Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-09 / 288. szám

1855. DECEMBER 9. VA Pl Ó a A bonyhádi gépállomás segítsége a tsz-eknek a tervkészítésben » Termelőszövetkezeteinkben a zárszámadások nagy munkája mellett, amely ez év eredmé­nyeit mutatja meg, már a jövő évre is készülődnek. Most fo­lyik az 1956-os tervek készítése a gépállomások segítségével. — Bodrogi Alajostól, a bonyhádi gépállomás vezető mezőgazdá­szától érdeklődtünk a tervké­szítési munkákról: — Milyen segítséget ad a gép­állomás a tsz-eknek a tervezés. nél? — A terveket december végé­re kell beadni a járási tanács­hoz jóváhagyásra és 1956. ja­nuár 15-ig minden tervnek jóvá hagyva, készen kell lenni. A gépállomás körzetéhez 17 ter­melőszövetkezet tartozik és ezekben 9 mezőgazdász dolgo­zik. A tervkészítés során a tsz vezetői és a gépállomás mező­gazdásza megnézi ,hogy a nö- ’ vény termesztés kielégíti-e az állattenyésztés szükségleteit, — meghatározzák a vetés és nö­vénytermelés sorrendjét, meg­állapítják a munkaszükségle­tet, ezen belül azt, hogy mit vé­gez a tsz és miben van szüksé­ge a gépállomás munkájára, valamint azt, hogy a különböző munkák hány munkaegységet igényelnek. A jó és gondos munka bizto­sítása érdekében a tervek nö­vénytermesztési részét a gépál­lomás főmezőgazdásza, az állat- tenyésztési részt pedig a mező. gazdasági agronómus ellenőrzi. Először a növénytermelési, az­tán az állattenyésztési, majd a pénzügyi tervek készülnek el. Az utóbbiban két könyvelő fog segíteni a termelőszövetkezet­nek. — Milyen fokon áll most a tervkészítés? — A gépállomás 17 termelő- szövetkezete közül tizennégy­ben már majdnem egészen ké­szen vannak a növénytermesz­tési tervvel. Mindössze 3 tsz maradt el, de a hét végére ezek is elkészítik a terv első részle­tét. Ez a 3 tsz olyan, ahová je­lenleg nem jutott el a mezőgaz­dász a gépállomásról. — Az eddig elkészített rész­lettervek megfelelnek a köve­telményeknek? — Még csak párat tudtam megnézni, azok jók. Itt van pél­dául a györei Kossuth Termelő- szövetkezet. A tsz új elnöke és a mezőgazdász megbeszélték a tervkészítés problémáit és el­készítették az egész évre szóló szántóföldi növénytermelési és rét-, legelőgazdálkodási tervet. Ebből világosan kitűnik,- nogy milyen nagy szerepet játszik az állattenyésztés a termelőszövet­kezetben. Az összes szántóterü­letnek közel 20 százalékán ter­melnek pillangós takarmánynö­vényeket — ami jóval több az ideinél — és ebből 6 holdat magfogásra szánnak. Ugyan­csak tervbe vették a számok többszöri értékesítését. A tarló után is takarmányt vetnek. — Hogy javítani tudják az egész szántóterületet, jövőre negyed­részét szerves trágyával szór­ják be. így négy év alatt az egész földterületet megtrágyáz­hatják. Elkészítették már a főbb munkák tervét is. Körülbelül ugyanígy áll a grábóci Alkotmány TSZ terve is. Számolási hibák vannak benne, de az elgondolások jók. Itt még több a takarmánynak szánt terület és amint látszik, értékesítették a közelmúlt ta­pasztalatait, mert a tervben sze repel a takarmánynövények vé­delme is. Igen fontos, hogy a tsz-ek nagy területeket akarnak mag- fcgásra meghagyni, mert ezek­ből a magokból eddig igen szű. ken álltunk, így viszont majd jobban elláthatjuk a gazdaságo­kat takarmány magokkal. A kommunisták a begyűjtésért Beszélgetés egy levelezővel Végéhez közeledik az 1955-ös év. Ilyenkor minden gazda szá­mot vet egész évi munkájáról. Az élenjárók már eleget tettek államunk iránti kötelességük­nek Kocsolán is. A legutóbbi párttaggyűlésen központi kér­désként foglalkoztunk a be­gyűjtéssel. Az értékelés során kiderült, hogy a községben vannak még hátralékos gazdák, habár tartozásuk nem nagy- mennyiségű. Rákosi elvtárs sza­vai szerint „mindenért, ami történik ebben az országban, mi kommunisták vagyunk a fe­lelősek.“ E szavak szellemében bíztuk meg a párttagság egé­szét azzal a feladattal, hogy a hátralékos gazdákkal beszélje­nek, illetve politikai felvilágo­sító munkával meggyőzzék őket kötelességük teljesítésének fon­tosságáról. A vezetőség még ott a taggyűlésen megadta a hátra­lékos gazdák névsorát a párt­tagságnak, amely hozzá is lá­tott a felvilágosító munkához. Kovács Józsefné, Kalauz Jenő, Krebsz Géza, Miski György és a többi párttag mellett fel­adatot kapott Fenyvesi József is, akit ezen a gyűlésen vet­tünk fel tagjelöltnek. Lelkesen vállalta a pártmegbízatást. A felvilágosító munkának hamarosan lett is eredménye, mert több gazda rendezte tar­tozását. Néhány gazdánál az is akadályozta a begyűjtést, hogy nem állt rendelkezésére saját fogaterő, amivel be tudta volna szállítani adósságát. Ezt elmondta az őt felkereső párt­tagnak és a probléma megoldó­dott. A begyűjtés eredményessége nagyrészben a kommunistákon múlik. A kocsolai kommunis­ták, felelősségüket érezve, mindent megtesznek azért, hogy minden gazda tiszta lap­pal lépjen az 1956-os évbe. Schiffer József párttitkár. Coha nem láttam még, soha nem találkoztam ezelőtt ^ Knábel Vilmossal, csak annyit tudtam róla, hogy levelezője a Tolnai Naplónak. S ahogy sétáltam Bonyhád utcáin, s szembetalálkoztam vele, rögtön megéreztem, meg­ismertem a leírás után, ő aZ ... Meglepődött, amikor odamen­tem hozzá, és megszólítottam. Úgy nézett rám, mint régen a diákokra nézhetett, amikor azok rosszat tettek és dorgálta őket: „Hogy merted megtenni?” De aztán elmosolyodott és megveregette a Páliamat: „Én vagyok.” 4 ztán elkezdtük róni az utcát: föl a sarokig, meg vissza -f*- vagy másfél óra hosszat. Beszélgettünk, először csak a jó időről, amit már nem várt senki a múltkori hóesés után, majd a régi emlékekről, élményekről, s aztán az újságírásra terelődött a szó, vagy talán nem is annyira az újságírásra, mint a levelezők írásának felhasználására. Ö már régi levele­zője a Naplónak és van egy-két tapasztalata. Például nemrég küldött be egy rövid kis tudósítást egy Vörösmarty ünnepség­ről és nem az jelent meg, hanem egy másik, ami talán nem voll olyan alapos, mint az ő írása ... Ezzel kapcsolatban kide­rült, hogy a megjelent írást úttörők küldték, s ez volt az első levelük a szerkesztőséghez... Megértettük egymást: Ha az úttörők írása nem jelenik meg, talán nem is írnak többet, így viszont írni fognak. Ö pedig a régi levelező, majd küld nekünk más, komolyabb írásokat. P ersze, hogy küld... Mondhatnánk egyedüli szórako­zása az írás. Idős ember már, öreg pedagógus, aki belefáradt a gyermekek nevelésébe, de így öregen is, nem ma­gyarázva, hanem a betűkön keresztül a jóról, a szépről akar beszélni fiatalnak, idősnek egyaránt... B. G. Petőfi iskola a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál * Dombóvári Fémtömeg- cikkgyártó Vállalatnál — minden fiatal jár a Petőfi-isko- la II. évfolyamára. Azaz, még­sem mind, mert hárman a pártoktatásban vesznek részt. Nincs egy fiatal sem, aki ki­maradt volna az oktatásból. Pedig kezdetben sokan húzó­doztak. Nagy Lajosnak is az volt az álláspontja — és rajta kívül még jónéhány fiatalnak, — hogy nem érdemes az idén is végigcsinálni, amit tavaly. — A múlt évben nagyon gyenge volt a Petőfi-iskola, a propagandista sokszor nem jött el, a fiatalok pedig úgy látták, hogy haszon­talan az időtöltés és elmaradoz­tak. Azt hitték, hogy az idén is így lesz. Lóth Györgynek, a DISZ tit­kárnak nem volt könnyű dolga, amikor felvette a harcot ez el­len az álláspont ellen. — Segítségére sietett Srettner István párttitkár és Tengerdi Gyula vállalati igazgató is. Be­széltek a húzódozókkal, elmond ták nekik, hogy az idén nem úgy lesz, mint tavaly, lesz pro­pagandista, Székely Zsófia, a DISZ JB munkatársa fogja vezetni a Petőfi-iskolát. A fiatalok hallgattak a szóra. Megígérték, hogy eljönnek. — Nem is volt hiba a megjelenés, sei, ott volt mindenki az ösz- szejöveteleken. propagandistájukat tiszte- -*- lik tudásáért és szeretik, mert látják, hogy szívesen fog­lalkozik velük. Az első foglalkozáson csak bevezető előadás volt, a továb­biakban azonban már vita is. — Mély hallgatás volt a válasz Székely Zsófia első kérdésére. Nem akart saját „jószántából” felelni senki. Egymást lesték, hogy talán majd ő ... A propa­gandista rávezető kérdéseket tett fel és lassan megoldódtak a nyelvek. Egymásután mond­ták el véleményüket a kérdés­ről. Ha valaki tévedett, a töb­biek kijavították, végső soron pedig maga a propagandista tisz­tázta a dolgot. Az első hozzászólások egy kis félénkséget, bizonytalanságot árultak el. Ismerik pedig jól egymást is, a propagandistát is, nincs kitől szégyelni magukat. A hallgatók nagyrésze már túl is jutott ezen az állásponton. Farkas Edit, Álló Ferenc és Ambrus Mária szinte minden kérdéshez hozzászólnak, s má­sok is hozzáteszik mondani­valójukat. De még nem minden fiatal kapcsolódott be aktívan a vitába. Major Kata és Fata Sán dór például még egyik foglalko­záson sem szólaltak meg. — Azért-e, hogy nem készültek fel vagy a beszéd esik nehezükre — ezt ők tudnák legjobban meg mondani. A viták még elég vontatottak. Ennek, a hallgatók szavai sze­rint, nemcsak az az oka, hogy egyesek félénkek, hanem az is, hogy legtöbben nem készülnek fel a foglalkozásra úgy, ahogy kellene. Ez az egyik oka annak, hogy miután a propagandista felteszi a kérdést, hosszú per­ceket rabol el a foglalkozás idejéből a hallgatók hallgatása. Székely Zsófia már többször mondta a fiataloknak, hogy a foglalkozás idejének elhúzódá­sát ez okozza és ennek igazi orvossága a jó felkészülés. A viták alkalmával hiány­zik a hallgatókból a fia­talos lendület. Nem lehet pedig azt mondani, hogy nincs ben­nük elevenség. A vita és az elő­adás közötti 10 perces, vagy negyedórás szünet idején már nyoma sincs ennek a tartóz­kodó hangulatnak. Mindenki vidám, miközben különböző társasjátékokkal foglalkoznak. Az előadáson viszont a hall­gatók nem igen szoktak jegyze­telni. A propagandista pedig többízben felhívta a figyelmü­ket, hogy mennyire megköny- nyíti dolgukat a jegyzetelés, mégis alig akad rá példa, hogy valaki jegyzetelt volna. Pedig a jegyzetelés azt jelentené, hogy a fiatalok figyelve és papírra rögzítve az elődást, nagyrész­ben elkészülhetnek a vitára. S okat beszélgetnek erről a fiatalok. Látják ők is, hogy a viták színvonalát javí­tani kell, mert nem elég az, hogy teljes számban eljárnak a foglalkozásokra, hanem az ak­tív részvétel is szükséges ahhoz, hogy a Petőfi-iskola eredmé­nyes legyen. Azt azonban mind­eddig nem határozták el, hogy a következőkben az előadást jegyezni fogják, s ezzel meg­könnyítik saját felkészülésüket. Pedig ez a felkészülés egyik jó módja. Összegyűjtik Ozora történelmi múltját Sokan es sokszor fel akarták már tárni Ozora történetét, voi tak is eredmények, de ez a muri ka teljes sikerre eddig még soha ‘■•cm vezetett, egyrészt a lakosság idegenkedése miatt, másrészt egyéb okok játszottak közre. lg.y tehát teljes egészében kialakult képet még mindig nem alkotha­tunk Ozoráról. Nem arról van szó, hogy ez a most folyó lelkes munka minden eddigi tisztázat­lan kérdést megold, de hozzája rul ahhoz,- hogy a történelmi múlttal egyik legjobban bővel­kedő községünkre vonatkozó számos, eddig ismeretlen anyag napvilágra kerüljön. Ennek a munkának úttörői ifjú Poór Fe­renc, Gácsy István tanító, Péter Endre Z^igmond tanító és mond­hatnánk, hogy most már az egész falu lakossága, mert min­denkit érdekel és mindenki érde­kének tekinti saját faluja történe tének megismerését, valamint a falumúzeum létrehozását, amely most van folyamatban. Régóta folyik már a gyűjtő munka a községben,- de fokozot­tabban két év óta, amikor meg­alakult az első történelmi szak­kör s jelenleg egy néprajzi szak kör segédkezik a falu történetére vonatkozó anyagok összegyűjté­sében. A legnagyobb és a leg­szebb eredményt eddig a pénzne­mek összegyűjtésében értek el az úttörők: megtalálható a gyűj­teményben az i. u. 350-ből szár­mazó bizánci veretű pénz, ren­geteg római pénz, majd rövid megszakítással 1600-tól napjain­kig minden pénznem. De dicséret reméltó munkát végzett e tekin tetben Kocsis Mihály földműves is, aki a római pénzek javarészét gyűjtötte össze. Értékes anyagot szolgáltatott a falumúzeum szá mára a céh-anyag, mely az 1700-as évek elejéről származik. Ozorán székelt az .-,anyacéh” és hozzátartoztak a környező közsé­gek kisebb céhei, mint például a regölyi, a pincehelyi, az iregi, a nagyszokolyi stb. Ebből az idő­ből maradt fenn a céh ládája, az 1702-ből származó pecsétnyomó és a céh iratai, benne az első fel­jegyzéssel 1714-ből. Ozora rendkívül bővelkedik történelmi kincsekben. A kőkor­szakból fennmaradt egy Rőbalta, mely jelenleg még Németh Fe­renc tulajdonát képezi, de a meg nyiló falumúzeum részére bizo­nyára átadja a szerszámot és így az egész falu közkincsévé lesz. A bronzkorra enged következtet­ni a Kálvárián lévő földvár és a Rác temetőben talált halottége­tési sirok maradványai. Ezenkí­vül van Ozorán egy régi kolostor maradványa. A Nemzeti Múzeum is ajánlatosnak tartaná az ásatá­sok megkezdését, mert ezáltal számtalan értékes leletre bukkan nának, amely lehetővé tenné a község múltjának pontosabb megismerését. A múlt századbeli ásatások is igazolták a kutatások fontosságát, mert Tóti-pusztán ér­tékes .sírleletre bukkantak, mely kelta, vagy avar korabeli főnök sírja. Azóta ez a sír a Nemzeti Múzeum legértékesebb lelete kö­zé tartozik. A játékanyagokat, népdalokat, népi gazdálkodási módokat, szó­lás-mondásokat és az elmúlt 10 év történetét még csak fel lehet gyűjteni minden anyagi fedezet nélkül (ifjú Poór Ferenc végzi), de az ásatásokat megkezdeni pénz nélkül nem lehet. Csupán a meginduláshoz lenne szükséges anyagi fedezet és ez az összeg 3—4000 forintra tehető, mert a vár épületében a Terményfor­galmi Vállalat négy szobát át­alakít a falumúzeum részére. Ér demes lenne, ha a Megyei Ta nács Népművelési Osztálya segí tené az ozoraiak lelkes munkáját és nem lennének csupán a kultu rális rendezvényekből befolyt összegből kénytelenek előterem­teni a szükséges anyagi feltétele­ket. így még tavasszal sem kezd hetik meg a munkát, amit pedig már nagyon vár Ozora lakossága. Annál is inkább érdemes lenne segíteni őket, mert megyénkben párját ritkítja az a munka, amit az ozoraiak végeznek. A többit már pótolná a község társadalmi munkával, mert aka­ratban és tettvágyban most nincs hiány Ozorán. így van ez„ ami­kor egy falu lakosságában felesi gázzák a tudásszomjat községe történetének a megismerésére. Kovács József Olvasókört indított az MNDSZ Csibrákon A csibráki MNDSZ-asszonyok 20 taggal megindították az olva­sókört, amelynek megszervezésé ben nagy szerepe volt Farkas elv társnőnek, a MNDSZ helyi elnö­kének. A felolvasást felváltva tartják az olvasókönyvekből. („Szabad tíz évem legszebb nap­ja”. Nők szerepe az 1648-as sza­badságharcban.) Felhasználják a „Hogyan dolgozzunk” című MNDSZ szaklapot is. Az olvasó­körben Farkas elvtársnő, aki a Tolnai Napló előfizetője, felo! vassa a i&pból a külpolitikai híre­ket, valamint a megyei, MNDSZ híreket. Az asszonyok most tanul mányozzák a baromfinevelést és a zöldségtermesztést is. A tanul­takat tavasszal a gyakorlatban fogják felhasználni. Viszti György JB instruktor Készülnek a Könyvesboltok a Téli Könyvvásárra A Téli Könyvvásár előrelátha­tó csúcsforgalmát felkészülve várják a megye területén lévő könyvesboltok. Évek óta nem volt oly bő választék szebbnél- szebb képeskönyvekben ifjúsági és szépirodalmi művekben, mű vészeti és ismeretterjesztő kiad ványokban, mint az idén. Az új­donságok Jórésze megérkezett a boltokba, de napról-napra érkez­nek még mindig az újdonságok. Élénkülő forgalom mutatkozik a könyvesboltokban. A szekszárdi könyvesbolt, a forgalom zavar tálán lebonyolítása érdekében de cember hó folyamán reggel fél 8-tól este 6 óráig tart nyitva. ADY-EST Az Orvos- és Egészségügyi Szakszervezet Tolnamegyei Te­rületi Bizottsága és a TTIT egész' ségügyl szakosztálya 1955 de­cember hó 1.0-én este fél 8 órai kezdettel a volt megyeháza nagy termében ünnepi műsoros Ady- cstet rendez. Az ünnepi beszédet Koczkás Sándor egyetemi adjunktus tart­ja. A műsor keretébén fellépnek: Horváth Ferenc színművész ti Magyar Népköztársaság érde­mes művésze, Palotai Erz9i előadóművésznő és T ö r ö k Erzsi Kossuth-díjas énekművésznő. A rendezőség szeretettel várja Szekszard minden irodalomked­velőjét erre az estére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents