Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-13 / 291. szám

1855 DECEMBER 13. NAPLÓ Mindenkinek személyes érdeke.­Hogyan járultak hozzá a Tolnai Selyemfonógyár dolgozói az önköltségcsökkentési terv túlteljesítéséhez ? Sokat emlegetjük, hogy az * önköltségcsökkentés minden­kinek — a gyárak, üzemek minden egyes dolgozójának — személyes ügye és érdeke. Ép pen ezért nem elég az, ha csak általánosságban beszélünk a termékek önköltségének csök­kentéséről és az sem elég, ha csak globálisan határozzuk meg az önköltségcsökkentési feladatokat. Eredményeket csak úgy tudunk elérni, ha vi lúgosán és konkréten elmond juk minden egyes dolgozónak, hogy saját munkaterületén milyen lehetőségei vannak az önköltségcsökkentésnek és ezeknek a lehetőségeknek ki használása hogyan függ össze egyrészt népgazdaságunk, más­részt a dolgozó személyes ér tíekeivel. Ebben a cikkben megvizsgál juk, hogy a Tolnai Selyem- íonógjíjrban hogyan járultak hozzá egyes dolgozók az ön­költségcsökkentés terén elért eredményekhez. A selyemfonal önköltségének 75 százalékát anyagköltségek, 17 százalékát bérköltségek és a fennmaradó 8 százalékot «gyéb költségek alkotják. Te­hát a helyes, vagy helytelen anyaggazdálkodás hat legin­kább az önköltség alakulására, mivel AZ ÖNKÖLTSÉG HÁROMNE­GYED RÉSZÉT ALKOTJÁK AZ ANYAG, ILLETVE ANYAGJELLEGŰ KIADÁSOK A dolgozó úgy járulhat hozzá mindenekelőtt az anyaggazdál­kodás jó eredményeihez, ha takarékoskodik minden terüle­ten a drága, sokszor külföld­ről behozott anyaggal. Az anyagtakarékosságnak a Tol­nai Selyemfonógyárban két fő útja van: először az, hogy megjavítja a fonónő a renditát (rendita: hány kiló gubóból ál­lít elő egy kiló selyemfonalat a fonónő) másodszor pedig az, hogy csökkenti a cérnázóban a fonalhulladékot. A gyár 1955. III. negyedében 1.5 százalékkal teljesítette túl önköltségcsökentési tervét. Ezt az 1.5 százalékot tovább elemezve kitűnik, hogy a ren­dita megjavítása 0.8 százalék­kal, a fonalhulladék csökken­tése pedig 0.4 százalékkal já­rult hozzá az önköltségcsök­kentési terv túlteljesítéséhez. Tehát a túlteljesítés négyötöde a dolgozók egyéni anyagmegta­karításából adódott. A fonoda II. csoportjában 3.24 kiló selyemgubó kellett a III. negyedévben 1 kiló selyem­fonal termeléséhez. Venczel Já- nosné fonónő 3.16 kilós renditá- val dolgozott, ami azt jelenti, hogy ő 3.16 kiló selyemgubóból termelt 1 kiló selyemfonalat. Tehát EGY KILÓ SELYEMFONAL TERMELÉSE KÖZBEN 8 DEKA SELYEMGUBÓT TAKARÍTOTT MEG. Nyolc deka selyemgubóból több mint 2.5 deka selyemfona­lat lehet fonni. Egy deka 20/22 finomságú selyemfonalból 30 centiméters fonalsűrűséggel és 20 centiméteres vetüléksűrű- séggel egy négyzetméter se­lyemszövetet lehet szőni. Ven­czel Jánosné, ha egy nap egy kiló selyemfonalat termel és eközben 8 deka selyemgubót takarít meg, amelyből még 2.5 deka fonalat termelhet, akkor ebből a megtakarított anyag­ból 2.5 négyzetméter szövetet lehet szőni, ennyi szövetből pe­dig egy női ruhát lehet készí­teni. Mivel ő egész negyedév­ben megtartotta átlagosan ezt az anyagtakarékossági mennyi­séget — 26 munkanapot szá­mítva egy hónapra — a ne­gyedévben 78-szor nyolc deka gubót takarított meg, melyből 195 négyzetméter selymet lehet szőni és több mint 60 női ruhát lehet készíteni. Nemcsak a népgazdaság jár jól azzal, hogy Venczel Já­nosné selyemgubót takarított meg, jól jár ő maga is, hiszen minden deka megtakarított gu- bóért 30 fillér prémiumot kap. A negyedévben Venczelné 624 deka gubót takarított meg ösz- szesen, amiért, ha selyemfo­nala megfelel az előírt minő­ségnek — összesen 187.20 fo­rint prémiumot kap. A másik terület a Tolnai Se­lyemfonógyárban, ahol anya­got lehet megtakarítani, a cér- názó részleg. Itt a hulladék- anyagok csökkentésével lehet elsősorban csökkenteni az ön­költséget. Föglein Antalné pél­dául novemberben 1.25 kiló se­lyemfonalat mentett meg a hűl ladékba kerüléstől. Ebből Értékes dijakat osztanak a paksi járásban a legjobb sajtóterjesztők között Az MDP Paksi Járási Párt Végrehajtóbizottsága 1955. de­cember 15-től 1956. január 15-ig versenyt indít a Tolnai Napló szervezéséért a járás területén. A versenyben résztvevő aktí­vák, funkcionáriusok, népnevelők, postás dolgozók között — akik a legtöbb új előfizetőt szervezik a Tolnai Naplónak — értékes jutalmakat osztanak ki. A díjak a következők: 1. díj egy darab fényképezőgép (550 forint értékű). 1. „ egy darab Néprádió. 2. „ egy darab karóra. 3. „ egy pár gumicsizma. 4. „ egy darab villanyvasaló. 5. „ egy darab asztalilámpa. 6. „ egy komplett márvány dohányzókészlet. A fentieken kívül még számos kisebb jutalom kerül ki­osztásra. A kitűzött jutalmakat az alábbi feltételek alapján lehet elnyerni: Az 1. díjat az kaphatja aki legalább 30 új előfizetőt szer­vez a Tolnai Naplónak és ebből legkevesebb 10 három hónapra előre kifizeti az. előfizetési díjat. A 2. díjat annak utalja ki a párt végrehajtóbizottsága ,aki legalább 20 előfizetővel gyara­pítja a Tolnai Napló olvasótáborát és ebből 5 előfizető negyed­évre kifizeti az előfizetési díjat. A 3., 4. és 5. díjat az kaphatja, aki legalább 15 új előfizetőt szervez a Tolnai Naplónak. A versenynél a ténylegesen befizetett lapokat vesszük figyelembe. A Tolnai Naplón kívül csak az Uj Idő című lap szervezése számít be a versenybe. BARNA ISTVÁN RIGOCZKI ISTVÁN titkár. ágit. prop. oszt. vez. A MEGTAKARÍTOTT SELYEMFONALBÓL 125 NÉGYZETMÉTER SELYEM- SZÖVETET LEHET SZŐNI ÉS TÖBB MINT 40 NŐI RU­HÁT LEHET VARRNI. A felhozott két példából na­gyon sok következtetést von­hatunk le. Többek között pél­dául azt, hogy a Tolnai Se­lyemfonógyárban önmagukat kínáló rejtett tartalékai van­nak az anyagtakarékosságnak ezen keresztül a termékek ön­költsége csökkentésének. Vilá­gosan látszik ezekből a példák­ból az is, hogy az önköltség- csökkentés milyen nagy mér­tékben függ össze az életszín­vonal emelkedésével: a megta­karított anyagból terven felül és lényegesen olcsóbban tud­juk előállítani a fogyasztási cikkeket. Legnagyobb tanulsá­got azonban ezekből a példák­ból Tolnai Selyemfonógyárban is, meg más üzemben is a párt és szakszervezeteknek kell le­vonni, mégpedig azt, hogy ilyen példákkal kell megma­gyarázni, hogy az önköltség- csökkentés minden egyes dol­gozónak személyes ügye és ér­deke. Jeiii) ankét iának a Gépjavító Vállalattól A Tőina megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat a ta­valyi gépjavítási eredményével nem dicsekedhet. Több gépállo­máson panaszkodtak, hogy a traktorokon végzett főjavítást nem jól végezték el. Ugylátszik, hogy a Gépjavító Vállalat nem okult a tavalyi hibákból, leg­alább is az eddigi eredmé­nyeik arra engednek következ­tetni. A Gépjavító Vállalatnak a be ütemezés szerint november hó­napban 2 darab, december hó­napban pedig 6 darab traktor főjavítását kellett volna, illetve kell elvégeznie. December 10-ig összesen 1 darab traktor főjaví­tását fejezték be. Ami azt je­lenti, hogy még novemberről is adósak egy darab erőgép ja­vításával, decemberben, bár a hónap közepe felé járunk, még nem javítottak ki egyet sem. szeretnék. Egy gondolat — hátha azért nem megy úgy, mert a határozatok szerkesz­tése elveszi azt az időt, amit a falusiak közötti politikai mun­kára kellene fordítani? ... Néz zünk egy ilyen határozatot. — Fontos kérdés a begyűjtés ... Erről megvan a parasztok vé­leménye is. Tudják és termé­szetesnek találják, hogy az or­szág gondjából mindannyian egyformán ki kell vegyük ré­szünket. A begyűjtés mégis újra és újra bonyodalmakat, okoz ... Statisztikát közölhet­nénk a falu közvéleményéről, minden tíz megkérdezett gaz­da közül nyolc így válaszolt — ami törvény, az törvény, a be­gyűjtés teljesíthető. A tanácsnál egészen más hangon beszélnek erről — fel­szólítást kell küldeni a hátra­lékosoknak. — Indokolt eset­ben ez is módszer, ahol a szép szó nem használ, ott a törvén}' szigorával kell eljárni, azon­ban hol a szép szó? Ez bizony a legtöbbször elmaradt. Egy példa erre — a tanácsházán dolgozik egy bilgericsizmás fiatalember, fontos személyi­ségnek képzeli magát, nyilván az is a faluban, csak az a baj, hogy a dolgozó parasztokkal is így beszél. Fújja, csak fújja a magáét. A napokban egy idő­sebb dolgozó paraszt azt kérte tőle, nézné meg, az évi adóból hány forinttal tartozik, mert ő úgy emlékezik, 150 Ft hátralé­ka lehet és azt kérné, decem­ber végén fizethesse ki, mert feleségét a kórházba kell vin­ni... És akkor ez a fiatalem­ber minősíthetetlen hangon förmedt az öregre — hogy biztosan nem akar fizetni, azért szimulálják a betegséget, különben is öt óra elmúlott, jöjjön holnap. Ezt a hivatali magatartást nem ellensúlyozza még az sem ha este véletlenül egy népne­velő tévedne ennek az em­bernek házába. — Egyszerűen nem hinné el az igazságot, mert a hivatalban mást tapasztalt, mint amiről a népnevelő be­szél. Erre a jelenségre azonban a pártszervezetnek sem ideje, sem ereje nem marad felfi­gyelni, mert el van foglalva az újabb és újabb határozatok szerkesztésével. A begyűjtés­ről alig négy hónap alatt a következő alkalmakkor szer­kesztettek határozatot: júl. 19., júl. 26., aug. 9., aug. 23., szept. 6., okt. 6., nov. 8. nov. 22. és talán már azóta is ... Ezeken a vezetőségi üléseken állan­dóan a következő három pon­tot tárgyalták. 1. A hátralé­kosokat fel kell számolni — felelős a tanácselnök... 2. A sertés- és tojáshátralékosokat figyelmeztetni — felelős a ta­nácselnök ... 3. A két első határozat végrehajtását ellen­őrizni — felelős a párttitkár. Mennyivel hasznosabb lett volna ehelyett a sok meddő határozat helyett, ha kommu­nisták baráti beszélgetésre végiglátogatták volna a falut. Először is összeismerkedtek volna az igen barátságos és vendégszerető parasztokkal, másodszor okos szóval megszi­lárdíthatták volna a munkás­paraszt szövetséget és ‘ a pa­rasztok látták volna, hogy a zombai kommunisták a köz­ség vezetői nem restellnek ba­ráti beszélgetésre jönni há­zukba ... Ismét népnevelő feladathoz értünk... — És aki a falu népét vezetni akar­ja és a párt politikáját az egész nép javára győzelemre akarja segíteni, annak erről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni... És a népne­velőket nem lehet hivatalból kirendelni a kötött havifize­téses alkalmazottak közül, úgy hogy a falu lakóinak zömét ki­tevő parasztságot, csak el­enyészően kis százalékban von juk ebbe a munkába. A veze­tés kérdéséhez tartozik a ta­nulás. A politikai oktatásba a párton kívülieket is be lehet vonni és ha ma még nem szí­vesen jönnek össze egy hiva­tali helyiségben, az sincs meg­tiltva, hogy esetenként egy szemináriumra való ember valamelyik dolgozó paraszt há zánál tanuljon, összejöjjön. — Később azután megszokják, megszeretik egymást és a pártszervezet minden kérdés­ben biztosan számíthat rájuk. Helytelen az, hogy a zombai MDP vezetőség új titkárát na­gyon sokan még ma sem is­merik a faluban, pedig már fél éve, hogy a községben dol­gozik. Ehhez kellene, hogy a titkár esténként bekopogtas­son a kalákázó házakhoz és ne csak „kimutatásból’’ ismer­je a falut, hanem személye­sen is ... Az egyéni kapcsola­tok ismeretében mindjárt job­ban irányíthatja a falut és így elérné, hogy a pártszervezet­ben egymásnak adják a kilin­cset a parasztok — bizalom­mal forduljanak a párthoz. Ez viszont csak úgy érhető el, ha a titkár a faluban lakik, együttél a falu népével. (Folytatjuk.) A löliliwesszavetkezeti kiskereskedelem a falusi lakosság jobb áruellátásáért A földművesszövetkezetek kis­kereskedelmi dolgozói is csatla­koztak a 20 budapesti vállalat dolgozói kezdeményezéséhez és vállalták az éves tervek teljesíté­sét, túlteljesítését. A tervek teljesítésére tett szo­cialista kötelezettségvállalás minden földművesszövetkezetnél megvalósítható. A IV. negyedév­ben a földművesszövetkezeti bolt kezelők fokozottabban gondos kodnak a lakosság iparcikkekkel való bőséges és választékos ellá­tásáról. Ennek eredménye tapasz talható már az október havi terv­teljesítésben is. Például 1954 ok­tóber hónaphoz viszonyítva ez év október hónapjában 4 millió forinttal több iparcikket hoztak forgalomba a falvakban. Novemberben még jobban emelkedett a lakosság érdeklő­dése az iparcikkek után és no­vember 1-től 20-ig csaknem 4 millió forinttal vásároltak töb­bet a földművesszövetkezeti boltokban, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Az iparcikkforgalom növeke­dése nemcsak azt jelenti, hogy a falusi lakosságnak emelkedik az életszínvonala és az iparcikkek iránti érdeklődése, hanem azt is jelenti, hogy a földművesszövet­kezeti boltkezelők többsége bő­víti az árukészleteket és olyan cikkeket is bevezetnek, amelyet eddig nem tartottak. Például a kakasdi földművesszövetkezet fő- boltjának vezetője Kovács Ernő rendszeresen beszélget a dolgozó Állandóan népszep.üsitik amelynek eredményeként októ­ber hónapban már 52 mázsa lisztet cseréltek kenyérért, no­vemberben pedig a III. számú fiókboltban is bevezették a liszt cserét a dolgozó parasztság meg­elégedésére. Az aparhanti földművesszövet kezet boltkezelője Molnár Péter is példamutatóan teljesíti vállalá sát és október havi iparcikk fór galmi tervét 170 százalékra tel­jesítette, novemberben pedig 20 nap alatt teljesítette a tervét, me lyet úgy ért el, hogy a mezőgaz dasági gépek eladását szorgal­mazta, bővítette a vas, textiláru választékot és bevezette a cipő áruk árusítását. így a napi fór galmat 6 000 forintról 9 000 fo rintra növelte, amelynek több mint 75 százaléka iparcikkből áll. A tolnai földművesszövetkezet kisáruházának dolgozói is lelke­sen dolgoznak az éves tervek tűi teljesítéséért és a IV. negyedévi tervüket novem­ber 20-ig már 75.2 százalékra teljesítették. Ezen belül kon­fekció osztály dolgozói 69.3 százalékra, a cipőosztály dol­gozói 85.3 százalékra teljesí­tették tervüket. parasztokkal, feljegyzi, hogy mi­lyen árura van szükségük és két­hetenként személyesen Is beszer­zi a nagykereskedelmi vállalatok­tól. Elmondta Kovács Ernő bolt­kezelő, hogy korábban nem tar­tottak cipőárut, mezőgazdasági gépeket és még sok egyéb árut, s így a dolgozó parasztok kény­telenek voltak Bonyhádon és Szekszárdon megvásárolni. Ezért október hónapban bevezette e cikkek árusítását és a dolgozó pa rasztok elégedetten vásárolnak belőle. Például október hónap­ban eladtak egy darab ekét, két darab kukoricamorzsolöt, egy darab szőlődarálót, egy darab villanymotort, novemberben pedig két darab kukoricamorzsolöt, két darab répavágót, egy darab ekét, nyolc darab gyermekfiirdőká- dat, öt darab tűzhelyet, három darab kályhát, több kerékpárt és rádiót adtak el. A földművesszövetkezet napon ta 4500—5000 forint értékű ipar cikkekket ad el az utóbbi időben, vagyis kétszeresét, mint az előző évben. A főbolt IV. negyedévi iparcikk forgalmi tervét már 92 százalékra teljesítette az elmúlt hónap végéig, melyet a jó áru- beszerzéssel, az áruválaszték bő­vítésével, a vevők igényeinek kutatásával 's a kirakatok rendszeres felújításán keresztül az iparcikkek népszerűsítésével ért el. A földművesszövetkezet dol­gozói A LISZT ÉS KENYÉRCSERÉT, Ezeket a jó eredményeket megfelelő áruválaszték biztosítá­sával érték el és munka közben népszerűsítik a vásárlási vissza­térítést a dolgozó parasztok kö­zött, akik szívesen vásárolnak a földművesszövetkezeti boltban. A földművesszövetkezet nemcsak a Nagykereskedelmi Vállalatok tói, hanem a kisipari szövetkeze tektől is vásárol árut, hogy a la­kosság igényeit ki tudják elégí­teni. Például a Kőszegi földmű vésszövetkezet háziipari részlegé­től házicipőket vásároltak és egy hónap alatt 500 párat adtak el belőle. Még nagyobb forgalmat tudnának elérni, ha a Nagykeres­kedelmi Vállalatoktól több női és gyermek gumicsizmát, gyapjú kötöttárut, függönyárut, stb. kap nának. Dicséretet érdemelnek az áruház dolgozói azért is, hogy árueladás közben foglalkoznak a részjegy befizetéssel és a tag- szervezéssel is. Például Petrits Kálmán ,aki 10 tagot és 400 fo­rint részjegyet, Guld József, aki 20 tagot szervezett a földműves­szövetkezetbe és 1000 forint rész jegyet fizettetett be a IV. negyed évben. EGYES FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK AZONBAN NEM GON­DOSKODTAK MEGFELELŐEN A LAKOSSÁG JÖ ÁRUELLÁTÁSÁRÓL nem szerezték be időben az ipar cikkeket, nincs megfelelő áru- választék boltjaikban, mint pél dául a nagyszékelyl földműves­szövetkezet főboltjában, pamut méteráruból és szövetekből jó­formán csak maradékok vannak, alig van egy-két női ruha és férfi öltöny. Például az 585 forintos férfi sportöltönyből csak egy darab van raktáron, s így a dolgozó parasztok kénytelenek Gyönk re és Pincehelyre utazni, ha ruhaneműt akarnak vásárolni. A faddi földművesszövetkezet a IV. negyedévi iparcikkforgalmi tervteljesítésben 50 százalékkal lemaradt, mert heteken keresztül nem gondoskodott a földműves szövetkezet főkönyvelője, az üzemágvezetője a 300 000 forint hitel igénybevételéről és így nem volt megfelelő áruválaszték a bol tokban. Több mint 60 000 forint értékű mezőgazdasági gép van a földművesszövetkezet boltjában és hónapok óta nem forgalmaz­tak belőle. Ezek a földművesszövetkeze­tek példát vehetnek a kakasdi és a többi földművesszövetkezetek­ről és ne feledkezzenek meg ar ról, hogy a földművesszövetkeze ti kiskereskedelmi dolgozóknak elsőrendű feladata a falusi lakos ság jó áruellátásának biztosítása. Ha biztosítják a lakosság igé­nyeinek kielégítését, akkor a tagság, a dolgozó parasztság jobban magáénak érzi a föld- művesszövetkezetet és azok a dolgozó parasztok Is szíveseb ben kérik tagfelvételüket, akik eddig nem voltak földműves szövetkezeti tagok. Tartson minden földműves- szövetkezet árubemutatóval egy­bekötött árusítást a termelőszö­vetkezetek tagsága részére a zár számadás napján, hogy a tsz ta­gok helyben megvásárolhassák a téli árukat. A nagykereskedelmi vállalatok az eddiginél még fokozottabban lássák el áruval a földművesszö­vetkezeti boltokat, hogy ne for­duljanak elő olyan esetek, mint a lengyeli földművesszövetkezet­tel, ahol a boltban hetek óta ke resnek a dolgozó parasztok gumi csizmát, azonban a Cipőnagyke­reskedelmi Vállalat még mindig nem szállított a földművesszővet- kezetnek, pedig a boltkezeló időben megrendelte és személye­sen is sürgette már a vállalatnál Triber Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents