Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-20 / 272. szám
4 NAPLÓ 1955. NOVEMBER 20. JrodaLom * Ifiüvéázet * X^udomány Ismerd meg megyénket Váralja i. \T áralja község legrégibb ’ történetéről kevés törté- nemileg hiteles anyag áll rendelkezésünkre, így a község történetének megírásakor nagyrészt a nép által megőrzött hagyományanyagra kell támaszkodni, mely szintén elég hiányos és szegény. Wosinszky Mór, Szekszárd egykori archeológusa, Tolna vármegye őstörténete című művében azt írja, hogy Tolna megyének ezen a Baranyával szomszédos területén, ahol Váralja is épült, már a neolitkorban is éltek Kis-Ázsiából a Mecseken át idevándorclt primitív emberek, akik a völgyekben, erdőségek szélein és a vízpartokon telepeket létesítettek és kiknek telepei, sírmezői még mindig feltárásra várnak. Őket azután a réz, bronz, vaskorban valamint a népvándorlás korában más népek követhették, hiszen ezek a népek települési helyeiket mindig azonos szempontok szerint választották meg Wosinszky megemlíti, sőt le is rajzolja a község határában emel kedő körülbelül 260 m magas „várfő’’ nevű kúpalakú hegyet, mely szerinte először valamelyik pogány, őskori nép megerősített áldozóhelyéül szolgálhatott. Rajzán — a még 1880 körül is jól kivehető — hajdani terraszosan képzett védősáncárok nyomai is láthatók. A tetején a lősztalajban a Tamási és Tevel melletti hasonló alakú hegyen látható barlangszerű mélyedések is ott vannak, melyek eredetét megmagyarázni Wosinszky sem tudta. Oldalain népvándorláskorabeli tárgyakat fegyvereket, edénytöredékeket találtak. "y/" áralja a honfoglalás idejétől a Szák nemzetség szállásbirtoka. A község eredeti települési helye a mai Kövesd- nek nevezett határrész. A tatárjárás jelentősebb változásokat nem okozhatott a lakosság életében, legalábbis erről semmi hagyomány nem maradt fenn. Történetének legszomorúbb, leg több nyomot hagyó korszaka a török hódoltság kora. A község már a mohácsi vész előtti időktől a pécsi püspökség birtoka és lakói az 1540-es évekig katolikusok. A protestáns vallás — minden valószínűség szerint — Pécs második elfoglalása és Várallyai Szaniszló pécsi püspök Pozsonyba menekülése után 1543-tól kezd terjedni, török támogatással. A hagyomány szerint a török időkben változik meg a község települési helye is. Ugyanis a „Várfő” tetején élő török basa csak azzal a feltétellel Ígér a lakosság számára, az átvonuló rabló török csapatok ellen védelmet, ha a vár aljában telepszenek le. Innen a község neve. A másfél évszázadon át tar- tó török uralom alatt a lakosság szinte teljesen elpusz^ tűit. S ekkor történhetik a sárközi községekből való újra telepítése, mert 1720-ban a teljesen újonnan települt négy község közt emlegetik. 1768-ban Tolna és Baranya megyéket látogatva, II. József császár is megfordult Váralján. 1790-ig Váralja lakossága tisztán magyar nemzetiségű. Az első német családot — mint a református eklézsia, molnárát — Máj ősről telepíti be, 1790- ben Szetsei református lelkész. Utána lassan Varsádról, Bony- hádról, Felsőnánáról és Gyönk környékéről szivárognak be a többi német telepesek. Kezdetben gyakoriak az összeütközések a többnyire iparos német telepesek, az ország különböző vidékeiről, idekerült bányászok és a földműveléssel, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkozó magyar lakosság között. A magyarok a pécsi püspökség jobbágyai. A szolgáltatásaik behajtására a püspökség itt ispánokat, tiszttartókat alkalmaz. Az 1848-as forradalom eredményeképpen Váralja magyar népe is felszabadul a jobbágysorból, Duzsi István váraljai bíró feljegyzéseiben és egy 1848 tavaszán írt versében kitörő örömmel köszönti március 15-ét és magasztalja hazánk nagy fiát, Kossuth Lajost. 1 848. tavaszán itt is megalakul a nemzetőrség, 1848 októberében pedig a váralj aiak is résztvesznek Perczel Mór veztésével az ozorai ütközetben. „Az asszonyok sírva- ríva búcsúzkodnak a harcba vonulóktól, de van öröm és vi- gaság, mikor győztesen hazatérnek” — írja Duzsi. Az elnyomatás idejében nemszűnő reménykedéssel várják vissza Kossuthot és a szabadság újra felvirradását. Duzsi István feljegyzéseiben igen gyakran megemlékezik Kossuth külföldi tevékenységéről. Feljegyzi azt is, hogy Kossuth Turinban az írásáért kapott pénzen házat, kertet vásárol. (Folytatjuk.) ÚTTÖRŐKNEK Óriás Perkó V. Folytatás Törpe ország, — kicsiny népe, Szorgalmas volt és fejébe, Annyi tudományt szedett, Amennyit csak sok munkával, Erővel és kitartással, S máskép nem lehet. Ezek között, Óriás Ferkó, Nem boldogult, — amint hitte, És nem az, hogy sokra vitte, De még azt is elvesztette, Ami volt az ősi kincse. Törpe lett a nagy barátunk, Olyan pici, — hogy nem látunk, Ilyen csöppet, — hét határba, Törpe népek országába. S hogy így történt, — nem mese, Biztos igaz, — mert ugye, Üres fejjel, Széles mellel, Nem boldogul, — senki se! üiizáizóias a „Szép voll...“ vitához A „Szerelem dalban, versben című műsor körül folyó vita egyre szélesebb hullámokat vet, s ez azt bizonyítja, hogy a Kultúrház művészeti együttesének munkája iránt komoly érdeklődés tapasztalható. Hozzászólásomban nem akarom elmondani, mennyiben igen, és mennyiben nem ér tek egyet akár Buni Géza, akár Petz Ilona, vagy bármely hozzászóló véleményével, inkább elmondom az én véleményemet. A rendezőket a műsor összeállításánál az az elv vezette, hogy felhasználva az esztrád hagyományait, színes, változatos, gyorsan pergő műsort adjanak, amely egyéb szándékai mellett elsősorban a szórakoztatás eszközeivel hasson a közönségre, könnyedsége mellett mégis művészi értékű legyen. Ebből fakadtak a műsor erényei és hibái is. Szándékosan tértek el a rendezők a „konferanszié“ alkalmazásától, aki mielőtt bejelentene egy műsorszámot, néhány sületlenségről igyekszik elhitetni, hogy szellemesség és a nevettetés olcsó eszközeivel igyekszik könnyed hangulatot teremteni. Ehelyett került a műsorba az összekötő szöveg, amelynek színvonalát elbírálni — tekintettel arra, hogy én írtam — nem én vagyok a hivatott. Az összeállítás erényei és pozitív oldalai mellett hibák is akadtak.. Véleményem szerint a műsor nem volt egységes, helyenkint szinte alkalom- szerűvé vált, törés következett be az egészen könnyed és a komoly számok között. Összevetve 'az összeállítás és rendezés munkáját: jó volt; erőteljes lépést tett az újtípusú esztrád kialakítása felé — legalábbis Szúkíbíár- don. Ahhoz, hogy a műsort teljes egészében lehessen bírálni, részletesen kell foglalkozni a szereplők egyéni teljesítményeivel. A zenekar játékán néhány helyen meglátszott a rövid felkészülési idő — mindössze négy próba állt rendelkezésre. Néhány esetben a túlkönnyű letétek nem engedték csillogni az illető zeneszám minden szépségét, s ez ebben az esetben a zenekar teljesítményét is szürkítette. Kitűnő volt azonban, ahogyan a zenekar alkalmazkodott az énekesek hangterjedelméhez és hangerejéhez. Az énekesek közül a legkiemelkedőbb teljesítményt Lég- rádi Ilona nyújtotta. Az előadás viszonylatában hibátlanul oldotta feladatát. Krizák István személyében nagyobb feladatok megoldására is alkalmas, jóhangú énekest ismerhettünk meg, ki ha néhány mozgásbeli hibáján javít, az operett estek és operettek egyik legerősebb szereplőjévé válhat. Szentgyörgyi Kálmán kiváló alakításával a legjobbak közé tartozott és nem kis része volt az est sikerében. A „Zsóka búcsúzója“ megmutatta, hogy melyik az igazi területe Szentgyörgyinek. Papp Lászlóné rutinos, magát minden helyzetben feltaláló fellépésével, jó játékával feledtetni tudta gyenge hangerejét. Fokozott mértékben vonatkozik ez Latyák Károlynéra, ki Szentgyörgyi Kálmánnal együtt az előadás egyik leg- ünnepeltebb szereplője volt — s méltán volt az. Mayer Rezső, aki máskülönben kiváló komikus, sok esetben nem tudott mértéket tartani a humorban és a belső átélés helyett olcsóbb, felszínes eszközökkel igyekezett közönségsikert aratni. Kiváló képessége, amely szereplése folytán nem egyszer megmutatkozott, képessé teszi a pillanatnyi siker helyett maradandó eredmény elérésére. Nehéz bírálatot mondani Aszalai János és Lados Antal szerepléséről. Aszalai Jánosnak sokszor az egészen könnyű dalok is megoldhatatlan feladatot jelentettek kis hangterjedelme miatt, bár igen sok gyakorlással kétségtelenül jobbat tud nyújtani, mint ezen az esten. Lados Antal hangján erősen érződik az iskolázottság, a rendszeres gyakorlás hiánya. két dalát a kísérő népi zenészek rossz játéka teljesen lerontotta . Négy vers hangzott el a műsorban, négy nagyon jól kiválasztott vers. Valamennyi szavalat jónak, a vers hangulatának megfelelőnek mondható, a sokat vitatott Szabados Endréé is. Véleményem szerint éppen az lett volna a helytelen, ha Szabados a „Milyen volt...“ lírai hangulatát esetleg érceshangú előadásmóddal rombolja le. Az est sikere hatalmas lendületet adott az együttes munkájának. Azonban el kell mondani, hogy a közönség körében az a helytelen vélemény alakult ki, mintha ez az együttes csupán esztrádműsorok be-f mutatását tartaná feladatának. Korántsem, hiszen november 7-én ugyanennek az együttesnek egy másik csoportja Lav- renyev: Leszámolás című négy felvonásos színművét mutatta be, a szimfónikus zenekar egy decemberi hangversenyre készül és még ebben az évben bemutatásra kerül Moliere: A fösvény című színműve. Változatos és túlzás nélkül mondható, hogy igényes tervek megvalósításán dolgozik az együttes. A „Szerelem dalban, versben“ csak az első lépés, a könnyebb lépés és hozzátehetjük, a kevésbé igényes lépés volt azon az úton, amelyen az együttes elindult. Letenyei György Miszlai István: Vörösmarty sze&ráiaak siaggkoszorúzása Budapest, 1955. november 18. Itt állunk most szobrod előtt a kései kornak gyermekei. A november hóval elegyíti esőjét Ámde szívünkről égig szikrázó tüzeket bont érczengésű szavad, költőnk, hosszú század után is. Csapdoshat a csípős szél, rendületlenül álljuk. Eljött látod, az ünnep e népre. Szürke napoknak dús ötvözetéből rakjuk az évek fény-csúcsait már, mind magasabbra, ahogy tanítottad: híven a hazához! Szaiff József: Á visszanézőkmek Tegnapváró vak, gonosz bolondok, mit vártok ti? —■ csak holnap jöhet. Ki nem ássa többé az idő, mit undorodva egyszer eltemet. Hogy villámok űzik el a Napot? — ezt remélni hiú balgaság. Bármint fáj a napfény és az élet: nem lesznek már elmúlt éjszakák. Felkelt a Nap, fent ragyog az égen, s útján többé vissza nem mehet. Tegnapváró, vak gonosz bolondok, mit vártok ti? — csak holnap jöhet! Borbély Tibor: SZERELEM Mellettem ültél. Karod nyakam köré fonódott, És úgy figyeltél, Mint messzi partot kóbor tengerészek, Vagy mint hálójukba tévedt, Balga legyecskét a pókok, Kit hálójuk kötöz S bár éltük arra ösztönöz, Hogy meneküljenek, Már késő, — nem lehet: Pedig könnyű a háló, mit sző a pók. Engem fogva tart Szemsugarakból szőtt csuda-háló. Láthatatlan, mint a messzi part. Örök rabőrző, el se bocsájtó. Máté Imre: Tűzmadár és korommadár Tűzmadár és korommadár, kiégett fekete határ, és lángszívű vérpiros ég. Vörös tollak és feketék. A tűzmadár fönn keringett, valakinek messze intett, két szeme, két piros szirom, s várt rá egy fehér liliom. Korommadár észrevétlen, megjött gyászfénnyel szemében, s hollóként felsírt: kár, de kár, és mégis jött a tűzmadár. Tűzmadár jött, lobbant szárnya, kigyult minden a határba, s kietlen puszta hantokon, elpihen némán a korom. Gastolditól—Rachmanin&vig Jól sikerült hangverseny Bonyhádon A Tolnai Napló egyik tavalyi számában „A zenei élet szárnypróbálgatásai Bonyhádon” címmel cikket közölt. A tudósítás a fiatal zeneiskola hangversenyéről számolt be. Az elmúlt év alatt a zeneiskola tanárai és növendékei fáradhatatlanul dolgoztak a zeneszeretők táborának megnövelésén. A dolgozók egy részének és Bonyhád zeneértő lakosságának megértő támogatásával és bíztatásával nemrégiben a zeneiskola, a járási kultúrház énekkarával vállvetve újabb hangversennyel lépett a közönség elé, A bonyhádiak jó színházlátogatók. Majd minden héten zsúfolásig megtöltik a járási kultúrház nagytermét, hogy elgyönyörködjenek a Pécsi Nemzeti Színház, a Faluszínház, vagy akár a helybeli „Vörösmarty színjátszó csoport” játékában. Csupán a hangversenyek látogatásával volt eddig baj. Neves pesti művészek nem egyszer játszottak gyér közönség előtt a bonyhádi dobogón. Reméljük, hogy a zene Bonyhádon élő lelkes katonái munkájának és nem a véletlennek tulajdonítható, hogy a szombatesti hangverseny végre telt házra talált. A hangversenyt a zeneiskola zenekara kezdte meg Jorelli. Preludio-jával. Ezután eoy-egy Bach és Handel szám következett. Ezekben a zeneiskola összes vonós növendékei szerepellek. A nagy vonós zeneiparokra emlékeztető szép, telt és meglepően tiszta hangzást értek el. Ezután -az énekkar lépett a dobogóra Lukács Károly karnagy vezetésével. Gastoldi és Hassler egy-egy művét énekelték. A polifoni- kus zene minden szépségét érzékeltette a hallgatósággal a rövid idő alatt oly szép eredményeket elért együttes. A műsor első felének végén az énekkar és a zenekar közösen adta elő Verdi Trubadúr-jóból a népszerű „Cigány, kórust’. A hallgatóság lelkesen követelte a zenemű megismétlését. Szünet után Beethoven és Rachmaninov műveiből kamarazenei rész következett, majd egyre inkább mai szerzők müvei kerültek műsorra. Nagy sikere volt az énekkarnak Bárdos „Tréfás házasító”-fával, valamint a zenekarnak a „Három orosz népdal” című művel. A hangverseny befejező száma Verdi „Nabucco” című operájából a Rabok Kórusa volt, a zenekar és énekkar együttes előadásában. Ezt a fenséges hangzású, elfojtott szenvedélyekkel teli zeneművet szintén meg kellett ismételni. Jó volt érezni a hangverseny elején kialakult bensőséges kapcsolatot a hallgatóság és az előadók között. Ez feltétlenül egyik oka volt a jó előadásnak. Bonyhád zeneértői szerint mind a járási kultúrház énekkara, mind pedig a zeneiskola énekkara nagymértékben fejlődött a tavalyi „szárnypróbálgatás” óta és ez a tény remélhetőleg biztosítékot nyújt majd arra, hogy a szárnypróbálgatás után egyenes, biztos út következzék a zeneművészet szép magaslatai felé. MAJOR MÁTYÁS.
