Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-16 / 244. szám
1955. OKTOBER 16. NAPLÓ t A báfaszéki földművesszövefkezet áruházában Kit illet a versenyzászló?... Megjegyzések a Tolnai Textil és a Selyemgyár párosversenyéröl A Tolnai Textilgyár pártirodájában szemet szűr a belépőnek az a gyönyörű háromszínű selyemzászló, amely ott áll a bejárattal szemközt lévő iratszekrényen. A zászló felírása kiütközik a színekből: aranybetűkkel adja tudtunkra hogy 1955. évben verseny folyik a Tolnai Tex tilgyár és a Tolnai Selyemfonógyár között. Azt is elárulja a felírás, hogy a verseny győztes üzeme jogosult e zászló őrzésére. Tehát a Textilgyár vezet ebben a bizonyára izgalmas versenyben. Igen, izgalmas versenyről lehet itt szó, mert hisz a Selyemgyár háromszoros Élüzem (most is teljesítette az Élüzem feltételeket), a Textilgyár pedig nem Élüzem, mégis ő a verseny győztese, mert ime itt díszíti a gyönyörű vándorzászló a pártirodát. Azonban az érdeklődőt hatna'o an furcsa meglepetések érik, ahogy a verseny állásáról közelebbi ériesüléseket kíván szerezni. Első meglepetés Bár itt van a vándorzászló, de hogy jogosan van-e itt, az nem is olyan biztos, mert már három hónapja nem értékelték a versenyfeltételek teljesítését. Azután, azok a dolgozók, akik nem járnak gyakran a pártirodába nem is tudják, hogy üzemük őrzi a vándorzászlót. Sőt vannak olyan dolgozók is, akik még azt sem tudják, hogy jelenleg van-e verseny a két gyár között, vagy nincs. Ugyanis régebben még csak láttak a hirdetőtáblán egy gépelt papírost, amely a verseny állásáról tájékoztatta a gondos megfigyelőt, és hallottak is néhol gyűléseken említést erről« de már el is felejtették olyan régen volt az. Mostanában pedig se itt a Textilgyárban, se ott a Selyem gyárban nem láttak semmit, de még csak említést sem hallottak arról, hogy mi is van a két gyár között folyó versennyel? Némelyek azt hitték befejeződött, de azon már csodálkoztak, hogy :nem hirdetik ki az eredményt. Ugylátszik a két gyár vezetői és versenyszervezői a türelmesebb emberek csoportjához tartoznak, azért vártak eddig. A selyemgyáriak azt várták, hogy a textilgyáriak menjenek hozzájuk „kiértékelésre”, mert hisz ezek voltak soron. Ezek meg azt várták, hogy hívja őket, mert hisz azok nincsenek megelégedve a versenyfeltételekkel. I versenyfeltétel? A Tolnai Textilgyár ja vaslatára ugyanis bevettek a ver senyfeltételek közé egy olyan tételt, hogy egy-egy hónapban kettőjük közül ki ér el jobb ered ményt, a normájukat 100 százalékon alul teljesítő dolgozók szá mának csökkentésében. Persze a Selyemgyár e tétel teljesítésében mindig lemaradt. Nem is csoda ez, mert a Textilgyár létszáma nagyobb, így több a 100 százalékon alul teljesítő. Ahol pedig több a 100 százalékon alul teljesítő, ott többen tudnak a következő időszakban 100 százalékot elérni. Másrészt ezen a téren jellegbeli különbség is van a két gyár kö zött. A Textilben sok új szövőnőt vesznek fel időnként akik eleinte bizony 80—90 százalék körül teljesítik a normát, de kel lő gyakorlattal elérik a 100 százalékot és így bőven gyarapítják a 100 százalékon felüli teljesítők mennyiségét. Két különböző létszámú és jellegű gyárat nem lehet abszolút számokkal összehasonlítani egymással egy ilyen dologban mint a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók csökkentése. Ez majdnem úgy torzít, mintha a Paksi Téglagyárat próbálnánk meg a Paksi Konzervgyárral összehasonlítani olyan formán, hogy melyik ér el forintban nagyobb eredményt az anyagtakarékosság terén. Erre persze rájöttek a selyem gyáriak is. Kérték, hogy módosítsák ezt a feltételt valahogy, mert így ők bármit is csinálnak, ha még ö'ször is nyerik el az Élüzem címet akkor is lemaradnak. A Textilgyáriak persze nem szívesen bolygatták meg ezt a szá mukra előnyös állapotot. Történt egy kis módosítás ugysn, de ezzel még foglalkozni sem érdemes, mert a dolog lényegén mit sem változtat. A lényeg azonban az, hogy nem vitték dűlőre ezt a kérdést hanem e helyett elhanyagolták a versenyt A zászlót pedig ott hagyták árván porosodni a Textilgyár pártirodájában. Pénteken mégis történt valami. Találkozott Ganczer elvtárs, a Textilgyár párttitkára Bolvári Józsefné elvtársnövel, a Selyemgyár párttitkárával és szóba került a verseny ügye is. Elhatározták, hogy október 20- án összeülnek és megpróbálják rendezni közös dolgaikat. Mi is megpróbálunk egy javaslattal hozzájárulni az összejövetel sike réhez. Jó lenne ha az említett versenyfeltételt olyképen módosítanák, hogy a darabbéres dolgozókhoz viszonyítva százalékszámban fejezik ki ezután a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók csökkentésének arányát. Ezzel a módszerrel megtudják szüntetni legalább a lét A Tolnamegyei Népboltnál az utóbbi időben nagyobb érdeklődés mutatkozik az újítások iránt. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a III. negyedévben mintegy 45 újítási javaslat futott be. Különösen nagy lendületet adott az újító-mozgalomnak a Megyei Tanács kereskedelmi osztálya által megrendezett újítási hónap, melynek során a Népbolt dolgozóitól 25 újítás érkezett be, melynek az előkalkulált gazdasági eredménye 46.000 forint megtakarítást jelent. Igen számottevő Leposa Ferenc javaslata, mely a pénztárgépek blokkjainak olcsóbbá tételét célozza és melynek bevezetése már most is lényegesen csökkenti az önköltséget. Említésreméltó Koltai József dekorációs megoldása is, — melynek alkalmazása az Ünnepi Vásáron közel 15 000 forint megtakarítást eredményezett. Bár gazdasági eredmény összeg szerűen nem mutatható ki, még is hasznosak azok az' újítások, melyek a vásárlók gyorsabb kiszolgálását szolgálják, mint például Jantner Ferenc paksi bolt vezető cigarettaelosztója, Rajszám különbségből fakadó tor zítást és így ha nem is teljesen helyes, de jellemzőbb mutatószámot kapnak. Ha pedig sehogy sem tudnak megegyezni, ezzel az egy ponttal ne akasszák el a versenyt, annál is inkább, mert ez a furcsa ver senyfeltétel arra is ösztönözhet, hogy minél több legyen a gyenge eredményt elérő dolgozók szá ma, így a következő időszakban annál többet lehet felemelni a 100 százalékos színvonalra. A többi feltételek (termelési terv teljesítés, minőség, hulladék és bérmegtakarítás) bőven elégségesek, annak eldöntésére, hogy kit is illet az a szép zászló tulajdonképen. kai Ervin dombóvári boltvezető cipőkrémesdoboz tárolója, — Varga László szekszárdi ellenőr burgonyakimérő j e. Örvendetes, hogy az ügyviteli jellegű javaslatok egyre kevesebbek és jobban előtérbe kerülnek a termelési ésszerűsítéseket célzó újítások. Helytelen lenne azonban az újítási mozgalom terén a még mindig meglévő hiányosságokat elhallgatni. Ezek közé tartozik pé’dául az, hogy a javaslat- tevők nem keresik a megoldást a szállítási költségek csökkentésére, a szállítások jobb megszervezésére, de A lakosság jobb áruellátását kívánják előmozdítani a kereskedelmi szervek, amikor az augusztus 20-i Ünnepi Vásárhoz hasonlóan nagyszabású őszi vásárt rendeznek november 5—6-án Dunaföldváron. A vásár szervezésével kapcsolatos munkát már megkezdték. A Népbolt és a szövetkezeti keres" kedelem nagy áruválasztékkal vesz részt a vásáron. A látogatók részére bő választék áll majd rendelkezésre mind az őszi, mind a téli ruházati és egyéb iparcikkekben. Kultúrösz van ... Nemcsak a sárguló falevelek, korai esték, sáros utcák adják ezt tudtunkra, hanem a megváltozott kirakatok is. A nyári szandálok, selyem- és vászonruhák helyét elfoglalják a bakancsok, csizmák, eső- és lodenkabátok, szövetruhák és kosztümök. A bátaszéki földművesszövetkezet áruháza is jól felkészült az őszre. Hosszú sor különböző színű lódenkabát, .200 pár férfibakancs, 150 férfi flaneling, kötött női holmik sokasága és sok egyéb meleg árucikk árulkodik erről. Jellemző a vevőkre, hogy bármit kérnek, hozzáteszik a meleg szót is. „Kérek egy jó meleg inget.’’ „Tessék egy pár meleg zoknit ajánlani.” Vancsura Istvánná is melegruhát akar venni Magdi lányának. — Nagyon nehéz a választás. Van itt sokféle kislánynak való készruha, de én olyat szeretnék amelynek anyaga, színe, szakevés még a munkavédelem megjavítására, a romlandó áru minőségének megóvására, a leltárhiányok csökkentésére irányuló javaslat. Hiba még az is, hogy a javaslatok zöme a központi dolgozóktól fut be, ami azt jelenti, hogy a hálózati dolgozók érdeklődése az újítások iránt igen mérsékelt. A legközelebbi feladatok közé tartozik a fenti hiányosságok kiküszöbölése és az újítási mozgalomnak az egész hálózatra való kiszélesítése. cikkek, vas és műszaki, mező- gazdasági kisgép, vegyi, háztartási, papír, üveg, játékcikkekből bőségesen vásárolhatnak a vásár látogatói. A vásár másodnapján állatvásár lesz. Külön étel-, italpavillonok, lacikonyhák, cukrászsátrak lesznek felállítva. Szuretibál, kultúr- és sportműsorokon szórakozhatnak a vendégek. A divatbemutatókon az őszi és téli idény legszebb* modeljeit mutatják be. vásárra vonat és autóbusz díjkedvezménnyel lehet utazni. bása megfelel rendeltetésének. Ugyanis jó iskolaruhát szeretnék venni — mondja el, miközben a lánykaruhák között válogat. Nem dönt ilyen hamar Mayer né. Alsónyékről jött Bátaszékre a földművesszövetkezet áruházába. Sok mindent szeretne venni, mert hisz szépen kaptak előleget a disznószerződés- ből is, meg a bikaszerződésből is. ■ — Tegnapelőtt könnyebben választottam, csizmát vettem az embernek. Most a gyereknek kellene jó meleg strapa ruhát venni, de nem tudok választani. Jó lenne ez a düftinnadrág is, meg a kordbársony is, csak az a baj, hogy nincs kabát hozzájuk. Papp Mária, a bolt fiatal dolgozója tanáccsal siet Mayerné segítségére. A típusöltönyt ajánlja, hisz úgyis strapára kell a ruha. Ez meleg is, mert bélelt, és még az az előnye is megvan, hogy olcsó. A kottára osztályon megtudom, hogy nagy hiány van gyermekharisnyából. — Hiába kérnek, rendelnek, nem kap- tnak a nagykereskedelemtől. — Ugyancsak hiányzik a csecsemő guminadrág is. Nem a boltvezető és a szövetkezet vezetői a hibásak ebben. Simon Mihály üzemágvezető elmondja, hogy értekezleten tették már szóvá, rendeléseket adtak be, még se kaptak, se harisnyát, se guminadrágot. Simon elvtárs még azt is elmondja, hogy évről-év- re nő az áruház forgalma. 1952- ben helyezték üzembe a boltot közel félmillió forint költséggel. Azóta minden évben jelentős raktárkészletemelkedés van az előző év azonos időszakához viszonyítva — Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnék a kiszolgálásban megmutatkozó fejlődésről — mondja Simon elvtárs. Főleg az udvariasság terén voltak a múltban hiányosságok. Panaszok is érkeztek be a vevők részéről. Jelenleg inkább dicséretet hallunk. Főleg Láder Mátyásnét, Riebl Erzsébetet, Lukács Lajosnét dicsérik a vevők. A dolgozók munkafegyelme is példás: mindenki betartja a 10 perces mozgalmat. Beszélgetés közben új vevők jönnek. Otthonosan mozognak az üzletben, nézegetik, válogatják az árut. Beszélgetnek a bolt dolgozóival, mintha jó ismerőseik, barátaik lennének egymásnak. (is—os) Újítási mozgalom a Tolnamegyei Népboltnál Őszi Vásár Dunaföldváron A hatezer éves selyemhernyótenyésztés Selyemtenyésztési Kiállítás Szekszárdon VJ LÁTNIVALÓVAL gazdagodik rö- -videsen megyénk székhelye. A Selyemtermeltető Vállalat fennállásának 75. évfordulója s a magyar selyemtenyésztés 275. évének emlékére múzeumjellegű selyemtenyésztési állandó kiállítást készített. Szerencsés választása volt a vállalatnak, hogy a múzeumot városunkban készítette el, mert Tolna megye s különösen Szekszárd a megyeszékhely a magyar selyemtenyésztés meghonosításában döntő szerepet játszott. A múzeumot a szekszárdi selyemtenyésztési Kísérleti Intézet lelkes dolgozói, Becs Elemér instruktor vezetése és irányítása mellett nagy szeretettel és gonddal készítették elő. Az egyes témák csoportosításánál minden igyekezetük arra irányult, hogy a látogatók ismereteit bővítsék. Ezt a célt sikerült elérniök, a kiállítás megtekintése után a látogató azzal az érzéssel távozhatik, hogy új ismeretekkel bővült tudása. Megtudja, hogy a selyemhernyó közel hatezer éves múltjának nagy részében döntően a kiváltságosak fényűzését szolgálta. Ma a selyem már nem. luxuscikk, hanem népgazdaságunk fontos ipari nyersanyaga. AZ ÍZLÉSES szép összeállítást, a különböző színű gubát, hernyót és káprázatosán szép selymeket látva, a szemlélő kedvet kap a tenyésztéshez. Mindenki kíváncsi lesz rá, hogy a hernyó rövid egyhavi élete befejezéséül, miként burkolja körül magát a selyemszállal. Felmerül a kérdés, hogy a természet mily csodás folyamata készíti az egyszerű eper-falevélből a fémmel vetekedő szakítószilárdságú fonalat. Miként képes az alig 8—9 cm nagyságú hernyó kilométer hosszú selyemszálat alkotni és ezt a technika hogyan állítja szolgálatunkba. A kicsiny hernyó termékeiből az iparban szinte nélkülözhetetlen alapanyagot állítunk elő. Megtudható, hogy a gubának nincs használhatatlan része, mert míg a selyemburok különböző eljárásokkal — gombolyüás, tépésfonallá alakítható, addig a gubában lévő és elpusztult báb nagy fehérjetartalmánál fogva igen kiváló állattakarmányozás céljaira. NEMCSAK A JELENT, a technika korszakát láthatjuk, mert a kiállítás kivitelezői végigvezetnek a termelési ág hatezer éves történetén. Látjuk az ősi Kínát, ahol halálbüntetés terhe mellett tilos volt a termelés titkát az országból kivinni, s hosszú évszázadokba telt, amíg a féltve őrzött titok Európába került. Ismét ezer év múlik el s végre hazánkban is megjelenik. Ismét 200 évnek kell eltelnie, amíg e termelési ág nagy jelentőségét felismerve, szervezetten kezdődik meg a selyem termelése. Ez időtől kezdve a felszabadulásig, ötletes módon mutatják be az alkotók, hogy a termelés menete milyen hullámzó. A gazdasági válságok, a munkanélküliség idején a selyemgübótermelés ugrásszerűen emelkedik, majd kedvezőbb körülmények hatására mennyire csökken. Az eperfa- kultura fejlődése mindenkit lenyűgöz és megállásra késztet. Itt lá.tható, hogy az 1—2 évtizeddel ezelőtt 8—12 cm-es eperfa levél miként vált 25—35, sőt, 40 cm nagyságúvá. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy a látnivalók megtekintésével nemcsak a termelési ág iránt érdeklődők, de a kívülállók is új ismeretekkel gyarapíthatják tudásukat, s a nagy gonddal és szerettei készített kiállítást sokan fogják megnézni. A múzeumot a Selyemtermeltető Vállalat rövidesen a nagyközönség részére megnyitja s erről külön is értesíteni fogjuk az olvasóinkat. Z. N. Szővátessziik... Bonyhádon naponta körülbelül 50 autóbusz fordul meg a bányászjáratokon kívül. Ez azt jelenti, hogy egy autóbuszra átlagosan 30 utast számítva, naponta 1500 dolgozó indul, vagy érkezik munkahelyére, beteg, vagy rokoni látogatásra, bevásárolni, vagy egyéb hivatalos és ügyes-bajos dolgait elintézni. S ez a körülbelül 1500 dolgozó naponta igen kellemetlen helyzetben van a bonyhádi autóbusz-megállónál, ahol már kisebb esők után, az ottlévő mély gödrökben kisebb-nagyobb tócsák éktelenkednek és a sár bokáig ér. A tócsákból az érkező autóbuszok sokszor hatalmas sugarakban spriccelik a vizet az utasok ruhájára. Természetesen ilyenkor az autóbuszban ülők egymásra borulnak a nagy zökkenésektől és nem ritka eset, hogy egy-egy csomag valamelyik utas fején köt ki a csomaghálóból való röptében. Valóban csoda, hogy eddig aránylag kevés rugótörés és bqkaficam történt: Ha hozzátesz- szük azt is, hogy a község közepén ilyen község-csúfító gödrök, tócsák létezhetnek, megállapíthatjuk, hogy ez egészen tűrhetetlen. Nem csodálkoznánk akkor, ha ez a csúfos jelenség a község egyik eldugott zugában lenne, de mindez a tanácsháza előtt, melynek ablakaiból naponta is sokszor gyönyörködhetnek a község vezetői a fent vázolt nem éppen épületes látványban. Bonyhád dolgozói a múltban is. de most is élenjártak a békekölcsön jegyzésben, méltán megérdemlik tehát, hogy kényelmesebbé tegyék utazásukat és,szebbé községüket. ARATÓ FRIGYES.
