Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-11 / 290. szám

1&55. DECEMBER 11.

NAPLÓ

«>

Akik a saját kárukon tanultak

Jegyzetek a Szentgálpusztai Szabadság TSZ-ből

Jél «lolgoztak, szép eredményedet értek el egész év folyamán a Zomba-Szentgái pusztai Szabaéeág Termelőszövetkezet tagjai. Hallgattak a vezetők szavára, Mindegyikük elvégezte pon tosan a munkát. Ez volt a helyzet a sövénytermesztésben és az állattenyésztésben is.

Alig egy hónappal ezelőtt azonban valami történt a növény termesztésben dolgozó tagok között. összesúgtak, vitatkoztak, veszekedtek, melynek okozója: , miért keresnek többet a tehenészetben a Pálfi testvélek” ,,Nekik honnan van annyi munkaegységük?” „Ez nem igazság” — mon dották többen. Es beszéltek arról is, hogy kerüljön más a tehene szetbe.

A suttogások, a vélemények •egy közgyűlésen, — ami várható volt, — végül kirobbant. A közgyűlésen a növénytermesztők azt követelték, hogy a Pálfi test vérek végezzék csak a gondozást és ne takarmányozzanak, így megoszlik a munka és természe tesen a munkaegység is.

Nem nehéz kitalálni ezek után, hogy a növénytermesztőknek „fájt”, hogy Pálfi Mihály 673, Pálfi Péter pedig 666 mun kaegységet szerzett. Ezek a ta gok azonban úgylátszik figyel mén kívül hagyták, hogy a tehe neszek munkaideje már a hajnali órákban kezdődik, és mire a növénytermesztők kapát, vagy kaszát fognak, addigra a tehenészek egyszer már elfáradnak. Ha esik az eső a tehenészeknek ak- kor sincs „paraszt ünnepük”. Az állatokat el kell látni, etetni, gon dozni kell az év mind a 365 nap ján. Erre nem gondoltak a növénytermesztők. Elfelejtették azt is, ha a tehenészetben ez év folyamán nem lettek volna olyan lelkiismeretes emberek, mint a Pálfi testvérek, akkor évközben nem tudtak volna 10 Ft-ot munka egységenként osztani. Ez a pénz zömében a tejértékesítésből adó dott. Jó munkával elérték a Pálfi testvérek, hogy az 1954/55-ös évben 14 000 literrel több tejet fejtek a tervezettnél. Az ő jó munkájukat dicséri az a tenyészbika is, amelyet a Nagytormási Állami Gazdaság vett meg 19 000 forintért.

Ugylátszik nem gondoltak erre, sőt az ő szekerüket tolta a tsz vezetősége is, amikor hozzájárultak ahhoz, hogy a Pálfi testvérek otthagyják a tehenészetet.

Egy hónap telt azóta és úgylátszott, hogy teljesen megnyugodtak a kedélyek. A növény- termesztők látva, hogy teljesül kívánságuk, nem törődtek azzal hogy' a tehenészetben csökken, avagy emelkedik a tejhozam.

A valóságban pedig az történt, hogy már az első nap 20 literrel kevesebb tejet adtak a tehenek. Ez a tejcsökkenés november hónap folyamán annyira fokozódott hogy az előző havi tejtermelés hcz viszonyítva 1600 literrel kevesebb tejet fejtek. Nem lehet azt mondani, hogy az újabb te henészek nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy tejcsökkenés ne .következzen be.

Hiába iparkodtak, a néha naponkénti gondozócserét megsínylették az állatok.

A Pálfi testvérek a „Kiváló ál lattenyésztők”. A „Munkaérdem éremmel” kitüntetett Pálfi Mi hály fogatos lett, dolgoztak becsületesen tovább. Míg ők a mun ka másik területén is megállták helyüket, addig a tehenészetben állandóan rosszabbodott a helyzet. A tehenészek látva, hogy hiába Iparkodnak, a tejcsökkenést nem tudják megakadályozni kedvetlenül dolgoztak. Jól i'átta ezt a tsz elnöke és az állattenyész tési brigád vezető, és arra a megállapodásra jutottak, hogy ez így nem mehet tovább.

Öt napja már, hogy a Pálfi testvérek ismét a tehenészetben dolgoznak. Dolgoznak tovább olyan lelkiismeretesen, jól, mint azelőtt, hogy többé ne legyen fennakadás.

„Más kárán tanul az okos” mondjg a közmondás. A Szent- gál-pusztai Szabadság TSZ vezetői saját kárukon tanultak.

B. R.

Áz állatgondozás lelkiismeretesebb munkát követel

Látogatás a sióagárdi Béke TSZ-ben

A megtartott átteleltetési szem lék, ha azt lelkiismeretesen végzik, minden esetben elérik a ki vánt célt. Ezek a szemlék hozzásegítik a termelőszövetkezeti vezetőket, hogy az idei példán okul va, jövőre jobban felkészüljenek az állatállomány átteleltetésére. Nagyon fontos ez, hiszen az állat tenyésztés hasznából jelentős jövedelemre számíthatnak a tsz-ek tagjai.

A ZAVARTALAN ATTELELTETÉSHEZ

elsősorban elegendő abrak- és szálastakarmány szükéges. Ah hoz azonban, hogy jó eredipényt tudjanak az állattenyésztésben elérni, a bőséges takarmányon kívül fontos, hogy például a tehenészetbe lelkiismeretes gondo zók kerüljenek. Jellemző példák erre a sióagárdi Béke Termelő- szövetkezetben tapasztalhatók.

A tsz 16 darab fejőstehene törzskönyvi ellenőrzés alatt van, vagyis egy év leteltével, amikor meggyőződnek a tehén tejterme

léséről, a tej zsírszázalékáról, akkor törzskönyvezik. A törzs könyvezett tehenek utódait azután jóval magasabb áron tud jak értékesíteni. Vajon bekövét- kezhet-e ez a sióagárdi Béke TSZ tehenészetében, amikor a lelkiismeretlen gondozás következében nem tudnak meggyőződni arról, hogy egy-egy tehén hány liter tej termelésére képes. VAN TAKARMÁNY,

abrakot is tudnak biztosítani, de az állandó gondozöcsere, a rend szertelen etetés, itatás, fejés következtében a napi tejtermelés nem emelkedik, inkább csökken. A tehenek október havi tejtermelése 2561 liter. Ezzel szemben a november havi tejtermelés ugyanannyi tehéntől 1780 literre csökkent. Közel 800 liter tej „veszett” el azért, mert a tehenészetbe újabb gondozók kerültek. Füge nevű tehenük a nyáron 14 liter tejet adott. Ma pedig alig adja meg a 7 litert. És ez mind azért van, mert a tehenészetben reggelenként akkor kezdik meg a munkát, amikor a te- nészek éppen felébrednek. Szarvasmarha tenyésztéssel érdé mes foglalkozni, jó jövedelmet biztosít. Ez azonban lelkiismere tes, pontos munka nélkül elképzelhetetlen.

De miért nem törődnek a Béke TSZ-ben azzal, hogy a meglévő jó tehénállományból kihozzák azt, amelyre azok képesek? Vagy teljesen közömbös számukra, hogy havonta kevesebb, vágy- több tejet fejnek és értékesítenek?

A HIBÁK OKA,

hegy a munkafegyelem terén komoly hiányosságok vannak. Ha ez az egész év folyamán nem állt volna fenn, akkor a szemlebizottság nem állapíthatta volna meg, hogy szálastakarmányban mint egy 215 mázsa hiány van. Lett volna mód arra, hogy ez ne kö vetkezzen be, hiszen 15 hold tarlóba vetett pillangós még min dig lábon van. Le kellett volna

csak kaszálni a kitűnő minőségű pillangós szénát és behordani. Megállapították, hogy a silóta- karmányban is hiány van. A 400 köbméter silótervből mindössze 70 köbmétert készítettek el. A silótakarmánynak valót megtermelték, hiszen a csalamádé lábon vénült meg, a silótakarmány nak vetett napraforgót pedig le kellett szántán^ mert nem volt munkaerő aki levágja. A silónak való zöld trágyaként került a földbe. Ebből a takarmányból ez évben már nem esznek a tehenek.

SÜRGŐSEN VÁLTOZTATNI KELL

a tehenészetben uralkodó helyzeten. Ez nemcsak egy, hanem valamennyi tagnak az érdeke. Ennek elérése érdekében azon bán elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak beszéljenek, hanem tegyenek is valamit a munkafegyelem megszilárdítása érdekében.

—y —a

Levelezőnk, Ludas András

Nem emlékszem pontosan, lehet, hogy egy év, de lehet, hogy másfél évvel ezelőtt találkoztam először Ludas András elvtárssal, a teveli Alkotmány Termelőszövetkezet elnökével. Az elmúlt hónapok során többször jártam a tsz-ben, beszélget_ tem a munkákról, az eredményekről, a hibákról és azok kijavításának módjairól. De a valóságban mégis levelein keresztül ismertem meg. összesen 260 levél érkezett Tévéiről, amelyekben Dudás elvtárs őszintén ír nemcsak az eredményekről, de a hibákról is.

Kétszázhatvan levél tele büszke örömmel. Boldogan ír arról, hogy termelőszövetkezetük tagjai egy emberként láttak a munkához. Igyekeznek, hogy a jövő évi kenyeret veszteség nélkül takarítsák le. De végzik a növényápolást is, az egymást követő mezőgazdasági munkáka . Megjöttek a levelek hírt adva arról, hogy munkájuk eredményét észreveszik a kívülálló egyéni gazdák is. így mind többen és többen választják a szövetkezeti utat. Beszámoltak a levelek arról az aggodalomról is, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében lassan halad a vetés, a betakarítás. „— De igyekezni fogunk — írta többször is — hogy mielőbb elvégezzük a vetést, hogy betakarítsuk egész évi munkánk gyümölcsét.”

A 260 levélen keresztül becsületes, őszinte embernek ismertem meg Ludas elvtársat, aki a napi fáradságos munka után leült az asztalhoz, tollat és papírt fogott, hogy írjon a Tolnai Naplónak, hogy az egész megye megtudja, milyen eredmények vannak az Alkotmány TSZ-ben.

A napokban ismét levél érkezett. A papírra vetett kusza sorok között a kedves levelezőnk egy másik énjét ismertem meg.

„Fáradt, idős ember vagyok, — írja — termelőszövetkezetünk erősebb kezű, fiatal vezetőt kíván, mert taglétszámban és földterületben is felfejlődtünk az idén. Jöjjön helyettem egy fiatal, aki segít a még nagyobb eredmények elérésében.”

Egyszerű, sok ember szemében tálán semmitmondók ezek a szavak, de aki ismeri őt, az tudja, hagy így csak olyan ember tud beszélni, aki eddig, de ezután is szívén viseli termelőszövetkezete sorsát.

Ez volt az utolsó levél, de mondjuk úgy, hogy inkább a legutóbbi, mert mi számítunk Ludas elvtárs még nagyon sok levelére, amelyekből eddig is egy igaz embert és egy termelő- szövetkezet szorgalmas tagságát ismertük meg.

BODOLAY.

■\

Történelem

— egyszerű szavak mögött

T?gy új világ kibontakozásának, formálódásának va- ^ gyünk tanúi. Amerre nézünk, mindenütt az új élet épü\ • városokban, a falvakban, a tágas mezőkön, ahol trakto_ rok nyomán barázdák hasadnak. Ezt látjuk, halljuk lépten- nyonum írunk, olvasunk, éneke ünk róla.

Az új nemcsak a gyárakban, a zakatoló gépek között, nemcsak m földeken, a búgó traktorok nyomában születik, növekszik és hódít egyre, hanem az emberi szívekben, az emberi gondolkodásban is. Ott is tálálkohatunk vele, ha nem hagyjuk nyomtalanul elröppenni az igénytelen szavakat, hanem megkeressük a szavak mélyebb tartalmát, kilessük az egyszerű gúnyák latt dobogó szívek titkát. Nehéz, nagyon nehéz dolog ez, mert az egyszerű ember nem beszél nagy szavakkal, s lelkesedésében nem szólamokkal ejezi ki érzéseit.

Nemrégen a szekszárdi Béke TSZ irodájában találkoztam ezzel az új világgal. Nem rügyfakasztó, rózsanyitó tavasszal — a születést, vagy a megújulást általában a tavaszhoz szokás kapcsolni — hanem hideg, késő őszi napon. Kinn novemberi sze lek fujdogáltak szomorú nótákat, bent pedig a békésen melegítő kályha körül kicsit bágyadtan, őszi hangulatban beszélgetett néhány ember.

Kiss Antalt, a tsz elnökét kerestem, de nem találtam ott. — Valahol bent a városban intéz bizonyos dolgokat, úgy mond. ták. Letelepedtem az egyik székre s vártam. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mire. Csak ültem, bele-beleszóltam a a csendes, bágyatag beszélgetésbe, kibámultam az ablakon az őszi tájra, s lassan rajtam is erőt vett az ősz. Ültem és hallgattam. A jelenlévők is, úgy látszott, megúnhatták a beszédet, mert ők is csak ültek csendesen, s maguk elé meredtek elgondolkodva. A könyvelő hallgatagon turkált az iratok között.

J

ó ideig ülhettünk már így amikor nyílott az ajtó és egy idősebb, de keménykötésű bácsi lépett be. Látszott, hogy inkább túl van az ötvenen, mint innen, de még fiatalosan, egyenes tartással lépkedett. Kopott báránybőr sapkáján, öreg prémesgalléros rövid télikabátján és előtte az elmaradhatatlan kötényen nem volt semmi feltűnő. Ilyenkor őszi időben így öltözködik, így jár munkába ezer meg ezer egyszerű ember.

Csöndesen beszélgetni kezdtünk. ö egy kicsit türelmetlen volt, hiszen nem beszélgetni jött be. Nem, nem. Komoly é‘ fontos dolog végett rótta le kerék, párjával azt az 5 kilométert, amely, lakása és a tsz központja között van. Leltározásra jött. ö a tsz ellenőrző bizottságának tagja, s az ilyen dolgokat komolyan veszi. Az egész termelő, szövetkezet ügyéről van szó, az pedig nem valami csekély, jelen téktelen dolog. Dehát hiába. Az elnök odabent volt a varosban nélküle nem lehetett elindulni a kocsi sem mutatkozott még amellyel végigjárták volna az egész termelőszövetkezetet, felmérni a közös vagyont, megállapítani a gyarapodás mértékét

T assan belemelege 11,ünk a beszélgetésbe. Saját magáról kérdezgettem, s ő felelge- tett. Megtudtam, hogy ő Stier Antal, a termelőszövetkezet egyik alapító tagja. Elmondta mi volt, hogyan élt régen, mi hozta a szövetkezetbe. Kommunista, 1950. óta tagja a pártnak. A termelőszövetkezet szőlészetében dolgozik. — Igen, a szőlőtermés szép volt az idén. Huszonkét hektoliter bora lett holdanként a Békének. — Nem rontotta meg a szőlőt a sok őszi eső. A bor nem is .savanyú, nem is gyenge, hanem olyan, amilyennek lenni kell, mert szakszerűen gondozták a szőlőt és kezelték a bort.

Kezdtem észrevenni, hogy most már nem is annyira magáról, mint inkább a tsz-ről beszélt. Nem baj — gondoltam. —

Hagytam beszélni, nem térítettem vissza az eredeti tárgyhoz.

Ajkán egyszerű szavak fakad tak, de a hangját mintha kissé felemelte volna, mert... — jövőre már nemcsak ez a pár hold szőlője lesz a Békének, hanem kerek 23 hold. S nem akármilyen szőlő ... Nem ám ... Két holdat pedig újonnan telepítenek. Megérjük nemsokára, hogy a Béke TSZ nemcsak a tejtermeléséről és az állatállományról lesz híres, hanem a boráról is. így ám... — és szemei lelkesen csillogtak.

— Szép lesz az állatállomány is. Mintaszerű szarvasmarhatenyészet lesz itt, úgy, ahogy az elnök mondta a múltkor a rádió bán. A növénytermelésben is... Ha minden tag becsületesen dolgozik . .. Szóval szép lesz.

TI eszélt és lelkesedett. A " * szavakat ismertem. Egy. szerű, sokat hallott szavak, de lelkesedése mintha színt, ízt adott volna ezeknek a kopott szavaknak.

Sokszor mondta: „A miénk.” így: .,A miénk.” Szavai mögött valami fűtöttséget érezhettem.

Beszélt, beszélt. Pillanatokra talán azt is elfelejtette, hogy miért jött. Ajkára tódultak a szavak és én már nem is azokra ügyeltem, hanem elgondol. kodVm, hogy mi is van tulajdonképpen e szavak mögött, mit érzek én most a szavakban. Mert már sokszor hallottam őkeb sok egyszerű ember szájából. Érezni is éreztem, hogy ezek a szavak ilyenkor különösen sokat mondanak, de eddig va1 ahogy nem fordítottam nagy gondot arra, hogy megmagyarázzam magamnak mélyebb értelmüket.

Most, úgy tetszett, megérez- tem, megértettem. Egy új világ szólalt meg most ebből az egyszerű emberből, egy új kibontakozó szép világ, amely nemcsak kint a látható valóságban, hanem belül a viseltes télikabátok alatt, az egyszerű szívekben is épül.

Történelmi szavak ezek ... — Ugyan —■ hessegettem el a gondolatot — egy egyszerű ember egyszerű szavai? De mégis .. Egy nép történelme, egy nagy sorsfordulat játszódott le az emberek szívében és gondolko. dásában

Ttt megszakadt gondola- taim láncolata. Megszakította egy külső körülmény. — Megérkezett a kocsi, amely a leltározó bizottságot fuvarozza egyik helyről a másikra. Stier Antal azonnal félbeszakította a beszédet. Már úgyis mintha kételkedett volna benne, hogy ügyelek szavaira, mert én egy idő óta nem szóltam, csak néztem magam elé és bólogattam.

Felpattant helyéről frissen, fürgén és visszazökkent eredeti gcndalatainak világába. — Hol kezdjék? Hova menjenek ma. mert az idő úgy eljárt, hogy mindenhova nemjuthatnak el. Sürgette a könyvelőt. Sietni kell, a kocsis mondta, hogy még be kell menni Szekszárdra is, s ott felveszik az elnököt.

Stier Antal kezet nyújtott és elköszönt tőlem. A párásodó ablakon át láttam, amint a könyvelővel felszálltak a kocsira, amely hamarosan elrobogott velük.

Én ottmaradtam még egy

kicsit néhányad magammal. — Csöndesen ültünk, keveset beszéltünk, félszavakkal.

íT inn a novemberi szél né- ha gyengébben, néha erősebben dúdolgatta nótáit, ci- bálta, hajlítgatta az útmenti fák tarr gályáit, s a mezőn gonoszul kergetett egy zörgő tövisbokrot. *

A napokban ismét találkoztam Stier Antallal. Csak futólag, éppen köszönteni tudtuk egymást. A tsz kocsiján ült, s. könyvelő mellett a hátsó ülésen. Ahogy ült ott egyenesen, s rezzenéstelen arccal nézett előre, valami hivatalos komolyságot fejezett ki egész valója. Talán most is a közösség, a termelő, szövetkezet ügyében fárad. — Alighanem ... Meg nem tudtam kérdezni, mert szemvillanásnyi idő alatt tovarobogtak. A kocsis vígan pattintgatott ostorával!;.

Ilyenek ezek az emberek. Ezelőtt 10 évvel szegényen, mostoha körülmények között ugyan mi tölthette be életüket? Mi állhatott közel szívükhöz? Az a nyomorúságos pár hold föld, amely mellett napszámba jártak, kisbérlettel foglalkoztak. Most szívükben egy egész ter- melősszövetkezet, akár 100 család gendja, baja. — Hatalmas, végeláthatatlan földek Mind beleférnek ezekbe a táguló, újuló szívekbe.

Lassan már feléjtik az átkos szót „enyém”, annyi bajnak, rossznak a forrását, s talán még néha bizonytalanul ejtik, talán Kissé még botladozik a nyelv, de érezni, hogy a szív mélyéből fakad a szó: „Mienk”.

BODÓ ISTVÁN.