Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)
1955-12-25 / 302. szám
1955. DECEMBER 25. TOLNAI NAPLÓ 5 Tanulnak a 30 évesek Emlékezzünk A Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola kisdiákjai, — csakúgy, mint a többi iskolások, december 20-án megkapták a téli szünetet. Földesi Lajos az egyik tanár, mégis órára készült december 22-én déli 12 órakor. — Dehát hogyan — kíváncsiskodtam. Meglett emberek, nehéz fizikai munkát végző dolgozók, termelőszövetkezeti tagok tanulnak nagy igyekezettel. Csakúgy, mint a diákok, szorgalmasan jegyzetelnek, nagy érdeklődéssel várják a tanár szavait, izgulnak, hogy milyen osztályzatot kapnak feleleteikre, — adja meg a felvilágosítást Fodor János elvtárs a Lengyeli Mező- gazdasági Szakiskola igazgatója. De ne vesztegessük az időt, menjünk a „diákok'’ közé... — Növénytermesztési óra van. A tavaszi vetésű növények talaj előkészítési munkájáról van szó. A tanár magyaráz, s közben kikéri egyik, másik hallgató véleményét. — Zsiga elvtárs, maga hogyan készítené elő a talajt a tavaszi árpa alá? — tette fel a kérdést Földesi tanár. S ime a felelet: — Elsősorban a növény, azaz, hogy az elővetemény lekerülése után tárcsázom a talajt, s feltétlenül elvégzem a mélyszántást, mert ez az alapja a tavaszi árpa magas termésének. Koratavasszal, mikor a föld felszíne megszikkad, azonnal elvégzem a simítózást, hogy a télen összegyűlt csapadék el ne párologjon. — Utána aztán a talaj állapotától függően végzem a további munkát. Ha földem kigyomosodott, akkor kultivátorozom. És így tovább. — Szép felelet volt, — hangzott a tanár elismerése, s gördülékenyen folytatódott a növénytermesztési óra. A „diákok” sokszor aláhúzták, hogy legfontosabb a tavaszi vetésű növények alá ősszel elvégezni a mélyszántást. Ha az ember december végén, vagy január elején tudja csak elvégezni a mélyszántást, akkor is be kell fejezni, mert még mindig jobb, mint hogyha márciusban, vagy áprilisban végzi el a növény legfontosabb talaj előkészítő munkáját. A „diákok” nagyon figyelnek, látszott rajtuk, hogy komolyan veszik a tanulást, mert tudják, hogy tőlük sokat vár a közösség. Azt, hogy amit három hónap alatt tanultak, hasznosítsák. Az iskolán van több olyan elvtárs, mint Rupper Já- a dalmandi Szabadság Tsz növénytermesztési brigádvezetője, akinek a munkájától nagyrészt függ, hogy menynyit teremnek jövőre a földek. A tanulók között vannak sokan olyanok is, mint Ambrus Antal a cikói Alkotmány Tsz egyik tagja, aki a nyáron még egyénileg gazdálkodott a 12 hold földjén. — Azért küldte őket a tagság a Mezőgazda- sági Szakiskolára, hogy tanulják meg a nagyüzemi termelés alapvető követelményeit. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolában Fejér megyei, Somogy megyei, de legnagyobbrészt Tolna megyei termelőszövetkezeti vezetők, egyszerű tagok tanulnak, akik éppen az egyik legfontosabbat, a tavaszi vetésű növények termelésének feltételeit beszélik most meg. Az óra befejeződött. A csengő most is, mint már annyiszor az ebédhez szólította a „diákokat”, a diáksorból már kiöregedett, de különben még fiatal, 30 év körüli tanulókat. Elfogyasztják az ízletes ebédet, elszívnak egy cigarettát és sietnek vissza a tanterembe, hogy felkészüljenek a következő órára, amelyen az üzemszervezésről lesz szó. M. L.-né. Tapasztalatokkal gazdagodtak A jó idő minden percét kihasználják a bonyhádi traktorosok Tsmét egy év telt el. Újabb karácsony köszöntött a váró. -*■ sok, a községek, a falvak szorgos lakóira. A békés hang- gulat, az öröm érzete valamennyi ház ablakán betekint és mo solyt fakaszt a ráncosképű öreganyó és öregapő arcán. Nagyon szép ünnep a karácsony, amelynek egyaránt örül az emberiség apraja-nagyja. Boldogság ütött tanyát Lengyel Gyula otthonában is. Lengyeléknél már nincs apró gyermek, felnőttek és maholnap ki repülnek a családi fészekből. Karácsonyfa mégis van a hófehér térítővel ■ letakart asztalon. Alatta ajándékok. Felnőtt emberek, mégis gyermek módjára örülnek az ajándékoknak, örül az édesapa, az édesanya, hogy olyan anyagi körülmények között tudnak élni, hogy meglephetik minden széppel, jóval szeretteiket. Teljesen besötétedett már. A kályhából kikandikáló parázs halványan megvilágítja a szobában ülők arcát. Csend van. Vajon mire gondolnak ők? A z édesapa talán arra, hogy megtalálta a kölesdi Kossuth Termelőszövetkezetben azt az életet, amire vágyott. Igaz, sokat dolgozott az év folyamán, de megérte. A karácsonyi ajándékok, a nagykabátok, a szép és jó meleg ruhák mindmind a kapott részesedés kis hányadának eladásából kerültek. Eszébe jut az is, hogy épül az új piroscserepes ház ott a faluszélen. A ház árát, azt az 55 000 forintot a két kezük szór galmas munkájával gyűjtötték össze. Igaz, szép jövedelmet biztosított a háztáji gazdálkodás Is. Kis dolgok ezek talán, de Lengyel bácsi gondolatában hatalmassá nőnek. Elégedetten pillant vissza az ó év minden nap jának, valamennyi mozzanatára, amelyek összetevéséből békés, nyugodt életet tudott teremteni. Pillantása élete párja, az asszony mindig mosolygós arcán, kissé fáradt alakján pihent meg. Igen sokat segített az asszony, az anya, feleség. Együtt mosolygott vele a legparányibb örömön is, majd vigasztalta, kisimította a gondszőtte ráncokat a homlokán ha bánat gyötörte. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérleti Gaz daságában egyhetes állattenyész tési tanfolyamot tartottak, ahol összesen 13 állattenyésztésben dolgozó tsz tag és brigádvezető vett részt. Ezen a tanfolyamon a termelőszövetkezeti tagok leg inkább a mesterséges borjúneve lés helyes módszeréről tanultak majd meg nézték gyakorlatban is. Czapáry László gazdaságveze tő és Papp István állattenyésztő tartott előadásokat e kérdésről. Bár rövid ideig tartott a tanfo lyam, de a termelőszövetkezeti tagoknak mégis nagyon sokat adott. Láthatták a gyakorlatban is, hegy a mesterséges borjűne velés milyen eredményekre vezet. A tagok megfogadták, hogy hazaérve, a gazdaságban látottak és tapasztaltak alapján ok Is bevezetik a mesterséges borjú nevelést. PETRÖCZKI GYÖRGY, A FADDI UJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET ISMERT ÁLLATTENYÉSZTŐJE a következőket mondotta. — Ez év tavaszán mi is megpróbáltuk. hogy a borjúkat mes terségesen neveljük, mert tudtuk és tudjuk ma is, hogy az minden féle szempontból milyen előny nyel jár. Sajnos az első lépéseket sikertelenség követte. Most már látom, hogy hol is volt akkor a baj. Bennünk meg volt a jó szán dék és türelmesen bántunk a borjakkal, tanítottuk inni őket. Igen ám, de még a tej a borjú hoz került, majdnem lehűlt és mi ezt figyelmen kívül hagytuk. A borjak hasmenésesek lettek, kondícióba leromlottak és így kénytelenek voltunk visszatérni a természetes nevelésre. Megvan a lehetőségünk, hogy a borjútejet megmelegítsük és azt a kívánt 38—39 celzlus fokra felmelegítve adjuk a borjaknak. Ha ezt megcsináljuk pontosan úgy ahogy itt a gazdaságban láttam, akkor nem fogunk többé az előző hibába esni. ÁLLÓ IMRE, A DOMBÓVÁRI RÁKÓCZI TSZ KIVÁLÓ TEHENÉSZE arról beszélt, hogy — Mi is foglalkoztunk már a borjak mesterséges nevelésével, de sajnos a férőhely hiánya miatt abba kellett hagyni. Meg lehet oldani ezt a problémát is, de ehhez az kell, hogy valamennyi tagunk megértse a mesterséges borjúnevelés jelentőségét és hasznát. Törzstenyésztő tsz vagyunk. Nem közömbös hát, hogy a jól tejelő teheneink még több tejet adnak-e vagy sem. Mert a borjak mester séges nevelése tejtöbbletet jelent. Körülbelül számítva is egy borjú felneveléséhez legkevesebb ezer liter tej kell. Mi ezévben 17 bor jut neveltünk természetes neveléssel. Ha ezt a 17 borjut mes terségesen tartjuk, akkor az évi tejtermelési tervünket nemcsak 700, hanem legalább 5000 literrel túlteljesíthettük volna. Ez a túlteljesítés természetesen a tagság jövedelmét gyarapítaná, fin azon leszek, hogy e pár nap alatt tanultak és látottak alapján meg valósítsam a mesterséges borjúnevelés tervét, hangsúlyozni kívánom, hogy ehhez valamennyi tag segítő munkájára szükség van. A bonyhádi gépállomás ugyan teljesítette már éves tervét, és az őszi tervét is, de még van szántanivaló a termelőszövetkezetekben. A belépések folyamán felszaporodó földjeiken el kell végezni még az őszi mélyszántást. A traktorosok tudják azt, nekik kell elsősorban megteremteni a feltételt ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb terméseredményeket érjenek el. Ezért dolgoznak nappal, vagy éjjel, ahogyan az időt ki tudják használni. Tegnap éjszaka például 8 traktor szántott a termelőszövetkezetek földjein. A gépállomás legjobb traktorosai, Domány Péter, Fazekas János, Szabó Mihály, Galambos János most is rendszeresen teljesítik, sőt túl is teljesítik műszaknbrmá- jukat. A gépállomás vezetősége gondoskodik arról, hogy a trak torosok megfelelő körülmények között dolgozzanak ellátja őket melegítő italokkal is. A gépállomás traktorosai dolgoznak, amíg csak engedi az időjárás, hogy mindenütt el végezzék az őszi mélyszántást. Í gy tevődtek össze a napok és így múltak el sorban egymásután. 1955 karácsonyán az édesanya az elmúlt karácsonyok szegényes, gonddalteli estéit látta maga előtt. Nem tudná pontosan megmondani, de sok olyan karácsony volt, amelyet a maival nem lehet összehasonlítani. Akkor nem jutott, nem tellett ennyi kedves ajándékra. Emlékezik az édesapa, az édesanya és gondolatban mindig arra az egy pontra térnek vissza, hogy nagyon-nagyon sokáig tartson még ennek a karácsonyi napnak a nyugodt, békés hangulata. Az ő tervük, vágyuk az, hogy a még visszalévő éveket munkában és olyan családi körülmények között éljék le amelyet szeretet övez. Ezért dolgoztak egy életen át, ezért nevelték becsülettel gyermekeiket, hogy azok megszépítsék az életet. Nemcsak az édesapa, az édesanya, hanem az idősebbik fiú is erre gondolt, amikor karácsony estéjén aranykarikagyü- rűt húz választottja újjára. Fiatalok, boldogok, de eszükbe jut. gondolnak a szülőkre is, akinek nagyon sokat köszönhetnek. Erősödik a gyulaji Uj Barázda T er melőszövetkezet Csoportunk, a gyulaji Uj Ba rázda Termelőszövetkezet na gyott fejlődött az év második fe lében. Százhuszonhatról kettő száz fölé emelkedett a tagok szá ma és az érdeklődők most 'S nap, mint nap keresik fel a tsz irodáját, belátva, hogy a szebb és boldogabb jövőt csak a köLetünt a dimaföldvári kulákok csillaga zös gazdálkodás útján érhetjük el. Még mindig vannak azonban olyan emberek, akik hallgatnak a kulákra, a mende-mondára, de ezek az emberek sajátmaguk ellenségei. Gelencsér Sándor is elhagyta a csoportot, mert másra hallgatott, de egy év múlva megint csak visszatért és jó cső porttag lett belőle, munkáját szorgalmasan végzi. Volt olyan idő, amikor Dunaföldváron elég csigatempóban haladtak a begyűjtéssel, a munka megakadt. — Nagymennyiségű hátralékok akadályozták a begyűjtési terv teljesítését. Nem kellett hozzá nagy vizsgálódás, az ember rögtön megállapíthatta, hogy a tartozások tekintélyes része nem a dolgozó parasztoknál van. Az öt, hat, vagy tízholdas gazdák beadták terményeiket, viszont Dunaföldvár kulákjai mindent elkövettek ,hogy kijátsz- szák a begyűjtési szerveket, a törvényeket. Ha ez nem sikerült, nem rajtuk múlott. Az- ügyvéd úr Íme egy iskolapélda arra, hogyan lehet fehérre meszelni a feketét. Zlinszky Vidor ügyvéd már nem fiatalember, sokan talán fel sem mernék tételezni róla, hogy becsapja az államot. Látszatra minden legnagyobb rendben van nála, de csak látszatra. Körülbelül 17 hold földje van, ebből vala mivel több, mint 9 hold a szántó. Ezt a kilenc holdat azonban négyfelé osztva kiadta kishaszonbérletbe, de kishaszonbérlői suba alatt felesbe művelték. Széles János (Vak Bottyán-tér), Engyel — Mária (Vak Bottyán-tér), Fekete János (Alsóbölcske-utca) és Zlinszky saját fia voltak a kishaszonbérlők. Ezzel máris elérte Zlinszky a célját, mert területéről így jóval kevesebb lett a beadása. Arról, hogy ez a szépen kigondolt osztozkodás hogyan is jött létre, az akkori földnyil vántartó Lenkey beszélhetne, de sajnos, már nincsen Dunaföldváron. A földnyilvántartó kartotékjairól viszont újabb furcsaság került elő. A sok áthúzás és javítás arról, beszél, hogy pár évvel ezelőtt másként oszlott meg a 17 hold, művelési ágak szerint. Azóta egy darab rét elmocsa- rasodott, nádas lett — amiről nincsen beadás — és egy darab szántót befásítottak — omi szntén ,spórolást” jelent. Ezeknek az adatoknak, illetve változásoknak a valódiságáról még senki nem győződött — meg. Jó lenne pedig utánanézni, mert nincs kizárva, hogy itt sincs egészen rendben az ügyvéd úr szénája. — Annál is valószínűbb ez, mivel abban az időben szintén Lenkey volt a földnyilvántartó, aki nagyon jóban volt Zlinszkyvel. Kulákravassság A begyűjtési megbízottak egy igen érdekes jelenségre figyeltek fel. Czobor Ferenc 34 holdas kulák (Előszállását 14.) igen sok volt a hátraléka — csak tavalyról körülbelül 40 000 forint — sokszor kint voltak nála a begyűjtési hivataltól, de padlását, pincéjét, kamráját mindig üresen találták. A szigorú eljárások következtében azonban — mégis jobbnak látta Czobor Ferenc, ha végre megmozdul. Annak ellenére, hogy a házánál semmiféle termény nem volt, hatszor szállított be burgonyát és többször kukoricát, így kukoricából és burgonyából félig teljesítette a beadását, csak azt nem lehet tudni, hogy honnan? És ez nem egyedülálló jelenség. Általánosan tapasztalható, hogy a kulákok házatája üres, de tévedne az a jámbor és jóhiszemű ember, aki úgy gondolná, hogy egyáltalán nincsen semmijük ... Latics Horváth István kukoricáját például a testvérénél találták meg. Hiába, ilyen kor jó a rokonság, még a hajdani elfelejtett szegény rokonokat is elő lehet szedni az ilyen „apró szívességekhez” Ha meg ló nincs, a szamár is jó, ha rokon nincs, jó a feles is. A feles földről a terményt haza sem szállítják, hanem hiszik egyenesen a felesekhez de ez még mindig nem minden. A kulákfantázia kimeríthetetlen. Találtak már például bort elásva, különböző terményeket kukoricaszár — közé rejtve, befalazva, rőzse- csomó alatt és a lehető legkülönbözőbb helyeken. Ezért nem lehet a küláknál első pillanatra mást találni, mint kongó ürességet. A kulák gazdagsága a feleseinél, a roko- roknál és különböző rejtekhelyeken lapul. Megjavult a munka Dunaföldváron azonban — erős kézzel fogják a begyűjtést szabotáló kulákokat. A tanács és a begyűjtési szervek összefogásának eredményeként megjavult már a begyűjtés munkája. Míg korábban a tanácstagok és a begyűjtési dolgozók között is voltgk hátralékosak, ezt most felszámolták. Jórészt ennek köszönhető az, hogy a dolgozó parasztság jobban, nagyobb kedvvel teljesíti kötelességét és a tanácstagok is bátrabban agitálnak. Megváltozott a kulákokkal szemben alkalmazott módszer is. Mint a tanácstitkár elvtárs mondotta, eddig a kulákoknál — csak olyan „alibi látogatásokat” tettek: — Itt voltunk, nem láttunk semmit, ez nem rajtunk múlik. — Inkább saját megnyugtatásukra mentek ki az illetékesek, már eleve azzal a gondolattal, hogy úgysem érnek el eredményt. — Most azonban megváltozott a helyzet. Már hat küláknál a bonyolult felesrendszer és — rejtegetés ellenére eredményt értek el. Egymásután leplezik le a rejtegtő és csaló kulákokat. Most már nincsenek „alibi látogatások”, hanem következetes, szívós — munkával küzdenek azért, hogy a kulák is teljesítse kötelezettségét, hogy a kukorica, krumpli és egyéb termények ne rohadjanak a rejtekhelyeken, vagy ne spekulálhassanak velük. Vannak sokan Dunaföldváron, akik helyeslik, ha a kutaknak a füle mögé néznek. Ha a becsületes dolgozó paraszt teljesíti beadását, akkor a kulák is adja meg, ami az államé — mondogatják sokan. Csak az a baj, nem mindenki gondolkodik így. Pedig a ku- lákagitáció már idestova 10 éve ugyanaz — jó lesz velem jóba lenni, mert ha megváltozik a rendszer, még én is leszek valaki — de még mindig vannak olyanok, akik hisznek ezekben a zagyvaságok- ban. Lássák be végre a duna- földvári „hiszékenyek” is, hogy a kulák agitációja — mégha csendes beszélgetés formájában tálalja is — légből kapott alaptalan mesék és finoman vagy durvábban csomagolt rágalmak keveréke. — Ennek a tudatában segítsék a tanács és a begyűjtési szervek helyes törekvéseit és leplezzék le a kulákok káros tevékenységét, vagy ugyanolyan káros tétlenségét. Az új tagok között is vannak, akik szorgalmasan részt vesznek a csoport munkájában, mint ifjú Szegedi János is, aki középparaszt volt. A reábizott istállókat hibátlanul ellátta és megfogadta hogy munkáját ezentúl is odaadással fogja végezni. Igyekszünk, hogy megszilárdítsuk a munkafegyelmet, . ami ilyen nagy gazdaságban elenged hetetlen, mert ahol nincs fegyelem, ott nincs jövedelem sem. Pedig 1 500 hold földünk van. amiből meg kell termelni a beadást és a tagság megélhetéséhez szükséges terményeket. Eb bői az 1, 500 holdból 410 holdon zöldéi a kenyér- gabona az 1956-os évben. Ezen felül van jól jövedelmező halastavunk, ami csak két ember munkáját foglalja le az őrzéssel és etetéssel. Negyven kilenc fejőstehenünk is szép hasznot hajt. Naponta átlag 15 kiló vajjal ren dellcezünk, amit a szövetkezeti boltoknak adunk át 61 forintért kilóját, s így ez is körülbelül 27—28 000 forintot hoz a tagságnak ezévben. Mostani két könyvelőnk becsű letesen számontart mindent. Az eddigi hiányosságokat kiküszöbölték és derekasan dolgoznak. Ha minden csoporttag így szívén hordja a csoport vagyonának sorsát, akkor biztosan boldogulunk. Árki János levelező.
