Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-01 / 281. szám

1965. DECEMBER 1. VAPT.Ó 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Taggyűlés a Tolnai Selyemfonógyárban Most már a boiti dolgozókon a sor. Nagyfontosságú taggyűlésre ültek össze a napokban a Tol­nai Selyemfonógyár fonórészle­gének kommunistái. Ennek a taggyűlésnek az volt a felada­ta, hogy az üzemrész kommu­nistái megvitassák a Központi Vezetőség november 19-i hatá­rozatát a pártvezetőségek, bi­zottságok és revíziós bizottsá­gok újjáválasztásáról. A VEZETŐSÉG BESZÁMOLÓJA — amelyet Bolváriné elvtárs­nő terjesztett a taggyűlés elé — helyesen ismertette a tag­sággal, hogy miért vált szük­ségessé az újjáválasztás: — A párt irányító szerveinek rend­szeres időközönkénti újjává- lasztását előírja a Szervezeti Szabályzat — mondotta be­számolójában. — De nem utol­só sorban szükségessé vált azért, mert a második ötéves terv sikeres beindítása és vég­rehajtása az eddiginél sokkal nagyobb feladatokat ró a párt- szervezetekre és a megnöveke­dett feladatokat csak megerő­sített vezetőségekkel és irá­nyító szervekkel lehet végre­hajtani. Olyan elvtársakat lehet bevá­lasztani a vezetőségekbe, akik eddigi munkájukkal be­bizonyították, hogy fáradsá­got erőt nem kímélve képesek harcolni a párt politikájának végrehajtásáért, a szocializ­mus felépítéséért. Helyesen megállapította azt is a beszámoló, hogy nem sza bad előfordulni annak a rossz gyakorlatnak, ami az előző vá­lasztásoknál több esetben megmutatkozott és gátolta a vezetőségválasztás eredmé­nyességét. -— A vezetőségvá lasztás előkészületeinél és vég­rehajtásánál ngm tűrhető meg a befeléíordulás — hangsúlyoz­ta a beszámoló — A vezetőség­választás éppen a soronlévő fel­adatok eredményesebb meg­oldása miatt vált szükségessé és éppen ezért az előkészületi munkálatokkal egyidőben moz­gósítani kell a napi feladatok végrehajtására is. A beszámoló tehát azokkal a kérdésekkel foglalkozott, ame­lyeknek e taggyűlés irányelvei­vé kellett volna válniok. Volt azonban egy KOMOLY HIÁNYOSSÁGA is: a helyes elvi és általános jellegű megállapítások mellett nem beszélt arról, hogy konk­rétan abban az üzemrészben, amelyben a taggyűlésen rész­vevő kommunisták dolgoznak, mi az alapvető teendő, ho­gyan, milyen módszerekkel kell és lehet azokat megvaló­sítani és egyik-másik párttag nak mi a konkrét feladata. Saját üzemükről lényegében annyit mondott a beszámoló, hogy „december 20-ig teljesí­teni kell az éves tervet és en­nek érdekében biztosítani kell a műszaki előfeltételeket és javítani kell a technológiai fe­gyelmet, mint ahogyan azt a Központi Vezetőség ipari ter­melés fellendítéséről szóló novemberi határozat előírja.“ Ebből vajmi keveset tudtak meg az üzemrész kommunis­tái, legfeljebb annyit, hogy sok a teendő ... Ezt a beszámolót a néhány név megváltoztatásával elmondhat ták volna a Simontornyai Bőr­gyárban is, vagy akár a Majosi Vajüzemben. SOKKAL EREDMÉNYESEBB hatásosabb lett volna a beszá­moló, ha utal azokra a hiányos­ságokra, amelyek a fonórész­legben léteznek és azok kijaví­tásának módjára. Ilyen példá­kat minden megerőltetés nél­kül találhatott volna, mert az eredmények mellett több olyan látszatra apró-cseprő hiányos­ság is tapasztalható, amelyek nagymértékben befolyásolják az önköltség alakulását. Sok esetben nem megfelelő az ösz- szedolgozás, sok az orsótörés és ha az elvi meghatározások mellett konkrétan megmagya­rázza, hogyan kell a kommu­nistáknak segíteniök e hiá­nyosságok kijavítását, sokkal hatásosabb, eredményesebb lett volna a beszámoló. Az általános beszámolónak az lett a következménye, hogy nem szólt hozzá senki. Két elvtársnő felvetett két problémát: az egyik azt, hogy miért nem iparkodnak a neon­világítás teljes beszerelésével, a másik pedig azt, hogy az új orsók nem megfelelőek, köny- nyen törnek. A beszámolóhoz a taggyűlés mintegy 30 részvevő­jének nem volt hozzáfűznivaló­ja, egyszerűen tudomásul vet­ték, hogy „nagy feladatokat kell megoldani...“ Ez a taggyűlés nem teremtet­te meg az alapokat arra, hogy az üzemrész kommu­nistái megoldják azokat a feladatokat, amelyek rájuk várnak. Éppen ezért helyes lenne, ha a pártvezetőség úgy igyekezne ki­javítani, pótolni a taggyűlés hiányosságát, hogy a pártcso­portokon keresztül konkrét fel­adatokkal látná el a párttago­kat, olyan feladatokkal, ame­lyek végrehajtása nap, mint nap segíti az üzemben a terme­lést, mert így érhető el többek között a vezetőségválasztásra való megfelelő felkészülés is. Egyszer volt könyvvásár Dalmandon . • • Néhány évvel ezelőtt a dalmandi gépállomás volt a leg­jobb az egész országban. Volt is ott munkateljesítmény, pré­mium, elismerés, vándorzászló, meg miegymás. De nemcsak a munkában volt ez a gépállomás az első, hanem kulturális téren sem kullogott hátul. Törő elvtárs ÜB titkár olyan könyvvásárt rendezett a dől. gozók között, hogy 1300 forintot forgalmazott. Ezen a könyv­vásáron történt az, hogy két traktoros összeveszett egy bizo­nyos könyvön. Persze nagyobb baj nem lett belőle, mert min­denkinek jutott megfelelő könyv a végén és Törő elvtárs büsz­kén számolt el a dombóvári könyvesboltban. Minden könyv elfogyott. Ez bizony így volt régen. Ügy hangzik, mint egy mese, pedig igaz történet. No, de forgassuk előre az idő kerekét. Nézzük meg most, hogy miként rendezik ma a könyvvásárt Dalmandon? A gép­állomás vezetői megkapják a csomagot, felbontják és ijedten látják, hogy könyvek vannak benne. No, meg röplapok, plaká­tok. Jól tudják a vezetők, hogy az ilyesmi csak bajt okoz, me­gint összevész két-három traktoros a könyveken, kész az egye­netlenség, a baj. Röplapok? Árjegyzékek? — Vigyázat! A legjobb lesz szé­pen összecsomagolni mindent és sürgősen visszaküldeni a dom­bóvári könyvesboltnak. Eddig szól a mesém. Nagyon kár, hogy nem mese. Igaz történet. VERSENY a Tolnai Napló terjesztéséért Kedves Elvtársak! A Szekszárdi Városi Párt Végrehajtóbizottság elfogadja a Tamási Járás Párt Végre­hajtóbizottság versenyfelhívá­sát a Tolnai Napló terjeszté­sére és a versenyhez csatlako­zik. A Pártbizottság elhatározta, hogy a Tolnai Napló példány­számát 1955. december 31-ig 400 példánnyal fogja növelni a város területén. A terjeszté­si munkában résztvevő, leg­jobb eredményt elérő sajtófe­lelősöket, népnevelőket, pos­tás kézbesítőket értékes juta­lomba fogja részesíteni. Scherer Sándor ágit. prop. oszt. vez. Ebédszünet Pattog a tűz a kályhában. Pufajkába öltözött emberek ülik körül a gyár fiatal vezető­jének asztalát. Nemrég jöttek a szabadból, arcukat pirosra csípte a ‘ hideg novemberi szél. Ebédidő van éppen, jó ét­vággyal fogyasztják a hazul­ról hozott szalonnát, vagy a va­sárnapról maradt csirkehúst, s beszélgetnek. AZ ÚJ KEMENCÉRŐL Nemrég fejezték be egy új 40 méteres szárítószín építését, most a régi rossz kemencét bontják el, hogy újjáépíthes­sék: kicserélhessék a kemence boltozatát és bélését. Több mint 80 000 forint felújítási keret áll rendelkezésükre, ezt kell takarékosan és gazdaságosan felbasználniok. Mifler János kőműves a Zombai Téglagyár­iról jött Gyönkre, ő irányítja most a bontási munkálatokat. Berger Dénes, Wolf Ádám és Kontra József segédkeznek neki. A gyönkiek nem dolgoztak roszul ;az 1955-ös idényben ) 150 000 téglával teljesítették túl a tervüket, annyi téglát ad­tak a népgazdaságnak, ami­ből 60 darab 2 szobás családi házat lehetne felépíteni. És ennek a téglamennyiségnek több mint 70 százaléka I. osz­tályú! A régi kemenceadta le­hetőségek között dicséretes mind a mennyiségi, mind pe­dig minőségi eredményük. Most éppen azt számolja Brett- ner György berakó, hogy az új kemencében egy-egy alkalom­mal 1000 téglával többet tud­nak égetni, mint eddig és a minőség is megjavul, mert egyenletes lesz a tűz, így min­den tégla egyformán fog kiégni. Legjobban talán idős Jindrich Ferenc égető örül az új kemen­cének. Jindrich elvtárs eddig is kitűnően égetett, sok mú­lott az ő jó munkáján. Az új kemence fűtése könnyebb lesz, több szenet is lehet majd meg­takarítani. A FÖLD KITERMELÉSÉRŐL Télen, amikor kialszik a ke­mence tüze, megüresednek a kazalozók és a szárítószínek, csendes a Gyönki Téglagyár te­rülete. A csendet néha egy- egy vontató, vagy teherautó berregése töri meg: áruért jönnek, szállítják a piros tég­lát az építkezésekhez. A kemence mögött a földbá­nyában ilyenkor is serény mun ka folyik. Wilhelm Henrik, Becker Ádám és Szénás Ádám földet termelnek ki, hogy ta­vasszal induláskor minél több „pihent“ föld álljon a nyers­gyártók rendelkezésére. Ezen a télen ezer köbméter földet kell kitermelniök. Nincsenek megelégedve az eredménnyel, nem is lehetnek, mert a terv úgy írta elő, hogy a téli föld- kitermelést novemberben kell befejezniük és ők még csak 60 százaléknál tartanak. Igaz, hogy az időjárás is akadályozta őket, meg a kemencebontási munkálatok is munkaerőt von­tak el, de úgy kellene a mun­kát megszervezniük, hogy rossz időben a földbányászok is a kemencét bontanák, jó időben meg a bontásról men­nének át dolgozók a bányá­szokhoz. A FÜRDŐRŐL. A mi társadalmunkban jel­lemző, hogy napról napra nö­vekszik az emberek igénye. Ez a jelenség természetes: gazda­sági és társadalmi rendünk alaptörvénye. Régen a tégla­gyári munkások örültek, hogy munkát kaptak és csekély ke­resetükből valahogy fenntart­hatták szegényes életüket, nem is gondoltak arra, hogy a munkásnak munka után a gyárban fürdeni is kell. A Gyönki Téglagyár dolgozói azonban azt szeretnék, ha munka után tökéletesen tisz­tálkodhatnának, átöltözhetné­nek és az üzemből kilépve senki se látná rajtuk azt, hogy ők félórával ezelőtt még föld­del, sárral és téglákkal dolgoz­tak. Nem mintha szégyelnék, hogy ők téglagyári munkások — ellenkezőleg, büszkék erre —, de hát 1955-öt írunk és rit­ka manapság az olyan üzem, ahol nem áll fürdő a dolgozók rendelkezésére. így teljesen jo­gos a Gyönki Téglagyár dol­gozóinak a kívánsága. Annál is inkább, mert ahogy Wilhelm Henrik a többiek nevében el­mondja, ők saját erejükből és társadalmi munkával felépíte­nék a fürdőt, ha csöveket és víztartó berendezéseket kap­nának. Lassan mindenki végez az ebéddel, a maradékot vissza­rakják a tarisznyába, megtöröl- getik zsebkéseiket és a papíro­kat tűzbe dobják. Visszatérnek az emberek földet termelni, vagy a régi kemencét bontani, hogy jövőre még több és jobb téglát adhassanak második öt­éves tervünk megvalósításához. Az eddigi prémiumos bérrend szer nem segítette elő kellőkép­pen a kereskedelmi munka színvonalának emelését, nem volt eléggé ösztönző arra, hogy az egy főre eső forgalom emel­kedjék. A bolti munka gazdasá­gosságának, a fogyasztók jobb ellátásának érdekében a Mi­nisztertanács határozatot hozott a kereskedelmi bolti dolgozók jutalékos bérezésére. A Népbolt Vállalatnál decem. bér 1-től kezdődően bevezetik a jutalékos bérezést, tehát ezzel kormányunk módot adott arra, hogy a dolgozók megérdemelten több fizetéshez juthatnak. Most már a boltok dolgozóin a sor, hogy ezt a lehetőséget ki is használják. A helyes áruajánlással, a szo­cialista kereskedelem kulturált vevőszolgálatával igen sokat te­hetnek — és kell is, hogy te­gyenek — dolgozóink a boltok forgalmának emelése érdeké­ben, amivel nagyobb jövedelem is jár. Mi, bolti dolgozók ki is használjuk a lehetőséget. Tud­juk jól azt is, hogy ehhez meg. felelő áruellátás is kell. Mosta­nában sok boltból panaszkod­nak, hogy egyes áruféleségek­ből nem kapnak, vagy csak igen keveset. Iparunk, mezőgazdasá­gunk egyre bőségesebben bo­csátja a kereskedelem rendel­kezésére a különböző árucik­keket. Bár itt is vannak még hiányosságok, de gyakran a rossz áruelosztás akadályozza a boltok jó munkáját. Válalatunk központi dolgo­zóitól és a nagykereskedelmi vállalatoktól elvárjuk és bízunk abban, hogy mindent megtesz­nek annak érdekében hogy az áruhiány ne akadályozza a ju­talékos bérezés sikerét. SALAMON JÁNOS az 50-es Népbolt vezetője. Bölcskén tanulnak már az András-puszíai pajtások Az 1955—56-os tanév főbb feladatairól szóló OM rendelet egyik pontja az iskolafejlesztés­sel foglalkozik, felhívja az is­kolák igazgatóinak figyelmét, hogy keressenek lehetőséget a kisiskolák felső tagozatai ré­szére a szakoktatásban való részvételre. 1955. november elsejével be­indították a járatot, mely min­den reggel 8 óra és 3 percre behozza az András-pusztai felső tagozatot és 16 órakor viszi vissza. A viteldíjat havi 22 fo­rintban állapították meg. November-elsején, az első na­pon az iskola helyettes vezetője kiutazott András-Dusztára a ta­nulók fogadására. Idebent ün. nepélyes zászlófelvonással kö­szöntöttük pusztai pajtásainkat. Rövid kis ünnepség után ter­meikbe kísérték a pajtásokat és megkezdődött a munka. Most pedig folyik a nemes verseny, hogy utolérjék tanu­lásban a belterületen, szakosí­tott oktatásban részesült pajtá­sokat. Délután 14—16 óráig nevelők felügyelete mellett ta­nulószobában készülnek paj­tások másnapi óráikra. Ter­vünk ,hogy 1956. január elsejé­től általános iskolai napközi­otthont is létesítünk, hogy taní­tás után meleg ebédet tudjunk részükre biztosítani. Reméljük, hogy a felsőbb hatóságok meg­értik és lehetővé teszik részünk re, hogy a körzetesítést a napkö. zi-otthon felállításával 100 szá. zalékosan befejezzük. Tsz-ta- gok, SERNEVÁL dolgozók gyér mekeiről van túlnyomóan szó, tehát mindenképpen indokolt tervünk és kérelmünk. A viteldíjat maguk a szülők fedezik, de van olyan család is András-pusztán, ahonnan négy tanuló is bejáró lett. A viteldíj tehát nem is anyagi gond. Az iskola vezetősége azonban erről is gondoskodott időben. A Vö­rös Október TSZ tagok gyer­mekei részére a bérletdíjat a TSZ fedezi a szociális alapból. Ezenkívül az első hónapban hét tanuló bérletét teremtette elő az iskola vezetősége, illetve fi­zette ki. A bölcskei általános iskola úttörői pedig a bejáró pajtásokkal együtt megtalálják ezután is annak a módját, hogy hivalkodás nélkül ott tudjanak segíteni és akkor, amikor arra legnagyobb szükség van. MÓDOS ISTVÁN igazgató. Könyvtárosok könyvekről. . , Aki nincs megelégedve szőlő­jének termésével és azt akarja, hogy jövőre többet teremjen, az olvassa el Prohászka Ferenc: „Szőlő és bor’’ című munkáját. A könyv célja, hogy megis­mertesse az olvasót a szőlőtele­pítés, a szőlőművelés, házikerti lugasművelés és az egyszerű borkezelés legfontosabb tudni­valóival. A szőlőtermelés fej­lesztése szempontjából igen fontos, hogy a szőlőtermeléssel foglalkozók egyrészt ismerjék azokat az agrotechnikai és nö­vényvédelmi eljárásokat, ame­lyekkel termésüket és ezzel jö­vedelmüket növelhetik: más­részt pedig tisztában legyenek mindazokkal a kérdésekkel, — amelyek szükségesek ahhoz, hogy eredményesen telepíthes­senek szőlőt. Ez utóbbi azért fontos, mert szőlővidékeink nagyrészén a szőlő kiöregedő­ben van, a meglévő öreg sző­lők pedig már nem sokáig mű- velhetők gazdaságosan. Eltűnik a szőlőkből az újratelepítéssel az a sok régi nem megfelelő | fajta, amely nagyon lerontotta a termésátlagokat, mert keve­set és rosszminőségűt termet­tek. Olyan kiváló bor és cseme­ge fajtákból találunk máris az egyes borvidékeken telepítése­ket, melyek terméshozama meg haladja a régi szőlőkben eddig elért terméseredményeket.. A szőlőtermés legnagyobb mennyiségben mint bor kerül fogyasztásra. Mérsékelten fo­gyasztva a bor is értékes táp­lálék. Kiváló étrendi hatású és fertőtlenítő tulajdonságainál fogva betegségek megelőzésé­ben, sőt, gyógyításában is fon­tos szerepet játszik. A szőlőből azonkívül szőlőízt, stb. készíte­nek. Besűrített (töményített) mustja pedig sütemények Ízesí­tésére használható. Ugyancsak sütemények Ízesítésére használ­juk az aszalt szőlőt (mazsola) is. A könyv hozzá kíván járulni a szőlőtermelők ismereteinek gyarapításához és ezzel közvet­ve szőlőtermelésünk fejleszté­séhez. TAKÁCS JÁNOS, járási könyvtár vezető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents