Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-28 / 24. szám

1956. JANUÁR 28. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Hunkához látott az új varsádi pártvezetőség As egyik legfontosabb teendő a tsx-agitáció A varsádi községi pártszer vezet vezetőségválasztó taggyű­lésén a kommunisták elhatá­rozták, hogy tevékenyen ki­veszik részüket a termelőszö vetkezeti mozgalom kiszélesíté­séért folyó munkából. Az el­határozás nemcsak általános formában született meg, mert a feladatokat konkrétan meg­határozták. Számba vették azo­kat a gazdákat, akik már közel állnak a szövetkezés gondolaté hoz, s elhatározták, hogy nép­nevelőket küldenek hozzájuk, akik segítségükre lesznek a döntésben. Ugyanezeket a fel­adatokat megbeszélték a köz­ségi pártvezetöség ülésén is és biztosítják, hogy a párt népne­velői eljussanak minden dolgo­zóhoz. Nyilvánvaló, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalommal kapcsolatban nem lehet helytől és időtől függetlenül, általában agitálni. Varsódon jelenleg két termelőszövetkezet van, arae lyeknek munkáját eredményét a község dolgozó parasztsága fi­gyelemmel kíséri. Éppen ezért a községi pártszervezet tagjai a helyi termelőszövetkezetek gazdálkodásának, eredményei­nek elemzése útján igyekeznek meggyőzni a dolgozó paraszto­kat. Ehhez természetesen ma­guknak is JÖL KELL ISMERNIÜK A TSZ-EKET. Hogy ne általában, hanem a helyi konkrétumok alapján ér­veljenek, egymás között is meg beszélik a varsádi termelőszö­vetkezetek munkáját és mégha tározzák azokat a tényeket, amelyek az agitáció gerincét kell, hogy alkossák. Rámutat­nak arra, hogy a két termelő- szövetkezet a fejlődésnek mi­lyen komoly útját tette meg az elmúlt esztendőben. A Szabad­ság Tsz-ben a munkaegység ér­téke csaknem megkétszerező­dött és az év aktív mérleggel zárult. Ez különösen ha hozzá­számítjuk, hogy a tsz az idén lerótta a gépállomással szem­ben fennállt tartozásait is — jelentős eredmény. Rámutat­nak arra, milyen komoly jöve­delme volt például a múlt év­ben Beréti Antalnak, aki a termelőszövetkezetben állat- gondozó volt, s 512 munkaegy­sége után részesedett s a kinek padlása tele van mindenféle terménnyel — ami azt bizonyít­ja, hogy a szorgalmas munka biztos megélhetést és megbe­csülést jelent a termelőszövet­kezetben. A Szabadság Tsz-nek az idén is szép tervei vannak gazdasága bővítésére, növelé­sére. Egy új baromfitelep léte­sül a termelőszövetkezetben és arra is gondolnak, hogy kerté­szet létrehozásával még jöve­delmezőbbé tegyék gazdaságu­kat. Az idén egy munkaegység értéke 31 forint volt, s most a termelőszövetkezet minden tag ja bízón néz az 1956-os év elé, amelytől a közös gazdaság gya rapodását és az osztalék növe­kedését várja. A községi pártszervezet a tsz fejlesztéséért folyó AGITÁCIÓS MUNKÁT a termelőszövetkezetek párt- szervezetével együttműködve végzik. Szolnoki Istvánná, a községi alapszervezet titkára ezzel kapcsolatban már megbe­szélést tartott Herman Károly elvtárssal, a Szabadság Tsz pártszervezetének titkárával. Az agitációból a községi veze­tők is példamutatóan kiveszik részüket. Munkát vállalt Kató Albert elvtárs is, a községi ta­nács elnöke. Szolnoki István­ná pedig Papp Imrénével, egy termelőszövetkezeti kommunis­tával alkot népnevelőpárt. Ugyanis az együttműködést úgy oldják meg, hogy népneve­lőpárokat szerveznek, amelyek­nek egyik tagja termelőszövet­kezeti tag, aki látja a termelő­szövetkezet dolgait, s ennélfog­va a konkrét tények ismereté­ben sokat tud azokról mon­dani. A népnevelőpárok estén­ként felkeresik a dolgozó pa­rasztokat, beszélgetnek velük, ismertetve a nagyüzemi gazdái kodás lehetőségeit és a helyi termelőszövetkezetek belső éle­tét. Nem hátrálnak meg akkor sem, ha az egyénileg dolgozók a termelőszövetkezet munkájá­ban előforduló hibákra hivat­koznak, hanem feltárják az okokat, s bebizonyítják, hogy a fogyatékosságok nem a közös­ségi gazdálkodás természetéből fakadnak, inkább abból, hogy nem használták eléggé ki a nagyüzemi gazdálkodás lehető­ségeit, vagy pedig némelyik tsz tag esetében a munkafegyelem körül voltak hibák. A varsádi termelőszövetke­zetekbe már az idén is többen léptek be. E hónapban lépett be például a Szabadság Tsz-be Balázs Imre, aki már a közös munkából is kiveszi részét. AZ UJ BELÉPŐK egy része a szervezett agitációs tevékenység előtt lépett be. Nyilvánvaló tehát, hogy a szé­leskörű agitáció még nagyobb eredményeket tud felmutatni. Arra lehet következtetni, hogy a termelőszövetkezet fejleszté­séért folyó meggyőző munká­nak komoly eredményei lesz­nek a községben; hogy a nép­nevelőpárok munkáját^ az esti beszélgetéseket siker fogja ko­ronázni. A gépjavítás problémái az Alsópéli Állami Gazdaságban Eredményeikkel köszöntötték a szarvasmarhatenyésztési tanácskozást A bonyhádi Szabad Föld Ter­melőszövetkezetben december­ben még 9.7 liter volt az istálló­átlag. *A megyei szarvasmarha­tenyésztési tanácskozás tiszte­letére a termelőszövetkezet dol­gozói felajánlották, hogy fél li­terrel emelik a tejhozamot: Prick Imre mezőgazdász, — Omacht Józsefné tehenész és a többiek teljesítették vállalásu­kat. Az istállóátlag 10.5 literre emelkedett, tehát magasabbra, mint számították, míg decem­berben csak két 20 literen felüli tehenük volt, most már a he­lyes szakszerű gondozás, etetés, és fejés következtében öt van. A legjobb tehéntől 23.8 liter te­jet fejnek. A termelőszövetkezet még to­vább akarja fokozni eredmé­nyeit,. Az eddigi eredményein felbuzdulva elhatározták, hogy elérik a harciakat. A harci Uj Élet Tsz tehenészete a legjobb a megyében, 4000 literen felül fejtek állatonként egy évben. A Szabad Föld azon igyekszik, hogy tehenészetét olyan fokra fejlessze, mint az Uj Élet-ben van és ők is meghaladják a 4000 liter évi átlagot. Adományok a Liszt-emléktáblára A Liszt Ferenc Emléktábla­bizottság az elmúlt napokban felhívással fordult a szekszárdi üzemekhez, hivatalokhoz, intéz­ményekhez, vállalatokhoz, — amelyben a helyreállítandó Liszt Ferenc emléktáblára kért adományokat. Az első a napokban érkezett meg a Városi Kultúrházhoz, : melyben a Szekszárdi Vasipari Vállalat 200 Ft-ot -ajánlott fel e nemes célra. A Megyei Tanács Szakszerve­zeti Bizottsága csütörtöki ülé­sén foglalkozott a felhívással és 500 Ft adományt helyezett kilátásba. Mindkét adományt ezúton nyugtázzuk a Liszt Fe­renc Emléktáblabizottság nevé­ben. A téli gépjavítás tulajdon­képpen felkészülés az évi mun­kákra. A gépek nagyrészének kora tavasztól a tél beálltáig kell dolgozni kint a határban. Ezért a tél folyamán, aránylag rövid idő alatt kell kijavítani tekintélyes mennyiségű gépet. A javítás jólszervezett, gyors és tökéletes munkát kö­vetel meg — tervszerűen vég­zett munkát. A javítások elvég­zésénél figyelembe kell venni, milyen gépek használatára ke­lülhet sor legelőbb, tehát eze­ket a gépeket kell javítani el­sősorban. Nézzük meg az Alsópéli Ál­lami Gazdaságot, hogyan áll a gépjavítással. Előre kell bo­csátani, hogy a traktorok jó­része még január elején is szántott, ugyanis növekedett a gazdaság földterülete és azon is elvégezték a mélyszántást. Ez indokolja meg egyrészt azt, hogy a gazdaság a megye ál­lami gazdaságai közt utolsó- előtti a gépjavításban. Látszólag van tehát mentség arra, hogy január 20-ig a terv szerinti 15 helyett csak 6 traktor fő- és folyó javítását végezték cl s a hat univerzá­lis traktorból is csak kettőt javítottak meg. Ha jobban megnézzük a gép­javítás körülményeit, azt álla­píthatjuk meg, hogy az előbb említett tényezők ellenére is jobban állhatna a gépjavítási terv teljesítése. A javításban való lemara­dást nem kis mértékben befo­lyásolták szervezési hibák. Több gép javítása azért nem halad, mert nincs alkatrész. Nem azért nincs, mert nem lehet kapni, hanem mert nem mentek utána kellő idő­ben. Amikor például a bank nem folyósított hitelt, ahe­lyett, hogy megfelelően intéz­kedtek volna, várták a jósze­rencsét és így nem jutottak alkatrészhez. Az egyik gépkocsivezető — kocsija közel két hónap óta áll alkatrészhiány miatt — azon méltatlankodott, mért nem osztják be legalább a sze­relőkhöz javítási munkára. A gépjavításban való lema­radásnak oka még a laza mun­kafegyelem is, amely főleg a gépműhelyben uralkodott. A sze relők gyakran 10 óra körül áll­tak mdnkába, nem ellenőrizte őket senki, így nyugodtan el­számolhattak maguknak 8 óra ledolgozott munkaidőt, a beter­vezett javításokat ugyanakkor nem végezték el. Ament And­rás, az egyik szerelő reggél pél dául elment haza, csak délben kezdett el dolgozni, s ez több esetben is előfordult. Ha nem ilyen kirívó esetben is, de má­sokkal is megtörtént hasonló eset. A lógások, hiányzások meg­szüntetésére történt már ugyan intézkedés, ami azon­ban mondhatjuk, kevés. jelenléti ívet rendszeresítettek a műhelyben, ezen keresztül ellenőrizni tudják, megkezdi-e mindenki 8 órakor a munkát. Tudomására hozták a munká­soknak azt is, hogy aki egy évben két napot igazolatlanul mulaszt, az nem kapja meg kenyérgabona járandóságát, és a kétnapos hiányzást beszá­mítják a fizetett szabadságba is. A vezetőkről csak azt hal­lani, milyen intézkedést tettek a munkafegyelem megsértői el len. arról viszont nem tettele említést, milyen politikai mun­Ma már nem elégedhetünk meg azzal, ha valamit úgyahogy megcsinálunk, arra kell töre­kedni, hogy minél jobban, célra vezetőbben oldjuk meg felada­tainkat. Ezt a célt szolgálta az a kétnapos trágyakezelési tan­folyam is, ami január 24-én kezdődött meg a Kajmádi Ál­lami Gazdaságban. Eddig is trágyázták a földe­ket, de az esetek túlnyomó többségében ez nem valami so­kat használt. Az istálfótrágya napokig, sőt, néha hetekig kint hevert szétszórva a földeken, és így tápértékének nagyrésze el­illant a levegőben. A tsz-ekből és állami gazdaságokból a tan­folyamra összegyűlt 21 állatte­nyésztési dolgozó igen sokat tanult a hallottakból és látot­takból. A tanfolyamot a Mező- gazdasági Kiadótól jött Sár­közi Péter elvtárs vezette. A résztvevők az első nap két előadást hallottak az istálló és műtrágya kezeléséről, fon­tosságáról, majd megnézték ho­gyan valósul meg gyakorlatban a helyes trágyakezelés. Végig­járták az állami gazdaság vé­ka folyik, hogyan nevelik a dől gozókat a munkafegyelem be­tartására. Minden esetre tényként kell elkönyvelni, hogy némileg sikerült javulást elérniük s ebben szerepe van az új mér nőknek, Kürtösi Andrásnak, aki egyik fővárosi üzemből került a gazdaságba, néhány nappal ezelőtt. Nagy lelkesedéssel, akarattal látott munkához. Nemcsak ar­ra törekedett, hogy a javítások menetét szervezze meg jobban, hanem arra is jutott ideje, a megérkezése óta eltelt néhány nap alatt, hogy foglalkozzon a dolgozókkal, a műhelyben a gépjavítást végző szerelőkkel. Arról beszélt a dolgozókkal, milyen hasznos számukra is, a gazdaság számára is, ha azon igyekeznek, hogy teljes mérték ben kihasználják a műszakot, a javításokra fordított időt. Mindezeken felül őmaga ment el alkatrészért az Alkatrész- ellátó Vállalathoz, hogy az al­katrészellátásban javulás le­gyen, mert ott is vannak hi­bák. téseit és az előadásokon hallot­tak alapján megállapították, milyen műtrágyára van szüksé­ge egyik, vagy másik táblának. Ugyanaz nap este két filmet néztek meg a tanfolyam részt­vevői. A magyar oktatófilm termelőszövetkezeteink példá­ján keresztül mutatta be egy­szerű, de célravezető módsze­rek alkalmazásában a helyes trágyakezelés menetét, a szov­jetfilm pedig a Szovjetunióban használatos trágyaszóró és trágyarakó gépek alkalmazását ismertette. A tanfolyam második napján a résztvevők az állatállományt nézték meg, majd a mélyenfor- gató eke került sorra, amiből csak pár darab van a megyé­ben. A mélyenforgató ekét a homokos talajok javításakor használják, az úgynevezett — Egerszegi-féle altalaj trágyá­zásnál. Az ilyqn ekék hatalmas, másfélméteres kormánylemezei 80,centiméter mélyen forgatják meg a földet. A decsi tsz-ek kiküldöttei megígérték, hogy a tanultakat megvalósítják otthon. Minden­Ügy anis nem mindig a szük­séges alkatrészt szállították, hanem ami éppen eszükbe- jutött, ami éppen „befért a pénzkeretbe.“ A gépjavításokban még sok tennivaló vár az Alsópéli Ál­lami Gazdaság dolgozóira, hi­szen a zömét még ezután kell elvégezni. A gépekre, főként a? erőgépekre állandóan szükség van és nem lehet túdni, mikor lehet megkezdeni majd a tava­szi munkákat. A gazdaság veze­tői arról beszélnek, hogy a hét vé gén elvetik a tavaszi búzát. Habár még nem múlt el a tél, a hirtelen tavaszodásra lehet számítani, akkora pedig a gé­peknek üzemképeseknek kell lenni. Ezért van szükség a sze­relők, traktorosok lelkiismere­tes, felelősségteljes munkájára, a vezetők megfelelő szervező, irányító munkájára. A gazda­ság mutatott fel már komoly eredményeket, végzett el nehéz feladatokat, amelyekből követ­keztetni lehet arra, hogy a gép­javításban levő lemaradáson is javítanak és határidőre teljesí­tik a javítási tervet. ki vitt haza valamilyen új és hasznos tapasztalatot. Az egyik nek különösen a szakaszos trá­gyakezelés tetszett, ami bizto­sítja a jó beérést, anélkül, hogy elpárologna a trágya táp- ereje. A másik azt méltatta, — hogy valóban több tápanyagot kap a föld, ha a kihordást, szét­szórást és alászántást egyidő- ben végzik, tehát meg kellene ezt is valósítani. Csák Gergely­nek (nagykónyi Uj Élet Tsz) az volt a véleménye, ha akadnak is odahaza, akik elemzik az új módszereket, nekik meg kell azokat valósítaniok, mert ha jobban etetik a földet, jobban meg is hálálja. A jó trágyázás tehát a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak a hasznát növelik a jó bőséges termésen keresztül. A rövid, de tapasztalatokban, tanulságokban gazdag tanfo­lyam hallgatói azzal a kölcsö­nös ígérettel búcsúztak el egy­mástól, hogy a tanultak gya­korlati alkalmazásával igyekez­nek az eddigieknél jobb, maga­sabb terméseredményeket el­érni. — Menjek, vagy ne menjek ' — Nem túdtam, mitévő legyek. 'A Megyei Gépjavító Vállalat telefonon értesített, hogy men­jek le és vegyem át a két da­rab főjavításra bevitt traktort, mert elkészült. Mindez 21-én történt, örömmel mentem le, ugyanakkor kétkedve, nem akartam elhinni a jó hírt, ha­bár a szerződés szerint január 15-ig el kellett volna végezni a javítást. Mindegy, lemegyek és átveszem, hadd mehessenek a gépek dolgozni, úgyis van még szántanivaló. Bementem tehát a Gépjavító Vállalathoz. Egyik gép ott állt árván, félig befestve, a másik pedig még arra várt, vajon mit is fognak vele elkövetni. Még az vigasztalt, hogy nemcsak én tettem potyautat, hanem a te­veli gépállomás főgépésze is, aki ugyancsak telefonhívásra je lent meg gépátvételre,, de ő is hasonló eredménnyel járt. Most már csak azt kérdezzük, ha a Megyei Gépjavító Válla­latnál fejetlenség uralkodik, akkor miért legyen fejetlenség a gépállomásokon is? Gondol­nak egyet és berendelik az em­bert gépátvételre, mikor az nincs is készen. Azt javasol­nám a Vállalat vezetőinek, szervezzék mqg jobban a mun­kát, mert nem mindegy az, hogy a főjavításra beküldött gé­peket milyen állapotban kap­juk meg és hogy mennyi időt töltünk el feleslegesen ilyen hiábavaló utazgatásokkal. Loboda György vez. mechanikus, ÁMG. Szedres Trágyakezelési tanfolyam a Kajmádi Állami Gazdaságban Jegyzetek Koreából II. A koreaiak szeretik és megbecsülik egészségügyi csopor- tunk valamennyi tagját. A betegek bizalommal jönnek kórházunkba, akárcsak a többi demokratikus országok kór­házaiba. Ha valahova elmegyünk kirándulni, minden oldalról integetnek és kiabálnak: „Nagyon hálásan köszönöm, a magyar orvosok nagyon jó emberek, meggyógyítanak ...” (Szükséges­nek tartom itt megemlíteni, hogy, a japán megszállás alatt, csak japán kórházak voltak, ahova koreai a lábát se tehette be.) Jelenlegi kórházunk egy régi japán kórház maradványa, amit azóta alaposan kibővítettek. ‘Nagyon megható ezeknek az egyszerű embereknek a hálája, amit visszautasítani igen nagy sértés. Például az egyik beteg kislány egy csokor virá­got hozott vízzel tele bejőttes üvegben, s csak később vettük észre, hogy a vízben halacska úszkál. Szegény talán éppen a vacsora halacskájáról mondott le, hogy nekünk kedvesked­hessen vele. Gyakran adnak almát, tojást, amit mi az itteni szegények között osztunk szét. A kórházban gyakori a telje­sen árva gyermek. Egyik kis betegünk, egy négyéves kislány teljesen rneztelenül, ökölnyi prolapsussal sétált be hozzánk Egyhónapi táplálás után mertük csak megműteni. Jelenleg as osztályvezető nővér örökbefogadta egy ötéves kisfiúcskával együtt. Az osztályvezető nővérrel igen sokat beszélgetünk a koreai nép régi életéről, s ő szívesen mesél. Elmondja, hogy milyen nyomorúságos kegyetlen volt az ő életük egész addig, amíg fel nem szabadították önmagukat... Amikor mesélünk nekik a szabadság szépségéről, a felszabadult élet öröméről és boldogságáról, áhítattal hallgatnak bennünket. A koreaiak igen szívesen és örömmel tanulnak tőlünk, s örömmel látjuk, hogy mint ébred lassan ez a nép abból a nyomasztó mély álomból, melyet az elnyomás és a háború borzalma rá- kényszerített. Begyógyulnak Korea sebei és én boldog vagyok, hogy ebben a munkában segíthetek ennek a sokat szenvedett népnek. VARGA TEREZ. Kész a gép, vag?" nem ?

Next

/
Thumbnails
Contents