Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-02 / 257. szám
2 NAPLÓ 1955. NOVEMBER 2. Szovjet Javaslatok az európai és a kelet-nyugati kapcsolatok biztonság kérdéséről L. F. Iljicscv, a genfi értekezleten részt vevő szovjet küldöttség szóvivője sajtóértekezleten számolt be a külügyminiszterek negyedik üléséről, amelyen Dulles, az Amerikai Egyesült Államok küldöttségének vezetője elnökölt. Az ülés 15 órakor kezdődött és 20 órakor ért végét. — Véleményünk szerint az ülést ezúttal is tárgyilagos légkör jellemezte — mondotta Ujicsov. — Az előző ülésen hozott határozat értelmében a külügyminiszterek hozzákezdtek a napirend harmadik pontjának, a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése kérdésének megtárgyalásához, majd visszatértek az első napirendi ponthoz, az európai biztonság és Nénjet- ország kérdéséhez. Mind a négy miniszter hozzászólt mindkét napirendi ponthoz. A harmadik napirendi ponttal kapcsolatban Dulles, Pinay és MacmíUan kifejtette véleményét, majd a három nyugati külügyminiszter közös emlékiratot nyújtott be a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztéséről. A szovjet küldöttség nevében Moioíov kü:- ügyminiszter ezután ugyancsak konkrét javaslatot terjesztett elő ebben a kérdésben. A külügyminiszterek abban állapodtak meg, hogy szakértők fogják tánulmányozni mind a nyugati külügyminiszterek, mind a szovjet küldöttség javaslatát és november 10-én jelentést terjesztenek az értekezlet elé. A Szovjetunió részéről Vinogradov párizsi nagykövetet jelölték a szakértői bizottságba. Moioíov külügyminiszter ezután javasolta, hogy a német kérdés további megtárgyalásához hívják meg a két német állam képviseletében Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét és Konrad Adenauert, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját. A három nyugati külügyminiszter elutasította a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek meghívására tett szovjet javaslatot. A szovjet küldöttség vezetője kijelentette, hogy véleménye szerint az elutasítás nem válik a német kérdés megtárgyalásának és megoldásának javára. Ezután Moioíov szovjet külügyminiszter új javaslatot tett az európai biztonság kérdésére vonatkozólag. A szovjet küldöttség nevében Molotov külügyminiszter az európai biztonsággal kapcsolatban felvetett egy további kérdést. Hangsúlyozta, hogy a négy kormányfő genfi értekezletén több megjegyzés hangzott el és különösen Eden angol miniszterelnök részéről merült fel konkrét formában az a szempont, hogy a Kelet és a Nyugat között ellenőrzési övezeteket hozzanak létre. A szovjet küldöttség a kormányfők irányelveinek szellemében javasolta, hogy hozzanak létre a Kelet és a Nyugat között övezeteket, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a velük szomszédos államok területén húzódnának. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezte ki, hogy e javaslat elfogadása hozzájárul majd az európai biztonság megszilárdításához és más fontos nemzetközi kérdések megoldásához. Macmillan angol külügyminiszter kijelentette, hogy a szovjet javaslat rendkívül érdekes és nag.yfontosságú gondolatot tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy a nyugati külügyminiszterek nagy figyelemmel fogják tanulmányozni a szovjet javaslatot. Kijelentette: már az első látásra is úgy véli, hogy a szovjet javaslat nagy lépést jelent előre. Kifejtette a továbbiakban, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei szeretnék hallani a Szovjetunió véleményét a német kérdésre vonatkozó lag. Molotov szovjet külügyminiszter megköszönte Macmillan elismerő szavait a szovjet javaslatról és közölte, hogy amint a külügyminiszterek genfi értekezlete dönt a biztonságra vonatkozó szovjet javaslatról, ismerteti majd a Szovjetunió kormányának véleményét a német kérdésre és annak megoldására vonatkozólag. A genfi külügyminiszteri értekezlet legközelebbi ülését a megfelelő megállapodás értelmében november 2-án tartják. Az ülésen ismét az első napirendi pontról, az európai biztonság és Németország kérdéséről tanácskoznak. A Sowjet küldöttség jcsvaslcstca a kelet-nyugat! kapcsolatok fejlesztésénél A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Eri- tannia és Franciaország kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésére vonatkozó irányelvükben kijelentették, hogy tanulmányozni kell „azokat az intézkedéseket, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek a) a népek közötti szabad érintkezés és békés kereskedelmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósításúi eredményezhetnék“. A négy hatalom külügyminiszterei ennek megfelelően attól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék az államok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: 1. Rendszabályokat kell foganatosítani a nemzetközi kereskedelem fejlődésének előmozdítására, értve ez alait a Kelet és Nyugat közötti nemzetközi kereskedelmei jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását, továbbá a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását a kereskedelem és a hajózás kérdéseivel kapcsolatban. 2. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést megtesz, hogy elősegítse valamennyi ország kereskedelmi hajóinak akadálytalan áthaladását a nemzetközi jelentőségű tengerszorosokon és csatorna - kon, valamint a néhány állammal való tengeri összeköttetést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását. 3. intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok ki- ;zélesítésére, nevezetesen az atomerő békés felhasználása terén (a technikában, a mezőgazdaságban, a gyógyászatban stb.) az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek értekezleteinek összehívása útján. A négy hatalom képviselői megfelelő lépéseket tesznek majd azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyek a tudomány és a technika terén folytatott nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Kívánatos, hogy az ezzel kapcsolatos legközelebbi intézkedésként 1956-ban hívjanak össze nemzetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászat terén történő felhasználása kérdésében. 4. A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintézmények (Nemzetközi Menekültügyi Szervezet [IRO], UNESCO, Egészségügyi Világ- szervezet [WHO], szállítási és közlekedési szervezet stb.) munkájában valamennyi ország részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. 5. Ezután a következő további intézkedéseket kell tenni, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek elősegíthetik a Kelet j ás Nyugat közötti kapcsolatok megszilárdítását az ipar, mezőgazdaság, kulturális együttműködés és utazások terén: a) kölcsönösen küldöttségeket kell cserélni: az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem képviselőinek kölcsönösen utazásokat kell tenniük egymás országaiban tapasztalat- csere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az iilető országok e téren elért eredményeivel; b) ki kell bővíteni az országok közötti kulturális kapcsolatokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és kibővüljön a kulturális értékek cseréje. Ennek érdekében kívánatos, hogy az illető országok kulturális együttműködési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtótermékek (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) cseréjét a tudományos kutatóintézetek, könyvtárak, tudományos és kulturális egyesületek, társadalmi szervezetek és magán- személyek között; d) intézkedéseket keli tenni a nemzetközi utazások, valamint az államok közötti sport- kapcsolatok szélesebbkörű ki- fejlesztésére; e) rendszabályokat keil foganatosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok kibővítését megnehezítő mesterséges akadályok kiküszöbölésére. V.M. Molotov a két német állom képviselőinek meghívásáról Molotov elvtárs nyilatkozatában kiemelte: A szovjet küldöttség szükségesnek véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegyenek a német kérdés megvitatásában. Ez annál is fontosabb, mivel egyedül a Szovjetuniónak van közvetlen kapcsolata mind a Német Demokratikus Köztársasággal, mind pedig a Német Szövetségi Köztársasággal. Ami Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat illeti, ezeknek az országoknak csak a két német állam egyikével van közvetlen kapcsolata, tehát meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy teljes képet alkossanak maguknak mindkét német állam álláspontjáról. Volt idő, amikor a négy nagyhatalom a németek részvétele nélkül hozott Németországot érintő határozatokat. Ez érthető volt a háború utáni első esztendőben. Most azonban, hogy két szuverén német állam jött létre Németország területén, ez egészen más dolog. Ilyen körülmények között abnormális lenne határozatokat hozni a német kérdésről ’-épviselőiknek részvétele nélkül. Ha el akarunk jutni a német kérdés megoldásához, akkor elő kell segítenünk a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledését. Szeretném remélni, hogy a szovjet kormánynak ez a nézete megfelelő támogatásra ta- 1 Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterei részéről. Mi nem látunk semmi olyan okot fennforogni, amely megakadályozhatná a német nép képviselőit, hogy részt vegyenek értekezletünkön a német kérdés megvitatásában. Itt kifejezésre juttathatnák nézeteiket csakúgy, mint állásfoglalásukat azokkal a jaMolotov elvtárs bevezetőben hangsúlyozta: A Szovjetunió kormányának az a meggyőződése, hogy a katonai csoportosulások fenntartása helyeit ez az út, az európai államok együttes erőfeszítésének útja, képes biztosítani a szilárd garanciákat az európai népek békés fejlődésére. vasiatokkal és tervekkel kapcsolatban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tárgyalása során a német probléma mégolyát és a német egység helyreállításának kérdését illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban javasolja, hogy értekezletünk nevében küldjünk meghívót Otto Grote- wohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszter- elnökének, és Konrad Ade- nauernak, a 'Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának, hogy utazzanak Genfbe személyesen, vagy küldjék el képviselőiket a német. kérdés megvitatásában való részvétel céljából. Bár ebben a vonatkozásban j'még nem jutottunk el a szükséges megegyezéshez, a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy még nem merültek ki a lehetőségek arra, hogy értekezletünkön pozitív • Ted- ményekre jussunk az európai biztonság kérdésében. A szovjet küldöttség javasolja, hogy vitassuk meg az európai biztonsági szerződés Molotov esz európai biztonság kérdéséről megkötésének lehetőségét elő szőr az érdekelt államok szűkebb körének részvételével. Ismeretes, hogy a négy hatalom kormányfői által adott irányelvek utasítottak, vizsgáljunk meg különféle javaslatokat, amelyek az európai biztonság elérésére irányulnak, beleértve mind az Európára, mind az „Európa egy részére” vonatkozó biztonsági szerződést. A szovjet kormány e kérdési felvetve, figyelembeveszi azo kát a konstruktív javaslatokat, amelyek a négy kormány fő genfi értekezletén hangzottak el, közöttük Eden urnák, Nagy-Britannia minist, terelnökének javaslatait. Figyelembe vesszük a három hatalomnak a jelenlegi értekezleten előterjesztett javaslatait is. Ami az ilyen európai biztonsági szerződésben részt vevő államok körét illeti, javasoljuk, hogy a szerződés résztvevője a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy- Britannia — legyen, valamint mind a Nyugateurópai Unió, mind a varsói szerződés összes többi résztvevője, köztük a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. A szovjet kormány egyetért azzal is, hogy a szerződésben részt vehesenek más olyan európai államok is, amelyek csatlakozni óhajtanak hozzá, például Jugoszlávia, Dánia. A szovjet kormány, amikor ezt a javaslatot előterjeszti, magától értetődően abból indul ki, hogy később a fennálló szerződések és egyezmények (észak-atlanti tömb, Nyugateurópai Unió, varsói szerződés) érvényüket vesztik és az ezek alapján létesült katona1 csoportosulások felosztanak. Az európai biztonság kérdésének megvitatása során a Szovjetunió nemcsak saját biztonságának és nemcsak a jelen értekezleten képviselt államok biztonságának kérdését veti fel. A Szovjetunió, miközben joggal gondot fordít saját biztonságának biztosítására, ezt a kérdést azoknak az európai államoknak biztonságával összefüggésben szemléli, amelyek különösen erősen szenvedtek a német agressziótól. Ezek az országok természetesen nyugtalankodnak saját biztonságuk miatt azokkal a tervekkel kapcsolatban, amelyeknek alapján fel akarják támasztani a német militariz- must és katonai csoportosulásokat létesítenek Nyugat-Né- metország és később az egyesített Németország részvételével. Az európai biztonság kérdését vizsgálva, óhatatlanul gon dőlnünk keü olyan államok biztonságára is, mint Lengyel ország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Görögország és más európai államok, amelyeknek népei annyit szenvedtek a hitleri betörés következtében. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a „Különleges garanciák Németország újraegyesítésével kapcsolatban” című szerződéstervezet semmit sem mond arról, vajon gondoskodik-e ez a szerződés például a Németországgal határos államok biztonságáról. Ezt a kérdést pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a? európai biztonságról beszélünk. Kívánatos lenne, hogy ebben a kérdésben megkapjuk a szükséges felvilágosításokat. Az elmondottaknak megfelelően a szovjet küldöttség az értekezlet elé terjeszti az európai biztonsági szerződés tervezetét, amely a következőképpen hangzik: Az európai biztonsági szerződés tervezete kormánya a béke megerősítésére irányuló törekvéstől áthatva és elismerve, hogy minden módon elő kell segíteni a nemzetközi felszültség csökkenését és az államok közötti bizalom megteremtését, az Egyesült Nemzetek Szervezetének békeszerető céljait és elveit követve, megállapodott ezer. szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy vállalják a következő kötelezettségeket: 1. CIKKELY A szerződő felek kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőt és az egymás közötti kapcsolatokban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől és az esetleg közöttük felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg. 2. CIKKELY Ha a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás éri valamilyen állam vagy államcsoport részéről, a szerződés többi tagállamai haladéktalanul minden olyan segítséget, még katonai segítséget is megadnak az ilyen támadásnak áldozatul esett államnak vagy államoknak, amelyet a nemzetköz: béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása céljából szükségesnek ismernek el. 3. CIKKELY A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy semmilyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy közvetett segítségei európai támadó államnak. 4. CIKKELY A szerződés tagállamai minden esetben tanácskozni fognak egymással, ha bármelyik tagállam véleménye szerint a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás fenyegeti, hogy az ilyen veszély elhárítása céljából hatékony intézkedéseket tehessenek. Haladéktalanul megtartják a szükséges tanácskozást minden esetben, amikor a szerződés valamelyik tagállama ellen elkövetett támadás esetén a béke helyreállítása céljából összehangolt intézkedések foganatosítására van szükség. 5. CIKKELY A szerződő államok kölcsönös megegyezés alapján külön szervet (vagy szerveket) alakítanak a fentemlített tanácskozások megtartása, valamint a biztonság biztosítását szolgáló olyan más intézkedések foganatosítása céljából, amelyekre az államoknak a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban szükségük lehet. 6. CIKKELY A szerződés tagállamai megállapodnak, hogy a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeiket. 7. CIKKELY A jelen szerződésben az államok által vállalt kötelezettségek nem csorbíthatják a szerződés tagállamainak az egyéni és kollektív önvéde(Folytatása a 3. oldalon.)
