit. A tapasztalatokat vezetőségi ülésen megvitatják és így készí­tik el közösen a beszámolót. Ez mellett a pártszervezet el­érte, hogy a vezetöségválasztó taggyűlésen azok az elvtársak is jl2 fő) kik hónapok óta a tag­gyűléseket nem látogatták, meg­jelentek. A taggyűlés előkészíté­sében azonban komoly hiba is — Nem való? Úgy mondják, hogy nem való ... De mondja csak Varga elvtárs — fordult az egyik taghoz —, maga élt abban a másik világban, kato­na is volt, talán ismeri a katona pap történetét, aki csata előtt harcra buzdította a katonákat és azzal rekesztette be beszédét, hogy akik elesnek a csatában, azok már a mennyországban, az úr asztalánál ebédelnek. — Lesz ott mindenféle jó, sült­kacsa, zsíros töltött káposzta, a legjobb szekszárdi vörösbor melléje és minden katonát külön angyal szolgálja majd, — mert a hazáért vesztette életét, így beszélt és amikor a roham­ra került a sor, az egyik katona észrevette, hogy a pap a roham tói visszahúzódik, egyre hát­rább marad és megkérdezte ez a katona — hát atyaságod miért nem jön velünk a mennyei la­komára? — Nekem fiam — válaszolt a pap — ma böjtöm van ... A titkár elhallgatott, kicsit várakozott, majd így folytatta: Maguk is hasonlóképpen gon­dolkodnak, csak beszélnek a szövetkezet fejlesztéséről és közben, amikor valaki jelent­kezik. inkább visszahúzódnak a rohamtól, pedig a szövetke­zetben már megszűnt a böjt... A tagok közül ekkor előállt az öreg Sámson, a sertésgondo­zó: — C'ak ammondó vagyok, igaza van a Kovács elvtársnak, de mi nem húzódunk vissza és ha senki nem fogadja maga közé „balogsütyűt”, én beve­szem a magam brigádjába.. becsúszott. A népnevelőkre elfe­lejtettek az előkészítés során támaszkodni. Nem tartottak kis- gyűléseket. Pedig lett vol na miről beszélni a dől gozókkal. Csak egyet kettőt említsek: a második ötéves tervről, vagy Eisenhower rádió­szózatáról, stb. így nem verték vissza a különböző rémhíreket. Nem indították be a tervezett harmadik szemináriumot. Ezért jogos volt Deli elvtárs ezlrányú bírálata. A taggyűlésen a beszámoló nagyobb része helyesen a KV. márciusi határozata óta eltelt időszakban végzett munkával foglalkozott. Miután röviden értékelte a nem­zetközi helyzet néhány kérdését, áttért a község gazdasági, poli­tikai életének, az alapszervezet munkájának elemzésére. Adatok, tények alátámasztá­sával mutatta meg a beszámoló, hogy a dolgozó parasztok szor­galmas munkája nyomán hogyan értek el 9 mázsás búza termés­átlagot, jó dohánytermést, stb. És hogy ennek nyomán nőtt az életszínvonal a községben, amit az is mutat, hogy egy év alatt 8 millióval nőtt a földművesszövet­kezet áruforgalma 1954-hez vi­szonyítva a községben. A pozitívuma volt a beszá­molónak, hogy a termés és be­gyűjtés terén végzett munka eredményeit, hibáit nem szakí­totta el a pártmunkától, ha­nem a pártalapszervezet poli­tikai munkájának összefüggé­sében mutatta meg. Elemezte, hogy az időjárás tavaly sok nehézséget okozott az ara­tás, cséplés, betakarítás, vala­mint az ősziek elvetésében. A ne­hézségek leküzdésében nagy sze­repe volt az alapszervezetnek, ki népnevelő munkával, kisgyűlé sek tartásán keresztül mozgósí tott a nehézségek legyűrésére. Helyes volt, hogy a beszámoló az e téren jó munkát végzőket, mint Gál János, Hegyi József, Tamás Józset'né, Péter Adám elvtársa­kat dicséretben részesítette. Az viszont hiba volt, hogy a beszá­moló nem bírálta azokat a párt­tagokat — mert egynéhány ilyen Is volt az alapszervezetben, — Ennyit s nem többet akartam mondtam'... örült Kovács, hogy ez így si­került. Mégis lehet szót érteni az emberekkel. Másnap reggel már korán ott kopogott András ajtaján: — Jöjjön, gyorsan. Lassan, komótosan jött elő András. A titkár lázasan újsá­golta mi vgn. Várta a hatást, az örömöt András arcán, de az semmit sem szólt, csak megfor­dult és ment vissza a házba. — Ember, várjon ,.. Visszanézett András: — Túl vagyok én mái) a tréfán. — Ez nem tréfa... Igaz. Ve­gye a kalapját és megyünk együtt a szövetkezetbe... a Sámson befogadja magát a brigádba. András habozott egy kicsit — Nem lehet az igaz — és a tit­kárnak másfélórás rábeszélésé­be került, amíg András a sap­kát a fejébe tette és együtt el­indulták a szövetkezet szék­házába. András a kapu előtt megál­lóit. Akkor mentek ki ott a fogatok. Az udvar mélyén egy vontató dohogott. András csak nézte és' megfordult. — Hova megy? — kapott utána a titkár. — Csak haza... Nem lehet az, hogy engem... Ekkor karonfogta a titkár és úgy húzta befelé a házba. A folyosón előjött az elnök és a világ legtermészetesebb hang­ján üdvözölte Andrást — ho­zott isten... — és valamit ma­gyarázni akart a múltról. A tit­kár közbe vágott — Fontos ez’ Ugye nem?... ami volt, volt. kik semmit, vagy alig tettek va­lamit, amikor az egész pártnak sorompóba kellett állnia a ne­hézségek leküzdésében. így a beszámoló nem adott elég alapot ahhoz, hogy a tag­gyűlésen az önbírálat is szerepel­jen, melynek nagy a szerepe a kommunista jellem kiformálásá­ban, a felelőeségérzet kialakító* sában. Reális képet — bár kicsit szűkmarkuan — adott a beszá móló arról is, hogy milyen ered­mények születtek a pártépítés kü lönböző területén, hogy felvettek 6 tagot és 11 tagjelöltet, hogy az oktatás ez évben jobb a tava­lyinál, hogy eredményes munkát végeztek az MDP-csoportok, hogy a vezetőségbe külön ifjú­sági felelőst állítottak be, stb. Igen helyesen hívta fel a be számoló a figyelmet, hogy hi­ba lenne ha az eredmények láttán elbizakodás ütné fel a fejét, mert még azért fogyaté­kosságok is vannak, amit meg kell szüntetni. Még be kell indítani 1 szeminá­riumot, ami eddig nem indult be. Meg kell javítani a párttagság összetételét. Több fiatalt kell a pártba felvenni tagnak és dolgo­zó parasztot. Még van tennivaló a pártbizalmiak és népnevelők irányítása terén, a pártfegyelem megszilárdítása terén, stb. Ezek nem adhatnak okot az elbiza- kodásra. Komoly segítséget nyújtot­tak a megválasztott pártveze­tőségnek a vitában felszólaló elvtársak. Deli György elvtárs tanácselnök az eddiginél hathatósabb segít­séget és ellenőrzést vár a veze­tőségtől. Mint mondotta, ez an­nál is inkább fontos, mert a mező gazdaság átszervezése és a ho zam növelése nem kis feladat Utalt arra, hogy a mezőgazdasá­gi termelés 3 százalékos eme! í- séért meg kell küzdeni és ebben sok függ az alapszervezet mun­kájától, ezt minden kommunistá­nak szívügyévé kell tenni. Más felszólaló elvtársak elmondták, ehhez máris hozzá kell kezdeni. El kell végeznj a niég hátralévő mélyszántást, s a tél folyamán jól Jött az creg Sámson is — no öcsém, hát szereted-e a mala­cokat? — Mégliogy én? — és András szemében először csillant va­lami fény. — Ügyám, mert itt lesz 160 malacod, disznód... Ügy mondta, malacod... még hegy neki ennyi lesz? Arca egyszerre pirosodott —, de én, én „balogsütyü“ vagyok... hát •nem félnék? A titkár nevetett, először hal kan, majd egyszerre erőseb­ben... — Méghogy... ördögöt, magát Bíró Andrásnak hívják... — András, bizony az vagy te itt... Bíró András... ötszáz hold föld, temérdek malac, marha. ló. csirke, termény társ­tulajdonosa... És nevetett az öreg Sámson is. András meg csak nézte, ele­ivel hitetlenül, majd vékonyan nyúlott száján a mosoly és vé­gül a sok beszéd helyett, ne­vetett, felszabadultan, nevetett sokáig és amikor elcsendesed­tek, komolyan szólt a titkár­hoz... — Izé... ha... én, köszö­nöm... — Szóra sem érdemes... sok sikert... — Akkor én itt is maradha­tok most, mindjárt?... — Természetes — hunyorí­tott az elnök... — Akkor mondja meg... elv­társ... az Annának, az én fele­ségem... szóval mondja meg, hogy én... A titkár megszorította And­rás vállát — megmondom... úgyis arra visz a dolgom... fel kell készülni a tavaszi mun­kára. A vetésekre, a vetések ápo lására, műtrágyázásra, az agro biológia alakalmazására. Javasol ták, hogy e téren tartsanak a tél folyamán szakelőadásokat is. A vita során nagy súllyal sze repelt a tsz fejlesztés kérdése. A felszólaló elvtársak helyesen mutattuk arra rá, hogy e célból jobban kell ismertetni a tsz ered­ményeit és előnyeit. Többen bírál­ták a vezetőséget és elmondták, ha jobban dolgoztak volna, nem csak 12 tag, hanem ennél jóval több lépett volna a termelőszö vetkezeti útra. Bírálták a községi pártvezetőséget, amiért nem gon doskodott arról, hogy a Petőfi Tsz-ben megalakuljon a párt- szervezet. A taggyűlés vitájában egyik központi kérdésként szerepel tek a DISZ munkájával, a fiatalság nevelésével kapcsa latos kérdések. A taggyűlés megmutatta, milyen nagy felelősséget érez a párttag­ság a fiatalok neveléséért és hogy mindent elkövet, hogy ez Gyönk községben is társadalmi üggyé váljon. Halt elvtárs (és mások is) ezért bírálták élesen a kultúrotthon igazgatóját, ki e fontos kötelességét elmulassza és egyedül üldögél sokszor i kultúrotthonban, ahelyett, hogy segítene a fiataloknak a kulturá lis rendezvényeik megszervezésé­ben. A vita során ezenkívül még több más jellegű kérdés ésjavas- lat is elhangzott­végezetül megállapítható, hogy eredményes, előremutató volt a gyönki vezetőségválasz­tó taggyűlés. Gyengéjének az róható fel, hogy bár volt bírálat is, az azonban nem volt elég széleskörű és fő­leg az önbírálattal álltak az eiv- társak hadilábon. Másrészt az elvtársnők nem hallatták hang­jukat, pedig biztosan volt nekik is véleményük. Most a megváleSz tott új vezetőségnek az a felada­ta, hogy megszívlelje az elhang Zott bíráló megjegyzéseket és eredményesen végrehajtsa a ve zetoségválasztó taggyűlésen ho­zott helyes határozatot. Orbán János A tagkijnyvcsere előkészítése a szekszárdi DlSZ-szervezetekben A város 33 alapszervezete közül 26-ban már befejezték a DISZ-tagok összeírását. A különböző vállalatoknál működő DISZ szervezetekben általában emelkedés követke­zett be. Például a Terményfor­galmi Vállalatnál 36 helyett 46, a Vasipari Vállalatnál 37 he­lyett 45, és az Építőipari Vál­lalatnál pedig 15 helyett 26 fia­talt írtak össze. Legjobban a KISZÖV DISZ- szer.vezetében végezték az ösz- szeírást. Émelkedés mutatko­zik itt is: a nyilvántartott 47- el szemben 63 az összeírt DISZ fiatalok száma. Itt érte el cél­iát legjobban az összeírás, egy­részt azért,, mert sokan végez­ték, tehát a fiatalok kellőkép­pen bekapcsolódtak e munká­ba , másrészt azért, mert egyidejűleg fellendült a szer­vezeti élet is. Nem véletlen, hogy néhány nappal ezelőtt a Városi DISZ Bizottság elbírá­lása alapján a KISZÖV DISZ- szervezete kapta meg azt a ver­senyzászlót, amely a város leg­jobban működő alapszervezetéi megilleti. A KISZÖV DlSZ-fjo,. taljai most kultúrműsorral ké­szülnek a pártvezetőség újjá- választására. Ezzel a kis mű­sorral üdvözlik majd az újon-1 nan megválasztot vezetőséget. Az összeírással egyidőben fel­lendült, megjavult az oktatás is. Előkészületek a pártvezetőség ujjáválasztására a bonyhádi gépállomáson Vezetőségválasztással kapcso­latban nagy feladatokat szabott meg a Központi Vezetőség hatá rozata. E határozat alapján fogtunk hozzá a bonyhádi gép­állomáson a munkák megszer­vezéséhez annak érdekében, hogy az új vezetőségbe olyan harcos elvtársak kerüljenek, akik képesek lesznek a párthá- tározatokat végrehajtani, illet­ve végrehajtatni. A beszámoló elkészítéséhez két brigádot bíztunk meg 4—4 taggal, hogy vizsgálják felül a pártszervezet munkáját, anya­got gyűjtsenek, valamint a ta­gok véleményét kérjék ki a pártszervezet munkájával kap­csolatban. így az összegyűjtött vélemények alapján fog elké­szülni a vezetőségválasztó tag­gyűlésre a beszámoló, mely hí­ven fogja tükrözni a pártszerve zet vezetőségének és tagságá­nak munkáját, az elmúlt két esztendő folyamán. Emellett gondot fordítunk arra is, hogy a vezetőségválasz­tó taggyűlésen új tagokat ver gyünk fel a pártszervezet sorai ba. Négy pártonkívüli tagjelölt felvételi kérelméről döntünk a következő taggyűlésen és itt bíráljuk el négy elvtárs tagfel­vételi kérelmét is. A pártszervezet decemberi taggyűlésén megbeszéltük, hogy milyen gazdasági felada­tokat oldunk meg a vezetőség­választás előkészületeként. Kü­lönösen a gépjavítás meggyor­sításáról esett sok szó. A vezetőségválasztással pár­huzamosan a DISZ-szervezet a tagkönyvcserét készíti elő. A pártszervezet fontos feladatá­nak tartja, hogy segítse a fia­talokat e fontos feladatuk vég rehajtásában. Kurek István párttitkár A pártoktatás hírei Bölcske A SERNEVÁL telepén hosz- szú ideig probléma volt az ok­tatás terén. Ez főként abból adódott, hogy az akkori Maros nevű telepvezető minden mó­don gátolta az oktatási mun­kát, annak ellenére, hogy a dől gozók nagy érdeklődést tanúsí­tanak a tanulás iránt. Az okta­tást nem munkaidő alatt tart­ják, de Maros a hallgatóknak mégis olyan munkát szokott adni, hogy ne tudjanak elmen­ni a foglalkozásra. A községi pártszervezet rendet teremtett ezen a téren és biztosította, hogy megjavuljon a pártokta­tás. Többek között megbíztak egy kommunistát, Várszegi elvtársat a foglalkozások előké­szítésével. Várszegi elvtársnak az a pártmegbízatása, hogy gon doskodjon a pártoktatás kellő mederben való haladásáról. A Vörös Október Tsz-ben 15 taggal indult be a marxizmus— leninizmus alapjai tanfolyam és valamennyien pontosan el­járjak a foglalkozásokra, jól felkészülnek és így eredményes az oktatás. Örömmel lehet meg állapítani, hogy jegyzetelnek a hallgatók. Különösen jól tanul­nak; Horzova és Gallai elvtár­sak. A legjobb tanulók között van Helleisz József elvtárs, akit nemrégen vettek fel tagjelölt­nek. Mindenki bízik benne... Január 3-án este a Dombóvári Vajüzem pártszervezete J megválasztotta új vezetőségét. A vezetőségválasztás után a vezetőségi tagok titkárrá választották maguk közül Topa József elvtársat. Topa József a Vajüzem régi dolgozója. 1928 óta dolgozik már itt. Az itt eltöltött idők nagyobb része a Hórthy-fasizmus idejére esik. Azokban az időkben bizony mások voltak a kö­rülmények, mint most. Az üzem vezetői ellenforradalmár ele­mek voltak, akik mint a vérebek szaglásztak minden pillanat­ban a munkások szervezkedésének nyomai után. Az üzemben dolgozott már ekkor Rácz Szabó István, egy 19-es kommunista, akinek ekkortájt sok kellemetlenségben volt része. Topa elv­társ vitte neki a híreket, ő figyelmeztette, ha valami veszede­lem volt készülőben. J 945-ben végkép végeszakadt ezeknek a nyugtalan napoknak, örökre el üntek a nyilas vezetők a vaj­üzemből is. Február 18-án megalakult Dombóvárott a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. Topa József elvtárs elsők között lépett a párt soraiba. Meggyőződése vezette a pártba, amit később is számtalanszor bebizonyított. Azóta mindig hű harcosa pártunknak. Az üzem pártszervezetének az újjáválasztás előtt is ő volt a titkára. A dolgozók: a párttagok és pártonkívüliek egyaránt szerették, tisztelték, mert becsületesen végezte munkáját, s mint kommunista, mindig az elsők között volt. — Szívesen választó tűk meg most is a pártszervezet tit­kárává Topa József elvtársat — mondja Litter József mű­vezető elvtárs, egy fiatal kommunista, aki maga is tagja a pártszervezet vezetőségének — mert benne eddig sohasem csa­lódtunk, akár a saját munkájáról, akár a pártszervezet veze­téséről volt szó. A ő irányi ásával a pártszervezet a vezetőségvá lasztás előtt is igen sokat tett a munkafegyelem, a dolgozók szó cialista nevelése érdekében, s nem is eredménytelenül. A párt. szervezetnek jelentős szerepe volt abban, hogy az üzem az elmúlt évben sikerrel oldotta meg feladatait. Az exporttervet magasan túlteljesítette és jóval előbb befejezte éves tervét is. pintér Anna elvtársnő, aki már 21 éve dolgozik a Vaj­üzemben, s ennélfogva jól ismeri Topa József elv­társat, szintén szívesen látja őt a pártszervezet titkárának, — Topa elvtárs a legmegfelelőbb szerintem erre a posztra, — mondja Pintér elvtársnő. — Eddigi munkája után úgy gon­doljuk, hogy ezután is jól fogja veze ni a pártszervezetet. így vélekednek Topa elvtársról, az újraválasztott párt­titkárról az üzem kommunistái, így vélekednek róla a párton­kívüli dolgozók ist akik jól ismerik és szeretik őt. Mindenki bízik benne. Ez a bizalom, melyet úira- válasz ása is tanúsít, nem méltánytalan. Az üzem pártszerve­zete Topa elvtárs irányításával már meg is szabta az új fel­adatokat a második ötéves terv első tervévére. A pártszerve­zet minden erejével arra törekszik, hogy az üzem január 28-ig januári tervét, március 25-ig pedig negyedéves tervét telje­sítse, E cél eléréséért tevékenykedik most a pártszervezet, élén titkárával, Tova elvtárssal és ezért dolgozik az üzem, minden I becsületes dolgozója. BODÓ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents