Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Fejlődő spars üzemeink Több mint ötmillió forintos költséggel épült fel a Bony­hádi Zománcgyár új zománcozó csarnoka. E csarnok üzembe­helyezésével megyénk egyik legkorszerűbb üzeme lesz a Bonyhádi Zománcgyár. Nemcsak termelése emelkedik, ha­nem a dolgozók is tiszta, világos, egészséges munkahelyeken végezhetik munkájukat. November elején ünnepelték a Simontornyai Bőrgyár dolgozói gyáruk fennállásának százhetvenötödik év­fordulóját. Az évforduló alkalmával kiállításon mutatták be a gyár múltját, fejlődését, jövőjét is. Építkeznek jelenleg is a gyárban, többmillió forintos költséggel új ímeszesüzem t és kilúgozó épül. A második ötéves terv időszaka alatt har­mincnyolc millió forintot fordít a gyár korszerűsítésére álla­munk. Az elmúlt év folyamán megkezdték megyénk tégla­gyárainak korszerűsítését. Gépesítik a nyersgyártást a domb­óvári I-es és a szakcsi téglagyárban. Több üzemben körada­golót építettek. Mindezek célja nemcsak a termelés 'minőségi és mennyiségi emelése, hanem a dolgozók megkíméiése is a nehéz fizikai munka alól. A Téglagyári Egyesülés üzemei­ben az év. őszén 3000 négyzetméter szárítószint építettek, az új esztendő első negyedében újabb 4500 négyzetméter szá­rítószín építésére kerül sor. Képünk: Szárítöszínt építenek a Dombóvári I-es Téglagyárban. Új, ötven méteres futódaru épült a Dombóvári MÄV Fatelítőüzemben. A telített talpfáknak, villanyoszlopoknak, bányafának vagonbarakását végzik majd ezzel a daruval. Eddig kézierővel végezték ezt a nehéz fizikai munkát, egyen­ként rakták a kengyelkoesikból a fákat a vagonokba. A 10 tonnás daru egyszerre egy egész kengyelkocsi rakomá­nyát borítja a vagonba. 1956 - A MÁSODIK ÖTÉVES Kisfasekas Púi a Bonyhádi Cipőgyár főmérnöke Mit várok az 1956-os évtől?— Most, az 1955-ös tervév be­fejeztével és a második ötévesterv küszöbén nagyon időszerű ezzel a gazdasági vezetőknek foglalkozni. Sok és nagyjelentőségű változások lesznek üzemünkben, különösen a technika fejlesztése terén. Ilyenformán én ettől a évtől azt várom, hogy üzemünkben a technikát országos vi­szonylatban is élenjáróvá fejlesszük. — De hadd soroljak fel ezek közül néhány fontosabb elgon­dolást: Legjelentősebb az a változás, hogy a jelenlegi klammer- varrott technológia helyett goy>er-varrotl technológiával ké­szítünk cipőket. Ilyen cipőket eddig futószalagon és nagyüze­miig hazánkban még nem gyártottak, hanem csak a kézmű­iparban. E cipőket ugyanakkor nemcsak bőr, hanem különö­sen a fiatalság részéről közkedvelt mikroporózus és a terep­járó forma gumitalppal is gyártani fogjuk. Saját üzemünkben elkészítünk számos kisgépet és egy úgynevezett kikészítő futószalagot. A gumitalpakat a cipőkre nemcsak felvarrjuk, mint jelen­leg, hanem fel is ragasztjuk és ezáltal a gumitalpú cipők sok­kal tartósabbak lesznek. A művezetők és a fiatal kiváló dolgozók részére műve­zetőképző tanfolyamot indítunk be, hogy ezzel szakmai tudá­sukat fejlesszük. Megvalósítjuk a műhelyrészenkénti termelési költség el­számolást annak érdekében, hogy ezzel, az önköltségcsökken­tés a legfontosabb feladata legyen az egyes műhelyrészeknek. A technika fejlesztésének nem kisebb jelentőségű té­nyezői lesznek azok sem, melyek a dolgozók egészségvédelmét, munkakörülményeik megjavítását szolgálják. így például több felsőrész szabászgép beszerzésével a szabászati üzemben meg­szüntetjük az eddig nagyon fárasztó éjszakai műszakot. — A kályhatüzeléses fűtést teljesen megszüntetjük és minden üzem­be irodába bevezetjük a központi fűtést. Az egészségre ártal­mas propán-butángázzal történő cipőszárítás megszüntetése érdekében a futószalagot gőzszárításra alakítjuk át. Mindezek megvalósításához azonban elsősorban üzemünk fizikai és műszaki dolgozóinak további segítségére, támogatá sára van szükség. Ezért arra kérem ezúton is üzemünk vala­mennyi dolgozóját, hogy az 1956-os tervévben is olyan becsü­letesen és lelkiismeretesen dolgozzanak, mint az elmúlt év­ben, gyakorlati és elméleti tudásukat állandóan fejlesszék és akkor a siker nem marad el. Ssamos Rudolf: C ikerekben gazdag esztendőt hagytunk magunk mö- gött. Megyénk ipara, mezőgazdasága, sokat fejlődött 1955-ben. Az ipar és a mezőgazdaság dolgozói, munkások, műszaki és gazdasági vezetők, tisztviselők, eredményesen harcoltak a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért Ebben az évben erősödtek a termelőszövetkezetek, közel S400 család, több mint 4700 taggal, 17 000 holdon felüli földterület­tel lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok termésátlagai jóval túlhaladják az Gyerő András KISZÖV elnök Az- 1956-os népgazdasági terv a dolgozók életszínvonalá­nak további emelését tűzi ki célul. E nagyszerű program meg­valósításából megyénk kisipari termelő szövetkezeteire is je­lentős feladatok hárulnak. Az új esztendő első negyedében szövetkezeteink legyárta- na\ 200 férfitélikabátot, 200 öltönyt, 700 zakót és nadrágot, ugyanennyi női kosztümöt, 100 fiúruhát, 2000 leánykaruhát, ugyanennyi gyermekfehérneműt, férfiinget, női alsóruhát, 500 ágyneműt, 120 pár csizmát és sokezer egyéb ruházati cikket. Harmincöt garnitúra fényezett és 10 garnitúra festett háló- szobabútort, 90 hektoliter hordót és sok egyéb cikket. Az 1956-os évi tervünk négymillió forinttal magasabb, mint az elmúlt évi. Éppen ezért e feszített tervek teljesítésé­hez a munka jobb megszervezésére, a műszaki színvonal gyors ütemű fejlesztésére van szükség, csak így érhetjük el a ter­melékenység 9 százalékos emelését. További előrehaladást akarunk elérni az önkiltségcsök- kentése terén. Pauli Mária nyolegépes szövőnő, a Szakma Kiváló Dolgozója Pauli Mária szövőnő a Tolnai Textilgyár dolgozója, a gyár déli termében dolgozik. Nagy az elfoglaltsága, sok mun­kát és figyelmet követel az a nyolc gép, amelyeken három hónap óta dolgozik ez a fiatal szövőnő. Éppen ezért röviden válaszol kérdésünkre. — Mit vár az új esztendőtől? — Jobb láncokat várok — mondja, mert bizony a rosszul készített henger miatt gyakran van láncfonal szakadás, ami akadályozza munkámat. Ebben az évben jó munkámért nem­csak szép fizetést, minőségi prémiumot kaptam — novem­berben majdnem ezerháromszáz forintot kerestem, — hanem két csillagot is. Egyszer a Kiváló Dolgozó jelvényt, majd a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést is. Hát az új esztendő­ben szeretnék szerezni még egy ilyen csillagot. Szilveszter „bosszúja“ Újévi történet Cértődés ne essen, harag ^ se legyen ebből. Remélem a harciak sem veszik rossz né­ven, ha most falujuk hírét köl­tőm. Azért a harciak hírét, mert a történetet náluk hallottam, az egyik Sióra néző tanyában, po- harazgatás közben. Szilveszterről szól a történet és egyetlen jó komájáról Vin­céről. Mindketten túljutottak már r a negyven esztendőn és mind kettő arról nevezetes, hogy egy kis tréfáért nem megy a szom­szédba. Szilveszter bátyám hety­ke bajuszához és élettörténeté hez hozzátartozik a neve. A téli f estéken sokszor szóba került 1 már — vajon nem róla nevez­ték-e el az esztendő utolsó nap ját. Nem mintha Szilveszter utol só ember lenne, egyáltalán ... ' Első. Első a lányvárj borpártolói, a begyűjtéssel ravaszkodók kö­zött. Igaz ez már a múlt, mert ! ezután a szövetkezeti tag a be- ' gyűjtés gondját az elnök vállára rakta. Vele egysorban márcsak komája — Vince léphet, mert Vincének teremhet húsz hektó bora, a tél végén Szilveszter mégis hiába kérdezi: — Hallod-e Vince, tele-e a pince? — Tele komám, tele . .. de, hogy a ménnykő csapna bele, üres hordókkal... Azért némi különbség van a I komák között. Szilveszter a fel- i végen, Vince az alvégen lakik, ; mióta megnősültek. Szilveszter | széfelemből, Vince inkább gaz­dasági megfontolásból válasz- , tóttá élete párját. Mig tíz esz­tendeje ki’ nem osztották a já- nyai uraság birtokát a parasztok között, bizony Szilveszter, alig három holdnyi anyai jussával, nem versenyezhetett a huszhol das Vincével — csak az ívás- ban ... és abban, hogy újév reg gélén, melyiknek sikerül előbb — „boldogújévet” kívánni a tisz­telendő úrnak. Váltakozó szeren csévél folyt ez a küzdelem. Hol Szilveszter törkölypálinkáját, hol meg Vince borát dicsérte előbb a plébános. Az idők fordulásával azonban sök minden megváltozott az életükben. Amikor szövetkezet alakult elsőnek Szilveszter álit közösbe ... Vince meg csak gú­nyolta komája cifra nyomorusá gát. Szilveszter egyelőre magá ban nevetett, mígnem egyszer egy vasárnap este, fönt a Diófa - csárdában nagy nyilvánosság előtt Vince vérig sértette Szil vesztért. „Koldustetűnek” nevez te . . .. és bizony verekedés lelt volna ebből, ha a józanabbak nem szorítják le a két vetélkedő koma kezét. Szilveszter azonban nem felej tett Egész esztendőben a bosszún törte a fejét, Lassan „politika ’ lett a két koma haragjából mert a felvég, ahol a szegényebbek lak tak Szilveszterrel éreztek, míg az alvégiek Vincének adtak igazat ügy alakult a helyzet, hogy a szövetkezésre legnagyobb rész­ben a felvégiek álltak, míg az alvég megmaradt egyéni gaz dának. , ügy nap megbetegedett Szilveszter tehene, mi­előtt az állatorvost hívta volna, örzse nénihez szaladt, aki köz­ismerten mindenféle csudás gyógyfüvet tudott, mindenfajta emberi és állati betegség ellen. Az öregasszony, aki abban lelte minden örömét, ha egymásnak ugrathatja az embereket csak úgy mellékesen megjegyezte most is. — Itt járt tegnap a ko­mád? — A Vince? — nézett na gyot Szilveszter. — Az. — S mi nek? — ... Hát, úgymond taná­csért? — Csak nem a szerződé­ses hízói? — Nem. — Tán a tehene? — A’ se. — Bizony a lánya? — s Szilveszter, akiben még éltek a harci jószokások már örvendezett, hogy a Káta Pista, meg a Vince Panni.. . Hiába nó, legtisztább öröm a káröröm... — A’se — Ne iz­gasson örzse néném . . . mondja már ... — Politika — súgta a? öreg asszony, remegő szájjal. — Méghogy politika? — és csak most csodálkozott igazán Szilveszter, hiszen az ő komája még akkor se szokott politizálni, amikor részeg ... Már pedig akkor minden magyar megeresz tj a nagy nemzeti bölcsességet. — Az bizony... — S kend mit tanácsolt. neki? — Azt, hogy csak menjen, de előbb gyónjon meg... — Aztán hova menjen’ — Újév napján át a deszkahídon a folyón túlra... — Csak nem bolondult meg... — Nem az, még egy szakajtó lisztet is ho zott a jótanácsért... Szilvesztert kiverte a hideg. Ugyan mit talál hatott ki az a gőgös, az a nagy­szájú ,az a boromissza ... örzse néni így folytatta — ... Te is hozhatnál édes fiam. — Mit? — Egy kis lisztet a tanácsért, hal lottam, hogy a szövetkezet jól fizetett az idén... és akkor el­árulom, hogy a komád, minden kit meg akar előzni a faluban... belép a kolhozba brigáclvezetö nek. Már az elnökkel is beszórt, az meg szívesen fogadja, mert jó gazda az és az alvégen sokan hallgatnak a szavára. Szilvesztert, mintha darázs csípte volna, nagyot' szisszent. — Vince meg az elnök, még­hogy a Vince a szövetkezetben... — Úgy bizony, újév napján ő kíván-majd először boldog új esztendőt az elnöknek. — Az elnöknek, és nem a plébános úrnak? ... — Ez a politika édes fiam, régen a plébános úr volt az első ember a faluban, most meg a kolhozelnök ... Aki az első, annak dukál a jókívánság... — Hát abból ugyan nem eszik... A beteg tehénről is megfe- ledkezett, az asszonynak kellett az állatorvost hívni. Szil­veszter meg rohant a gazdaság­ba. Kereste az elnököt. Szeren­csére nem találta, Szekszárdra ment az vásárolni. A párttitkár nak nem mert Szólni, hiszen ne­ki is kötelessége lenne három új tagot hozni a szövetkezetbe és ez a Vince most megint fölébe akar kerekedni. Nem hagyta nyugton a nagy indulat — majd ő megmutatja, hogy Vince nem lesz ott tag, ahol ö... S míg a nagyutcán hazafelé ballagott . össze vissza sok mindenre gon­dolt. Egyszer csak megállt, — Megvan — mondta hangosan. 1— Micsoda? — állt meg előt­te Samu bácsi a szövetkezet ju­hásza. — Megvan — ismételte most már határozottan Szilveszter... Az öreg juhász figyelmesen né­zegette. — Csak nincs valami baj és a kalapja felé bökött, mintha ezzel is szemléltetné,

Next

/
Thumbnails
Contents