Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-12 / 240. szám

1955. OKTOBER 12. NAPJLÓ Bírálatunk nyomán 3 sárpilisi gépállomás kollektívája aktívaiilésen beszélte meg az őszi mezőgazdasági munkák meggyorsításának feladatait Jelentős önköltségcsökkentés a Dunafőldvári Kendergyárban Lapunk október 5-i számá­ban „A Bátaszéken dolgozó traktorosok akadályozzák az őszi munka elvégzését — be­csapják a nép államát“ című cikk is felhívta a járási és me­gyei szervek figyelmét arra, hogy a sárpilisi gépállomáson komoly bajok akadályozzák a termelőszövetkezetekben az őszi munkák időben történő elvégzését. A járási párt-vég­rehajtóbizottság és a gépállo­mások mégyei igazgatósága a cikk megjelenése óta több hatékony intézkedést tett, amely alapul szolgál a meglé­vő hibák megszüntetéséhez, a munkák meggyorsításához. A gépállomások megyei igaz­gatósága a sárpilisi gépállo­más igazgatóját és vezető mezőgazdászát fegyelmi úton vonta felelősségre a lazasá­gok eltűréséért, a nagyfokú fejetlenségért és szervezet­lenségért. A járási párt-végrehajtóbizott­ság pedig aktíva értekezletre hívta öSsze a gépállomás kom­munistáit, kiváló dolgozóit és a gépállomás körzetében lévő termelőszövetkezetek vezetőit, kihelyezett mezőgazdászait. Az értekezletet Bacsa József elvtárs, a járási pártbizottság gépállomásokkal foglalkozó titkára tartotta. A sárpilisi gépállomás ak­tíva értekezletén még több felelőtlenségre is fény derült, mint ami a cikkben szerepelt. Kitűnt például, hogy azért, vetettek el csupán 277 hold őszi kalászost október 1-ig, mert a vetésre alkalmas Ze- torok fuvaroztak. Csupán fuvarozással 1625 üzemórát töltöttek el a gépál­lomás Zetorai. Ezalatt az idő alatt 2600 hold őszi kalászost elvethettek volna. Ebből 1625 holdat mindenképpen földbe tehettek volna, mert ekkora terület a vetésre készen állt« Kiderült az is, hogy a bátaszé- kí zetorosok, — többi felelőt­lenségük mellett — reggel 9 órakor kezdik és este 5 órakor már abbahagyják a munkát, kecske kötőjét és ment haza. Már az ajtó előtt kiáltott: — Asszony! Nyisd az ajtót. — Hol csavarogtál ilyen so­káig? — Pszt — súgta az öreg — ezt nézd meg — és büszkén ki­húzta a mellét. — A kecske? — Bizony ... van itt ész ... — Tudom, vén iszákos. De a kecske minden különö­sebb baj nélkül bejutott az is­tállóba a tehén helyére. Reggel Jani bácsi arra éb­redt, hogy valaki dühösen rár.- cigálja róla a dunnát. — No, — horkant az öreg ... — Hogy nem sül le a képed­ről a bőr — kiabált az asszony — világ csúfjára bolondítottái... Jani bácsi erősen dörzsölte a szemét, már erősen pirkadt és nem más, mint hites felesége rángatta, szidta. — Mi történt veled? — Még kérded ... A kecskéd, hogy aza ... Szót szóra, végül is Jani bá­csi a kecske tőgyit tapogatva, belátta az asszony igazát, mert­hogy a jámbornak nem volt tőgye hogy is lenne, amikor bak volt a javából Az öreg a fületövét vakargatta. — Vén bakkecske, elegem van nekem belőled is nemhogy még egyet ide hozz... te szégyen­telen. — Hallgass már ... — Méghogy én hallgassak, hova is tettem a jobbik eszem, amikor engedtem azt a gyönyö­rű állatot ,a Borosát, amék ne­kem tizenöt litert is megadott... — Nézzük meg mégegyszer — javasolta az öreg —, hiszen ezért nem lett idejében leka­szálva a termelőszövetkezet lucernája sem. Kiderült az is, hogy a gép­állomás a termelőszövetkeze­teknek az őszi mezőgazdasá­gi munkák dandárjában úgyszólván semmi szervezési segítséget nem adott. Nem volt szembeötlő például a gépállomás kommunista vezetőinek, hogy az alsónánai Világszabadság Termelőszövet­kezetben nem az őszi mező- gazdasági munkák elvégzésére összpontosítják az erőt, hanem építkeznek. Elmaradtak az őszi munkákkal és mégse tudnak az új belépő tagoknak munkát adni. Lehetne ezt így tovább sorolni, de mit sem érne. „Se­gítségre, a szervezés megjaví­tására, határozott, gyors in­tézkedésekre van most szük­ség“ — így állapította ezt meg Szili Péter, a gépállomás párt­titkára is. A termelőszövetkezetek kép­viselői és a gépállomásiak határozatba foglalták a mun­kák megjavítását. A kukori­cának a betakarítását, — amely után még búzát vet­nek — október 15-ig be kell fejezni. A kukoricaszár 35 százalékát a gépállomás köteles letakarí­tani. A cukorrépa betakarítá­sának is 45 százaléka a gépál­lomásra vár. Az összes őszi kalászosokat legkésőbb októ­ber 25-ig mindenütt a földbe kell tenni. A határozat végrehajtása sok felelősséget ró a gépállo­másiakra, úgyszólván minden erejüket igénybeveszi. De a tervek, a határozatok jók, ha azokat maradék nélkül végre­hajtják akkor nem lesz hiba. Ha a gépállomás minden trak­tora — mint ahogy erről a ha­tározat szól -— minden mű­szakban 5 normálhold talaj­munkát elvégez, ha minden 10 napban megtartják a kihelye­zett mezőgazdászok, a trakto­ros brigádvezetők és a ter­melőszövetkezetek gazdasági vezetői a munkaértekezleteket, ha a termelőszövetkezetek gazdasági munkáinak mene­téért kijelölt gépállomási ve­zető emberek valóban érzik a felelősséget, ha ilyenirányú megbízatásukért őket a párt- szervezet vezetősége pontosan beszámoltatja, akkor nem lesz hiba.., Idejében befejeződik a sárpi­lisi gépállomás körzetének ter­melőszövetkezeteiben is az őszi mezőgazdasági munka, nem lesz a sárpilisi gépállomás a megye szégyenfoltja. Megyénk kendergyárai között első helyet foglal el III. negyed­évi önköltségcsökkentési tervé­nek teljesítésében a Dunaföld- I vári Kendergyár. Az önköltség szerkezetében az anyagköltség körülbelül 60 százalékos arány­ban szerepel. így elsősorban anyagtakarékossággal lehet ken­dergyárakban az önköltséget csökkenteni. Az anyagiak rékosság Duna- földváron elsősorban jobb szál és ros'kihozatalban jelentkezett amit az áztatások minőségé­nek megjavítása és az időjá­rásnak műszárítással való el­lensúlyozása eredményezett. Az elmúlt időben nagyon mere­ven kezelték az áztatási tervet: akár jól, akár rosszul ázott ki a kender, kiszedték az áztatóme dencéből. Jelenleg az áztató és üzemi művezetők közösen álla­pítják meg a kiázottság fokát é döntenek a kender kiszedéséről így elérik azt, hogy a jól kiázott kender könnyebben törik, köny nyebben tisztul és kevesebb szál megy veszendőbe. Nemcsak p.s anyagtakaré­kosság befolyásolta a Duna- földvári Kendergyár önköltség csökkentését, hanem a 9.3 szá zalékos béralap megtakaríts is. Jóllehet az önköltség szerkezeté­ben alig 14 százalékos arányban szerepel a bérköltség, abszolút számokból azonban ez sokezer forintot jelent, amiből 9.3 száza­lékos megtakarítás igen szép eredmény. Az önköltségcsökkentés muta­tója fejezi ki legsokoldalúbban egy gyár munkáját, mert szinte nincs olyan gazdasági eredmény akár pozitív, akár negatív le­gyen az, amely ne hatna az ön­költségre. A Dunafőldvári Ken­dergyár önköltségcsökkentési eredménye tehát a gyár jó mun kaját tükrözi a III. negyedévben Reméljük ugyanezt mondhatjuk el a dunaföldváriakról 3 hónap múlva Is, amikor egész évi mun­kájuk kerül mérlegre. DlSZ-propagcmdista tanfolyam Szekszárdon Vasárnap és hétfőn propagan­dista tanfolyamot rendezett a DISZ Szekszárdon, amelyen a vá rosi Petőfi iskolák propagandis­tái és a szekszárdi járás másod­éves Petőfi iskoláinak -’propa- gandistái vettek részt. A tanfolyamon a propagandis­táknak mintegy 60 százaléka je­lent meg. A hiányzóknak egy része többnyire saját hibáján kí­vül, különböző akadályozó okok miatt maradt távol. A hiányzá­sok egy része tehát indokolt. Egyáltalán nem Indokolt azonban Viszmeg Lajos elvtárs, MTH ne­velő viselkedése, aki vasárnap, az előadás után elhagyta a tan folyamot, mondván, hogy fölös­legesnek tartja a vitán való megjelenést, hiszen 5 úgyis tisz tában van ezekkel a dolgokkal. A tanfolyam a vasárnap dél­előtti előadásokkal kezdődött. Az első évfolyam propagandistái Rappai József előadását hallgat­ták meg a magyar nép évszáza­dos szabadságküzdelmeiről, a másodéveseknek pedig Pánczél Gézáné tartott előadást az osztá­magam tapogattam meg a tőgyit... Akárhogy vizsgálták, tapo­gatták, csak bak volt s ettől tejet ugyan nem lát a család. — Becsaptak — hördült vé­gül is az öreg s azon nyomban fogta a kecskét, indult vissza Zombára. A Diófa mellett vitt az út és az öreg most bement elsírni a bánatát és erre a nagy bánatra öntött is vagy két fél decit. S míg az öreg siránko­zott, eltűnt a csapos kis időre. Mire az öreg útnak indult, már újból ott volt a pult mögött és vigasztalta is K. Jani, bácsit — hogy oda se neki, de azért néz­ze meg az ember, mit vásárol. Az öreg a kecskére se tudott nézni. Elfordította a fejét, amikor a rusnya állatot kivezette a félszerből. Zombán olyan patáliát csapott a kecske régi gazdája háza előtt, hogy megálltak a határba induló szekerek. — Méghogy bakk? Ne mond­jon már ilyet, csak es tejelő kecske ez. — Ez? — köpött egyet az öreg. — Maguknál még a bak­kecske is tejel. — összesereg- lett a nép. — Nem ért maga hozzá — jött ki az asszony — ide néz­zen, hiszen rogyésig van a tő- gye, jó zsíros tejjel — és fejte a kecskét. A jó zsíros tej vé­kony sugárban percegett a por­ba. — Varázslat — nyögött az öreg. — Hiszen ma reggel az asszony... — és bizonytalanul elakadt. Nevettek az emberek és az. öreg füstölgő indulata most a feleségére fújt. Ezt a szégyent lyok kialakulásáról s az osztály­harcról. Vasárnap délután követ­kezett az előadások nyomán a vita. Előzőleg a propagandisták még konzultációs kérdéseket tet­tek fel. A konzultációs kérdések igen színvonalasak és érdekesek voltak. Például a termelési mód, termelőerők és termelési viszo­nyok kérdése, vagy a bővített újratermelés. Felvetődött a ter­melőszövetkezetnek, mint az egyéni gazdaságnál fejlettebb gazdálkodási formának a kérdé­se is. A konzultációs kérdésekre a propagandisták igyeztek ma­guk is válaszolni. A vasárnap délutáni vita igen aktív volt, különösen a másod­éves propagandistáknál. A hozzá szólások azt bizonyították, hogy a propagandisták megértették az anyagot. Igen jó volt Katona Lajosné hozzászólása, amelyben az ősközösségi társadalom bom­lását elemezte. Helyesen szólt hozzá Jablonszki elvtárs is, aki a MESZOV-nél fog propaganda- munkát végezni és Bodrogi elv­társ, aki a Népbolt DlSZ-szerve­■és ballagott vissza. Rossz sorsa ismét a csárdába vezette, ahol a régi ismerősnek kijáró öröm­mel fogadták. — Varázslat... isten engem úgy segéljen, varázslat — pana­szolta a gazdának. Ebéd után ért haza. A va- szonzacskó ott csikorgott a kecske hátsó lábai között. Tőgy volt abban, akárki lát­hatta ... De nem szaporítom tovább a szót, amikor fejésre került a sor, csak bakk volt az. — Hogy az a magasságos... — képzel­hetik, mit kapott Jani bácsi s már a faluban is suttogtak a csodálatos kecskéről. A keserű­ség adta az öreg kezébe a bal­tát és a jámbor kecske egy csa­pásra megdöglött. Még meg sem nyúzta, amikor rohanva jött a csapos és a szö­vetkezet kanásza. — Hol a kecske? — Ott — mutatott fáradtan az ól felé Jani bácsi... — Mit tettél te szerencsét­len ... Iszen a mi csoportunk bakkecskéjét verted agyon ... — Még hogy a csoporté? ... de a tűzős istennyila szúrjon bele, már vihetitek ... így esett, hogy se tehén, se kecske, de még pénz is alig ma­radt és bizony a szövetkezet­nek kellett előleget adni Jani bácsinak, hogy legalább egy szál háztáji tehénkét vegyen magának. Fogadkozik is azóta — csak kapzsi ne legyen a?, ember, mert a spekulálásból hét bajnál is nagyobb fjpj sza­kad a nyakába. Cikkünk nyamán: Javult a munkafegyelem a Furkópusztai Kendergyárban zetében lesz propagandista. Hétfőn délelőtt a két évfolyam propagandistái közösen hallgat­ták meg Turgonyi elvtársnö elő­adását. Az előadás és a délutáni vita azzal a kérdéssel foglalko­zott, hogy mit jelent a DISZ-ben a pártvezetés és mire hivatott az ifjúsági szövetség. A vitában a propagandisták általában he­lyesen adták meg a választ a fel­vetett kérdésre. Többnyire helye sen magyarázták, hogy miért van szükség a pártvezetésére s elég világosan látták a DISZ hi­vatását is, az ifjúság feladatait a szocializmus építésében. A kér dést, azonkívül, hogy elvi szin­ten tárgyalták, kapcsolatba hoz­ták egyik, másik alapszervezet munkájával s a termeléssel is. Különösen Gyulai elvtárs kötette össze a kérdést igen helyesen a fiataloknak a termelőmunkában betöltött szerepével, s gyakor­lati kérdések segítségével mu­tatta be, hogy a párt vezetése és segítő támogatása hiján a DISZ- ben elalszik a szervezeti munka és a fiatalok nem tudják teljesí­teni feladataikat. A pártvezetés jelentőségét emelte ki Csiszár eivtársnő is, aki a felsővárosi DISZ-szervezet életéből merített példát mondanivalója megerősí­tésére. Jól szólt hozzá a kérdés­hez a többi propagandista is. A vita befejezése után mód­szertani előadás következett, amely útbaigazítást adott a pro pagandistáknak a Petőfi iskolák vezetésének módszertani kérdé­seit illetően. Lapunk június 25-i számában bíráló cikk jelent meg a Furkó­pusztai Kendergyár munkafe­gyelméről. Azóta több, mint 3 hónap telt el. Érdemes meg­vizsgálni, vajon cikkünk nyo­mán változott-e a gyár munka- fegyelmének helyzete. Stenger Józsefné törős, aki Bátaszékről jár naponta a gyár­ba és mégis híres a pontossá­gáról, elmondja, hogy a gyár valamennyi dolgozója elolvasta aznap a Tolnai Naplót, és so­kat beszéltek egymás között a cikkben felvetett problémákról. Örömmel fogadták, hogy a cikk megjelenése után a gyár veze­tősége négy óra helyett 5 órára tette át a reggeli műszak kez­dését. A késések teljesen megszűn­tek és jelentősen csökkent az igazolatlan mulasztások száma. Bognár István és felesége hiányoztak szeptemberben 2 napot és utána közvetlenül ön­kényesen elhagyták a gyárat. — Szeptemberben lépett ki Deutsch Pálné törős is. Az ön­kényes kilépések rossz fényt vetnek még mindig a gyár po­litikai munkájára, a dolgozók­kal való foglalkozásra. A gyár párt-, DISZ és szakszervezeté­re hárul most elsősorban az a feladat, hogy a dolgozók prob­lémáival való foglalkozással megelőzzék az önkényes kilépé­seket. Súlyos hiba az, hogy csak akkor kezdenek foglalkoz­ni egy dolgozóval, amikor az már munkakönyvét kikérni megy be az irodára. Nagy felelősség terheli a po­litikai munka terén elkövetett hibákért Vincze Lajost, a gyár volt párttitkárát, aki élenjárt a hiányzásokban: ebben az év­ben 170 napot hiányzott. Vincze Lajost leváltották párttitkári funkciójáról és kielégítő indo­kok miatt elengedték a gyár­ból is. A munkaidő teljes kihaszná­lása érdekében továbbra is eredményesen alkalmazzák a munkanap méréseket. Helyes, hogy a normájukat gyengén teljesítő dolgozókról havonta több felvételt is készítenek. — így megtudják, hogy a gyenge teljesítményeket mennyiben be folyásolják a napközi kiesések. Mindent összegezve, megálla­píthatjuk, hogy a furkópusztai- ak jó úton haladnak: a fegyel­mezetlenségek felszámolása fe­lé, csak meg ne álljanak fél­úton. Utószó a „Swing és népviselet66 cím ű cikkünkhöz Cikket közöltünk Csányi László tollából „Swing és nép­viselet” címen, amely nagy ér­deklődést és vitát váltott ki ol vasóink körében. A szerkesztő­séghez naponta érkeztek levelek amelyek ilyen, vagy olyan for­mában foglalkoztak a cikk meg­állapításaival, ami azt bizonyítja hogy a cikk kulturális életünk egyik megoldatlan kérdését ve­tette fel. Levélíróink javarésze — és ezt elöljáróban meg kell állapítanunk — nekünk adott igazat, s úgyanígy síkra száll népi hagyományaink, az igazi kultúra ápolása és megvédése mellett, mint azt a cikk tette. Hoj van a hiba, a táncban-e, amint azt S. E. dombóvári leve lezőnk kérdezi, vagy az emberek ben, akik néha elvétik a mérté­ket és az arányt? Nem kétséges, mindenki olyan táncot jár, ami­lyent tudása és főleg ízlése dik­tál. Az sem vitás, hogy egy bált nem lehet végig csárdásozni. De mindent a maga helyén és ide­jén. Egy falusi szüreti táneviga lomnál, főleg ha Siőagárdon ren dezik, nem szabad szem elől té­veszteni azt, hogy a falunak gaz dag, megőrzésre és ápolásra méltó hagyományai vannak. Olyan hagyományok, amelyeket a falu népe alakított ki s ame lyek beleívódtak a falu életébe, a parasztság kincsévé váltak. Ezt a szép és becses örökséget ápolni és megőrizni falusi kul- túrmunkásaink számára fontos és elodázhatatlan feladatot je­lent. Sokkal fontosabb feladat ez, mint az itt, ott felbukkanó swing-divat terjesztése, amely­nek a magyar falu kultúrájához semmi köze sincs. Ez különösen könnyen valósítható meg olyan falvakban, ahol zeneileg is kép­zett pedagógusok vannak, mint Siőagárdon is. Gondolnak-e vajon néha arra falusi kultúrmunká- saink, hogy az elmúlt évtizedek­ben Bartók és Kodály milyen hal latlanul gazdag kincset hozott felszínre, mentett meg szinte az utolsó órában? S eszükbe jut-e, hogy még mindig van tennivaló? Nemcsak a gyűjtőmunka, vagy a tudományos feldolgozás mun­kája, hisz erre nem is mindenki képes, hanem ennek a feltárt kincsnek a megőrzése és ápo­lása. Nem az a baj, hogy hellyel, közzel swinget is táncolnak s egyáltalán nem a tánccal van a baj. De hiba és éppen nem ör­vendetes jelenség az, hogy sok helyen — mint ez Siőagárdon is történt — a népi kultúra rovásá­ra támogatják a legtöbb esetben gyenge, művészi értékkel nem bíró dzsesszt. Ez a szembefordu­lás igazi kulturális kincsünkkel, népi hagyományainkkal legalább is könnyelműség. Ezekben a hetekben szerte a világon Bartók Bélára emlékez­nek, őt ünnepük. Bartók és vele együtt az igazi magyar zene a világ minden hangversenytermé­be bevonult s az a népi kincs, amit először Bartók tárt a világ elé, egyre nagyobb tömegeket hódit meg. Elsősorban nekünk nem szabad hűtleneknek len­nünk ehhez a gazdag örökség­hez, mely minden bizonnyal érté kesebb és maradandóbb, mint a tiszavirág életű táncok és dzsesszzenék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents