Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-11 / 239. szám

2 NAPIZÓ 1955. OKTOBER 11. Á Zsenminzsipao tudósítójának interjúja Pietro Nennivei Megkezdődött az arab államok miniszterelnökeinek és külügyminisztereinek értekezlete A Zsenminzsipao vasárnapi számában közli Pietro Nenni- nek, a Béke Világtanács alelnö kének, az Olasz Békebizottság elnökének és az Olasz Szocia­lista Párt főtitkárának a lap tu­dósítójának adott interjúját. A Kína és az Olaszország közötti viszonnyal kapcsolatos kérdésre Nenni a többi között ezeket válaszolta: Az Olaszország és a Kína közötti kapcsolatokat, sajnos, akadályozza az a tény, hogy országom kormánya nem is­meri el a Kínai Népköztársa­ság törvényes kormányát és kapcsolatokat tart fenn — kizá­A TASZSZ különtudósító ja jelenti: A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttsége A. P. Volkov vezetésével október 8-án délután Titovveles, Prilep és Bitoii érintésével Szkoplje- ből Ochridba utazott. Bitoljban a szovjet küldött­ség megtekintette a bőrgyárat, Macedónia egyik nagyipari vál­lalatát. A gyár megtekintése után Zlate Beljanovszki nemzeti hős lólag plátói kapcsolatokat — Tajvan úgynevezett kormányá­val. Hatalmas nyilvános had­járatot indítottam annak érde­kében, hogy Róma és Peking között normalizálódjanak a diplomáciai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok. Peking- ben azt tapasztaltam, hogy min­den hajlandóság s óhaj megvan arra, hogy ezt elérjük, remé­lem, hogy meg tudom erről győzni országom parlamentjét és kormányát, amely fél attól, hogy megsérti az amerikaiak érzékenységét. Ami az olasz né­pet illeti, a Kínával való barát­ság és együttműködés mellett áll. a bitolji kerületi bizottság el­nöke vacsorát adott a küldött­ség tiszteletére és a Legfelső Tanács küldöttei előtt- ismer­tette a bitolji kerület fejlődé­sét. Prosunyin, a Legfelső Ta­nács küldötte, a sztavropoli határterület végrehajtó bizott­ságának elnöke beszámolt a sztavropoli határterület nép­gazdaságának fejlődéséről. Ochridban október 9-én dél­előtt a Legfelső Tanács kül­döttei beszélgetést folytattak A Reuter hírügynökség köz­lés szerint szombaton Kairóban megkezdődött az Arab Liga államai miniszterelnökeinek és külügyminisztereinek értekez­lete, Az értekezlet első plenáris ülésére vasárnap került sor s azon az izraeli és északafrikai kérdést vitatták meg. Ugyan­akkor megtárgyalták Oman szultánátusnak, a Perzsa-öböl­ben lévő angol protektorátus­nak felvételi kérelmét az Arab Ligába. A plenáris ülést megelőzően i Egyiptom, Szíria, Libanon és Edvard Kardjelj-jel, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elnök- helyettesével. A baráti beszélgetés után a küldöttség yachtkirándv-lást tett az Ochrid-tavon, majd pe­dig Lazaropoljebe indult, ahol megismerkedett a legnagyobb macedón szövetkezettel. A iaza- ropoljei lakosok szívélyesen fo­gadták a szovjet vendégeket. A küldöttség a szövetkezet megtekintése után Szkopljeba utazott. Jordánia külügyminisztere ta­nulmányozta a Jordán vizének közös felhasználását célzó Johnston-tervet. A jelentések szerint Selim Lahud libanoni külügyminisz­ter vasárnap egy új össz-arab védelmi szövetséggel kapcsola­tos tervezetet nyújtott át Nasszer egyiptomi miniszter- elnöknek. Ezt a tervet a Szí­riái és a libanoni miniszter- elnök dolgozta ki és későbbi időpontban értekezlet elé ter­jesztik megvitatásra. B magyar kormány küldöttség Stálin-Stadtban A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége. amely Szalai Bélának, az MDP Köz­ponti Vezetősége titkárának ve­zetésével résztvett, a Német Demokratikus Köztársaság meg alapításának 6. évfordulója al­kalmából tartott ünnepsége­ken, szombaton meglátogatta Stalin-Stadtot, a Német De­mokratikus Köztársaság első •szocialista városát és az I. V. Sztálinról elnevezett hatalmas kohászati kombinátot. Á Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége látogatást tett Macedóniában Tito levele a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége belgrádi szervezete VI. városi konferenciájához A Newyork Times tudósitéia a Szovjetunió külpolitikájáról Belgrád (TASZSZ) Mint már jelentettük, Belgrádban megkez dődött a Jugoszláv Kommunis ták Szövetsége belgrádi szerve zetének VI. városi konferenciája. A konferencián felolvasták azt a levelet, amelyet Joszip Broz Tito intézett az értekezlethez. A levél elmondja, hogy a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsé ge belgrádi szervezetének ko molyán meg kell vitatnia sok problémát és megfelelő határo zatokat kell hoznia. — Azt hiszem — mondja Tito levele —, hogy mindenekelőtt komolyan meg kell vitatni azo­kat a negatív jelenségeket, ame lyek a Kommunisták Szövetségé­nek belgrádi szervezetében ta­pasztalhatók. Magától értetődik, hogy az önök szervezetében mutatkozó különböző negatív je lenségek nem kizárólagosak és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének sok más szervezeté­ben is megtalálhatók. Miben állnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének tevékenységében mutatkozó gyengeségek és mik ezek keletkezésnek okai? 1. Gyakran megfigyelhetjük nemcsak az egyszerű kommunis ták, hanem a felelős vezetők kö­rében is, hogy nem elég fegyel­mezettek és nem rendelkeznek elég felelősségérzettel. 2. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk különböző objek­tív és szubjektív gyengeségei és nehézségei következtében sok kritizálgatás tapasztalható, amelyben igen negatív tenden­ciák jutnak kifejezésre. Ez a kritizálgatás az esetek többsé­gében a különböző ellenséges elemek rosszindulatú propagan­dájának hatása alatt keletke­zett. 3. Megfigyelhetők olyan ese­tek, amikor a kommunisták közömbösen viszonyulnak min­denhez, ami körülöttük törté­nik, különösen a vállalatokban és a különböző intézményeknél vannak esetek, amikor egyes emberek a nemtörődő kommu­nisták szeme láttára tékozolják a nép vagyonát és követnek el bűncselekményeket a kollektí­va és az egész társadalom ká­rára stb. 4. Az a benyomásom támadt, hogy az utóbbi időben sok kommunista lebecsüli a szocia­lista társadalmunk fejlődésében betöltött szerepét. Ezek úgy vé­lik, hogy már elmúlt az az idő, amikor a kommunisták a szo­cializmus felépítéséért folyó harc hordozói voltak. — A kommunisták közül sokan félnek, hogy különböző típusok, amelyek demo­kráciánkat és demokratikus fejlődésünket saját aknamun­kájukra akarják kihasználni, szemükre vetik és megvádolják őket azzal, hogy gátolják a de­mokráciát stb. Éppen most, amikor hatalmas erőfeszítése­ket teszünk decentralizált rend­szerünknek és a kommunák rendszerének demokratizálásá­ra és megszilárdítására, a kommunistáknak jobban, mint valaha, fáradhatatlanul harcol- niok kell társadalmunk érde­keiért és épségéért, minden­nemű lokálpatrióta és sovinisz­ta áramlat ellen. Aki a soviniszta és lokálpatri­óta irányzatok hatása alá ke­rül, annak nincs helye a Kom­munisták Szövetségének sorai­ban. 5. Sok törvényt és rendele­tet hozunk és különböző intéz­kedéseket teszünk, amelyek hatalmas jelentőségűek tár­sadalmi fejlődésünk szempont­jából. Ki kell azonban jelente­nem, hogy a kommunisták nem vetik eléggé latba erejü­ket ezeknek az intézkedések­nek és törvényeknek a meg­valósítása érdekében. Külön­féle negatív és spekuláns ele­mek kikeresik és társadal­munk kárára használják ki törvényeink fogyatékosságait, a kommunisták pedig nem tanúsítanak kellő éberséget, hogy ezt megakadályozzák, vagy segítséget nyújtsanak a szóbanforgó elemek ártalmat­lanná tételében. Kommunis­ták, főleg a vezető funkcioná­riusok, néha elvesztik felelős­ségérzetüket és ahelyett, hogy a törvényesség és emberiesség bajnokai lennének, maguk is megszegik a törvényeket és törvénytelenségeket követ­nek el. Az utóbbi időben több ameri­kai szemleíró bőven foglalko­zik az Egyesült Államok kül­politikájának kudarcaival és a szovjet külpolitika sikerei­vel. Middleton például, a New­york Times tudósítója ezeket írja: „Be kell ismerni, hogy a genfi értekezlet óta eltelt 11 hét az orosz diplomácia szá­mára az egyik legeredménye­sebb időszak volt a háború be­fejezése után.“ A tudósító megjegyzi, hogy ebben az időszakban „a Szov­jetunió pozíciója számos nem­zetközi kérdésben megerősö­dött, a küszöbönálló genfi kül­ügyminiszteri értekezletet ille­tően pedig javultak az oroszok kilátásai.“ A német kérdést, mint a genfi külügyminiszteri érte­kezlet „központi kérdését“ érintve Middleton megjegyzi, hogy a Szovjetunió rendkívül mély benyomást gyakorolt a német népre azzal a kezdemé­nyezéssel, amely az Ausztriá­ban elhelyezett szövetséges csapatók kivonásához vezetett és elősegítette két diplomáciai cél elérését — Adenauer moszkvai utazását és a diplo­máciai viszony felvételét a szövetségi köztársasággal.“ Jól­lehet Adenauer kancellár Bonnban: — írja Middleton — továbbá az amerikai külügy­minisztérium és az angol kül­ügyminisztérium minden lehe­tőt megtett, hogy csökkentse a diplomáciai viszony megte­remtésére vonatkozó megálla­podás jelentőségét, tagadhatat­lan és elvitathatatlan az a tény, hogy a Szovjetunió az egyetlen nagyhatalom, amely kapcsolatban áll mindkét Né­metországgal, következéskép­pen az egyetlen a négy győz­tes hatalom közül, amely tárgyalásokat folytathat Né­metország újraegyesítéséről.“ Middleton rámutat arra, hogy a Szovjetunió második fontos lépése az volt, amikor visszaadta Finnországnak Porkkala-Udd területét. A szemleíró megjegyzi, hogy a Szovjetunió barátokat és tá­mogatást szerzett a genfi atomerő-értekezleten, majd aggodalmának ad kifejezést amiatt, hogy „a Szovjetunió a kereskedelem fokozásának perspektíváját tárja a nyugat­német gyáriparosok elé.“ Middleton azon a vélemé­nyen van, hogy a Szovjetunió politikája eredményeképpen „lényegesen közelebb került'' az egyesített és semleges Né­metország“ megteremtésének lehetőségéhez. Megnyílt az Angol Munkáspárt konferenciája Hírügynökségi és rádióje­lentések szerint Margitéban megkezdte tanácskozásait az Angol Munkáspárt évi konfe­renciája. A konferencia első napjának napirendjén a párt általános politikájának kérdé­sei szerepeltek. A külpolitikai kérdések vitájára szerdán ke­rül sor. Ä frasie&a nemzetgyűlés szavazásának eredményéről Nagy meglepetést okozott az egész francia közvélemény­ben a nemzetgyűlés szavazásá­nak eredménye. A francia nemzetgyűlés — mint ismere­tes — vasárnap hajnali öt óra­kor 477 szavazattal 140 ellené­ben a Szocialista Párt által beadott napirendi javaslatot fogadta el. A javaslat ellen szavazott 140 képviselő a kor­mánytöbbség jobboldali szár­nyából került ki. A Humanité kiemeli, hogy a szavazás kimenetele a sok- sokmillió francia akciójának j első eredménye. Az a tény, hogy a nemzetgyűlés a szocia­lista napirendi javaslatot fo­gadta el, egyáltalán nem jelent a kormány iránt megnyilvá­nuló bizalmat. A vita során a kommunisták ezt többször is hangsúlyozták s a szocialisták hasonlóképpen cselekedtek. Ezzel szemben bebizonyoso­dott, hogy hatalmas többség foglal állást a marokkói nép hivatott megbízottaival foly­tatandó tárgyalások politiká­ja mellett. Kinevezték az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnökét és tagjait A Minisztertanács az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Ta­nács elnökévé Mekis Józsefet, tagjaivá pedig Hidas Istvánt, Ajtai Miklóst, Ács Ernőt. Ba­konyi Endrét, Bíró Ferencet, Bognár Rezsőt, Csanádi Györ­gyöt, Csűrös Zoltánt, Erdei Ferencet, Friss Istvánt, He­vesi Gyulát, Horgos Gyulát. Jánossy Lajost, Kiss Árpá- do , Kocsis Lajost, Korach Mórt, Matonek Imrét, Rat- kovszky Ferencet, Rázsó Im­rét, Ribiánszky Miklóst, Se­bestyén Jánost, Simonyi Ká­rolyt, Szabó Gergelyt, Szalai Sándort, Szádeczky Kardos Elemért, Szele Mihályt, Széchy Károlyt, Szíjártó Lajost, Tra­utmann Rezsőt, Varga Józse­fet (Ganz Vagon- és Gépgyár), Varga Józsefet (Műszaki Egye­tem), Vályi Pétert, Vinter Er­nőt nevezte ki. Bdenauer pártja szavazatveszteséget szenvedett a brémai választásokon Mint ismeretes, Brémában, Nyugat-Németország egyik ki­kötővárosában vasárnap vá­lasztották meg a tartomány- gyűlési jogkörrel felruházott városi képviselőtestület új tag­jait. A német közvélemény fe­szült érdeklődéssel várta az eredményt, mert ez volt az utolsó tartománygyűlési vá lasztás az 1957-ben megejtendő nyugat-németországi parla­menti választások előtt. A brémai eredmény megmu­tatta, hogy a nyugatnémet lakosság mindinkább az olyan pártok felé fordul, amelyek a párizsi szerződés hatálytalaní­tásának és a német egység helyreállításának követelését állítják politikai programjuk középpontjába. A Német Szociáldemokrata és a Német Kommu­nista Párt az 1953. évi par­lamenti választások eredmé­nyéhez képest jelentős szava­zat szaporulatot ért el, az újrafelfegyverkezési politikát folytató vezető párt, Adenauer Keresztény Demok­rata Uniója komoly arányú izatveszteséget szenvedett. A szavazásban való részvé­tel aránya 84,2 százalék volt. A Német Szociáldemokrata Párt, amely eddig a Keresz­tény Demokrata Unióvá! és a Szabad Demokrata Párttal koalícióban foglalt helyet a tartományi gyűlés jogkörével felruházott szenátusban, most abszolút többséggel rendelke­zik. A Német Kommunista Párt szavazatai elérték az anti­demokratikus választói tör­vényben megkövetelt öt száza­lékot és így a párt képviselői bevonultak az új brémai par­lamentbe. Politikai megfigye­lők valószínűnek tartják, hogy a Szociáldemokrata Párt egye­dül alakítja meg az új városi szenátust. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK ÉLETÉBŐL • • Ötvenezer szereplője van a Thälmann film második részének Az NDK-ban rövidesen be­mutatják az Ernst Thalmann életéről készült filmalkotás második részét. A film II. ré­széhez ,amelyen 1954 novem­ber közepétől egészen 1955 jú­lius közepéig, összesen 140 na­pon át dolgoztak, 180 kilométer hosszú filmszalagot használtak fel. A külső felvételek egymás­tól 2500 kilométerre fekvő he­lyeken folynak, mint például Hamburgban, Moszkvában és Gorkijban. A filmben 300 szí­nészen kívül még 50 000 mellék szereplő és statiszta játszik. A 3000 méter hosszú színesfilm előadási ideje két és negyed­óra. Újabb lakótelep építése kezdődött Varsóban A lengyel fővárosban meg­kezdték a Wierzbno nevű új la­kótelep építési munkálatait. A tervek szerint jelentős mérték­ben alkalmazzák itt az előregyár tott elemeket. Az építéshez szűk séges előregyártott elemeket je lonkában készítik, ott ahol a varsói Kultúrpalota szovjet épí­tői dolgoztak. Mint ismeretes, a varsói Kultúrpalota felépítése után a Szovjetunió a jelonkai te­lepet a lengyel építők rendelke­zésére bocsátotta. Wierzbnoban túlnyomórészt öt, illetve hét­emeletes házak épülnek. A házak mellett bölcsődéket, óvodákat, Iskolákat, üzleteket, orvosi ren­delőintézeteket, játszótereket és sportpályákat is építenek. Az albán színházak és filharmónia az új színházi évadban Az Albán Népköztársaság színművészei, filharmóniájának művészei sikeresen fejezték be az 1954—55-ös színházi évadot, amennyiben 609 előadáson csak nem 280 000 néző előtt mutat­ták be a világirodalom reme­keit és az új albán irodalom legszebb alkotásait. A művész-kollektívák alapo­san felkészültek az • új évad megnyitására. A színházak szá­mos ősbemutatót tűztek műsor­ra. A tiranai Népszínház pél­dául bemutatja Lev Kampa- nyec és L. Kronfeld szovjet írók „Georgi Dimitrov" (Lip­cse 1933.) című színdarabját, Schiller „Ármány és szere­lem” című drámáját, Jack Lon­don egyik színművét, egy szovjet vígjátékot és két albán színdarabot. A színházak az új évadban is műsorra tűzték a tavalyi évad nagy sikereit: az „Iván Szuszanyin” és a „Ru- szalka’’ című operát, a „Haj­nal" című albán operettet, az Othellót, a Revizort, a Fehér­hajú lányt, Goldoni „Két úr szolgája" című vígjátékát, há­rom- albán drámái és egy albán vígjátékot. 200 új iskolát építenek Szlovákiában A népi demokratikus rend­szer igen nagy gondot fordít a fiatal nemzedék oktatására. Min den évben igen jelentős összege­ket biztosít oktatási célokra. Igen figyelemreméltó a szlovák iskolahálózat fejlődése. Különö­sen örvendetes a tanulók szá­mának állandó emelkedése. Míg 1945-ben Szlovákia összes isko­láiban összesen 519 ezer tanuló tanult, 10 év alatt ez a szám 720 ezerre emelkedett. Az álta­lános iskolások száma csupán ebben az Iskolai évben 20 ezer­rel magasabb az elmúlt évinél.

Next

/
Thumbnails
Contents