Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-28 / 304. szám

1955. DECEMBER 38. TOLNAI NAPLÓ 3 Miért nem teljesíti éves tervét a Furkópusztai Kendergyár ? Napról napra érkeznek le­velek, táviratok szerkesztősé­günkbe különböző vállalatok­ból, üzemekből: örömmel je­lentik, hogy határidő előtt fe­jezték be éves tervüket, valóra váltották adott szavukat, amelyet a 20 budapesti nagy­üzem felhívása nyomán adtak. Örömmel tölt el mindannyiun­kat, hogy megyénk ipara telje­síti, sőt túlteljesíti éves tervét és terven felül sokmillió forint értékű terméket, közszükség­leti cikket ad népgazdaságunk­nak. A tervek és vállalások teljesítése azt is jelenti, hogy azok reálisak voltak, a kapaci­tás, a műszaki színvonal és az adott lehetőségek gondos mér­legelésére épültek fel. Mégis van egy-két olyan üze­münk, amely most, az év vé­gén fűhöz, fához kapkod, úgy­nevezett évvégi hajrával, át­csoportosításokkal és egyéb intézkedésekkel igyekszik „be­hozni“ lemaradását. Ilyen pél­dául a Furkópusztai Kender­gyár. Nézzük meg mindenek előtt mi az oka annak, hogy a furkó pusztaiak 141 mázsával marad­tak le éves tervük teljesítésé­ben? Elsősorban vissza kell uta­sítanunk azokat a mentegetőd- zéseket, amelyek objektív okokra hárítják a felelősséget. Nem volt teljesíthetetlen a terv, még feszített sem volt, ez abból is látszik, hogy decem­ber havi tervüket is teljesíteni tudták, sőt decemberben még az elmúlt időszakok lemaradá­sából is tudnak egy részt pótol­ni. Nem volt Furkópusztán sem rosszabb az időjárás, mint máshol, mint Dombóváron, vagy Dunaföldváron. Még az sem menti a helyzetet, hogy Furkópusztán nincs műszárító, mert a Dombóvári Kender­gyárnak sincs műszárítója, mégis már december 10-én be­fejezte éves tervét. Tehát az okokat a gyár munkájában, a vezetésben, a munka megszervezésében a politikai szervező és felvilágo­sító munka hiányában kell ke­resnünk. MUNKAFEGYELEM A Tolnai Napló már foglal­kozott bíráló cikkében a Fur­kópusztai Kendergyár dolgo­zóinak munkafegyelmével. A cikk olyan eseteket említett meg, hogy nem ellenőrzik a bejelentés nélküli hiányzások okát és utólag simán igazolják azokat. így aztán napirenden volt a bejelentésnélküli hiány­zás és a rendszeres késés. Cikkünk nyomán foganatosí­tottak intézkedéseket: egy órá­val későbbre tették a munka­kezdés idejét (reggel 4 óráról 5 órára), csökkent a hiányzá­sok, elmaradások száma. Per sze ez nem ment máról hol­napra. Amíg tartott ez az álla­pot, addig kihatott a munká­ra, rontotta a dolgozók mun­kához és a gyárhoz való vi­szonyát, jó közösségi szelle­mét. Ezt mutatja az önkényes kilépések nagy száma is ebben az időben. MUNKA VERSENY A másik ok, amely elősegí­tette a lemaradást, a verseny- szellem nem kielégítő volta. Jellemző ezzel kapcsolatban, hogy amikor megyénkben min­den üzem, még a legkisebb téglagyárak is csatlakoztak a 20 budapesti nagyüzem felhí­vásához, akkor Furkópusztán nem is ismertették ezt a fel­hívást, a munkások erről nem is tudtak, így nem csatlakoz­tak hozzá. Ami a versennyilvá- nosságot illeti, ennek csak egy nyoma van az üzemben: a tilolóban naponta kiírják a táblára a legjobb tilos nevét, (amikor kiírják). Az iroda fa­lán ,van egy ötletes verseny­tábla, de arra az utóbbi fél­évben nem került egy betű, vagy szám, írás sem. Pedig a dolgozók naponta eljárnak a versenytábla mellett, ácsorog- nak is előtte, jót tenne, ha lát­nának néha napján azon vala­mit. Papíron volt ugyan munka­verseny, jutalmakat is osztot­Többször írtunk és bírál­tuk a Középhídvégi Kísérleti Gazdaságban tapasztalt szak- szervezeti munkát. Czapáry László gazdaságvezető véle­ménye szerint az üzemi bi­zottság nagyobb segítséget ad mint azelőtt. Ez a segítés azonban még mindig nem ki­elégítő, amiért felelősség ter­heli a MEDOSZ Megyebizott­ságát is. Erről a kérdésről a követ­kezőket mondja Matus And­rás Ü. B. elnök. — Ezév október 22-én tar- ■ tottuk a gazdaságban a szak- szervezeti vezetőség újravá­lasztását. Ezen az újraválasz­tó gyűlésen voltak kint ná­lunk utoljára. Ennek már két hónapja, azóta nem látoga­tott meg minket a MEDOSZ megyebizottságának egy munkatársa sem. Pedig na­gyon kellett volna a segít­ség. Például a téli gépjavítás versenyének megszervezésé­nél. Etéren is, de a tehenészek közötti verseny jobb meg­tak ki a legjobbaknak novem­ber 7-én, de akik jutalmat kap­tak, azok amúgy is a legjob­bak, versennyel is, meg ver­seny nélkül is. A verseny idő­szakban csak szokott eredmé­nyek születtek, nem került fel­színre semmi új, semmi rendkí­vüli eredmény. Újítások Ha nincs verseny, nincs újí­tás sem. Régi tapasztalat: a legjobb újítások versenyben születnek. A Furkópusztai Kendergyárban is ismertették pártunk Központi Vezetőségé­nek az ipar dolgozóihoz inté­zett levelét, gyűjtöttek is ösz- sze ennek nyomán egy pár ja­vaslatot. Volt, aki azt javasol­ta, hogy építsenek vasútvona­lat Bátaszék és Mohács között, vagy azt, hogy vezessék be az ÁVESZ áramot a gyárba. Nem akarjuk kétségbevonni, a Mo­hács és Bátaszék között épí­tendő vasútvonal országos je­lentőségét, de pártunk elsősor­ban nem ilyen nagy horderejű javaslatokat kért az ipar dol­gozóitól. Helyesebb lett volna egy gép átalakítására, vagy egy munkafolyamat megkönyí- tésére tenni javaslatokat, ahogy ezt, másutt tették. Ilyen javaslat azonban nem született augusztus óta a Furkópusztai Kendergyárban. TfKARfiKOSSÁG Hátráltatja az utóbbi időben a termelést a tüzelőanyag hi­ány is. Kendergyárakban poz­szervezésénél várnánk még nagyobb segítséget. Gere Ist­ván elvtárs, a MEDOSZ rne- gyebizottságának elnöke azt mondotta „én nem ígérek, inkább cselekszem.“ De mi­kor? Hiszen már két hónap­ja, hogy ez elhangzott. A MEDOSZ „segítő“ mun­kájáról beszélt Csécsi György a munkahelyi bizottság el- nöke is. — A kísérleti gazdaság ön­álló üzemegysége Alsóhíd- vég. Itt munkahelyi bizottsá­got hoztak létre, amelynek október óta vagyok az elnö­ke. Ebben az üzemegységben azelőtt, de még ma is sok probléma van, amelyet meg kellene oldani. Sikert azon­ban csak úgy tudunk elérni, ha több segítséget kapnánk. Van tennivaló, hiszen a le­hető legelhanyagoltabbak a munkáslakások, a gazdaság tulajdonát képező több csa­ládi ház mennyezetéről hull a vakolat. Munkaversenyről pedig egyáltalán nem lehet dórjával fűtik a kazánt. Egy gyár üzemeltetéséhez rendes körülmények között elegendő az a pozdorja mennyiség, amit a gyár termel. Persze a nyáron mitsem törődve az őszi és téli hónapokkal, „amennyi bele­fér“ elv alapján fűtik a ka­zánt, akkor nem kell csodál­kozni, ha nem áll elég tarta­lék olyankor a fűtők rendelke­zésére, amikor valamilyen ok­ból csökken a pozdorja ter­melés. A fűtők tanulnak most saját kárukból, amikor nedves, rosszulégő kukoricaszárral kénytelenek dupla erőkifejtés­sel fűteni a kazánt. * Csak három olyan okot em­lítettünk meg, amelyek csak a gyár vezetőitől és dolgozói­tól függően hátráltatták a ter­melést idén a Furkópusztai Kendergyárban. Biztosan van még több ilyen ok is. A gyár vezetőinek kell ezeket most gondosan kikutatni, ele­mezni és megfelelő intézkedé­sekkel helyrehozni az elköve­tett hibákat. Annál is inkább fontos ez, mert a második Ötéves Terv I. negyedévében 450 mázsával növekedik meg 1955. I. negyed­évéhez képest a gyár terve­zett termelése. Ennek teljesíté­se pedig nem a jó időjáráson vagy más objektív körülmé­nyen, hanem elsősorban a gyár dolgozóinak becsületes, jó munkáján múlik. Gyenis beszélni. Pedig meg lehetne szervezni, hogy például Alsó- hídvég és a Katalin pusztai tehenészetek között egy élet képes verseny alakuljon ki. Fontos lenne a verseny ér­tékelése és népszerűsítése és nem utolsó sorban az, hogy maguk a tehenészek tudja­nak arról, hogy tulajdonkép­pen ki is a versenytársuk. — Több segítséget kellene adni a taggyűlések megszer­vezésében is. Ebben az évben még nem volt taggyűlés, pe­dig legalább 3 hónaponként kellene tartani. Vezetőségi ülést kéthetenként kellene összehívni és ezévben össze­sen 3 vezetőségi ülés volt — ha volt. E két nyilatkozatból világo­san kitűnik, hogy nagyon is kellene a segítség. Ne ígérjen Gere elvtárs, hanem adjon, adjanak segítséget, hogy gyö­keresen megváltozzon Kö- zéphidvégen az etéren tapasz­talt tarthatatlan helyzet. Több segítséget váriak a MEDOSZ megyei bizottságától Feri bácsi, a gyárvezető Téglaverő volt az apja, nagy­apja, még talán az ükapja is. Vérbeli téglaverő család sarja Mangó Ferenc, a Palánki Tég­lagyár Feri bácsija és gyárve­zetője. Mangó elvtárs minden­kinek Feri bácsi, a nála öre­gebbnek is, a fiatalabbaknak különösen. Nem is úgy ismerik őt mint gyárvezetőt, ha így keressük mindenki fülének furcsa, különösen ez az elne­vezés. Öt Feri bácsinak isme­rik... Ebben a Feri bácsi megszólí­tásban benne van az ember­nek járó szeretet, meg a gyár­vezetőnek járó tisztelet is. Még valami: a bizalom. A kis Gyé­mánt Jucinak leszaladt a csil­léje a sínről. Megijedt. Most mi lesz? Meg van! És már kiált is: nem azt mondja, hogy segítség, hanem azt, hogy „Feri bácsi!“ És Feri bácsi ott terem, sínre emeli a csillét, vígan szaladhat tovább vele a Pejkó. Mit tudhatunk még Feri bá­csiról? Zsombolyán született egy téglagyárban, téglaverés idején. Különben kiskundo­rozsmai, a híres téglavetők fa­lujába való, ahonnét minden­ki téglát verni járt. Elözönlöt- ték nyaranta az egész orszá­got, mert nem volt Dorozsmán föld és hát valamiből élni is kellett. Feleségével is téglave­rés közben ismerkedett meg egy komáromi téglagyárban. A két téglaverő összeházasodott. Mangó elvtárs sok küzde­lemre, sztrájkra emlékezik vissza. Emlékezetében van még az 1930—32-es gazdasági válság is, amikor romlott hús­sal etették a munkásokat a népkonyhán. Legélénkebben a felszabadulás utáni harcok em­léke él benne. Erről nagyon szívesen beszél: 1944-ben ha­zamentem Dorozsmára meg szervezni a Kommunista Pár­tot. Majd később visszajött Palánkra a téglagyárba és itt hadakozott az államosításig a Sági „úrral“, meg „Neiner úr­ral,“ a gyár volt tulajdonosá­val. Államosítás után eljöttek a minisztériumból és azt mond­ták neki: „Feri bácsi, ezután maga lesz itt a gyárvezető.“ Azóta nem fordult elő, hogy a Palánki Téglagyár nem tel­jesítette volna tervét, de az sokszor előfordult, hogy túltel­jesítette. Most újjászületik a tégla­ipar, gépesítik a kézivetést, előregyártott betonelemekből új szárítószíneket építenek, gépesítik a szállításokat, a földbányászatot. Megváltoztt a téglások élete is, jól keresnek és évről évre jobban élnek. Feri bácsi óljában is hízottser­tések szuszognak, csak nekem súgta meg, hogy ezekből akar majd motort venni egyik fiá nak, aki idén jött haza a nép­hadseregből. Hadd örüljön a gyerek... A volt téglavetőnek most gyönyörködik a lelke. Szeme előtt pusztul el a múlt minden emléke, átka és születik újjá az élet. — Is — OS — Á kisipari szövetkezetek megyei küldöttgyűlése A KISZÖV vezetősége a Tolna megyei kisipari szövetkezetek küldöttgyűlését december 29-re tűzte ki. A küldöttgyűlés feladatai lesz: értékelni a párt márci­usi határozata óta eltelt idő alatt végzett munkát, a szövet­kezeti mozgalam eredményeit, hiányosságait, továbbá a Párt Központi Vezetőségének no­vember 12-i határozata és a parlamenti tanácskozás szelle­mében utat mutasson a szövet­kezeti mozgalom előtt álló fel­adatok helyes megoldására. A Tolna megyei kisipari szö­vetkezeti mozgalom az 1955-ös évben gazdasági és politikai téren egyaránt tovább szilár­dult. Szövetkezeteink tervüket a III. negyedév kivételével je­lentősen túlteljesítették, minek következtében az éves terv túlteljesítése várható. December 20-ig a megye 32 szövetkezete közül 20 fejezte be éves tervét és a szövetkeze­tek vezetői jelentős felajánlást tettek a tervek túlteljesítésére. A gazdasági fejlődést bizonyít­ja a várható 4 millió forintos nyereség,- mely közel egy mil­lióval magasabb az 1954-es eredménynél. Az említett 4 millió forintos nyereségből kö­zel eg;^ millió forint kerül felosztásra a szövetkezeti tag­ság között. De nem sokkal ke­vesebb lesz az az összeg, melyet szociális, kulturális, sport és jutalmazások céljára fordíthat­nak. rTWá'bb javult szövetkezete­inknél a minőség, bővült a választék, fokozódott a lakos­ság felé való termelés. Jelen­leg szövetkezeteink termelésé­nek 76.5 százaléka a lakosság részére történik. A szakmunkás utánpótlás te­rén ugyancsak jelentős ered­ményekről számolhatunk be. Ezévben összesen 133 ipari ta­nulót iskoláztunk be, de az a szám a jövő évben tovább fog emelkedni. A tanulókkal való lelkeiismeretes foglalkozás kö­vetkeztében lehetőség van olyan szakmunkások nevelé­sére, akik méltón fogják kép­viselni a világhírű magyar kis­ipart. A szövetkezeti tagság politi­kai öntudatának emelkedését hűen bizonyítják a VI. béke­kölcsön-jegyzés eredményei. A szövetkezeti dolgozók döntő többsége eleget tett hazafias kötelességének és példamuta­tóan vette ki részét a kölcsön- jegyzésből. A termelési eredmények mel­lett tovább javult a szövetke­zeti tagság szociális ellátása, a társadalombiztosítás, szol­gáltatások és szociális igények kielégítése állandóan emelik a tagság anyagi jólétét. Ugyan­ilyen eredményekről beszélhe­tünk a dolgozók munka- és egészségvédelme terén is. A felsorolt eredmények el­érését lehetővé tette a szövet­kezeti vezetőknek a munká­hoz való jó hozzáállásán kí­vül a Megyei Pártbizottság, a Városi Pártbizottság és a Me­gyei Tanács IV. Ipari Osztálya részéről kapott sokoldalú támo­gatás. Természetesen a röviden fel­sorolt eredmények mellett még számtalan fogyatékosság, hiá­nyosság jellemző a megye szö­vetkezeti mozgalmára, me­lyeknek felszámolása a mozga­lom vezetőinek, a szövetkezeti pártszervezeteknek soronkö- vetkező feladata lesz. A legdöntőbb feladatok ^ egyike: a tervek folyama­tos, részleteiben való teljesí­tése. A III. negyedéves tervek nem teljesítése arra figyelmez­tet minden gazdasági vezetőt, hogy a munkaszervezés vona­lán, továbbá a termeléshez szükséges feltételek biztosítá­sáért hathatósabb intézkedése­ket kell tenni, mint az elmúlt években bármikor. Különösen vonatkozik ez a jövő évi ter­vek teljesítésére, mely tervek igen feszítettek, azonban jó munkaszervezéssel, a műszaki vezetés megszilárdításával, a szocialista munkaverseny, Sztahanov-mozgalom széles alapokra való helyezésével tel­jesíthetők. A szövetkezetek előtt álló legdöntőbb feladat, hogy egyre jobban fokozzák a lakosság felé történő termelést. A III. negyedévi tervek nem kielégí­tő teljesítése ugyanis arra ve­zethető vissza, hogy a szövet­kezetek egy része olyan ter- melvények előállítására töre­kedett, amit a nagyipar lénye­gesen kevesebb költség-ráfor­dítással tud előállítani. így a szövetkezet termelvényeit csak hosszú utánjárással sikerült el­helyezni. í gén jellemző hiányosság ^szövetkezeteinknél a mű­szaki színvonal alacsony volta, a műszaki vezetők nagy részé­nek gyenge munkája. Még mindig gyakran előfordul, hogy eg3>es szövetkezetek meg­rendelés, szerződéskötés nél­kül gyártanak különböző ter­mékeket, ami értékesítés híj- ján, teljesen feleslegesen köti le a szövetkezet forgóeszközét és egyben komoly pénzügyi nehézségeket idéz elő, azonban túlmenően a szövetkezetek je­lentős kamatbírságokat fizet­nek ki. Ezekből adódik azután az is, hogy a szövetkezetek önköltségcsökkentési mozgal­mának eredményei nem kielé- gítőek. A szövetkezeti ipar szakmai színvonala sem emelkedett ki­elégítően. Ennek oka egyrészt abban van, hogy a szövetkeze­tek vezetői a tagfelvételnél nem járnak el kellő körültekin­téssel. Jó képzettséggel ren­delkező kisiparosok beszerve­zése helyett, nem egy esetben, kétes szakképzettségű munka- vállalókkal növelik a szövetke­zeti tagság létszámát. Jellemző példa erre, hogy ez év I. ne­gyedévében felvett 111 tag kö­zül csak 26, a II. negyedévben pedig 133 tag közül 31, a III. negyedévben pedig 128 tag kö­zül 35 fő vo\t magánkisiparos, vagyis az arány 23—25 száza­lék között mozog. Etéren a jövőben gyökeres fordulatot kell elérnünk. A szövetkezeti vagyon megvédése terén szö­vetkezeteink az utóbbi időben értek ugyan el eredményeket, azonban ezek csak kezdeti si­kerek, továbbra is hathatósabb intézkedésekre van szükség, hogy ezen a téren teljes ren­det tudjunk teremteni. A politikai munka lényeges javulása ellenére általános hi- | baként kell megállapítani, hogy a gazdasági vezetés nem megfelelően támaszkodik erre a nagy segítségre, pedig ko­moly tapasztalataink vannak, ahol jó a gazdasági vezetés és a pártszervezet kapcsolata, ott jól megy a munka. Ezt bizo­nyítja a Tolnai Ruházati, Dombóvári Vasipari, Bonyhádi Ruházati, Bonyhádi Építőipari és még jónéhány szövetkeze­tünk példája. Tj^eladata tehát minden szö­-*• vetkezeti vezetőnek, hogy részben a pártszervezettel, vagy ahol pártszervezet nincs, ott a szövetkezetek társadalmi szervével, a szövetkezeti bizott­ságokkal építsenek ki jó kap­csolatot és teremtsenek olyan légkört, hogy a szövetkezetek előtt álló feladatokat követke­zetesen, maradéktalanul végre tudják hajtani. A felsoroltak végrehajtásá­hoz a KISZÖV vezetőségének, továbbá apparátusának az ed­diginél nagyobb segítséget kell adni, különösen nagy súlyt kell helyezni a szövetkezeti ve­zetők és dolgozók politikai és szakmai színvonalának emelé­sére, továbbá a szövetkezetek­ben a Párt Központi Vezető­ségének november 12-i határo­zata értelmében a műszaki színvonal emelésére, a tervek részleteiben való teljesítéséhez. Az elmondottak sikeres végrehajtása érdekében szoros és jó kapcsolat kiépítésére van szükség a párt- és a ta­nácsi szervekkel. Ha mindez meglesz, úgy nem kétséges, hogy a szövetkezeti mozgalom eredményesen fogja végrehajtani az 1956-os év ter­melési feladatait. Gyerő András KISZÖV elnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents