Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 3. szám

1056. JAN®AB' 4. TOLNAI NAPLÓ ÄZ igazgató ígéretének nyomában... A párt Központi Vezetősége 1955 márciusi határozatát kö­vetően aktivaértekezletet tar­tottak a megye legjobb kommu nistái, kommunista vezetői. Az értekezleten jelen volt és fel­szólalt Osztermajer János elv­társ, a Kajmádi Állami Gaz­daság igazgatója is. Elmondot­ta, hogy mit tesz az állami gaz­daság. hogy 1955-ben jövedel­mezően zárják az évet, meg­takarítást érjenek el. Felszóla­lása végén azt mondotta, hogy az 1955-ös évet egymillió forint nyereséggel zárja a gazdaság. Egyik-másik jelenlévő hitetlen- kedve csóválta a fejét. És lám, az 1 millió forint nem is volt olyan "sok... A DOLGOZÓK LELKESE­DÉSÉRE, munkakészségére épített biza­lom, az új módszerek bátor al­kalmazása, a vezetők közti jó összhang, szigorú takarékosság és kiugrott a többlet... A Kajmádi Állami Gazdaság nem nagy, úgyszólván a megye legkisebb gazdasága, de sokol­dalú, fontos export-élelmisze­reket és nyersanyagokat ter­melnek itt. Ez különösképpen fokozza a gazdaság kommu­nista vezetőinek felelősségét. Mi erre a bizonyíték? íme itt van... Az igazgató irodáját nem dí­szítik képek, a falakat csak­nem teljesen beborítják a vö­rös vándorzászlók, az elismerő oklevelek. Az egyik vörös zász­lót a Minisztertanács és a SZOT adta az állami gazdaság dolgozóinak, a másikat az ál­lami gazdaságok igazgatója. Az elismerő oklevelet a földműve­lésügyi miniszter írta alá és így tovább . . De ezt most hagy­juk, hiszen az igazgató ígéreté­nek a nyomába indultunk. MENJÜNK HÄT TOVÁBB... Az adminisztrációsok most készítik a IV. negyedév mérle­gét. még nincs tiszta kép ar­ról, hogy tulajdonképpen ho­gyan alakult az 1955-ös év. Annyi azonban már biztos, hogy a III. negyedév végén ■csupán 80 000 forint hiányzott a millióból. De mint az igaz­gató mondja (mérget is venne rá) biztosan meglesz. Az ígé­retet tehát tettek is követték. Csakhogy nem ment ez ilyen egyszerűen. — Sokat dolgoztunk, fáradoz­tunk, sokat kísérleteztünk, sok kezdeményezésünk kudarccal végződött, de azért nem adtuk fel a reményt. Tudtuk, ma is tudjuk, hogy a mi helytállá­sunkra számít a párt, a mun­kásosztály, egyszóval az egész magyar nép. Azért küldték hozzánk a munkások a gépe­ket, hogy azokat használjuk úgy, hogy az egész nép javára gyümölcsözzenek. Na, meg az adott szó, a kommunista be­csület is sokra, talán minden­nél többre kötelez — mondja Osztermajer János igazgató, elöljárójában. Az említett né­hány mondat úgy hangzik, mintha már ismerős volna... Igen sok értekezleten elhang­zott már, hogy a becsület, a nép bizalma, az életszínvonal emelése sokra kötelezi a kom­munista vezetőket. De azért még mindig nem szívlelték meg elegén, sok az olyan szé­pen megfogalmazott ígéret, amit nem követtek tettek. Azért írtuk csak le most mind­ezt, hogy TANULJANAK MÁSOK IS, hogy lássa a megyében minden állami gazdaság vezetője, hogy mire képes az akarat, az emberek lelkesedése. A kaj­mádi eset ugyanis egyedülálló a megyében. Az Állami Gaz­daságok Megyei Igazgatóságá­hoz tartozó állami gazdaságok közül csupán a kajmádi zárta nyereséggel áz 1955-ös gazda­sági évet. Érdemes tehát meg­nézni, milyen „csodaszerek­kel dolgoztak a kajmádiak. Minden csodaszer nélkül, annyi terven felüli kenyér és takarmánygabonát termeltek a kajmádiak, hogy ez beadási áron számítva közel félmilliót jelent. A holdanként 35 má­zsás kukoricatermés, a holdan­ként 20 hektós bortermés, a terven felül termelt közel 100 mázsa dohány, a termelőszövet­kezeteknek továbbtenyésztés- re terven felül adott süldők, a Nyugat-Németországba szál­lított sonkahízók, a terven fe­lüli 100 ezer liter tej — és meg­van a millió másik fele. A fentebb «említett eredmé­nyeket elsősorban a fejlettebb termelési eszközök célszerű al­kalmazásával érték el a kajmá­diak. A növénytermesztési munkálatokat 85 százalékban géppel végezték el a tervezett 45 százalék helyett. A munkát úgy szervezték, hogy a gép na­pi teljesítményével összhang­ban legyen a munkások napi teljesítőképessége. Valahogy így: amit a gép egy nap — nem végzett be egészen —, azt még ugyanazon a napon teljesen be­fejezték a munkások. így nem ment veszendőbe egyetlen szál géppel aratott takarmány, vagy éppen kenyérgabona sem. Ez a siker egyik titka. Ezen ke­resztül érték el a 200 000 fo­rint munkabér megtakarítást is a gazdaságban. Pedig a munká­sok bérének a kifizetésével sohasem késlekedtek a kajmá­diak. Mindig idejében, ponto­san kifizették a dolgozók be­csülettel megkeresett bérét. Hozzávetőleges számítással 1000—1 100 forint Volt tavaly egy-egy dolgozó havi átlagkere­sete. A SIKER MÁSIK TITKA az a megbecsülés, melyet a vezetők tanúsítanak a dolgo­zók iránt, és fordítva. Több dolgozó mondja még ma is, hogy felemelő érzés volt a ve­zetőktől azt hallani, hogy a kormány, vörös vándorzászló­ját a dolgozók nyerték, azok kapták, azokat illeti az elisme­rés. De a dolgozók munkájá­nak a megbecsülése a jutalma­zásokban is megmutatkozott. Az 1955-ös évben 100 dolgozó 26 000 forint jutalmat kapott. Ezen felül természetesen gon­doskodtak a vezetők arról, hogy a szociális juttatásokat minden dolgozó megkapja, meg felelőek legyenek a munkakö­rülmények. Nem lenne teljes a kép, ha nem mutatnánk be a vezetők közül néhányat. Nézzük először az igazgatót. Fiatgl, még 30 eves sincs és 5 éve vezeti a Kajmádi Állami Gazdaságot több, kevesebb sikerrel. Nős, családja van. Tanul, szakadat­lanul fejleszti elméleti és gya­korlati képességeit. Politikai gazdaságtanra tanítja a gazda­ság erre rátermett dolgozóit és gépesítési előadásokat tart a megye nálánál idősebb állami gazdasági igazgatóinak Meg­kérdeztem tőle, büszke-e arra, hogy meggyőzte a hitetlenkedő-, két, hogy sikerült az egymillió forintot megtakarítani, azt mondotta: — örülök, mert lá­tom, hogy bíznak bennem a dolgozók, hogy én, az egykori szegény ember fia, idáig jutot­tam. Ezután még jobban igyek­szem, hogy ne csalódjon ben­nem a párt, a dolgozók. AZ IGAZGATÓ LEGFŐBB SEGÍTŐJE a nálánál egy évvel idősebb főállattenyésztő, Potoczky Iván. Nőtlen, egyedülálló ember. Hosszabb ideig volt a Szovjet­unióban, sok hasznos tapasz­talatot szerzett. Sokat tanult. Mindennél jobban szereti az állatokat. Nagyra becsüli az igazgatót, szereti a munkáso­kat, a munkások is szeretik őt. A közelmúltban ő javasolta, hogy külön igazgatói engedély kelljen ahhoz, hogy állami sür­gősre hívott beszélgetést foly­tasson le bárki. Mint mondot­ta, minden beszélgetés 100 fo­rint és ha ez naponta megis­métlődik, az nagyon sok pénz. A főagronómus — mindenki Jani bácsija —, már nem fia­talember. Az évei számát te­tekintve maga annyi idős, mint az igazgató és a főállattenyész- tó együttvéve. De szívében Ko­vács János elvtárs is fiatal. Rá, az ő munkájára, Schneider Ele­mér egykori cselédjére olyan szükség van a Kajmádi Állami Gazdaságban, mint vaknak a látásra. A fiatal'vezetőket sok atyai jótanáccsal látja el, min­denütt ott van, ahol rá szük­ség van. Munkája elismerésé­ül a közelmúltban kapott kor­mánykitüntetést. Végül, de nem utolsó sorban, hosszú cikket lehetne írni' a pártszervezet, a DISZ, a szak- szervezet és az MNDSZ mun­kájáról. A LEGNEHEZEBB IDŐKBEN ki állt a harc élére? A párt- szervezet! Sok vasárnap és ün­nepnap a kommunistákkal az élen dolgoztak a gazdaság dol­gozói, hogy a sok esőben min­den szem gabonát megmentse­nek a hazának. A pártszervezet titkára állandóan jó kapcsola­tot tart az igazgatóval és a tö­megszervezetek vezetőivel. Dolgozik, irányít és még arra is van ideje, gondja, hogy len­dületes DISZ-élet, jó szakszer­vezeti munka legyen a gazda­ságban. Az állami gazdaság DISZ-fiataljaira pedig nyugod­tan lehet mondani, ők a terme­lés motorjai. Biztosan sokan emlékeznek még a Dolgozó If­júság Szövetsége kongresszusát megelőző hetekre. Olyan ma­gasra lángolt a Kajmádi Ál­lami Gazdaságban a fiatalok közti verseny tüze, hogy még ma is beszélik megyeszerte. HÁT ÍGY TÖRTÉNT. Az állami gazdaság fennállása óta elsőnek termelt olyan mennyiségű és minőségű ter­ményeket, hogy egymillió fo­rint jövedelemmel zárta az 1955-ös évet. Á jó eredmények még jobb munkát követelnek A dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezetből Juhász József elvtárs, a tsz elnöke és Tamás Istvánná elvtársnő tsz- tag küldött szerkesztőségünk­höz levelet. Mindketten az el­múlt évben végzett jó munká ról, eredményekről írtak. — A tagok szorgalmas, lelkiismere­tes munkáját bizonyítja, hogy tna szövetkezeti vagyonuk meg­haladja az egymillió forintot. Bizonyítja továbbá az is, hogy 1-20 százalékra teljesítették a növénytermesztési tervet, hogy prémiumként 500 mázsa ter­ményt osztottak, hogy az egy munkaegység értéke jóval több, mint a megelőző évié. Jól dolgoztak a tagok, Ju- hancsik Mihály 31 mázsa ter­ményt kapott csak prémium­ként, 300 forint jutalomban ré­szesítette a tagság Faragó Pált, ■aki csak 7 hónapja tsz-tag, de jó munkát végzett. A fiatalok közül meg kell említeni a Si- mon-testvéreket. Simon János, Simon László és Simon József összesen 1148 munkaegységet értek el. Részesedésük búzából 52, árpából 18, kukoricából 42, burgonyából 35, lencséből 4 mázsa. Ezenkívül kaptak még 57 kiló cukrot, 25 liter olajat és közel 12 000 forintot. Szépek az elért eredmények. Ahhoz azonban, hogy ezek még szebbek legyenek, jobb munkát kell végezniök valamennyi tag­nak. meg kell szilárdítani a munkafegyelmet. Meg kell ér­teni Niczki Györgynének, Csá,- nyi Rózának és még több tag­nak, hogy necsak a háztáji te­rületen dolgozzanak, hanem a közösben is. A két levél beszámol arról is, hogy állandóan emelkedik a községben azoknak a száma, akik a szövetkezeti utat választ ják. Az elmúlt évben 46 új ta­got vettek fel. Az új belépők között van Orbán József 9 hol­das, Csizmadia Ferenc 9 holdas dolgozó parasztok. Levél Rákosi elvtárshoé SZERETETT RÁKOSI ELVTÁRSI Megtartották zárszámadó közgyűlésüket a bölcskei Vörös Október Termelőszövetkezet tagjai. Ez alkalomból forró szere­tet' el köszöntjük pártunk Központi Vezetőségét és első titká­rát, Rákosi Elvtársat. Az elmúlt gazdasági évben még szebb eredményeket tud­tunk elérni, mint azelőtt. Megszilárdult a munkafegyelem, javult a vezetés. Az elmúlt gazdasági évben az egy munkaegy­ség értéke közel 31 forint volt. Helleisz József tagtársunk S44 munkaegységet teljesített, s összjövedelme közel 26 000 fo­rint, Varga Tiborné 196 munkaegysége után 6000 forint jöve­delemre tett szert. Az idén még eredményesebb zárszámadást akarunk el­érni. Az elmúlt gazdasági évben nem volt kertészetünk. Most vetünk 4 holdon zöldborsót, 2 holdon fűszerpaprikát, 1 holdon hagymát, 3 holdon pedig vegyeskertészetet létesítünk. Fejlesztjük állattállományunkat. Az 5.5 literes fejési átla­got 8 literre, juhoknál a nyirási átlagot 5 kilóról 5.50 kilóra, sertéseknél a fialási átlagot 7 darabról 9 darabra emeljük. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben is beve­zetjük és alkalmazzuk a fejlettebb módszereket, eljárásokat. Ezeken keresztül biztosítani fogjuk, hogy az egy munkaegy­ségre eső részesedés meghaladja a 45 forintot. A bölcskei Vörös Október Tsz tagjai jó munkával, erős munkafegyelemmel, a termelékenység növelésével akarja meghálálni pártunknak és kormányunknak gondoskodását. KLÁRIK IMRE BADICS LÁSZLÓ elnök párttitkár MERÉNYI KÁROLY agronómus. Egyetlen fiatal sincs Duzs községben, aki nem DISZ-tag 1955 tavaszán friss erővel fo­gott hozzá az új DISZ vezető­ség a szervezeti élet megterem­téséhez. Csorna Sándor DISZ titkár irányításával a vezető­ség tennivalója az volt, hogy rendezze a DISZ-tagok sorait. Tizenhat tagja volt ekkor a duzsi alapszervezetnek. Két hét múlva már harmincötre emel­ték fel a taglétszámot. Ezután már hozzáfoghattak a sport- és kultúrmunka megszervezésé­hez. Azóta elmúlt a nyár, az ősz is és mint a duzsiak mondják, azóta sok víz elfolyt a Kapos-folyón. A duzsi DISZ-szervezet 32 éves ÖlSZ-titkárával az élen olyan DISZ-életet teremtett, hogy a környéken arról beszélnek nem csak a fiatalok, hanem az idő­sebbek is. Megalakították a lö­vészkört 28 taggal, rendszere­sen folyik a kiképzés. — Meg­szervezték az ifjúsági cséplő­csapatot. Ez a csapat a járásban az elsők között végezte mun­káját. Az ősz folyamán beta­nulták és vidéken már 8 helyen előadták Szigligeti Ede „A ci­gány’’ című színművét. Most a Bujócskát tanulják. Sorolhatnánk a szervezet jó munkáját tovább is, de ennyi is elég volt azoknak a fiatalok­nak, akik eddig még nem vol­tak DISZ-tagok. Duzson ma már nem beszélhetünk arról, hogy ki DISZ-tag és ki nem. A községben egyetlen dolgozó fia­tal sincs, aki kívül állna a DISZ-en. A tagösszeírás alkalmával méginkább fokozták munkájú, kát a fiatalok. A DISZ-titkár vezetésével 5 aktíva végigjárta a falut és ahol fiatal volt, oda minden házba bementek. Egyik kezükben az összeíró lapot, má­sikban belépési nyilatkozatot vittek. Ahol DISZ-tagot talál­tak, ott összeírták az adatokat, ahol kívülálló volt a fiatal, az­zal elbeszélgettek a DISZ cél­kitűzéseiről. Nem is kellett so­kat beszélni, a fiatalok a helyi eredmények láttán kérték fel­vételüket a DISZ tagjai közé. Egyetlen fiatal sem volt, aki nem akart tag lenni. Hírből már ismerték az alapszervezet jó munkáját. Tetszett nekik, hogy felkeresték őket az „ifjú­gárdisták”. Szívesen leszünk DISZ-tagok — mondták a lá­nyok is. — Mindjárt bekapcso­lódtak a kultúrmunkába. Szí­vesen vállaltak szerepet a Bu- jócska előadásában, hogy a hosszú téli estéken szórakoztas- ság a falu lakóit és maguk is szórakozhassanak. A fiatalasszonyok férjükkel együtt jönnek a DISZ-be. — A nőknek kézimunka- és főző­szakkört indítanak be. A fér­fiak pedig azalatt az idő alatt sakkozhatnak és asztaliteni­szezhetnek. Eddig 8 fiatal há­zaspár jár együtt a DISZ-be. Nagy érdeklődéssel várják az új tagkönyveket, amelyeket az alapszervezetben ünnepélyes taggyűlésen osztanak majd ki. MÁDÁK JÓZSEF. Tanultunk az elmúlt év tapasztalataiból Szövetkezetünk, a Szekszárdi Építőipari Szövetkezet is csat­lakozott annakidején a húsz budapesti üzem felhívásához, amelyben az éves terv határ­idő előtti teljesítését vállaltuk. Nagy gondot okozott szövet­kezetünk vezetőinek, dolgozói, nak, hogyan kezdjünk hozzá, mit is csináljunk, hogy erősen feszített tervünket még túl is tudjuk teljesíteni. A vezetőség, a szövetkezeti bizottság, a párt. tagok, sztahanovisták és a mű­szaki vezetők közösen dolgoztak ki javaslatokat a munka jobb megszervezésére, a Sztahanov- mozgalom kiszélesítésére, az önköltség csökkentésére, a szo­cialista munkaverseny megszer vezésére. ' Ez időszakban eléggé pesszi­mista hangulat uralkodott a szövetkezetben a tervteljesítést illetően, mivel júliusi tervünket csak 73.8 százalékra tudtuk tel­jesíteni. Az augusztus 20-ra be­indított munkaverseny, a dol­gozók nagyszerű felajánlásai következtében augusztus havi tervünket már 103.2 százalékra teljesítettük annak ellenére, — hogy e hónapban a dolgozók nagyrésze szabadságon volt. Szeptemberben újabb vissza­esés: 73.8 százalékra teljesítet­tük a havi tervet. Októberben indult november 7-e tisztelete- tére a munkaverseny és e havi tervünket 100.3 százalékra tel­jesítettük. November hónapot a forradalmi műszakkal kezd­tük és ekkor már dolgozóink nagyrésze párosversenyben állt egymással. Az eredmény 100.8 százalék volt. E számok beszédes' cáfolatai annak a helytelen nézetnek, — hogy a munkaversenynek csak a gyárakban, nagyüzemekben, esetleg profilírozott (egy cikket gyártó) kisebb vállalatoknál, szövetkezeteknél van értelme. A szocialista munkaverseny­nek nagy jelentősége van min­denütt ,ahol termelő munka fo­lyik. Vajon mennyivel nagyobb és szebb eredményt értünk vol­na el, ha jobban szervezzük meg a versenyt, ha állandóan felszínen tartottuk volna? — Ha nem lett volna kampány- szerű? — Először is, tervünket nem december 29-re, hanem jóval előbb teljesítettük volna. A jobb munkáért több bért kap tak volna dolgozóink. És nem utolsósorban a lakosságnak, — közületeknek, iskoláknak több vízvezetékszerelő, bádogos, kő. műves, üveges, asztalos munkát tudtunk volna végezni, mező- gazdaságunkat több kovács és bognár munkával segítettük volna. Sok tanulságot vontunk le az 1955- ös év hibáiból, és az 1956- os tervteljesítéshez gaz­dagabb tapasztalatokkal kez­dünk hozzá. Ezekből okulhat­nak sokan mások is, vállalatok, üzemek, szövetkezetek, ahol esetleg egy kézlegyintéssel in­tézték el a munkaversenyt, — mert még nem ismerték fel, mint a tervteljesítés motorját. PISKOR IMRE, szöv. biz. titkár. Beszámoló a bonyhádi járás MNDSZ-szervezeteinek féléves munkájáról A bonyhádi járás MNDSZ- szervezeteinek elnökei pénte­ken megvizsgálták az MNDSZ féléves munkáját, amelyről Takács elvtársnő, az MNDSZ megyei titkára számolt be. Be­számolójában rámutatott a nők békeakaratának jelentőségére s hangsúlyozta, hogy legjobban a munkában kell kifejezésre juttatni a dolgozó nők béke- törekvését. Elemezte a járási szervezetek eddigi munkáját. Bizony több szervezetnél hibák is mutatkoztak, nem mindegyik működött úgy, mint például a zombai és a lengyeli. A beszámoló elhangzása után egymásután szóltak hozzá a jelenlévők: Márton Miklósné, a bonyhádi Szabad Föld Tsz asszonyainak munkájáról szá­molt be. Elmondta, hogy az idén 222 munkaegysége után 17 261 forintot kapott. ígéretet tett, hogy a tsz asszonyai a jö. vőben még lelkesebben dolgoz­nak a béke megvédéséért. Az értekezlet végén Palásti Istvánná, Kovács Vilmosné, — Márton Miklósné és még néhá- nyan dicsérő lapot kaptak. ORBÁN IMRE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents