Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-06 / 261. szám

béke ! Élj e n a neue közötti tartós A magyar vöröskatonák a Nagy Forradalomra emlékeznek Az MSZT, a Hazafias Népfront és a MÖHOSZ találkozóra hívta össze péntek estére a magyar vörös katonákat, akil$ részt vet­tek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a Magyar Ta nácsköztársaság kivívásában és megvédésében. A találkozón megjelent Rév András elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizott­ság másodtitkára és Orbán János elvtárs, a Megyei Párt-végrehaj­tóbizottság osztályvezetője. A megye minden részéből el­jöttek az öreg harcosok. Volt köztük, aki már elkerülte a flO évet, volt aki betegsége miatt hetekig sem hagyja el a lakását, de ide mégis eljött, csak azért, hogy melegen kezet szorítson a régi harcostársakkal, elvtársak­kal, akik az elsők között fogtak fegyvert Lenin eszméinek meg­valósításáért ... A TEREM zsúfolásig megtelt, öreg, ráncos­képű emberek ülik körül az asz­talokat, szinte mindnek a hom­lokára írták a mély barázdák, hogy mozgalmas élet van mögöt­te. Egy album lapocskáira sorra beírják nevüket és néhány szó­val azt, hogy merre jártak a Nagy Forradalom éveiben. Az egyik: „Rózsa István, lakhely Tamási, 1925-ig a Szovjetunió­ban voltam, részt vettem a pol­gárháborúban, jártam Pétervár on, Moszkvában ...” E néhány szó mögött regénybeillő történet van, amely a valóságban itt Tol­na megyében kezdődött. Rózsa István így mondja ezt: — Kepés arató voltam, az apámmal húztuk az igát, 20 éves koromba bevittek katonának és kikerültem az orosz frontra. A csatákban megsebesül, fog­ságba esik, amikor lábadozni kezdett kihelyezték Pianovka fa­luba egy muzsikhoz munkára. Itt hallja meg a hírt, hogy a Téli Palota elesett, győzött a forra­dalom. A parasztok nagy része újjongott a hír hallatára, de az örömöt nemsokára megtöri az ellenforradalom. A falu a fehé­rek kezébe kerül, Rózsa István­nak el kell bújnia, ha nem akar áldozatul esni, szerencsére Ko- szov Alexiék — a házigazdáék — elrejtik a padláson és így élet ben marad. Rejtekhelyéről látja, amint a fehérek osztoszkodnak az egyedüli ünneplőruháján és rabolnak minden házban. A falu lakossága elmenekül. — Nem volt mit tennem — mondja — kimentem az utcára, mert akkor már elfogyott az élei mem. Egyszer négy katona vág­tat felém kivont karddal. Tud­tam, hogy a falu egyik részében fehérek táboroznak és mindjárt meghűlt bennem a vér. Oroszul rám kiabáltak a lovakról* kém­nek gyanítottak. Nem volt lelki­erőm, hogy oroszul beszéljek, magyarul is csak annyit tudtam mondani: „Anyám, nem látod többé a fiad.” Amikor meghallot ták a magyar szót összenéztek: — Te magyar vagy? — kér­dezték ők is magyarul. — Az, színmagyar, hadifo goly... Erre leugrálnak a lóról, üdvö zölnek, az egyik mindjárt azt mondja: — Ejnye, de ismerős vagy te nekem — mondogatta oroszul é?. magyarázott hozzá. — Az lehet — szólt Rózsa oro szül és megindult a beszélgetés, kezdték kutatni honnan ismerő­sök egymásnak. — Jártál nálunk? — Jártam, részt vettem a pol­gárháborúban. — Nem Ismerted Kotovszki parancsnokot? — De ismertem, vele voltam a páncélvonaton. — Akkor már tudom honnan ismerlek; Emlékszel, amikor jöt­tél haza Magyarországra és úgy búcsúztunk, hogy sosem találko­zunk, még a könnyeid is potyog­tak. Én meg azt mondtam: az élet még egyszer összehoz ben­nünket ... És nekem lett igazam találkoztunk még az életben — nálatok... a felolvasója. A láger foglyai már akkor kétféleképpen kezd­tek gondolkozni és amikor az új Ságból felolvastuk ,hogy győ­zött a forradalom, ez a gondol kodásmód nyíltan is megmutat­kozott: kiváltak a táborból, ak'k a forradalom oldalára álltak. Internacionalista csoportalakult. Velük voltam én is Mindjárt megszerveztük a tábori őrséget, amely a bolsevikok-it támogatta és időközönként rajta­csaptunk a környéken garázdál­kodó fehérekre. Az ilyen por­tyázásainkat a helyi szovjet elnö­ke irányította és amikor este ha zatértünk, mindig nagy vacsorá­val vendégelt meg bennünket. CSATLAKOZTUNK MEGÖLELTE EGYMÁST — TESTVÉR, mi is hadifoglyok voltunk, de be álltunk a bolsevikok közé, itt jönnek utánunk a többiek, mi va gyünk az előőrs ... Nemsokára Rózsa István is ló­ra ült, a III. Internacionálé 1. ezredének harcosa lett. A pa­rancsnok egy magyar, Borsod megyei munkás volt, Serfőző Jó­zsef. Később egy páncélvonaton harcolt a Balti tenger felől táma­dó fehérek ellen. 1925-ben jött haza Magyaror­szágra. A réginél is rosszabb élet várta. Néhány évig még élt em­lékeiben az orosz forradalom, sokáig emlékezett arra is, ami­kor elbúcsúzott az orosz forra­dalmároktól, parancsnokaitól — ezután kezdte úgy vélni, hogy az a búcsúzás örökre szólt, pe­dig harcostársai mind úgy bú­csúztak tőle, hogy „Viszontlátás­ra ...” Itthon elmesélték neki, hogy milyen vérengzések voltak a Tanácsköztársaság leverése után — közben múltak az évek. 1944-ben tolmácsnak ált be a szovjet katonák közé. Egyszer megállt előtte egy vöröscsillagos katona, aki azt sem tudta róla, hogy ő tolmács. a két régi harcostárs, Rózsa meg hívta magához vendégségbe a szovjet katonát és amíg ott állo­másozott a csapat, mindennapos vendég volt náluk. Két hét múl­va búcsúztak el ismét, amikor a szovjet csapat tovább nyomult előre a Bakony felé ... — De szeretnék még harmad szór is találkozni ezzel a szovjet harcostársammal. Elbeszélgetni egy kicsit a régi emlékekről, a mai életről elmesélném neki még azt is, hogy egy hónap óta tagja vagyok a tamási Vörös Szikra TSZ-nek. . . Kiss János elvtárs az ivanovói hadifogolytáborba került még a háború kezdetén. Itt Matvejev szakaszvezető egyszer azt mond­ta neki: — Kiss bácsi meglátja, nagy dolgok történnek majd Oroszor­szágban. Csak később tudtam meg, hogy Matvejev egy párt­sejtnek a tagja volt. Megismer­kedtem Ligeti Károly magyar bolsevikkai, ettől hallottam elő­ször, hogy mi a célja a két iránynak, a bolsevikok és a men- sevikek irányvonalának. Később hallottam, hogy Ligeti elvtárs hősi halált halt. A láger életének egyhangúságát azzal tettük vál­tozatossá, hogy újságot olvas­tunk. Egy csoportnak én voltam százötvenen magyarok a több mint kétszáz orosz bányászhoz és hetekig tartottuk a frontot a fehérekkel szemben egészen ad dig, amíg megérkezett az inter­nacionalista magyar ezred Lav rov vezetésével. — Amikor összeomlott a fe­hérek frontja, jöttünk hazafelé. Akkor már én is tagja voltam a pártnak, Irkutzban Müller Ernő elvtárs mellett dolgoztam. Moszk vában találkoztunk Rákosi elv társsal. A legelső az volt, hogy megkérdeztük tőle, miért bukott el a Magyar Tanácsköztársaság? Saracz Antal bölcskei dolgozó a legkedvesebb élményét meséli el, azt, amikor közvetlen közel ről látta Lenint, amikor az inter nacionalista katonákhoz beszélt Pécsi elvtárs és többen arról beszélnek, hogy mi történt Ma­gyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására. Pécsi elvtárs a forradalmi tör vényszék vádbiztosa volt, a szek­szárdi forradalmárok emlékez nek a harcostársakra, akiket az ellenforradalom kivégeztetett és hozzáteszik: — Kivégezték elvtársainkat börtönbe vetették, aki ezt a szót kimerte mondani, hogy „Tanács- köztársaság”, de az emberek szí­véből nem tudták kiverni a for­radalmi gondolatokat, mert ott volt előttünk az orosz példa és a mártírhalált halt kommunisták után újak vették fel a harcot. Boda Ferenc Ismerkedés az új munkaterülettel meglehet, maga utasította a traktoristát erre a munkára. Sipos elvtárs következő lé­pése az volt, hogy meglátogatta a munkásszállót. Meg akart győződni arról, hogy a dolgozók jeléggé otthonuknak érzik-e a szállót. Nagy rendetlenséget ta- ! pasztáit. Nincsenek szobabizal­miak, akik felelnének a tiszta­ságért és a rendért, akik a ren­detlen és a tisztasággal nem­törődő embereket felelősségre vonnák. Sipos elvtárs elhatá- roata, hogy a dolog megoldása I végett beszél a munkásokkal, s szobabizalmiakat választanak, akik felügyelnek a rendre. A Petőfi iskola megindulása­kor megismerkedett a DISZ- fiatalokkal is. Látta, hogy lehet rájuk számítani, megérdemlik, hogy a gazdaság komoly gondot fordítson igényeik kielégíté­sére. November 1-én este párttag­gyűlés volt. Ezen a taggyűlésen ismerte meg tulajdonképpen az új párttitkár a párttagokat. Az optimizmus érzése töltötte el, amikor látta, hogy a kommu­nisták mennyire magukénak ér zik a gazdaság ügyét, s mennyi­re érzik a felelősséget a mun­káért. Balogh József elvtárs például a pörbölyi üzemegység­ből jött be a taggyűlésre, hogy ott elmondja véleményét a gé­pek kihasználásáról. Szerinte a gépekkel jobb eredményeket le­het elérni. Ö a gazdaság egyik legjobb traktorosa. Tizenhét ló­erős gépével sokszor nagyobb teljesítményt ér el, mint má­sok nagyobb gépekkel. Benkó elvtárs arra a hibára hívta fel a figyelmet, hogy az egyes üzem­egységekben a takarmány nincs a helyszínen s ennek az a kö­vetkezménye, hogy kapkodva szállítják a megfelelő helyre a takarmányt, ami növeli az ön­költséget. Ezen nyilvánvalóan a takarmányelosztás körültekintő megszervezésével lehet segíte­ni. Vecsei elvtárs ,aki a gépja­vítóban dolgozik, azt ajánlotta, hogy a vontatók kerekeire kombájnkerekek gumiját sze­reljék, mert az kevésbé csúszik a sáros úton, s ezzel megnöve­kedik a vontatók szállítási ké­pessége. Ilyen módon vetődtek fel az őszi munkák problémái és Si­pos elvtárs azt a következtetést vonta le, hogy munkájában, amely nem lesz könnyű, bizton támaszkodhatik a gazdaság kommunistáira. Az a terve, hogy a vezetőségi üléseken meg beszélik a népnevelőmunka, a tag- és tagjelöltfelvétel és a termelés pártellenőrzésének kér dését. Az egyik soronlévő fel­adat a pártcsoportok kialakítá­sa lesz, mert ezek mindeddig hiányoznak. Gondolni kell a tagjelöltek felvételére is. Külö­nösen azokban az üzemegysé­gekben, amelyekben kevés a párttag. Hiányos a pártnyilván­tartás. A gazdaság pártszerve­zetének 49 tagja van nyilván­tartva, s valószínű, hogy a gaz­daság területén hatvannál is több kommunista dolgozik. — Sípos elvtárs elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül meg fog ismerkedni minden párttag­gal. Feladat van elég. Nem lesz könnyű dolga az új párttitkár­nak. Megismerkedni az egész gazdasággal, az emberekkel s mindennel? ami a munkában, az emberek életében szerepet játszik, nehéz dolog. De Sipos elvtárs bízik abban, hogy telje­síteni tudja feladatát, s vezeté­sével a pártszervezet a gazda­ság munkájának lendítőkereke lesz. Az elmúlt napok egyikén egy középtermetű, világosbarna ha­jú fiatalember jelent meg a Sárközi Állami Gazdaságban. A neve Sípos István, Budapest­ről, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárból küldte ide a párt, hogy mint pártmunkás segítse a gazdaság munkáját. Váratlanul érkezett meg, különösebb fogadtatásban nem részesült. Hiszen nem tudta senki, hogy jön. Megismerke­dett a gazdaság vezetőivel, s azonnal kifejezte azt az óhaját, hogy minél előbb szeretné meg­ismerni a gazdaság területét, — Kívánsága hamarosan' teljesült. A gazdaság igazgatójával, Ka­sza elvtárssal együtt bejárták az üzemegységeket és Sípos elv­társ ismerkedni kezdett uj mun katerületével, a gazdaság mun­kafeladataival s az emberekkel, akik a munkát végzik. Soha nem volt még dolga egy mező- gazdasági üzem ügyeivel, még­is meglátta azokat a tényezőket, amelyek a gazdaság munkáját hátráltatják, vagy előbbre vi­szik. Az volt a benyomása, amit meg is mondott Kasza elv társnak, hogy baj van az egy­személyi felelősséggel. Erre a következő eset nyomán követ­keztetett: Ahogy járták a gaz­daságot, egy helyen felfigyeltek egy traktorosra, aki szántott — lófogatú ekével. Roppant csú­nya munkát végzett. Kasza elv­társ azonnal félbehagyatta vele a munkát, s elküdte vetés alá kultivátorozni. Eljárása helyes volt, de nem vonta felelősségre a brigádvezetőt, akinek erről a dologról tudnia kellett, s aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a burzsoázia is harcol a hatalom kizárólagos birtoklásáért, Aho gyan az áruló szovjet vezetők át­adják a fegyveres hatalmat is, oly mértékben lép fel erélyeseb­ben a forradalmi megmozdulá­sok ellen. A bolsevikok ellen rá­galmazó hadjáratba kezdett. Megkezdik a bolsevikok üldözé­sét, lassan fokozatosan illegálítás ba szorítják. Különböző provoká ciókat szerveznek a bolsevikok ellen. A hatalom az Ideiglenes Kor­mány kezébe kerül, fegyveres alakulatai vannak. A szovjetek ennek függvényévé váltak. Az eszerekből alakult kormány a munkásokat lefegyverezte, majd a hatalmat átadta a júniusban alakult burzsoá kormánynak. Az ellenforradalom győzött. A szovjeteknél nem volt sem­mi hatalom már. A burzsoázia kezében a fegyver, fegyveres harc nélkül a hatalmat a mun­kásosztálynak már nem lehetett megszereznie. Ilyen körülmé­nyek között lekerült napirend­ről a forradalom békés fejlődé­sének lehetősége. Fegyveres fel­kelésre van szükség. A fegyveres felkelés előkészítése és végrehajtása Július végén összehívta a Bol­sevik Párt VI. kongresszusát. No ha az ellenforradalom ideiglene­sen győzött, a forradalom fellen­dülőben volt, a munkások özön­löttek a Bolsevik Párt felé. A tö­megek elégedetlenek, az Ideigle­nes Kormánytól elfordulnak, a hatalom kérdését vetik fel, a for­radalom a szocialista forradalom jellegét öltötte. A párt befolyá­sa a hadseregben is jelentősen megerősödött, pártsejtek alakul­tak, széles aktívahálózattal. A kongresszus a helyzetet ele­mezte, kitűzte feladatnak a fegy­veres felkelés előkészítését. A fegyveres felkelés előfeltételei mindjobban megteremtődtek: a) A munkásosztály mindinkább egységesen követte a pártot b) A nép többségének támogatá­sát élvezi, nagy a forradalmi aktivitás, c) Az ellenség soraiban egyre nagyobb a zavar. E feltételek további növelését jelöli meg a párt, a felvilágosító agitációs munka fokozásán Ke­resztül. A kongresszus felhívás­sal fordul a dolgozók felé. A munkásosztályt felhívta, készül­jön fel a fegyveres harcra. Az ellenforradalom kormánya hatalmát tovább akarta szilárdí­tani, katonai diktatúrát bevezet­ni, a régi cári rendet visszaállí­tani. Az a terve, hogy a fronton utat nyitnak a németeknek, elő­segítik, hogy azok Pétervárat el­foglalják, a forradalom tűzfész­két, a forradalomtól ilyen áron szabaduljanak meg. A Bolsevik Párt leleplezte tervüket, a mun­kások felháborodott sztrájkja, az ellenforradalmat a tervétől visszatartotta. Az ellenforradalom másik kí­sérlete volt, hogy Kornyilov tá­bornok katonai összeesküvést szőtt, célja bolsevik felkelés ürü­gyén Pétervár elfoglalása. A bol­sevikok felkészültek, fegyvere­sen és agitációval mozgósították a dolgozókat. A néptömegek megmozdulásának hatására a kormány megrémült, szembefor­dult Kornyilovval. A nagy tömegmegmozdulások a bolsevikok tömegkapcsolata’- nak erősödéséről tanúskodtak. A kispolgári pártok soraiban is megindult a bomlás, balratoló- dás, a baloldalok alakultak erő­södtek. A hadseregben a bolse­vikok befolyása tovább erősö­dött. • Ilyen módon a fegyveres fel­kelésre a helyzet megérett. A közvetlen fegyveres felkelés elő­készítése került napirendre. A párt felkészült, funkcionáriuso­kat küldtek ki a fontos helyekre szervezőmunkára, hogy közveíle nül készítsék elő a fegyverei erőket. A Központi Bizottság október elején hazahívja Lenin elvtársat. Kijelölik a fegyveres felkelés időpontját. Október közepén kü­lön szervet létesítettek Sztálin elvtárs vezetésével a fegyveres felkelés irányítására. Kidolgoz­ták részletesen a fegyveres felkelés tervét. A tervben olyan fontos kérdések szerepeltek, mint pl. fegyverek beszerzésének módja, ehhez anyagi eszközök megteremtése, a káderek kiválasztása és elosz­tása, a megbízható erők helyes elosztása, fontos helyek gyors elfoglalásai stb. Trockij és Kámenyev áruló módon kifecsegték egy gyűlésen a felkelés tervét és időpontját. Az ellenforradalom is szervezke­dett. Csapatokat von össze, tá­madást indít a Bolsevik Párt lap­kiadói székháza ellen, el akarja szigetelni a belvárost a proletár­negyedektől a Néva hídjának fel szedésével stb. A bolsevikoknak a fegyveres felkelés időpontját mindezek miatt előre kellett hozni. Októ­ber 24-én a párt lapja, a Pravda felhívást intézett a dolgozókhoz, hogy döntsék meg az Ideiglenes Kormányt. Lenin elvtárs levél­ben hívta fel a párt, a dolgozók figyelmét a harc azonnali meg­kezdésére. A párt fő fegyveres erejét ké­pezte a vörös őrség, ezek a mun- •|kások legjobbjaiból lettek szer­vezve, továbbá befolyásuk alatt volt a pétervári helyőrség és a Balti-flotta. Még ez éjszaka a szocialista forradalom fegyveres felkelői a bolsevik párt irányítása alatt a városban főpontokat elfoglalták, reggelre a hatalom a pétervári szovjetek kezébe került, győzött a szocialista forradalom. A bolsevikok vezetésével ezt követően gyorsan győzött a szó cialista forradalom, a nagyobb városokban, ipartelepeken és falun is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azért győzött, mert a munkásosztály élén a szocialis­ta forradalom elméletével és tak­tikájával felvértezett egybeforrott Bolsevik Párt állott. Az a párt, mely mentes volt az opportuniz­mustól, nem ingadozott a döntő pillanatokban, amely biztosan igazodott el az osztályharc bo­nyolult viszonyai között. A dolgo zók érdekeit fejezte ki, ezért tudta magával vinni a döntő harcba a tömegeket. Varga István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents