Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-12 / 265. szám

1955. NOVEMBER 12. NAPLÓ S Számszerűleg is erősödött a pártszervezet a cikói Alkotmány TSZ-ben A cikói Alkotmány Termelő- szövetkezetben a tavaszon ala­kult meg a pártszervezet. Ak­kor még csak három párttag volt a termelőszövetkezetben. A HÁROM KOMMUNISTA azt tekintette legfőbb feladatá­nak, hogy a termelőszövetkezet pártszervezetét új tagokkal és tagjelöltekkel megerősítse. Ezért a párttagok: Fazekas Fe­renc párttitkár, Tóth István és Köllö István beszélgettek azok­kal, akik a közös munkában, a közös vagyon megbecsülésében és növelésében élenjárnak. Dcbszai Jánossal beszéltek elő­ször. Ö a termelőszövetkezet egyik legjobb fogatosa. Régeb­ben ipari munkás volt, s a kö­zösségi magatartás vérévé vált. A tsz-ben is kíméletlenül har­col minden megnyilvánulás el­len. amely a közös érdeket ve- szélvezteti. Magatartásáért az emberek becsülik. Soha nem helyezte saját érdekét a köz­érdek elé. Amikor például a le­szedett kukoricát behordták, előbb a közöst szállította s utoljára hagyta a magáét. Vele beszéltek tehát először a tsz kommunistái, s Dobszai elv­társ felvételét kérte a pártba. Fel is vették, mégpedig nem tagjelöltnek, hanem azonnal párttagnak. Ugyanígy beszélgettek a töb­bi becsületesen dolgozó tsz-tag- gal is. A két fiatal Barabás testvért, akik közül az idősebb mint traktoros, a fiatalabb mint fogatos végzett odaadó, jó munkát, szintén felvették tag­nak, illetve tagjelöltnek. ÍGY növekedett szám szerint a termelőszövet­kezet pártszervezete, amelynek ma már 7 tagja van. Meg van az alapja a további számszerű fejlődésnek is. A tsz-nek van még több olyan tagja, aki jó munkájával, példamutatásával, segíti a pártszervezet munká­ját. A párttagok, különösen Fa­zekas elvtárs, igen sokat fog­lalkoznak velük. Azt azonban még nem érte el a tsz pártszervezete, hogy fel­adatainak végrehajtásában teljes egészében fel tudja hasz­nálni azt az erőt, ami a pártta­gokban és a pártpolitikát tá­mogató pártonkívüliekben rej­lik. A termelőszövetkezetben ugyanis IGEN SOK PROBLÉMA VAN még a közös munka elsőbbsége körül. A tsz tagjai közül töb­ben túlságosan sok időt fordí­tottak a háztáji munkára. A kukoricának a góréba, vagy a padlásra való felhordása miatt például sokan egy egész napot hiányoztak a közös munkából. Sok időt elvettek a közös mun­kából a háztáji kukorica töré­sével is. Gurzó Péterék csak­nem egy hétig törték saját ku­koricájukat. Az ilyen dolgok egyáltalán nem tetszettek a tsz kommunistáinak és szóltak is ellene. A pártonkívüliek kö­zül is többen tiltakoztak a kö­zös munka bármilyen formá­ban megnyilvánuló hátráltatá­sa ellen. Ez azt bizonyítja, hogy a pártonkívüli tsz-tagok kö­zül is egyre többen segítik a párt politikájának érvényesülé­sét. A pártszervezet MÉG EREDMÉNYESEBB MUNKÁT tud kifejteni, ha az olyan pár- tonkívüheket, akik harcolnak a közös érdek háttérbeszorítása ellen, mint a brigádvezető, Ba­rabás elvtárs, a párttagok köré tömöríti, s feladatokkal bízza meg a termelőszövetkezet mun­kájának fellendítése érdekében Az ilyen feladatok, amelyek kétségkívül pártfeladatok, elő­segítik a pártonkívüli dolgozók fejlődését, közelebb hozzák eket a párthoz: elősegítik a pártszervezet további erősödé­sét s a termelőszövetkezet fej­lődését. Mozaikok a Furkópusztai Kendergyár egy hétköznapiáról Ritkul a sötétség. A dunamenti erdők mögül kelni készül a nap. Finom ködfátyolt lehel a rét. szürke harmatcseppek ragyog­nak a sárguló fűszálakon és fa­leveleken. Kerékpárosok, gyalo­gosok sietnek a Furkópusztai Kendergyár felé. Mindjárt 6 óra kezdődik a délelőtti műszak. A tilolóban Uj név kerül a versenytáblá­ra: Győréi Sándor tört tegnap a tilósok élére, 148 százalékos teljesítményével. Nem először írták e táblára nevét, pedig alig két hónapja került ide a Fenék­pusztai Kendergyárból. Nagyon bántja, hogy a forradalmi mű­szakban nem mérhette össze ere jét régi mestereivel, Péter Jó­zsef, a „Könnyűipar Kiváló Dol- gozó"-jával, Vad Károly, Barcza Lajos sztahanovista Fenékpuszta: tilósokkal. Hiába hívták ki őket versenyre Győréi Sándor, He­gyes Anna meg Tatai Júlia, a Furkópusztai Kendergyár fiatal tilosai, a Fenékpusztaiak távira­ton leköszönték a kihívást. Pedig Hegyes Anna és Tatai Júlia még csak nem is sztahanovisták. He­gyes Anna július óta tilol itt Furkópusztán, máris a legjobb tilósok közé küzdötte fel magát. Legutóbb 1378 forintot kéréséit. November 7-én oklevelet és 150 forint jutalmat kapott, mert a forradalmi műszakban 144 szá­zalékra teljesítette vállalását. — Meg' van a tilólásnak is a maga fortélya. Az ember azt hinné, hogy csak oda kell tar­tani a kendert, vigyázni kell a kézre és kész. Pedig nem mind­egy az, hogyan tartom oda, meg aztán mennyire szorítom meg a „markot”. A legfontosabb meg­ismerni a gépet. Minden szeszé­lyét ki kell tapasztalni és le kell győzni. Elmondja még azt is, hogy eddig még mindig elérte azt amit akart. Célul tűzte ki. hogy a legjobb minősésű szövetből vá sárol magának téli kabátot, ez is sikerült. Meg kellett dolgozni érte. de sikerült. Most más cél lelkesíti, újabb eredmények el­érésére: sztahanovista akar ler.nl. — Ha másoknak sikerült, ne kém is sikerülni fog. Akarom, hogy sikerüljön. Miért legyek én rosszabb tilos, mint más. Tervek Bőrkabátos idegen ember je­lenik meg a gyár területén-a déli órákban: Kocsándi Péter a „DU- NAROST” mérnöke. Pillanatok alatt végigszalad a gyáron, min­dent észrevesz, mindenkihez van szava. Majd papírt és ceruzát ragad és felderítöütra indul Ga­lambosi elvtársnővel a telepve­zetővel, meg Kulik elvtárssal, a tervessel. Első állomás a porüle­pítő torony. Most magasbították meg két méterrel, a régi apró lyukak helyett tágas, ablakszerű nyílásokkal látták el a porszívás intenzívebbé tétele céljából. Eddig a por kiáradt a torony­ból, ellepte a tetőt, ezután a to­ronyba fog minden por becsa­pódni. Ezt a tornyot vizsgálja meg Kocsándi elvtárs, megfelel-e hivatásának. A torony után egy gémeskútnál állapodik meg a ki s felderítő csapat. Ezen is van bő­ven javítanivaló. Korhadt már a kút deszkakávája, meg aztán az ilyen nyitott kútba sok min­den belepotyoghat. Előkerül a papír, ceruza, tervek, vázlatok születnek a kút átalakítására. A kazalozó területet egy le­vezető csatorna választja el a Kocsolát valósággal ellepték az egyik nap az instruktorok ellenőrök. Az egyik motoron érkezett, a másik autóbusszal a harmadik gépkocsival, volt aki Dongó-motorral „izzadta” végig a községbe vezető utat Valaki megszámolta a „hiva­talos ügyben” járó instrukto­rokat, tizennyolcán voltak akiknek az volt a megbízatá­suk, hogy segítsék a község­ben a vetési munkálatokat. — (Ezen felül tartózkodik a községben állandóan egy me­gyei megbízott és volt olyan is, aki más ügyben járt!) Egy­másnak adták a kilincset a ta­nácsház ajtaján és a tanács­elnök szabályosan beleizzadt ezen a napon a munkába. — Képzeljük el: reggel nyolckor már vártak rá az első kikül­döttek és mindjárt előadták érkezésük célját: „Szeretnénk az elvtárssal bizalmasan tár­gyalni a vetésről...” és nyom­ban le kellett ülnie tárgyalni. Még be sem fejezték, kopog­tatták: — Az elnök elvtárssal szeretnénk tárgyalni bizalma­san — mondták a következő kiküldöttek, és előadták, hogy ők is a vetést jöttek „segíte­ni”, szabályosan leigazolták magukat és ők is „tárgyalni’' kezdtek a tanácselnökkel. — Na — gondolta a tanács­elnök — délben majd elme­gyek ebédelni és ezt az időt felhasználhatom arra, hogy valamit tegyek is a vetésért, mert még sok hiányzik a terv­ből. De nem így történt: újabb instruktor kopogtatott be: — Elnök elvtárs, szeretném, ha most nem menne ebédelni, üljünk le egy kicsit beszél­szárítóterülettől. Vékony, rozoga deszkahídon közlekednek jelen­leg a két terület között. Kocsándi elvtárs új papírt vesz elő, pár perc és elkészül a vázlat: A híd hossza 12 méter, szélessége 6 méter, teherbírása 50 mázsa lesz és át lehet vezetni rajta majd az ipari vágányt is. Termelési értekezlet Az ebédlőben összetolják az asztalokat, elrendezik a padokat, gyülekeznek a dolgozók a ter­melési értekezletre. Részletesen beszélik meg azokat a műszaki és gazdasági feltételeket, ame­lyeket a múlt havi 46 mázsás le­maradás pótlása és emellett a november havi terv túlteljesítése érdekében kell biztosítani. Hegyes Anna azt veti fel getni, lehetőleg most mindjárt, mert a délutáni autóbusszal tovább kell utaznom, másik községbe. A vetés ügyében jöt­tem ... Valahogyan fel kelle­ne számolni azt a lemaradást maguknál is... Közben megszólal a telefon: — Halló ... Délután érke­zünk, az elnök elvtárs lehető­leg ne menjen addig ki a ha­tárba, tárgyalni akarunk vele a vetés ügyében ... Szerencsére, délután már gyorsabban ment a tárgyalás, mert a tanácselnökbe már — szabályosan beleidegződött a kérdésekre adandó válasz. Ugyanis, amikor már négy- szer-ötször megkérdezték tőle: „Hogyan állnak a vetéssel?”, „Mennyi a terv?”, „Hány gaz­da végzett a vetéssel? ’, „Kik a példamutató gazdák?”, „Kit jelentettek fel vetésszabotálá- sért?” — a következő instruk- loroknál már meg sem várta a kérdést, hanem válaszolt és a gépies válcszolgatás közben még arra is jutott ideje, hogy aláírjon egy csomó értesítést, levelet. így aztán sikerült elég gyor san végeznie az istruktorok- kal és volt egy félóra szabad ideje is — amikor nyugodtan felkészülhetett az esti értekez­letre, amelyet szintén a vetés- ügyében tartottak... Mindezek után merje vala­ki azt állítani, hogy Kocsolán nem tesznek meg mindent a vetés időbeni elvégzése érde­kében ... —FIGYELŐ— hozzászólásában, hogy a tilósok nem ismerik ki magukat a szál­hozam premizálásában. A köz­pontból olyan utasítás jött. hogy prémiumot az egyes dekádok át lag szálhozamának túlteljesíté­séért lehet csak adni. Ez nem ösztönző prémiumfeltétel. Még­pedig azért, mert’ a tilos csak a dekád végén tudja meg, vajon eleget tett-e a feltételnek. De- kádközben azonban egyáltalán nem tudja .hogy mennyit kell teljesítenie ahhoz, hogy prémiu­mot kapjon, hisz a dekádátlagot csak a dekád végén lehet meg­állapítani. Hegyes Anna és a többi tilos is azt kéri a központ­tól, hogy olyan prémium feltételt állapítson meg a szálhozamra melynek teljesítését napról-nap- ra figyelemmel tudják kísérni. Helyes lenne például alapul ven­ni mindig az előző dekád szálho zárnának haladó átlagát és an­nak túlteljesítéséért lehetne pre­mizálni. Szó van a gyengébb tilósok segítéséről is. Helytelen a mun­kaszervezésben, hogy nincsenek műszakonként arányosan eloszt­va a gyengébb és jobb tilósok. Meg lehetne azt is valósítani — biztosan eredménnyel járna, — hogy a gyengébb tilósokat a jobb tilósok mellé helyezik. A bolt Nagy könnyebbséget jelent a gyár dolgozóinak a telepen lévő kis vegyesbolt. Nem kell minden apróságért Bátára, vagy Báta- székre szaladni. Azonban, hiába kérik már hetek óta, nem kap a bolt se étolajat, se zsírt. Ehelyett kap annál több Ígéretet. Külön böző szervek, aztán a bátai föld­művesszövetkezet is zsír és é‘- olaj helyett, Ígéreteket szállít. „Az Ígéret szép szó. ha meg­tartják úgy jó” — annál is In­kább, mert Ígéretekből nem le­het vacsorát főzni. Azért mégis főznek valamiből vacsorát a gyár dolgozói. A te­lep házai elcsendesednek, béké­sen füstölögnek a kémények. Le­pergett egy nap, egyszerű hét­köznap a Furkópusztai Kender­gyár életében. Látszólag nem lörtént semmi különös, nagy esemény. Uj tilos került az élre, egy másik tilos a sztahanovista címért küzd, a központ mérnöke átvette az átalakított porüllepítő tornyot, tervet készített a kút felújítására, új híd készítésére és termelési értekezletet tartot­tak a gyár dolgozói. . . Azonban ezek az apróságok is egy lépés, egy lépcsőfokot jelentenek a gyár fejlődésében, egy mozai­kot képeznek országunk nagy lüktető, színes hétköznapjában. —is—OS— Szóvá tesszük... Jó munkát... hasznos tanulást elvtársak jjevallom, ilyenkor ősszel mindig irigykedve né­zem azokat a fiatalembereket akik kezükben zöld ládát visz­nek és mennek új otthonuk valamilyen laktanya felé. Félre­értés ne essék, nem mintha , öremkatona” lennék, sőt, igazi civil vagyok, de ilyenkor vá­gódom mégis egyenruhát öl- ,eni, mert tudom, hogy ebben a : egyenruhában a rendfokozat- mi függetlenül egyenragú, — s jogú ember vagyok. Ennek a társadalmi ténynek értékét a mai fiatalok többsége nem érdi. Ilyen gondolatokkal foglal­kozva ballagtam át a Garay- téren. A sarkon egy idősebb is­merősömmel találkoztam. Szo­katlanul ünnepélyes volt, s megszólításomra nem is akart megállni. — Tudod, a gyerek katoná­nak megy ... most nem érek rá. Hamar mellé léptem: — Hát bizony, most már könnyebb volna nektek is, dol­gozik a gyerek, most meg be kell vonulnia. Rámnézett elnézően, ahogy az idősebbek tekintenek a fia- talabbra, de amit ezután mon­dott, az az igazság volt: — Te, öcsém, fiatalabb vagy jóval mint én, nem ismerhetted a múlt katona életét, de én s magam bőrén tapasztaltam. De ismerem a néphadsereget is szívesen adom a fiamat, meri embert nevelnek belőle! M egkezdett beszélgetéséi így folytatta: — Már 20 éve annak, amikor először bevonultam. Mikor az egyik gyakorlat után a fűbe keveredve ettük az üres ká­posztalevest (ami ehetetlenüi erős volt állítólag azért, mert az ügyeletes cigarettavéget ta­lált a százados úr ajtaja előtt) ránkordított a szakaszparancs­nok: „Egyetek csürhe, mert utána vizit lesz.’’ Szótlanul ka- nalazgattuk tovább a levest megalázottan. így volt... Aki a Horthy- hedseregben magára húzta s katonazubonyt, az a megalázta­tás ruháját is felvette. Néhány éve behívtak a Néphadseregbe. Terített asztalhoz ültünk, s az ügyeletes tiszt felénk fordulva így szólt: „Jóétvágyat, elvtár­sak!” Engem, egyszerű emberi már ez a kétféle bánásmód is gondolkozásra késztetett. De így érzett még néhány „idő­sebb” elvtársam is, akik valaha velem együtt ették a Horthy- hadsereg komiszkenyerét. Meg­tanultuk, hogy a Horthy-had- seregben a bankárok, grófok hadseregének vezetői voltak az urak, mi pedig lenézett, egy­szerű emberek, akik nem lehet- i ünk többek, mert így volt meg­írva: a szolgáknál... Alázatosan elentem ... Sokat lehetne erről beszélni, nem árt, ha most hallanak erről a mai fiatalok hogyan is volt régen a hadse­regben. ^ mai Néphadseregben új a szellem a vezetés. Ma megbecsülik az embert A fia­talemberekből jó katonát, jó hazafit nevelnek, törődnek velük. A szabad időt együtt töltheti tiszt és közkatona. A hosszú estéken egybefolyik beszélge­tésük az üzemről, a faluról egyéni problémájukról, úgy. ahogy már ez a mi társadal­munkban szokás. Megőrzik és vigyáznak az ember becsületé­re. A közkatona a tisztben test­vérét látja. Ez a nagy család a Néphadsereg, ezért engedem én fiamat szívesen katonának. Jsmerősöm most már bú­csúzott. Előttünk néhány fiatal ment, jókedvűen. Az új bevonulok ... Csak nézte őket tudtam, a fiára gondolt... Bú­csúzóul arra kért, ha megírom beszélgetésünket, írjam még hozzá ezt is: — Jó munkát, vi­dám sportolást, hasznos tanu­lást elvtársak! Ezt üzenik nek­tek fiatal bevonulok az üzemi és falusi dolgozók: Az egész magyar nép. H. I. As új úton . . . Nem a legrövidebb utcák kö­zé tartozik a dombóvári Erzsé- bet-utca. Annak is a végén la­kik Miklós Ferenc 8 holdas dclgozó paraszt, aki feleségével együtt belépett a II. Pártkon­gresszus I. típusú TSZCS-be. Azóta szorgalmasan kiveszi részét a munkából, s a többi taggal összefogva, takarítják le a földeket, vetnek, trágyát hor­danak. — Nem akarok szégyenkezni a régebbi tagok előtt. 2200 négyszögöl földre kihordtam a trágyát, eleget teszek vetési kö­telezettségemnek, de rendeztem már egész évi beadásomat és az adót is — mondja. — Ez nem külön érdem — teszi hozzá. — Tagja vagyok a községi végre­hajtóbizottságnak és a begyűj­tési állandó bizottságnak is. — Úgy érzem, hogy mint tanács­tagnak, csak akkor van jogom ahhoz, hogy a kötelességekről beszéljek, ha magam is ren­deztem az állammal szembeni tartozásomat. Miklós Ferenc eddig mint egyéni gazda dolgozott — nem is éppen rosszul — erről ta­núskodik két szép lova, tehene és a szerződött növendékbika, amelyért az elmúlt napokban több, mint 4000 forintot ka- ipott. — Jól érezzük magunkat a tszcs-ben, s eddig még nem bán tűk meg, hogy a közös gazdál­kodás útjára léptünk. Most új­ból együtt vagyunk Vörösékkel és Kormosékkal, akikkel vala­mikor Tüske-pusztán együtt cselédeskedtünk. Most termé­szetesen más körülmények kö­zött élünk, dolgozunk mint ab­ban az időben, amikor kom- menciót mértek, és a kolomp szavára kezdtük a munkát. — Most valamennyien magunk­nak dolgozunk. Miklós Ferenc megtette a kezdeti lépést a közös gazdál­kodás útján, s vele együtt 16 család dolgozik a ma még I. típusú II. Pártkongresszus TSZCS-ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents