Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-11 / 290. szám

1939. DECEMBER 11. NAPLÓ A FALU Délidő után talán még az éjszakánál is nagyobb csen­desség ereszkedik a falura. A falu közepén, ahol az út két­felé ágazik, és kövesút vezet Szekszárd és Bonyhád felé, ott áll az emeletes Tanács­háza. Egyik frontja a községi MDP vezetőség házára, a má­sik meg a kocsmára néz. Itt sűrűsödnek a falu társadalmi és kulturális intézményei. A tanács melletti dombra ka­paszkodó utcában az iskola, a pártszervezet mellett a mo­zi, és a mozival átellenben a kultúrház, s kicsit feljebb szép fáskert közepén a pati­ka. Á magasból nézve olyan a falu, mint egy völgyben áradó folyó, amely két ágra szakad. A falu nagyrésze 1945—47 között telepedett ide, az or­szág különböző részeiből. Kö­rülbelül egyenlő arányban él­nek itt felvidékiek, székelyek és őslakó magyarok, kisebb számban németek. Gazdag és szép község Zomba. Lakói­nak száma közel háromezer. Itt azonban igazán érvényes a magyar mondás — ahány ház, annyi szokás. Különböző termelési kultúrájú és felfo­gású emberek kerültek itt össze. A falu mai politikai és tár­sadalmi helyzetét sok apró képből lehet csak összeállíta­ni. A község határában há­rom mezőgazdasági termelő- szövetkezet, számos egyes tí­pusú termelőcsoport műkö­dik és mellettük a szántóterü­let egyharmadán egyénileg dolgoznak a parasztok. A hosszú téli estéken most ala­kul, vajúdik a falu. Kik azok az emberek, akik ebben a községben, a fejlet­tebb termelési kultúráért, a közös összefogásért dolgoz­nak? A KOMMUNISTÁK! A községi pártszervezetnek közel félszáz tagja van. A kö­zelmúltban önálló MDP veze­tőség alakult. Számos alap­szervezet tartozik a vezetőség hatáskörébe. Ezek közül az egyik legnagyobb a községi alapszerv. A zombaiak kere­sik az igazságot és szenvedé­lyesen védik a maguk, sok­szor elfajult fél igazságát is. A legnagyobb feladat a nép­nevelőkre várna, hogy a hosz- szú téli estéken okos, értő szóval magyarázzák az egyet­len igazságot, a párt igazsá­gát. A népnevelők ott élnek a faluban és nagyrészt mégis csak papiron szerepelnek egy szép kimutatásban ... Bár egy egy nagyobb feladat meg­oldásakor nyolcvanan is je­lentkeznek és járják a falut, mint legutóbb a vetésnél. Kö­zöttük járták a házakat az élenjáró gazdák is. Azonban munkájuk olyan, mint a nagy vihar, hirtelen támad egy-egy feladat elvégzésére és utána elül, s olyan csendes lesz a pártszervezet, mint a Szamos Rudolf: Jegyzetek egy falu életéből — Zomba 1955 — lassan folyó patakvíz, amely a vezetőség irodája előtt csör­gedezik. Hiányzik az állandó, szoros kapcsolat a falu dolgos la­kói és a pártszervezet között. Csősz elvtárs — a községi szervezet párttitkára idősebb ember... — arról panaszko­dik, hogy nehéz ezt a sokféle népet megmozgatni, megtesz­nek mindent, csak gyűlésbe nem szeretnek járni. A dolgozók, a falu lakói máskép látják a pártszerve­zet munkáját. AMBRUS ILLÉS A tíz holdon gazdálkodó, szikár, kopaszra nyírt szé­kelyember, házában is szíve­sen szól a politikáról. — Én nem vagyok kommu­nista — ez volt az első szava —, de nem a kommunizmus­tól, vagy a szocializmustól fé­lünk mi, mert a demokrácia sokat segített rajtunk és nem­csak a demokrácia, hanem a párt. Adott házat, hova be­bújhattunk, adott földet is szépen ... Az, hogy beadás van? Istenem, az kötelesség s ki hanyag, az mindenhol hátrébb van, azért ki-ki ma­gát szidja először s ne a de­mokráciát, mert az meg lesz nélkülünk is, de mi nem va­gyunk el nélküle... S okí­tani kellene a népet a politi­kában, nemcsak a vetésre agitálni, mert nemde furcsa dolog, hogy akkor jönnek hoz zánk a kommunisták, ha vala­miben elmaradtunk, vagy sür gős dolog van? Arra a kérdésre, hogy poli­tizál-e, így válaszolt. — Úgy gondolom azt csiná­lom, mert ami helyeset a mai könyvekből kiolvasok, azt es­ténként elmondom itt a dom­bon lakóknak és egyébként is innét megválasztottak tanács­tagnak. Ismerni kell a népet, mert reám is haragszanak sokszor, amikor magyará­zom, miért hagyod a szárt a földön ... — Kend talán már behordta? ... Be bizony ... — és akkor iparkodnak utánam. Nekik is jó, ha nem is tudják mindég ésszel felfogni. Azért lenne jó, ha azok a kommu­nisták, akik nálunknál töb­bet tudnak, gyakran eljárná­nak közénk és szívesen töl­tenénk a szót, mert minden emberben benne van a több utáni vágyakozás és az okos dolgot előbb utóbb megérti az ember... Mi is megérte­nénk, ha jönnének. A NÉPNEVELŐK. Miért nem mennek a zom- bai kommunisták? A Dombóvári I. sz. Posta dolgozói a pártsajtó terjesztéséért Az elmúlt hetekben hírt ad­tunk arról, hogy a Tamási Posta- hivatal dolgozói versenyt indítot­tak a pártsajtó terjesztéséért. Azóta már szép eredményeket értek el és Pántya Imre a tamási postahivatal vezetője beszámolt arról, hogy december 1-től 9-ig huszonkilenc új előfizetőt szerez­tek a Tolnai Naplónak. A versenyfelhívás több kővető re talált, a paksi és hőgyészi postahivatalok után legutóbb a Dombóvári I. sz. Postahivatal dolgozói jelentették be, csatlako zásukat. „Mi a Dombóvári I. sz. Posta- hivatal dolgozói elfogadjuk a ta másl szaktársak felhívását, csat lakozunk a pártsajtó terjesztő séért indított versenymozgalom­hoz. A verseny idejét december 1-től 31-ig határoztuk meg és ígérjük, hogy az eddiginél job­ban szívügyünknek tekintjük a pártsajtó széleskörű terjesztését. A verseny értékelésére a MEHIV-et kérjük fel.” Dombóvári I. sz. Postahivatal dolgozói. — Mennénk mi és me­gyünk is — mondta erre Tö­rök bácsi, az Állami Gazda­ság gépésze — csak nincs olyan erő, amelyik összefogja a községi szervezetet. A veze­tőséget nem lehet csak a ta­nács és a földművesszövetke­zet hivatalnokaiból megvá­lasztani, mert így a dolgozó parasztság úgy érzi, háttérbe szorították és ha a pártban bírálja a tanács egyes dolgo­zóit, ugyanezek a párt vezető­ség tagjai is és ebből csak baj származik rá ... Meg Zombán arról is panaszkodnak, hogy gyenge a pártépítés ... Ho­gyan is lenne, amikor nem foglalkoznak a parasztokkal, pedig akadna jónéhány szo­cialista gondolkozású ember közöttük, akiket ha hívnánk, kész örömmel lépne soraink­ba. Én úgy vélem hogy sok eset ben a pártszervezet a tanács munkáját végzi, ahelyett, hogy az ellenőrzést végez­nénk és rendszeres politikai munkával segítenénk az ál­lami fegyelem megszilárdítá­sát. A falu életében igen fon­tos szerepük lenne a népne­velőknek. És a tapasztalat azt mutatja, ha nagyobb biza­lommal kezelné a pártvezető­ség a dolgozó parasztokat, azok a gazdák is segítenének az állandó nevelő, felvilágo­sító munkában, akiknek sza­va, tekintélye van a faluban. AZ ASSZONYOK A Nőszövetség tagjai tart­ják a legsikeresebb összejö­veteleket. Ezek az asszonyi ta lálkozások eddig akkor vol­tak a legeredményesebbek, amikor nem hivatalos gyűlés­re hívták a falu asszonyait, hanem két, három asszony, vasárnap este ellátogat a há­zakhoz. Amikor hírüket ve­szik, még a tizedik szomszéd­ból is összejönnek az asszo­nyok és lányok és sokszor még az emberek is. És kezdődik a beszéd a gyermeknevelésről, a főzésről és szinte észre sem veszik az asszonyok, már a politikánál tartanak. ... és nem ritka eset, hogy húsz-harminc asz- szony késő estéig együtt ma­rad. Ennek ellenére a zombai MNDSZ-szervezete mégis gyengén működik. Az egyik legügyesebb szervező, „Bédai mama“ és a szövetség helyi elnöke azzal magyarázza, hogy egymagukban nem sok­ra mennek, mert a párt segít­sége nélkül, hogyan is dolgoz­hatnának eredményesen? És ebben igazuk van. A pártszervezet még sohasem tartott olyan népnevelő érte­kezletet vagy megbeszélést, amelyen a már említett nép­nevelő módszereket tárgyalták volna. Ellenkezőleg, amikor valami hibát követnek el — akkor élesen bírálják őket, anélkül, hogy tanítanák, vagy segítenék őket, hogy ez töb­bet ne forduljon elő ... így történhetett, hogy az MNDSZ kizárásával alakították meg a szülői munkaközösséget, ahova a kulákokat is bevet­ték és csak akkor változtat­tak ezen, amikor az MNDSZ erélyesen tiltakozott. A zombai asszonyok pedig hozzászoktak, hogy inkább a házaknál jönnek össze, sem­mint az MNDSZ helyiségbe mennének ... Hogy a szerve­zett társadalmi élet alapjai megvannak a faluban mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, amikor az MNDSZ tá­mogatást kér az asszonyoktól, azt mindenki készségesen megadja, ellenben a kiélese­dett személyi ellentétek miatt közös gyűlésre nem járnak. A pártszervezetnek kell segí­teni Zombán is az asszonyok munkáját, mert a falu asszo­nyai sokat segíthetnek, hogy a község minél előbb szocia­lista községgé alakuljon. (Folytatjuk.) Vasárnapi jegyzetek Kontra — rekontra Alig 10 napja a szekszárdi Ságvári Endre ligeten átmenet, különös esemény ragadta meg figyelmemet. Szép napsütéses délután lévén, benépesedett a park játszadozó gyermekekkel, kicsinyeiket sétáltató fiatal mamákkal. Az egyik pádon, a szép nap örömére három 8—9 év körüli fiúcska kártyázott. Alig látszottak még ki a földből, s huszonegyeztek — pénzre. Míg kis társaik vidáman, csilingelő kacagással játszadozva és fut- kározva örvendeztek a szép napnak, ők korukat meghazudtoló komolykodással áldoztak a felnőttek eme káros oienvedélye'nek. Én nem szólok az ellen, ha valaki üres óráiban barátaival szórakozásképpen kártyázik, nem erőltetett erkölcs csőszködés vezet, amikor helytelenítő véleményemet kifejezem. Nekem egyáltalán nem tetszett az sem, hogy egyik vasárnap Sookszár- don a Sörkert cukrászdájában egy asztalka mellett 14 éves fiúk kártyáztak. Ők nem pénzre játszottak, csak „babra ment” a snapszli. Nem is maga kártyázás ténye rontotta el a szám ízét, mint inkább az az erőszakolt felnőttes karakánkodás, amin min­den igyekezet ellenére is átütött a suhancos félszegség. Nem hinném, hogy ezeket a fiúkat a kártyás szenvedély hajtotta vol­na, inkább mímelték a szenvedélyt, mert kezük, ahogy kever­te és osztotta a lapokat, nem árult el semmi szakavatotícágot, pedig egyesek szerint a keverés már maga megmutatja a vér­beli kártyást. És a kártya műszavak! Milyen esetlenül hangzott, amikor a „nagy legények” száján erélyesre színezett hangon ki­buktak a szavak: kontra — rekontra. Mi értelme van ennek? Miért ez a nagy férfiaskodás? Ha a 14 éves fiú tekintélyt akar a maga számára szerezni, aligha ér azzal célt, hogy nyilvános helyeken kártyázik, inkább a mások szórakozását rontja meg ízetlen legénykedésével. Attól, hogy kártyázik, a kamasz még kamasz marad, s a 9 éves fiúból az általános iskola IV. osztályának tanulójából sem lesz férfi. Kicsit elszomorító, hogy a parkban járó-kelő felnőttek kö­zül mindenki szó nélkül ment el a kártyás gyerekek mellett, a cukrászdában snapszlizó kamaszokra se hederített senki, mintha ez a dolog nem is tartoznék másra, csak éppen a gyerekekre. Mintha az embereknek mindegy lenne, hogy a jövő nemzedék jóravaló lesz-e, vagy pedig már kora fiatalságában helytelen irányban fejlődik a jelleme. Pedig nem így van. Egyikünknek sem közömbös, hogy mivé fejlődnek a mai általános iskolások és elsős gimnazisták és elsősorban nem lehet közömbös a szü­lőknek, a pénzre huszonegyező kisfiú édesapjának és édesany­jának, akik valószínűleg nem gyenge jellemű kártyásnak akar­ják nevelni gyermeküket. * B. I. DISZ-szervezetek életéből Megélénkült a DISZ-szervezet élete Duzson. A fiatalok elhatá rozták, hogy sportpályát létesí­tenek, elsősorban társadalmi munkával. A DISZ-szervezet kul túrcsoportja már 3 helyen: Du­zson, Kurdon és Csibrákon elő­adta Szigligeti Ede „Cigány" cí­mű népszínművét. Most Csizmarek „Bujócska” című darabját tanulják. Az elő­adásokból származó bevételt a kultúr- és sportélet fellendítésére használják fel. • Nakon megerősödött' a kap­csolat a falusi DISZ-szervezet és az „Ut a szocializmus felé” Ter­melőszövetkezet DISZ-szervezete között. A pedagógusok irányítá­sával most közösen szervezték meg a kézimunka szakkört, a színjátszó- és tánccsoportot. A színjátszók nemrégen adták elő Nakon „A bíró lányai” című szín darabot. M iJsemi funheionárius volt — tss-elnök lett Amikor a párt felhívást intézett a funkcionáriusokhoz, hogy jelentkezzenek falusi pártmunkára, Szép János az elsők között jelentkezett. Azt mondta: „Falun nőttem fel, szeretem a falut, a falusi éle­tet, szívesen felcserélem az üzemet, szí­vesen megyek falura dolgozni. A felsza­badulás előtt végigéltem magam is a pa­raszti sors minden nehézségét és most nagy kedvvel tudnék dolgozni falun a paraszti élet felvirágzásáért.” Mint ahogyan a többi funkcionárius kérelme, az övé is a felsőbb pártszervek elé került, ahol alapos megfontolás után döntöttek felette: Jóváhagyták. Utána, pedig javasolták a bátai Vörös Zászló TSZ-be elnöknek, mivel a környező ta­nyákon nevelkedett fel, tehát erről a vi­dékről származott, ismerte az itteni em­bereket, tisztában volt gondolkodásmód­jukkal, szokásaikkal. Szép János útja eddig nagyjából megegyezett a többi funkcionáriuséval, akik szintén falusi pártmunkára jelent­keztek. De csak eddig. Ettől kezdve külön kis története van neki is, éppúgy, mint a párt többi falura küldött „katonájának”. Amikor a Vörös Zászló tagsága érte­sült a pártbizottság javaslatáról, nem mondták azt, hogy „nem”, de azt sem, hogy „igen”. Az első egy-két napon, ami őszinte hangot fél füllel el lehetett kapni, az arra vallott, hogy nem nagyon értenek egyet a javaslattal. Körülbelül így lehet­ne összefoglalni az akkori véleményeket: „Nem, messziről jött ember, nem ismer_ jük, iparból jött, mit ért a mezőgazda­sághoz? Meg különben is van nekünk elnökünk.” Ahhoz természetesen nincs joga egyet­len egy szervnek sem, hogy megsértse a szövetkezeti demokráciát és kinevezzen valahova egy elnököt. Itt sem tehették meg a felsőbb szervek. Néhány nap múlva azonban kicsit kezdett lecsilla­podni az a pillanatnyi felhevülés, ami az elhamarkodott megjegyzéseket, követ­keztetéseket szülte. Kezdtek megszületni a józanabb hangok. A párttagok közül többen azt mondták: „A pártbizottság bi­zonyára megfontolta, mielőtt nekünk ja­vasolta volna, jó lenne nekünk is számot vetni a dogokról.” Jónak bizonyult az elgondolás, mert a pártonkívüliek is azt kezdték számolgatni, hogy mi jó szár­mazhatna abból, ha egy vidéki elnök lenne. „Eddig több elnöknél az szülte a hibákat, hogy a rokonokkal, jóbarátokkal szemben elnézőbb volt, nem merte azt mondani egyik tagnak sem, hogy dolgoz­zon tisztességesen, mert attól tartott, hogy megharagudnak rá. Most jelentő­sen megnövekedett a taglétszám, még in­kább szükség van erőskezű vezetésre.” — Ilyen formában kezdtek gondolkodni és pontot is tettek a végére: „Mégis csak jó lenne egy vidéki elnök, aki nem részre hajló, egy olyan kommunista, akit a párt is mert javasolni.” — Igen ám, de nem ismerjük Szép Jánost, mert mi a megye egyik végében vagyunk, ő pedig a másikban dolgozott, Simontornyán. Zsákbamacskát meg nem akarunk. Végül is semmi határozottat nem mondtak a tsz tagjai, mint azt, hogy „Majd elválik a közgyűlésen ...” A bátai emberre jellemző, hogy száz­szor is megfontolja minden lépését és alapos emberismerő. Még a szomszédos községekben is azt tartják róluk: „Bele­látnak az emberek leikébe, ha egyszer valakivel beszéltek, utána majdnem haj­szálpontosan megmondják, hogy milyen emberrel áltak szóba.” EVre a jó tulaj­donságukra alapozták a közgyűlésen a döntést is: „Majd meglátjuk, hogy milyen lesz a fellépése, kibeszédje, hogyan ért egyet a mi szándékunkkal..Amikor szólásra emelkedett, valósággal rászege- ződtek a tekintetek, falták minden sza­vát. Még be sem fejezte, egy idősebb néni, aki egész közel furakodott hozzá, félhangon megjegyezte: „ölég jól beszél...” Amikor szavazásra került a sor, néhány pillanatig még mindenki gondolkodott aztán komótosan magasba emelték a kezüket: szavaztak. De ebben még mindig volt egy kis fenntartás is, amit később így magyaráztak a tagok, Barna Imre pártonkívüli: „Az első meg­jelenésére úgy ítéljük meg, hogy bele­való elnök lesz belőle. De ezt végülis csak a következő gazdasági év végén tud­juk megmondani. Szóval annyira meg­ismertük, hogy bizalmat mertünk neki szavazni...” Horváth József tsz-tag: „Jól beszélt, ez kell nekünk, de végső ítéletet majd egy év múlva mondhatunk .. A párttitkár, Lukács József elvtárs ezt mondta: „A tagoknak tetszett, hogy milyen formában akarja fellendíteni a szövetkezet gazdaságát. Baromfitenyésze­tet kell létesíteni, mindenekelőtt biztosí­tani kell, hogy ne legyenek lógósok a tsz- ben, hanem mindenki lelkiismeretesen vegye ki részét a közös munkából. így aztán érthető, hogy a tagság bizalmat előlegezett Szép elvtársnak. Mi pártveze­tőségi ülésen is beszéltünk vele és támo­gatjuk munkáját, az első napok igazolták döntésünket és úgy gondoljuk, jó elnök lesz belőle.” Így gondolja az egész tagság ... BŐD A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents