Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-18 / 296. szám

1865. DECEMBER 18. [VAPLiO 7 Üveges János igazsága Cikkünk nyomán; Megvizsgálta a munkavédelem helyzetét a DDHftROST a Dumaföldvári Kendergyárban Üveges János 30 év körüli sovány, alacsony émber. Egy őszi estén ismerkedtem meg vele a lakásán. Nagy vessző­kosár csöves kukorica mellett ültünk a konyhában. Az éle­iéről mesélt. — Most már nagyjából rendbe jöttem. Családom van, lakásom és minden, ami a nyugodt élethez szükséges ... Mintegy bizonyságot adva szavainak üveget vett elő a sublót aljáról, zamatos pi­ros bort öntött a pohárba és megkínált. — Csak egy dolog nyugta­lanít, a vállalatom, a munka­helyem, nem olyan, mint kel­lene. Tudom én azt, hogy nem vagyok a legjobb mun­kás, de azért szeretném, ha jobban megbecsülnének. Meg aztán van még más is. A fene tudja, hogy számolják itt el az ember munkáját. Én már Pesten is dolgoztam a vasút­nál a felszabadulás óta és mindig tudtam, ezért a mun­káért ennyit, azért meg annyit fizetnek. De itt nem vagyok én tisztában se a nor­mákkal, se az utalványokkal, se a bérelszámolással.. . Üveges beszélt, beszélt, én meg néztem az arcát. Éreztem, hogy igaza van. Talán egy-két dolgot eltúloz, talán érzéke­nyebb ember, mint mások, de amit mond, annak a lényege igaz., Amit eddig ismertem a Du­naföldvári Vegyesipari és Ja­vító Vállalatról, elég okot adott e hitre. Október végén jártam oft először érdeklődni, milyen felajánlásokat tettek a dolgo­zók november 7 tiszteletére. Az igazgató, Pongrácz elvtárs ép­pen az írógépen pötyögtetett valamit. Amint beléptem és igazoltam magam, gyorsan ki­vette a papírost a gépből. Ide­gesnek látszott... — Nálunk nincsenek felaján­lások. Nem is lehetnek. A mi munkánk a megrendeléstől függ, javító vállalat vagyunk. Megrendeléseink most alig van nak, nem tudjuk teljesíteni a tervet, sem az első, sem pedig a második negyedévben. A mi vállalatunk munkáját objek­tív okok határozzák meg ... — Munkaverseny azért ta­lán csak van a vállalatnál? — Nincs itt munkaverseny sem. A mi embereink nagyré­sze maszek volt, ezeket nem le­het versenyre nevelni. Külön­ben jó lenne, ha az elvtárs ír­na egy bíráló cikket arról, hogy nem dolgoztat nálunk a helyi tanács. Mégis csak fur­csa, hogy tanácsi vállalat va­gyunk -és semmivel sem segí­tenek bennünket. Teljesen ma­gunkra vagyunk utalva, így nem bírjuk a versenyt a ma­szekokkal ... * Üvegessel való beszélgeté­sem után elhatároztam, hogy megtudom végre, vajon miért nem tudja teljesíteni tervét ez a vállalat, miért nem dolgoztat náluk a tanács, és mennyiben jogos Üveges János panasza. A községi tanácshoz és a pártszervezet titkárához for­dultam. Csak annyit sikerült megtudni általánosságban: a vállalatnál bizony elég súlyos hibák vannak, de hogy mik ezek a hibák és mi ezeknek az oka, azt már nem tudták meg­mondani, Még azt is megtud­tam, hogy az igazgatón kívül egy párttag van még a válla­latnál, Szabó Jenő elvtárs, de most beteg. — Van itt egy negyedévi terv beszámoló, azt hiszem, ebben minden benne van, amit az elvtárs tudni akar. Tanulmá nyozza át, mondta a párttit kár elvtársnő, és kezembe nyo mott egy sokoldalú jelentést. Hiába nézegettem a papíro- ’ kát, a sok számadat nem adott választ kérdésemre. Kielégítő választ csak a vállalat legjobb dolgozóitól, többek között Sza bó Jenő elvtárstól és Bájerhu- ber Miklóstól kaptam. Az igazgató Bájerhuber Miklóst baleset élte az üzemben. Otthon, ágy­ban fekve találtam meg. — Semmi baj nem volna itt elvtárs, csak a jó vezetés hiány zik, vagyis a fegyelem. Én köte lességtudó ember vagyok, így nagyon furcsa, hogy a mi vál­lalatunknál nem ismerik a munkafegyelem fogalmát. Nincs egy olyan, aki kézbetar­taná itt az embereket. — Pedig hát van igazgató, itt van Pongrácz elvtárs, akit a párt állított a vállalat élére. De vajon, hogyan is viszonyul Pongrácz igazgató a párthoz? Egyszer azt a megbízatást kapta a községi pártszervezet­től, hogy irányítsa a népneve­lő munkát Dunaföldváron. A párt megbízását el is vállalta, de utána a fülebotját sem mozgatta meg, még taggyűlé sekről is elmaradozott egy ideig. Nemrég pártiskolába küldték, hogy tanuljon maga és a vállalat javára. El is ment Pongrácz 'elvtárs, de két nap múlva visszajött azzal, hogy őt ne akarják tanítani, amikor ő politikai tiszt volt a Néphad­seregben és ott egy éves poli­tikai iskolát végzett... Párt­fegyelmit kapott. Amikor a fe­gyelmi bizottság elnöke meg­kérte, hogy válaszoljon a tag­gyűlés határozatára, gúnyosan félrebiggyesztette a száját, vé­gignézett a tagságon és csak ennyit mondott: „Nem tartom érdemesnek válaszolni.“ Pongrácz igazgatóról úgy vé­lekednek az emberek, hogy fia­tal és meggondolatlan. Meg úgy is, hogy emellett önfejű, aki más véleményére nem hall­gat. ö mindenkinél többet akar tudni. Rossz párttag Pongrácz elv­társ, de rossz igazgató is. Az üzem nem teljesíti hosz- szú idő óta a tervét, nincs munka- és bérfegyelem, nin­csenek normák. Ahelyett, hogy munkához látott volna, arra várt, hogy majd a tanács se­gít. A helyi tanácsot és a me­gyei tanácsot okolja mindenért, úgy tesz, mintha nem is ő vol­na a vállalat egyszemélyi fe­lelős vezetője. Emellett nem is­meri a dolgozókat sem. Aki bí­rálni merészel, az ellen rögtön talál érveket. Amikor elmond­tam neki, Üveges János prob­lémáit, úgy vélekedett, hogy Üveges Jánost már rég el kel­lett volna küldeni a vállalattól, mert furkálódó természetű, senkivel sem fér össze. Az igaz, .hogy Üvegesnek ér­zékeny természete van, de ez nem is csoda, hisz fiatal korá­ban harcban állt az egész régi társadalommal. Üveges nem gyerekszobában nevelkedett, öt a mi társadalmunk ébresz­tette öntudatra. A művezető A lakosság, de maga a ta­nács is azért nem dolgoztat a vállalattal, mert rosszul és drágán dolgozik. Pongrácz elv­társ szerint azért dolgoznak drágán, mert magas a forgalmi adó. Az igazság azonban az, hogy a drágaságnak is, meg a minőségnek is gyökere a mun­ka- és időutalványozásban van. Javító vállalatoknál a mun­kák jellege szinte minden egyes megrendelés esetén kü­lönböző. Ezért, mielőtt a dol­gozó hozzáfogna a munka el­végzéséhez, egy gondos idő­elemzés alapján összeállított feladattervet kell kapnia. A fel adattervet egyrészt helyi, más­részt pedig országos normák alapján kell összeállítani és benne meg kell állapítani az egész munkafolyamat idejét. Ezt nevezzük röviden időutal­ványozásnak. Kíváncsi voltam rá, ki és ho­gyan végzi a Dunaföldvári Ve­gyesipari és Javító Vállalat­nál ezt a munkát? így jutottam el a művezetőhöz. Magas, szélesvállú, pirosarcú, idősebb ember Szabó Sándor, A művezető. Felsőipari iskolá­ban járt régen, és saját cséplő­gépe volt. Mestersége egyéb­ként a villanyszerelés, de mi­vel apja lakatos volt, így a la­katos szakmában is otthonos: Mielőtt a munkadarabot át­venné a dolgozó, megbeszéli Sándor bácsival, mennyi idő is kell ennek a munkának az el­végzéséhez. Ha Sándor bácsi 8 órát mond, a dolgozó tízet. Végül aztán, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, 9 órában meg­alkudnak. Persze a dolgozó­nak nincs szüksége 9 órára a munka elvégzéséhez, elég neki 7 is, vagy 6 is, dehát mire való a százon felüli százalék, nyil­ván arra, hogy azt ilyenkor gondolkodás nélkül beírják a „normát túlteljesítenek.“ Per­sze, aki többet teljesít, az töb­bet is keres. Majd kifizeti a megrendelő ... Aztán arra va­lók az anyagigényes munkák, hogy a béralapból is lehessen megtakarítani egy keveset. így aztán a sokszor jogtalanul ki­fizetett bérek, nem zavarják a béralapkeretet. Érdekes, hogy a Dunaföld­vári Vegyesipari és Javító Vál­lalatnak nincs egyetlen 100 szá­zalékon alul teljesítő dolgozója sem, akár globálisan, akár de­kádra, napra, vagy egyes mun­kára vonatkozóan vizsgáljuk is meg a teljesítményeket. — Ilyen jó dolgozóik vannak, hogy még véletlenül sem telje­sítenek 100 százalékon alul? — Kérem, ez úgy van, hogy a dolgozót is meg kell kérdezni, őt is be kell vonni az időutal­ványozásba. Kérem én adok a dolgozó véleményére. Neki is élni kell valamiből... Ez a művezető „aranyigazsága.“ Vannak-e normák? Először azt akarták elhitetni velem a vállalat vezetői, az igazgató, a főkönyvelő, a bér- számfejtő, a művezető, de még a függetlenített raktáros is, hogy a vállalatnál olyan spe­ciális egyedi munkaműveletek vannak, amelyekre normákat megállapítani lehetetlen. Hosz- szas vita után Fogarassy An­dor, a raktáros kezdte beis­merni, hogy azért van egy-két olyan munka (például: kasza- nyakhegesztfs), amire lehetne normát felvenni, dehát nincs normás. Azt is elárulta Foga­rassy, hogy ő egyszer elkezdett vezetni egy statisztikát, amely alapját képezte volna bizonyos helyi normák kialakításának, de abbahagyta. Elvégre is ki fizeti meg őneki, a raktárosnak, hogy ő normaügyekkel foglal­kozik? Nevezzék őt ki normás­nak — mondja —, akkor majd lesznek itt normák ... Erre a vallomásra megtört a jég. Az érveket gyorsan átcso­portosították ,beismerték, hogy tényleg lehetne normákat be­vezetni, dehát ki csinálja? Túl vannak ők terhelve. Egy 20 lét­számú vállalatnál, túl kevés öt függetlenített ügyintéző, kelle­ne még egy normás is. így négy dolgozóra jut, úgy 3,3 dolgozó­ra jutna egy ügykezelő. Arra sincs emberük, hogy lebont^ sák a terveket részlegekre. Az emberek dolgoznak anélkül, hogy tudnák, mi a terve egy részlegnek, vagy munkásnak, mennyit kell dolgozniok ahhoz, hogy teljesíthesse a vállalat tervét. Ezek után meg lehet érteni, miért nincs munkaverseny és ezekbe a „keményfejű masze­kokba“ miért nem lehet bene­velni a versenyszellemet. Az volt a kérdés, hogy van- nak-e normák? Igen, vannak. Még akkor is vannak, ha talán a jövőben sok kellemetlenséget okoznak majd a Dunaföldvári Vegyesipari és Javító Vállalat vezetőinek. Vannak normák, méghozzá országosan kötelező normák a Tervgazdasági Érte­sítő 1954. december 20-i számá bán (különös figyelmükbe 380—386. oldal). Ki a felelős ? Elsősorban a vállalat igazga tója. De felelős a községi ta­nács, meg a pártszervezet is, hogy nem ellenőrizték a válla­lat munkáját és magát Pong­rácz elvtársat. Pongrácz elv- társ még fiatal, 30 év körüli ember. A mi társadalmunk megbecsüli őt, Néphadsere­gütik tisztje volt, majd egy vál­lalat élére került. Kétségtelen: fejébeszállt a dicsőség. A párt- szervezetnek nevelnie, segíte­nie kellett volna, s a kertész gondosságával lenyesegetni ró­la a vadhajtásokat. Már akkor sokat kellett volna vele foglal­kozni, amikor először nem tel­jesítette a párttól kapott meg­bízatást. Felelős Szabó Jenő elvtárs is. Felelős, mert kommunista, régi párttag és okos ember. Ő már régóta látta ezeket a hibákat. Amikor beszélgettem vele min­denről beszélt nekem, csak ar­ról nem, hogyan, mivel segí­tett Pongrácznak beismernie a hibáit. És nem utolsó sorban felelős a Megyei Tanács ipari osztá­lya. Nekik már régen intézked­ni kellett volna, ha másként nem a törvény erejével, ennek a lehetetlen helyzetnek a meg­szüntetése érdekében. ,*> Ez Üveges János igazsága. Buzdítsa őt továbbra is az a tudat, hogy a mi rendszerünk­ben az egyszerű emberek igaz­sága egyezik az egész társa­dalom igazságával. Gyenis János Lapunk november 27-i számá bán ,,A napló és valóság” címen cikk jelent meg a Dunaföldvári Kendergyár munkavédelméről, illetve az üzemben alkalmazott balesetelhárítási oktatás hiányos ságairól. A Dunántúli Rostkiké­szítő Vállalat budapesti központ ja cikkünk nyomán megvizsgálta a Dunaföldvári Kendergyárban a cikkben felvetett kérdéseket. Erről a vizsgálatról többek kö­zött a következőket közli a válla­Lapunk október 9-i számában megjelent ,,A MÁV figyelmébe” című cikkünk kifogásolta, hogy a Tolna-Mözs és Szekszárd kö­zött közlekedő 5220-as vonaton nem áll annyi kocsi az utazókö­zönség rendelkezésére, amely elegendő a kényelmes utazáshoz. Cikkünkre a Magyar Államvasu­tak Pécsi Igazgatósága követke­zőket írja szerkesztőségünknek; A két téglagyári egyesülésénél a Tolnamegyei Téglagyári ES-nél és a Bánya és- Epítőanyagipari ES-nél alig másfél hónapja, hogy megalakult a közös pártszervezet és jó munkája máris éreztette hatását. Hajdú elvtárs, az alap­szervezet titkára fáradhatatlanul szervez és segít a gazdasági ve­zetésnek, hogy a szervezeti mun­ka megjavításán, a párt ellenőr zésén keresztül a gazdasági mun kában lévő hiányosságok mielőbb felszámolást nyerjenek és kellő­képpen készüljön fel a két egye­sülés az 1956-os évre, amely fo­kozott feladatok megoldása elé állítja az ipar dolgozóit. A pártvezetőség javaslatára a két ES gazdasági vezetői és mű­szaki dolgozói közös megbeszé­lést tartottak, ahol a párttitkár elvtárs elöljáróban ismertette a KV. határozatát és az ipar előtt álló feladatokat, majd a két igaz gató főmérnök számolt be, hogy hogyan kívánja biztosítani az 1956-os tervévet és ismertették lat központja szerkesztőségünk­kel. „Megállapítottuk, hogy áz új­ságban közölt tények megfelel­nek a valóságnak. Ezért köszö- netünket fejezzük ki a Tolnai Naplónak. Cikkük nyomán tör­tént kiszállásunk alkalmával Var­ga János telepvezető és Balogh Béla fögépész elvtársakat utasí­tottuk a munkavédelem megjaví­tására és a balesetelhárítási ok­tatás helyes végrehajtására.” „Az 5220-as számú vonatnál mutatkozó zsúfolt utasforgalom kérdését megvizsgáltuk. A vona­tot Toina-Mözsön naponta három utasszállításra berendezett, kály­hával ellátott ,,E” kocsival meg­erősítjük. Ezáltal elkerüljük a zsúfolt utasforgalmat és megold juk ezenkívül Tolna-Mözs szűk várótermi problémáját is.” azokat a javaslatokat, amelyek a dolgozók részéről hangzottak el a műszintterv értekezleten. A dől gozók részéről is olyan javasla­tok érkeztek be az ES-ek veze­tőihez amelyek feljogosítják a ve zetőket arra, hogy a magasan felemelt 1956-os tervév felé bi­zakodó szemmel nézzenek. Mind két ES-nél korszerűsítik a gyára­kat, fejlett gyártástechnológiát dolgoztak ki, amelyet menet köz ben állandóan csiszolnak. Most folyik a gyártelepeken a rejtett tartalékok feltárása is, még igen sok tartalék van a téglagyárakon belül, amelyek felhasználása elő­resegíti a tervteljesítést. A vezetők mindezeket a kérdé seket megvitatva kölcsönösen ki­cserélték tapasztalataikat és arra a meggyőződésre jutottak, hogy a további jó munka elngedhetet- len feltétele a jó összhang, a kölcsönös segítségnyújtás és ta­pasztalat kicserélése, valamint az alapszerv vezetőségének a to­vábbi aktivitása. Mi lenne... .. .ha az illetékesek gondoskodnának a Bonyhádi Zománc gyárhoz vezető úton a közvilágítás megjavításáról? Nem kellene sötétben botorkálni este hazafelé a Zománcgyár többszáz dolgozójának. ... ha a Tolnamegyei Tatarozó és Építőipari Vállalat elhor­daná a Szekszárd II. számú bölcsőde építkezésénél visszamaradt anyagot a Toldi utcából? Nem kellene a mamáknak és a gyerekeknek kőhalmazon keresztül gázolva közelíteni meg a bölcsődét. ... ha a szekszárdi fürdőben üzemeltetnék a medencét is? Többen fürödhetnének, nem kellene sokszor órák hosszat várakozni. ... ha Szerecz Lajos a Bonyhádi Zománcgyár dolgozója nem mulasztott volna igazolatlanul december 5-én? Nem vonnák le: arra a napra eső fizetését, a fizetett ebédidőt és egy nap fizetéses szabadságát. ... ha a Gyönki Földművesszövetkezet élelmiszer boltjában nem árusítanának rothadt krumplit? Betartanák a szocialista kereskedelem követelményeit. ,.. ha a Pécsi Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat szek­szárdi lerakata Beloiannisz utcai kapuja elöl letakarítanák a sarat? Nem merülne sárba sokszáz arra járó embernek a cipője. ... ha a Szekszárdi Szabadság Szálloda kapualjában nem torlaszolnák el hordókkal a W. C. ajtókat? Használhatnák a vendégek a W. C-ét. Megjavult a közlekedés Tolna-Mözs és Szekszárd között A két téglagyári ES készül az 1956-os tervévre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents